Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-14 / 233. (386.) szám

2 rm ,,w n imimib—wiii ■ inn-4iM1«M Vasárnap, október 14. Ugyanez a jóakaró kijelentette még Rá­diósnak, hogy „Londoniba érkezése jelenté­kenyen elősegítette a liorvát ügy megoldá­sát. Nemcsak a Lábonr Partyban, hanem a liberálisok és a konzervatívok között Is egy­re nő a liorvát törekvések barátainak száma. Az a meggyőződés alakult ki az angol vezető pártoknál, hogy egész Nyugateurópának támogainia kell a horvátokat, mert a szerb centralizmus győ­zelme nagyobb csapást jelentene az euró­pai kulturára, mint egy esetleges török invázió." Rad'ics a kilencedik levelében kijelenti, hogy az angol irók klubjában két előadást rendezett és az angol lapokban és folyóira­tokban olyan sokk cikk jelent meg a liorvát kérdésiről, hogy alig győzi elolvasni é's le­fordítani. Mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy „ha Anglia vezető politikusai és nagy elméi a saját nevük aláírásával any- nyi cikket írnak Horvátország mellett, ez azt jelenti, hogy a belgrádi urak el játszották miár szerepüket." Lemond a pénzügyminiszter ? Prága, október 13. A kommunista Rude Pravo szerint a költségvetésből öt milliárd korona állami ki­adást törölni kell. Mivel a koalíciós pártok sajtója szerint nem szállítják le. az állami tisztviselők fizetéseit és Így csak a dologi ki­adások apasztásáról lehet szó, az egyes mi­nisztériumok között küzdelem támadt, hogy milyen tételeket töröljenek. A nemzetvédelmi minisztérium semmit sem akar törölni. A íöldmivelésügyi minisztérium szintén a törlés ellen foglal állást. Majdnem valamennyi mi­nisztérium élénken tiltakozik a kiadások kor­látozása ellen. Az iskolaügyi, közmunkaügyi, népjóléti és közélelmezési minisztériumok ki­adásainak tervezett apasztása egymagában véve még nem rng öt milliárdra és azért a kormány kénytelen lesz az állami alkalma­zottak fizetéseit redukálni, ha valóban hu­szonöt százalékkal le akarja szállítani a költ­ségvetést. Becska pénzügyminisztert ez a káosz egészen megzavarta, amiért még a nemzetgyűlés őszi ülésszakának megkezdése előtt beadja a lemondását. Utóda a Rude Pravo értesülése szerint Englis lesz. A minisztertanács egyébként még mindig nem készült el a költségvetési javaslat tár­gyalásával és a jövő hét csütörtökén" Már­tandó ülésén csakis ezzel a tárggyal fog fog­lalkozni. Valószínű, hogy a költségvetés is szóba kerül Bec'nyne miniszterelnökhelyet­tesnek Svehlával ma végbemenő karlsbadi megbeszélésén. 3íTe tét&véi**, «StMJ meliémtfc ? &ÍXCS9 cf<Sf Megszavazták a ícisiatalmazásl törvényi 316 szavazat mellette, 24 ellene, heten nem szavaztak — Tovább folytatódnak a németországi zavargások Prága, október 13. A német belpolitikai helyzet a végsőkig feszült. A birodalmi gyűlés déli egy órakor folytatta a felhatalmazási törvény harmadik olvasását, de e pillanatban még mindig két­séges, hogy a döntés milyen lesz. A kor­mánypártoknak háromszáznegyven szava­zatuk van s igy a kétharmad szótöbbséghez -szükséges háromszázba t szavazatot meg­kaphatják, ha a kormánypárti képviselők en­gednek a pártvezetőségeik felszólításának és résztvesznek a szavazáson. A bajor néppárti képviselők példája, kik tömegesen érkeztek Berlinbe, azt mutatja, hogy ez valószínű, no­ha a szavazatok aránya az egyes frakciókon belül még mindig nem alakult ki. Különösen a szociáldemokratáknál van erős ellenzéke a felhatalmazási törvénynek, de a többi kor­mánypártok képviselői között is mutatkozik ellenzéki hangulat. A kormány változatlanul hangoztatja azt az elhatározását, hogy bár mindent meg fog tenni, hogy a birodalmi gyűlést ne kelljen feloszlatni a, a felhatalma­zási törvény bukása okvetlenül a házfelosz- latást vonja maga után, A parlament folyo­sóin élénken tárgyalják ezt az eshetőséget és meg vannak győződve arról, hogy a ház feloszlatása megerősítené a birodalomban a partikularisztikus irányzatokat. A Nyugat­német országban a drágaság miatt lejátszódó súlyos zavargások és a csaknem minden né­met városban előforduló rendzavarások azt mutatják, hogy a birodalmi kormánynak sür­gősen foganatosítania kell a szükséges gaz­daságpolitikai rendszabályokat, ha azt akar­ja, hogy ezek a rendszabályok még eredmé­nyesek legyenek. A helyzetet súlyosbítja a birodalom konfliktusa Bajorországgal, Szász­országgal és ThüringiávaL Mai távirataink: Berlin, október 13. A Wolff-ügynökség jelenti délután 5t órakor: A birodalmi gyűlés háromszáz- tizenhat szavazattal huszonegy ellenében elfo­gadta a felhatalmazási törvényt. Hét képviselő, köztük Stinnes és Vögeler nem szavazott. A bajor néppárt az utolsó pillanatig ülésezett, végül is úgy döntött, hogy a szavazáskor a termet nem fogja elhagyni, azonban tartózkodni fog a szava­zástól.. A német nemzetiek két csoportja a . szava­zás előtt elhagyta a termet. A kommunisták szin­tén a teremben maradtak, de nem szavaztak. A szociáldemokrata frakció balszárnyának csak né­hány képviselője tartózkodott a szavazástól. A szavazás eredményét a koalíciós pártok képvise­lői élénk tetszésnyilvánítással fogadták, míg több ellenzéki képviselő hangos „pfuj" kiáltással adott kifejezést elégedetlenségének. Köln, október 12. Délelőtt tovább tartott a tömeg tüntetése. Több fosztogatót letar­tóztattak. Délután a népház telőiti gyűlést lovasrendőrsélg verte szét. Este fél hétkor nagy tömeg munkás tüntetett a festékgyárak igazgatósági épülete előtt. A beavatkozó rendőrség kénytelen volt lőfegyverét hasz­nálni. A Severingstrassen a rendőrlegény- séget kövekkel, a házak ablakaiból pedig izzó széhdarab ókkal dobálták meg. A rend­őrség itt is kénytelen volt lőfegyverét hasz­nálni. Berlin, október 13. A berlini rendőrség az Olimpia tornászegyesület klubhelyisé­geiben és az egyesület vezető személyisé­geinek lakásán házkutatást tartott. Az egy­let öt tagját letartóztatták. A Berliner Tage­bi att értesülése szerint a letartóztatások a küstrini eseményekkel vannak kapcsolatban. Drezda, október 12. A drezdai katonai parancsnokság betiltotta a proletárvédelmi szervezetek október 14-ére Ghelnitzbe ösz- szehivott kongresszusát. A zwikaui munkás­ság 15-ére tervezett tömegtüntetését szintén betiltották. Frankfurt, október 12. ‘Este hét órakor a Beroheim városrészben a drágaság miatt nagy zavagások voltak. A Deutsche Bank fiókjának kirakatait beverték. A rendőrség helyreállitotta a rendet. — Oberhausenben az elégtelen bérek miatt a régi vásártéren nagy tüntetés volt. A rendőrség többször a levegőibe lőtt és nagy erőfeszitéssel tudta csak helyreállítani a rendet. Düsseldorf, október 13- A tegnapi za­vargásoknak 11 halott éis 35 súlyos sebesült áldozata van. A zavargások tovább tarta­naik. Kreuznacb, október 13. (Wolff.) Kreuz- nachban tegnap délután a munkanélküliek hat nagy áruház ablakait beverték és foszto­gatni kezdtek. A francia megszálló hatóságok kihirdették az ostromállapotot. Düsseldorf október 13. (Wolff.) Tegnap délután ismét több helyen fosztogattak a munkanélküli tüntetők. A rendőrség a legna­gyobb erőfeszítéssel sem tudott a helyzet ura lenni. Berlin, október 13. A német iparosok birodalmi szövetségének választmányi el­nöksége tegnap ülést tartott, melyben Bü- dher titkos tanácsos előterjesztett jelentésé­ben hangsúlyozta, hogy a szövetség Stinnes és Kilöckner eljárását teljesen lojálisnak is­meri el. Berlin, október 13. A berlini szakszer­vezeti bizottság vezetése* alatt és a berlini helyi kartelek, az Áfa szövetség és az álta­lános német hivaíalnokszöveíség berlini helyi választmányainak részvételével, tárgyalások voltaik a három munkáspárt képviselői kö­zött, melyeken a munkásosztály ellenségei akciójának meghiúsításáról tanácskoztak. Á tanácskozásokat ma folytatják. Berlin, ,okóber 13- A D. A. Z. hamburgi jelentése szerint Hamburgban nagy szükség van fizetési eszközökben. Több bank teg­nap becsukta pénztárait, mig más bankok erősen redukálták fizetéseiket. London, október 13. A Daily Express tudósitója beszélgetést folytatott Streseman- nai, aki kijelentette, hogy szilárdan elhatá­rozta a pénzügyi reformok végrehajtását. A feladat nagyon nehéz. Néhány héten belül az uij márka okvetlenül forgalomba fog kerülni, amikor is három márkaérték fog szerepelni: a papirmárka, az uj és az aranymárka. A pa- pinmárkát a jobb márkaértékek lassanként ki fogják szorítani a forgalomból. A lengyel bordóvifaős könyv a jávorinál viszályról Varsó, október 12. Seyda miniszter a szejm külügyi bizott­ságának pénteken tartott beszédében a többi között kifejezetten hangoztatta, hogy Len­gyelország és Magyarország között semmi­féle viszálykodás nem merült föl és Magyar- ország szomszédi viszonya a kisantant álla­maival szemben határozottan megjavult. Nyi­latkozatának befejező részében a javormai kérdésre is kiterjeszkedett a külügyminiszter. Az egész ügy kifejlődéséről kimerítő törté­nelmi adatokkal szolgált és részletesen ismer­tette annak jelenlegi állapotát. A miniszter kijelentette, hogy a lengyel kormány bordó- vörös könyvet fog az ügy egész állásáról közzétenni, amelyet a hágai nemzetközi tör­vényszék különleges használatára szánt. Iiága, október 13. A hágai nemzetközi döntőbíróság november !2-en kezdi meg a javorinaj kérdés tárgyalását. A német keresztényszociáüsok a nem­zet? egység mellett foglalnak állást. A német •keresztényszociáiis párt karlsbadi párnapja alkalmából Hilgenreiner szenátor az Eger- land című lapban Írott cikkében a többi kö­zött úgy nyilatkozott, hogy pártja a cseh­szlovák állam megalakulásának első percé:ől kezdve a nemzeti egység alapjára helyezke­dett és a jövőben is ezt az elvet akarja követni. A német nemzeti szocialisták politikája változatlan. Junig német nemzeti szocialista képviselő pártijának Máhrisch-Schörbergben tartott gyűlésén kijelentette, hogy a párt po­litikája nem változik. Tárcarovafunk: Kedd: Csermely Gyula: A sírkő. Szerda: Schalkház Sára: Az egy fa. Csütörtök: Sipos Iván: Vörös kilenc. 1„ II., III. Péntek: Gerő Dezső: Szerelem. (Vers.) Sipos Iván: Vörös kilenc. IV., V., VI. Szombat: Gergely Pál: Örök dialógusok. Vasárnap: Don ász y Kálmán: Notínrno op. 1. Maggiore. (Vers.) Zsoldos László: Misi felül a bakra. Köszöntő Mécs László könyvére. Jó könyv, mert sokaknak jó a kóbor tűz, kik az utakra örökifjan néznek s aki lágy sorsok cifrázott egét kisebbnek hagyja: csöndben esküszik nyughatatlan, kóborló vitéznek. A messzetért a közelben lakik: minden nyugtalan szabaditó-vágya s jólesik a szunnyadó, végeken hegyek népének, hogy határait véruyilaival ifjú erő járja. Ez a nagy otthon: népek, messzeség, csillagok, egek tisztább birodalma —• sorsharangoknak híre, szava tér: s ö a harangok lángoló szavát zenés morajjal híven viszi, adja. Hírnök a mélyből, hol még az erők eleven arccal esküsznek, beszélnek s aki ittejri jár, lázait viszi biivös munkának, melynek szirmai csodaselyme kezdetnek cs végnek. Bozótba törtél, nem halk erjedés gyümölcs-nyugalma, félelmek, bús nyelvek, babonás vágyak félő erdejét s elhagyott árkok borús sóhaját kellett a tiszta, szent tiizbe cipelned. Elhagyott táj ez, mely lángnyelveket: eniherszem napját hivő ajkkal várta, mindeddig fojtó ködöket lehelt, pedig napmezők virágerdejét csengte hivő, nem hervadó vágya. Jöttél és jövünk sokan csöndesen: kik busvétok vigadását várják s ma csöndben, holnap harsogőn hiszik glóbusuk Ifjabb egekbe vetett hajnallal festett tünde, büszke álmát. Kinek jólesik forrást hallani: testvéri szavad emyedetlen ajka naphosszat mélyen, lángolón beszél s hitébe áldott, friss virágot szór: mert ő Is az ifjabb egeket akarja. (Léva). Féja Géza. A púpos Berta — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája ~ Irta: Molnár Jenő Négyen ültek a nagy kávéház terrászá­nak egyik sarki asztalánál. A Tisza felől ne­héz aikácitlatot hozott a koranyári esit, de a levegő mástól is terhes volt: azoktól a lát­hatatlan porszemecskéktől, amelyek az or­szágút földijéről szelek szárnyán, kocsik ke­rekén vándorolnak ide s amik még napszállita után is hamuszerüem ködös fátyol! borítanak a palotásOirok és a gondozott parkok fölé. Ilyenkor ábrándozik az alföldi város. Köny- nyii, izgató borok csúsztatják le a torkokon a mindenütt jelenvaló, finom szemcséjű port, a nappal kemény arcok derűsen nekigömbö- íyódnak, szemek kigyullnak, szivek megnyíl­nak. A oigányoik gályarab-szorgalomirnail húzzák, cifrázzák, nyaggatják a szirupos olasz opera-áriákat, a borban ázott népdalo­kat, a pezsgő keringőket és a tébolyult ame­rikai tánaritmika európai fattyúhajtásait. A kerek sakkasztalnál bőségesen fo­gyott a palackos bor. A városi szenátor győzte leginkább. Jóvérű ember volt. Borral, népszerűséggel, asszonnyal vívott harcaiban sohasem maradt altul. Puskás, az agglegény ügyvéd, asszisztált neki: az egész környéken híres volt eleganciájáról, amihez aránylag olcsón jutott: védencei, mikor a börtönbe kerülitek, neki varrták a legszebb cipőt, őrája szabták a legszebb ruhát. Hernády, a bíró, már osak tekintély okából sem vett részt az alkoho 1 versenyben. Csak ült és hallgatott. Tekintélyének alapja ez a hallgatás volt. Olyan erény, ami vidéki városiban osák úgy kamatozik, mint metropólisokban a rikácso­lás. A városi színház hős szerelmese, Zoltviay Béla egészítette ki a kis társaságot. Aki asz- szony, leány ült a terraszon, férje mellől, vőlegénye mellől egy-egy lopott pillantást váltott vele. A legszebb ember — ez volt Zoltvay epitetomja ebben a sízini garnizon- biain, ahol miár harmadik esztendejét töltötte. A következő pohárnál a szerelemre ittak. — Nem vagyok ugyan érdekelt fél1 — mondta kedélyesen a szenátor —, de azért iszom. — Akikor az érdkielteknek duplán kell inniok — vélte az ügyvéd. A bíró aprókat pislogott a szemével s a poharához nyúlt. Nem tiltakozott. Zoltvay tüzesen ragadta meg a poharat. — Bngemet csiklandoztok megint — mondta s harsogva áradt belőle a meleg ba­riton. — Szerelemi? Tudjátok-e, mi ez a szerelem? . . . A cigány régi bécsi keriingöre zenditett, a férfiak koccintottak, a biró csak éppen hogy ajkával érintette a pohár szélét, a töb­biek egy hajtással végeztek a homoki áldás­sal. — Az igazi szerelem . . . folytatta a hősszerelmes. — Te vagy a szakértője — biztatta a tanácsnok —, te vagy a vezérlhóditó, a női- sziv-gyüjtő, hogy ne mondjam, a szerelem demagógja. — Higyjétek meg, néni vagyok büszke a hódításaimra. Annyira nem-, hogy most, szí­ri ész kedésem tizedik esztendejében, már azt sem tudom, melyik városban melyik asszony tetszett nekem vagy melyiknek tetszettem én. Sablón — nem érdemes elidőzni mellet­tük. Hanem volt egy . . . egy nagyon külö­nös kicsit hátborzon írató esetem ... A leg- szemorubb hódítása életemnek. Egy csöndes kis mezővárosba csöppent a társulatunk. Mindössze kéthónapos volt a szezon. Nekem a legnagyobb gondot a szállás kérdése okozta. Súlyosan bizalmatlan vagyok az ilyen kisvárosi lakásokkal szemben. Nem csekély volt hát az örömöm, mikor a társu­lati szálláscsináló azzal fogadott, hogy az első napon megjelent nála egy éltesebb uri- nő, aki felajánlotta a lakását. De kizárólag nekem, Zoltvay Bélának. Azt mondta, sem­mi fizetség nem jár érte, a művészetem iránt való tiszteletből teszik. — Hm — szakította félbe az ügyvéd Zoltvayt — ahol egy éltesebb nő ennyire tiszteld a művészetet, ott vagy a nő egész­séges vagy a művészet beteg. — Várj csak, doktorkám — legyintett a színész —, mindjárt megtudod. Örömmel mentem a megadott címre. A városka fő­utcáján tornyos, komoly, földszintes uri- hiázba kalauzoltak. Beléptem. A háziasszony, elragadóan kedves matróna, fogadott. Olyan szép, ránctalan arcú öregasszonyt azóta sem láttam. Hófehér haj koronázta tiszta, magas, homlokát. Ódivatú fekete ruhát viselt s me­leg szavakkal invitált házába. — Igaz, szegényesen élünk — mondotta szelíd mosollyal —, özvegyasszony vagyok, de azért mindig akad valami a ház körül Művész urnák a legszebb szobát rendeztük be, a sarki szobát. Négy ablakos. Száraz, tiszta, egészséges. Küllőn bejárata van az elő­szobából. Mellette a szalon, azután a mi szobáink 'következnek. Az enyém és a leá­nyomé. — Ó, nagyságos asszony ... — hálál­kodtam — ... ez a megtiszteltetés . . . — Tudja, Zoltvay ur, a férjem emléké­nek tartozom vele. A boldogult nagy mű­vészbarát volt. ő maga is kísérletezett . . . egy drámáját a helyi színházban bemutatták . . . nagy sikere volt . . . ö maga is játszott benne. Mondta a direktor, ha jól emlékszem. Berényi volt a neve, milyen kár, hogy a tisztviselői pályára lépett. Mert főjegyző volt az uram, Isten nyugosztalja . . . Körülnézem, Nagyon barátságos, kellő'

Next

/
Oldalképek
Tartalom