Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-30 / 295. (448.) szám

Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Raszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja <* Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Csongrádi (fi.) Prága, december 29. A karácsony másodnapján Csongrádon bekövetkezett véres szenzációt minden em­berségesen érző és elfogulatlanul gondolkodó ember közönséges bűntettnek fogja tekinteni, aminek semmi, de semmi köze sincsen a po­litikához, Néhány emberből kitört a bestia, nem elégelték meg a vérözönt, amely tiz esztendő óta már annyi értékes életet raga­dott el az emberiség soraiból, hanem újból vért akartak látni és elkövették borzalmas tettüket, amelynek semmiféle mentsége nin­csen,'Az igazságszolgáltatás pallosa kegyet­lenül le fog sújtani rájuk. A magyar minisz­terelnök helyettese a legszigorúbb vizsgála­tot rendelte el és hogy hasonló esetek a jö­vőben soha meg ne ismétlődhessenek, az igazságügyi miniszter készen tartja az elret­tentés eszközét és halálbüntetéssel fenyegeti meg mindazokat, akik robbantó anyagokat halmoznak föl a jogrend falainak megrázkód­tatására. Az igazságszolgáltatás egész gépe­zete megmozdult, hogy megtorolja a csong­rádi áldozatok halálát és megelőzze az em­beri alakba bujtatott tigrisek esetleges újabb szörnytetteit. A szegény halottakon mindez nem segít, de ez az egyetlen módszer, amely ilyen esetekben a földi igazságnak rendelke- • zésére,.áll ■ ­A nemrég dicstelenül kimúlt Bécsi Ma­gyar Újság szokása volt, hogy a.z efféle kö­zönséges gyilkosságokat politikailag kiak­názza, lelkiismeretlenül kiszínezett tudósítá­sokkal a magyar kormányt diszkreditálni igyekezzék és a felekezeti gyűlölködés csó­váját vesse a különböző vallásfelekezetekhez tartozó magyarok közé. Ez a módszer azon­ban nem vált be. Az egész világ közvélemé­nye előbb-ütóbb meggyőződött arról, hogy — amint ez különben természetes kötelessége is — a magyar kormány minden rendelkezé­sére álló eszközzel kiizd a háború és a forra­dalmak megrázkódtatásából előállott szellemi járványok ellen és azokat mindenáron leküz­deni törekszik A cseh-szlovák miniszterelnök lapjában, amely több Ízben előszeretettel adott helyet hasábjain a bécsi emigráció gyű­löletes írásainak, éppen ma olvasunk elismerő szavakat arról az energikus munkáról, ame­lyet Bethlen kormánya ebben az irányban ki­fejtett Az emigráció uszítása tehát még ott sem talált Hte’re. ahol a leginkább dédelget­ték és még ezekben a körökben is győzött a józan belátás a vak g^lölet fölött. Nem is képzelhető el másként A magyar rendőrség erélyes kézzel fej­tette szét a bombamerényietek szálait és nem elégedett meg a Reviczky-utcai’ merénylet körülményeinek földerítésével, hanem vissza­nyúlt a régebbi, részben már el is felejtett esetekre és ilyen módon sikerült neki hu­rokra kerítenie azt a rejtélyes bűnszövetke­zetet, amely magát a „százegyes bizottság41 titokzatos nevével ruházta föl. Most, hogy a bíróság kezében vannak, semmiesetre sem fogják elkerülni a méltó büntetésüket. Ugyanez a sors fogja elérni a csongrádi bombavetőket is. A magyarországi közvéle­mény a legnagyobb fölháborodás hangján ítéli el a gonosztettüket. A legszélsőbb baloldal­tól a legszélsőbb jobbig mindenki a legeré­lyesebb cselekvésre szólítja föl a közhatal­mat, amely máris nagy nyomozóapparátust küldött le az alföldi városba a tettesek ki­nyomozására Maga Eckhardt Tibor, az Éb­redők elnöke követeli, hogy a bűnösöket akasszák föl, mihelyst kézre kerülnek. Nin­csen — és nem is lehet — párt, csoport, vagy osztály az országban, amely a legszi­gorúbb megtorlást, valamint a háborús és forradalmi pszichózis gyökeres kipusztitását nem követelné. A mrgyar kormány és a ma­gyar közvélemény erre törekszik már rég­óta és remélni lehet, hogy a csongrádi bál az utolsó mozzanat a bombamerényletek soro­zatában, amelyek a magyar krimimlitás tör­ténetében egy egészen szokatlan, a nyílt ma­gyar néplélekkel annyira összeférhetetlen gyilkoló szerszámot honosítottak meg. A büntető bíróságra várnak e tekintetben a leg­nagyobb föladatok, mint ahogy a büntettek megakadályozására elsősorban a bírói és csak azután a végrehajtó hatalom, először a kriminalisztika és csak azután a politika hi­vatott. A végleges megoldás tehát attól függ, hogy a magyar bíróság a helyzet magaslatán áll-e. A magyar bírói kar kiváló tulajdonsá­gainak ismeretében bátran mondhatjuk, hogy igen, Prága, december 29. A - francia—cseh-szlovák szövetségnek szerződéssel történő megerősítése nem kelt­het meglepetést azok előtt, akik a Benes ál­tal megkonciipiált politikát szoros és füÉgő vi­szonyban látták a francia politika irányával. Hogy ez a szerződés 'létrejött, az legnagyobb" részt annak tulajdoniílható, hogy a franca politikai közvélemény egyes rétegei nem tar­tották eléggé lekötöttelek és a maguk számá­ra föltétlenül biztosítottnak a cseh-szlovák külpolitikát és igy szükségesnek látták, hogy egy írásbeli szövetségi szerződés biztosítsa számukra annak megnyugvását, hogy Benes minden fölmerülhető eshetőségben kész szol­gája lesz Po'inoaré céljainak. Az Echo de Pa­ris tegnapi száma rávilágít arra, hogy ezt a szolgálati szerződést Benes nem kötötte meg minden ellenszolgáltatás nélkül, de igyekezett biztosítani- Franciaország Ígéretét arra nézve, hogy Cseh-Szlovákiát megszabadítják azok­tól a kötelezettségektől, amelyeket az osz­trák-magyar monarchia adósságainak rész­beni elvállalásával teljesítenie kell. A szövetségi szerződés híre — mint teg­nap is jeleztük — Londonban erős nyugtalan­ságot és különféle politikai kombinációkat váltotta ki. A Daily Standard tegnapesti szá­mában szemére veti Masaryk elnöknek, hogy az angol sajtót londoni tartózkodása alatt fél-* revezette, mert akkor lejelentette, hogy- Cseh-Szlovákia az antant egyetlen hatalmá­val sem szándékozik külön szövetséget kötni. Most kiderült — ’rja a lap — hogy a franca— csefh-szlovák szövetség összes részletei már akkor tisztázva voltak, amikor Masaryk Lon­donban tartózkodott. A szövetségi szerző­dés egyébként az angol kormány legközeleb­bi ülését s foglalkoztatni fogja, amelyet ja­nuár 2-án tartanak meg. A szerződés a német sajgóban is izgatott hangokat váltott ki s a legtöbb la.p úgy kom­mentálja azt, mint Németország körül ková­csolt vasg. ürüt és mint olyan po'T'kai ese­ményt. amely alkalmas arra, hogy Németor­szág és Cseh-Szlovákia között a politikai el­lentéteket állandósítsa. Paris, december 29. (Havas.) A mai . francia lapok is foglakoznak a francia— cseh-sz;ovák szövetségi szerződés kérdésé­vel és a Libre Parola kijelenti, hogy ezt a szerződést ugyanaz a szellem hatja át, mint a Belgiummal és Lengyelországgal kötött szerződést és a kisantant szerződéseit. A győző államok szövetségeket szerveznek, hogy megakadályozzák a háborús reváns- gondolat föléledését. Ezek tisztán defenzív szerződések. A L’Oeuvre hangsúlyozza, hogy a politikai szerződésnek sem katonai, sem pénzügyi jellege nincs. úgy véli, hogy a szerződés németellenes jel­legén semmit sem változtat a defenzív jelleg­nek hangsúlyozása. A szerződésnek *ebből a szempontból elvi jelentősége van a belpoliti­kára nézve. Ha a cseh-szlovák kormány ün- nepiesen kötelezi magát a békeszerződések megtartására, ezzel egyedül kizárja minden lehetőségét annak, hogy a németeknek be­folyásuk legyen a cseh-szlovák politikára. Éppen ezért ki van zárva a németek részvé­tele a kormányban. Ki kell építeni a cseh­szlovák nemzeti, államot, amely egyedül biz­tosítja azoknak a kötelezettségeknek a telje­sítését, amelyeket a szerződés tervezete tar­talmaz, ez pedig minden németben, még a legmérsékeltebben is, elvi ellenségre fog ta­lálni. Ebből le kell vonni a logikus következ- tetá'njket igazán cseh-szlovák politikát nem csinálhat olyan kormány, amelynek tagjai németek lennének. A félhivatalos Ceskoslovenská Republika nem kételkedik abban, hogy a francia köztársasággal kötött politikai szer­ződést a „cseh-szlovák nemzet44 örömmel fogja üdvözölni. A kommunista Rude Právot a szer­ződéshez fűzött kommentárja miatt elkoboz­ták. Az elkobzstlan löszben a következőket olvassuk: „Mi és az egész politikai világ tudjuk, hogy ez a szerződés katonai!44 A Právo Lidu azokkal a jogosult vé­leményekkel szemben, hogy a cseh-szlovák politika ezzel a szerződéssel az expanzív és imperialisztikus francia politika uszályába kerül, azt a gyönge ellenvetést kockáztatja meg, hogy az uj szövetség éppen az ilyen tendenciák mérséklését és megtörését fogja elősegíteni. A lap szerint az uj szövetség ter­mészetesen (?) nem változtat semmit Cseh­szlovákiának a többi antantállamhoz való vi­szonyán. Ez után Cseh-Szlovákia számára csak egy nyitott kérdés marad: az Oroszor­szághoz való viszonyának végleges rende­zése. A külügyminisztériumhoz közelálló C e s- k é S 1 o v o úgy véli, hogy közvetve meg­nagyobbodik külpolitikánk láthatára Kelet- európa felé is. Reméli, hogy Oroszországgal szemben is egyszer elérjük azt a viszonyt, amely Franciaországhoz fiiz bennünket. Oroszország ismét, mint a génuai konferencia idején, Európa politikai érdeklődésének elő­terében érzi magát. Franciaország részéről mérsékelt hangok hallatszanak az Oroszor­szághoz való viszony szabályozásáról és nem jelentőség nélkül való, hogy ez úgyszólván egyidőben történik a cseh-szlovák—francia tá rgyalások b efe j ezésé vei. Olaszország komoly meggondolásai P.óirn' docernber 29. (Havas.) Az olasz Lapok bőven foglalkoznak a cseh-szlovák— francia szerződéssé’, amelyet úgy fognak föl, mint ,a francia politika sikerét. Bizonyos kö­rök a kisantant megerősödésében és az ebből a szerződésből folyó francia középeurópai befolyásban okot látnák arra, hogy Olasz­ország komoly meggondolásokat táp'áljon. Hivatalos kijelentés szerint ez az esemény nem lepte meg a diplomáciai köröket és ki­jelentik, hogy a szerződés megkötése folytán a belgrádi konferencia, továbbá a konferen­cia tárgysorozatán szereplő és a kisantant általános politikájára vonatkozó kérdé' ek tárgyalása jelentőségében megnöveíkedett. Anglia és Amerika megvizsgálja a kisantant francia felszerelési köleseméit Cseh hangok A cseh sajtó részletesen foglalkozik a francia—cseh-szlovák szerződéssel, A legje­lentősebb lapok véleményét itt adjuk: A T r i b u n a szerint a szerződés nem irányul senki ellen és pontosan azok között a keretek között mozog, mint azok a szerző­dések, amelyeket Cseh Szlovákia eddig kö­tött Keleten is vannak nagy területek, ame­lyekhez való viszonyát Cseh Szlovákia ha­sonló szerződésekkel előbb, vagy utóbb szabályozni fogja. A Kramár-párti Národni Llsty ellenben London, december 29. (Saját tudósítónk­tól.) A cseh-szlovák kormány egy hozzá kö­zelálló újságíró utján a Daily Telegraphban kijelenti, hogy az uj szerződés semmi mást nem tartalmaz, mint az eddig fönnálló politi­kai helyzetnek formulázását. A lap utal arra, hogy a Habsburgok és a Hohenzollernek restaurációja kérdésében fontos kompromisz- szum jött létre, amelyben Franciaország kö­telezte magát arra, hogy ezt megakadá­lyozza, noha Poincaré a magyar királyság mellett szimpátiákat táplál. Poincarénak az a kijelentése, hogy Franciaország a Lengyel­országnak, Jugoszláviának és Romániának adott katonai fölszerelési hitel ellenében ér­tékes garanciákat biztosított a maga szá­mára, arra indította az angol és amerikai kincstári hivatal szakértőit, hogy az említett államokban lévő diplomáciai képviseleteik számára kérdőivet dolgozzanak ki, hogy megállapítsák, vájjon ezek az egyoldalúan Franciaország számára adott garanciák nem érintik-e az egész antant számára biztosított általános zálogjogokat és a szövetségesek által garantált háborús és szabadságkölcsö- nöket. Varsó, december 29. A francia—cseh­szlovák szövetség és Franciaországnak Szovjetoroszországhoz való közeledésének hire a lengyel politikában villámcsapásként hatott. Hogy Benesnek, „Lengyelország ha­lálos ellenségének44, sikerült Franciaország­gal, Lengyelország oítalmazójával, szövetsé­get létesítenie, anélkül, hogy Paris megelő­zően tárgyalt volna erről Varsóval és hogy ezt közvetlenül a Javorinának Cseh-Szlová- kia számára való odaítélése után tették meg, ez kétségtelenül a legkeseriibb csalódás, me­lyet Lengyelország francia barátjától kapott. Hozzájárul ehhez az a körülmény is, hogy a franciák azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy kezet fogjanak Szovjetoroszországgal, amellyel szemben francia parancsra Lengyel- országnak a védőgát és nem a Ilid szerepét kellett játszania. Ezek a tények erősen meg­rázták a lengyel külpolitikának eddigi épít­ményét és nem csoda, hogyha a sajtó kese­rűen foglalkozik ezekkel az eseményekkel. A baloldali lapok, mint a Kuryer Polski és a Kuryer Poranmi, Franciaországgal szemben olyan kifejezéseket használnak, aminők ed­dig nem voltak szokásosak a párisi jóbarát­tal szemben. A kormány lapjai kényszerű jó arcot vágnak és nagyon valószínű, hogy nem szívesen bár,' de azt a hangot adják vissza, amelyet Parisból diktálnak számukra. A fél- hivatalos Gazetta Warszawska azzal vigasz­talja olvasóit és pártibiveit, hogy Franciaor­szág Cseh-Szlovákiával nem kötött katonai konvenciót, úgy, amint azt Lengyelország­*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦ fr1***** *♦♦♦*«*■**♦♦ ****«>-.«.*1 I00 cseli-sil. Koronáin fizettek ma, december 29-án: Zürichben 16.7625 svájci frankot Budapesten 62100.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 123I9100000GB0.— német márkát Prága és Pűrls szövetsége az európai sajtó tükrében Lengyelország keserűen csa!ódotí a franciákban Benes „Lengyelország halálos ellensége" — Zamoyskit visszarendelték Párisba

Next

/
Oldalképek
Tartalom