Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-05 / 225. (378.) szám
Péntek, október 8, 3 Magyar—osztják tárgyalások a volt Monarchia közös kiiiíur- kincseinek felosztásáról —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Budapest, október eleje. A monarchia szétdarabolásával fölmerült problémák között elsőrendű fontossággal bír azoknak a műkincseknek fölosztása, amelyeket a Habsburg-ház uralnia alatt a monarchia közös vagyonból szerzett, A békeszerződések ebben a valóban speciális kérdésben természetesen nem tartalmaznak határozott rendelkezés-eket, illetve intézkedést, hanem szabad megállapodás tárgyává teszik a föl- j osztást. De kimondják, hogy a volt monar- j chia tulajdonában lévő műkincseket Magyar- { ország és Ausztria szerezték meg, a fölosztás ! tehát e két állam ügye csupán, a császári! koronajavakat alkotó dolgok azonban az ősz- j szes utódállamok között fognak a népszövet- { ség által megállapítandó arányban szétosz- i tásra kerülni. Ausztria és Magyarország közt már az év eleje óta folynak permanens tárgyalások, amelyeknek anyaga két főcsoportra oszlik: a summás lajstromozásra és a tárgyaknak eredetük szerint való csoportosítására. Es csak e hatalmas munka után kerti! sor arra, hogy viták indulhassanak a fölosztás módjáról, ami körül máris keletkeztek komoly bonyodalmak. A folyó tárgyalásokról budapesti illetékes helyen egyébként a következőket mondották: — Tudvalévőén hatalmas mükíncsgyüj- teményt szerzett a régi monarchia a perszo- nálimió uralma alatt. Ezek a műkincsek egy- részt azért, mert magyar és osztrák állami vagyonból vásároltattak, másrészt, mert nagy tömeg magyar eredetű tárgyran köztük, a békeszerződés értelmében a monarchia likvidálásával fölosztanánk Ausztria és Magyar- ország között. Legelsősorban lajstromoznunk kellett tehát a bécsi közös vonatkozású mii- és egyéb kulturkincseket, így részletes listát állított össze a paritásos bizottság a volt j osztrák-magyar udvari levéltárban Iév7ő történelmi becsű ereklyékről és okmányokról, a volt császári Hermes-muzeum teljes műanyagáról és az udvari és osztrák állami könyvtár kincseiről, kivéve a volt császári koron a javak tulajdonait, amelyek likvidálását a népszövetség még nem rendelte el és amelyek tulajdonképpen az összes utódállamok között lesznek fölosztandók. — A fölosztást illetően a magyar álláspont az, hogy7 az összes magyar vonatkozású. illetve magyar eredetű műkincsek Ma- j gy-arországot illetik meg és további megőrzés i végett a Nemzeti Muzeum. vagy az Orszá- I gos Levéltár kezelésébe adandók át. Ezzel szemben az osztrákok javaslata az, hogy a műkincsek a legutolsó közös kvóta arányában osztassanak szét. Ez az álláspont azonban reánk nézve sérelmes, mert hiszen tudnivaló, hogy rengeteg olyan, szinte felbecsülhetetlen muzeális értékű tárgy és okmány j került föl Becsbe a császár-királyok ónké- ‘ nyéből, amelyek elvitázhataflan magyar tulajdonok és amelyeket még a monarchia fönnállásakor is sokszor megkíséreltünk visz- szaszerezni. Az így odaszármazott kincseket természetesen nem engedhetjük a kvóta arányában fölósztani, hiszen ezek kezdettől fogva a miéink voltak és akaratunkon kívül kerültek el tulajdonunkból az abszolutizmus idejében. — Fölösleges külön hangsúlyoznom, 1 hogy mennyire fontos úgy kultúránk, mint I Prága, október 4. A Stresemann kormányt a helyzet alakulása arra kélnyszeritette, hogy este lemondásáról ta-nácsíkozzék és rövid vita után elhatározta, hogy7 a birodalmi elnöknek beterjeszti lemondását. Csütörtök reggel háromnegyed egy- óraikor Stresemann megjelent Ebért birodalmi elnökinél és benyújtotta az egész kormány lemondását- A birodalmi elnök újból Stresemann t bizía meg az uj kormány7 megalakításával A’ Stresemann-ikor- márry elhatározását, melynek Ilire a késő éjjeli órákban érkezett s így tegnap már nem közölhettük, a szociáldemokraták magatartása idézte elő, kik minden közvetítő javaslatot elenyésző csekély szótöbbséggel visz- szautasitöttak és elhatározták, hogy a kormányból visszahívják a három szocialista minisztert. A Stresemann kormány lemondását a felhatalmazási törvény körüli harc idézte elő. Minden párt egységes volt abban, hogy a káoszból csak a felhatalmazási törvényereje vághat utat- ’Sfresentaáiti elkövette azt a taktikai hibát, hogy ahelyett, hogy közvetlen iil a birodalmi gyűlés elé lépett volna a felhatalmazási törvény megadásának kérésiével, hol egyletien párt sem merte volna a törvény megtagadásával a 'következményeket vállalni, először a frakciók elé vitte az ügyet, hol a nagy politikai kérdés a kis párt- politikai veszekedések mocsarába fűlt. A népipárt vezére támogatásáért pártja részére különböző előnyöket alkart kicsikarni éis elsősorban <a nyolc órai munkaidő megszüntetését követelte, ami az amúgy is végsőikig elkeseredett szociáílde- mokratálkalt a javaslat visszautasítására késztette, melyet a szociáldemokraták támogatása nélkül elfogadni nem lehet, mivel a javaslat alk otmányváitoztató jellege a parlament kétharmad többségének beleegyezését kívánja, ez a többség pedig a szociálde- mdkraták blokkja- nélkül nincs meg. Mint láttuk, Ebért elnök, hogy a .parlament feloszlatását elkerülje. Stresemaunt uj kormány megalakításává! bízta meg. Ha ezt nem tette volna, nem lett volna más választása, mint birodalmi diktátort nevezni kinemzeti érdekekből is, hogy a megegyezés mielőbb létrejöjjön. Bécsbe hordott ereklyéink visszaadásával történelmi múltúnk hatalmas dokumentumait fogjuk kiegészíteni. Az osztrákokkal folyó tárgyalások a megértés alapján történnek és igy remélhető, hogy még ebben az esztendőben birtokában lehetünk újra mindazoknak az emlék- és műkincseknek, amelyek a Habsburg-uralom sokszor szomorú emlékű idejében kivándoroltak tőlünk. Radnay Oszkár. nehogy7 az állam épülete egyetlen órára is nagy megr ázkódta fásoknak legyen kitéve- Mai távirataink: Berlin, október 4. (Berlini szerkesztőségünk íelefonjelentése.) A német néppárt és a centrum elnöke fölkérték Stresemannt, hogy engedjen a birodalmi elnök felszólításának és vállalja az uj kormány alakítását. A demokraták szintén azt a fölfogást vallják, hogy Stresemannak kell az uj kormányt megalakítania. A szociáldemokratáknak nem szabad a kormányban részt venniük, sőt inkább az várható, hogy többé-kevésbé éles oppoziciót fognak kifejteni a kormánnyal szemben. Jól értesült helyről arról értesítenek, hogy az uj Stresemann-kormány csak néhány személyből -alakul. Előreláthatóan csupán öt tagja lesz az uj kabinetnek, még pedig a birodalmi kancelláron kivSÍ, aki a külügyi tárcát is ellátná, a birodalmi pénzügyminiszter, a birodalmi gazdasági miniszter és a birodalmi nemzetvédelmi miniszterből áll majd a kormány. A többi resszortokat államtitkárokra bízzák az öttagú direktórium vezetése mellett. A direktórium nyomban hozzálát azoknak az intézkedéseknek és terveknek a végrehajtásához, amelyeket a válság kezdete előtt terveztek. Az őstermelést, különösen a bányászatot a munkaidő fölemelésével akarják fokozni. De fokozni akarják a munkatel- jesitményt is a német gyáriparban, hogy korlátozzák a devizaszükségleteket. Az export- ipar fejlesztéséből pedig a kiviteli illetékek jövedelmeit akarják gyarapítani. Mind az intézkedéseket rendeleti utón akarják életbeléptetni a parlament teljes megkerülésével, mert nem tudnák a szükséges kétharmad többséget megszerezni a tervek keresztülviteléhez. Rövidesen eldől, hogy-7 föloszlatják-e, vágy csak elhalasztják a képviselőházat. A föloszlaíási rendelet — hír szerint már napok óta Stresemann zsebében van. A német birodalom végső szükségében rendkívüli eszközöket akarnak igénybe venni, hogy a teljes összeomlástól megmentsék az országot. Ha a rend és nyugalom újból helyreáll majd. Stresemann a demokratikus és parlamentáris kormányrendszerhez vissza fog térni. 23E5Í586S55EÍ §irc§€iisiin-air€hlériuii Mctticürszá^ tlm A munkásság és a polgárság mérkőzése — A jofefeoMali diktatúra felé? A direktórium programja — A sajtó pesszimista hangja — A franciák a Ruhr-vidéken megakadályozzák a munka felvételét jelenet harsogva hirdette Kornél és Anasztázia frigyét. Vacsora utáni a fiatalok már karöltve vonultak az elsötétített kis szalonba és egy ablakméiyedésben kissé -elíogódottan suttogtak a boldog jövőről. Mély, hörgő sóhaj vetett véget a turbé- k olásnak. Wranyovsky terpeszkedett, nem találta a helyét, nyakát hasította a hegyes paimlag- párna, fölkelt, kereste a kapcsolót és föl- gyujtotfa a villanyt. Záip Kornél nagyobb élményeknél sem jött könnyen zavarba. — Szervusz, Wranyi! Fölsegítette a mámorából kievickélő embert. Levegőre vitte. Wrauyowsky nagyon rösteíte berugottságát és főfájás ürügye alatt gyorsan elhagyna Brühiék háza- táját. Nemsokára Záp Kornél is távozott, A mama és Anasztázia vasárnapra vacsorái a invitálták. Brühl ur a -küszöbön mégegyszer barátságosan megrázta a fiatalember kezét és hozzátette: — Maga háromezres pluszra számit? — Legalább is. — Kornél, -a viszontlátásra! A bizalmas megszólítás végleg tisztázta a helyzetet Záp Kornél javára, aki már kora délelőtt érdeklődött a kiadóhivatalban a plusz irányában. Nem három, hanem ötezerrel több lappéldány fogyott a szokottnál, a közönség bizony vette a kormánytól elhajló uijs ágot. Este ünnepi lianigiulat uralkodott a ,-Harcos Korszak44 redakciójábaju. Ott volt az öreg Lobosin is, aki kitartásra buzdította a gárdát. Záp Kornél és a szerkesztő szerényen minden tőlük telhetőt megígértek. Odajött azután Brühl kiadó ur, alki egy pillanatra féltein!vita Záp Kornélt. — Vasárnapra már hozhatja magával a jegygyűrűket. Mennyi előleg kell? Záp elvesztette egy pillanatra hagyományos megfontoltságát és megkérdezte: — A fizetésemre megy7 az előleg? — Mehet a hozományra is — felelte Brühl ur üzleti hangon. Wrauyowsky ekkor lépett a szobába. Az ujjam már ott csillogott a karikagyűrű. Egész nap ömváid marcangolta Mariskája miatt és a kinoktól gyors eljegyzéssel szabadult. Mindenki .melegen gratulált eljegyzéséhez és egészen megfeledkeztek cikkéről, amely a lapot föHendiitette. Záp Kornél odalépett hozzá, kegyesen megveregette a vállát. — Wranyi, lesz rá gondom, hogy fölemeljék a fizetésedet. Szeretlek, Wranyukám ! Brühl gyűrűs szivart vett elő. — Wranyowsíky mester, maga minden pénzt megér! Ezt mondta és átnyújtotta a szivart a mesternek. Odajött hozzá Lobosin, az öreg pártvezér és megölelte. — Látja, fiam — szólt meg indultán — fiatal koromban én is ilyen csupa tűz és láng voltam! Világ sorja ez. Fiatalon tűz és láng. öregen zsémbes panamista az ember. Előrelátó politikus volt világéletében ez a Lobosin, de a lecsúszott garáti panamával kapcsolatosan igazán nem gondolt most arra, hogy a vizbe- osett üzlet Zá-p Kornél és Wrauyowsky Károly hírlapíró urak életében uj helyzetet fog teremteni. Arra meg pláne nem, hogy Brühl Anasztázia kisasszonyt élete céljához segíti. Berlin, október 4. A lapok élénken kommentálják -a Stresemann-kormánynak a lemondását. Míg a szocialista sajtó a kormány lemondását $ a belpolitikai krízist a néppárt előretörésére vezeti vissza, addig a nacionalista lapok szenvedélyes hangú cikkeikben a szociáldemokratákra hárítják a felelősséget a koalíció szétrobban tusáért. A lapok fejtegetéseiből kitűnik az is, hogy a szakszervezetek is beleavatkoztak a konfliktusba. Lei- pert szakszervezeti vezér délután megjelent a kancellárnál és közölte vele, Hogy a szak- szervezetek nem fogadhatják el a birodalmi munkaügyi miniszternek a nyolc órai munkaidőre vonatkozó formuláját. A szakszervezetek csak arra hajlandók, hogy a munkásságot a termelés fokozása érdekében befolyásolják, azonban a nyolc órai munkaidő megszüntetését elvben él nem fogadják. A szakszervezetek elutasító magatartása úgy látszik, döntő befolyással volt a szociáldemokrata parlamenti frakció elutasító magatartására. Most általában az a felfogás uralkodik, hogy Stresemann az uj kormány összeállításánál a miniszteri tárcák számát lényegesen csökkenteni fogja, anélkül azonban, hogy a német nemzetieket bevenné a kormányba, kikkel a centrum és a szociáldemokraták j mindent együttműködést megtagadtak. Kétséges, hogy az uj kormány hosszú életű lesz-e, a lapok kivétel nélkül komoly aggodalommal néznek a közeljövő eseményei elé. A. Vossisohe Zeitung így in A parlamenti intrikák pár nap alatt összerombolfák hosszú hónapok eredményeit. Az első csapást magának a kancellárnak a frakciója, a néppárt mérte a koalícióra. A pártvezérek tegnapi tanácskozásain mind világosabban domborodott ki az a tendencia, hogy a néppárt a szociáldemokratáktól az követeli, hogy hajoljanak meg előtte. A szociáldemokratáknak fel kellett volna áldozatok a pénzügyminisztert és el kellett volna fogadniok a nyolcórai munkaidő eltörlését. Előrelátható volt, hogy a szociáldemokraták ily követeléseknek nem engedhettek, ha nem akarták minden befolyásukat elveszteni a tömegekre. Nehezen érthető, hogy egy oly tapasztalt pártvezér, mint Stresemann nem tudta megtörni frakciójának ellenállását. Azonban sokkal hatalmasabb erők vonultak fel ellene, mint ahogy a kancellár gondolta. Ugyanis erős támadás történt a német nemzetiek részéről, kik a kancellárral egyet nem értő ereket ügyesen megnyerték a maguk számára. Kívülről úgy fest a dolog, hogy a, parlamenti intrika játékáról van szó, holott valójában az a kérdés, hogy az elmúlt hónapok költségeit ki fizesse, a munkásság-e a túlórázással, vagy pedig a vagyonos osztályok adóteljesítményeikkel. A győzelmet a jobboldali körök vívták lei s ebben segíts égtük re volt a francia hatalmi politika is. A Vorwárts ágy Ír: A német néppárt ne- hlózüiparo'S szárnyának előretörése 'kétnapos krízis után a kormány lemondásához vezetett. A birodalom alapítóinak pártja intézte a legsúlyosabb csapást a birodalom eben. Miután a néppárt kiszorította a szociáldemokratákat a kormányból s ezt a többi polgári kő- zeppárt nem akadályozta meg, most e pártoknak kötelessége marad, hogy a dolgok fejlődését az alkotmányos keretek között tartsák. Az uj polgári kormány feladata, hogy a polgárháborúnak a diktatúrára törő legszélső jotoboldal felől fenyegető veszedelmét elhárítsa. A lap ezután külön cikkben foglalkozik a nyolcórai munkaidő kérdésével s hangsúlyozza, hogy a munkaidő tartalma most nem olyan fontos, mint a márka megszilárdítása és a nyugalom a politika berkeiben. A mostani viszonyok még a meglevő munkaerők kihasználását sem engedik meg, hiszen a munkásság egy tized része műnkanélküli, egy harmad része pedig alig dolgozhat pár órát hetenkint. ■ A Berliner Tageblatt liigy ír: A szociáldemokraták a néppárt provokációjának hatása alatt nemi tudták a magasabb állaimpo- litikai szükségszerűségeké t végeredményben kicsinyes pártérdekeik fölé helyezni. A lap megiálll apitja, hogy a kormány még akkor sem tudná a felhatalmazási törvényt a szociáldemokraták és a kommunisták támogatása nélkül megszavazni, ha a német nemzetieket is bevenné a koalícióba. Más megoldás nincsen, mint vagy a kormányt magát vagy egy embert diktátorrá nevezni ki. Berlin, október 4. (Wolíf.) Parlamenti körökben úgy tudják, hogy a visszalépett Sfresemanu-konmány Itatásos termelési politika által akarta az uj valuta megteremtését lehetővé tenni és gazdasági, pénzügyi és szociálpolitikai tekintetben rendkívüli felhatalmazási törvény révén akarta a célkitűzéseit elérni. Először súlyos vagyonadókat akart behozni, majd uj vágányokra akarta terelni az árak kialakulását és szembe akart szállni a kairtelek áregyezményeivel és a monopoliuniós gazdasággal. Végül az őstermelést, különösen a bányászatot akarta fokozni a munkaidő felemelésével, sőt más Az egész életre
