Prágai Magyar Hirlap, 1923. december (2. évfolyam, 273-295 / 426-448. szám)
1923-12-19 / 287. (440.) szám
3 Szerda, december 19. h Helga válasz A német követ Cnrzonnál — Hoesch fesz a brüsszeli német követ Brüsszel, december IS. A brüsszeli német ügyvivő tegnap megkapta a belga kormánynak ama jegyzékét, mely tartalmilag megegyezik Poincarénak a párisii német ügyvivőhöz juttatott jegyzékével és csak néhány lényegtelen formai eltérés? tartalmaz. London, december 18. (Saját tudósítónktól.) Reuter-jelentés szerbit Londonban a francia—beiga—német eszmecserét megnyug. vassal tekintik, noha még nem bírnak tiszta átnézet tel és nem látják annak várható ered menyeit. Az angol küKigyi hivatal különösen azt a hirt fogadja megnyugvással, hogy a tárgyalásokról Angliát és Olaszországot tájékoztatni fogják. — Schamer dr. londoni német követ tegnap hosszasabban tanácskozást folytatott Curzon lorddal, aki előtti állítólag a párisi német ügyvivő és Poincaré között lefolyt tárgyalásokról adott fölvilágosít ást, Az olasz követ tegnap délután szintén tanácskozott a külügyi hivatalban. Brüsszel, december 18. A L’Indepen- dance Belge szerint a belga kormány hozzájárult a német kormány javaslatához, hogy Hoescht nevezze ki brüsszeli német követté. A „fekete sátánmisék* hősét meggyilkolták Fersen báró halálának titokzatos részletei — A rendőri nyomozás szenzációs eredményei — Nino Cesarinit vádolják a gyilkossággal Róma, december 18. Az olasz és a francia közvéleményt még most is lázban tartja Fersen bárónak Capri szigetén bekövetkezett titokzatos halála, melyről már röviden beszámoltunk. A római és párisi lapok igen érdekes részleteket közölnek az elhunyt báró előéletéről, ki már húsz év előtt nagyon különös szerepet játszott Párisban. Ekkor még nem hívták Fersen bárónak, hanem családi nevét, a Jacques d’Adeisward báró nevet viselte. 1903 nyarán a párisi rendőrség rajtaütött Páris legelőkelőbb negyedének egyik legelőkelőbb villáján, ahol fiatal kéjencek egy társasága az akkor oly nagy feltűnést keltő „fekete sá- .tánimiséket“ tartotta. A társaság vezére Jacques d’Adeisward és Waren báró nevű barátja volt, kivel szerelmi viszonyt tartott fenn. A két perverz embert akkor kiskorú fiuk elcsábítása miatt hathónapi fogságra, és polgári jogaiknak öt évre való elvesztésére ítélték. Büntetésének kitöltése után Adelsward báró egy elzászi kastélyban öngyilkosságot kísérelt meg, majd a francia idegen légióba akarta magát felvétetni, azonban egyik terve sem sikerült. A báró azután eltűnt a nyilvánosság elől és csak a háború kezdetén » tűnt fel és pedig Velencében és Rómában. Velencében a szeretője Nino Cezarini, a velencei előkelő társaság egyik legszebb férfin volt, ki most mint az elhunyt örököse jelentkezik, azonban az államügyészség azzal vádolja. hogy ő gyilkolta meg Capri szigetén Fersen-Adersward bárót. A nyomozás megállapította, hogy a két beteges hajlamú férfi 1917-ben Nápolyba jött, hol a Capri szigetén levő villa Lysisben rendezkedtek be. Ez a villa csakhamar központja lett a hasonló beteges hajlamú kéjenceknek és a benne lefolyt ha' lati a n éjszakai orgiák miatt csakhamar kihívta a sziget lakosságának ellenszenvét. A házat a rendőrség kezdte megfigyelni és amikor a kéjencek szövetsége egy fiatal és szép svájci lányt a házba csábított, hol a rendőrség csak több napi keresés után megcsonkítva és holtan találta meg, akkor ütött a Fersen néven szereplő Adelsward báró órája s a rendőrség letartóztatta. Különös azonban, hogy a vizsgálat semmi terhelő bizonyítékot nem tudott Fersen ellen előteremteni s igy a bárót kénytelenek voltak szabadlábra helyezni, azonban kiutasították Olaszország területéről. A báró azután megkezdte bizarr és kalandos keleti útját, melyből 1921-ben tért vissza Capri szigetére, miután sikerült a rá vonatkozó kiutasitási rendeletét vissza vonatni. A hírhedt villa Lysisben érte utói a halál, melynek ismeretlen részleteiről valószínűen a szépséges Nino Cesarini, a báró szeretője, fog felvilágosítást adni a hatóságoknak. „Kétségtelen, hogy élő lények vannak a Marson" Flantmarion Camille, a világhírű Páris, december 18. Fíamtnarion Camillet, a világhírű francia csillagászt meghívták a santiagói obszervatórium vezető állásába. A chileiek az obszervatóriumot, mely gigászi méreteivel a világ valamennyi obszervatóriuma között első helyen áll, kimondottan abból a célból építették, hogy megfigyeljék a Marsot, ezt a csodálatos bolygót. Mivel a chileiek a Mars-lakók megfigyelésére építették az obszervatóriumot, amelynek óriási teleszkópja, ép'tési arányaival egyenesen fantasztikus, az obszervatórium vezetésével Flammariont akarták megbizni, ki a világ elismert t leglső Mars- szakértője. Kétségtelen, hogy élő lények vannak a Marson Flammurion azonban nem vállalta a chileiek meghívását és elhatározásáról így nyilatkozott egy párisi újságírónak, aki nála érdeklődött — A Mars bolygót hatvan éve tanulmányozom. A santiagói obszervatóriumban nem tanulnék semmi újat róla. Semmi kedvem sincs Chilébe menni. Már sokszor tanácsolták nekem, hogy tegyek vlágkörüli utat. Néhány év előtt Mac Afee nevű amerikai milliárdos hívott meg magához, hogy próbáljam ki obszervatóriumában a világ legnagyobb teleszkópját, melyet abból a célból épített, hogy megfigyeltesse vele a Marsot, amint elhalad a zenit fölött. Nem megyek világkörüli útra, nem megyek semmi más obszervatóriumba. Juv:sy-i obszervatóriumomban oly közelről láttam a Marsot, amint a tudomány mai állása mellett csak lehetséges és következtetéseimet megalkottam évek előtt, noha nem tagadom, hogy még sokat kell tanulnom, míg elmondhatom, hogy tökéletesen ismerem a Marsot. — Nincsen semmi kétségem arról, hogy a Marson élő lények vannak, melyek természetesen hozzá idomultak az ottani atmoszcsillagász a Marson észlelt életről [ férikus viszonyokhoz. Megelehet, hogy az élet | evolúciója már oly fejlett élőlényeket produkált a Marson is, melyek a föld emberéhez közel állanak, vagy vele egyenrangúak. Meglehet, hogy ezek az élő lények adtak már jeleiket a földünk felé, melyeket nem vettünk észre és nem adtunk rájuk választ. A legelső távcsöv ünk 1610-ben készült, azonban a Marsot valójában csak alig ötven év óta ismerjük. • — A Mars atmoszférikus viszonyairól meglehetős sokat tudunk. Föltétlenül b;zo- nyos, hogy a Marson tengerek vannak, melyek azonban nem nagyon mélyek. Ahol pedig tenger van, ott élet is van, csak az a kérdés, hogy a fejlődés milyen stádiumában. A Marsnak meg van a négy évszaka, csakúgy, mint a földnek, a télre tavasz, a tavaszra nyár, a nyárra ősz, az őszre tél következik. A Mars időjárási aktivitása sokszor iszonyatos erejű. Hóviharok dühöngenek rajta és óriási esők. A jövő évben a Mars közel jön a földhöz — A Marsról alkotott tudásunknak foutos dátuma lesz a jövő esztendő. A Mars a jövő éven a Nap körüli elliptikus pályáján érezhetően közel fog jönni a földhöz. Erre a nevezetes pillanatra gondosan fel kell készülnünk s ki kell nyitnunk a szemünket. Remélem, hogy a jövő évben ilyenkor a Marsról megalkotott tudásunk egy fontos lépéssel jut előre. Az angol hajóhad a Földközi-tengeren London, december 18. A Daily Express jelentése az atlanti óceáni angol hajóhad január 10-én a Földközi Tengerre megy, ahol hosszabb ideig fog cirkálni és gyakorlatozni. Az uj portugál kormány megalakult Lisszabon, december IS. (Havas.) Az uj kormányt Alvaro Castro miniszterelnökségével megalakították. A külügyminiszteri tárcát Domingo Pereira kapta, hadügy- 'miniszter Pereira Rastos, tengerészeti miniszter pedig Pereira Munos tengernagy lett Csscserin a Vatikántól a szovjet- kormáüsy elismeréséi kéri Róma, december 18. (Saját tudósiónktól.') Csicserin orosz külügyi népbiztos a Vatikánihoz jegyzéket intézett, melyben kijelenti, hogy az orosz szovjet®ormány hajlandó kötelezettségeket vállalni, melyekkel biiztto- sitanó az Oroszországban élő katolikusok teljes szabadságát' azeseiben, ha a Vatikán de jure elismeri az orosz szovjetk ormányt. Rövid táviratok Az osztrák ellenőrző bizottság Zimmerrnann dr. főbiztos vezetése alatt tegnap megkezdte munkáját, melyet ma befejeznek. Münchenben nagy föltünést keltett, hogy a Hitler és Ludcndoríf ellen megindított hazaárulási pörben Hasz országos törvényszéki főtanácsos fog elnökölni, akit rendkívül erélyes embernek ismernek. Ebből arra következtetnek, hogy a kormány nagy szigorral kivan eljárni Hitlerék ellen. Az osztrák nemzeti tanácsban megegyezés történt a pártok között, úgy hogy az összes parlamenti konfliktusok elsimultak és a nemzeti tanács még karácsony előtt letárgyalhatja a legfontosabb kérdéseket. £ncnséáet<d fteíáSivet őlift rncá a £>ont3.ot€Jitr&£9.& cm vni ffV&írzt&z cm fkanHtadiáitiil ragozásom, hogy néha eljárok ebbe a cukrászdába és itt néhány jó ismerőssel találkozom. Köztük magával is, Kitli. De már ezt is megirigyilik (öleim... Nem vidám, nem volna-e a legjobb abbahagyni. No, de hagyjuk ezt, nem érdemes vele foglalkozni. Irma bárónő megállt, bevárta anyját. Az Andrássy-útnak azon a pontján voltak, ahonnan mindig vissza szokták küldeni Kitli Jánost. Most is Innia bárónő kezet nyújtott neki és szomorú mosolyai mondta: — Hát, Isten áldja, kedves Kitli. A viszontlátásra. Kitli János akart még valamit kérdezni, de a bárónő félbeszakította: — Ugyan, szóra sem érdemes, sajnálom is, hogy szóba hoztam Kitli nehéz szivvel sétált most már egyedül. Irma bárónőt gyanúsítják, ezt a tiszta, előkelő lényt, akihez nem ér el még a szó sem! Meg is volt ijedve. Hátha most az lesz a vége, hogy a két bárónő nem jön többet a Gerbeaudba?# Hol te ái ő ilyen finom és jó társaságot. Visszaesik abba a magányos elszigeteltségbe, amelyből most kezd kikerülni. De hát mivel lehet Irma bárónőt gyanúsítani? Olyan gyanútlan volt, hogy sejtelme sem volt arról, hova, mire céloznak Irma bárónő szavai. Tanácstalanságában újból csak Vasady Palihoz fordult, Pali furcsa tekintettel nézett végig rajta. — Mondd, János, te igazán nem táded, mire célzott Irma bárónő? — El sem tudom képzelni, egy ilyen kifogástalan teremtés! — e-rősködött Kitli János. — Jól van, János.De igazán nem érted, mire célzott a bárónő? — Hát honnan tudnám? Neon akarta megmondani. Kitli János úgy érezte Pali tekintetéből, melyet rávetet*, hogy ez a szó tükröződik benne: szamár vagy János. Idegesen mondta: — Kérlek, magyarázd meg, ha tudod, vagy legalább sejted. Kel', hogy tudjam, mihez tarteam magamat. — Mondd, János, kivel lehet egyáltalán gyanúsítaná a bárónőt? kivel szokott gyakrabban együtt lenni nyilvános helyen? — Hát van néhány ismerőse, de azok csupa öreg urak ... Aztán te, meg én ... Ekkor olyan világosság gyulladt Kitli János agyába, amelytől halálosan megdöbbent. — Csak nem gondolod, hogy... hogy én velem? Hogy pletiykáznak róla velem kapcsolatban? — Ha tudsz valakit, akivel inkább összehozhatják, akkor nem gondolom... De akkor meg miért előtted említette? — De hisz az rettenetes! Már most a bárónő kompromittálva van én miattam? — Kompromittálva éppen nincs, csak beszélnek rólfttok. — Ki beszél? Mit beszél? Betapasztom én a száját! — Egy embernek betapaszthatod a száját, tiz embernek is be tapaszthatod a száját, de a világ száját nem tudod be tapasztani. — De hát az Istenért, miit csináljak? — Kitli János kétségbe volt1 estve, csaknem fuldokolt a rémülettől, egészen meg volt zavarodva, • egyetlen érdemes gondolat nem (tudott gyökeret verni az elméjében. — Édes barátom, — mondta nyomaték- kai Pali — ez egy olyan helyzet, amelyben én nem adhatok tanácsot, senki más nem adhat tanácsot, csak te magad. Férfi vagy, magadnak kell a konzekvenciáikat levonni abból a helyzetiből, amelybe kerülték — Mire gondolsz, te Pali? Miféle konzekvenciákra? — kiáltott fel Kitli János és izgatottan járt föl és le a szobában. Pali vállat vont és nem felelt, ekkor Kit® János elébe állt és arcán a kemény, hősies el®aMrozás kifejezésével jelentette ki: — Hát jól van, levonom a konzekvenciáikat. Nem megyek többet a Gerbeaudba. Pali nézett egy nagyot, bizalmas barátsággal, csöndesen a Kit® János vállára tette a kezét és azt mondta: — Szamár vagy, János fiami Többet nem mondcft. Elment. Kit® János magára marad*! komor töprengéseivel. XIV. Könnyű volt elhatározni, hogy többet nőm megy a Gerbeaudba. Megtartani annál nehezebb volt. Kitli János másnap egész délelőtt nyugtalanul járt fel s alá -a szobájában. Az ebédnél nem szólt egy szót sem Palihoz és hamar fölkelt az asztaltól. Bucsiuzáskor Pali ezt kérdezte tőle: — Eljösz a Gerbeaudba? — Nem megyek, kérlek, mente ki a hölgyek előtt — felelt Kitli János és nem mert a szemébe nézni Palinak. Hazament. Lefeküdt a divánra, próbált aludni, mert1 álmos volt. egész éjjel nem aliuid’t az izgatottságtól és a keserűségtől. Elaludni azonban most sem tudóit, a fejében csak egyetlen gondolat olt, nem szabad a Gerbeaudba menni, nem szabad. És ez az egyetlen gondolat azonban úgy zümmögött benne, mini egy dongó, nem hagyta egy pillanatra sem nyugton. Mikor pedig eljött az az óra, amelyben indulni szokott a cukrászda felé, tűrhetetlen nyugtalanság fogta el. Nem birt otthon maradni, kiment az utcára sétálni. Járt! vagy egy óra hosszat keresztül-kasul az utcákon, azt se tudta, merre jár. Csak akkor vette észre magát, mikor egyszerre az Ülíől- ut és Páva-utca sarkán állt. Bántotta, hogy ily nagyon egyedül van, emberekre, társaságra vágyott. Eszébe jutott Müller ur, aki a múltkor sértődötten távozott tőle. Meg kellene engesztelni az öreget, ^gen, bemegy hozzá. A kis bolt tele volt vevővel, Müller ur maga szolgált ki, verejtékezve, kivörösödve, mert Baumann, a segédje, megbetegedett napközben. Müller ur meglepődve nézett volt segédjére, de azonnal elfelejtett miniden sértődést és a régi barátsággal adott neki kezet. — Nini, Kitli ur, milyen ritka szerencse! Mennyire sajnálom, hogy most ennyi a dolgom. Tessék csak bemenni az irodába és leülni, azonnal, csak ezeket kiszolgálom. Kit® János megkönnyebbülten nézett szét a kis boltban. Ilyenkor érezte ö magát elemében annak idején, amikor a legtöbb voH a dolog, akkor égett a legjobban a keze alatt. A rég nem élvezett ismerős illatok, az a különös b ölte szag, amelyet csak kis fiiszeres- és csemegeüzletekben lehet érezni, amelyben benne vannak az összes jó és rossz szagok, feliid'itették. Csaknem megfeledkezett nagy szomorúságáról ebben a környezetben, amely nemrég még életűének a mindennapos, természetes levegője volt. Nagy kedve kerekedett odaállni a pult mögé és még egyszer, utoljára megpróbálni, legény-e még a gáton? Meglátta egy sarokban szögön lógni a Baumann vászonkabátját. Az övé volt valamikor, ő hagyta itt az utódjára. Gyorsan elhatározta magát, levetette a felöltőjét, fölvette a vászonkabátot és odaszólt Müller urnák: — Csak menjen Müller ur a kasszába. Majd én segítek itt... (Folyt, köv.) / / Mm/ lg AICglOBföéSSegOlCSÓDl) H If Karácsonyi ajősideh m I eüQ 9HE6Ü éri 1
