Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-16 / 260. (413.) szám

A té! jön... (g.) Szlovenszkó, november 15. Nehezen búcsúzik el ezidén műtőiünk az őszi nap s a ködös, esős november helyett egy eddig nem ismert langyos őszi szellő melengeti a földet Mintha erezné a termé­szet, hogy a földön most kevés meleget hor­danak az emberek a lelkűkben s mintha tudná, hogy sohasem volt erősebb a szivek vágyakozása a-z élet, a hervadásban is élő napsugaras napok után. Az ősz ezidén soká­maradó vendég lett nálunk, aki nem siet és nem csomagol, de marad a marasztaló szó simogatására. A természetnek ez a kedves, jólelkü játéka, ez a kis kiruccanás a megszo­kott rendtől azonban nem jelenti azt, hogy nem kopogtat be a tél, hogy nem borul fe­hérbe az az ut, amit naponta megjárunk, hogy elakadt az évszakok örökórájának ke­tyegő masinája. A tél eljön és elhozza magá­val mindazt, amit eddig a tarisznyájában hordott. Azok a rövid beharangozások, amelyek a vidéki lapok hírrovatát most megduzzasz- tották, amelyek estélyek, előadások és tán­cos, vigahnas alkalmak rendezéséről adnak számot, azt hirdetik, hogy jön a tél és vele a társadalmi életnek pezsgő, eleven sze- zónja. Ezek a híradások nem törődnek azzal, hogy még langyos melegen süt ai nap, ezek csak a dátumok után igazítják az cm'^ rek életét Ss' akár az ősz á társunk, akár a' tél, megjelennek á téli szezonnak fürge fecskéi gyanánt. Elénk toppannak, mint kedvesen hívogató szép szavak s fölébresztik bennünk azokat a gondolatokat, amelyek a társadalmi élettel, mint az emberek kulturált és az együttélésből kifakadó kapcsaival megerősí­tett egyetemességével együtt megszületnek. Eszünkbe juttatják azt, hogy a társa­dalmi élet, ahelyett, hogy levetette volna az exkluzivitás merev formaruháit s a kultúra bástyájának lépéses előretolásával kitágította volna terepének határait, a lepergett eszten­dők politikai járványának áldozata lett s hogy az emberek összefogására és össze- melegitésére alkalmas eszmék helyett oly elvek és jelszavak hömpölyögtek be kapu­ján, amelyek az összevonzás helyett a szét- taszitás és a fölbontás folyamatát idézték elő. Eszünkbe juttatják, hogy a nagy egység felé törekvő természetes áramlat folyamát mesterségesen elgátolták emberek, akik a. politika mindennapi kenyerét majszolták és imádkozták, akik a mindenki akaratát hirdet­ték mint elvet és a kiválasztottak akarata előtti térdreborulást követelték meg a gya­korlatban s akik a kétéltű politikájuk léte ér­dekében a társadálmias káoszt igyekeztek mennél zavarosabbra kava-rfe. Kijátszani az embert az ember ellen, az eddig békessége- sen élők közé gyülöletcsóvákat dobni, elha­tárolni a nemzeteket a nemzetektől, a fajokat a fajoktól s egyeseknek többet adni, mint amennyit egy gyomor meg tud emészteni, másoktól kicsikarni az élet organikus létéhez szükséges utolsó falatot is, a politikailag föl­állított osztályozást a társadalmi életben is keresztülvinni, mondván: itt a győzők és ott a legyőzőttek — ez volt a demokratikus el­vek puffogtatása közben éjeire vergődött autokratizmusuknak taktikai eszköze. Jól tudták ezek a zavarosban született és isza­pos mocsárban fölcseperedett kétéltűek, hogy politikai céljaik elérése érdekében el kell torlaszoltok az egységes és egészsége­sen kifejlődő társadalmi élet folyóját, mert ha ezt nem teszik, akkor reájuk zudul a hul­lámokba verődő folyam és elsodorja őket iszappal, moszattal és nyüzsgő társaikkal együtt. A céljuk sok helyen és sok tekintetben sikerült. A nemzetekre és fajokra elkülönzött társadalmi kasztélet a béke helyett a harcot teremtette meg, sőt a teremtett nagy akio­kon belül is apró csoportokra tépték a ter­mészetes okok folytán összeterelődő nyája­kat. Ennek a következménye az, hogy nincs sehol egységes és minden társadalmi erőt egybeforrasztó élet, hogy ma túlteng a tár­sadalmi individualizmus, hogy ki sem ala­kult, nem is körvonalozott csoportok vindi­kálnak maguknak életjogokat s hogy a kul­túrával úgy labdáznak ma, mint az őszi szél­től kiszikkasztott réten a semmire sem gon­doló gyermekek. Ez a jelenség érezhető a mi magyar tár­sadalmi életünkben is. A téli társadalmi idény alatt az életnek jelét adja majd minden vá­rosban és községben a sok kiszakított és az egységből kiválasztott csoport s nem lesz sehol erős, a magyarság egészére, mint tár­sadalmi betonalapra épitett akció, amely mindenkivel és mindenkiért, aki magyar, erő­síteni és előbbrevinni igyekezne a kultúrán­kat. Ezt a föltevésünket sajnálatosan meg­erősítik a nap-nap mellett jelentkező beha­rangozások, amelyek szétforgácsolódó társa­dalmi . életmozgalmiakrói számolnak be, holott minden egészséges érdekünk azt követelné meg, hogy a magyar társadalom destruálá- sára irányuló politikai törekvésre megsem­misítő főbekoppantást mérjen az egységes magyar társadalom erős karja. A tél jön és hozza magával az emberek együttélésének, összemelegedésének alkal­mait s mi gyönge akarattal és a nagy hori­zontot meg nem látó szemekkel nézünk a tél elé ... korábban ejtették meg a választásokai, a községek harmadik csoportjában pedig a pártok közös listát nyújtottak be. (Erre keh letteik tehát a közös listák! A szerk.) Az ut- Ievélügyről úgy nyilatkozott a miniszter- elnök, hogy Középeurópában még „bizonyos44 viszonyok uralkodnak, amelyek óvatosságra serkentenek. Benes nyilatkozatának hiteles magyarázata Á Prager Presse illetékes helyen érdek­lődött a külügyminiszter nyilatkozatának kí­sérő körülményeiről. Értesülése szernit a kül­ügyminiszter nyilatkozata azt jelenti, hogy a nagykőveti konferencia a Hohenzollernek ügyével általános és elvi szempontból fog­lalkozik és hogy a külügyminiszter tegnap! nyilatkozata megfelel a szlgnatárius hatalmak álláspontjának. Diplomáciai szempontból a Hohenzollernek problémája nemzetközi jelég­gel bir. Cseh-szlovák részről semmiféle ka­tonai beavatkozásról nem tárgyalnak. A pittsburgi egyezség és a turócszentmártoni deklaráció Irta: Petráseb Ágoston, a keresztényszocia- fista párt szlovák osztályának elnöke. Lakács, november 14. A pittsburgi egyezség és a turócszent- mártoni deklaráció körül forog a vita a eseti centralisták és a szlovák autonómisták kö­zött. Utóbbiak ugyanis a pittsburgi egyezség alapján követelik Szlovenszkó autonómiáját, külön parlamenttel, iskolákkal, törvényke­zéssel és közigazgatással. A cseh centralis­ták Masaryik elnök úrral az élükön papir- rongynak tekintik a pittsburgi egyezséget, amely szerintük csak az amerikai szlovákok­ra vonatkozik, sőt Dérer legutóbbi parla­menti beszédében úgy nyilatkozott, hogy a pittsburgi egyezség Szlovenszkóban volta­képpen már életbe is lépett (?) . A centralista politikusok a turócszent- mártom deklarációra esküsznek, amellyel szerintük a szlovák nép legjobbjai elismerték az egységes cseh-szlovák nemzetet és így eleve lemondtak az autonómiáról. Hlinka, a' szlovák autonómisták vezére, azonban maga is azt állítja, hogy a deklarációt meghamisí­tották és a jóhiszemű szlovákokat becsap­ták. Tény, hogy 1918 október 30.-án a szlo­vák nemzeti tanács ülésén Túrócszentman­ionban „hibádat és mulasztásokat követtek el“ és maga Tuka Béla is elismeri ezt a Slo- vák 239. számába irt vezércikkében. A szlo­vákok szerinte nem vették át az örökségü­ket s nem vették országuk igazgatását saját kezükbe, a nemzeti tapács pedig nem prokla- mália magát szlovák ' nemzetgyűlésnek ős szlovák nemzett kormánynak. Véleménye szerint tehát a szlovákok elmulasztották nemzeti igényeik érvényesítését a békekon­ferenciáikon és az alkotmány tárgyalása al­kalmával. Mi, keresztényszocialisták fájdalommal néztük mindezt, de mint ..magyarónok" sem­mit sem tehettünk. De ha egyszer ^ már ig3* történt, miképpen lehetne ezen segíteni? indítványunk a következő: A cseh-és a cseh-szlovák centralisták a pittsburgi egyez­séget papirrongynak deklarálják, sőt Srobáf Amerikában azt igyekszik bizonyítani, hogy 100 cseh-sii. koronáén fizettek ma, november 15-én: Zürichben 16.50 svájci frankot Budapesten 57 200.— magyar koronát Bécsbcn —.— osztrák koronát Berlinben 7,381,500,000.000—.— német márkát A köitiségveffö belügyi vitáid Az ellenzék támadja a csendőrséget Prága, november 15. A képviselőház költségvetési bizottsá­gának mai ülésén a belügyi és 'közmunka­ügyi minisztérium költségvetése került napirendre. Hackenberg német szociál­demokrata kifogásolta, 'hogy a miniszter­elnök nem válaszolt a tegnapi ülésen hozzá- infézet't kérdésekre. A szónok szerint a most folyó költségvetési vita .is ■•azt igazolja, hogy az ellenzék kívánságaival egyáltalában nem tőrödnek "és. minden módosító- mdliványái elvetik. Majd követelte a községi választá­sok eredményének közzétételét és helytele­níti, hogy évtizedek. óta itt lakó egyénektől megtagadják az állampolgárság elismerését. Benda cseh-szlovák szociáldemokrata tilta­kozott a osendörség sokszor igen durva el­járása ellen és sürgette a, szlovenszkói köz­munkák megkezdését. A német agrárius Böllmann azt hangoztatta, hogy a csendőr­ség nem éri meg a reá fordított pénzt. Pat- zelt német nemzeti tiltakozott az ellen, hogy a kormány az éhező német gyermekek meg­segítésére indított akciót betiltotta. Benes és Svehla expozéja A bizottság tegnapi ülésén a külügymi­nisztérium és a minisztérium kötságveté'sére vonatkozó vita lefolytatása után Benes és Svehla is fölszólaltak és rövid expozét mon­dottak. Benes mindenekelőtt válaszolt a szlovák néppárti Boboknak és kijelentette, hogy a külügyminisztérium sohasem jelentette ki, hogy nincs szlovák nemzet. Szerinte abból, hogy ké't himnusz van, még nem következik az autonómia szükségessége, hanem csak az. hogy uj himnuszt alkossanak. Appony i„agitáclója“ ellen sokai tettek és meg van elégedve az eredménnyel. A belgrádi Novoje Vremját a cseli- .szlovák kormány intervenciójára tiltották be, mivel az elnököt ismételten tisztességte­len módon megtámadta. Ami az úgyneve­zett bolsevista diákok támogatását illeti, ez úgy áll, hogy néhány támogatásban ré­szesülő diák kijelentette, hogy tanulmányai­nak befejezése' után vissza fognak térni Oroszországba. A cseh-szlovák köztársaság­ban hétezer orosz diák van. A kormány az orosz emigráció problémáját mindig a szláv kultúrpolitika nézőszögéből Ítélte meg. A kormány teljesíteni fogja azt a kí­vánságot, hogy Oroszországban konzulá­tusokat létesítsenek, mihelyt az tárgyi és alaki tekintetben lehetségessé válik. Terv­be vették egy fökoozulátus szervezését Moszkvában. A mniszter véleménye szerint, a rep­rezentációs költségekre szükség van a kül­földre való tekintettel. Véleménye szerint a propagandára fordított kiadás nagyon lé­nyegtelen éis sajnálja, hogy a takarékoskodás jelszava miatt erre a tételre nem. fordítottak olyan nagy gjudot, mint ahogy azt,a szük­ség kívánja (?!)i Majd úgy vélte, hogy a A délutáni ülésen B oh o k erősen kritJi- zálija a szlovén-szik ói közigazgatást. A zsupa- berendezés meim feleit meg a várakoizások- nak. Az uj zsupán! hivatalok tud vaunak ter­helve mimikával, nagy náluk az anyugihaimo- zódus. Az uj zsupáni hivatiaioknák nincsen elég képzett 'tisztviselőjük, ezért képesítés nélküli, embereket vesznek föl. A csendőrsé­get Sziovensizkóban egyes pártok szolgálatá­ba állították s a riép ezért elvesztette bizal- mtái a csendőrseggéí szemben. Napirenden vannak a csendőrség fiikapásai, különösen az ellenzéki pártokhoz tartozó lakossággal isizemben. Ugyanezt mondhatjuk a szlovén^ szkói rendőrségről is. A gyülekezési szabad­ság korlátozása mellett erősen korlátozzák a sajtószabadságot is, de csak az ellenzéki lá­poknál. Bobok beszéde közben az üilóst félbe' keltett száki tani, mert a partement egész épü­letében elaludt a Villány. Lapzárásikor a bdiügyminisizter és köz- munkaügyi miniszter tartják meg besizédfei- ket. propágandaköltségeket a németek idézik elő azzal, hogy „a külföldre mennek és ott több- kevesebb lehetelenséget mesélnek a cseh­szlovák köztá rsaságrór. Cseh-Szlovákía és a német trónörökös hazatérése Benes Patzel német nemzeti szocialista képvselö kérdésére a cseh külügyi politika fölfogását a -német trónörökös hazatéréséről igy foglalta össze: — Éppen úgy, mint ahogy a Habsburg-kér- dés nem volt Magyarország és Ausztria bel- ügye, a HohenzoHern-'kérdés sem marad Németország belügye. Ezt az álláspontot vallják a békeszerződést aláíró többi álla­mok és ez az álláspontja Cseh-Szlovák-iának is. A jelen pillanatban nincsen sző a köztár­saság semmiféle katonai rendszabályáról. Ha a Hitler-puocs Németország belügye volt, úgy a Hohenzollern-kérdés semmieset­re sem az. Ez volt és marad' Gseh-Szlovákia álláspontja." Svehla a községi választások statisztikájáról A miniszterelnök védelmébe vette a koalíciót, majd a Tomanek Elóris szlovák néppárti képviselőnél tartott házkutatásról adott föliviilágosi'tást Boboknak és úgy vélte, hogy a bíróság, esetleg a mentelmi bizottság feladata, hogy a további eljárásról hatá­rozzon. A községi választások statisztikájáról a miniszterelnök felfogása az. hogy tudomá­nyos statisztikát nem lehet (?) összeállítani, mivel -a választásokat nem mindenütt tartot­ták meg, mivel továbbá egyes községekben CFÓrACtAÍ II. évfolyam 260. (413.) szám Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALL1 OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom