Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-08 / 279. (432.) szám
Szombat, december 8. 3 Újabb miniszteri nyilatkozatok a szenátus költségvetési bizottságában Prága, december 7. A szenátus költségvetési bizottságában tegnap D o 1 á n s k y igazságügyminiszter U2Y nyilatkozott, hogy a bírák szolgálati viszonyainak rendezése céljából rövidesen értekezletet hívnak egybe és törekedni fognak arra, hogy a birák követeléseinek még fizetésük végleges rendezése előtt a költségvetés keretein belül eleget tegyenek. A bírói gyakorlat azon fáradozik, hogy a rendtörvény szigorú intézkedéseit az állam és az élet szükségleteivel összhangba hozza. Az igazságügyminisztérium az esküdtbiráskodás reformjával foglalkozik és az utóbbi napok eseményei e reform sürgős előkészítését teszik szükségessé. Hodzsa földművelésügyi miniszter szerint a mezőgazdasági költségvetés csökkentése nem előnyös a mezőgazdaságra nézve, különösen mivel a földreform következtében újonnan kialakuló gazdasági egységeknek nagyobb támogatásra van szükségük. A gabona és liszt behozatala tekintetében szükségesnek tartja az engedélyezési rendszert, mivel az bizonyos egyensúlyba hozza az árpolitikát. Ezt a rendszert azonban a kormány csak átmenetinek tartja és a végleges rendezést a vámtarifa reformjától várja. Az ipari cikkek tekintetében aránytalanul magas vám- koeficienseink vannak, mig az őstermelés nem részesül védelemben, noha gazdasági életünk egyensúlya érdekében az ipart és a mezőgazdaságot egyformán kell kezelni. A kormány nem űzhet olyan politikát, amely a gabonaárak és az iparcikkek árai között tátongó diszparitást még jobban elmélyítse. A húsárak a városokban és a detailkereskede- lemben magasak, de az élősúly nem magas. A szlovenszkói erdők kitermelése a közleke- kedési viszonyok miatt szenved hiányt. Elismeri, hogy a bürokrácia és a centralizmus bizonyos mértékig előidézték az állami erdő-' igazgatás passzivitását. Az állami üzemek gazdálkodásának uj rendje ezeken a hiányokon segíteni fog. A miniszter beígérte a ru- szinszkói szövetkezeti ügy fejlesztését. Az elemi kárbiztositás tekintetében a miniszter állást foglal a kötelező biztositás ellen. N o v á k kereskedelemügyi miniszter, aki ma beszélt, nem tartja lehetségesnek az engedélyezési rendszer erőszakos megszüntetését, mivel annak hirtelen kiküszöbölése zavart idézne elő a termelésben. A miniszter szerint védekezni kell a német szociális durn- piin-g ellen. A vámkoefficiensek rendezésén szorgalmasan dolgoznak és a javaslatot talán már pár héten belül a minisztertanács elé! terjesztik. A kormány a legnagyobb erélilyel fog törekedni arra, hogy a szénádéban elengedett milliárd nemcsak a külföldi versenyben, hanem a belföldi fogyasztásban is érvényesítse hatását. A vendéglői ipart képesítéshez fogják kötni. Rövidesen javaslatot terjesztenek be a tisztességtelen versenyről. A miniszter kijelentéseinek végét bizalmasnak nyilvánította. Becska pénzügyminiszter szerint az adók kivetése gyorsan halad e’öre. A va- gyondézsmák legnagyobb részét is kivetették már. Ami a vámnebézségeket illeti a határon, a miniszter bejelenti, hogy a hatóságokat tapintatos eljárásra utasították. A föl- tétien szükséges kö’csönöket mindig a belföldi piacon szándékoznak e:helyezni. A takarékbetevők védelméről szóló javaslaton Prága, december 7. Klebelsberg Kuné gróf magyar vallás- és közoktatásügyi, valamint Nagy Emil magyar igazsáigügyminiszter szerda, illetve hétfő óta Prágában tartózkodnak abból a célból, hogy a cseh-szlovák és maigyar kormányok között a még függőben lévő kérdéseket személyes közreműködésük mellett letárgyalják. Klebelsberg Kuné gróf és Nagy Emil miniszterek ma este elutaznak Prágából, a referensek azonban továbbra is Prágában maradnak. Klebelsberg Kuné gróf miniszter elutazása előtt szíves volt fogadni és prágai tanácskozásairól a P. M. H. részére a következő nyilatkozatot tette: — Befejezetlen diplomáciai tárgyal ás ok - . ról lévén szó, az ügyek érdeméről természetesen nem nyi! atkozhatom, őszinte Prága, december 7. Nagy Emil dr. maigyar igazságügy- miniszter, aki — mint jelentettük — a csehszlovák—miagyar tárgyalások lefolytatása céljából Prágában tartózkodik, ma délelőtt szives volt fogadni és a Prágai Magyar Hírlap részére az UIáin-ügyről, a karácsonyi amnesztiáról, a magyarországi jogbiztonságról és a készülőben levő igazságügyi törvényjavaslatokról a következő nagyjelentőségű nyilatkozatot tette: — Az Ulain-ügy a rendes bíróság elé tartozik. Mikor még Budapesten voltam, utasítottam az ügyészséget, hogy a leggyorsabb tempóban készítse el vádiratát és adja be a bírósághoz. Már prágai tartózkodásom alatt a lapok utján értesültem arról, hogy a királyi ítélőtábla is helyben- mBsmmBmmmsammmmmammmsmaammm i mmmmmmmmm szorgalmasan dolgoznak és azt újév után benyújtják a parlamentnek. A dohányjövedék jövedelme igen nagy. A cigaretták készítésére fölhasznált dohány minőségének jóságát a ku földön is elismerik. (?) A magyar járadékok kifizetésére csak később fog sor kerülni, mivel a trianoni szerződést később kötötték meg, mint a saint-germaini szerződést. A bankhivatal mindig ügyelni fog arra, hogy ne következzenek be hirtelen tőzsdehullám- zások. Azokat az árukat, amelyeket nem lehet íényüzési tárgyaknak tekinteni, törölni fogják az adóköteles tárgyak jegyzékéből. örömmel állapítom azonban meg, hogy a közvetlen megbeszéléseik során olyan kedvező atmoszféra fejlődött ki, amelyből azt a reményt meríthetjük, hogy a két á.laim között még függőben lévő kérdéseik megoldása minden valószínűség szerint be fog következni. Különösen jó emléket viszek magammal azokról a személyes megbeszélésekről, amelyeket Benes Ede dr. külügyminiszter úrral folytattam, akinek személyisége iránt még megnövekedett nagyrabecsüléssel távozom el Prágából. — Ma este 9 óra 40 perckor utazom el és holnap reggel érkezem meg Budapestre. Elutazásom aziért is sürgőssé vált, mert hétfőn Horthy Miklós kormányzó ur kíséretében Miskolcra utazom, ahol hétfőn a miskolci színház fönnállásának századik’ évfordulóját ünnepli. (b. 1.) hagyta Ulain Ferenc és társainak fogva- tartását, igy tehát ők az ítéletig már nem kerülnek szabadlábra. A bíróság minden valószínűség szerint sürgősen fog ítélkezni, mert hiszen — mint mondottam — az ügyészséget külön utasítottam arra, hogy a lehető leggyorsabban nyújtsa be vádiratát és szorgalmazza a terheltek elítélését. Az a hír, hogy Ulain Ferenc és társai amnesztiában részesülnek, vagy ügyükben pertörlés lenne, olyan egyszerű hírlapi karosa, amiről komolyan beszélni nem is érdemes. — Az ügyészség Ulain Ferencet és társait a büntetőtörvénykönyv 156. és 157. szakaszába ütköző lázadás előkészítésére irányuló szövetség bűn cselekmény év el vádolja. Hogy a dolgot nem vitték statáriális bíróság elé, annak magában a tényállásban Klebelsberg és Nagy miniszterek ma utaznak el Prágából Klebelsberg Kunó gróf nyisaikozala a Prágai Magyar Mii lap részére Az Vlain-figQben nem lesz periirlés Nagy Emil igazságiigyminiszter az Ulain-ügyről, az amnesztiáról, a büntetőperrendtartás reformjáról, a jogbiztonságról és a magyar—cseh-szlovák tárgyalásokról — A magyar igazságügyminiszter nyilatkozata a P. M. H. részére rejlő olyan okai vannak, amelyeket részletesen kifejteni igazán hosszadalmas lenne. Az a körülmény azonban, hogy valamely bűncselekmény nem tekintetik a statáriális bíróság elé tartozónak, még nem jelenti azt, hogy a bíróság ne szabhassa ki a vádlottak ellen a legsúlyosabb büntetést is. — Ami az ügynevezett halál-listára vonatkozó híreket illeti, azok egyszerű misztifikációk. Én magam is láttam ezt az úgynevezett halállistát, de nem lehet az egész dolgot komolyan venni. — Mik igazak, Kegyelmes Uram — kérdeztem — azokból a hírekből, hogy a kormány karácsonyra amnesztiát szándékozna kibocsátani? — Semmiféle amnesztiatervröl — vá- . laszolta a miniszter ur — nem tudok sem a kommunista, sem más irányzatot illetően. Már pedig igazán, ha bármi is igaz lenne az erről terjesztett hírekből, nekem kellene először tudnom róluk. — Méltóztatna Kegyelmes Uram olvasóinkat a készülő igazságügyi reformokról tájékoztatni. — Elutazásom előtt néhány nappal referáltam le a minisztertanácsnak a büntetőjog és a büntető perrendtartás, valamint a polgári perrendtartás módosítását tartalmazó novellát és még néhány kisebb jelentőségű javaslatot. Ami a büntetőjogi és büntető perrendtartási novellát illeti, ezek keretében kiterjeszkedtem mindazokra a változtatásokra, ame'yeket a változott idők a jelenleg fennálló alaki és anyagi büntető jogszabályok tekiutétében szükségessé tettek abból a célból, hogy a jogrendet minden irányban a legnagyobb hatályossággal végleg megerősítsük és ahol esetleg még nem egészen teljes, véglegesen kiépítsük. Ha a törvényhozás ezeket a javaslatokat megszavazza, kezeskedem arról, hogy Magyarország egyike lesz azoknak az országoknak, ahol a legnagyobb ládát. Kilencszázkilencvenkilenc mosoly volt már benne. — Még egy! Még egyetlenegy s akkor én vagyok a világ leggazdagabbja. Ezer mosolyom lesz s mindennap más mosolyba öltöztetem ajkam. Édes, zengő, ifjú mosolyokba! De ennek az utolsónak ellopásában válogatós lett. Akarta, hogy ez legyen a legszebb, a legboldogságosabb, a. legkacagáso- sabb. Minden kacagások kacaja legyen ez! És amint igy ácsorgóit az életben, az utolsó, legszebb mosolyt lesve, egy asz- szonnya! találkozott. És amint meglátta az asszonyt, megállt. Megállt és ott maradt. Az asszony ajkán nem volt mosoly. Mély bánatok, könnyes fájdalmak, szenve- désráncok panaszkodtak az arcán. És szeme olyan volt, mint egy kút, melyben sok a vízi mindig kilökődött belőle egy-egy könnycsepp. Sehogy kitágult szemmel bámulta őt. És maga sem tudta, mint történt, a szive kitárult és kitárult szivébe belépett az asz- szony. És Sehogy úgy érezte, mintha szívében óriás máglyát rakott volna, melynek lángja úgy lobogott, hogy felégette a tolvajvágyat benne. Sokáig nézte az asszonyt. Szerette volna látni egy mosolyát. Akármilyen felhős, bánatos, bizonytalan, de mosoly legyen! Ám az asszony arca mindig egy maradt. S a könnycseppek mindig ujra-ujra előbuggyantak. — Te mért nem nevetsz? — kérdezte végre Sehogy feltörő melegséggel. Az asszony ránézett: — Nem tudok. — Mért? Az asszony nehezen felemelte vállát, majd egy sóhajjal ismét leejtette, mintha valami nehéz szörnyűség ülne rajtai: — Nem tudok. Sehogyból hirtelen hatalmas forrósággal és jósággal ömlött ki: — Én adok neked mosolyt! Az asszony szótlanul nézett rá. Köny- nyes két szeme hálás fáradtsággal pihent Sehogy arcán. Aztán hosszan, einiyujtottan, vontatottan könnyezte el: — Te nem adhatsz nekem mosolyt. Nekem mosolyt csak egy ember adhat. — Ki az? — Az uram. — És ö mért nem ad neked? — Nem szeret már engem — jajdult az asszony lemondó fájdalommal — mást szeret. Sehogy nem szólt. Maga elé nézett. /— És én mégis adok neked mosolyt — szóit sokára. Elment. És megkereste a férfit. A férfi ajkán vad kacajok szilajosodtak, miikor Sehogy meglátta. — Ez lesz az ezredik — • gondolta Sehogy és játszani kezdett. A fekete furulya hattyúdalát sírta. A férfi ajkáról pedig leszáradt a mosoly és Sehogy ládikója megtelt. Aztán visszament az asszonyhoz. Lihegőn kapkodó szavakkal állt az asz- szony elé: Mosolyogni fogsz... Nevetni fogsz... Kacagni fogsz ... Nézd itt van ... elhoztam... mind... mind... Ezer mosoly, válogathatsz. Neked adom, pedig magamnak loptam... de téged jobban szeretlek magamnál is... itt van... És kinyújtott kézzel, remegőn, félve adta át legnagyobb kincsét. Az asszony átvette. Egy ideig némán nézett Sehogyra, majd felrebbent szemmel az eget bámulta. S aztán lassan, lassan felnyitotta a ladikot. És abban ezer mosoly feküdt. De az asszony elkapta fejét. — Haiottszagu mosolyok ... Sehogy szava biztatva melegedett és melegített: — Keress, keress benne ... Sok van ... amelyik tetszik, azt add az ajkadra ... keress, keress benne ... Az asszony keze vibrálva vájkált a mosolyokban. Látott ott sokat. Édes gyermek- ajkakat, boldog, tiszta lányszameket, csókos asszonyszájakat, nevetéses férfiálialkat, ifjak büszke bátor nevetését, meglettek nyílt kacaját, öregek elnéző mosolyát, megvigasztaltak megbékélt, szelíd, csöndes mosolygását... de egyszerre megállóit keze, remegőn húzott ki egy vad, nekiszilaijosodott kacajt és nézte ugráló szemmel, halántékán veríték bugyogott, szive összefacsartan ágaskodott és egy magosra szökő szörnyű sírással ráborult erre az ezredik kacajra. Sehogy bámulta őt, tehetetlen, meg nem értőn. Végül fölegyenesedett az asszony: — Az uram!... Az uram kacaját loptad el!... nekem a legdrágább kacajt... te ... te — és szavait elmosta a könnyes áradat. Sehogy állt, állt. És egyszerre feltört belőle az első kacaj. Keserű, gúnyos, nekikeseredett, harsogó kacaj. De csak egy pillanatig kacagott. Aztán ő is sirt. És folyt a könnye szakadatlan. És e könnyáradat elmosta szivének minden szeny- nyét, az ellopott kacajokra tapadt minden sarait. Aztán szétrugta a ládikót. Az ellopott kacajok szerteszét hullottak, szétoszlottak, helyet kerestek más emberajkakon. És egy megnyugvó, békés mosoly rásimult az asszony arcára. Akkor Sehogy elment. Elvitte a fekete furulyát. Nem játszott többet rajta és nem lopott több mosolyt. Mégis, egy lemondó, csöndes mosoly állandóan ott mosolygott szemében ... A B a sm /IIMMI korszakba vezethető vissza az igmátlűi Keseríiváz| ffl 5^3 fi Bl M all H H rali ÉIÉ wj| képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a föld g r jLiffimrl MM Hű M M W M 11 Il« gyomrában, (felfedezve Schmidthauer A. által az 1863. évben) s mint ilyen fi páratlan természetes gyógyszere a ŐplUöF-. Dél- s egyéb Del§$ betegségeknek fi Kapható minden gyógyszertárban és |obb füszerüzletben. t019 Rendszeres a^a§ reggelizés előtt fél pohárral. ^z wiqmanDI“ nem tévesztendő Össze inasíajta keseruvizekkel | — iiin mm—«i i ■■ - ...... ........——————-rrmrmniniiiiiMii mi i' n i ir~—irwiiiminnMirnTTTnini^
