Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)

1923-12-24 / 291. (444.) szám

r% HéWf, 7(ecemher 24. A balkáni Páris fekete utcáin Bukarest, december közepén. A gyorsvonat már átrobogott a régi magyar határon, Azuga-Busteni és Szinaja egymás után tűntek ej a kocsi ablakán tűi elsuhanó gyönyörű panoráma mélyén. Ro­bogtunk a hírhedt román Páris, Bukarest fe.é... A prahoval halálhid fan ionra Még alig hagytuk ei Szinaját, mikor egy kellemetlen incidens tudatára ébresztett minket annak, hogy Romániában, minden Balkán legbalkánibb államában járunk. A vonat ka.auzai egyszerűen bejelentették, hogy a prahovai halálhid. mely egymásután háromszor szakadt le az átrobogó gyors­vonatok alatt és temérdek ember halálát okozta, még mindig nincsen helyreállítva annyira, hogy átengedhessék rajta a vona­tot Négy kilométert kei ett a hideg esőben a csatakos gyalogösvényen meglennünk, mis elértük az átszállókra váró személy- vonatot mely levitt Bukarestbe. Cammogó vonatunk két órával érkezett hamarább a fővárosba, mini a Nagyszebennek kerülő gyorsvonat A Calea Viciorián lön református templomuk és magyar segítő- egyletük is. Az óriási méretű építkezés azonban rengeteg magyar munkást vonzott Bukarestbe. 1922-ben 4200, 1923-ban pedig 1300 uj lakóházat építettek Bukarestben, melyeik építésénél mintegy százezer magyar munkás vett részt. A munkásbörze vasár­nap délelöttönkint zajlik le a tiszti kaszinó előtti téren. Ott kötik le tudniillik az épitő- szakmák munkásait a következő heti mun­kára. A munkások az épitöszezón befejezte után rendszerint visszatérnek szülőhazájuk­ba. A királyságbeli román egyáltalában nem elenszeiwez a magyarokkal, a két nép ellen­séges viszonyát csak a diplomaták szítják. Romániában két társadalmi osztály van: a nagyon gazdagok és nagyon szegények osztálya. A hi-vatalnokoszíály fizetése ne­vetségesen csekély, úgy hogy rá van utalva arra, hogy nem tisztességes utón szerezze meg az életfentartásihoz szükséges pénz­összegeket. Az intellebtuel osztá y Románia bán is siralmas he'yzetben van. Az élelmi­szerek árai itt egész Európában a legala­csonyabbak. Egy kilogram hús ára alig 3—4 cseh korona, egy kilógnám kenyér pedig 1 korona 20 fiiér. A ruházati cikkek ára aránylag drágább. A szolid kereskedő Ro- ' mániában ismeretlen fogalom, mindegyik csak arra törekszik, hogy becsapja a vásár­ót. A lakáshiány óriási, bár a lakásvédelmi törvények némileg védik a szegény osztályt. A most épült uj házak legnagyobbrészt öt­hatszobás csa ádi házak, melyeknek lakbére száz-százhuszezer lei s igy a középosztály számára teljesen megközellthetetlenek. Bér- házakat egyá tálában nem építenek. Az ide­gen nyelvek közül ma már a német nyelv dominál Bukarest utcáin, a francia nyelv ki­záróan az előkelők szalonjaiba szorul. A né­met nyelvvel teljesen otthonosan érzi magát az ember Bukarestben. Ezek vo'tak az első impresszióim a ro­mán Parisról, melyet nagyon vegyes érzel­mekkel hagytam el. Á pályaudvar előtt a ietektiyek e'őáiiitottak egy embert, kit a nyilt utcán a közönség szemeláttára félholtra vertek. Ez az epizód jelzi a román Páris kultúrájának igazi fokát... Züszmann Zsigmond. Zrínyi Ilona ősi fészkéből kaszárnya lett A munkácsi vár sáncaiban — A békeszerződés meg a munkácsi baka A Gara du Nord nagy várótermében valóságos bábeli nyelvzavar uralkodik, melyből sűrűn hallatszik ki a magyar szó. Á sok tolakodó hivatalos és nem hivatalos hordárt lerázva kiléptem .a pályaudvar előtti térre. Igazi keleti piszok mindenfelé s te­mérdek csatangoló kutya. A Metropofba, a magyarok kedvenc szállodáidba gyalogol­tam. A főváros külső életének jellemzésére elegendő volna a Calea Victoria életét le­imi, ahol a főváros egész nappali és éjjeli élete lezajlik. Az alig hat méter széles utcán va'ősággal nyüzsögnek az autók. A petró­leum hazájában olcsó a benzin. A kanyargós utca a legtöbb helyen kis vidéki város be­nyomását kelti, viszont van rajta néhány palota, mely bármely európai főváros miliő­jébe beillene. Az utca legszebb éke Canía- cuzene herceg pa'otája, egy gyönyörű, ve­lencei stílusban épüli főúri lak, mely szebb, mint a királyi palota. Az olcsóság a'konya A többi utca kevésbé jelentékeny for­galmát kisszámú vü'amos és több lóvasut bonyolítja le. Azonban ha az ember gyorsan akar valahová e.jutni, legokosabb, ha gya­log megy A jegy ára egyébként három lei, átszállás nincs, a blicce ést tábornoktól le­felé mindenki négy előszeretettel gyakorolja. A nemrég még mesés oclsóság már csak emlékben él. A drágaság fokozódásával egyenes arányban van a baksis-düh növe­kedése. A tisztviselők és a katonák, a tiszte­ket sem véve tó, rá vannak uta'va a baksis- ra, mert fizetésük még élelemre sem elég. A háziasszonyoknak nagy könnyebbséget szerez az a szokás, hogy a zö'dségtő! kezd­ve a húsig mindent a házhoz szállítanak s igy a piacra járás ismeretlen fogalom. A nők arca túlzottan ki van festve, az ajkuk vérpiros: eleinte szokatlan ez, azonban ké­sőbb megszokja a szem. A rendőrök szána­lomra méltó, nevetséges alakok, kik legfel­jebb az utcai gyerekeknek i-mponá nak. Min­dennapi eset hogy egy gazdag bojár fel­pofozza a szolgálatban levő rendőrt, anél­kül, hogy az meg merne mukkanni. Kávé­házi élet al'g van Bukarestben, a jobb ro­mán közönség inkább cukrászdába jár, ahol a dulcacát és a süteményeket élvezik. Kávé­ház kettő van Bukarestben: a Grand Café ahol minden nye von beszélnek, csak romá­nul nem, a másik a Princiar, a félvilági nők. a sdberek és letört exisztenciák tanyája. A király és Marghiloman a lóversenyen Bukarest életében fontos szerepet ját­szik a lóverseny. A totalizatőri a kis diáktól kezdve a gazdag fö db ir tokos okig mindenki ostromoja. A versenypálya a Bois de Bou- 3ogne-i pálya mintájára készült. A tribün állandóén zsúfolásig megtelik válogatott kö­zönséggel. a nők legújabb divatkreációkban dísze.égnék. A tribünön sok szói feltűnik a kirá y alakja, legtöbbször Ma.ghlbman tár­saságában. Marghiloman most is a legtekin­télyesebb ember Romániában bár a háború alatt a németekkel való szövetségnek volt a leghangosabb híve. A versenyeken a Ma­gyarországon vásárolt lovak temérdek győ­zelmet aratnak, különösen a „Zágráb** nevű magyar ló visz el sok dijat. Színház nem sok van Bukarestben, annál több a varieté s a szereplő artistanők több mint fele magyar, kik természetesen a legfantasztikusabb ne­vekkel szerepelnek. A színházakban a fran­cia revük dominálnak, de Molnár nevét is sűrűn lehet olvasni a plakátokon. Bukarestben a letelepedett magyarok száma csekély* bár van a magyaroknak kü­Munkács, karácsony hava. A munkácsi vár, amely történetesen Várpalánk'a községben van, kotonai lakta­nyává lett. Elhatároztam, hegy a legszebb magyar váraik egyikét, mieíöjt a teljes át- -aiiaku.ásoti keresztül esne, még egyszer meg­látogatom. Sima alföldi vidéken haladt át a vonat Sok átszállás, sok bíbelőd és. Ruszinszkó kö­zepében vagyunk. A Kárpátok lugyikaréja előtt, <az egyenletes simaságon félelmetesen emelkedik ki a munkácsi vár csonkakupja. A kalauz rekedten kiáltotta: — Mu- kacsevo! Ez azt jelentette, hogy rozoga vonatunk (mivel a köztársaság minden kiselejtezett kocsija ezen a vonalon jár) bevánszorgott a munkácsi ál omlásra. Munkács: Ruszinszkó szive. Az ezer­esztendős törté-nekra múltból talán a Rákó- czi-kastély az egyetlen épület, amely a régi dicsőséget hirdeti. Most körötte modern ba­zárépületben h-u-lámzik a kereskedelmi élet. Meri a kereskedelem itt a maga keleti nyers formájában lüktet még minden zugbe-n. A város különben most nem érdekelt. Gyalogosan indultam neki a munkácsi vár­nak. A várostól délnyugatra van a munkácsi vár. Az ócska fa ataat egy kissé rendbe hoz­ták. Ezer rejtetmet takarnak ezek. Az áldo- zóban lévő nap széles, otromba árnyékot festett rá a vár körüli legelőre, melyen a várpalán-kai sváb lányok fehér libák raját kergették a vízét vesztett sáncnak. Zamatos sváb kiejtés meg a jó magyar szó vegyül itt össze. A vár a városíó mindössze tizenöt percnyi utat kíván. Ezt tehát elég gyorsan megtettem. Aztán előt­tem állott „ö“... Dacosan, komoran, meg­ingathatja nul tör ki a földből a kupakku szikla-hegy. Aki igy alulról nézi, eddig isme­retlen érzés-eket tapasztal. Csodálatosakat! Az alkonyati árnyék bebaroltotta az ol­dalát, amely irtózat-osem meredek. Az embe­ri szorgalom mégsem nyűg-hatott tőle és ma szőliő terem a sziklák között, őseink és ősi ellenségeink vérével kevert bor. A tataiba itt embert vetettek. Ma bor válik bocié. De milyen bor? Nem jó. A hegy lábából apró. fehér, tiszta házak dugdossák előre ab'akalhat. Muskátli virít mindegyikben. Ez Várpalánka község. Lakói németek. A vár körüli széles mezőn -a haj­dan: földsáneck szabáyos nyárnál még most is' látszanak. Ma vályogvetö gödrök tarkít­ják. Ott ült egy vén cigány a pislákoló tűz me lett és pipázott. „Rá nincs hatással, hogy most körötte ezt .a világot Ruszin-szkónak nevezik. A vályogra csak oyau szükség van. mint régen. Az árnyék azonban gyorsan sűrűsödött. Kikerestem hát a legrövidebb megmászható utat és felkapaszkodtam a várhegyre. Nem kis munka volt 188 méter magasságba kusz- ní. Végre mégis csak a hármas várépület óriási tömbje előtt állottam. Alattam széd:- tő-en mé'y sáncárok ásít föl az égnek. Va'a- míko-r egy mókus diót ejtett a fen-e-kére. A d'ó élete-t kapott a hősök ezreit takaró anya- föM'től és most terebélyes fa könyököl rá a sáncfa’ra. Nézi a vörösbe jászó őszi alko­nya tót. A sánc fölötti hídon nagy si'rg és-forgást talá'tam. A téglás- és épü'etfáva] rakott sze­kerek ki-bejártak. Hozzám ütödött ez a dü­börgés. Megéreztem. hogy Zrínyi Ilona Ősi fészkében most rombolják le a történelmet. A múlt század óta ez a félelmetesen komor hely börtön vo’t, aztán műemlék gyanánt őrizték meg a Jővö számára* most pedig osöh-szlovák katonák laktanyája lett Megálltam a sáncfai mögött és lebarnul­tam az irtózatos magasságból A vár alatti mezőn a libáik fehér pettyei ingó-bingó virá­gó csk ál'hoz hasonlítottak. Valahonnan szelő kerekedett és elsóhajtoit mellettem. Kezem­ben megállt az irón. Kissé elmerengtem az alattam nyüzsgő Munkács város széttáru'ő képén és hogy-hogynem: lelkemhez csapó­dott a múlt Iehelete, ami itt minden zugból kiárad. Ma a mozikban látni ilyesmit. Én a narancsszínű levegőben láttam, ahogy jöttek sorba hang ta tanul titokzatos szel-'ölovakon Árpád, majd Hédervári nádor, aki a tatárok elöl fut; később Korj-atovics Tódor herceg, mint büszke várur és igy sorba a várurak: Brankovics György, Szapdyai János. János Zsigmond, Bocskay István, Bethlen Gábor... Valamennyi némán és áttetszőn, mMia az alkonyati íe Jegek bő szállnának alá. És én néztem... Láttam ezerbetszázharminc után Rákóczi Györgyöt bevonulni e falak közé, majd megjelenik a bástyafokán ifjú felesége, Báthori Zsófia, végül változik a kép és Zrínyi Ilona páncélruhás alakja int felém a görbe -karddal... És igy vibrált előttem végig a gigászi küzdelmek zűrzavaros képe. Előjött még II. József császár is, aki ezt a híres várai arra kárhoztatta, hogy ál amifogházzá le­gyen és .nehéz rabok sóhajai vegyüljenek bee a várkápolna orgonájának búgó meló­diáiba. Emlékeztem rá jól, amikor ifjú korom­ban áhítat tál néztem i>tt a Kazinczy Ferenc celláját, melynek fa án ott őrködött a nagy költő sajátkezű írása az ősi emlékek felett. Katonai őrség haladt el mellettem. Egy cseh tis-zt fiatal hö gy társaságában tűnt el a széles kapu öblében. Utánuk iramodtam. A kapu szárnyai széttárulva állottak. Előtte bakák őrködtek. Az egyik elém lépett. — Hová tetszik menni? Magyarul mondta. Magyarul, anélkül, hegy tudta volna, ki vagyok. Ruszinszkó közepében, egy cse-h-szlovák kaszárnya ka­pujában, ez jólesöen, de szokatlanul hatott. Szegény jó magyar véreim, ott vagytok ti mindenütt, aho, kötelességről van szó. így gondo.'kodiam magamban. — A várba akarok bemenni — szólót-! tani az őrséghez. — Ide ugyan nem lehet bemenni. — Ugyan miért, földi — mosolyogtam a \ jóképű barna legényre. — Azért, mert ez kaszárnya. — Azért talán csak mégis be,mehetnék? !| — Legfeljebb a sáncokba, mert belül j építkeznek. j Kissé bosszankodva álldogáltam a kapu ( előtt, melyen át az egész várat beláttam. Bizony ncgy felfordulás uralkodott ott. Fö­löttem, az óriási bástyák tetején héjjálk pi­hentek. Azokat néztem, mialatt a katonák vig beszédbe kezdtek. Odafigyeltem. Kiván­csi vo'tarn, mit is beszélhetnek az én ma­gyar testvéreim. Annál nagyobb volt a csodálkozásom, mikor egyetlen szavukat sem értettem meg. Se nem cseh, se nem szlovák, se nem ru­szin. Rájuk csaptain a kérdéssel: — Hát maguk miHy-cm nyelven beszél­nek? Büszkén nézett rám az egyik pörge- bajtrszos legény. — Az anyanyelvűnkön! ,r Mi a maguk anyanyelvű? — A romám kc.-ta. ái románok va­gyunk ! — Honnan kerültek -maguk ide? — Faluszlafináról, 'kérem. A cseh- román határról. — Mm... — szaladt el ismét képzele­tem a máramarosi havasok felé. Fura vilá­got teremtettek itt a békeszerződések. Vala­hol messze nyugaton egy diplomata vonala­kat húzott a térképen. Egy kicsit délebbre húzta és ennek következtében most a falu- sz'atinai román legények a munkácsi vár előtt álnak őrt egy cseh-szlovák kaszárnya kapujában. Ha az a piros ceruza pár milli­métert nyugatra szalad, akkor ezek a barna-képű derék legények Bukarestben so­dornák a cigarettát a siihxak e'őtt... Megfordultam és leereszkedtem a hűvös sáncárkokba. Felettem mindenütt renovál­tak. A régi aba-kok helyén modern ablak- szárnyak verték vissza a nap fényét. A tetőket vörös cseréppel fedték és a vakolat mészszaga mindent betöltött. A szűk cellák­ból kényelmes szobák lettek és ahol Zrínyi Ilona mennyezete® nyoszo'yaja állott, ott most tisztek koccintják össze sörös poharai­kat a cigarettafüstös levegőben. Kisétáltam a sáncfalra is. Erősen bir­kóztam a szédüléssel. Előttem gyönyörű oszlopon gubbaszt a Turul madár. Mérges szemekkel n-éz ie Ruszi-nszkóra. Vas csőré­ben görbe kardot szorongat. Az egész ma­dár jó pút mázsát nyomhat. Ez a mítennáris emlék. A rombolástól egyelőre megóvott építészeti remekmű. Ahogy néztem, hirtelen félelem szálotí meg. Úgy remiatt, hogy szárnyai megmozdultak, fejét dacosan fel­vágta és repülni akart. Ugyan hová? Se­hová! Vaskairmu lábait beton tartja rabul. A félig letűnt nap sugaraival még egys-zet megkoronázta... Nem tudom, hogy a prágai kormányt milyen szempontok vezették, amikor ezt a világraszóló középkori várat kvetkeztetve történelmi jelegéből, katonai laktanyává tette, de érzem, hogy igen rosszul csele­kedte. A műemlék mindig műemlék marad, változzék bár körűié minden. Ezt susogta felém a felső vár közepén lombját bukató gesztenyefa is. .Szabadságiad a neve. Még én tudom, hogy az, de -a gyermekeim gyer­mekei már nem igen fogják tudni... Mikor becsit eledelt, már messze voltam a várhegytől. A magasban trónoló épület­tömb együk ablakából fény szököt-t le a vá­rosra. Valamikor megborzongtak volna az emberek, hogy kísértetek járnak ott. Ma nem. Ma tudják, hogy román legények imák ■ott levelet egy gyertyaszál mellett babá­juknak „anyanyelvű-kön** — F-atasz atinára. Rácz Fái. M mi éififr&ePmtizjlü a te ér^eftedf Jcuwr Güte und Ivnnheit, J'parfamen fterbraúíb und majm dei entÁid&Tidcn őcitknmustar mmeinai /jAiuJarbcifeafur das Rreisausfchwibai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom