Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-25 / 292. (445.) Távirati kiadás

Kedd, december 25.

3

— (Az igazságügyminiszter négy hétig

nem fogad.) Az igazságügy miniszter december 28-ika és Január 24- íke közötti időben nem fogad.

— (Elfogtak egy negyvenszeres rablógyilkost Németországban.) Berlinből jelentik: Lapjelentések szerint a berlini rendőrségnek a liegnitzi rendőrség segítségével sikerült Glogauban végre kézrekeriteni Scheibner Károly negyvenhét éves berlini munkást, egy régóta körözött rablógyilkost. A letartóztatott felesége és felnőtt gyámfia azt vallották, hogy Scheibner a nagy betörések százait követte el Berlinben és Brandenburg grófságban, valamint a megszállott területen. Scheibner lekilsmereté't nem kevesebb, mint negyven rablógyilkosig is terheli.

— (Prasek nem meri leszerelni vádo- lóit.) A spirituszügyben a Právo Udu a következőket írja: Megemlítettük, hogy Pretl földbirtokos büntetőügyi feljelentése perfelvételhez minden alapot nélkülöz. A feljelentés alapján azonban Prasek szenátusi elnök feljelentést tehetett volna Pretl ellen, amit azonban mind a mai napig elmulasztót megtenni. A feljelentést becsületsértési por alapjául minden biró elfogadta volna. Ma letelt a negyvenkét napos feljelentési határidő és hogy Prasek nem emelt panaszt, a vád elavult. A szenátus e’nöke tehát a legnagyobb nyugalommal tűrte, hogy öt bárki is a politikai pártok megvesztegetésével vádolja, anélkül, hogy ezért valami elégtételt is vett volna. Pretl vádjával a bíróság amúgy sem tudott volna mit kezdeni, mert a jelenlegi, azaz a régi osztrák büntetőtörvények a politikai pártok megvesztegetését nem minősitik büntethető cselekménynek. Prasek azonban ennek ellenére is vádat emelhetett volna, sőt ezt elmulasztani semmiesetre sem volt szabad. Hogy nem tette meg, ez nemcsak az ő, de az egész agrárpárt szégyene marad.

— (Léghajókatasztrófa.) Tuniszból jelentik: A „Dlx-mudet“ nevű katonai léghajót egy heves vihar Algír köze’ében a partról a tenger selé sodorta. Az erősen megsérölt léghajó legénységének megmentésére számos repülőgépet és torpedŐhajót vezényeltek ki.

— (Elégett karácsonyfa.) Bártfáról jelentik: A bártfai vöröskereszt-fiók az állami krs- dedóvóban karácsonyfa-ünnepélyt rendezett. Az ajándéktárgyak eloszlása után a karácsonya a gyertyáktól tüzet fogott, mely könnyen végzetessé vájható pánikot Idézett elő. A mgijedit gyermekek az ablakokon keresztül baj nélkül menekültek az udvarra, a zűrzavarban azonba a legtöbb ajándéktárgy eltűnt.

— (Pozsony lapot ad ki.) Pozsony iu- dósi tonik jelenti: A legutóbbi üvnáesüiésen elhatározták, hogy „Városi Ujság“ óimén kéthetenkénti egyszer megjelenő háromnyelvű, városi kérdésekkel fog alkozó lapot ad ki a város. A lapot az elnöki ügyosztály fogja szerkeszteni.

kezébe véve, így kezdte:

— Kedves jó barátom, nagyon komoly beszédem van magával.

Kitli János egészen meg volt illetödve. Félt is attól, ami most következni fog, de rendkívül tetszett is neki Irma bárónő ilyen komoly halaványan.

— Valami történt? — kérdezte nyugtalanul.

— Nem történt semmi, minden úgy van, mint tegnap volt, csak nálam itt belül van valami változás. Máma nagytakarítást csináltam a lelkiismeretemben. Ne szóljon közbe kedves barátom, mert akkor nem tudom megmondani, amit el kell mondanom. Pedig elég nehéz úgyis ...

Egy kis szünetet tartott, mintha erőt gyűjtene az elmondáshoz. Kitli János engedelmesen hallgatott, csak bátorítóan simogatta Irma bárónő gyönyörű fehér kezét.

— Mondja igaz lelkére — folytatta a bárónő —, nem hallott semmit rólam? Sem mostanában, sem azelőtt? Valamit az előéletemről, csúnya, gonosz, kompromittáló dolgot?

Kitli János becsületesen felelt:

— Nem hallottam se rosszat, se jót. Névtelen levelet kaptam eljegyzésünk óta, nem egyet, de úriember nem olvas el névtelen levelet. Olvasatlanu! széttéptem.

— És ha igazat mondtak volna azok a névtelen levelek — kérdezte a bárónő, nagyon kedvesen nézve Kitli János szemébe.

— Nem tudom, mit mondtak — felelte Kitli János. Amint megláttam, hogy magáról van bennük szó, eldobtam olvasatlamil valamennyit.

— Akkor most én mondom meg magának — mondta Irma bárónő vakmerőén. Akármi volt azokban a levelekben, bizonyos, hogy gyalázatos rágalmak voltak bennük én ellenem, de vaatni igaz is volt bennük. Nekem valóban van múltam, me— (Két magyar tanítónőnek hetvenkét korona

a fizetése.) Ez a magyar kisebbség kulturális helyzetképére igen jellemző állapot Komáromban van az irgalmas nővérek iskolájában. Három tanítónőt eltiltottak a tanítástól, akik kitűnő sikerrel tették le a nosztriílkációs vizsgát. Most két tanítónőnek hetvenkét korona az állami fizetéski- egészitése, a demokratikus egyenlőség nagyobb dicsőségére. Palkóvich Viktor nemzetgyűlési képviselő ez ügyben eljárt Bechyne iskolaíigyi miniszternél, aki most a pzsonyi referátusra tolja a felelősséget. A szegény apácák fejenként és havonként tiz korona fizetést kapnak, ami soknak szintén nem mondható és igen sok rendeletet az állami tanfelügyelőtől, amelyeknek zúgolódás nélkül tesznek eleget. És erről a kisebbségről írják a nacionalista lapok, hogy íészkelődik és lehetetlenségeket követel. A világversenyben ezzel a fizetéssel a cseh-szldvák kormány egyedül áll.

— (Rokkantak szervezkedése.) Pozsonyi íudósííónk jeleníti: A keres zt ényszocialisía- párt rokkant alosztálya december 30-án Pozsonyban a Vigadóban alakuló közgyűlést tart.

— (Két bemutató az Operában.) Budapesti szerkesztőségünk táviratban je’enti: Az Operaházban két uj darabot mutattak be: egy balettet és és egy egyfelvonásos operát. Az uj balettnek Hen- tschel Károly a szerzője, címe „Aphrodisia mesé- je“. A „Diana“ cimü operaujdonságot Mohácsi Jenő szövegére Zádor Jenő irta. Mindkét újdonság meséje a görög mítosz köréből való. „Diáméról a budapesti sajtó nagy elismeréssel nyilatkozik, de az uj balett egyáltalában nem talált barátságos fogadtatásra.

— (Intemacionális bölcsészkonsresszus Nápolyban.) Nápolyból táviratozzak: 1924 május végén Nápolyban nemzetközi iilozóíuskongresszust fognak rendezni a nápolyi egyetem megalapításának hétszázesztendős évfordulójának megünneplésére. A kongresszusra az egész tudományos világ minden egyetemét meghivják. A kongresszus elnöke a Németországhoz eljuttatott meghívóval kapcsolatban nem mulasztotta el az olasz nemzetnek a német nép iránt érzett rokonszenvét kifejezni.

— (Cseh-Szloákia kereskedelmi szerződést akar kötni Japánnal.) Tokióból jeilietutflk: Almaik idején a tokiói cseh-szlová!k köveit tárgyalásokat folytatott egy megkötendő japán—cseh-szító vak kereskedelmi szerződést illetően a japán kormánnyal, azonban a tárgyalásokat félbeszakították. .Most azt várják, hogy a konferenciát újra megkezdik, még pediiig a legrövidebb időn bedül. Ebben az évben Japán százmillió korona értékű árat vá- sárolt Cseh-Szlovákíától és ötvenmillió korona értékű, árut szállított Cseh-SzJovákiábu.— (Tilos a hazárdjáték a vonaton.) Az államvasutak személyzete jelentést tett az államvasutak igazgatóságának, hogy az utóbbi időben feltűnően sokan játszanak hazárdjátékot a vonatokon. A vasutigazgatóság tekintettel arra, hogy a hazárdjátékot a törvény tiltja, utasította a vasúti személyzetet, hogy ne tűrje a hazárdjátékot sem a vasutakon, sem a várótermekben, ha az utasok magas összegekben játszanak. A személyzetnek azonban nincs joga fellépni, ha nyilvánvaló, hogy időtöltésből, vagy szórakozásból játszanak az utasok.

lyet magának ismerni kell, ha becsületesen akarok magával szemben eljárni. Tehát üljön most szép csendesen mellettem és hallgasson meg.

Kitli János kiegyenesedett ültében, de ezt mondta:

— Mirevaló az, én nem vagyok kiváncsi a maga leányi titkaira. Majd egyszer, ha a feleségem lesz, elmondhatja, nevetni fogunk rajta.

— Nem — rnakacskodott Irma bárónő. — Ezek nem olyan buta kislányi titkok. Ezek komoly dolgok, életbevágók. Nagyon terhelik a szivemet, le kell velük számolnom úgy, hogy elmondom magának, egyetlen barátomnak, bármi nehezemre esik ilyenekről beszélni.

Kitli nagyon gyöngéd volt, úgy érezte, most itt a pillanat, amikor nagyon nemesen és előkelőén kell viselkednie.

— Könnyítsen hát magán, úgy hallgatom, mint annak a jelét, hogy méltónak tart a bizalmára.

— Tehát nekem csakugyan van múltam. Történt életemben olyan esemény, mely után nem érezhetem magamat olyan kifogástalan reputációjú leánynak, mint ahogy kellene. Megcsalnám magát, ha ezt el nem mondanám.

Megint egy kis szünetet tartott, mintha keresné a szavakat, intett Kitlinek, hogy ne szóljon.

— Szomorú történetet mondok el, de magamról szól. Azt tudja, hogy az apám egészen tönkrement, az anyám színésznő lett, az Örkényi színtársulatnál. Én ott serdültem fel a vidéki színészek között, elképzelheti, milyen környezetben és micsoda hatások alatt. Csoda, hogy meg tudtam őrizni tisztaságomat; csak annak tulajdonitha- tom, hogy anyám elzárt minden káros befolyástól, amennyire lehetett. Magányosan nevelkedtem fel, társak nélkül, tudatlanul.

— (Lengyelország moszkvai követe.) Varsóból táviratozzak: A lapok jelentése szerint Lengyelország moszkvai követévé Strassburger Henrik volt kereskedelmi minisztert nevezték ki.

— (Vasúti teheríorga’om Oroszországgal.) Londonból jelentik: Anglia, Kanada és Hollandia legjelentékenyebb tengeri és vasúti szállítási vállalata a szovjetkormánnyal szerződést kötött az Oroszországban irányuló ve-suti és hajózási szállítási szerződés megújítása céljából, A társaság székhelye Moszkva lesz és számos Oroszország: városban iognak fiókát fölállítani.

— (Templom-, torony- és harangszente- lések Gömörben.) Rimaszombati tudósítónk jelenti: A minap folyt le Szutoron a templom-, torony- és harangszentelés, amikor is Pósa Lajos, egyházkerület* tanácsbiró s nemes- radnóti lelkész, Zajdó László zsipi és Sza- niszló János nemesmartonfalvi református lelkészek, mint esperesi megszóltak végezték a felszentelés Ielkészi funketót. Nagyban emelte az ünnepség szépségét a szutori énekkar, mélyet Kiss Lajos szutori tanító nagy szakértelemmel vezetett. Este jól sikerült táncmulatság fejezte be az ünnepséget. A jánosi református egyház áldozatkész hívei december 16-án megható ünnepség között szentelték fel hadbavitt harangjuk helyett két újonnan beszerzett harangjukat. A temp’om- helyiséget a hívők tömege teljesen megtöltötte. A templomi ének után a református énekkar gyönyörködtette a haUgőságot Farkas Márton tanító vezetése mellett. A felszentelő imádságot Pósa Lajos nemesradnóti lelkész mondotta. Egyházi beszédet Kovács Bertalan rimamurányi református lelkész Bertalan rimas’monyii ref. lelkész tartott. A harang jelentőségéről, valamint az uj harangok beszerzéséről Ruszkay Gyu’a az egyház tisztességben megőszült lelkipásztora beszélt. Kiemelte néhai Turóczy Miklós gondnok alapvető 1250 koronás adományát s a jánosii műkedvelő ifjúság előadásának tiszta jövedelméből való adományát 625 koronával, továbbá Bódi József és neje adományát, mely 700 koronát tett ki. A harangra begyült adományok összesen 17.000 koronát tettek ki. Este kedélyes táncmulatság fejezte be a iharangszentelési ünnepséget.

— (Egy szegény császár.) Newyorkból jelentik: Heuang Tungot, a detronizált kínai császárt ékszerész beperelte, mert a császár ismételt kérés ellenére sem akarta 250 tael adósságát megfizetni.

„A trónnélküli császár azzal védekezett, hogy sajnos nincs módjában a kért összeget megfizetni, ellenben a kínai kormány négyszerannyiva! adósa neki. A bíróság a kínai kormányt nem fogadta el kezesnek, mert a kínai állam annyira az anyagi tönk szélén áll, hogy a kérdéses összeg kiegyenlítését nem biztosíthatta.

— (Húszezer korona a komáromi harangra.) Komáromból írja tudósitónk: A karácsonyi ünnepek előtt Majer Imre dr. apátblébános 20.000 koronát adományozott Szent a András-templom harangalapjára. A háborúban elrekvirált gyönyörű harangok helyett a hívek közadakozásból egy nagy és egy kisebb harangot szereznek be.

Tartózkodó voltam és ezt a velem hasonló sorsuak arisztokratikus gőgnek tekintették, szegény voltam, tehát annál jobban kicsu- foltak, szép voltam, tehát annál jobban irigyeltek és gyűlöltek. így éltem meg huszadik évemet, elszigetelten, árván, megértés nélkül, boldogtalanul. A boldogság vágya, a megértés, a szeretet utáni kivánkozás annál nagyobb lett bennem. Akkor jött egy férfi ...az első férfi életemben és az utolsó addig, amíg magát meg nem ismertem. Szép volt, fiatal, előkelő és gazdag és szemet vetett rám. A környezetemben levő nők, a szintársula tagjai, futottak utána, de ő rájuk sem hederitett. Engem választott ki, csak én irántam érdeklődött. Leány volam, hiú voltam, természetes, hogy tetszett nekem ez a megkülönböztetés. Érdekelt is a férfi, a legkülönb férfi, akivel eddig találkoztam. Nem kel! sokat beszélni róla, beleszerettem, egy ábrándos, fiatal leány naiv, első szerelmével. Nagyon szerelmes voltam, nagyon rosszul éreztem magam a környezetemben, ő pedig szerelmet, boldogságot, jobb sorsot, házasságot igért. Tudatlan fővel hallgattam a szavára és egy este vonatra ültem és elutaztam vele Becsbe.

— Ott egy szállóban vett ki az iaz ember lakást, egy szobát kettőnknek. Én azt mondtam neki:

— Hogy gondolja, egy szobában fogunk lakni? — Sápadt voltam a rémülettől, egész testem egy remegés volt.

— Nem igy akarja, édes? — mondta ő készségesen és két külön szobát rendelt. Gyanútlanul, mint ahogy 'egész helyzetemről nem volt fogalmam ostoba kislánynak, megnyugodtam. Nem részletezem tovább, a férfi nem él már, nem akarok róla rosszat mondani, az éj folyamán visszaélt bizalmiammal. Betolakodott a szobámba, melynek ajtaját naivitásomban nem zártam be és,., rettenetes volt.,, halálos boldogta— (Különös haláleset.) Bécsből jelentik: Egy kültelki korcsmában egy munkás különös fogadást kötött Amint már eddig többször sikerült neki, egy pár frankfurti virslit akart megrágatla- nul egészben lenyelni, azonban a szerencsétlen ember ez alkalommal póruljárt, a virsli a torkán akadt és gyors orvosi beavatkozás ellenére is — valószínűen szivbénulás következtében — meghalt, özvegye és három árvája siratja.

— (Nem sikerült betörés.) Rimaszombatból jelenti tudósítónk: December 18-án éjjel két órakor Bottlík Sándor kertész inasa arra ébredt föl, hogy a két kutya szokatlan erősen ugat. Kinézett az ablakon s látta, hogy két ismeretlen ember a kaput feszegeti. Azonnal föl akarta költeni gazdáját, azonban az ismeretlen betörők észrevették őt és elmenekültek. Később az éj folyamán Sípos József konzervgyári alkalmazott figyelmeztette Imrece Lajost, a gyár éjjeli őrét, hogy a konzervgyár körül gyanús emberek járkálnak. Imrece megfigyelte, hogy a két ember feszegetni kezdi Bottlik Sándor kertész kapuját, de nem tudták felnyitni. Imrece rájuk kiáltott, mire azok menekülni akartak. Az egyiknek sikerült is Szabadka puszta felé elmenekülni, a más’kat azonban az éjjeli őr megállította és benne Sógor József favágót ismerte föl. Másnap Sógor azt mondotta, hogy be volt rúgva és tagadta, hogy be akart volna törni Boítilkhoz.

— (A legdrágább film.) párisból jelentik: A filmipar legújabb szenzációja lesz a nemsokára bemutatásra kerülő hatalmas francia film, melynek előállítási költségei hihetetlen összegeket emésztettek fel. A felvételhez háromezer artistát szerződtettek, akik az északamerikai Utah-állam- ban éltek hat hónapig, százötvenkilóméteres távolságra a legközelebbi vasúti állomástól. Az élelmiszerek rendszertelenül érkeztek és az artistáknak sokat kellett nélkülözni. A fölvételhez hatszáz ökör, ezer ló és ötszáz bölényre volt s ükség. A fölvételekre szükséges bölénycsorda előteremtése, amely a legnagyobb az Egyesült Államokban, óriási pénzáldozatot igényelt

lanságban keltem fel reggel. Elmenekültem a szállodából, jártam az idegen városban, ahol egy lélek sem ismert, nem tudtam, mihez fogjak, de ahhoz a gonosz emberhez visszamenni nem akartam. Ö talált meg véletlenül, amint az utcán kóboroltam, nagy- nehezen rábeszélt, hogy menjek vissza a szobámba. Nem volt Bécsben senkim, akihez fordulhattam volna, nem volt egy krajcár pénzem, hogy visszautazhattam volna, ki voltam neki szolgáltatva. De a szobám ajtaját gondosan bezártam azon az éjszakán, többet ilyen rettenetes' dolog nem történhetett velem. Másnap reggel belátta, hogy velem nem boldogul, belenyugodott, vett nekem egy vasúti jegyet hazáig és ki- kisért a vasútra. Szégyenkezett, úgy látszik belátta az eljárásának egész aljasságát, szeretett volna megengesztelni, de én nem szó’tam hozzá többet egy szót sem. Nem hallgattam meg fogadkozásait, megundorodtam tőle és otthagyam. Csak akkor nyugodtam meg. mikor elindult velem a vonat és én elhagytam őt, hogy soha viszont ne lássam. Otthon az anyám, szegény, szemrehányás nélküli szomorúsággal fogadott, együtt sírtuk el borzasztó szerencsétlenségünket. És akkor bezárkóztam, többet férfiakkal szóba se állottam, amíg magával meg nem ismerkedtem... öt év óta úgy élek magányosan, hűvös lemondásban. Hát most ítéljen rólam. Szegény barátom, most láthatja, milyen nő az, akit szeret...

—’ A legjobb, legnemesebb nő — mondta Kitli János meghatva, csaknem sírva fakadva. önkéntelenül is szavalva beszélt, mint ahogy hasonló helyzetben valamelyik színész beszélt valamelyik színdarabban. Amit érzett és amit gondolt, azt nem tudta a maga módján kifejezni, a színháztól kellett kölcsön kérni kifejező eszközöket. Nem mondott többet, mint az a színész is, a színdarab előírása szerint, lehajolt, megcsókolta

A legfo&l* és oeg@!c§d&& karácsonyi áfánkéig

egy OMEGA éri