Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-04 / 275. (428.) szám

Újabb ruszin ellenzék van kialakulóban

Kaminszky nyilatkozata

Ungvár, december 3.

(Ruszcnszíkói szcrkesztöségündíitőí.) Nagy izgalmat keltett a kormányzóság körében az a hir, hogy a kárpétofosz köztársasági párt kebelében ellentétek merül tek fel, amelyek kirobban ássa! fenyegetnek, Még a műit hó folyamán jelentette a P. M. H.. hogy Mára- rnarosban a ruszinok között ismét kiújult az ellenzéki szeltem és a prágai kormány halogató politikájával szemben ismét akcióba lép a ruszin nép zöme. Ez a tenorja a K. U. december 1-i vezércikknek is, mely névszednt fdiisoroi'jia azokat az embereket, akik a kormányzó ruszin pártokkal ellentétben az ellenzéki rusziinsá'got vezetni fogják. A lap Rissikó Bélia elbocsátott főszolgabíró és Kártyák János volt tárná tó nevét említi.

A kárpátorosz köztáTsaságii föklmivespárí tevéinek köréből ezekről a hirdvről oilyan információt szereztünk be, hogy a ruszin é- lejnzék fellépésére nincs még szükség, mert hiszen a kormányzó kteve-zésével megindul a pdíitirkai rendszerváltozás is. Nem igaz, hogy a pártot egy Ge-dus nevű cseh ember vezeti, mert a pártnak tényleges főtitkára ma is Kaminszky, A párt működésének eredménye, hogy a személyi változások nemcsak a kormányzóságon, de a tanügyi refe- rátnson is bekövetkeznek. Pesrk tanügyi referenst ruszin ember. majdnem biztosan Spe- nik, munkácsi tanfelügyelő fog-ja felváltaná.

A párt a munkácsi tizenhat pontot keresztül fogja vinni és csupán tőle függ, hogy a parlamenti választásokat mikor Írják ki Ruszinszkóban.

A párt már december 15-re akarta a választásokat kiíratni, de ezt a törekvését a szociáldemokraták és a Volosin-cso- port elgáncsolták.

A „Rusin“ című orosz nyelvű koirmány- fop szerkesztőségét teljesen átszervezik és | mint pártonkivüili napi* apót fogják megjelenté tini. A „Proszvita“ helyett a „Duclmováts- Térsaság lép előtérbe és jut a megérdemelt nagyobb szerephez. Mindezeket a terveket azonban tehetetlen pár nap alatt k eresz tül- vmmiök.

Az említett híreikről érdeklődtünk Kamin- szky Józsefnél, a párt főtitkáránál is, aki a következőket jelejitette ki:

— A párt háta mögött készülő ellenzéki akció -és a párt vezetői ellen felhozott kifogások nem igazaik, fia az ellenzéki akcióban volna is valami, akkor az néhány ember egyéni vállalkozása. Ezeket Mán személyi okok késztetik arra, hegy bontsanak, Arneny- nyiben a kísérlet pártunk tagjaitól ered, a legközelebb tartandó pártérteíkezteten szóvá tesszük ezt és kérdést tetézünk hozzájuk, hogy a biradá'Sokbó! mennyi felel meg a vaTárcarovafunk:

Szerda: Dutkó Zoltán: Búcsú a lehunyó Naptól. (Vers.)

M errel István: Bosszú. J.

Csütörtök; Klimits Lajos: Sírni szeretnék.

(Vers.)

Merre] István: Bosszú. II.

Péntek: Darkó István: Eekete Péter tapasztalata.

Szombat: Mécs László: Fiatal leány az őszi parkban. (Vers.)

Schalkház Sára: A fekete furulya.

Élet

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Sixta.

Tibor a kályha mellett ült fázósan, mintha a hideg vas fölmelegiíené s nézte a cigarettájából száll 1 ingó füsííei'hőket. A júniusi alkony melege szobájában égett, de ő nem vette érezte s nem haMota az utca zaját sem. Nézte a szerteíoszló és sűrűsödő füst- felhőket. Nem gondolkozott, csak képzelete formáit különféle alakokat. Jöttek apró táncoló koboldok, incselkedve súgták a nevüket: Én ez a paragrafus vagyok. Haha! Engem kérdeztek és te megfeledkeztél rólam. A második bukás a szigorlaton. Haliaha! Körülugrálták s összefogódzva táncot jártak. Aztán elillantak s jött egy másik nagy, sokkarú szörnyeteg hosszú csápjaival s körülhálózta. Ránehezedett a vállára. Ez az élet, gondolta a fiú. Hiába a küzködés. Az anyag a porba húzza a szellemet. Hiába a magasba törekvés.

Az örökös anyagi gondokkal való tépc- lődés rárajzolódott a fiú vonásaira s az ajka szélére vésett egy cinikus, gunyoros kifejezést. Anyagi gondok és tanulmányok, aztán a bukás a szigorlaton, majd a pótszigorlaton is. S a kenyérkereset mellett a napi kelle3%iGArJix(fwíi7fmMB

Belgrád, december 3.

lóságnak. Addig tehát erről a egész akaróról nem nyűtek ózhatom érdemlegesen.

Az eseményeik stádiumában ma még nem lehet bizonyosan megái lapítaná, hogy a ruKobíenz, november 3. Az ideiglenes szeparatista kormány elfogadta Mathes és Metzen lemondását és egyhangúan Doríent nevezte ki a kormány fejévé és külügyminiszterévé. Oehler Theodort helyettes miniszterelnökké választották meg, egyszersmind kinevezték a kormány többi tizenkét tagját.

Köln, december 3. (Saját tudósétónktól.) A Méntagsoiorgen jelentése szerint a.z ötven- ha ti tagú rajnai bizottságban a rajnai pártok az utolsó birodalmi választásokon elért számarányukhoz képest tesznek képviselve. E2 a

Ungvár, december 3.

(Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének elnöksége Korláth Endre dr. szövetségi ügyvezető-elnök vezetésével szombaton délelőtt 11 órakor megjelent Beszkid Antal dr. kormányzó előtt. A küldöttségben részt vettek: Kerekes István, a keresztényszociális párt elnöke, Egry Ferenc, a magyar kisgazdapárt elnöke, Árky Ákos, az autonóm párt elnöke, valamint Bakó Gábor dr., Eperjessy József dr., Pauiik János dr. és Jaross Gyula központi főtitkárok és Vozáry Aladár, mint az elnöki tanács tagjai. Részt vettek még a küldöttségben az Ungvári környező magyar községek kisgazdapárti szervezeteinek elnökei és tagjai, valamint Rácz Pál, lapunk ruszinszkói szerkesztője. Korláth Endre dr. a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének, mint a ruszinszkói magyarság legtekintélyesebb faktorának képviseletében üdvözölte a kormányzót hivatalbalépése alkalmával, majd deklarációt olvasott föl, amely lényegében a következőket tartalmazza:

A pártvezetőség deklarációja

— Kormányzó Ur kinevezésével a mi politikai követeléseink teljesítése is kezdetét vette, mert hiszen Ruszinszkó autonómiájának megvalósítása alkotja a mi politikai követeléseink gerincét. Ez a körülmény adja magyarázatát annak, hogy mi, akik itt számbeli kisebbségi helyzetünknél fogva természetes ellenzéket alkotunk, mégis megjelentünk Kormányzó Ur üdvözlésére, hogy ezzel uiabban is tanú jelét adjuk annak az állandóan hangoztatott fölfogásunknak, hogy mi a

szín nép többsége egy ellenzéki akció esetén továbbra is kitartana a kormányzó és Ka- miinszky mellett, vagy uj vezérekkel menne belé a második ellenzéki küzdelembe.

bizottság, amelynek igazgató tanács jellege lesz, a jövő héten meg fogja választani a rajnai álam direktóriumát. Kifejezettem ki fogják htedietmii, hogy az uj áfamamakulat a birodalmi alkotmány alapján áld. A határok 'kérdésében a franciák követelléséveil és a sze.paratiijstálk között különböző nézeteltérések merültek fed. Franciaország minél több önálló kantont akar szervezni, német részről azonban egységes állami alakulatot terveznek. A francia biztosok azt is követelik, hogy a megszállott területeken ne válasszanak a birodalmi gyűlésbe.

ruszinszkói autonómia kiépítéséből számarányunkhoz, társadalmi és gazdasági súlyúnkhoz képest szivvel-lélekkel ki akarjuk venni

részünket.

— Élő cáfolatát adjuk megjelenésünkkel ama sajnálatos kormányfölfogásnak, amely a magyarságot államellenesnek, irredentának igyekezett és igyekszik befeketitetni csak azért, hogy a békeszerződésben lefektetett jogos nemzeti, politikai, kulturális és gazdasági igényeitől elüthesse és úgy állíthassa be a magyarság követeléseit — a külpolitikában és ’a belpolitikában —, mintha az itteni, magyarság az állam fölforgatására ,illetve a többi népeknek leigázására törekednék. Helytelen volt és helytelen e kormányfölfogás !

Ezután a kormány által kitartott, magyarul iró és beszélő bérencek munkáját bélyegezte meg, akik pénzért úgy itthon, mint a külföldön a magyarság munkáját bemocskolni igyekeznek, noha a magyarság az uj államalakulat óta többször hangoztatta, hogy e terület legnagyobb részének ruszin jellegét ^‘számbeli többség alapján elismeri és a ru- szinsággal való több évszázados békés együttélést továbbra is fönn akarja tartani és e területnek, mint szülőföldjének felvirágoztatásában a ruszinokkal együtt óhajt működni.

— Mint magyarok akarunk élni szülőföldünkön, egy autonóm terü’eten — Jelentette ki a szónok. — Kormányzó Ur még akkor, amikor nem volt felelős politikai állásban — az egyesült ruszin pártok munkácsi kongresszusán — kifejezést adott abbeli szándékának, hogy a magyarsággal keresni fogja a megértést. Ml is a megértés politikáját kívánjuk szolgálni azzal, hogy eljöttünk Kormányzó Ur üdvözlésére. Helyesebben: a megérttetés politikáját, mert

— Sajnos — eddlgelé még nem akadt kormánytényező, aki a magyarság itteni helyzetét Őszintén megérteni és igazán orvosolni akarta volna. A kormány eddigi ösz- szes ténykedése odairányuit, hogy a régi osztrák recept szerint a magyarságot pártokra osztotta eniat rdgove umlhwy bfskpz tokra osztani, a felekezeti, társadalmi ellentéteket szítani, a magyarság komolyabb tényezőit bemocskolni igyekezzék azért, hogy e ténykedésével a figyelmet a főcéltól: a magyarság jogainak érvényesítésétől elvonja. E recept csapnivalóan rossz és csak pillanatnyilag használ, de visszahatásában megbosszulhatja magát.

A deklaráció további részében a kormány politikáját homokra építésnek mondotta. Az eddigi keserű tapasztalatok bizonyítják, hogy a magyarságot nem egyenjogú, de harmadrendű állampolgároknak tartja a kormánjr és a nyelvtörvény ellenére sem jut a magyar nép jogaihoz sem az oktatás, sem a bíráskodás, sem a közigazgatás terén. Az iskolákban az alaptörvény tilalma ellenére a magyar gyermekeket elnemzetleniteni törekszenek, a földreformmal idegen telepeseket juttatnak földhöz, a népet meg nem értő tisztviselők által végrehajtott rendkívül súlyos adózási rendszerrel pedig vagyontalanná és szegénnyé igyekeznek tenni. Kisiparosainkat, gyáriparunkat, kereskedelmünket a történelmi Csehország egészségtelen versenyével, horribilis vasúti tarifával, elviselhetetlen vámokkal, határzárakkal, forgalmi és luxus- adókkal teszik tönkre. Az általános ipari pangás folytán megcsappant munkaalkalmat idegenből hozott munkásokkal láttatják el. Egyszóval idegenek lettünk a saját szülőföldünkön.

— Mi. csak azt kérjük most a Kormányzó Uríól — mondotta tovább Korláth , hogy kormányzói hatalmát az itteni összlakosság, az itteni őslakosság békéjének, kulturális és gazdasági föívirágoztatásának érdekében igazságosan érvényesítse és ne engedje hatalmát az a!árendeltek túlkapásaival eíhomályosittatnl, mint — ssjjnos

— elődje, az első ruszinszkói kormányzó engedte, hanem legyen igazán Ruszinszkó autonómiájának képviselője és Ruszinszkó teljhatalma kormányzója!

— Mi, mint bevezető szavaimban mondottam, számbeli kisebbség nemzeti, kulturális és gazdasági jogainknak érvényesítéséig természetes ellenzéket fogunk továbbra is^alkotni s várakozó állásponton maradunk, de mindenesetre támogatói leszünk Kormányzó Urnák az autonómia minél íeliesebb kiépítésében mindaddig, amíg Kormányzó Urat az autonómia érdekében és a megértés szellemében látjuk munkálkodni. E reménv- teljes várakozásunkban munkájához erőt. egészséget és kitartást kívánunk!

Portén a szeparatista kormányelnök

Ötvenhatos bizottság’ alakul a rajnai állam igazgatására — Az uj állam a német birodalmi alkotmány alapján áll

A Ruszinkői Magyar Pártok Szövetsége Beszkid előtt

A pár tvezet őség deklarációja

metlenségek. Mire való mindez?! Miért ez az élet?! Miért az ember? Érez és gondoskodik. De miért érez? Több lenne, ha érzéketlen tehetne. Nem volna kellemetlenség, szégyen és gyalázat. Lám az egyik dicsekszik gazdagságával. A másik takarja koplalását. S Tibor körülnézett a szegényes diákszobában. Minden olyan ósdi, megkopott és ma, még oly idegen. Persze. Hisz nemsokára már idegen lakja.

Eldobta kialudt cigarettáját s kivett a zsebéből egy kis brovningot. Kiszedegette a töltényeket, kipróbálta, hogy a ravasz jól müködik-e s aztán visszarakta. Föl állott a székről s az ablakhoz lépett. Kitekintett, föl a felhők re, amelyek a messziből gyülekeztek s az ég kékségét lassan homályba borították. Előlük kényelmesen, ringó aranyszárnyakon libbent tova az aiíkonyi napsugár. Becsukta az ablaktiáblákat s visszament a kályha mellé. Leült a székre s fölgombolta a mellényét. Óvatosan megszámlálta. A hatodik és heted'k borda közt fekszik a szív. A brovning csövét hidegvérrel odaszoritotta s megnyomta a ravaszt. Piros, meleg vér bugy- gyant ki a golyó nyomán, vörös rózsákat festve a fehér ingre.

A szív megszűnt dobogni; s Tibor érezte, mint hűl ki lassan a meleg test és lesz átlátszó-viasszinü s merev. Furcsa, gondolta, hogy a szive nem dobog, ott van a teste, látja. Szóval nem halt meg. Sajátságos, hogy olyan könnyűnek érzi magát, nrntha lebdgni is tudna. S amint körülnézett, ismerős alakokat látott maga mellett. Komolyan nézlek reá s merevedő testére. Egyik alakiban fölismerte barátját, Gézát. Alig féléve esett el a fronton. Hozzálépett.

—. Mondd, hát meghaltam, vagy élek, vagy mi van velem? Nézd, hisz agyonlőttem magam és mégis éleik.

— Meghaltál Tibor, a földi emberek számára, felelte barátja, de a telked az él, Kár volt erőszakkal elvetni az életet. Nagyon megbünhődsz érte. Hisz élned kellett volna még! Itt már nincs mit keresned, szomorú hely ez. Velünk kell jönnöd.

Tibor gépiesen követte barátját s a többieket, akik még vele voltak, régen elhalt ismerősöket és rokonokat. Komoly arccal, szomorú tekintettel néztek rá s neki oly különösen esett ez a sok-sok testnélküli tekintet.

Megindultak s haladtak a végtelen űrben könnyedén. Csak Tibor érezte, mintha valami egyre vonzaná vissza a földre, amelyet már elhagytak. Könnyűsége mellett mégis mintha nehézség tapadna hozzá, ami kimerültté teszi. Szeretett volna szólni, hogy ő megáll, de nem mert a néma csoporthoz fordulni. Géza megszólalt mellette: még nem oszlott föl a tested s még nem temettek el, azért vonzódsz a föld felé, de majd elmúl ük ez is. Most mennünk kell. Még csak a hatodik szféra határánál vagyunk.

— Hová visztek engem? — Kérdezte Tibor.

— Most Ítéletedet fogod megtudni! Látni fogod a Miudenség Urát, mert vétkeztél, földi szenny tapad hozzád s ez eltakarja előled.

De Tibor már nem bírta tovább. Azt hitte rögtön meg kell semmisülnie, oly nehéznek jjrezte magát s megállóit. Ebben a pillanatban rettenetes zokogást hallott s mintha a messziből, valahol fojtottan, csukló zokogásban a nevén szólították votia. Ki ez? tűnődött hirtelen, ki sir és ki szólít? s mintha a messzi étherrezgésben önmagát látta volna ravatalon.

Teljes akaratált összeszedve szállott le,

vissza, ahonnan a többiek elvittek, nem törődött senki, semmivel, gyors iramban, míg végre a Földre ért.

A kis jogászszobában ott feküdt ravatalon, égő viaszgyertyák, fehér virágok, néhány koszom közt. Egy ősz asszony fekete ruhában, földigérő gyászfáíyol'al borult a hideg tetemre s csókolta a lezárt szemeket, ajkat, homlokot, összekulcsolt merev kezeit s szólította vissza az életre, zokogva.

Az asszony arca oly fakó volt m'nt az Övé s szomorú szemeiben tengernyi elsírt könny nyoma látszott, arca a szenvedéstől megváltozott, alakja megroskadt.

Tibor megismerte az anyját. Érezte az őrjítő fájdalmat, amit ő, özvegy anyjának egyetlen gyermeke okozott.

— Anyám! — sikoltott föl kétségbeesetten, — ne sírj nem haltam meg. élek, itt vagyok, nézz rám! — de a szavát csak maga hallotta s az ősz anya fjádalma növekedett.

— Anyám! hát halljad meg szavaimat! —- de a nő nem látott, nem Pállott semmit, csak a fehér virágok hajtogatták össze szirmaikat, mintha fájna neki a gyászos levegő.

— Hát néma a hangom? — tört ki elkeseredetten, mikor látta, hogy anya fájdalma nem csillapul s szeretett volna törni, zúzni, rombolni tehetetlenségében.

Kitárta karjait, hogy átölelje anyját s magához szorítsa. Akkor talán megvigac zta- lódik, megérzi őt, hogy itt van, nem halt meg, mellette marad. S akkor hátulról megérintette valaki. Odapillantott. Géza volt — Jöjj! Itt már nincs mit keresned. Ez a hely nem neked való! Te akartad igy! — s megfogta kezét. Tibor a pokol kínját érezte. Karjai lehanyatlottak. Megindultak ketten oda, arra, ahonnan ő az előbb visszatért.

g