Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-11 / 280. (433.) szám

Az angol válság (fi.) Prága, december 10. Az angol választások eddig ismeretes eredménye (256 konzervatív, 184 munkás­párti, 152 liberális, 10 független, 1 naciona­lista és 1 sinnfeinista, amikor még ismeretlen ez egyetemek, az Orkney- és Shetland-szi- getek, valamint West-Derby összesen tizen­egy mandátumának sorsa) betetőzte a kon­zervatív párt vereségét és fényes győzelmet hozott a Lloyd George vezetése alatt álló li­berálisoknak, de különösen a Ramsay Mac- donaldot követő labour partynak. Az 1922. évi választások alapján megalakult alsóház párteloszlásával szemben a helyzet tehát az, hogy a konzervativok kilencven mandátumot veszítettek, amelyeken a liberálisok és a munkások körülbelül egyenlő arányban osz­tozkodtak. A választásnak ilyen kimenetele után egyik pártnak sincs többsége és egy­magában, egy másik párt támogatása nélkül képtelen kormányt alakítani. Anglia parlamentjében közel két évszá­zad óta a kétpárt rendszere volt a hagyomá­nyos politikai szisztéma. A háború alatt a nemzeti erők egyesítésének kedvéért Lloyd George először próbálkozott meg a koalíciós rendszerrel, de Angliában is, a kontinensen is úgy érezték, hogy a koalíció zavart okoz az angol parlamentarizmus természetes fej­lődésében és azért mindenki a hagyománya:-: rendszer visszatérésének tekintette az 1922. évi választások eredményét, amelyek a kon­zervatívoknak abszolút többséget biztositot- tak és megerősítették Bonar Law helyzetét. A december 6-iki választások azonban egy esztendő múlva ismét fölborították ezt a rendszert és az elé a helyzet elé állítják a londoni politikai tényezőket, hogy koalíciós kormányt alakítsanak, vagy legalább is olyan kabinetet, amely már eleve is kénytelen lenne egy másik párt jóakaratára támasz­kodni. Az angol politikát jellemző korrekt föl­fogás mellett bizonyos, hogy Stanley Beld- win — talán már a legközelebbi órában — benyújtja lemondását. Angliában ugvan is­meretlen a plebiseiium és a referendum in­tézménye, de a miniszterelnök egv pillanatig sem habozott, hogy kikérje a választók vé­leményét, amikor úgy érezte hogy a kormány a védővámok szükségesnek tar­tott bevezetésére egy esztendővel ez­előtt nem kapott fölhatalmazást a nép­től. És kötelességének fogja tekinteni, hogy most, amikor a nép ellene hozta meg Ítéletét, állását a korona rendelkezésére bo- j csássa. A politikai korrektségnek ez a föltét-1 len tiszteletbentartá-sa adja meg Argh'a belső . erejét, ez az, ami Albiont oly rokon szén ve- \ sen megkülönbözteti a kontinensnek azoktól az államaitól, amelyekben a kormány gör-1 esősen ragaszkodik a hatalomhoz akkor is, amikor már világossá vált. hogy a nép több­sége ellene foglalt állást. Bizonyos azonban, hogy az ai helyzet rendkívül sulvos dilem­mák elé állítja az angol államférfiakat. Nem elképzelhetetlen hogv a Wrály a -viszonylag még mindig legerősebb konzervatív párt egyik vezetőiét bízza meg a kabinetalakitás- sal (ismét Derbv lordot emlegetik), de ebben az esetben az ui premiernek biztosítania kel­lene a maga számára a liberálisok támogatá­sát, ami viszont azt ietenfené, hogy pártjá­nak eredeti terveivel ellentétben, le kellene mondania a védővámokról. Nem elképzelhe­tetlen Lloyd George kormányalakítása, akár a konzervativok balszárnyának bevonásá­val, ami a háborús koalíció föltárnádását je­lentené. akár pedig a labour party nyílt, vagy hallgatólagos támogatásával, amely esetben a szociális reformok egész sora következnék Végül pedig nem elképzelhetetlen az sem. hogy Romsav Macdonald, a labourok rokon­szenves vezére kap megbízatást a kabinet- alaHtásra. nersze csak abban az esetben, ha beletörődik a koalíció gondolatába, amelyet pártja még ezidőszerint erősen perhorresz- kál. Mindezekből tehát kitűnik, hogy e pilla­natban még egészen nyílt kérdés, hogy mi­képpen bonyolódik ki Anglia mostani belpo­litikai válságából és mivel a megoldás való­színűen hosszabb időt fog igénybe venni, könnyen lehetséges, hogy Baldwint egyelőre megbízzák az ügyek további vitelével. Bennünket ez angol válság különben ab­ból a szempontból érdekel közelről, hogy a választások eredménye alapján megalakuló angol kormány változást hoz-e Anglia konti­nentális politikájában. A vérmesebbek máris azt mondják, hogy az angliel választások eredménye megrendítette Poincaré helyzetét és a Grand Orient szabadíkőmüvespáholy éles állásfoglalását Poincaré ellen szintén ez­zel hozzák összefüggésbe. A magunk részé­ről úgy véljük, hogy Anglia esetleges külpo­litikai irányváltozása nem fog máiról hol­napra bekövetkezni. Angol közmondás, hogy a zsokét lovaglás közben nem szabad le­dobni a lóról és ez a közmondás bizonyos mértékig nem csak a külügyminiszter sze­mélyére, hanem a külügyi politikára vonat­kozik. Mivel azonban december 6-án az an­gol nép nemcsak a védővámok terve, hanem Baldwin erélytelen külpolitikája és „jóaka- ratu impotenciája14 ellen is megnyilatkozott, bizonyos, hogy ezzel a. megnyilatkozással a Downing-strceten is számolni fognak. Ha Derby lord, az ismert francia-barát jönne, úgy ő sem vonhatná ki magát e fölismerés alól. Ha Lloyd George jönne, aki az elmúlt esz­tendő alatt a legélesebb propagandát foly­tatta Poincaré rendszere ellen, úgy ez a for­dulat még hamarább következnék be. Ha pedig Macdonaldot bíznák meg a kabinet- akkitással, úgy az ő működését bizonyosan azok az elvek vezetnék, amelyeket a Matin- rrek most adott és erősen franciaellenes nyi­latkozatában szögezett le. Bármelyik meg­oldás esetében tehát Anglia kénytelen lesz revideálni Franciaországhoz való viszonyát. Az angol kormányválság A kormány átcsoportosításának lehetősége — A konzervativok nagy választási vereségének hatása — A munkáspárt konferenciája London, december 10. (Havas.) A libe­rális sajtó a munkáspárttal való együttmű­ködés szükségességét hangoztatja. A Daily Héráid az írja, hogy a munkáspárt a kor- mányalakiíásra vonatkozó felszólításnak eleget fog tenni. London, december 10. A Daily Telegraph rendkívül veszélyesnek tartja a politikai helyzetet. Bár Maodooalid az ellenzék vezé­re, nincsen többsége az alsóháziban. A libe­rális pánt az egyetlen pánt, amellyel az uniiomistálk hajlandók lennének együttmű­ködni. London, december 10. Illetékes helyen megcáfolják azt a hirt, mintha Baldwin már szombaton elhatározta volna lemondását. Vasárnap ismét csökkent a lehetősége, hogy sikerüljön egy két pártból álló koalíciót tető alá hozni. A lapok va!ószinütfennek tartják az unionis iáknak a munkáspárttal való ösz- szeköttetését és egyedül vagy egy konzer- vaíiv-liberális, vagy egy liberális-munkás­párti koalíciót tartanak lehetségesnek. Az angol nép hangulata franciaellenes Páris, december 10. Ramsay Macdonald, az angol munkáspárt vezére nyilatkozott a Maiim londoni tudósítójának. Macdonald kije­lentette, hogy az angol nép a jelen pillanat­ban nincs eltelve barátságos érzelmekkel Franciaország kánt. A vezető francia politi­kusoknak be kell Míniok, hogy Franciaország­nak barátságos tárgyalások utján megegye­zést kell teremtenie. Az összes francia sta­tisztikák azt mutatják, hogy Franciaország virul. Az angol nép tehát fölveti azt a kér­dést, hogy miért nem fizeti meg Franciaor­szág a-nlUaf tartozásait akkor, amikor Anglia meg tudta fizetni amerikai tartozásait. Az an­gol közvélemény azt tártja, hogy Franciaor­szág nem játszik nyílt játékot. Poincaré több beszéde igen rossz benyomást tett az angol népre. Az angol munkásság véleménye sze­rint Franciaországnak Ruhr-akciója teljesen tűrhetetlen. Ha Franciaország fönn akarja tartani az antantot, akkor közelednie kell Angliához. London, december 10. John Simon, a li­berális Párt egyik vezére a koalíciós ■ kor­mány alakításának lehetőségéről nylatikozva kijelentette, hogy a liberálisok sikere arra a tényre vezethető vissza, hogy világos politi­kai programmal léptek föl. A liberális párt és a munkáspárt közti megegyezésre vonatko­zóan kijelentette Simon, hogy a liberális párt nem fog programjának alapelveiiől eltérni és nőm fogja elhagyni azt az utat, amelyen ed­dig haladt. London, december 10. Macdonaldot meg­kérdezték, vájjon a munkáspárt le fogja e téonni győzelmének logikus következményeit s át fogja e venni a kormányt, miire Macdo- naid a következőket mondotta: „Természe­tes, hogy átvesszük. A munkáspárt mindig kellemetlen dolognak tartotta a koalíciókat" Macdonald ezután arra a kérdésre, hogy haj­landó e a koalícióban részt venni, kijelentet­te, hogy ez a munkáspárt összes égének az ügye és nem az ő személyes döntésétől függ. Henderson, a munkáspárt titkára kijelen­tette, hogy lehetetlen előre látni azokat az eseményeket, amelyek a ^konzervatívok meg­semmisítő vereségéből * származhatnak. A munkáspárt vezérei még e hét elején konfe­renciára gyűlnek össze és megvitatják a teen­dőket. London, december 10. (Reuter.) A poli­tikai helyzet még eddig nem tisztázódott. A pártok vezérei gondosan mérlegelik az uj viszonyokat, azonban a pártok még nem léptek érintkezésbe egymással, hogy állás­pontjukat egymással szemben leszögezzék. Ez mindaddig nem történhetik meg, mig a konzervativok nem döntöttek arról, hogy átcsoportositják-e a kormányt, vagy pedig kísérletet tesznek arra, hogy olyképpen for- mulázott programmal kormányozzanak, amelynek csekély ellenzéke volna. A kon­zervatívok mindenekelőtt a liberálisok pasz- sziv jóindulatát szeretnék megszerezni arra az esetre, ha kormányon maradnak. Politi­kai körökben attól tartanak, hogy az uj vi­szonyok sok nehézséget fognak okozni az üsóháznak, melyeket aligha fog sikerülni kiküszöbölni. Nagy fontosságot tulajdoníta­lak a legközelebbi minisztertanácsnak, mely lönteni fog Baldwin lemondásáról és arról, hogy a konzervatív párt megtartja-e a kor­mányt vagy sem. Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy a konzervativok nem fogják elfogadni a kormány uj megalakításá­ra vonatkozó felszólítást, hanem azt fogják tanácsolni a királynak, hogy Macdona’dot bízza meg a kormánya’akitással. Nyílt kér­dés, hogy Macdonald ily megbízatást el­fogadna-e vagy sem. Ha válla’ná a kor­mányalakítást, akkor gondoskodnia kéne ar­ról, hogy a konzervatív és liberális párt hal’gatólagos támogatását biztosítsa. London, december 10. Az nagol parla­ment női tagjainak száma nyolcra emelkedett. London, december 10. Az Observer, Mussolini ama kijelentéséről írva, hogy szándékában van a szövietkormányt de jure elismerni, megjegyzi, hogy Francia- ország minden bizonnyal követni fogja Olaszország példáját. A jelenlegi vagy a kö­vetkező angol kormány problémája most az, hogy mint viselkedjen a,z orosz kérdés­sel szemben, ha nem akar lekésni befolyása érvényesítéséről Oroszországban, mint az 1918 óta a többi országban történt. Humoros kepviselohazi ules Hol vannak a képviselők, hol a miniszter és hol az előadó? Rég nem volt a képviselőiháznak oly ké­mikus ülése, mint ma. Hol az előadó hiány­zott, ho laz illetékes miniszter nem volt je­len, hol pedig nem lehetett szavazni, mert nem volt elegendő képviselő, ügy látszik, a képviselők nehezen szokják meg a hétfői ülések uij szokását. Az ülést 4 óra 20 perckor nyitotta meg Tomasek elnök. A napirend első pontját, az elbai hajózási aikta zárjeigyzökönyvének ratifikálásáról szóló javaslatot nem lehetett szavazás alá bocsátani, merít a Ház nem volt határozatképes. A közegészségügyi pót­lókról szóló javaslatot azért nem lehetett elővenni, mer a távollevő Sráimek egészség- ügyi miniszter ragaszkodik ahhoz, hogy az ö jelenlétében tárgyalják meg a javaslatot. Az osztrák bűnvádi perrendtartásnak az el­járási költségekre vonatkozó szakaszának módosításáról szóló javaslatot viszont azért nem lehetett tárgyalni, mert Matonsek elő­adót nem lehetett megtalálni. Amikor az osztrák bűnvádi perrendtartásnak, a távol­levőkre vonatkozó szakaszának módosítása került szóba, végre összegyűlt vagy nyolc­van képviselő, úgy, hogy ezt a javaslatot, valamint az elbai hajózási javaslatot meg­szavazták. Előkerült Matousek előadó is, aki elő­terjesztette jelentését, de mikor ennek vé­gére ért, ismét szészéíedtek a törvényho­zók, úgy hogy megint nem lehetett szavaz­ni. Ezután Medvecky referált arról a javas­latról, amely a szlovenszkói és ruszinszfcói közjegyzők hatáskörét olyképpen akarja ki­terjeszteni, hogy a jövőben a perenkivüli el­járásban a felek nevében beadványokat nyújthassanak be. Mivel a szükséges számú képviselő ismét összegyülekezett, most már minden további baj nélkül megszavaz­ták nemcsak ezt, hanem a többi javaslatot is és Borovszky s Tmobranky képviselők mentelmi ügyében úgy határoztak, hogy nem adják ki őket. Az elnök ekkor felfüggesztette az ülést és öt perc múlva megnyitotta a másodikat, amelyben bejelentette, hogy Mlcoch cseh iparospárti képviselő Novak kereskedelem­ügyi miniszter rendreutasítását indítványoz­ta, mert a ház költségvetési vitája során „bűnpártolónak44 nevezte őt akkor, amikor a ki- és beviteli engedélyek körül előfordult szabálytalanságokat bizonyítani akarta. A Ház Mlcoch indítványát kiadta a jogi bi­zottságnak. Miután a forgalmi adóról s az építkezések előmozdításáról szóló javasla­tot, valamint a szeszgazdálkodásra vonat­kozó rendeletét kiadták az illetéke5 bizott­ságnak, elvetették Schálzki német képvise­lőnek egy interpellációját. Ezzel az ülés vé­get ért. A következő ülés kedden délután lesz. Napirenden szerepel a szénadó, vala­mint ta munkanélküliségre vonatkozó két javaslat. 100 cseh-szl KoronOírl fizettek ma, december 10-én: Zürichben 16.7625 svájci frankot Budapesten 59 300.— magyai koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 12309000000000.— német márkát jfr évfolyam 280. (433.) szám '&JS[ Prága, kedd, 1923 december 11--- mm. i. __/Mr . ----- . Klőflxetéaí árak bel- és külföldön. '® áSsSS^ JÚ nlíce 18. sil. Telefon 6797. szám. giiiMffWliiiiiiii — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom