Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-24 / 291. (444.) szám
© Hétfő, december 24. Vérátömlesztés! mitétek * pozsonyi állami kórháziján Egészséges vórü embereket keresnek Pozsony, december 23. (Saját tudósitónktól.) A pozsonyi állami kórház sebészeti osztályán vagyunk. A műtőben, a folyosókon, a kórtermekben ragyogó tisztaság. K o s t- livy dr., a Komenszky-egyeíem uj rektora a főorvosa ennek az osztálynak. A külön szobákban fekvő súlyos betegekhez látogatók érkeznek, fe- bérkötényes fiatal doktorok iárnak-kelnek, apácák halkitott lépteitől kopog a frissen felmosott kera- mitkockás folyosó. Egy fiatal segédorvos-ismerő- sőm mondja: — Lássa, kérem, csak as apácákkal lehet dolgozni, önieláldozóak, lemondóak, a betegápolásra igazán csak ők valók. A civilszemélyzettel minden osztályon sok baj van... K o c h dr. sebész-tanárhoz vagyok bejelentve intervjura. ő végzi a sebészeti osztályon az utóbbi időben élénk érdeklődéssel kisért vérátömlesztés} műtéteket, amelyek tudvalévőén Amerikában ma már mindennaposak, nálunk azonban még elég ritkák, mert nálunk nincsenek önfeláldozó emberek, akik magasabb ember! szempontokat véve figyeiembe, odaadnának vérükből egy fél liternyit, amennyivel egy beteg vérátömlesztésre szorult embert talpra lehet állítani s az életnek visszaadni. Az ily kismérvű vérveszteséget az ajándékozó meg sem érzi és szervezete pár nap alatt utánpótolja. öt óra. Katonás pontossággal megjelenik az ügyeletes szobában Koch tanár rokonszenves alakja. Koch tanár kérdéseinkre a következő nyilatkozatot tette: — A pozsonyi klinikán eddig két eseiben alkalmaztuk a vérátömlesztés! műtétet, még pedig mind a két esetben sikerrel. A leggyakrabban alkalmazzák ezt a műtétet a manapság már oly gyakran előforduló méhenkivüli terhességnél, amikor a páciensnek saját hasüregében talált vérét a páciens egyéb testrészeinek véredényeibe öm- lesztik át Ezt a processzust autotranszíuziónak nevezik. Hetero-transzfuzió: ha másnak a vérét ömlesztjük át a páciens véredényrendszerébe. E műtét céljaira csak teljesen egészséges vérű emberek jöhetnek számításba, akiknek vérük a másik, a beteg vértestecskéire még hatni képes. Egy kis vérprébával a gyakorlott orvos szí könnyen • ellenőrizhet!:, — Amerikában „hivatásos véradakozők** vannak, akik a kórházak közelében laknak, sőt vannak, akik a kórházakban teljes ellátást nyernek, ott is laknak, hogy mindig kéznél legyenek. Nálunk sajnos, az emberek idegenkednek még a gondolattól is, hogy vérüket feláldozzák beteg embertársaik részére. Pedig igen gyakran életet lehet megmenteni a vérátömlesztéssel és nincs szükség több ajándékozandó vérre, mint — félliternyire. A legtanácsosabb, ha vérrokonok ajánlják fel vérüket, természetesen férfi a férfinek, nő a nőnek. De teljesen idegen emberek is számításba jöhetnek. Természetesen mindig Wassermann-féle vérvizsgálatot kel! venni az ajánlkozóról, nehogy ez betegvérü legyen. —. A mi klinikánkon eddig két esetben alkalmaztuk az átömlesztést. Az egyik így megoperált páciens egy Maschik nevű negyven év körüli vasúti főellenőr volt, aki már tizennégy év óta bete-; geskedik. Belső vérzései voltak. A transzíuzió előtt vérében köbmllliméterenként nyolcszázezer piros vértestecskével rendelkezett, jóllehet a normális ember piros vértestecskéinek száma ötmillió. Mindenüvé telefonáltunk a közhivatalokba: ki volna hajlandó, átengedni testéből félliternyi vért Maschik íoeilenőr megmentésére végzendő operáció céljaira. Egy Krlzs nevű állami tisztviselő jelentkezett. Díjmentesen aján'otta fel vérét. A műtét után a kávéházba ment, vigan cigarettázva... Maschik, a páciens pedig a műtét után három és félmillió piros vértestecskével rendelkezett. Állapota ma már lényegesen javulóban van s a beteg nincs is kórházi kezelés alatt. — A másik műtétet Rozmanlcs János zu- ckermand!i-t városrészbeli cipészen hajtottak végre. Az operációhoz a beteg saját fia ajánlottá fel a vérét. A műtét sikerült is, de az öreg később agyhüdés folytán meghalt. Halála előtt az önfeláldozó fiú még egyszer felaján'otta vérét, csakhogy apját megmentsük, ám az öregnél komplikációk támadtak, menthetetlen volt és ezért a másodszori transzíuzió' feleslegesnek látszott Nagyváradon fordult elő egy érdekes eset, amiről a, lápok is megemlékeztek. Egy gazdag ember ötvenezer lelt fizetett egy borbélynak a vérajándékozásért. — A vérátömlesztésnél két módszert lehet allnlges ember ütőerét direkt összekötik a beteg ember ütőerével. Ez azonban nem igen ajánlatos módszer, mert nem lehet pontosan ellenőrizni, hogy mennyi vér jut át az egyik testből a másikba. A másik módszer a közvetett, amikor az adakozó vérét egy kis fokmérővel ellátott üvegtar- tányba engedjük, nátrium citrát-oidattal keverjük, hogy meg ne aludjon és azután a beteg vérébe fecskendezzük. A pozsonyi klinikán mind a két esetben az utóbbi módszert alkalmaztuk. Végű! megemlítette Koch tanár, hogy rendkívül hálás volna, ha a Prágai Magyar Hírlap fel* | kérné a nagyközönséget arra, hogy támogassa a pozsonyi kórház igazgatóságát modern törekvéseiben és propagálja azt az eszmét, hogy egészséges emberek engedjék át vérüket operációk céljaira. Ne nézzék csak az anyagi oldalát a dolognak — bár a jobbmódu betegek szívesen fizetnek is az ajándékvérért — hanem nézzék azt, hogy nemes cselekedetükkel emberéletet mentenek meg és emberéletet hosszabbíthatnak meg.... Rehorovszky Jenő. Reges-régen történt . . . A Tekintetes Vármegye öt esztendő ködfályolán keresztül — Derűs és maíiciózus történetkék holt és élő vármegyei emberekről Szorongó érzésem van e pillanatban, mikor riportom témáját feldolgozni készülök. Mert én halottról fogok írni. Halottró., amelyről semmi mást som szabad mondani, hacsak jót nem. Az én drága, örökké gyászolt,. mindennap ©.siratott hettitámnak nem akarom, hogy fájjon csak egy sora, csak ©gy betűje is az én írásaimnak. Mert szép és nagy ©z <a halott Úgy hívják, hogy Vármegye. Tekintetes Vármegye. A sokat gáncsod, sokat szidott vármegye, ezer fény- és árnyoldalával, meg- számlláJhaíatlan derűs, eredeti alakjával, a haladás modern szelem értek sokszor hadat üzenő, kényes, gőgös, aranysz-ivü, sokszor csapnivalóan rossz beamtertchetséggel rendelkező, de .mindég becsüvetes, mindig tiszta- kezű tisztviselőével... régen nyugovóra térti Most pedig, hogy a nagyzisapáik terpeszkednék örökéiben, kezd. már kifakulni az emlékezete is... Nem engedem! öt esztendő ködfáíyo- lán. keresztül látom a tekintetes urakat. Látom őket a két látó szememmel, mert azok itták még be alakjaikat és azt a sok epizódot, mely körüllebegi ökot. És látom öltél gyemnek koromig visszanyúló kedves mendemondákon, egyhen maíiciózus, közszájon forgó történetükén keresztül, latom és siratom őket, öt év előtt, eltemetett atyáim szent emlékével szorosan összefonódva... Hisz ö is a vármegyéé volt... Tőle tanultam meg szereim a vármegyét. Az ő lelkén áit szívtam magamba a hozzá való ragaszkodást; az első kapocs,! mellyel hozzákapcsaódttaim a vármegyéhez,, a-z ő hivatalos odataríozandóságán kívül ab-1 ból. ' & rajongásból kovácsblódott, amire a páldaadást tő.e láttam. * És mert derűs, talán Mi-ott (maliciózus .történetkék tolakodnak a tolbm hegyére, talán mert olyat is leírok majd, amit az aktualitása idején gondosan e-hallgattak, sőt eltitkoltak volna — és mert még ma is élő alakjairól szándékozom csevegni a sarjában pihenő vármegyének — ezért és csakis ezért félek... Nem, nem akarok bántam vagy csipkedni senkit — csak a modem újságírás színes riporíköntösébe öltöztetett történetet írni rég elmúlt időkről.... . * Zaifourecziky Tamás bátyánk szikár, csontos, szálegyenes, magyarruhás alakját látom magam előtt, öreg nyugdíjas volt már akkor is, mikom megismertem és közel kilencven esztendő nyomta vállait, midőn utolsó útjára kísértük. Érdekes bogarai voltak az öreg urnák. Kossuth! ódon kúriájának ablakaiban féltő gonddal gyűjtötte, rakta egymásra az üres gyufaskatulyáikat és a sztetaringyertyák ugyancsak üres, narancs- vörös karton-hüvelyeit. Sohase vnlotta meg mi célból gyűjtötte e--furcsa. tárgyakat Még árvaszéki elnök korából mesélték ró'a a következő jóízű történetet. Dugovich Tituszt számvevőségi főnöknek nevezték ki a kis felvidéki városiba. A déli gyorssal megérkezett s az első megyei ur, akiibe belebotlott, Tamás bátyánk volt. A joviális öreg ur nagy szívességgel fogadta az uj embert és mag'.nvitálta uramöcsémet holnap délelőtt ölésre. Dugovich örült a szives hívásnak és másnap kellő tájékozódás után kigyalogolt a várostól két -kilométerre fekvő kossuthi kúriára. Hanla szakácsnő cscdá- kozva fogadta az idegen urat, sőt valószínűen meg is ijedt tőle, am'dőn az erővel bizonygatta, hogy ő ide disznóölésre hivatalos, holott pedig hiire sem volt ilyes házi ünnepnek. Tamás bátyánk nem voM lionn. igy hát Dugovich csendes imdigraáilódással eltelve' ballagott vissza a városba. Rövid utánjárás után kiderítette a misztikus ügy mibenlétét. Tamás bácsi bár állandóan magyar ruhát viselt és bár fanatikus magyar érzéssel vert a szive ... de — de az ü betűt ö-ndk mo ndta.,. tyűnk, akkoriban megyei ügyész. Hogy nem csak az ö meg az ü betűvel, de a tárgyi és alanyi ragozás rejtelmes szövődményéivé] is hadi.áboo állottak az aranyszívű és rózsás kedélyű öreg urak, arra nézve is tud a fáma egy derűs epizódot. Arról fo.yt ugyanis a viiíu, hogyan kell a „látni4* igét első személyben ragozni.. Nem tudtak megegyezni, míg végre az alispánt kérték meg, döntse el a vitás kérdést. Mert, ugy-e bár — mond az együk — „én látok44, tehát látok téged, iátok a tornyot, az eget stb. A másik ellenben azt vallotta, hogy vannak esetek, amikor „éri Iátok44, máskor pedig az helyes: ,én látom44. Az alispán az utóbbinak adva igazat, az iieíő urarmbályám bodogon és oktatva formálta szabályba nézetét, kijelentvén: Ami közel van, azt látom, ami messze van, azi látok. Például: „Én Tégedet látom, a templomtornyot pedig ott a piactéren iátok.44 * Igen erős választási küzdelmek rázkód- tatták meg mindig az én fenyokoszorus vármegyémet. Jó volt-e, helyes volt-e, amit csináltak, arról ma ne vitatkozzunk, ne rek- rlrnmúljunk. Én most mesélek, mese ek egy nagyon régi történetet, nekem is úgy mondta el valaki, hogy még a régi jó időkben történt... Nálunk az volt a divat, hogy politikai pártállástól függetlenül a magyar jelöltre szavazott mindenki, aki magyarnak érezte magát. Történt egyszer, hogy a szabadelvű párti jelölt ellen a néppárt is jelöltet ákitolt. Ez szokatlan dolog volt ott, ahol többnyire csak a nemzetiségi párttal kelleti küzdeni. Eélő volt, hogy a- magyarság megoszlása esetileg a nemzetiségi je.öltet juttatja diadalra. Az ügy annál is kínosabb volt, mert egy nagytekintélyű, dúsgazdag, bár teljességgel különc nagyur. támogatta erősen a néppártot. Elérkezett a választás napja. És bizony megtörtént, hogy a nagyurat igazolásra szólította fél a csendőr járőr. Miután papírjai természetesen nem voltak (minek is lettek volna aikik'or!), felszólították teljes udvariassággal', hogy a főbíró előtt igazolja magát. Ha az eLhiszi, hogy ö X. Y., akkor minden rendben vám A főbíró persze elhitte, hogy az, akinek valja magát, hisz jól ismerte. Ekszkuzálta is embereit a tan irat at.anságért, majd egy pillanatra kiment az irodából. De jak mire kiment, elfelejtette, hogy ©őkelő, de különc vendége bent üií s rázárta az ajtót. Csak a választás lezajlása után jutott eszébe a helyrehozhatatlan kőmén. —■ Ma már mindketten rég poriadnak. És talán ki is'bekü tek odaát, ahol nincsenek ellentétek. — Az a főbíró az apám volt. Akkor nagyon fiatal ember lehetett még, mert mikor felnőtt koromban mesé-lgetett a régi megyei virtusról, derűs visszaemlékezéssel, de komoly megfő utol ássál azt mondotta: — Édes fiam. ha újra kezdhetném, nem egészen igy csinálnám ... És sok-sok esztendővel később ugyancsak 5, haladva a korral, németnyelvű idézésélvet küldött néhány tiszta német faluba. Volt ott ugyanis a szlovák nyelvtengerben hét nagy német község, még a IV. Béla király telepítéséből való maradvány. És akkor egy igen előkelő budapesti napilap hevesen megtámadta őt ezért, többek közt igy Írva róla: „íme a magyar nemes urak negligálva anyanyelvűket az állam hivata'os nyelvét, állandóan németül idézik meg a feleket akik között pedig még T.-ban is akadhat magyar anyanyelvű. íme a magyar törvény őre lábbal tapodja a törvényt. Még pedig nemzetiségi vidéken, a szlovákok közti Mintha a piromániákusok szanatóriumában az orvosok tűzijátékkal akarnák gyógyítani a betegeket Hogy micsoda rombolást vihettek végbe azon a vidéken, arra bizonyít óikul elég felemlíteni, hogy a községi szo’ga, a tiszta magyar nevű Varga József, a ksih alga4 ásnál kijelentette, hogy nem tud magyarul.44 Azt hiszem, nem kei kommentárt fűznöm e fönmedvényhez. • mázni — felezre be Koch dr. nyilatkozatát. — Az sgylk ». közvetlen (direkt) módszer: az egészséJő barátja és magyaros érzelmeden szinte riválisa volt Csepcsáuyi Feri báÉiénk emlékezetemben vannak a napl- | renden lévő csipkelődések* amelyekkel a szlovák főváros magyar és szlovák vezér- íérfiai egjrmást illették. Gyakran fültanuja voltam, ' amint Dula Máté, a „tót vajda44 és Újhelyi Attila, a főbíró, a „déli gyorsra44 várva, az állomás perroraján .szócsatákat vívtak. Az volt á.hndó tárgya a vitatkozásoknak, melyik nyelvnek van nagyobb szókincse, melyik kifejezőbb. Még ma ts előttem áll az agyafúrt eszű öreg vajda égy vesztett csatája, amidőn sehogy sem tudott az „udvarias44 szóra megfelelő szlovák szót • mondani. * Hogy Dula Mátéról írok, eszembe int ■egy a „Matica44 felavatási ünnepségén 'történt kis epizód. Szereplők: a vajda, egy megyei ur és egy ösmeretien pesti riporter. A három ur nézegeti a pompásan renovált épüétet és a kiváncsi riporter érdeklődik, vájjon mit jelent az épület homlokzatán ösz- szefonódott öt betű: M. 0. T. K. T. Dula Máté erre epésen jegyzi meg, azt jelenti, hogy: Maíiou orabuval tyran Koloman Tisza. (A Maticát elrabolta Tisza Kálmán, a tiran- rins.) Mire a megyei ur ugyancsak gyorsan rávágja: Bizony azt jelenti az, hogy „Miit okoskodtok, ti kemónyíejü tótok?44 A pesti riporter hüledazésére aztán megmondták, hegy hát az egyik is viccek, a másik is tréfált és az öt betűt igy kell értelmezni: Magyarországi Tótok Közművelődési Társasága. * Hogy eljutottam a rég elhaltaktól az élőkig, nem hagyhatom -ki Beniczky Kálmán érdekes alakját a vármegyéről gyűjtött pillanatfelvételekből. Alig van valaki, akinek némi ko<ze és hozzátartozása volt a, felvidéki megyei élethez, aki ne ismerte volna a ml utolsó a ispánunkat. Egészen különös, a régi deszpofeikus világba illő. erőszakos, de izig- véríg magyar, megalkuvást nem ismerő alakja Mikszáth avagy Rákosi Viktor pennájának lelhetett volna méltó témája. Sokszor kérlelhetetlennek 'átszó szigora alatt jó szív rejtőzött. Aki bajban megszorulva fordult hozzá, az tudta, hogy ná'a nyert ügye van. Viszont megtette azt, hogy a hazárdjátékot tiltó tábláit semmibe sem vevő ifjabb korosztályú megyei tisztviselők ellen fegyelmi vizsgálattal fenyegetőzött és még jól járt az, aki szigorú kihal gatás, jegyzőkönyv és alispáni nehezteléssel megúszta az indekszen lévő ramsli- és ferblijátékot. Rosszhiszemű gyanakodással tekintett minden' újítás, minden modem technikai Vívmány elé. A telefon és villany bevezetése el.en határozottan állást foglal, mert hat abszurdum lesz az. hogy a miniszter akármikor rácsengessen az emberre, — n*a meg az öreg apáink is csak petróleum mellett voltak különb legények nálunknál. Persze azért megkaptuk a villanyt is meg a telefont is, Dehát neki mindig megvoltak az egyéni zamatu megjegyzései. — A vármegyeházán kevés kényelemmel berendezett hivatalos he yiségelben élt egész hosszú, emberöltőnél is hosszabb hivataloskodása alatt. Azt mondhatnám, országszerte híres rendet en~ ségben fért meg ott a tömérdek akta mellett a legkülönbözőbb tárgyak tarka összevisszasága. Volt ott mindenekelőtt kalap húsz- harminc darab, a legfinomabb Skriván- és Piohler-kalapok martalékául estek' a pornak és a molyoknak, ő maga pedig egy öreg, kopott kalapban járt évekig. A szekrényben ugyancsak tucatszám lógtak a legfinomabb öltönyök, anélkül, hogy esztendők során át egyre is rákerült volna a sor. Az aranykeretes konzoltükrön pompás . forgóju disz- magyar kucsmája érezte magát igen kények* metleraül, mert mellette néhány hata'mas konyhakés meg bárd villogott, odább két- három vastag börtárca lapult meg a híres megyeházi körték társaságában. Beniczky tudvalévőén mindent összevásárolt. Tőle utazó üzlet nélkül nem távozott. Arra túlságosan jószívű volt, hogysem kitegye a szüret az alkalmatlankodó vigéonek, inkább vett tőle valamit, akkor hamarább elment. Diszkötésü könyvek, fegyverek, pompás bagariacsizmák, tőrök, tarka selyemhimzé- sek és ki tudná elsorolni, milyen meglepő tárgyak környezték a külörac öreg urat. Boldogult Erdély Sándor igazságügymrnisz- ter első látogatása alkalmával meglepődve konstatálta: „Te Kálmán, nincs is nálad oly nagy rendetlenség, minit ahogy mondják.44 Persze azt, hogy a főjegyző szobájában fogadta a minisztert, nem árulta el a furfangos alispán. De fűzhetném igy még hasábokon át a Beniczkyről szóló anekdotákat. Uju korában fogadásból két évig levelet nem bontott fel és végre is huszárpatrul jött érte, mert nem reagált a katonai behívókra Egyszer kilométerekre elsétált a városon túlra.* fején a híres gyűrött kalapjával, öreg. kopott maiad opóval a vállán. Séta köziben elfáradt és 'etilt pihenni egy kőkupacra. Legendás tor- i zonborz szakálla, mélyen behúzott kalapja
