Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)

1923-11-06 / 251. (404.) szám

a Kedd, november 6. sze ötvenikálieraoezer hold került felosztás alá. Csak itt-O'tt jutott valami. a népnek, az is méregdrágán. A foki tulajdonosa kap a föld­hivatalitól hat-kétszáz koronát s eladják hold­iát kétezer koronáért. Apponyj eberhardi bir­tokát megette Oersay (amerikai szlovák liga ciánén) ezerkétszáz koronájával s elado­gatta háromezer koronájával]. A föMbtbtok- neform a dóim ovin árok politikáját szolgálja. Csak itt-ott parcel láz tok, hogy a választá­soknál ígérhessék: „íme, ha domovinár le­szel kapsz főidet.“ Pedig dehogy is, ingyen senki sem kap semmit s a végén az vesz földet, akinek pénze lesz. Hiszen a törvény nemcsak domovinárok részére szól. Az urak Prágáiban, ha jót is akarnak, rosszat tesz­nek, mert nem ismerik a szlovenszkói viszo­nyokat. A földhivatalt miirat szükségtelen rosszat fel kellene oszlatni. — Szloveraszkó égető sebe a munka nél­küliség. Az osztrák-magyar monarchia ipa­rának 80 százalékát vette át a köztársaság, bővelkedünk természeti Javakban, valutánk magas — s gépeink álfainak, zsebünk üres. Leginkább árt nekünk a szomszédokkal való rossz viszony. Hiábavalók a politikái és ka­tonai szerződéseink Franciaországgal, mikor nincsenek jó keresikadeImi szerződéseink az egész világgal. A franciák szerelmes levelei­ből meg nem élünk. Hotcvee volt kereske- dtekni miniszter arra figyelmeztette a kor­mányt, hogy nem egyedüli áIbink a világon', jobban függünk a külföldtől, mórt ez tőlünk. Románia. Magyarország, Amerika, Hollan­dra, Belgium tartózkodnak tőlünk. — A szomorú következményeket mi itt jobban érezzük, mint Csehországban, mert a gazdasági válság egyre tart, noha azt Ígér­ték, hogy csak átmeneti jellegű lesz. A gaz­da bevételei kisebbek, az adók magasak. A nagy hal elnyeli a kicsit, a cseh nagyipar megfojtja a szlovenszkói kisipart. A csehor- szágLkész ruha- és cipőáru olcsóbb itt, mint­ha azokat iparosaink készítik. Szemre is> szebb, ha egyébként talán silányabb. így megy tönkre Szlovenszkón a föld-míves, utá­na lassan, de biztosan jön az iparos, keres­kedő, napszámos, béres, mindenki. A mostani kormány azon van, hogy minden, amink ne­künk van, olcsó legyen; liszt, hús stb., amit pedig vennünk kell, az legyen drága: ruha. lábbeli, gépek stb. Ha valaki ellenvetné, hogy rendjén van, ha az élelmiszer olcsó, azt feleljük: igen, csakhogy olcsó legyen egy­úttal más is. Ne tartsunk attól,, hogy jó sora lesz a gazdának, mert ha a földtnivésnék van pénze, megél mellette az iparos, kereskedő, béres, napszámos s az állam is, mert van mi­ből adót fizetnie. A kormány kötelessége a földmi vese két gyámolitani s nem nyomorí­tani. Nem okos gada az, aki a tehenet, ame­lyet fejni akar —- agyonüti. Az már többé nem tejel. — statisztika szerint körülbelül há­romszázezer munkanélküli van, akik évi egy- mdliárd korona segélyben részesülnek. Bát­ran kimondjuk, hogy népünk nem akar a!a­Tárcarovatunk: Szerda: Lázár István: Jégvirág. I. Csütörtök: Lázár István: Jégvirág. II. Dutkó Zoltán: Könnyű búcsú. (Vers.) Péntek: Lázár István: Jégvirág Ili. Szombat: Zsoldos László: Őszutó. Vasárnap: Nyáry Andor: Az aranyostolhi tyuk. ölvedi László: Sorsom. A kis tragikus hős —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Csermely Gyula Minden reggel nyolc órakor vagy az atyja, vagy az anyja a karjára vette a hat­éves kis Misit és bevitte a Belvárosba a ,.jó liely“-re. Isten nyomorékja volt a kks Misi; elől is, hátul is púpos volt és gyüge is volt, sánta is, mankóval járt; az a jó hely pedig, ahová vitték, nem valami gyermekimen hely vagy hasonló emberbaráti intézet, hanem egy frekventált cukrászda mellett a gyalog­járó aszfaltjának széle volt. Ott tették le a kis Misit, leültették az aszfaltra, melléje tették a mankóit, rongyos kis kalapját meg az ölébe helyezték és el­mentek. Ezzel be volt rendezve az üzlet, a többit meg rábízták a nagyforgalmu utca jó szivére. Abban pedig meg lehet bízni. Mert az utca csak nagy ritkán háborog, csak elvétve ha ellenségeskedik és rombol, többnyire na­gyon adakozó, mert jószívű. Hát hullott i.s az áldás a nyomorék kis koldusgyerek ölébe; a sok élénkpiiros Jelét­kor on ás közt zöldesbnrna tíz- és huszkoro- uások i.s szép számiban és cstéről-esiére, hogy eljött érte az atyja vagy az anyja és a legközelebb kapualjban megöl.vasta az aznapi bevételt, olykor ezer koronát is cs úszta ti la­mizsnát, hanem munkát. A munkához és illő bérhez joga van. A kormány kötelessége gondoskodni munkáról s volna belőle elég nálunk is. Az utak mind rosszak, a folyók nagy károkat okoznak, a lakásínség már a falvakon is jelentkezik. Miért nem javítják az utakat, szabályozzák a folyókat s nem épí­tenek lakásokat. Mindjárt kevesebb volna a munkanélküli. Azelőtt körülbelül százötven- ezer aratómunkás járt innen Magyarországba s Horvátországba s ezerszámra talált ott megélhetést drótos és üveges. Nyissák meg a határokat mindenfelé, a nép ott keressen kenyeret, ahol lehet. — Itt korhad a fa az erdőkben, adják el, ha nem pénzért, hát lisztért, vagy gyógy­szerekért stb. ■ — Érzékenyen sújtja gazdasági életün­ket a tnilitarizmus is. Tizenhárom millió la­kosú államunk kétszázezer főnyi hadsereget tart fenn. Ez nagy és holt investició. Renge­teg csendőrséget és hivatalnoki kart fizet az állam. Közszájon forog: „ahol aze’őtí ketíen voltak, ott most tizen vannak**. Ha ez a szá­mítás nem is pontos, bizonyos, hogy egy harmadrész csendőrség is elvégezné a mun­kát, persze ha nem alkalmaznák őket politi­kai spicliskedésre. — Követeljük, hogy semmiféle tisztvi­selő havi fizetése ne légyen több 3500 koro­nánál. — Szlovenszkón a sok és nagy adó tönkreteszi a gazdaságot. Minden adóízető- nek fiskálist kellene fogadni konvencióra, még az sem érti ki magát benne, hiszen maguk az adóhivatalok sincsenek vél-e tisztában. Kiki már a vagyonából fizet adót, mert mindig el kell adnia valamit, hogy adóját leróhassa. — A szlovák nép sem elégszik meg a nyelvi felszabadítással, kívánja a felszabadu­lást, a gazdasági s minden téren. Jólétet akar saját otthonában és szabadságot. Kí­vánjuk nemcsak a szlovákok részére, de in- ternacíonális programunk alapján az összes bensziilött, őslakos lakosság részére is. — Előbb élni, azután filozofálni. Először kell, hogy az őslakók mindannyian ió! érez­zük magunkat, legalább is ne éhezzünk. Az­után majd elintézzük magunk között az ösz- szes egyéb kérdéseket. Szlovenszkón a ve­zetés nem illeti meg a Prága által kinevezett centralistákat, hanem a megyei Irzoítságek- ba a nép által beválasztott s a nép között élő megyei bizottsági tagokat. — Csak ha ez beteljesül, akkor lehet szó megelégedettségről, konszolidációról nem­csak ide benn az ezész vonalon, hanem a köztársaságban is. Ez után áhítozunk mind­nyájan s mindezt egy szóban tudjuk össze- íolaini: Autonómia. Jöjjön el a te országod! Jabloniczky János beszéde Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő mondott azután német nyelven be­szédet. Mesteri ügyességgel, szónoki mtívé­tott a zsebébe. A magáéba persze; Misi csak egy tányérba levest és legföllebb egy kis kásáit kapott díarab kenyérrel. Sok szülő már nem olyan, mint az utca. Egy délelőtt, -máig gyenge volt az üzlet, alig tiz darab egy- és kétkoronáis szerény­kedett ia rongyos kis kalapban, egy asszony jött ki a cukrászdából, kezében egy díszes nagy skatulya, tele pralinéval és másféle bonbonnal. Meglátván a gyermekeit, néhány kétko-ronást vetett az ölébe, majd valami hirtelen jött melegségnek engedve, megaján­dékozta az egész skatulya bonbonnal is. — Szereted a cukorkát? — kérdezte. Az értelmetlen gyerek dadogott is vala­mit, nem is; nem is tudta tán, mi fán terem a cukorka s erre az asszony kinyitotta neki a skatulyát. — Egyél cukorkát, kis fiam — mondta. Jó, nagyon jó, édes. S ezzel a szájához érintett -egy szem pralinét-- Kecskegumő — gondolhatta a gyer­mek; tapasztalatból már tudta, hogy az mi­csoda, hiszen dugtak már a szájába ros-sz gyerekek, és fintorgatta az arcát, hogy nem kell. De hogy erösködö'tt az asszony és maga is a szájába vett egy pralinét, a gyermek is megkóstolta és majd ,a könnye folyt ki a nagy gyönyörtől. — Jó, jó — dadogta és -már nyúlt is egy második szem cukorka után. Az asszony megelégedettem elment, az a melegség a szivében tartós volt, és a koldus- gyermek tovább ette a cukorkát. Lassan, vá­logatva, szemet szem után, hogy mennél to­vább tartson az angyali 'gyönyörűség. Most két egyszerűbben öltözött unlasz- szony ment arra s az egyik már ki is vette tárcáját, hogy pénzt adjon a kolduló gyer­meknek. de a másrik hamar lefogta a kcizét. — Csak vétkezel, ha adsz neki — mond­szettel, nagy tudással vetítette elénk a par­lamentarizmus fejlődésének történetét és kü­lönösen az angol parlamenti élet alakulását Mélyen járó fejtegetései során vázolta a par­lamentarizmus hibáit: a korrupciót, a több­ségi elv kíméletlen alkalmaztatását és a ki­sebbség elnyomását, amely utóbbi különösen olyan parlamentekben ölt nagy méreteket, ahol ismeretlen a parlamenti váltógazdaság és ilyképpen a kisebbségnek nem lehet re­ménye arra, hogy valamikor többségre kerül­jön. Végül hangoztatta, hogy csak a szabad­ságra való törekvés szabadíthat meg bennün­ket a parlamentarizmusnak ezektől a hibáitól. Jabloniczky mindezeket egy történelemfilo­zófiai elmélkedés formájában mondotta el, mindenkinek meg kellett éreznie, hogy itt nem a történelmi igazságok elmondásán, ha­nem azon van a hangsúly, hogy azok a ba­jok, amelyeket vázolt, a prágai parlamenti rendszerben meghatványozódott mértékben fordulnak elő. Lelley Jenő beszéde Ezután Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke mondotta el beszámoló beszédét, amely úgy politikai tartalmánál, mint társadalombölcseleti útmu­tatásainál fogva igen nagy figyelmet érde­mel. Beszédének elején a test és a lélek örök dualizmusából indult ki és miután arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a szellemi élet irá­nyítója a lélek, úgy vélte, hogy a politika, mint a szellemi lét örök törekvésének egyik iránya, amelynek célja az emberi lét tökéle­tesítése, irányítójául csak az isteni eredetű igazságot, a keresztény igazságot választ­hatja. Beszédének további folyamán az ál­lami életnek három iránya szerint külön fog­lalkozott a szoros értelemben vett politiká­val, maid annak gazdasági és szociális részével. A párt politikai működése — Pártunk politikai működése tulajdon­képpen az 1920. é’vi nemzetgyűlési választá­sokat közvetlen követő hónapokban vette kezdetét. Az államfordulattal vele járó, avagy talán mondhatjuk: vele csinált állapo­tok politikai működést alig engedtek. A nem­zetgyűlési választások roeglepetésszerü ki­tűzése pártunkat olyan feladat elé állította, amelynek csak kielégítő eredménnyel ke­csegtető elvégzése gyors, lázas agitatorikus munkát kívánt. Ilyen munka közepette céltu­datos irányt venni felette nehéz. — A választások befejezése után relatív nyugvás állott be, amely már megadta a le­hetőségét egyrészt az eddigi ismeretlen erők számbavételének, ez alapon azután bizonyos erőmérleg felállításának, másrészt politikánk olyan kibontakozásának, amilyent elveink szigorú alkalmazása az adott helyzetben kö­vetelt. — Tudjuk, hogy a trianoni békediktátum még hosszú ideig nem volt becikkelyezve se a magyar, se a cseh-szlovák állam törvényei közé. Az is ismeretes, hogy. a volt Felvidék idecsatolt részeinek többnyelvű lakossága az uj állam megalakulásánál nem volt egy­formán megítélhető. A szlovákság nevében kétségtelenül történtek olyan nyilatkozatok, amelyek alkalmasak voltak, hogy a szlovák nemzet önrendelkezési jogának érvényesülé­sére engedjenek következtetést. Ám a ma­gyarságról és németségről nyilvánvaló, hogy nem kérdezték meg őket, hogy tehát akara­tukat nem is nyilváníthatták. — Ha elismerjük az államalakulás erköl­csi alapjának az államhoz tartozó népek aka­ratát, akkor a pártunkhoz csalakozott szlo­vákság részére látszólag más következmé­nyeket kellett levonnunk, mint az oda tartozó ni11111MW—mii \ i in mi miit' ■■■iiiiniiiiiiiniiniiiBiiMiiminiiMmmi ta. — Nem látod, hogy a haszontalan mit csinált? Az eddig kapott pénzén bonbont vett magának s most azt falja. És a pénzes tárca visszakerült a zsebbe és nem nyílt ki a koldusgyermek számára. Misi pedig, nem törődve a világgal, tovább ette a cukorkát, szemet szem után. Újabb asszonyok jöttek és azok sem ad­tak a gyereknek. Sőt megbotránkoztak a lát­ványon, hogy a kölyök a jó emberek pénzén ilyen nyilvánosan bonbont töm magába. És igy ment ez estig; senki sem adott még egy elrongyo'ódott árva kék egykoro- násat sem. — Hogy bonbont vegyen rajta, mikor nekünk még kifliire sem telik? Este eljött érte az anyja és a kis Misi boldogan az üres dobozt mutatta neki. Ciró­gatta, babusgatta a dobozt, úgy mutatta meg kéjjel az anyjának. De ez csak ridegen a kalapba markolt és látván, hogy semmi sincs benne — busz-har­minc korona, mi az? — kikapta a dobozt a kis Misi kezéből és a szomszédos cukrászda ■ ha rohant. — Hogy volt ez a nyalánkság, kisasszony? — kérdezte a kiszolgáló lánytól. — Ezer korona volt — felelte ez kö­zönnyel. — .Ezer korona?! Jaj, végem vau! Ezzel már kint is volt az asszony az ut­cán és karjánál felrátitván a kis Misit, a leg­közelebbi kapualjba vonszolta. S ott ütötte, piifölte, öklözte: — Nesze, te gyalázatos, ne­sze .. . — És hazáig mást sem tett, cs>ak verte. — Ezer koronáért cukorkát! Megállj, te gonosz; amit tőlom kaptál, az még semmi. Majd otthon az apádtól . . . megállj csak! Eddig van, nincs tovább. Koldus Misi is tragikus hős volt, de nem maga volt az oka a sorsának, mint a sok többi az életben és a a színpadokon. magyarság és németség részére. Ha a szlo­vák nemzet valóban öuakaratából csatlako­zott az uj államhoz, akkor azt a csatlakozás percétől odatartozónak kellett elismernünk, feltéve persze, hogy azok, akik annakidején a szlovák nép nevében nyilatkoztak, erre valóban jogosultsággal is Irrtak. Ez utóbbi kérdésnek elbírálását mellőzve, magyar és német osztályainkban meg kellett állapita­nunk, hogy mivel Sziovenszkó magyar és német népét megkérdeztetése, akaratának ki- nyilván’tása nélkül csatolták ide. a tényleges és jogi helyzet között kénytelen bizonyos szükségszerű különbségeket tenni. — A magyarság és németség a válasz­tásokon való részvételével elismerte a tény­leges helyzetet, de magát jogilag csak attól a pectől kezdve tarthatta az uj államhoz tar­tozónak, amelyben a magyar törvényhozás őt a békeszerződés b e c ik k#ly ez é s év el a ma­gyar államnak tartozó köteles hűség aló’ ""el­oldotta. — Bármennyire világos, bármennyre tiszta és igaz volt üiliisfoglalásunk, avagy talán éppen ezért, mert ellene objektív érve­ket felsorakoztatni képesek nem voltak ránkfog,t|\% hogy tagadjuk s megtagadtuk az állam létét s ez a rágalom akkor sem tűnt él a kormánysajtóból, a kormányt támogató poli­tikusok ajakéról, amikor a békeszerződés be­cikkelyezése után világosan kifejeztük, hogy a helyzetet a magyarság és németség részé­re, jogilag is rendezettnek tekintjük. — Nem azért, m'ntha a rágalmak elhall­gatását remélném., mert hősben azok nrnt korteseszközök még nagyon soká fogjak hangzani az intelligenciát nélkülözők szájából az intelligenciát méginkább nélkülözök récé­re, mégis szükségesnek vélem leszögezni itt pártunknak a békeszerződés becikkelyzé^é- nek napjától vallott álláspontját. — Az országos kereszféyszociálís oárt a köztársaságnak eló'zö tényleges megalakulá­sát a békeszerződés becikkelyezése óta jo­gilag befejezettnek tekinti e tények összes konzekvenciáit levonja s csak őszintén saj­nálni tudja, hogy az in állam Szlovnszkó né­peinek megkérdezése, önrende’kezési íoguk gyakorlásának lehetővé té+e!e által nem ioar- kodott megszerezni maga számára az állam legerősebb fundamentumát: az etikait és nem adja fel reményét arra, hogy a jobb be­ütés ennek pótlását az államhatalom egyik fontos feladatává fogja avatni. Nemzeti politika — Az állemíordulet és a nyomában j' ró jelenségek a keresztényszociális pártot arra késztették, hogy legelsősorban nemzeti poli­tikáját fejtse ki és iparkodjék megvalósítani. — A cseh-szlovák köztársaság a cseh és szlovák nemzet és nyelv egységének fikció­jára épült. Csak igy lehetett mesterségesen kiügyeskedni a vezérnemzet számbeli több­ségét az államban. És mert az állam alkotói tudták, hogy e többség nélkül az uj állam léte is problematikussá válhat, arra iparkod­tak kezdettől fogva, hogy a fikciót valósággá tegyék. E oél eléréséhez legkényelmesebbnek vélték a külön szlovák nemzeti lét eltünteté­sének, a szlovák nemzet felszívásának mód­ját. E folyamat gyors és zavartalan meneté­nek biztosításához azonban kettő kellett. El kellett tépni elsősorban azokat a szálakat, amelyek a szlovák nemzetet az évezredes együttlét folyományaként a magyar nemzet­hez közel hozták, ki kellett irtani a szlovák­ság leikéből a magyarsággal szemben' netán mutatkozó szimpátiát. Sőt haragot gyűlöle­tet kellett belé ojtani. Ám ez nem volt elég. A ravaszul kieszelt számítás második lánc­szeme volt: a szlovák nemzetben erős test­véri érzést, alázatos hálát és abszolút bizal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom