Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-24 / 291. (444.) szám
Hétfő, december 24. 31 Ha aggóny karácsonya Magyar Asszonyók Szövetsége. Irta: Boleman Jánosné, Zorkóezy Atala. Szeretném, ha minden magyar anya szivébe oly mély nyomot vésne e pár sor írásom, mint amilyen fájdalmas szeretettel csüngök saját magam az esz mén, amelyet most im útnak bocsájtok. Sietek kijelenteni, hogy a szövetség semmiféle politikai tendenciával nem bírna. Mert bár kaptunk aktív és pasz- sziv szavazati jogot, — bár a közéleti pályák mindegyike nyitva áll előttünk — azért ne kívánkozzunk ki abból a körből, abból a miliőből, amely az Isten és a természeti törvények rendelése szerint részünkre kijelöltetett. Ha csak a keserű kényszerűség nem diktálja, maradjon meg a nő az otthon puha fészkében és ne lépjen oly térre, ahol úgyis mindig csak másodrendű szerep jut majd néki osztályrészül. Mert bármennyire különösen hat is egy asszony részéről annak a ténynek megállapítása, hogy sokkal kevesebb bennünk az önállóság, mint a férfiakban, mégis le kell írnom e kétségtelen igazságot, számolva sok-sok feminista hajlandósága asszonytársam neheztelésével. Le kell Írnom, hogy irapalzivebbek, hiszékenyebbek vagyunk, könnyebben befolyásolhatók, hat ránk a környezet, a külsőségek és ebből kifolyóan cselekedeteinket gyakran érzéseink által di- rigáltatjuk, sokszor ott is, ahol ez nem éppen kívánatos az ügy érdekében. Sokkal közlékenyebbek vagyunk, mint az erős nembéliek, — de az is igaz, — hogy általában gyengédebb szivüek és önfeláldozóbbak vagyunk náluk. „Legyetek ü-galmasok és vesszen az igaz- ság!“ mond a nő: „Legyetek igazságosak s vesszen a világ!44 szól a férfi Rousseau szerint. A nőben teljességgel hiányzik a produktív tehetség. Viszont ki akarja és főképpen ki bírja cáfolni, hogy a férfi fölényes alkotóerővel rendelkezik. Erre bizonyság az egyetemes emberi kultúra története, hisz minden téren övék az alkotás dicsősége, még ott is, hol a nő sohasem volt tehetségének fejlesztéséhen gátolva, mint például a zene terén. A titánok nevei között asszonyéval nem találkozunk. És mindezek csak telki és értelmi különbözések. A férfi és a nő fizikumának lényegesen eltérő voltáról csak futólag emlékezem meg. Hiszen az itt föllelhetö differenciák úgyszólván köztudomásúak. Csak annyit, hogy az összehasonlítás itt sem válik előnyünkre. Mindezzel szemben azonban elvitázhatatlan tény. hogy a nő egyéniségének centrumában a sokkal fejlettebb családi érzés és eminenter az anyai ösztön áll. És itt azuián tág tere és nemes feladata adódik a melegszívű, mélyérzésü nőnek. Gyermeke lelkét puha viaszként hajlíthatja, ápolva, fejlesztve benne a nemes hajtásokat, és biztos gondos kézzel misztitva a dudvát és gazt. Most pedig e kis kitérő után, — melyért bocsánatot kérek mindenkitől akinek ellenvéleménye van, — rátérhetek az Írásom címében foglalt eszme programmjának vázlatos ismertetésére. Sokkal többre becsülöm ismerős és ismeretlen asszony társaimat, semmint kétségbe merném vonni, hogy mind egyik legjobb tudása és tehetsége szerint féltő szeretettel gondozza gyermeke lelkét. De magyar asszonytársaim! tennünk keli valamit az irányban, hogy gyermekeink magyar lelkét magyarnak őrizzük meg! Meg kell ismertetnünk velük a magyar történelem nagy fiait, meg kell őket tanítanunk magyar dalt dalolni, meg kell velük szerettetnünk Petőfi, Arany, Vörösmarty és a többi magyar szellemi hérosz müveit. Valamikor az iskola volt melegágya e nemes feladatoknak — de én jó Istenem! — ma azt se remélhetjük, — ma azt sem várhatjuk, hogy a magyar helyesírást elsajátítsák gyermekeink az iskolákban, ott, hol nincs magyar tanítás. Én ott nőttem fel és ott éltem rövid pár évvel ezelőttig ahol 98 százalék volt a szlávsag — háború előtt is! — És én ott sokat tanultam a szlovák anyáktól. Ma már látok olyan dolgokat is, amelyek felett akkor elnéztem. Ma tisztelem és csodálom az energiájukat, amellyel nem tudtak és nem akartak beletörődni csendes megadással, öldöklő leth argóval egy oly ténybe. amelyre a jóváhagyást ezer esztendős múltnak a pecsétje adta. És a gyerme keik otthon szlovákul daloltak és szlovák mesét, népregét és történelmet olvasgattak. Kusza oldalú vázlata e néhány sor csupán a „Magyar Asszonyok Szövetségének“. Lelki erők kapcsolódása le gyen az lelki javak ápolására, megóvására Szeretném, ha a tüzcsóva lángot fogna, s ha szítanák szerte az or- országban, lankadatlan asszonyi akarással, fanatizáló lelkesedéssel, — szeretném, ha a magyar asszonyok megmutatnák, hogy a nékik való talajon erősen áll meg a jóformája energikus járású kis lábuk! * Egybe maliciaként szeretném még megjegyezni, hogy ha — amit az isten adjon! — alapszabályok kés ’.tésére kerül a sor, — ugy-e ahhoz férfi bizottságot választunk?! >#.nKaKBCÍl riMKirnWlWWUMiBgMMaMBBB Karácsonyi szózat Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar nőihez. Azt hallom unos-untolan: mit tehetünk mi egyszerű nők fajunkért, nyelvünkért, jövőnkért ? Hol szerénység sugalja e kérdést, hol kényelemszeretet, hol mélységes lehangoltság. tespedés, önbizalom hiánya f Pedig annyi jót művelhetünk anélkül, hogy kilépnénk szerény női hatásköri nkból ! Először is ti boldog ifjú leányok, kiknek virágait a forró nyári nap nem fonnyasztotta még, se dér nem csípte, és telketek varázskertjében érintetlenül nyílnak és illatoznak még harmatos tavaszi üdeségükben, őrizzétek szentségként e virágokat telketekben és ragyogásuk aranyozza be szülőitek otthonát, üdítse a ti édes mosolygástok alakjában az ő sokat szenvedeti szivüket, simítsa ki homlokuk gondszülte barázdáit, tanuljanak ők is ujra bízni, hinni, remélni. A ti bízva a jövőbe tekintő szemetek sugarától, gond és bánat által még nem érintett telketek szárnyán tanuljanak újra röpülni egy jobb jövő hívogató, ragyogó egébe És telked legmélyén a szelíd kis virágok tömkelegéből jakadjon a lelkesedés lángoló virágának szent kelyhe, törjön fel magasan lobogva a sötét égbolt jelé és ha majdan sorsod egyesit szived választottjával, melengesd lelkét e szent tüzed lángján a csüggedés komor percében, tanítsd hinni, akarni és cselekedni. És ha Isten áldotta frigyeteket, ha vidám gyermeksereg ujong körülöttetek, óh akkor légy másodszar is szerető hűséges szülőanyjuk — a testük után hívd életre lelkűket, hintsd belé mind a csodavirág áldott magvát, hogy keljenek ki az ö üde kis telkükben is, gyökeredzenek meg mélyen benne, oly mélyen, hogy ki ne irthassa onnan soha a balsors hidege, se vész fergetege, hogy nyíljanak és illatozzanak ott mindvégig, mig szivük ver; dicsőítsék anyjuk emlékét, Égi űrünk nevét, fajuk, nemzetük halhatatlan örök szeretetét! Óh nő, ki igy éltél, mondd: hiába éltél ? nem töltötted be ragyogón hivatásodat? Nem illik-e reád a költő szava: Magyar nőnek születni mily szép, mily nagy gondolat! óh nő, ki ezt megérted, mily szép vagy és mily nagy! Rendeltetés az égből, földön áldva vagy! Szepesmindszent, 1923 karácsony. Csáfey Albinná. Békesség a földön! Irta: Aull Mária a cseh-szlovákiai német nők béke- és sza badságligáiának titkárnőié, a német nép szövetségi liga titkárnőié. A béke utáni vágyakozás talán sohasem mozgatta meg mélyebben és izzóbban a szivünket, mint azon a napon, amelyen — majdnem kétezer év előtt — megszületett az a Nagyság, aki az emberiség számára már a földön békét hirdetett. És mégis úgy látszik, mintha sokkol messzebb lennénk ettől a békességtől, mint valaha is voltuník. A háj ború következményeként megmérhetetlen nyomorúság kínozza még az embereket és máris mindenhol apró lángok csapnak föl, amelyek azzal fenyegetnek, hogy újra lángba borul a világ ezerszeresen borzalmasabb módon, mint az volt, amelyből alig menekültünk ki. Azok, akik felelősek a világért, igyekeznek elfojtani ezt a nagy tüzet, de hogy meddig tart ez a fáradozásuk, az nagyon bizonytalan, mert úgy látszik, el fog következni az áz idő, hogy nekik maguknak lesz szükségük erre a világégésre, hogy eltüntessék politikájuknak hibáit. A népektől függ majd, vájjon engedik-e magukat a veszedelembe terelni. vagy pedig egyesülve, mint a véget nem érő és legyőzhetetlen hatalom, veszik kezükbe a saját sorsuk fölötti döntést. Ennél az elhatározásnál nagyon fontos szerep fog jutni az asszonyoknak. Mi, asszonyok a világháború alatt teljesen félreértettük tulajdonképpeni hivatásunkat. Azt hittük, hogy a hazánkkal szemben akkor teljesítjük kötelességünket, ha mindenhová kinyújtjuk segítő kezünket, ha minden rést igyekszünk betömni, amelyet a háború föU szakított. A borzalmas gyilkolást meghosszabbítottuk ezátal és ezért vétkesei vagyunk mi is annak a nagy szerencsét, lenségnek, amely a világra szakadt. De egyúttal a világháborúban — legalább is sokan közülünk — tisztán kezdtünk látni. Ma már tudjuk, hogy minden asz- szonynak az lett volna a kötelessége, ha az első háborús megmozdulásnál kijelenti: — Én a kisujjamat sem mozdítom meg azért, hogy a háborút elősegítsem, egy fillért sem adok azért, hogy annak ügyeit támogassam és hogy ehhez a meggyőződéséhez szilárdan és a végsőkig kellett volna ragaszkodnia. De a a népek éppen úgy, mint az asszonyok, csak az egyesülés erejével érhetnek el valamit. 1915-ben, —- tehát a háború közepén — egy pár különféle nemzethez tartozó bátor asszony Hágában megalapította a nők nemzetközi béke- és szabadság ligáját. Már akkor kifejezést adtaik ama meggyőződésüknek, hogy a valóságos békét nem lehet megteremteni a teljes és mindenki számára biztosítandó szabadság nélkül. Európa mai helyzete — amely a papiros-békeszerződések következménye, — igazat ad nekünk. 1922 decemberében ismét összegyűltek Hágában, hogy' az igazságos békéért harcot vegyenek föl, de ekkor már a világ minden részéből húszmillió asszony állott a hátuk mögött. És mikor majd jövő év májusában a Washingtonban megtartandó kongresszusukon munkára hívják fel az asszonyokat az uj nemzetközi ' rend megteremtése érdekében, akkor még sokkal több millió asszony fogja teljesi t eni fö i'h ivásu ka t. i A nők nemzetközi béke- és szabadságligájának e nyáron két szekciója alakult Cseh-Szlovákiában: előbb a német, azután a cseh. Ezeknek a ligáknak mun kaprogramja rendkívül tartalmas s ezek arra törekszenek, .hogy egy központi bizottság révén közös tevékenységet fejthessenek ki és lassan, lépésről-lépésre előmozdítsák a két nemzet közötti közeledést. Nagy és igaz lenne a mi örö műnk, jelentős és nagyértékii esemény lenne az, ha a Cseh-Szlovákiában élő J magyar asszonyok is megalakítanák ligájukat és velünk együtt dolgoznának. Magyarországon már régen fönnáll és működik egy ilyen liga. Mi mindnyájan akik igy egymásra találtunk, tudatában vagyunk annak, hogy munkánknak gyümölcse csak később fog megáradni és hogy a világbékét valószínűen nem fogjuk megélni, de tudjuk azt is, hogy annak ei kell jönnie , és az el is fog jönni! Éppen úgy amint | a magánélet jogrendjében az ököljog i uralma eltűnt, épp úgy ki fog alakulni az a nemzetközi jogszolgáltatás, amely : szükségtelenné fogja tenni a barbár kor I fegyverét, mint a jognak védelmezőjét, i Bizonyos az, hogy mindég lesz harc — a harcra szükség is van, van harc nélkül nincs haladás, —- de ezt a harcot nem j az erőszak fegyverével fogják vívni. A pesti . Irta Molnár Jenóné. A ki a Váci-utcában, az előkelő hotelekr ! lsen, az Operában vagy a társaság egyéb találkozóhelyein csak egy kis futó szemléi tart a mondain és demimonde hölgyek fölött, azt hiszi, nem Budapesten van, hanem Becsben, Prágában, Berlinben vagy Rómában. Annyira uniformizálódott a háborút követő női típus. A nemzetközi divai teszi, hogy külsőségekben teljesen egyformák a nők és bizonyára a divatlapokból és a nagy illusztrált újságokból ismert átlagnő folytonos tanulmányozása teszi, hogy a városi nők formákban, mozdulatokban, hajviseletben sfb. szintén a kontinentális sablondámához igazodnak. s Az első benyomás tehát, amelyet a szem- j lélő szerez, az, hogy csaknem teljesen ki | veszőben van az egyéniség, az a sajátos jelleg, amelyet kiváltságos nőkben szeret fölfedezni és ünnepelni a társaság. Mint mondottam, nemcsak a divat, hanem a j külső megjelenés formája is bizonyos út- | lag színvonalat kölcsönöz ezeknek a nök- | nek. akiket az úgynevezett előkelő helve- j ken lehet látni. Bármily közmondásos a i nők alkalmazkodó képessége, mégis kon- ! stalálni lehet, hogy az uj konjunkturális ! rétegek asszonyain nagyon is megérződik | a frissen mázolíság, nagyon is meglátszik j rajtuk, hogy nem születtek bele a nagy> világi modorba, föllépésbe és hogy ; mint ezt u párisink oly szellemesen mond- ; já'k — a ruhát csak hordani tudják, nem j pedig viselni. Fájdalom, a szörnyű drágaság éppen a j legjobb elemek számára teszi leheletlenne, í hogy a divattal lépést tartsanak s igy csak i ritkán adódik alkalom olyan szép és fia- ; tál nőkben gyönyörködni, akikben a esi- I szolt műveltség, az örökölt kultúra a mai > raíTinált Ízléssel párosul. De azért sűrűn látni olyan régi gazdagokat, akik ugyan nem a legdrágább szalonokban készíttetik ruháikat, de azért az olcsóbb ..konyháról1’ kikerülő toalleíekben sokkal disztingvál- tabban hatnak, mint a mai gazdagok a Becsből vagy Parisból hozatott ruhákban. Alapjában véve a múlt évi divattól nem föltűnő az eltérés. A sima, egyenes ing- szabásu ruhák ez évben még jobban uralkodnak. de változott a szín és az anyag. Kosztümökben a fekete dominál Akár rövid, zsákszerű, akár hosszú a kabát, rengeteg prém diszili. A kabát álján köröskörül a galléron és a kézelőkön egyaránt. A túl drága bundák pótlása, illetőleg kímélése végett veiour-szövetből köpenyeget viselnek, szintén erősen prémezve. A jumper már nem úri viselet, helyette két színben tartott sávos kötött mellénykéket viselnek. A bunda ragján szerű, bő, vagy Hepp. alakú Bélése egyszínű vagy csikós crépe de chiue. Az idén az úgynevezett rövid sportbundákat nemesebb prémből is viselik, bizonyára rövidségére való tekintettel, az árkülönbség miatt.
