Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-07 / 252. (405.) szám

Mankón járó demokrácia (p.) Losonc, november 6. Szép dolog a demokrácia! A demokrácia kifejez mindent A demokrácia a legfőbb jó, ez jelenti a szabadságot, a haladást, a tömeg jólétét, a nép műveltségét, a népeknek és osztályoknak egymás iránti szeretetét. A de­mokrácia biztosítja a nép uralmát. Ahol de­mokrácia van, ott a nép akarata szent és sérthetetlen. A demokrácia uralma hirdeti, hogy az állam erejét a nép akaratából meríti és az állam minden intézménye a nép bizal­mán épül föl és viszont az államnak minden hatósága, minden intézménye teljes bizalom­mal van a nép iránt. Olvassuk és halljuk nap-nap után, hogy ez a köztársaság a demokráciának igazi ha­zája és október 28-án, a köztársaság születé­sének ötödik évfordulóján számtalan szónok ajkairól hangzott el, hogy a ledöntött monar­chiának romjain diadalmasan tört elő a de­mokrácia és azóta szüntelenül és az állam- élet minden megnyilvánulásánál csak a de­mokrácia érvényesül. Igen ám, de a demokráciának is vannak lényeges ismérvei, a demokráciának egyik nagy tanítómestere, a köztársaság elnöke hirdette és hirdeti, hogy a demokráciának mellozheden ismérve a kritikának és a vi­tatkozásnak szabadsága, ő tanítja. ,.,’iGgy hirnSs; 'demokrácia ott, ahol nincs bizalom a nép iránt. A kritikának szabadságáról ezúttal ne beszéljünk. . Majd egyszer szép rendszerbe foglalva napvilágra hozzuk azokat a bűn­vádi porokét, amelyek ékesen bizonyítják, hogy mennyire nem respektálják itt a kri­tika szabadságát. ElméllWdjünk ezúttal egy kicsit afölött, hogy mennyi bizalmat ajándékoznak itt a hatalom urai a népnek? Az autonómiával szemben gyakran hall­juk azt az érvelést, hogy a megyék autonó­miája fölöslegessé teszi Szlovenszkónak kü­lön autonómiáját. De ugyanakkor hivatkoz­nak az általuk meghozott törvényre, amely a megyei bizottságok hatásköréből kizárja a politikát. Erre hivatkozva, meglehetősen ér­telmetlen örömmel és megelégedéssel álla­pítják meg, hogy az ellenzéknek a válasz­tásoknál elért győzelme nem fogja befolyá­solni a közigazgatás menetét, mert nem en­gedik a megválasztott bizottsági tagokat politizálni. Ezzel nem elégedtek meg. A megyei bi­zottságnak minden határozata ellen a zsu­pánnak jogában áll halasztó hatállyal bíró fölebbezéssel élni a belügyminiszterhez. A belügyminiszternek pedig jogában áll a me­gyei bizottságnak minden határozatát ér­demben is fölülbírálni, azt megsemmisíteni, vagy megváltoztatni. Ilyen biztonsági rend­szabályok elhelyezése után igazán érthetet­len, hogy miért fél mégis a megyei bizott­ságoknak működésétől a kormány? A tör­vény, amelyet a forradalmi nemzetgyűlés hozott meg, iparkodott ártalmatlanná tenni a megyei bizottságokat, hatáskörüket pedig megtépázta oly módon, hogy e rendelkezé­sek folytán a köziigyek menetére befolyásuk nincs. A törvényben ugyan létesítettek auto­nóm testületeket, mert arra volt gondjuk, hogy a köztársaságban a demokráciának formáit és szervezeteit elhelyezzék. De nem volt meg a bátorságuk, sem a becsületes el­szántságuk arra, hogy ennek a demokráciá­nak a forma mellett lényeget és tartalmat is adjanak. Mit ér az az autonóm testület, amelynek minden határozatát fölülbírálhatja és megváltoztathatja a központi kormány, akinek fölülbirálási joga nemcsak arra. ter­jed ki, hogy vájjon a megyebizottsűgi hatá­rozat az autonómiának törvényes hatáskörét nem lépte-e át, hanem fölülbírálja egyszer rüen abból a szempontból is, hogy vájjon kellemes-e, hasznos-e a kormány szempont­jából a határozat, vagy sem? Az óvatos forradalmi nemzetgyűlés azonban nem állt meg ennél a lépésnél. A megyei hivatalok szervezéséről szóló tör­vény 12. szakaszába elhelyezte a következő intézkedést: „A XV—XX. számú megyék­ben .a kormánynak jogában áll. ha azt rend­kívüli viszonyok megkívánják, egy bizonyos választási időszak tartaniára további me­gyebizottsági tagokat kinevezni, ezeknek száma azonban nem haladhatja túl a meg­választott tagok számának egyharmadát. Ez a kinevezési jog 1940 január elsejével meg- sziinik.“ A 20. szakasz pedig megadja a zsu­pánnak azt a jogot, hogy a megyebizottság­ban legföljebb öt tisztviselőt szavazati jog­gal ruházzon föl. Ezeknek az intézkedéseknek fölvételé­vel a forradalmi nemzetgyűlés már teljesen elvetette az álarcot, nem törődött azzal, hogy ezek az itézkedések formailag is ellen­tétben vannak minden demokráciával és ha­tározottan reakciósok. A népakaratot dur­vábban kijátszani, egy kormányzatot fönn­tartani a nép akaratával szemben szemér­metlenebb módon, mint ilyen intézkedések­kel nem lehet. Jőfcrnerjük azt a fölfogást, amely ezek­nek az intézkedéseknek a törvénybe való fölvételével érvényesült. Élénken emléke­zünk. .azokra a kijelentésekre, amelyek a köztársaság megalakulásának első idejébe nap-nap' után megismétlődték azoknak ajkai­ról, akik e köztársaság kormányzatában ak­kor, mint szlovákok,' mint a fölszabadított szlovák nép bizalmának egyedüli letétemé­nyesei vettek részt. Srobár, Hodzsa és a többi dicső államférfin voltak azok, akik ál­landóan azt javasolták, azt hirdették, hogy Szlovénszkóban belátható időn belül nem szabad engedélyezni alkotmányos életet, ezek az állambölcsek hirdették, hogy Szlo- venszkót tiz-husz éven át ugy kell kormá­nyozni, mint egy okkupált területet, amint kormányozta a monarchia annak idején Boszniát és Hercegovinát. A megoldás, amelyet sikerült nekik ke­resztülvitetni, igen szellemes: összesen ti­zenhét kinevezett taggal támasztják alá a népakarat által megalakított harmincöttagu megyebizottságot. Tehát a megyebizottság­nak összesen ötvenkét szavazattal biró tagja lesz. Érvényes határozat meghozatalához te­hát huszonhat szavazat szükséges. A kor­mánynak mindig rendelkezésére áll tizenhét szavazat, azaz csak kilenc választott bizott­sági tag szavazatára van a kormánynak szüksége, hogy az így elért szavazategyen­lőség mellett, a tizennyolcadik kinevezett tag, a zsupán, hozzáadva saját szavazatát, a kormánynak kedves és helyes határozatot hirdessen ki. íme, igy teszi lehetővé a demokratikus népköztársaság, hogy a választók háromne­gyedrészének szavazatát, akaratát kijátSza, megsemmisítse. A kormány ezeknek az intézkedéseknek alkalmazásánál nincsen semmi korláthoz kötve. A régi autokratikus világban, ahol a törvényhozótestületekben még olyanok is helyet foglaltak, akiknek tagságukat nem a nép bizalma, hanem születési kiváltságuk biztosította, az uralkodónak meg volt a joga, hogy uj kiváltságosokat nevezzen ki és eze­ket bekiildje a törvényhozótestületbe s ezeknek a beküldőiteknek szavazatai hozzák meg a nélkülük hiányzó többséget. De ezt a jogot ritkán alkalmazták és csak nagyon sú­lyos előföltételek mellett. Ennek a pair-shub- nak rnég meg volt az a jó oldala, hogy régi. antidemokratikus testületek jogkörét. nyir­bálta meg s túlnyomó részben olyan esetek­ben, amikor ez az antidemokratikus intéz­mény mereven szembehelyezkedett a nép­nek akaratával és a haladással. így tudjuk, hogy Angliában a király akkor határozta el e jog gyakorlását a lordok házával szemben, amikor az alsóház, a nép parancsára támasz­kodva, kizáróan a maga részére kivonta biz­tosítani az állami költségvetés meg állapítá­sát. A magyar király 1893-ban a főrendiház­zal szemben az egyházpolitikai reformok idejében élt ezzel a joggal. A cseh-szlovák köztársaság azonban nem a kiváltságosokkal, hanem a néppel szemben alkalmazza ezit a pair-shub-ot s an­nak alkalmazását biztosítja magának minden esetben, miikor a- nép a megyebizottságokba .neki nem tetsző többséget küldött. A kitűnő Hodzsa mmiiSizer ur máris helyénvalónak ta­lálta cigy interv ju alakjában közzétenni, hogy Szlovén szikon a kormány 1940-ig élni fog azzal a jogával, hogy a megyei bizottsá­gokba tagokat nevezzen ki. Szíovenszkón igy javítják ki a szeren­csét. Miután nem használt a megyei terüle­teiknek minden józan felfogás, mindén gazda­sági, kulturális és nemzeti szempont ellené­re történt niegálOap'itása, és.nem használt az sem, hogy minket, magyarokat és németeket hat megyében ugy szétdaraboltak, hogy se­hol 'többségük ne legyen és a mi nemzeti jo­gainkat felfogásuk szerint képtelenek le­gyünk érvényesíteni, egyszerűin félretaszit- já.k a népnek Ítéletiét és saját kinevezett em­bereiket sorakoztatják fel a me<gválasztott képviselők ellen. Az ezeréves járom alól felszabad'tott SZíOvenszkóva! igy bánnak el s miután a kórténekni országokban som találnak meg­nyugvást a demokráciában (az a három mil­lió német éppen olyan kevéssé hajlandó meg- bajodui a mostani kormányzati rendszer előtt, mint mi), egyszerűen felfüggesztik a demo­kráciát és nem léptetik életbe a megyei tör­vényt. Beüss külügyminiszter. ur megszakítás nélkül hirdeti a külföldön a köztársaságnak Prága, november 6. Az antant közvéleményét alapjaiban föl- kavarta az a hír, hogy a német trónörökös, ki egy holland szigeten száműzetésben éli napjait, vissza alkar térni sziléziai birtokaira. Paris, Brüsszel és London veszélyesnek tart­ja a trónörökös megjelenését német földön, mert a nacionalista és monarchistia mozgalom megerősödésétől fél. Az angol kormány már tanácskozott a szövetségeseknek demarsáról, melynek célja a trónörökös visszatérésének meg­akadályozása, a Vosslsche Zeitung jelen­tése szerint pedig Parisban az a hir ter­jedt el, hogy az angol követ Poincaré- nak egy javaslatot terjesztett elő, mely szerint a szövetséges kormányok közös lépést tennének Hágában és fölszólítanák a holland kormányt, hogy akadályozza meg a trónörökös hazatérését. A szász—jtihürimgiai határon tovább tart egyrészt a bajor ifaoioniaüstia szervezetek, másrészt a Reicbswebr fölvonidása. A ne­gyedik kerületi katonai parancsnokság köz­lése szerint a Reichswehr most már Szász­ország egész területén átveszi a rend és nyu­galom föntartását. Az országot négy katonai kerületre osztják s a csapatokat ugy helyezik el, hogy azokat mindemkor ott lehessen harc­ba vetni, ahol szükség van rájuk. A csapa­tokat autó oszlop okkal látják el, ami lehetővé fogja a csapatok gyors eltolását tenni. A ba­jor határon, különösen Koburg tájékán, lehet ószllélíni nagy katonai mozdulatokat. Mig a szász- —íhür'iugiai és a bajor hatá­ron tovább tart a föl vonulás, addig Berlin, a káosz borzalmait éli. demokratikus berendezkedését és mellét ver­desve álltja, hogy a cseh-szlovák kormány­zat mindig és mindenütt demokratikus'. En­nek bizonyságára bemutatja a köztársaság törvényeit, igy a választói jogot szabályozó törvényt, reá mutat a köztársaság alkotmá­nyát ismertető közleményeiben, hogy a köz­igazgatást annak minden formában autonóm, a legdemokratikusabb választójog alapján megalkotott testületek intézik és ellenőrzik.. Mint-a demokrácia főiként .apostola támiadrá azokra az országokra, amelyék iránt harag­gal van eltelve. Így megbélyegzi M a gy ár- országot s hirdeti, hogy otthon reakciós kor­mányzat álC fenn. Különösen hivatkozik arra, hogy Magyarországnak választói joga reak­ciós. Igaiza van, a mi demokratikus felfogá­sunk'szerint is, a magyar választói jog nem igazságos és nem felel meg a mai kor szele­mének. Elismerjük azt is, hogy a köztársa­ságnak választói joga tényleg általános és a választási eljárás szabályozása kifogástalan. Nem rékrimmalijuk ez alkalommal, hogy a kerületek megalkotásánál ki játszották a sza­vazatok egyenlőségét, miért Sz'loyenszkón majdnem két magyar szavazat annyit szá­mit, mint egy szlovák szavazat. De kérdjük, hogy Benes dr. miért ismerteti a törvénynek csak azokat a rendelkezéseit, amelyek tény­leg demokratikusak 'és miért hallgatja el azp- kt a rendelkezéseket, amelyek e demokrati­kus intézkedéseiket klátszák és meghamisít­ják? Miért nem műfaja be azokat a mankó­kat, amelyenek . segélyével itt csoszogva- nyögve botorkál a demokrácia, mert járni nem tud. Kell-e nagyobb cinizmus, minit odakény- széritieni az egész népet a szavazási urnához, felszólítani a népet, hegy fejezze ki akara­tát és azután féíreilöknii ezt a népakaratot s azt teljesen ignoráM. A Scheunenviertel (Ghetto) kirablása, mely tegnap délután kezdődött, a késő éj­szakai órákig tartott. A Münz-, Grenadier-, Dragoner-, Hirten- és Linienstrasse zsidó üzleteit sorra kirabolta a tömeg, mely meg­rohanta a járdák zsidó közönségét is s mindenüket elszedíe. Sok zsidón csak az al­sóruhák maradtak meg. A Friedrichsstras- sen fiatalemberekből álló csoportok meg­támadták és kirabolták a járókelő zsidókat. De nemcsak a Scheunenviertelben, hanem a város többi negyedeiben is fosztogatott és rabolt a tömeg. A város északi részeiben is óriási tüntetések és nagyszabású foszto­gatások voltak. A tömeg megrohanta a hentes-, vajüzleteket és a divaíáruházakat és azokat teljesen kirabolta. A rendőrség 129 letartóztatást eszközölt. A letartózta­tottaknál rablott tárgyakat és élelmiszere­ket találtak. A rendőrség mindenütt szu­ronnyal vérié szét a tömeget, lövö'dözésre csak egy helyütt került a sor, ahol is egy embert agyonlőttek. A rendőrigazgató pa­rancsot adott ki, hogy a rendőrség a jövő­ben minden eszközzel kérlelhetetlenül aka­dályozza meg a fosztogatást. A nyomozás megállapítja, hogy a tegnapi fosztogatáso­kat tervszerűen rendezték. A Vossische Zeitung azt írja, hogy a szemtanuk jelen­100 csch-szi. (főrendért fizettek ma, november 6-án: Zürichben 16.4375 svájci frankot Budapesten 57 300.— magyar koronát Bécsben 207500.— osztrák koronát Berlinben 12469000001)00.— német márkát M antant tiltakozik a trónörökös hazatérése ellen (Antiszemita zavargások Berlinben — Folvomilás a bajor- szász- thürin­giai határon w n- évfol*““ 252- (405-) szám* ^ Prága,szerda^ Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkői Szövetkezeti Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGAE.il OSZKÁR őr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. ;. jf*-* . // y

Next

/
Oldalképek
Tartalom