Prágai Magyar Hirlap, 1923. november (2. évfolyam, 248-272 / 401-425. szám)
1923-11-04 / 250. (403.) szám
3 Vasárnap, november 4. A költségvetés (fi.) Prága, november 3. A nemzetgyűlés novemberi és decemberi üléseinek javarészét a költségvetés fogja lefoglalni. A költségvetési vita minden államban a legkiemelkedőbb eseménye szokott lenni a parlamenti életnek, mert a költségvetés tételeinek számoszlopai éppen arra valók, hogy módot nyújtsanak az állami közigazgatás legapróbb részleteinek ellenőrzésére. Mentői demokratikusabb szellem liaitja át egy állam kormányzatát, annál több módot nyújt erre az ellenőrzésre és az állami pénzügyek bonyolult óraszerkezetét úgy nyitja föl, hogy rugóinak és csavarjainak összefüggését még az avatatlan szem is azonnal fölismerje. Az 1924. évi cseh-szlovák költségvetésről, amelyet az elmúlt héten terjesztett elő Becska pénzügyminiszter, sajnos, ezt nem mondhatjuk el. Ennek a költségvetési javaslatnak nem az a célja, hogy a közvélemény minél tágabb betekintést nyerjen az állam pénzügyeibe és alkalmat szerezzen hiányainak kiküszöbölésére. Ez a javaslat olyan későn került a ház asztalára, hogy nemcsak a széles nyilvánosságnak, de még a törvényhozóknak sem jut elegendő idő a vaskos füzeteknek áttanulmányozására. Az ellenzék az elmúlt három esztendőben joggal hivatkozott arra, hogy a kormány következetes késlekedésével lehetetlenné, akarja tenni a tárgyilagos kritikát. Tiltakozása azonban a pusztába kiáltott szó volt, mert a kormány nemcsak, hogy nem gondoskodott a budget gyorsabb elkészítéséről, hanem évről-évre egyre későbben terjesztette azt elő, úgy, hogy a költségvetési vitát már alig lehet komolyan venni. Bármily alapos és tárgyilagos munkát fejtsenek ki a költségvetési bizottság ellenzéki tagjai, a koalíció fáradságos munkájukat egyáltalában nem honorálja, hanem szavazógépének nyaktilójával lefejezi a legéletrevalóbb ellenzéki javaslatokat is. A költségvetési jog, amely fölött minden parlament féltő gonddal szokott őrködni, minálnnk üres formasággá sülyedt, amit a legkirívóbb módon bizonyít az, hogy minden esztendőben a végtelenbe nyúló és lélekölő éjszakai üléseken hajszolják keresztül a budgetet, noha annak megtárgyalásához nyugodt idegekre és pihent koponyákra volna szükség. Ez ellen az eljárás ellen már a koalíció is lázongani kezd, sőt a cseh szociáldemokraták, akik persze teljes felelősséggel tartoznak azért, hogy ez a rendszer meghonosodhatott, választóikra való tekintettel deklarációban tiltakoztak a kormány magatartása ellen. Ilyen körülmények között a közvélemény csak nehezen foglalhat állást a költségvetéshez. A sajtónak kötelessége, hogy a közvélemény tájékozódását előmozdítsa. A magunk részéről nem fogjuk elmulasztani, hogy a budget egyes fejezeteit részletesen ismertessük a magyar közvéleménnyel, de már most is kötelességünknek ismerjük, hogy egy pár általános elvi megjegyzést fűzzünk hozzá. Az elmúlt hónapokban igen gyakran hangoztatták a takarékosság elvét. A költségvetés ugyan leszállította az állami kiadásokat 19.3 milliárdról 16.9 milliárdra, a bevételeket pedig 18.8 milliárdról 16.3 milliárdra, de ez a takarékossági tendencia csak látszólagos, mert a deficit kerek összegben 600 millió koronára rúg és kereken 44 millió koronával nagyobb, mint tavaly. Abszolút számokban tehát csökkent a költségvetés, de a háztartási egyensúly nemcsak, hogy helyre nem állt, hanem még jobban megbillent, annak ellenére, hogy az állami bevételeket, különösen az adókat nem szállították le úgy, ahogy azt a lakosság érdekei megparancsolnák. A kiadási oldalon a takarékosság elvét az elsőrendű szükségletek róvására alkalmazták, a luxuskiadásokat ellenben nem csökkentették úgy, ahogy az észszerüség megkövetelte volna. A nemzetvédelmi tárca még ma is a legtöbb pénzt emészti föl. Ha kiadásait és bevételeit összehasolitjuk, kitűnik, hogy ez a tárca 2.1 milliárd koronájába kerül az államnak, tehát majdnem háromszor annyiba, mint amennyit az iskolaügyre áldoznak. A deficit Budapest, november 3. (Buidiapestlf szerkesztőségünk telefonje- Iöntése.) A népszövetségi tanács ülésszakát december 10-re összehívták. Az ülésszak programján szerepe! a magyar kölcsön ügyében való döntés Is. A népszövetség és a jóvátéteü bizottság kiküldötteinek Budapestre való érkezését november 6-ára várják. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a delegátusok és a kormány tagjai közötti tárgyalások meddig tartanak. Valószínűnek tartják, hogy a delegátusok olyan időben igyekeznek elkészülni tárgyalásaikkal és jelentésükkel ,hogy azt a népszövetségi tanács ülésszakán is előterjeszthessék. Nagy Emil az október 31-iki bankettről tehát megmarad és valószínűen meg is fog maradni mindaddig, amíg a kormány nem határozza el magát arra, hogy a hadügyi kiadásokat jelentékenyen leszállítsa. Ha pusztán az abszolút számokat vesszük, még akkor is a költségvetési redukciót tuíkevésnek kell tartanunk, mert a korona mai árfolyamának egy 11—12 milliárdos költségvetés felelne meg. A pénzügyi kormány tehát nem indította meg azt a folyamatot, amely pénzünk belső vásárló erejét összhangba tudná hozni annak a külföldi értékével, vagyis a maga részéről nem tett döntő lépéseket az általános és elviselhetetlen drágaság leküzdésére. Külön fejezetet érdemelne annak megbeszélése ,hogy az állami költségvetés miként viseli gondját a nemzeti kisebbségeknek. E célból azonban elő kell venni a különböző tárcáknak, főként az iskolaügyi tárca költségvetését és ezt részletesen boncolgatni. Alkalmat fogunk találni, hogy ebből a szempontból részletes bírálat tárgyává tegyük a költségvetést. sza István gróf meggyilkolásának évfordulóján tartották meg és azt a látszatot keltette, mintha az ünnepség résztvevői a legnagyobb magyar államféríiu meggyilkolását ünnepelték volna. Az októbristák könyvének elkobzását követelik A Nemzeti Újság fölhívja az ügyészség figyelmét az „öt év múltán" cimü könyvre, amelynek szerzői Búza Barna, Dénes Lajos, Fényes László, Nagy Vince, Ruppert Rezső, Supka Géza, Szász Zoltán és Vámbéry Rusz- tem. ,,A szerzők — inja a íap — külön-külön és együttvéve a legszemérme tlenebbtil földicsérik az októberi lázadást." A N. U. követeli, hogy a könyvet kobozzák el. Drumond elutazott Tegnap este minisztertanácsot tartottak, amely a hajnali órákig tartott. Nagyatádi Szabó István föMmiiveíésügyi miniszter a f öMfo'ir tokrefo nm -novella függő kérdéseire megfelelő megoldási módozatot ajánlott, amit a minisztertanács is magáévá tett. Nagy Emil i - - zságügymimszter bejelentette, hogy az október 31-iki ünnepség résztvevői ellen az ügyészség bűntett íöldicsérésé- nek vétsége miatt megindította az eljárást. Az ünnepség — mondta a miniszter — politikai körökben annál nagyobb megbotránkozást keltett, mert azt éppen TtSir Eric Drumond, a népszövetség főtitkára, kíséretével együtt tegnap este a trieszti gyorsvonattal elutazott Budapestről A bu- csnzásmáll a kormány képviselői megjelentek a pályaudvaron. A kormány és a kölcsön Kormányhoz közel áló helyen 'kijelentették az Uj Nemzedék munkatársának, hogy a kormánynak jelenleg egyetlen célja, hogy a gazdasági és pénzügyi nehézséget kiküszöbölő konszolidációs programiját érvényesítse. Egy kis csoport zajos akaratoskodásán ieceiffier 10-SSiCrc összehívták a népszövetség tanácsit A magyar kölcsön is szóba kerül — November 6-án érkeznek Budapestre a népszövetség delegátusai — Nagy Emil az októbrista ünnepségről Aztán műit az idő. Pár hónap múlva, mikor rájuk szakadt a bányavidék ködös, havas tele, már arról tanakodtak, hogy ideje volna az esküvőnek is. A leány nem ellenkezett. A tiszta, széles ablalriivegen keresztül fehéren meredtek be a havas, ormótlan sziklák. Azokat nézte. A bányakolomp cifra pengéssel hirdette a bérosztás idejét. A vastag cserépkandallóban kövér lángok dúdoltak halk, fantasztikus melódiákat, melyeket a leány csendben, lehunyt pillákkal, ábrándozva hallgatott. A vőlegény mellette ült. Szerelmesen suttogott valamit a fehér arcú leány nyakcsipkéi mögé, mikor az csak úgy ösztön- szerüen, a széles ablak párkányára pillantott. Megmeredt a tekintete. Ajka önfeledten nyílott szét. Görcsösen kapaszkodott a fotel vastag karjába és emelkedni próbált. — Ki tette azt oda? Az ablakpárkányon egy porette, cifra ébenfaszekrényke feküdt. — Én tettem oda . . . Kint találtam az előszoba szekrényének tetején. Megsajnáltam, leporoltam és behoztam. Meg akartam mutatni, de egészen elfelejtkeztem róla. A leány szive már ekkorára lecsillapult. Kissé szomorúan sóhajtott föl-' — Ez az! Elfelejtkeztem róla én is. Majd hirtelen fordulattal, mosolygósán kérdezte: j — Ugy-e, szép szekrényke? Művészi a faragványa ... I Azután ismét megszeppent. — Kinyitotta? — Nem, nem tudtam, pedig próbálgattam. — így kell ni! Azzal megnyomta egy ráfaragott oroszlánfejnek az orrát és a szekrény felpattant. Ibolyaillattal vegyes dohszag áradt ki belőle. Olyan volt, mint egy százados, zárt kripta, melyben elfeledett kedves halottak fekúsznék. A leány pillanatra elfordította arcát és úgy kérdezte: — Tudja mi van benne? Az első vőlegényem levelei . . . A váltakozó érzésekkel való viaskodás nagy lelki erejébe került. De bírta, de győzte. Nő volt. Féiig komolyan folytatta tehát tovább. — Évek óta nem gondoltam rá, pedig szép, szerelmes mind . . . Most idegesen fordult vőlegényéhez: — Mondja, irt maga nekem valaha szerelmes levelet? A férfi osodálkozva felelte: — Nem! — Na látja, altkor maga nem tudja, mi az, szerelmes levelet írni és mi az: szerelmes levelet kapni a vőlegénytől. Csend következett. A menyasszony szórakozottan, elgondolkodva turkált a dohos levelek között. Egészen elfeledkezett magáról. Szemével belenézett a leikébe, az elmosódott múltba, egészen a sürü, fekete füstig, amely gyászos szemfedője volt egyszer valakinek . . . És amikor pillanatra ismét meglátta ezt belül, fantáziája mélyén, ijedten rebbent vissza gondolata. Előrehajolt. Lassan, csendesen, egyenkint bocsátotta tüzbe a leveleket. Volt valami önkinzás e tettében; valami emlékezetes arra az időre, amikor lelke egén még csak bárányfelhők úsztak: mikor szive még délibábos volt, szerelmes volt, forró volt. És potyogtak .a dohos levelek. A hegyes- végű lángok mohón ölelték körül mind, mind. Ahány levél, annyi elszakadt szál a múltból; annyi megvalósulatlan álomjóslat, annyi meg nem értett szenvedés . . . Most mindez a lángok étke . . . * A férfi kíváncsian hajolt fölébe. A leány észrevette. Feleszmélt ismét. Ismét visszazuhant a jelenbe, a mába ... és mikor az utolsó levél is elégett, elhamvadt, mosolyogva emelkedett fel és gügyögő alakoskodással szólott hátra vőlegényének: — Ugy-e, hogy kipirultam? A férfi átölelte a puha, csipkés nyakat és önfeledten suttogta: — Igen! Most, ezekkel a nedvesen csillogó szemekkel, most . . . most vagy a legszebb . . . * Ez volt a második temetés . . . kívül a konmányt ebben a munkaijában senki sem igyekszik megakadályozni. A külföldit kölcsön ügyében a minisztériumok befejezték az adatok gyűjtését. Ennek az a célja, hogy a napokban megérkező népszövetségi delegáció tagjai könnyen képet alkothassanak- maguknak az ország anyagi szükségleteiről.A keresztény pártonkivüliek a kormánypártban A páríonkivüli keresztény képviselők elhatározták, hogy belépnek az egységes pártba. Dinnich képviselő már levélben tudatta a párttal belépését. Levelében hangoztatja, hogy a mai helyzetben az egységes párt keretén belül kell támogatniok Bethlen politikáját a szélső bal frontjával szemben. A mozgalmat Meskó Zoltán kezdeményezte, aki szintén belép az egységes pártba. Betiltott fajvédőgyülés A fajvédők vasárnapra Hajdmböször-, ményre népgyülést hívtak össze, amelyre , több fajvédő politikus megígérte megjelené- V sét. A rendőrhatóságok a b dügymimis z terű un : utasítására a gyűlést betiltották. A földreformnovella Az Est értesülése szerint nagyatádi Sza- j bó István földmivelésügyi miniszter azzal a j kéréss-el fordult a nemzetgyűlés elnökéhez, j hogy a töldbirtokreform-novella letárgyalá- í s-ára az egyes bizottságokat csütörtökre hívja össze. A házelnök a miniszter kérésének' eleget tett. Újabb cseh támadás Bethlen ellen Prága, november 3. A Lidové Noviny foglalkozva Bethlennek Benes expozéjára adott válaszával, azt Írja, hogy Bethlent ismét az őszinteség hiánya é's megtévesztés szelleme vezeti. Magyarország hónapok óta külföldi kölcsön után néz, mikor azonban egy hitelező a fölajánlott biztosítékokat érinti, kölcsönkérő kezét ellene emeli fel. Azonban nemcsak Bethlen elvi fölfogása nélkülözi az őszinteséget, hanem az általa használt szavak is. A demokratikus rendszerre nézve neki meg vanak a saját tervei és a külföldnek uj liberális koalíciót akar bemutatni. Heinrioh azonban éppen olyan liberális, mint amilyen demokrata Bethlen. Az „áldemokrácia" megvalósítását akadályozza meg Benes expozéja, amely megerősítette az ellenzék gerincét. A L. N. szerint Bethlennek az emigrációra vonatkozó szavai sem felelnek meg a valóságnak. Az emigráció különben nem amnesztiát, hanem demokratikus rendszert követel és ha hazatérne, a mai demokratikus ellenzékkel alakítana kormányt. — Meghisszük, hogy ez az utóbbi megoldás nagyon tetszenék Prágának. Arz volt vezérkari főnököt Bukarestben letartóztatták Bécs, november 3. Amint a Reichspost jelenti. Arz Artúr báró vezérezredest, az osztrák-magyar vezérkar főnökét Romániában letartóztatták. Arz, ki romániai állampolgár, százötven osztrák-magyar tiszt, román állampolgárok megbízásából utazott Bukarestbe, hogy ott nyugdijuk ügyében Interveniáljon. 1 /ew xm 16 ÜS® A Rpo-aelenkent fé,l)0,,:‘r SGHMIDTHAUER-fóle Igmándi keseriiviz, melegítve g j f-l fi T y m §» $ Itfi Ilii M iá® É li -9 re Wp éhgyomorra, mint ivókúra bármely évszakban kiváló ered- 1 7 7 ? jL * t 3, il üü i ifíjJl f| f| öi m, éE tojt J| PL inénnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. ni. étvágy- és [| ^ emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganai, aranyér, elkövéredés, 1 agyvértódulás, vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. — Kapható minden gyógyszertárban és jobb fiiszerüzlétben. §3 m.T Az Igmdnüí néni tévesztem] $ össze másiaíia keserttvlzcficítel. ^ J
