Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-17 / 235. (388.) szám

Szerda, október 17. BAP1MIKEK Újságírás L Prága, október 15. Ujságírótársaimnak irom ezt a néhány meg­jegyzést. Igazi, vérbeli újságíróknak és nem azok­nak a fiatal fiuknak, akik kilószámra szállítják kézirataikat a redakcióknak és fölényes diákmo­dorral el akarják hitetni velünk, hogy ők ,kész irók“. Ne olvassák haraggal ezeket a sorokat azok a szakiró-társak sem, akik a főkönyvelői pulttól vagy valamely postatakarékpénztári asz­taltól kerültek a sajátkiadásu lapjuk élére. (Belő­lük már amugysem faragok én újságírót.) Egyálta­lában nem vonatkozik ez a megrovás azokra a „szerkesztőkre*1 sem, akik a bankigazgatók elő­szobájában töltik el délelőttjeiket és akik miatt előttünk is bezárulnak néha a zöldposztós ajtók. Vé­gül ne vegyék magukra megjegyzéseimet az alkalmi „újságírók** sem: a képviselőurak, az ügyvédek, a kamarai- és kereskedelmi testületi fogalmazók, a fogorvosok, a vasbetonkonstruktőrök, középiskolai és egyetemi magántanárok, .segédhivatali igazga­tók, adószámtanácsosok, filharmonikusok, zenekri­tikusok, festők, szobrászok, filmregényirók, dráma- és kabaréirók (az utóbbiak műfajai újabban erő­sen összenőttek), librettisták (ezek firkálják a leg­több ... nem akarom mondani butaságot, de ők a leggyengébb irótársaink) és a szakszervezeti tit­károk sem. Végül a szedőkollegákra és korrekto­rokra sem vonatkozik, amit mondok, bár ők titok­ban különb újságíróknak tartják magukat, mint amilyenek mi vagyunk: a sajtónak egyszerű, ro­botoló, névtelen munkásai. (Ugy-e, Bokor bará­tom?) * Husz-huszonöt évvel ezelőtt is elegen voltunk már újságírók. Becsültek is, de le is néztek ben­nünket a polgári foglalkozású emberek. És itt végérvényesen ki kell mondanom, hogy az igazi újságírás nem polgári foglalkozás, amit meg lehet tanulni. Abban az időben még hozzátartozott az újságíráshoz, hogy kopottan, kissé hanyagul öltöz­ködjünk. Nádas Sándornak tiz centiméterrel rövi- debb volt a kabátja és olyan pörge kalapot viselt, amilyenben ma már csak Rótt a budapesti Folies- ban, vagy Srb a prágai Rozvarilban szokott de­bütálni. Erős Gyulánál még véletlenül sem láttam egyforma manzsettagombot és rendes kézelőt. Révész Béla gomblyukában már akkor is piros szekfü volt, ma is azzal jár. Monoklija abban az időben még csak Molnár Ferencnek volt... Pfei- fer Sándor a világért sem vett volna fel más nyakkendőt, mint „flott máslit**, magyarul: csok­rot. Ám, csak a külsőségekben voltunk hanyagok. Pardon: a zenekritikus ur — valami Lusztig nevű — kifogástalan elegánciával öltözködött, csak a stílusa volt kissé „pongyolább*1 és az ember meg­őszült, amig „zu Szinházát** megszerkesztette. A zenekritikusok, úgy tapasztalom, máig sem tanul­tak meg irni. Talán elzongorálják az iráskiilönbö- zetet. Mondom, elhanyagoltuk a ruházatot, de az újságot komolyan, csinnal-gonddal irtuk. Adyval meg Bíróval versenyeztünk a dolgok jó megírásá­ban. Vészivel és Kabossal az irás publicisztikai és újságírói kvalitásaiban. Egy jótollu társunk, Szilá­gyi Jenő dr. ügyvéd lett. Újságíró korában jobban irt. Most ő is szaklapokba dolgozik. Szép Ernő akkor még csak verseket irt. A gyenge kézirato­kat Erős Gyula a papírkosárban gyűjtötte. Jobb is, ha eldobják az ilyet, mert a, rosszul megirt cikk nem a névtelen szerző, hanem az újság szé­gyene. * Ez igy volt másutt is, nemcsak nálunk, a Bu­dapesti Naplónál. A Budapesti Hírlapnál kissé túl­zott gondot fordítottak a megírásra, úgy hogy még ma is ez az egyetlen lap, ahol az általános Írásmódtól, (itt csak a helyesírásra és az idegen szavak írására gondolok) eltérnek. Ezt sem irom alá. A közönségnek jobb szolgálatot teszünk, ha egyöntetűen írunk, mert az extra-irásmódot kü­löncködésnek tartják. Nem mi, hanem a közönség. A jó újság nem vonhatja ki magát a közönség tö­megkritikája alól.' Nem azt a kritikát értem alatta, amikor a kiadóhivatali könyvelő vagy hirdetési akvizitőr bírálja az újságírók munkáját. (A kiadó- hivatal rendes polgári foglalkozású embereinek mindig voltak ujságirói ambícióik. Esetleg hétfői lapokat szerkesztenek, de szívesebben írnak a sa­ját lapjaikba.) A közönség tömegkrittkája nincs megírva, nincs megmondva sehol, de ott él a lel­kek mélyén. A kellő műveltségű újságolvasó-kö­zönség ítélete csalhatatlan. És nem a példányszám döntő a jó újság szempontjából. A kisebb példány­számú újságok közt kell keresni az igazi jó újsá­got. A jó újságírót azonnal megtalálod, akármilyen ujságtermék is kerül a kezedbe. Nem mindig a legjobb újságok redakcióiban ülnek a legjobb új­ságírók is. Mert a jó újságnak — a mi viszonyaink kisebbméretüsége mellett — elég, ha egy-két jó szerkesztője van. Az ujságanyag legnagyobb ré­szét, még az ujságiróékat is „meg kell fésü’ni.** Az anyag megválogatásához és formába öntésé­hez, szóval: a szerkesztéshez: nagyobb lapnál is egy-két jó újságíró teljesen elég, — ha jók a mun­katársak. —délyi. — (A prágai meteorológiai intézet időjóslása) október 17-ére: Nyugaton változó, esőre hajló, át­menetileg melegebb idő várható nyugati széllel. Keleten az Időjárás nem változik. * — (A szenátus elnökségének értekezlete.) A szenátus elnöksége csütörtökön délután kiét éráikon elnöki értekezletet tart. — (Fischer Colbrie Ágost hatvanadik születésnapja.) Hlinka András a Slovák ve­zetőhelyén méltatja Fischer Colbrie kassai püspök hatvanadik születésnap iának a je­lentőségét. Kiemeli, hogy a püspök a méltó­ságát sohasem rangnak, hanem mindig mun­kának tekintette. „Fischer Colóriéról irn: annyit jelent, — mondja Hlinka — mint az egyházról és a kereszténységről írni... Ml is csatlakozunk a sok üdvözlőhöz. Mi is a lába elé teszünk egy kis csokor nefelejtset és arra kérjük a pásztorok pásztorát, hogy a mi legnagyobb örömünkre s a nép boldogságára áldja meg és tartsa életben sokáig.14 — (Megokolás nélkül szüntették be egy özvegy nyugdiját.) Körmendy Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő Gébé János volt lő­csei állami íőreáiiskoM tanár özvegyének nyugdija tárgyában kérdést intézett a pénz­ügyminiszterhez. Az özvegy nyugdiját múlt év október .elsején minden megokol ás nélkül beszüntették s a beteges és keresetképtelen hetveuegyéves özvegy azóta mindenüvé for­dult már, hogy visszakapja a nyugdijat, de mindenütt süket fülekre talált. Ügyét a po­zsonyi vezérpénzügyigazgatáság temette el. Körmendy képviselő a minisztertől azt kér­dezi, hogy hajlandó-e az özvegynek nagyobb összegű azonnali segélyt kiutalni, hajlaindó-e a nyugdijat visszamenően 5!s kiutaltatni és a késed eleimben hibás közeget példásan meg­büntetni. — (Biróválasztás Ungváron és Munkácson.) Ungvárról jelentik: A munkácsi választott képvi­selőtestület ma tartotta első ülését. Az ungvári képviselőtestület első ülése csütörtökön lesz. — (Halálozás.) Id. Haltenberger Rudolf iglói szövőgyáros 15-én reggel meghalt. A középkorban Németországban előkelő szere­pet játszott a Haltenberger báró család egyik tagja. Haltenberger Péter Kilián volt, az el­hunyt atyja, aki 1800-ban került Magyaror­szágba untot egy posztógyárnak az igazgató­ja , bárói titulusát elhagyta és Haltenberger néven szerepelt 'itt tovább. Öt éven át igaz­gatta a gyfárat, majd Kassán alapított posz­tógyárat, melynek nagy kire volt ország­szerte. Ez gyár később mint vegytisztitó- gyár Béla fia tulajdonába ment át, többi gyermekei is nagy részben Kassa ipari életé­ben vívtak ki tisztes nevet maguknak. Hal- teuiberger Rudolf, aki most Iglón élete 83-ík évében meghalt, kiválva a kassai gyárból, előbb Eperjesen; majd Iglón alapított szövő­gyárat, mely ,a legutolsó években részvény- társaság volt és mint ilyen átköltözött Buda­pestre. Az elhunytat, kiben Telléry Gyula, lapunk szlovenszkói szerkesztője apósát gyá­szolja, október 18-án az áglói gyászházban történt beszentelése után Kassára szállítják és délben tizenkét órakor temetik el a Kál­vária-sínk ertben lévő családi sírboltban. — (Templomszentelés Petöszinyén-) Kassai tudósítónk jelenti: Október 14-éin fé­nyes ünnepségek keretében szentelte föl Fischer-Golbrie Ágoston dr. kassai megyés- püspök a petőszinyei újonnan épült gyönyö­rű római katolikus templomot. A megyés­püspököt Petőszinyére való utaztában Kas- saujfalu népe üdvözölte fényes bandérium­mal. A püspök megáldotta a kassaujíaliusia- kat, majd tovább folytatta útját. Petőszi- nyén diadalikapu várta a püspököt, aki Bar- tos János regeteruszkai plébános s a kör­nyékbeli papság asszisztenciája mellett szen­telte föl a templomot, amelyet megtöltött a híveik sokasága. A művészi kivitelű templo­mot Resatkó Endre kassai építész építette. — (izgatással vádolt adőfötiszt.) Pozsonyi 'tu­dósítónk jelenti: Gasparik Konstantin adóíiőtiszt, aki a Zsaderna-féle összeesküvésből kifolyóan vizsgálati fogságban van, hétfőn mint vádlott állt az ítélőtábla felebbviteli tanácsa előtt. Gáspár k két évvel ezelőtt egy korcsmában ittas állapotban sértő módon nyilatkozott a esetiekről. Az első­fokú biróság felmentette. Az ügyész felebbezése folytán került az ügy a tábla elé, amely a fel­mentő ítéletet helybenhagyta azzal a megokolás- sal, hogy Gasparik beszámithatatlanul ittas volt a kérdéses alkalommal. — (A prágai olasz követ Olaszországba uta­zott.) Bordonaro prágai olasz követ hétfőn délután Olaszországba utazott. Távollétében IBarbaro gróf követségi titkár vette át a követség vezeté­sét. ■ — (A kassai polgármesterválasztás.) Kassai tudósítónk jelenti: A kassai kép­viselőtestület, mlint már megírtuk, szerdán tartja első rendes ülését, amelyen megvá­lasztják az öt polgármesterjelöltét, akik kö­zül a kormány fogja kinevezni .a polgármes­tert. Hir szerint a szocialista és a polgári blokk erős haroára van kilátás. A keresz- tényszociál'is párt az őslakosság egységes frontját szem előtt tartva megy a polgér- meste rvál asz tásr a. — (Fuclis Gusztáv dr. meghalt.) A prá­gai sajtónak gyásza van. Fuchs Gusztáv dr., iá Prager Tagblatt szerkesztője hosszas be­tegség után tegnap egy prágai szanatórium­ban meghalt. Fuchs dr., aki eleintén a birói pályán működött, a forradalom idejében hi­vatásos újságíró lett és belépett a Prager Tagblatt szerkesztőségébe. Neve már előbb is ismertté vált a jogi szakirodalomban. Fuchs dr. még csak negyvenhat éves volt, nagy, általános tudása mellett kedvenc tár­gyait a bölcsészeti és jogi tudományok köré­ből vette. Jó újságíró és jó kartárs volt. Az országos szakszervezet elnökségének tagja és a becsületügyi választmány elnöke volt. A rendes napi munkáján kivül a jogbölcse­leti és jogi munkáknak is tudott időt szakí­tani és „Atta Troli44 írói álnéven sok érdekes cikke jelent meg a napi sajtóban. Fuchs dr. özvegyet és egy kis fiút hagyott hátra. Be­tegen is, jóformán halála napjáig dolgozott, a lelkiismeretes újságíró példaképe volt, akit lapjánál nem pótolhatnak majd egykönnyen. — (Hibaigazítás.) „A szolnoki ezred szerepe a prágai forradalomban** cimii tegnapi számunk­ban megjelent közleményünkbe értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. A harmadik kikezdésben a „szomorú** jelző helyett „szolnoki** olvasandó. — (Feloszlatták az erdélyi szinészegye- siiíetet.) Kolozsvárról jelentik: A szépművé­szeti minisztérium elrendelte az Erdélyi é's Bánsági Sz'iíniéSizegyesület feloszlatását, ille­tőleg a bukaresti sziinészeigyesületbe való beolvasztását. A színeszegyesület vezetősége nyomban összeült, hogy a meglepetésszerűen érkezett rendelet kérdésében állást foglaljon. A szinészegyesület elnöksége mindenesetre meg fogja kisórkii, hogy legalább a fegyelem biztosítása végett .az egyesület megtarthassa autonómiáját. — (öngyilkos tőzsdebizományos.) Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Pauncz Nándor tőzsdebizományos egy konyhakéssel elvágta a nyakát. Esizméletfen állapotban szállították a kórházba. Tettének oka ismeretlen, — (Nem csökkentik az áHamvasuti alkalma­zottak számát.) A kormányhoz közelálló Prager Presse megcáfolja az egyik cseh lapnak azt a hí­rét, hogy harmincezer áHamvasuti alkalmazottat elbocsátanak. Az idézett lap azt állítja, hogy noha az államvasutak üzemének egyes ágaiban tényleg létszámfölösleg van, elbocsátások mégsem lesz­nek. — (Nagy körmenet Kassán-) Kassai tudósítónk jeleníti: Kassán az eltanult hét ele­jétől végéig tartották missziós beszédeiket P. Mlkus S. J., P. Takács S. J. és P. Csamba S. J., a rózsahegyi jezsuita expoziitura ne­ves hitszónokai, a kassai templom okban. Az érdeklődés a hit szónoklatok iránt óriási volt- A hatalmas dóm estéről-estére zsúfolásig megtelt, hogy meghallgassák P. Takácsot, akinél szebben és zengzetesebben miég kevés hitszónok szólt a kassaiakhoz. A franciiská- nusok templomában P. Mikus és P. Csamba a szlovák híveik részére tartottak ugyancsak óriási érdeklődéstől kísért missziós beszé­deket. A páterek Tost Barnabás kassai ka­nonok-plébános meghívására érkeztek a vá­rosiba, ahol egy rövid hét alatt meggyőződ­hettek arról, hogy mily mélységes és erős vallásos meggyőződés hatja át Rákóczi haj­dani fészkének lakosait. A misszió befejezté­vel a hívek nagy körmeoetet rendeztek a jámbor pátereik tiszteletére, amelyen tízezer ember — köztük kétezer fehémthás leány — vett részit. A Fő-utca házsorai alatt pél­dás rendben egymás után vonultak föl az őslakos hívők regimentjei. De nemcsak a vá­ros, hanem a vidék népe is ott volt a menet­ben. Szlovák és magyar kérész tény egymás mellett a legbékésebb együttérzésben, csön­des áhítatban, ugyanama keresztek, zászlók alatt vonult az ősi város felemelő zarándok­úján. — (Elöntött az árvíz egy japán várost.) Tokióból táviraítozzák: Fuprye várost csü­törtökön óriási árvíz öntötte el, mely több mint ezer házat sodort el és a lialászbárkák százait roncsolta össze. * Á Kisfaludi-társaság Madách-ünnepe. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Kisfaludy-'társaság tegnap tartotta meg Madách-ünnepségét. A megjelent előkelő kö­zönség sorai között Horthy Miklós kor­mányzó is ott volt. Vargha Gyula másodel­nök megnyitó beszédében hangoztatta, hogy olyan nemzet, amely Madáchot és Petőfit adott a világnak, nem pusztulhat el. Sajó Sándor fölolvasta MadáchróJ Írott ódáját, Vojnovich Géza pedig, aki tudvalévőén Ma­dách müveinek egyik legalaposabb ismerője, Madách életének körülményeit vázolta és le­írta azt a világot, amely a nagy költőt har­mincéves korában körülvette. — (Holly János emléke.) Jókőről jelenti tudósítónk: Holly János szlovák költő em­lékét megőrizni hivatott márvány emléktáblát nagy ünnepségek között leplezték le Jókön. Holly, aki 1785 március 24-én született és 1849 április 14-én halt meg, az első szlovák költő volt, .aki kifejezetten hangoztatta, hogy a szlovák nyelv nem dialektusa egyetlen egy más szláv nyelvnek sem, hanem önálló nyelv. Müveiben mindig azt az igyekezetei fejtette ki, hogy kifejlessze a kifejezetten szlovák irodalmi nyelvet. Müveit, amelyek­ben a Bernolák-iskola egyik legkiválóbb ta­nítványának bizonyult, ma is szívesen olvas­sák Szlovenszkón. — (Elhunyt magyar jogász.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Gyomai Zsigmond dr. ügyvéd, a Jogállam és a Dönt­vénytár megalapítója, hatvan kétéves korá­ban meghalt = Német cég intézi az orosz tojásexportot Berlini szerkesztőségünk jelenti: A Gebrüder Seiffert hamburgi cég az orosz kormánnyal kö­tött szerződése értelmében „Eier-Export A.-G.“ cég alatt részvénytársaságot létesít 30.000 angol font tőkével. Az ezer angol font névértékű rész­vények felét a külkereskedelmi népbiztosság ve­szi át. A részvénytársaság a szerződés értelmében az első évben 400, a másodikban 600 és a harma­dik évben 1000 vagon tojást fog Oroszországból exportálni. — (Beszüntetett közvetlen kocsijára!.) Jugo­szláviai szerkesztőségünk jelenti: A jugoszláviai államvasutak főigazgatósága a Buccari—(Bakar) —Prága közötti közvetlen gyorsvonati kocsijára­tokat beszüntette. Helyettük Zágráb áHamvasuti pályaudvar és Prága Wilson pályaudvar között fognak naponta közlekedni közvetlen kocsik gyorsvonattal. — (A Kassai Kaiholikus Legényegyesü­let műsoros táncmulatsága.) Kassai tudósí­tónk jelenti: A Kassai Katholifcus Legény­egyesület ifjúsága október 14-én sikerült műsoros táncmulatságot rendezett, amelyen „A kis kadét** című operett és „A pofozó­ma si na “ című bohózat került színre. A mü- kedvelőgárda tagjai közül Kovács Zsuzsika, Dvorszky Antal, Maxim'iskik Gyula, Kristóf, Bácskai Bőske, Gergely Emma és Lengyel József arattak sikert. Az előadás után haj­nalig tartó táncmulatság volt. — (Megdrágulnak az állami színházak Budapesten.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az állami színházakban mától kezdve husz-huszonöt százalékkal drágábbak a holyárak- Az Operában 120, a Nemzeti Színháziban pedig 60 ezer koronába kerül egy páholy. Egy kakasülő az Operá­ban 1000, a Nemzeti Színházban 600 korona. epeiig1 jr f 1 g n 1 Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg SCXIP11DTiIAHCR'íé8€ P Jjl MT 1J1 TT le O T I §11 O ¥1 * keserüviz, mert szükség esetén reügelSZÉS Cltflil f£Sp®ftáiT@l llöSZ* ^ ^ ® nőSfa, gyorsan és alaposan eltávolitja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben iiii^iní^^ih'iHniliHiiniiliUiiiiíHUiiiiiiillllHiiiiililiiUililiiHiiiiHiHiilliiilHH rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben. 1019 Az „Igmándl" nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel EGRY FERENC | i AEa»>iSáaíoíí£ H793»£>an É Ungmogye Ifͧff€j#£ Poiarpjnss \ KITÜNTETVE: Pária 3 drb erem, Marseille 2, ; Moszkva 2, Bécs 2, Budapest 4, Szeged 1, Fehér- ; vár 4 Kecskemét 1, Pécs 1, H.-M.-Vásárh arany ; oklevél. Békósm. gazdasági egyesület, Orsz. gazd. ; egyesület, Gomörvidéki gazd. egyes., Orsz. Ipar- : egyesület, Orsz. vas-és fémipart kiállításon disz : érem. Ezenfelül 3 éremkereszt, 1 a szófiai érsektő- : i :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom