Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-13 / 232. (385.) szám

3 Szombat, október 13. <Pw(WM(fwWíKmE Pefrogaiíi Oszkár cikke az elleiszék egységes frontjáról Prága, október 12. Petnogalli Oszkár dr., a sziovenszkói és ruszdnszkói szövetkezeit ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója tollából a Bo­hémba mai számában az alábbi cikk jelent meg, amely bizonyosan visszhangot fog kel­teni a német közvéleményben. — Már a szeptember lő-iki községi vá­lasztások — igy kezdődik a cikk — nagy változásokat okoztak a politikai helyzetben. A cseh szociáldemokrata párt veresége kö­vetkeztében hirtelen • megváltozott a cseh nemzeti koalíció* struktúrája, melynek kebe­lén belül a polgári pártok jelentékeny mó­don megerősödtek, inig a szociáldemokraták elvesztik eddigi befolyásuk nagy részét. A változás egyik természetes következménye az lesz, hogy a koalíciós pártok között a mi­niszteri tárcákért viszály tárnád, ami csak rontani fog a kormány helyzetén. Csehor­szág, Morvaország és Szilézia német vidé­keinek választási eredményei pedig jelentik ■a nemzeti eszme győzelmét és a német pol­gári pártok, azaz ama pártok megerősödé­sét, amelyek a kormány ellen eddig is sok­kal határozottabban küzdöttek, mint a szo­ciáldemokraták. Csehország, Morvaország és Szilézia községi választásainak eredmé­nye miatt a kormány helyzete súlyosabbá válik, mint a választások előtt. — A helyzet súlyosságát még kiéiesiti a sziovenszkói megyei választások eredmé­nye. A koalíciós pártok a hat megyei kép­viselőtestület egyikében sem tudtak több­ségre szert tenni. Az autonomista ellenzék (a szlovák néppárt és a mi szövetséges el­lenzéki pártjaink) négy megyében abszolút többséget kaptak, a hátramaradó két me­gyében (a kassaiban és. zólyomiban) pedig az ellenzéki pártok — a kommunistákat is beleszámítva —• jelentős többségre tettek szert. A szlovák szavazatok legnagyobb ré­szét a szlovák néppárt kapta. Ez a párt egy­maga több szavazatot szerzett, mint Hodzsa miniszter szlovák agrárpártja, Dérer szociál­demokrata pártja, valamint a cseh nemzeti demokrata párt és a cseh nemzeti szocialista párt sziovenszkói fiókjai együttvéve. A szö­vetkezett ellenzéki pártok (a keresztónyszo- ciális párt. a magyar kisgazdapárt, a ma­gyar iogpárt és a szepesi német párt) szin­tén nem várt sikereket értek el. Ezt bizo­nyltja az is, hogy ezek a pártok, noha a tu- rócszentmártoni megyében nem állítottak jelölteket, harmincnyolc mandátumhoz jutot­tak. E pártok győzelmét annál többre kell értékelni, mert a kormány minden lehetőt elkövetett, hogy ezeket az „irredentista44 pártokat összetörje. Hodzsa földmivelésügyi miniszter ezért hívta életre a köztársasági magyar pártot. Ez a párt kormánypénzen alapított sajtójával az újságírás történelmé­ben példátlanul álló izgatásba fogott a szö­vetkezett ellenzéki pártok és azok vezérei ellen. Fáradozásaik azonban hiábavalók vol­tak: a magyar nép nem engedte magát félre­vezetni, úgy hogy a köztársasági párt egyet­lenegy mandátumhoz sem jutott a megyei k ép v is elő t e s tíi 1 et e kb e n. Ha són ló. vereséget szenvedtek a magyar-német szociáldemo­kratáik is, amelyek szintén nem tudtak egy mandátumot sem szerezni. A magyar mun­kásság részben a keresztényszociális párt­ra. túlnyomó részben azonban — sajnos —- a kommunista pártra adta szavazatát, mely a választási küzdelemből mint a negyedik legerősebb párt került ki. Ezek az eredmények azt jelentik, hogy a kormánykoalíció teljes vereséget szenve­dett, inig az autonomista tábor egyfelől és a. kommunista párt másfelől nagy eredménye­ket értek el. A kormánynak választania kell a polgári pártokkal való autonómia, vagy pedig a kommunistákkal való bolsevizmus között. Tertium non datur! A kormánytól függ, hogy e két lehetőség közül azt válasz- sza, amely neki megfelelőbbnek látszik. Mindkét csoport eredményei azonban azt bizonyítják, hogy a mai kormányrendszerrel szemben az elégedetlenség a forrpontiig fo­kozódott. Szlovén szik óban nincsen talaja a cseh-szlovák nemzeti állam fikciójának, pny- nyiira nincsen, hogy Hodzsa szabadalmazott kormánypártja sem merészelt a cseh-szlovák jelszóval nekiindulni a választási küzdelem­nek, hanem beérte a „kisgazdák és föld- in ívesek köztársasági pártja44 szerényebb el­nevezésével. — A kormány többségét eddig legna­gyobbrészt a sziovenszkói mandátumoknak köszönhette. Mivel ezeknek a mandátumok­nak a száma a jövendő nemzetgyűlési vá­lasztások alkalmával jelentékeny módon fog összezsugorodni, a kormány parlamenti többsége csak papíron van meg és határo­zottan ellentétben áll a lakosság jgazi párt- eloszlásával. A koalíciónak immár nincsen többé erkölcsi joga ahhoz, hogy magát a néptöbbség reprezentánsának tüntesse föl. Ha a koalíció eddig uralmon maradhatott, ezt csak a parlamenti ellenzéknek köszön­heti, amely, noha számát tekintve, erősebb majdnem valamennyi európai parlament el­lenzékénél, taktikai gyöngeségével lehetővé tette, hogy a kormány ilyen hosszú ideig tengethette az életét. A prágai parlament el­lenzékének feladata, hogy megbuktassa a mai kormányt és ezt a feladatát megkönnyíti az, hogy az igazi népakarat és annak mai parlamenti képviselete között való eltérésre hivntkozhatik. Nem vagyok ugyan tagja a parlamentnek, de legyen szabad rámutatnom arra, hogy a különböző ellenzéki csoportok­nak: a német polgári pártoknak és a szo­ciáldemokratáknak, a szlovákoknak, a ma­gyar képviselőknek, sőt a kommunistáknak is, okvetlenül el kell érniük ezt a célt, ha komolyan akarják. A Bohiemia vendégszere­tete lehetővé teszi számomra, hogy a német Tárcarovatunk: Vasárnap: Féja Géza: Köszöntő. (Mécs László könyvére.) (Vers.) Molnár Jenő: A púpos Berta. NBP9RÓD mtataiimiiw tvwcxxaaBMmmo— A Magas Tátrában — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Orosz Sándor Éjjel permetezett az eső. A hajnali szürkületben most száll föl az ázott föld nyirkos lehelete. Láthatatlan kéz csodás gyorsasággal, ezer és ezer ezüstszálból fonja a köd hal­vány fátyolét, amely álmosan átkarolja, ma­gába olvasztja a vidéket. A sejtelmes párázatban, mint a színte­len álomképek, árnyak elmosódott vonalai imbolyognak, jönnek, mennek, ismét felbuk­kannak, hogy nyomtalanul eltűnjenek a köd­tenger tejszinti derengésében. A lomnici vonat kilátókocsijából nézem a sejtett vonalaknak, a törött árnyképek mozaikdarabjaiuak csodálatos hullámzását. Más az ősz eleji köd lent a lapályon, a lankákon és más itt az öreg Tátra lábainál. Amott, mint a sűrű szövésű házivászon, nehézkesen ráfekszik a vidékre és ólomsuly- Jyal odatapad a tárgyakhoz. Itt, az öreg hegyek tövén, mint lehelet­nyi selyemszálak fátyola kendőzi a tájat, pehelysúlyát nem érezzük, csak a mesékbe való táncának lejtését látjuk: elmosódott foltokat elénk varázsol, melyekről nem tud­juk biztosan, hogy micsodák. Talán tár­gyaknak elhalványuló körvonalai, vagy rég felejtett emlékek a tűnő ifjúkor messzesé­géből. Az öreg erdömester homlokára húzza zcrgcszakálue vadászkalapját, egyik szemé­vel a magasba pislog és korát meghazudtoló víg kedéllyel fölpattan az ülésről: — Remek napunk lesz! Csengő hangon belefog egy nótába, melytől fölvidul a többi nimród arca, itt is, ott is belevág egy-egy érces hang, hangula­tosan szól a dal: a havasról, ahol a vihar­fenyő dacol a vad széllel, ahol a magány la­kik, a csend az ur és nem terem a bűn. Ott künn, mint valami bűvös varázs­ütésre, egyszerre megváltozik minden. A ködtenger futni kezd: felülről le, a föld felé! A halvány derengésből kecsesen fölbuk­kannak a fenyők élbe futó koronái, a fák csodálatos gyorsasággal felülről lefelé nő­nek, mind szélesebb terjedelmet és alakot öltenek, a szomszédok öles ágaikkal össze­fonódnak, a fenyőerdö harmatcseppes zöld gúnyája tüneményes káprázattal kibontako­zik a sejtelmek világából. A tüszögő masinának egyszerre elakad a zihálása, a vonat nagyot zökken és fárad­tan megáll. Tátralomnic. A kocsiból kirajzik a messze vidékekről összeverődött vadásztársaság, derűs szó víg hangulata száll a fenyőillatos reggeli légben. öüké n t elenül v is sz afo rdu 1 o k. Hová tűnt a csodás ködlátomány? A néma kérdésre az öreg erdőmester halkra vált szava felel: — A hajnal habtestiü lányai clösurrautak a rengeteg mélyéből és picinyke ollóikkal fölszabdalták az ezüstfátyolt! Úgy lehet. Mert ő, aki egy emberöltőn át az erdő­ket bújta, sokszor láthatta, mikor az ősz eleji csodafátyol ezüst selymével körülfonták karcsú alakjaikat. * Ma egy éve hajtottuk a Morgást és e nap felejthetetlen emléke oly sokszor meg­elevenedett előttem, polgári pártok képviselőihez, mint a legerő­sebb ellenzéki csoporthoz és mint a cseh­szlovák köztársaság legnagyobb nemzeti 'ki­sebbségének parlamenti képviseletéhez azzal ■a felhívással forduljak, hogy kezdeményez­zék az egységes ellenzéki front létesítését. Csak igy lehet megvívni azt az egységes küzdelmeit, mely egyszer a mai kormányzó- rendszer bukását és a cseh-szlovák nemzeti állam fikciójának végét fogja előidézni. A rimaszombati egyesült protestáns gimnázium államosítása Prága, október 12. A P. M. H. október 6-i számában be­számolt azokról a tárgyalásokról, amelyek a rimaszombati egyesült protestáns főgimná­zium állami kezelésbe, való vétele ügyében e napokban folytak le Rimaszombatban. A tanácskozások egyik résztvevője, aki az ügy előző fázisait is jól ismeri, az alábbi megjegyzéseket küldte be nekünk, amelyeket szívesen közlünk, mert hiszen a szioven­szkói magyar iskolaügynek ez a fontos feje­zete megérdemli, hogy vele mindnyájunk okulására részletesen foglalkozzunk. Amidőn Szlovenszkót •— írja informá­torunk — a cseh-szlovák köztársasághoz csatolták, a köztársaság kormánya célul tűz­te ki az iskoláik államosítását. Az első küz­delemből a rimaszombati protestáns főgim­názium győztesen került ki annyiban, hogy kimondották, hogy az intézet, mint magyar nyelvű, de párhuzamos szlovák osztályok­kal kiegészített iskola, az ttkolafentartók rendelkezése Matt marad. Később pedig, no­ha az ágostai evangélikus egyházkerületi főhatóság a gimnázium államositásába bele­egyezett, az államosítás a rimaszombati re­formátus egyház — nrmt a másik f ön tartó tu­lajdonos ellenkező állásfoglalása miatt — nem következett be- Ekkor következtek az­tán ama bizonyos ..szelíd nyomások44 a re­formátusok megiput’ütáisára. Az intézet kipró­bált tanárait az állam nem rendes, hanem csak szerződéses jeílegü ideiglenes alkal­maz ott a inak Ismerte el s őket különböző drágasági segélyeiknek csak egy minimális részében részeltette. A tanári testület feljaj- d diósára az igazgatótanács kölcsoukötés ut- jtft is igyekezett: igén veiket a lehetőség leg­szélsőbb határáig kielégíteni. Amidőn azon­ban pénzt már kölcsön utján sem szerezhe­tett elő, az elszegényedett vármegyei ma­gyar lakosságtól pedig a várvavárt segítség sem érkezett meg. az igagatótanács a tanári fizetésieket, helyesebben a drágaság! pótléko­kat kényszerűségből leszállította. A kormány kezdeményezésére megin­dult az államosiitára irányuló eljárás és az 1922. évi december 18-án lefolyt tárgyaláson a felek a többek között megállapodtak ab­Ma, Kisasszony napján, mikor a vándor- fecskék hosszú rajvonala végigsiklik a légür láthatatlan utam, ismét itt vagyok, hogy a vadászmámornak azt a csodás zamatját ma­gamba szívjam, melyet egyedül a havas le­hel magából. A vadászgazda meleg kézszoritása kö­szönt és már is búcsúzom, mert az erdőszé­len ott várnak a kerülök a nyugtalankodó, vérbeli kopófalkával. Az én állásom nem fog a hosszú vadászvonalba kapcsolódni, amely a határ mentén, ia hegy tövétől a szálerdő legfelső csúcsáig, zegzugosan elhelyezkedik, az én helyem ott fönt lesz: á törpefenyős hegygerincen, ahol följebb már nincs mit ke­resni, mert ott a kopár sziklabirodalom kez­dődik. A hosszú Martin megbillenti viharverte kalapját, a megkötözött falka felét leoldja, a szekérutra kanyarodik, társa a nyugtalanko­dó füzérekkel nyomon követ. A kincstári határ mentén vonulunk. Valamikor sűrű drótsövény választotta el a két területet, aztán jött a nagy felfordulással egyetemben a vad nyerseség, a rombolók útjába bele­esett e kerítés is, elpusztították. Az ujjnyi drótok, mint az elhallgatott, néma vád szo­morú felkiáltójelei, ott lógnak le a támasztó oszlopokról. Menés közben szó nem esik köztünk. Az erdőtjárók halk szavú, hallgatag emberek, kiknek leghívebb társalkodója a rajzó gondolatok végtelen sora. A beszéd megrontója a színes hangulatoknak, melyek lépten-nyomon, mint a himes pillangók, szárnyra kerekednek. És mikor a szív be­szél, mikor a lélek önfeledten magába me­rül, a csönd meghitt érzések fakasztója. Mi­nek ilyenkor a beszéd, mikor a hang kontár visszatükrözője a hangulatok melegségé­nek, mélységének. Martin a határmenti vö.rősfenyünél meg­áll és megvár, mig felsorakozunk. Rövid pihenőt tartunk. bán, hoigy az állam az iskolaépületért és an­nak telkéért 50.000 koronát, a múzeumokért, könyvtárakéért és felszerelésekért pedig 15.000 korona évi bért fizet és folyósítják a tanároktól elvont drágasági pótlékokat 1921 január elsejétől. A kormány megbízottai ki­jelentették azt is, hogy a személyi és dologi kiadásokat már 1923 január 1-től az állam viseli éis hogy a megállapított járandóságo­kat .legkésőbb február elsején kiutalványoz­zák az iskolának. Ebben a megállapodásban sehol egy betű sincs arról, hogy az intézet egyéb vagyonára, alapjaira és alapítványaira az állam igényt tartana, tehát ezeket az igazgatótanács joggal tekintette olyanoknak, mint amelyeknek jövedelmeire igénnyel fog birni abból a célból, hogy majd boldogabb időkben egy magyarnyelyíi felekezeti isko­lát létesíthessen. A megígért államosítás és pénz helyett mindenki legnagyobb csodálkozására olyan felszólítást kapott az igazgatótanács, hogy május 15-én kiküldötte által jelemen meg Pozsonyban az államosítás érdekében való tárgyalás folytatására. Ez alkalommal a kormány részéről az a kijelentés történt, hozv az intézet épületééu és udvaráért csak 50.000 koronáit hajlandó fizetni az állam, amely egyúttal követeli hogy a múzeumok, könyvtárak s-b. tulajdonlovát in-gyen a diák át az államnak. Szóba, került az is. hovv az elmaradt tanár' pótlékokat sem fizetik ki 1921 január 1-től kezdve, mivel az bkok csak az 1922. év végén kötött megegyezést államos’tása ügyében! Ezen a-7 értekedettm a többi megbízott intézeteik kéovttelcv hde- nvuizodtak az említett kivánahn-aik ieHec?tÁ_ sebe. csupán a r-maszombat: fögimtiá^httn igazgatótanácsának méghablrny zottta, Tnr- köiv József dr. emelt az ellen Jnttro-7ottan kifogást. A várt döntés helyett újból tárgyalást mely alkalommal a korinán v inegiüzol tornak mely alkalommal akormány megbiznttainak kívánságára a föníartó tulajdonosok bele­mentek abba, hogy az intézetet tizenöt évre bétbeadják az államnak s hogy egyelőbe csak Irat évre áJliap'tsák meg a bér összest. A kormány képviselői viszont — a miniszter utólagos jóváhagyásától f-1 tó.telezetten — hozzájárultak, hogy az 50.000 koronában megállapított béren felié a múzeumok és egyéb felszerelések használatáért további 15-000 korona, évi bért fizessen az állam' az elmaradt tanári segélyeknek folvótttására azonban csupán január első raoiától kezdve voltaik hajlandók. A fentartó tulajdonosoknak ama kívánsága, hogy a működő rendes ta­nárokat névszerint felsorolva állami tanárok gyanánt átvegyék, hajótörést szenvedett a kormány képviselőjének merev ellenkezé­sén s igy csak abban állapodtak meg, hogy mindazokat a tanárokat, kik cseh-szlovák ál­lampolgárok, középiskolai képesítéssel bú­nak. fegyelmi eljárás alatt nem állanak, át Megszólítom a másik kerülőt: — Az édesapja nem jött el? Szemöldökét összehúzza és halkan felel: — Ö már többet nem vadászik! Mikor tavasszal azt a fránya zergetilalmat elren­delték, csak annyit mondott: Menj most. fiam, te helyettem, az én lábaim elfáradtak a járásban! A vörös Szkokán, a tátrai zergevadá­szok legendás vezetője! Ha vendégével, mert mindenki az volt, egyszer elindult, fagyban-hóban, sziklákon, gerinceken, szakadékokon át egy iramban vezette. Ha egyszer megállt, bozontos, nagy szemöldöke összerándult, ujjúval valamerre mutatott: — Ott vannak a zergék! Neki nem volt szüksége látócsőre, kilo­métertávolságból megismerte az erős bakot. Aztán ungon-berken keresztül vitte a va­dászt, rmig a kiválasztott darab közelébe hozta. Aki vele kint járt és z-ergét nem ho­zott terítékre, azt másodszor már nem fo­gadta vendégszeretetébe! Az öreg hát visszavonult! Most a fia járja az erdőket, vezeti a -nyugtalan kopófalkát és tele tüdővel bele­dudál a vékonyhangu tülökbe, mely annyi éven át az öreg Szkokán vállához simult! Az apák élete igy folytatódik az ivadé­kokban. * Szótlanul följebb, egyre följebb kapasz­kodunk, a védő erdőből egyszerre belépünk a törpefenyők övébe. Jaj annak, aki egyszer itt eltéved az egymásra boruló ágak áthatolhatatlan sűrű­jében! Es mégis, a havasok fejedelme, a med­ve és e nagy hegyek vérengző tigrise, a hliuz, előszeretettel itt veri föl a tanyáját. Az összefonódott ágak hálóját -keskeny, látha­tatlan csapások szelik, ezek az ö ors/águtaik. A kis Szkokán elénk vág, mire a kigyó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom