Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-09 / 254. (407.) szám

41

Péntek, november 9.

'dekáik! fogja fiigyeárne<ztetM ezeket az uraidat rnáT most bekövetkezett gyengeségükre. Az urak be fogják látni, hogy a többség kenyere keserű kenyér. Ma a kisebbségek ki tudják használni ezeket a zavarokat, akkor az 'ügynek jelentékeny szolgálatot fognak tenni. Ma már csaik arról van szó, vájjon eléggé nagy szab ásnak-e ahhoz, hogy belássák, hogy teljes sikert csaik az egységes eljárás hozhat.

A magyar nép rajza

Irta: Zivuska Jenő.

II.

Azt mondhaták, hogy az ilyen egyénies- aedés nem éppen magyar tulajdon, hanem közös tulajdonsága minden nép műveletlenjeinek. A paraszt mindenütt szeret első lenni, akár hanggal éri el, akár könyökkel. Be kellene ugyan bizonyítani, hogy ez a különféle fajtáknál is igy van s nem másképpen, mégis én azt hiszem, hogy’ az egyénieskedés nem paraszti, hanem a magyar népben élő általános faji vonás. Mert hát tekintsük a parasztéval szemben az iskolázott magyar csoportmunkáját. Lépjünk be a tanácskozó terembe akár a megyeházán, akár valamely kulruregyesületnél, akár az országgyűlésen. Akár itt, akár amott meg fog bennünket lepni a világos értelein és a pompás szónoki készség mellett is szinte végtelenbe nyúló tanácskozás. Itt mindenkinek van mondanivalója, gáncsa, ötlete, indítványa, ügy, hogy a vita •egy? helyben taposó malommá válik s végül semmit sem végeznek. Minél többen vannak, annál kevesebbet. És még ha fontos, nehéz ügyekről volna szó! De sokszor egy gyalogjáró építése, egy uj rendőrőrszem felállítása, vagy egy ösztöndíj megadása forog szőnyegen, úgy, hogy felettük egyszerű igennel, vagy nemmel lehetne dönteni. Azonban dehogy is döntenek. Hosszú előterjesztésre fiz véleményt, majd ugyanannyi, ha nem kétany- nyi ellenvélemény következik, a határozat pedig az, hogy máskor és alaposabb megfontolás után fognak határozni. Hogy? egy verebet meglöjjünk-e, úgymond Széchenyi István gróf, ahhoz nálunk tíz gyűlés kelletik. A meddő tanácskozásokban a faj jelleme nyilvánul meg. Az egyén ies gondolkodás, az egy édes akarat feltörő, magát érvényesítő ereje. Az egyénekben kiilön-külön égő vágyakozás, hogy a közügy ne a más, hanem az é n nézeteim. az é n terveim szerint igazodjék, ho^y a közügyben elért eredmény az én egyéni diadalom édes izével járjon együtt.

De sok egyebet is felhozhatnánk a magyar egyéniesség megvilágítására. Elég legyen megemlíteni, hogy nem ismerünk, de nem is találhatnánk karban énekelhető népdalt. A magyar ember csak a maga bubánál ár ól dalol, legény, leány csak a maga szerelméről, reménységéről, csalódásáról énkel a maga nevében. Ritka az olyan dal is, — nagyob- bára politikai mozgalmak terméke, — mely többek nevében szólana: még a katonanóta is egy- és első személyü. mert a magyar katona röstelkednék érzelmeit másokkal megosztani. Végül az egvénies természet furcsa kiütközése észlelhető a magyarok nyilvános, hétköznapi életrendjében is. Magyarországon a vendéglőben, a kávéházban ha lehet, nrnden vendég Kdön asztalhoz ül. Húsz asztalnál húsz vendéget látsz meghúzódva s ha valamelyikhez le ?Kr?z telepedni, nagy kelletlenül fogadnak. Nem atar?. mintha kedélvte’en volna a magyar, vpgv éppenséggel bizalmatlan, immár f°rmés'TV,"i. hanem mivel szeret egyedül Emi. Szántai ha úri lénye korlátozatlan: ha önmagába merülését, örökölt ősi, egyémm numánvtaó-á gát idegen sző. sőt még az idegen arc tekintete sem zavarja.

Az ilyen egyénies magára korlátozott szellem szerencsefordultával, körülmények váítoz- íával hordozóiának díszére vagy rontására vál'hatik. Az ilyen szellemmel, eltelt nemzet hasonlatos a kitett helyen magányosan növő fához. Büszke szépsége gyönyörködteti a szemet, szétfeszülő koronája alatt nagyszülő. apa, unoka árnyékot és védelmet talál de mivel egyedül van. könnyebbm megtűrd éli a vihar, sebeibe könnyebben fészkel meg az élösdi féreg, hamarabb ér: a favágó kap-' i tekintete és a feiszevas. Az' hiszem, hogy a magyarok alkotmányos érzülete egyérdes- ségükből fakad s ez az érzidet a nagy nemzetek tiszteletét vívta ki számukra, de mi haszna, ha az egyéniesség náluk olv laza közéleti struktúrát is hozott létre, mely minden idegen határnak enged s eredeti alkotásánál fogva széthúzásra, sőt szé!esésre van kárhoztatva.

Az egyénies magyar, mint már Elctiom megalapította, páratlan a világ népei közt, mint jogalkotás. Ha valamely intézményt az európai jogfejlődés menete szerint célszerűnek, igazságosnak ismert, mindig állama egészében honosította meg nemzeti, faji, vallási különbség nélkül. A jog eszméje éppen magáratartó, önérző lelkületűnél fogva annyira természetessé vált, hogy annak megvalósítását, mint valami magától- értetődő dolgot, mindenkivel szemben követelménynek tekintette. Nem ömlengés, hanem csak a tárgyilagos megállapítás, mikor kimondjuk: nincs még egy másik nemzet, melynek emel- kedettebb fogalmai volának az emberi személy méltóságáról a magyarénál. Hiszen Magyarországon több mint ezer esztendőn át minden nép megtartotta nyelvét, vallását, egyik-másik önkormányzatát is; a régi nemzeti királyok németnek, horvátnak, románnak kiváltságokat, nemességet, municipiális jogokat, szabadalmakat osztogattak s a magyar törvénytárban az odiózus. de soha végre nem hajtott lutherani Co mb uráliin r cikkein kívül nincsen törvény, mely bárkit is fajjiságban, vagy vallásában elnyomott volna.

Dé, amint jeleztük, ez az egyénies karakter a , jogalkotás nagy tehetsége mellett a fajra nézve veszedelmes csirákat is hord magában. Állandó perlekedés a magánéletben, pártoskodás a közéletben genuin magyar különlegességek. Nem pusztán költői lelemény- dolga Arany Jánosnál, hogy a magyar ember- képes a szomszédjával „fülemile füttye** miatt perbe szállni s mlnlha öncél vo’na a per. dacosan jelenti ki: „Hogyha per, hát hadd légyen per**. Sokszor nyilvánvaló, hogy pereskedni nem érdemes; kisebb az örökrész vagy7 elszántott mesgye értéke, mint a perköltség egy negyede, még sem állanak el a pertől, mert a „just hagyni** nemcsak dologbeli kár, de valóságos személyes sérelem.

Aztán a közélet párttusái. Családok jutottak koldusbotra, fejedelmi vagyonok úsztak el meg a mi korunkban is Magyarországon politikai kedvtelésekért. Az elvet szegre akasztani örök gúny és becsmérlés tárgya, de ugyanekkor — fájdalom! — kiválóság, majdnem azt mondjuk: kötelességszáinba

megy az ellenfelet zaklatni, elnyomni, üldözni. A turáni vér heve a tekintetet, mely úgyis rövidlátó egyetemes érdekekkel szemben, elhomályosítja és nem egyszer magái a nemzetet rontotta meg a pártokban égő. gyűlölködő szenvedély. Rut és szép vonás egyszerre. Az ily tusukban eltűnik az emberiesség magasabb követelménye, • de viszont imponál a konok férfias akarat és a nagyszerű áldozatkészség. Ha valahol, úgy Magyar- országon engedhette meg magának csak az ur a politizálást, mert ahhoz pénz és vagyon kellett és ha volt, egy-egy politikai pályafutás alatt e!íogy?ott a pénz, tönkre ment a •vagyon.

Mégis azt kell mondani mik, hogy? a ,,ReChfhabem“, uránt a nemzeti jellem rész- jelensége, magában nem volna veszedelmes, ha. nem járulna hozzá a faji öntudat páratlan lazasága. A magyar társadalom önjőszántá- böi egy?séges célt kitűzni soha nem tudott, ha pedig fel-felmerült is egy-egy célgondo- iat, szívósan nem volt képes munkálni. Csak iiapjalióktoin is, a világháború előtt és alatt felmerültek Magyarországon közéltet] jelenségek, amelyek a nemzet elsőrangú é'e térdekét sértették, de velük szemben nemhogy a nemzeti akarat mindent eteeprö hatalommal lépett volna fel, hanem még egységes közvélemény sem bírt kialakulni. Ahol pedig a faji cohae-sio ennyire hiányzik, idegen hatások a faj romlását okozhatják. Politikai szédelgők, elméleti konstruktőrök, nyomorult inteilektuelek, a tényeket is átértékelő (!) gaz szofisták, rajongó vagy a rajongás külsziué- ben spekuláns okosfkod ók az ilyen talajba dúsan. termő magot vethetnek. A laza magyar társadalomban, mintha a vizet egy ércvereti! naszád orra hasítaná, könnyen vert utat akár a 'ítegképteleneíbib politikai vagy társadalmi elmélet is, talált visszhangra akár a nemzet életösztönéi megszafloasztoni célzó eszme is. Elíhictéik az ugyiis egyénies magyarok, hogy nekik európai helyzetük, csekély számúik ellenére nem fegyelmezett nemzeti organizáció, nem feltétlenül öncélú fejlődés, néni a saját körülményeik által előírandó ideológia és társadalmi berendezikedés keik hanem csak s z a b a d s á g — egészen a féktelenségig, ■ az tebüllésig, a szétrohadáság. Elint- ték ihoniloAtegy enest ellenkezőjét annak,. amit annyi 'gyásszal!- telije®, vérre! és könnyéi ki törteneimünk tanít, mely szerűit Magyarország akkor volt erős, amikor nagy vezéregyéniségek szilárd célt tűztek ki a nemzetnek és e nyakas, büszke, kemény fajt erős kezekkel vitték ama cél felé. • •

rejtek meg előretörést, azonban azt a munkásság visszaverte. A város utcáit elbarrika- dirozták. — Landauba több száz karabélyokkal fölfegyverzett szeparatista érkezett és megszállotta a Birodalmi Bank, a városháza és a kerületi elöljáróság bejáratait. — Neustadtban ma hajnalban a pályaudvaron nagyobb tömeg szeparatista gyűlt össze. A rendőrség úgy Neustadtban, mint Landauban tehetetlen a szeparatistákkal szemben, mert a francba katonai parancsnokság alá van rendelve és igy nem léphet föl ellenük. Berg- Zabernben a szeparatisták tegnap megszállották a kerületi elöljáróságot. Kirchheimbo- landenben a nacionalisták és kommunisták tűzharcban egy szeparatistát megöltek és ötöt megsebesítettek. A rendet a francia csendőrség állította helyre. A szeparatisták grossgeraui kerületi igazgatósága rendeletet adott ki, amely szerint az adókat tilos a birodalmi adóhivatalokba befizetni. A rajnai bizottság ezzel szemben határozatot hozott, amely szerint az adók továbbra is a birodalmi adópénztárakba fizetendők be.

Késik az angol jegyzék London, november 8. A Daily Telegraph értesülése szerint valószínűtlen, hogy az angol kormány elküldi a szakértői bizottságra vonatkozó jegyzékét Parisba, mielőtt a francia-amerikai tárgyalásokat be nem fejezik.

Budapesti hang Borovszky beszédéről

Budapest, november >?.

A budapesti Nemzeti Újság nagyobb cikkben foglalkozik Borovszky beszédével és a többi között ezeket írja:

— Megdöbbenéssel állunk meg Borovszky „magyar” szociáldemokrata képviselő elképesztő nemzetgyalázása előtt. Ilyen vakmerő durva támadásra csak az emigráns szennysajtóban akadt példa. De nem véletlen, hogy a prágai parlamentben sokféle párt szónoka közül éppen a „magyar** szociáldemokrata mondotta ezt a beszédet. Lehetetlen immár észre nem venni azt a szemérmetlen, elvetemült taktikázást, mely az emigráción, Benesen és a magyarországi októbristákon keresztül igyekszik a külföldi kölcsön sikerét elgáncsolni. Benes beszéde a minap, az októbrista tüntetés a Royal-szállóban, Károlyi Mihály éltetése és a Borovszky képviselő mostani beszéde csodálatos összhangban ugyanazt rikoltják: a magyar feltámadás- megakadályozását, a kölcsön .meghiúsítását és Csonka-Magyarországnak a szocialisták kezébe való . játszását, Itt magyar szociáldemokrata képviselők mondanak ünnepi beszédei az októbrista vacsorán és hívogatják visz- sza Károlyit, ugyanakkor Prágában egy másik „magyar szociáldemokrata** képviselő hazudozik nemzetiségek sanyargatásáról, feudális rendszerről. fehér terrorról és sok más badarságról, melyeket immár külföldön senki sem vesz komolyan.

. Konstantinápolyban less

a mosznli konferencia?

London, november S. Reuter jelenti:. Ma megérkezett a török kormány válasza arra az angol jegyzékre, melyben az angol kormány azt indítványqzta, hogy Törökország (küldje ■ Londoniba megbízóttiaiir, hogy ott a Mossaul-vidék határainak megállapításáról tanácskozzanak az angol megbízottakkal. A török kormány válaszában Konstantinápolyi javasolta a tanácskozás színhelyéül.

Az angol parlament jövő héten lezárja ülésszakát

London, november 8. A konzervatív körök még nem tudtak megegyezni abban, hogy december vagy csaik január havában tegye-e közzé a kormány az angol néphez intézett' felhívását. Azok, akik a későbbi, időpont mellett foglalnak áfást, aura hivatkoznak, hogy ilyfcéppetii a közvéleménynek több ideje maradna ahhoz, hogy a kormány kincstári politikájáról informálódjék és azt még a februári parlamenti ülésszak előtt jóváhagyja. Ez azért fontos, inért a parlament ekkor már a jövő évi költségvetés egyes tó.teleivel fog foglalkozni és április közepe felé már a költség ve test is tárgyalni fogják. A parlament a jövö héten lezárja jelenlegi ülésszakát.

Rövid táviratok

A népszövetség főtitkársága körlevelet intézett Argentína, Chile, Dánia, Görögország, Norvégia, Hollandia, Orosz- és Törökország kormányaihoz, melyben arra kéri őket, hogy küldjék ki megbízottaikat a legkésőbb 1924 január 21-éu megtartandó ama genfi konferenciára, melyen a washingtoni tengerészeti szerződés alapelveinek a szerződést alá nem irt államokra való kiterjesztésével fog foglalkozni. A főtitkárság megjegyzi. hogy ebben az ügyben tartandó nemzetközi konferenciát egy későbbi időpontban fogják megtartani és arra. minden államot meghívnak, akár rendelkeznek hadihajókkal, akár nem.

& Pcidiswcür nac!«H!íülsfa knainf

A centrum jofabfele orientálódik — Meinze és Scbolz kancellár]elöltek Westarp az általános védkötelezettség bevezetését követeli

Prága, november 8.

Hergtnek, a német nacionalisták vezérének tegnapi tanácskozása Stresemann al élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Míg a nacionalista sajtó megelégszik annak kijelentésével, hogy a nacionalisták kívánságai szerint újjáalakított kormány a bizalom kormánya volna, addig a szociáldemokrata Vor- warts burkolt formában megírja a tanácskozás részleteiről elterjedt kombinációkat. Ezek szerint Hergt állítólag azt közölte Síre- semannal, hogy

a Reichswehr nemzeti kormányt követel és ha Síresemann rövidesen nem lép visz- szá, akkor valószínűen ki fogja kergeíni a kancellári palotából.

A demokraták egyébként semmi hajlandóságot nem mutatnak a polgári biok kormányában való részvételre, a centrumnál ellenben a jobb oldal felé való orientálódásnak nyilvánvaló jelei láthatók. A párt ipari és agrár szárnya Braun munkaügyi miniszteren és hívein keresztül kapcsolatot teremtett magúnak a jobb oldal felé. Jellemző, hogy a Ger- niania, a centrum szócsöve, hrnely eddig köztársasági szellemben irt, azóta, hogy a lap felügyelőtanácsába beválasztották Klöck- ner nagyiparost, hirtelen irányt változtatott. A Vorwárts szerint Stresemann saját pártján belül is tért vészit. Máris több néppárti politikust emlegetnek, mint kancellárjelnlte- ket, igy például Meinze és Sehol*z képviselőket. A nacionalisták — hir szerint — nem mennek bele semmi kompromisszumos megoldásba, hanem — amint egyes lapok Írják — egy „ujásodik Hortiiv-uralmót** akarnak lé- tasitani Németországban.

Westarp grófnak, a nacionalisták vezérének tagnapi meisseni beszéde nagy figyelmet érdemel .Stresemann hiába kísérli meg — mondotta Westarp —, hogy a kis korli- ciőval kormányozzon s megtartsa az összeköttetést a szociáldemokratákkal. A nacionalista frakció nem szavazna bizahnat a kis koalíciónak és nem tűrné a kettős többséggel vr<V) játékot, hanem világos döntést akar ar- ról. vájjon továbbra is a szociáldemokraták gázdálkodíanak a német javakkal.“ Westaro beszédének végén, megemlékezett a franciák további előnyomulásának lebcfcta'géről is és kijelentette, hogy ebben az esetben sem vál| toztatja meg álláspontját, hanem követeli az | általános védkotelezettség újból való beve- ! ?;etésér. — Ebben a vonatkozásban igen ér- j dekes a lapok ama müncheni jelentése is, amely szerint a bajor néppárt egyhangúan elhatározta, hogy személyi és tárgyi okokból nem vehet részt Stresemann kormányában.

A birodalmi kormány — mint ismeretes — a pfalzi események idején tiltakozott a francia kormánynál de Metz francia tábornok magatartása miatt, aki annak idején kijelentette, liogj? a bajor kormány végrehajtó hatalma Pfalzban megszűnt, miért is a bajor államhivatalnokoknak minden hivatalos tevékenységét betiltotta. Poiucaré válasza most érkezett meg Berlinbe; a válasz csupán azt a frázist . tartalmazza, hogy a francia kor- ; hiány távol áll a rajnai és pfalzi szeparatista {mozgalomtól, egy szóval sem ad azonban j választ a német kormánynak de Metz tábor- I nők ellen intézett vádjaira. — A szeparatisták akciója az angolok és a belgák magatartása következtében némileg megbénult. Decker, az aacheni puccs vezére Malmedybe menekült. Mathesnek tiltakozása pedig eredménytelen maradt. A belga főkonnánybiztos válaszában ugyanis kijelentette, hogy mivel az aacheni városi rendőrség vezetése a belga katonai parancsnokság kezében volt, a belga katonaság kénytelen volt a szeparatisták terrorja ellen föllépni. A szeparatista kormányt egyébként sem jogilag, sem tényleg cl nem ismerték, Belgium képviselőinek tehát lehetetlen e kormány képviselőivel tárgyalni azokról a javaslatokról, amelyeket Mathes a modus vivendi megteremtése érdekében tett. Jaspar belga külügyminiszter ma tett jelentést a főkonnánybiztos magatartásáról a minisztertanácsnak. Egyes szeparatista frakciók a francia zónában mindazonáltal tovább folytatják erőszakos cselekedeteiket, mert számíthatnak a franciák támogatására. Kaiserlauteruben behatoltak egy gyárba és el akarták rekvirálni a gyár élelmiszerkészleteit a szállitóautotnobilokkal együtt. A munkásság elíentállt a szeparatis- táknak, akik közül egyet megöltek, hármat pedig megsebesítettek. A szeparatisták erre elzárták a gyár előtti utcát, vadul lövöldöztek és a városban folytatták crősznkoskndásai- kat. A szeparatisták Pirmasens ellen is kisé-