Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-07 / 252. (405.) szám

a ____________________________________ _________________________________________________________________________________________ Szerda, november 7. ön álló államot alapítani, mert ki akar ke­rülni a német káoszból. Németország szán­dékosan tette magát fizetésképtelenné. A régi francia—angol ellentét 1900-ig tartott, mígnem a hatalmas német birodalom fegy­verkezése közeledést hozott létre. Német­országnak ma már nincsen tengeri hadereje s így Anglia álláspontja megváltozott. Félel­metes, hogy Németországban a középosz­tály teljesen elszegényedett. Monarchistának tartanak, aki szívesen menne Kahrral, noha őszinte demokrata vagyok, aki sajnálja, hogy a német demokráciát tönkretették. Német­ország csak akkor nem gondolhat a re- vánsra, ha nem talál szövetségesre. Ezért foglaltam állást Ausztria íölosztása mellett. Most pedig mindent el kell követni, hogy Németország ne találjon szövetségest Orosz­országban. Ha Oroszország szláv érzelmű lenne, akkor Németországnak bele kellene nyugodnia a sorsába. A lengyelek fenyege­tik leginkább a békét. Nem lehet egjüdőben Oroszország és Németország ellen állást foglalni. Lengyelországnak döntenie kell, hogy melyikkel fog tartani. Cseh-Szlovákia mai helyzete csöppet sem biztosit bennünket minden eshetőség ellen. A béke legjobb biz­tosítéka az erők egyensúlya. Amig Oroszor­szág nem lesz egészséges, addig nem lesz egyensúly. A szlovák néppárti képviselők gyakori közbeszólásaitól félbeszakítva. Kra- már a szlovenszkói problémáról beszélt az­után és szavait a néppárti képviselőkhöz in­tézte. A szlovenszkói problémát szerinte nem lehet választói gyűléseken megoldani, hanem erről csak az állam iránt való szere­tettel eltelve lehet beszélni. Ha a szloven­szkói problémáról gyűlölködve beszélünk, •akkor csak a köztársaságnak ártunk. A leg­jobban az fáj a szónoknak, hogy nem lehet számítani a nemzet minden rétegére. Aki ebben hibás, a legnagyobb bűnt követte el a köztársaság ellen. T a u s s i g (kommunista): A kormány nemcsak támogatja az emigrációt, ahogy azt a külügyminiszter beismeri, hanem az ősla­kosság kárára előnyökben is részesíti őket, főképpen Ruszinszkóban, amire számtalan interpellációban mutatott rá a kommunista klub. Ukrán emigránsokkal árasztja el Ru- szinszkót. Padluch mezőkászonyi főszolga­bíróról be van bizonyítva, hogy lopott. A magyar rezsim idején húsz éven keresztül nem lövöldöztek annyit a szegény népre, mint most öt év alatt. Ezután részletesen is­merteti a dulovai eseményeket, követeli ' á szigorú vizsgálat megindítását, azonban ez nehézségbe fog ütközni, mert a kormány keze volt benne az események előidézésében. D é r e r (cseh-sziovák szociáldemokra­ta): Jár iga tegnapi beszéde eltér (?) attól a hangtól, amelyet az utóbbi időben Szí övei,- szkon megszoktunk. Szerinte a megyei vá­lasztások nem jelentenek népszavazást az autonómia, mellett, mert a szlovák néppárt csak négyszázezer szavazatot kapott, noha a leadott szavazatok szánna kiiencszáz ezret tett ki. (Hlinka és Juriga élénkentiltakoznak a szónok fejtegetései ellen, mire Hí libája ál­éinak felszólítja eket, hogy a szónokot ne zavarják.) Dérer szerint a szlovák szavaza­tok legnagyobb része néppártelknes. (? !) A párt szavazatait a legnagyobb terrorral szerezte meg. (?!) Juriga a policsi gyűlésen kiadta a jelszót, hogy aki nem autónómista, annak nem szabad miég csak kenyeret sem adni. (A szlovák néppártiak, különösen H.in- ka és Juriga újból élénken tilt akoznak. Eles szóharc a szlovák néppártiak és a koalíciósok között.) A legnagyobb terrort maga H lünk a fejtette ki azokkal a katolikus lelkészekkel szemben, akik nem akartak a néppárt zász­laja alá sorakozni. (Elénk vita Hlinka és Kar- iovszky között. Az elnök mind a kettőt rend- reutasitotta.) A cséh-szlovák eszme mögött félmillió szavazat áll s ezért visszautafitja Juriga teg­napi állítását, hogy ez az eszme világcsalás, (óriási lárma, a néppárt élénken tiltakozik, a koalíció helyesel.) Juriga az elnök szemé­lyével is foglalkozott a pittsburgi szerződés­sel kapcsolatban, (óriási zaj. A gyorsírók a szónok mellé állanak, hogy megértsék beszé­dét.) A szociáldemokraták, akik a pittsburgi egyezményben nem vettek részt, szabadab­ban beszélhetnek róla. (Zaj. Az elnök csen­get.) A pittsburgi szerződést Szláveuszkón már végrehajtották. (?) A szlovákoknak van­nak iskoláik, van közigazgatásuk és bírósá­guk és ha a hivatalokban egy állás megiire' sedik, azt szlovák egyénnel töltenék be, ha találnának megfelelő szlovákot. (Óriási zaj. Buday szlovák néppárti képviselő: „Nincsen szlovák gimnáziumiunk!“ Állandó zaj. Elnök állandóan csönget.) A kivándorlás már régi tünet. n(uday: „A magyar uralom a'att nem vándorolt ki annyi szlovák Amerikába, mint most!“) A kapitalista rendszer oka a kiván­dorlásnak. (Állandó, folyton tartó zaj.) Szlovenszkó gazdasági autonómiáját nem lehet megvalósitani, mert Szlovenszkó nem alkot sern gazdasági, sem földrajzi egy- séget(?). E gazdasági autonómia annyit je­lentene, hogy a szlovák munkásnép ismét azoknak a járma alá kerülne, akiknek a jár­ma alatt szenvedett ezer évig. (Óriási zaj és ellentmondás a néppártnál. Hrubán elnök Jurjgát rendreutasitja.) Csehek és szlovákok között annyi a különbség, hogy a csehek egy ipari állam, a szlovákok pedig egy mezőgaz­dasági állam polgárai voltak. Ezért nehéz ez •a probléma. (Buday : „Ti ezt a problémát nem oldjátok meg.“) Nem szabad azonosítani a szlovák néppártot a szlováksággal. Szlo- venszkót nemcsak kulturális, hanem gazda­sági téren is Csehországhoz kell csatolni. Dérer végül Tukát támadta, aki szerinte a Slovák tegnapi számában hibául rőjja föl a Prága, november 5. Borovszky Géza magyar szociáldemo­krata képviselőnek a képviselőház miultheti szerdai ülésén Magyarország ellen intézett gyalázkodó kirohanása mély megbotránko­zást váltott ki a szlovenszkói és ruszinszkói magyar közvéleményben. Mindenki érezte, hogy ez a támadás válasz nélkül nem marad­hat, mert különben az a látszat támadhatna, hogy a cseh-szlovákiái magyar közvélemény egyetért Borovszky fölfogásával és állást foglal, a magyar kölesen elten. Őszinte örö­münkre szolgál, hogy Palikcvich Viktor, az ősz keresztényszocialista képviselő a kép- viselő'ház külügyi vitájának második napján méltó módon visszautasította a magát ma­gyarnak mondó Borovszky beszédét, amikor a többi között ezeket fejtette ki: — A külügy vezetésének bírálatára nem érzem magam illetékesnek, azt avatoítabb politikusainkra bízom, azonban erről az ol­dalról nem maradhat válasz nélkül egy ma­gyar szónok kijelentése, mert különben az a bal vélelem •terjedhetne el, mintha ez az itteni összmagyarsag véleménye volna, hitetve mintha az itteni magyarság akadályokat akarna gördíteni Magyarország ama törek­vése elé, mellyel pénzügyeit' rend: zni igyek­szik. BóróW-zky • Géza képvi-SélötárSaél,' mint a Tápokból olvasom, azon az állásponton van, hogy Magyarország kapja meg a kölcsönt, de követel, hogy előbb távoltsák el a mai kormányt, mert a mai rezsin rosszabb a háború előttinél, mivel amaz csak bebörtö­nözte, ez ellenben meggyilkoltatta ellenfeleit. — Lehet valaki a magyar kormánnyá! megelégedve, vagy meg nem elégedve, nem vonom kétségbe, lehet elképzelni tökélete­sebb kormányt is, de igazat kel! adnom a külügyminiszter urnák, hogy az teljesen Ma­gyarország belügye, amibe mi innét, mint egy más á lam alattvalói bele nem szólha­tunk. Egy olyan kijelentésnek tehát, hogy Ma­gyarország kölcsönének megadásához hozzá nem járulhatunk, semmi értelme és semmi értéke sincs és csak komprom'ítálnók a nem­zetgyűlést ilyen nyilatkozattal. — Amint nem illetékes a nemzetgyűlés ilyen javaslat tételére, úgy nem vagyok én sem illetékes, sem hivatott a magyar kor­mány védelmére. Nem is akarom, nem is fo­gom azt tenni, de a történelmi igazság nevé­ben meg kell állapítanom, hogy ez a vád, Budapest, november 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- Icntése.) Ma délelőtt Bethlen István gróf mi­niszterelnök elnöklésével a külföldi kölcsön ügyében a miniszterelnökségi palotában kon­ferencia volt, amelyen Daruváry Géza kül­ügyi, Kállay Tibor pénzügyi és Wdkó Lajos kereskedelemügyi miniszterek, valamint Lu­kács László volt miniszterelnök és Popo- vics Sándor, az Állami Jegyintézet volt kor­mányzója vettek részt. A tanácskozásról nem adtak ki hivatalos kommünikét. Az ellenzék erélyesebb külpolitikát követel A Pesti Hírlap azt írja, hogy a parla­ment összeillése után az ellenzék hangoz­tatni fogja, hogy erélyesebb és határozottabb külpolitika} irányt vár a kormánytól főként a klsan­szlovák képviselőknek, hogy 1918 október 30-án nem mondták ki Szlovenszkó függet­lenségét és azt követeli, hogy a külügymi­nisztert a vádlottak padjára ültessék, (Tilta­kozások a néppártnál.) F ö l d e s s y József dr. (szociáldemokra­ta) és Rodniczky (cseh népár ti) beszéde után a ház az ellenzéki szavazatokkal szem­ben tudomásul vette Benes expozéját, mire az elnök az ülést berekesztette. A második ülés A második formális ülésen a beérkezett javaslatokat kiutalták a bizottságoknak. Az ellenzéki képviselők tizenkét interpellációjá­nak sürgősségét — régi szokás szerint — nem ismerték el. Hlinkáék nem szavaztak az ellenzékkel. A következő ülés novmber 13- án tesz. hogy a magyar kormány gyilkoltatok, nem egyezik meg a valósággal. — A magyar kormány nem gyilkolhatott meg senkit. A független bíróság a törvények szerint, törvényes eljárással ítélt el néhány gonosztevőt, kik nemcsak hogy gyilkoltak, de bestiális kiadatással gyötörtek kínos ha­lába ártatlan személyeiket, kik soha politikával nem fog atkoztak; ez a legnagyobb szégyen­foltja miarad Magyarország történelmének, melyhez hasonló Táp Magyarország ezeréves történetében egy sincs. Csak az vigasztal, hogy nem miagyarok csinálták. Ha azt gon­dolja a képviselő ur, hogy azok az elit éhek, akiket védelmez, az ö elvtársai voltak, ké­rem, tagadja meg őket becsületére fog válni. — Arai a dolog érdemét illeti, arról van szó, hogy egy széttépett, felnégyelt, kira­bolt, megcsonkított, tönkretett ország a ma­ga erejéből újból lábra ál jón és hogy ebben mi öt ne akadályozzuk, de lehetőleg segít­sük. Hogy ezt pártszempontból miért kell megakadályozni, nem értem meg. A pártélet hivatását én abban találom, hogy egyik párt a másikat a közjó és az egyéni jó előmozdí­tásában felülmúlni törekedjék és nem abban, hogy az egyik a másiknak a törekvéseit ke­resztezze, megakadályozza. Ha a szociálde­mokrata párt éz utóbbit tartja hivatásának és elvi kötelességének, azt nem tudom a köz­jó szempontjából egészséges felfogásnak ta­lálni. — Ez esetben még egy szempont mérle­gelendő. Kikről van szó? Magyarokról, nem­zetünkről, fajunkról, ennek boldogulásáról, kik, ha jelenleg el vagyunk is tőlük szakadva, véreink, rokonaink, azért hozzájuk a vérség, a közös eredet, közös történeti múlt, közös hagyományok ezerféle kötelékei csatolnak. Hogyan indítványozhatja magyar ember, hogy ne segítsük, de akadályozzuk törekvé­seiket? Úgy az indítványt, mint annak nieg- okolását úgy pártom, mint a magam részéről a leghatározottabban visszautasítom. Bizalmatlansági szavazatát azután azzal okolta meg, hogy Benes külpoairkája a fran­cia szövetségen alapul, noha Franci a ország szegte meg legelsőnek és legsúlyosabban a békeszerződést és a hatalmas német nemze­tet kifosztja, amivel egy uj háború magvát veti el. Mivel mi szövetségesei vagyunk Franciaországuak, mi is részesülni fogunk sorsában és a német nép gyűlöletében. taníta! szemben. Hivatkozni fognak arra, hogy Cseh-Szlovákiának éppen olyan szüksége van a Magyarországgal való jó­viszonyra, mint megfordítva. Az ellenzék ezért kívánni fogja a kormánytól, hogy a szomszéd államoknak gazdasági koncesz- sziókat csak politikai koncessziók ellené­ben adjon. A földbirtoknovella tárgyalásánál az el­lenzék követelni fogja a kis- és középbirto­kok számának szaporítását. Szterényi és Ugróit a liberálizmusrél Az Erzsébetvárosi Kör tegnap este va­csorát tartott, amelyen Szterényi József báró nagy beszédet mondott. Meggyőződése szerint a magyar belpolitika élete mindaddig vajúdás marad, amig az ország nem tér vissza a háború előtti évek tiszta liberaliz­musához és nem áll helyre a teljes polgári egyenjogúság és törvényes rend. Mindaddig, amig állampolgár és állampolgár között kü­lönbség van, a belpolitika nem juthat nyug­vópontra. Ugyanez az elv érvényes a fővá­rosi politikára is. Ama rendszer fölött, amely kisajátít minden jogot, de nem tud teljesíteni semmit, inegkondult a lélekharang. Nem ké­telkedik benne, hogy rövidesen elérkezik annak a liberalizmusnak az ideje, amely az országot és Budapestet az összeomlás előtt naggyá tette. Ugrón Gábor beszédében azt mondotta, hogy azt a liberalizmust szeretné érvénye­sülve látni, amelyet Kossuth és Deák követ­tek. Tiltakozik az ellen, hogy törpék veze­tésre törekedjenek. Erekj’- Károly a többi között azt mon­dotta, hogy a vacsorán való megjelenésével dokumentálni akarja, hogy teljes erejével támogatja a „los von WolfT-potitikát. Be­szélt a zsidókérdésről is, amelynek megol­dását sohasem abban látta, hogy fejbever­jék a zsidókat, vagy terrorfiukat állítsanak szembe a nagy elmékkel. A keresztényeknek nemes versenyre kell kelniük a törekvő zsi­dókkal és ebből a versenyből elsősorban az országnak lesz haszna. Székely Ferenc hangoztatta, ha valaki kételkednék a pirkadásban, az meggyőződ­het , arról, hogy ennek már elérkezett az ideje, amit az is igazol, hogy Ereky vele egy asztalnál ül. Tiltakozott az úgynevezett tü­relmetlen gettó-politika ellen. Nem akar kü­lön utakon járni, nem a zsidóság külön győ­zelmét, hanem a magyar polgárság győzel­mét akarja. • Belitska varsói követ Az MTI. jelenti: A kormányzó Belitska Sándor nyugalmazott honvédelmi minisztert rendkívüli követté és meghatalmazott mi­niszterré nevezte ki és megbízta a varsói magyar királyi követség vezetésével. Krausz Simon a kölcsönről Krausz Simon, az Angol-Magyar Bank elnöke az Az Újságban nyilatkozott a külföldi kölcsönről. Kijelentette, hogy a kölcsönre föltétlenül szükség van. A külföld polgárainak — mondotta — Magyarországban hivő sz''z- ezer barátja türelmetlenül várja azt a percét, mikor vehet intenziven, részt Magyarország gazdasági • életében. Alkalma volt a kölcsön­ről érdemlegesen beszélgetni a világ legdön­tőbb tényezőivel. Megállapíthatja, hogy a kölcsön iránti hangulat rendkívül kedvező. Tudják, hogy Magyarország még nem tart' ott, ahol Ausztria tartott, ennek következté­ben külföldi garanciára nincsen szükség és így ez nem fog conditio síné qua non-t ké­pezni. Természetesen garanciákat kell nyúj­tanunk és fogunk is nyújtani azokon a kere­teken belül, amelyek a biztosítékot megad­ják, de állami méltóságunkat nem sértik. Ha az ellenőrzés szükségessége föníorog, akkor ez kizáróan pénzügyi térre szorítkozik és ab­ban nincs semmiféle olyan momentum, amely az országra nézve bántó lenne. A kölcsön összege akkora lesz. hogy gazdasági rend- behozatalunk és a normális viszonyokhoz va­ló Visszatérésünk előfeltételeit meg fogja te­remteni. Befejezték a kihallgatást az októbrista vacsora ügyében Az októbrista vacsora ügyében a rendőr­ség ma délután befejezte a Miallgsafásokát' A magyar-cseh-szlovák tárgyalások A Lidove Noviuy jelenti Budapestről: Hétfőn kellett volna megérkeznie Budapestre a ha tár forgalom rendezése ügyében való tár­gyalások lefolytatására hivatott hattagú cséh-szlovák delegációnak, amely a belügyi és nemzetvédelmi minisztérium képviselőiből áll. A bizottság helyett azonban egy távirat érkezett meg a magyar fővárosba, amely be­jelenti, hogy a bizottság csak november 12- én mdul el Prágából. Ennek a bizottságnak lesz a feladata, hogy a Iráni liatáincidens ügyét likvidálja. Az apró cseh pártok mozgalmai. A Tri­buna megcáfolja azt a hirt, hogy a szociális egyesülés pártja (Brodecky-csoport) belép a cseh szociáldemokrata pártba. Ugyanakkor a cseh iparos párt is dementálja azt a hírt, hogy közte és Hudec, valamint Vrabec kép­viselők között tárgyalások folynak az utób­binak belépéséről az iparospártba. A Tribuna viszont ngy tudja, hogy Vrabec a cseh agrár­pártba fog belépni. Ez a hir azonban aligha hihető, mert hiszen ebben az esetben a szlo­vák néppárt újból, még pedig most már a si­ker biztos reményében, kérhetné Vrabec mandátumának megsemisilését a választási bíróságnál. Palkovich Viktor visszautasítja Borovszky magyarellenes kirohanását Erélyesebb külpolitikát követel az ellenzék a magyar kormánytól Tanácskozás a kölcsönről — Szterényi és Ugrón a liberalizmus érvé­nyesítését sürgetik

Next

/
Oldalképek
Tartalom