Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-13 / 282. (435.) szám
Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. riaBMEsr^ygai A francia tragédia (p.;) Losonc, december 12. Sohasem veit annyira igaz, mint manapsáig az a közmondás, hogy minden csoda három napig tant. Az emberek idegei elfásultak, kevésbbé vagyunk lobbanékonyak, gyorsan felejtünk és könnyen beletörődünk. Japánt végig rázza a földrengés, százezrek veszítik életüket, hatalmas városok porba hullanak. S amint a hír végigszáguld a világon, mindenütt elhangzik a hír nyomában a szörnyülködés moraja, de azután csakhamar elcsendesedik minden, a rémületei csakhamar felváltja a közöny. Jönnek a hírek Berlinből, a világ legműveltebb nemzetének fővárosából, hogy asszonyok az utcán összeszedik a hulladékokat és azokkal akarják , megmenteni gyermekeiket az éMialál- tól. Olvassuk, végigborzong egész valónk, de azután elfelejtjük az egészet és megyünk a magunk dolga után. Nap-nap után poilát'íkai gyilkosságok hírével vannak tele az újságok, hol itt, hol ott tör ki a lázadás s itt is, ott is vérbe fojtják az elégedetlenséget. Olvassuk, azután vállat vonunk, hisz dy régóta hallunk ilyen dolgokról és azért megy mindén a maga utján tovább... Nem törődünk mi már semmivel, nem sajnálkozunk senkin, mert arra gondolunk, hogy ami ma másokkal megtörtént, ugyanaz megtörténhetik velünk holnap és a mi tragédiánkat ugyanolyan hideg közönnyel fogják olvasni azok, akik még megmaradnak és haladnak •tovább az őrületek mai utján. Mintha évszázadoknak minden haladása, alkotása elpusztult, nyomtalanul eltűnt volna', olyan vadság tombol Európában. Ma afepTulás nélkül hirdetők az erőszakot és jogtalanságot, hazafias páthosszal takarják e)l a cinikus valótlanságot. Mindenki látja az ösvényt, ahová Európa népeit sodorják azok, akik a népek sorsáért felelősek, de nem keresnek sehol módot arra, hogy a katasztrófát megakadályozzák, minden művészetük abban telik ki, hogy megzavarják az emberek tisztánlátását, pillanatokra galvanizálják és igy megszerezzék maguknak a tapsokat, az ünnep éltetést azok részéről, akiket romlásba taszítanak. Po'incaré utolsó beszédeiben emlékezetes tételeket állított fel. Elmondotta, hogy a németek tudnak, csak nem akarnak jóvátételt fizetni. A kormánynak azonban meg van az ereje és elszántsága ahhoz; hogy reá- kényszeritse a németeket arra, hogy teljesítsék a békeszerződésben vállalt minden kötelezettségüket. Persze, Polmcarénak igaza vau, a németeknek feljajduilása, panaszai, sőt ha.állhöFgései, mind csak komédia. Lerongyolódva járnak, a gyermekeik között szándékosan terjesztik a görvémyíkórt, éhen- halmak, mindezt csak azért teszik, hogy félrevezessék, rászedjék a jószívű és mindig igazságos franciáikat. Elmondotta Poincaré azt is, hogy a németek egy újabb ofíenzivát készítenek elő, hozzáteszi, hogy megengedni, leheSövé tenni, hogy a német nép erre az újabb offenzívat a eillkészülhessen, olyan bűn volna, amelyet a francia kormány nem fog elkövetni soha. Ezekben a kijelentésekben kifejezést nyer Európa egész tragédiája. A francia népet évtizedeken át vagy még hosszabb idő óta állandóan a németektől való irtózatbán és félelemben nevelték. Ezt az irtózatot és félelmet tovább szítják és nagyra növelik most is. Francia kormányoknak erre az ir- tózatra és félelemre szükségük van. Érzik tehetetlenségüket, tudják, hogy képtelenek a francia nemzet' haladásának olyan utakat megjelölni, amelyek a nemzet fejlődését, nyugodt jövőjét biztosítanák. Így a könnyebb dolgot vállalják s ahelyett, hogy fölvilágosítanák nemzetüket a nemzeti hangulatnak végzetes kihatásaira, hatalmúikat, népszerüségüket erre a hangulatra építik föl. És nincs semmi remény, semmi kilátás arra, hogy akadjon Franciaországban kormány, amelynek elég bátorsága legyen szembehelyezkedni ezzel az országos és nemzetet pusztító' hangulattal. Franciaországban a néphangulat nagy ur és a hatalomra való emelkedésnek egyedüli útja ennek a hangulatnak való hízelgés. Mit jelent Poincarénak ez a tétele, amely — fájdalom — az egész francia nép gondolkodását fejezi ki? Féllinek a németek offen- zivájátói, amikor a Hohenzollemek elvesztették trónjukat és maga a nép kormányoz. Félnek a német offenzív ától, amikor az általuk szidalmazott porosz miilitarizmus porban hever. Amikor a német népet lefegyverezték, váraikat, elődeiket lerombolták, hajóikat elvették s lefoglalták gyáraikat, elvették kőszenét, vasát és az egyéb nyersanyagot. Az egyik oldalon ott áll álig fegyverkezve a francia nemzet, olyan hadi fel- készültséggel, amdynek segítségével le tiporhatja egész Európát és a másik oldalon ott áll a lőfegyverzett, kifosztott német nép. És ime, mégis a francia nép fél, vezető áh lamférfiai hirdetik neki szpiitelen, hogy féljen a németek ofíenziiváitól. Ez Európának tragédiája, ez a féléleim, amelyet mesterségesen tartanak ébren és növelnek naggyá, ez teszi lehetetlenné, hogy Európáiba visszatérjen az igazi béke, hogy a népeknek leikébe megnyugvás szákion és a rombolások után megkezdődjék az alkotás munkája. Poincarénak ez a tétele nem jelent mást, mint takart formában ugyanazt, amit a béke- tárgyalásoknál mondottak a franciák, akkor sokkal őszintébben és érthetőbben, hogy húsz millió fölösleges német van. Húsz millióval több a német, mint a francia s ezt a veszedelmet még nagyobbitja, hogy a nemietek szaporodnak, a franciák pedig stagnálnak. Mindaddig, amíg ez az arány megmarad, add’g megmarad a veszedelem is, mert ők tanítják igy; a fegyverek, az elnyomás csak pillanatokra ad megnyugvást, de nem biztosítja a jövőt. Ezért hajtja a francia politikát állandóan ez a végzetes felfogás lehetetlen feladtatok felé, ezért teszi lehetetlenné, hogy a francia politikában gyűlöleten és a félelmen felül kerekedjék a józan belátás. A francia politika csak újabb katasztrófáik árán fog lemondani arról a felfogásáról, hogy Franciaország jövője és nagysága megkívánja a németek elleni irtó háborút mindaddig, amig fölösleges németek vannak a világon. Ez mutatja Európa helyzetének reménytelenségét. Ez a fő oka Európa összes népei tragédiájának. Minden nép jövője és sorsa tragikus, de a legtragikusabb és a legszcmo- rubb a gloire és haladás nemzetének, a francia nemzetnek jövője, amelyet neki saját ál- lamféríiai készítenek elő. & fagyonHézsfim novellája a hepvlseldházhan Füssy Kálmán nem tartja megfelelőnek a novellát — A szenátus határozata az incidens miniszterek ellen — Három napig tart a szenátus költségvetési vitája . Prága, december 12. <A képviselőház mai ülésén hozzákezdett a vagyondézsma leszállításáról szóló novella vitájához. Az ülésnek a mi szempontunkból legfontosabb része az a beszéd volt, amelyet Füssy Kálmán miagyar kisgazdapárti képviselő tartott, amelyben rámutatott arra, hogy a novella csuk porhintés. A vitában egyébként csupa ellenzéki képviselő szólalt föl, akik minid elégtelennek mondották a novellát. Az ülésről alábbi tudósiitásun-k számol be: Az ülést 1 óra 15 perckor nyitotta meg Tomasek elnök. A napirend első pontja a vagyondézsma és vagyonnövekedési adó leszállításáról szóló javaslat, amely mint ismeretes, 50.000 koronán aluli kivetési alap esetén 50 százalékkal szállítja le a vagyon- dézsmát és a vagyonnövekedési adót, magasabb alap esetén pedig egészen egy millió koronáig folytonosain csökkenő százalék- kulcs szerint mérsékli a vagyonnövekedési adót. H-nidek előadó a novellát az. alaptörvény túlságos szigorúságával, a korona értékének javulásával és a gazdasági élét megváltozásával okolta meg. F e y e r f e i 1 Edwin (német nemzeti) különösen a pénzügyi hatóságok gyakorlatát bírálta. K o s t k a (német demokrata) elégedetlennek mondotta a két adónem mérséklését és úgy vélte, hogy a novella nem számol az ipar érdekeivel. Az átlagos leszállítás szerinte 16 százalékot tesz ki H e 11 e r (német agrárius) követeli, hogy a vagyondézsmából befolyt összeget az állami adósságok törlesztésére fordítsák és kívánja a vagyonnövekedési adó törlését. S t e n z e 1 (német iparospárti) a novella kedvező hatásában kételkedik. N e u m a n iparospárti képviselő pártjának és a szlovák néppárt tagjainak óriási lármája közepette kifejti, hogy a vagyondézs- makivető bizottságok nem lesznek megválasztva s a kivetéseket spiclik besugásai alapján végezték. Az adófizetőknek semmi biztosítékuk nincsen arra, hogy a kivetések elleni föllebbezésük egyáltalában tárgyalás alá kerül. — Horák iparospárti képviselő ekkor ezt kiáltja közbe: „Az állam által fizetett spiclik eszközük a vagyondezsmakivetést.“ Az elnök Horákot e kifejezésért rendreuta- sitja. Fis cher (német szociáldemokrata): A vagyondézsma és a vagyonnövekedési adó célja az volt, hogy a valutát megjavítsa. A valuta megjavult, mielőtt a törvényt végrehajtották volna. A vagyondézsmált mégis kivetették, noha bekövetkezett a gazdasági krízis is, ami egyáltalában nem volt kívánatos jelenség. Bobok (szlovák néppárti): A vagyondézsma a legnagyobb elégedetlenséget kelti Szlovenszkón. Pártja elvileg a vagyondézs- rna ellen va.n, mert az csak a kormánynak kényelmes, a szlovák néppárt azonban a nép érdekeit tartja szem előtt. Szlovenszkó részére a törvényjavaslat igen kevés kedvezményt tartalmaz, amely kedvezmények egyáltalában nem kielégítők. Ennek dacára a javaslat mellett fog szavazni. Kamerski nemzeti demokrata, Bub- n i k kommunista után Füssy Kálmán (magyar kisgazdapárt): Az előttünk fekvő módosító javaslat nem elégíti ki a várakozást, mert az amúgy is kiis- merhetetlenségig összezavart adórendszert még jobban össze fogja zavarni A vagyon- dézsmának tervbe vett csökkentése nem felel meg a valuta tényleges emelkedésének. A csehszlovák valuta ugyanis majdnem két és félszeresére emelkedett, ezzel szemben a vagyondézsma összegét nem a két és félszeresére, hanem a legjobb esetben a felére szállítják le .Ezt az 50 százalékos kedvezményt is azonban Igen kevesen élvezhetik, mert hiszen igen kevés olyan adóalany van, akinek a vagyondézsinakivetés alapjául szolgáló vagyona az Í920—21. években az 50,000 koronát nem haladná meg. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. B fl& A javaslat 3. szakasza szerint semmiféle kedvezményben nem részesülhet az, akinek vagyona 1914-töI 1919-íg 200 százalékos értékemelkedést mutat; olyan adóalany azonban bajosan található az egész köztársságban, hogy ennél kisebb értékemelkedést tudna kimutatni s ezzel az uj törvény kedvezményeit élvezhesse. Igazán nem kellett hadiszállítónak lenni senkinek, ennek ellenére vagyonának értéke magától emelkedett a 200 százalék fölé. A kormány maga is érzi, hogy a konkrét kedvezmények túlságosan szerény keretek között mozognak s ezért megengedi, hogy a vagyondézsma fizetésére kötelezett egyén a kivetett dézsma leszállítását kérhesse az esetben, ha az összeg lefizetése családjának és saját magának létalapját támadná meg. Ily esetekben méltányos dézsma elengedésben részesülhet a kérvényező. A dézs- maelengedés mértékét a pénzügyigazgatóságok állapítják meg. Ezen rendelkezés reánk, szlovenszkói magyarságra semmi kedvezményt nem tartalmaz, mert löszén az állami pénzügyi hatóságok sohasem fogják elismerni egyetlen magyar nemzetiségű ga'zdával, iparossal szemben sem, hogy a vagyondézsma megfizetése létalapjában támadja meg az illetőt, ellenkezően, a törvény egész szigorúságával odahatnak a hivatalok, hogy minél többeket a végrom’ásba sodorjanak. Ezzel a szakasszal a kormány nyíltan beismeri, hogy a vagyondézsma éppen a kis exiszíenciánt alapjában támadja meg, az orvoslást azonban kérvényezésekre, felebbezésekre bízza, vagyis végeredményben semmit sem ad. A javaslat csak porhintés a közönség szemébe, melynek éppen a magyar gazdaközönség és kisiparososztály vajmi kevés hasznát látja. Mivel a javaslatban nem látok kellő garanciát arra, hogy a vagyondézsma leszállítása tényleg oly mértékben fog történni, ameny- nyire létérdekünk megkívánja, nem fogadhatom el a javaslatot, el'enben követelem a vagyondézsmakivetés alapjául szolgáló ér- tékmegállapitások revízióját s emeleít a százalékos elengedés mértékének a növelését, ami eléggé megokolt követelmény, főleg ha meggondoljuk, hogy a vagyondézsma célja: a valuta emelése máris el van érve. ámbár ebben semmi köszönetünk írnes. Az ülés még tart. Jj klub Stenzel német kisiparospárti és Medin- ger Vilmos dr. német pártonkivíili képviselő uj klubot alapították „pártonkivüli klub“ néven, hogy ilyen módon klubhelyiséghez jussanak a parlamentben. — Hudec és Stejskal képviselők, akik eddig a nemrég föloszlott haladó szocialista párt tagjai voltak, mint hoszpitánsok beléptek a cseh nemzeti demokrata pártba, amelynek tegnapi ülésén már részt is vettek. Az élelmezési bizottság hatá- zati javaslatot készít elő a drágaság ügyében. A képviselőház közélelmezési bizottsága ma folytatta a drágasági vitát. T e s k a (kommunista) a közélelmezési minisztérium erélytelenségé't ostorozta. S a m a 1 i k (cseh néppárti) szerint ez a minisztérium clka a drágaságnak, mig Zeminova asszony (cseh nemzeti szocialista) védelmébe vette a minisztériumot. A bizottság nyolc tagú albizottságot küldött ki a határozati javaslat 10® cselt-szl. koronáin fizettek ma, december 12-én: Zürichben 16.7625 svájci frankot ! Budapesten 62 400.— magyar koronát ! Becsben —.— osztrák koronát I Berlinben 12369Ö00Ö00ÖÖÖ.— német márkát A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja
