Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-05 / 225. (378.) szám

Péntek, október 8, 3 Magyar—osztják tárgyalások a volt Monarchia közös kiiiíur- kincseinek felosztásáról —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Budapest, október eleje. A monarchia szétdarabolásával fölme­rült problémák között elsőrendű fontossággal bír azoknak a műkincseknek fölosztása, ame­lyeket a Habsburg-ház uralnia alatt a monar­chia közös vagyonból szerzett, A békeszer­ződések ebben a valóban speciális kérdésben természetesen nem tartalmaznak határozott rendelkezés-eket, illetve intézkedést, hanem szabad megállapodás tárgyává teszik a föl- j osztást. De kimondják, hogy a volt monar- j chia tulajdonában lévő műkincseket Magyar- { ország és Ausztria szerezték meg, a fölosztás ! tehát e két állam ügye csupán, a császári! koronajavakat alkotó dolgok azonban az ősz- j szes utódállamok között fognak a népszövet- { ség által megállapítandó arányban szétosz- i tásra kerülni. Ausztria és Magyarország közt már az év eleje óta folynak permanens tárgyalások, amelyeknek anyaga két főcsoportra oszlik: a summás lajstromozásra és a tárgyaknak ere­detük szerint való csoportosítására. Es csak e hatalmas munka után kerti! sor arra, hogy viták indulhassanak a fölosztás módjáról, ami körül máris keletkeztek komoly bonyo­dalmak. A folyó tárgyalásokról budapesti illeté­kes helyen egyébként a következőket mon­dották: — Tudvalévőén hatalmas mükíncsgyüj- teményt szerzett a régi monarchia a perszo- nálimió uralma alatt. Ezek a műkincsek egy- részt azért, mert magyar és osztrák állami vagyonból vásároltattak, másrészt, mert nagy tömeg magyar eredetű tárgyran köztük, a békeszerződés értelmében a monarchia likvi­dálásával fölosztanánk Ausztria és Magyar- ország között. Legelsősorban lajstromoznunk kellett tehát a bécsi közös vonatkozású mii- és egyéb kulturkincseket, így részletes listát állított össze a paritásos bizottság a volt j osztrák-magyar udvari levéltárban Iév7ő tör­ténelmi becsű ereklyékről és okmányokról, a volt császári Hermes-muzeum teljes mű­anyagáról és az udvari és osztrák állami könyvtár kincseiről, kivéve a volt császári koron a javak tulajdonait, amelyek likvidálá­sát a népszövetség még nem rendelte el és amelyek tulajdonképpen az összes utódálla­mok között lesznek fölosztandók. — A fölosztást illetően a magyar állás­pont az, hogy7 az összes magyar vonatko­zású. illetve magyar eredetű műkincsek Ma- j gy-arországot illetik meg és további megőrzés i végett a Nemzeti Muzeum. vagy az Orszá- I gos Levéltár kezelésébe adandók át. Ezzel szemben az osztrákok javaslata az, hogy a műkincsek a legutolsó közös kvóta arányá­ban osztassanak szét. Ez az álláspont azon­ban reánk nézve sérelmes, mert hiszen tudni­való, hogy rengeteg olyan, szinte felbecsül­hetetlen muzeális értékű tárgy és okmány j került föl Becsbe a császár-királyok ónké- ‘ nyéből, amelyek elvitázhataflan magyar tu­lajdonok és amelyeket még a monarchia fönnállásakor is sokszor megkíséreltünk visz- szaszerezni. Az így odaszármazott kincseket természetesen nem engedhetjük a kvóta ará­nyában fölósztani, hiszen ezek kezdettől fogva a miéink voltak és akaratunkon kívül kerültek el tulajdonunkból az abszolutizmus idejében. — Fölösleges külön hangsúlyoznom, 1 hogy mennyire fontos úgy kultúránk, mint I Prága, október 4. A Stresemann kormányt a helyzet ala­kulása arra kélnyszeritette, hogy este le­mondásáról ta-nácsíkozzék és rövid vita után elhatározta, hogy7 a birodalmi elnöknek be­terjeszti lemondását. Csütörtök reggel há­romnegyed egy- óraikor Stresemann megje­lent Ebért birodalmi elnökinél és benyújtotta az egész kormány lemondását- A birodalmi elnök újból Stresemann t bizía meg az uj kor­mány7 megalakításával A’ Stresemann-ikor- márry elhatározását, melynek Ilire a késő éjjeli órákban érkezett s így tegnap már nem közölhettük, a szociáldemokraták magatar­tása idézte elő, kik minden közvetítő javas­latot elenyésző csekély szótöbbséggel visz- szautasitöttak és elhatározták, hogy a kor­mányból visszahívják a három szocialista minisztert. A Stresemann kormány lemondását a felhatalmazási törvény körüli harc idézte elő. Minden párt egységes volt abban, hogy a káoszból csak a felhatalmazási törvény­ereje vághat utat- ’Sfresentaáiti elkövette azt a taktikai hibát, hogy ahelyett, hogy közvet­len iil a birodalmi gyűlés elé lépett volna a felhatalmazási törvény megadásának kérésié­vel, hol egyletien párt sem merte volna a törvény megtagadásával a 'következménye­ket vállalni, először a frakciók elé vitte az ügyet, hol a nagy politikai kérdés a kis párt- politikai veszekedések mocsarába fűlt. A népipárt vezére támogatásáért pártja részé­re különböző előnyöket alkart kicsi­karni éis elsősorban <a nyolc órai munkaidő megszüntetését követelte, ami az amúgy is végsőikig elkeseredett szociáílde- mokratálkalt a javaslat visszautasítására késztette, melyet a szociáldemokraták tá­mogatása nélkül elfogadni nem lehet, mivel a javaslat alk otmányváitoztató jellege a par­lament kétharmad többségének beleegyezé­sét kívánja, ez a többség pedig a szociálde- mdkraták blokkja- nélkül nincs meg. Mint láttuk, Ebért elnök, hogy a .parla­ment feloszlatását elkerülje. Stresemaunt uj kormány megalakításává! bízta meg. Ha ezt nem tette volna, nem lett volna más válasz­tása, mint birodalmi diktátort nevezni ki­nemzeti érdekekből is, hogy a megegyezés mielőbb létrejöjjön. Bécsbe hordott erek­lyéink visszaadásával történelmi múltúnk hatalmas dokumentumait fogjuk kiegészíteni. Az osztrákokkal folyó tárgyalások a megér­tés alapján történnek és igy remélhető, hogy még ebben az esztendőben birtokában lehe­tünk újra mindazoknak az emlék- és műkin­cseknek, amelyek a Habsburg-uralom sok­szor szomorú emlékű idejében kivándoroltak tőlünk. Radnay Oszkár. nehogy7 az állam épülete egyetlen órára is nagy megr ázkódta fásoknak legyen kitéve- Mai távirataink: Berlin, október 4. (Berlini szerkesztősé­günk íelefonjelentése.) A német néppárt és a centrum elnöke fölkérték Stresemannt, hogy engedjen a birodalmi elnök felszólításának és vállalja az uj kormány alakítását. A demok­raták szintén azt a fölfogást vallják, hogy Stresemannak kell az uj kormányt megala­kítania. A szociáldemokratáknak nem szabad a kormányban részt venniük, sőt inkább az várható, hogy többé-kevésbé éles oppoziciót fognak kifejteni a kormánnyal szemben. Jól értesült helyről arról értesítenek, hogy az uj Stresemann-kormány csak né­hány személyből -alakul. Előreláthatóan csupán öt tagja lesz az uj kabinetnek, még pedig a birodalmi kancellá­ron kivSÍ, aki a külügyi tárcát is ellátná, a birodalmi pénzügyminiszter, a birodalmi gaz­dasági miniszter és a birodalmi nemzetvédel­mi miniszterből áll majd a kormány. A többi resszortokat államtitkárokra bíz­zák az öttagú direktórium vezetése mellett. A direktórium nyomban hozzálát azok­nak az intézkedéseknek és terveknek a vég­rehajtásához, amelyeket a válság kezdete előtt terveztek. Az őstermelést, különösen a bányászatot a munkaidő fölemelésével akar­ják fokozni. De fokozni akarják a munkatel- jesitményt is a német gyáriparban, hogy kor­látozzák a devizaszükségleteket. Az export- ipar fejlesztéséből pedig a kiviteli illetékek jövedelmeit akarják gyarapítani. Mind az in­tézkedéseket rendeleti utón akarják életbe­léptetni a parlament teljes megkerülésével, mert nem tudnák a szükséges kétharmad többséget megszerezni a tervek keresztülvi­teléhez. Rövidesen eldől, hogy-7 föloszlatják-e, vágy csak elhalasztják a képviselőházat. A föloszlaíási rendelet — hír szerint már napok óta Stresemann zsebében van. A német birodalom végső szükségében rendkívüli eszközöket akarnak igénybe ven­ni, hogy a teljes összeomlástól megmentsék az országot. Ha a rend és nyugalom újból helyreáll majd. Stresemann a demokratikus és parlamentáris kormányrendszerhez vissza fog térni. 23E5Í586S55EÍ §irc§€iisiin-air€hlériuii Mctticürszá^ tlm A munkásság és a polgárság mérkőzése — A jofefeoMali diktatúra felé? A direktórium programja — A sajtó pesszimista hangja — A franciák a Ruhr-vidéken megakadályozzák a munka felvételét jelenet harsogva hirdette Kornél és Anasztá­zia frigyét. Vacsora utáni a fiatalok már kar­öltve vonultak az elsötétített kis szalonba és egy ablakméiyedésben kissé -elíogódottan suttogtak a boldog jövőről. Mély, hörgő sóhaj vetett véget a turbé- k olásnak. Wranyovsky terpeszkedett, nem találta a helyét, nyakát hasította a hegyes paimlag- párna, fölkelt, kereste a kapcsolót és föl- gyujtotfa a villanyt. Záip Kornél nagyobb élményeknél sem jött könnyen zavarba. — Szervusz, Wranyi! Fölsegítette a mámorából kievickélő embert. Levegőre vitte. Wrauyowsky na­gyon rösteíte berugottságát és főfájás ürü­gye alatt gyorsan elhagyna Brühiék háza- táját. Nemsokára Záp Kornél is távozott, A mama és Anasztázia vasárnapra vacsorái a invitálták. Brühl ur a -küszöbön mégegyszer barátságosan megrázta a fiatalember kezét és hozzátette: — Maga háromezres pluszra számit? — Legalább is. — Kornél, -a viszontlátásra! A bizalmas megszólítás végleg tisztázta a helyzetet Záp Kornél javára, aki már kora délelőtt érdeklődött a kiadóhivatalban a plusz irányában. Nem három, hanem ötezer­rel több lappéldány fogyott a szokottnál, a közönség bizony vette a kormánytól elhajló uijs ágot. Este ünnepi lianigiulat uralkodott a ,-Har­cos Korszak44 redakciójábaju. Ott volt az öreg Lobosin is, aki kitartásra buzdította a gárdát. Záp Kornél és a szerkesztő szeré­nyen minden tőlük telhetőt megígértek. Oda­jött azután Brühl kiadó ur, alki egy pillanat­ra féltein!vita Záp Kornélt. — Vasárnapra már hozhatja magával a jegygyűrűket. Mennyi előleg kell? Záp elvesztette egy pillanatra hagyo­mányos megfontoltságát és megkérdezte: — A fizetésemre megy7 az előleg? — Mehet a hozományra is — felelte Brühl ur üzleti hangon. Wrauyowsky ekkor lépett a szobába. Az ujjam már ott csillogott a karikagyűrű. Egész nap ömváid marcangolta Mariskája miatt és a kinoktól gyors eljegyzéssel sza­badult. Mindenki .melegen gratulált eljegyzé­séhez és egészen megfeledkeztek cikkéről, amely a lapot föHendiitette. Záp Kornél odalépett hozzá, kegyesen megveregette a vállát. — Wranyi, lesz rá gondom, hogy föl­emeljék a fizetésedet. Szeretlek, Wranyu­kám ! Brühl gyűrűs szivart vett elő. — Wranyowsíky mester, maga minden pénzt megér! Ezt mondta és átnyújtotta a szivart a mesternek. Odajött hozzá Lobosin, az öreg párt­vezér és megölelte. — Látja, fiam — szólt meg indultán — fiatal koromban én is ilyen csupa tűz és láng voltam! Világ sorja ez. Fiatalon tűz és láng. öre­gen zsémbes panamista az ember. Előrelátó politikus volt világéletében ez a Lobosin, de a lecsúszott garáti panamával kapcsolatosan igazán nem gondolt most arra, hogy a vizbe- osett üzlet Zá-p Kornél és Wrauyowsky Ká­roly hírlapíró urak életében uj helyzetet fog teremteni. Arra meg pláne nem, hogy Brühl Anasztázia kisasszonyt élete céljához segíti. Berlin, október 4. A lapok élénken kom­mentálják -a Stresemann-kormánynak a le­mondását. Míg a szocialista sajtó a kormány lemondását $ a belpolitikai krízist a néppárt előretörésére vezeti vissza, addig a nacio­nalista lapok szenvedélyes hangú cikkeikben a szociáldemokratákra hárítják a felelősséget a koalíció szétrobban tusáért. A lapok fejte­getéseiből kitűnik az is, hogy a szakszerve­zetek is beleavatkoztak a konfliktusba. Lei- pert szakszervezeti vezér délután megjelent a kancellárnál és közölte vele, Hogy a szak- szervezetek nem fogadhatják el a birodalmi munkaügyi miniszternek a nyolc órai munka­időre vonatkozó formuláját. A szakszerve­zetek csak arra hajlandók, hogy a munkás­ságot a termelés fokozása érdekében befo­lyásolják, azonban a nyolc órai munkaidő megszüntetését elvben él nem fogadják. A szakszervezetek elutasító magatartása úgy látszik, döntő befolyással volt a szociáldemo­krata parlamenti frakció elutasító magatar­tására. Most általában az a felfogás uralkodik, hogy Stresemann az uj kormány összeállí­tásánál a miniszteri tárcák számát lényege­sen csökkenteni fogja, anélkül azonban, hogy a német nemzetieket bevenné a kormányba, kikkel a centrum és a szociáldemokraták j mindent együttműködést megtagadtak. Kétséges, hogy az uj kormány hosszú életű lesz-e, a lapok kivétel nélkül komoly aggodalommal néznek a közeljövő esemé­nyei elé. A. Vossisohe Zeitung így in A parlamenti intrikák pár nap alatt összerombolfák hosszú hónapok eredményeit. Az első csapást magá­nak a kancellárnak a frakciója, a néppárt mérte a koalícióra. A pártvezérek tegnapi tanácskozásain mind világosabban dombo­rodott ki az a tendencia, hogy a néppárt a szociáldemokratáktól az követeli, hogy ha­joljanak meg előtte. A szociáldemokratáknak fel kellett vol­na áldozatok a pénzügyminisztert és el kel­lett volna fogadniok a nyolcórai munkaidő el­törlését. Előrelátható volt, hogy a szociáldemo­kraták ily követeléseknek nem engedhettek, ha nem akarták minden befolyásukat elvesz­teni a tömegekre. Nehezen érthető, hogy egy oly tapasztalt pártvezér, mint Stresemann nem tudta megtörni frakciójának ellenállását. Azonban sokkal hatalmasabb erők vonultak fel ellene, mint ahogy a kancellár gondolta. Ugyanis erős támadás történt a német nem­zetiek részéről, kik a kancellárral egyet nem értő ereket ügyesen megnyerték a maguk számára. Kívülről úgy fest a dolog, hogy a, parlamenti intrika játékáról van szó, holott valójában az a kérdés, hogy az elmúlt hóna­pok költségeit ki fizesse, a munkásság-e a túlórázással, vagy pedig a vagyonos osztá­lyok adóteljesítményeikkel. A győzelmet a jobboldali körök vívták lei s ebben segíts égtük re volt a francia hatal­mi politika is. A Vorwárts ágy Ír: A német néppárt ne- hlózüiparo'S szárnyának előretörése 'kétnapos krízis után a kormány lemondásához veze­tett. A birodalom alapítóinak pártja intézte a legsúlyosabb csapást a birodalom eben. Mi­után a néppárt kiszorította a szociáldemokra­tákat a kormányból s ezt a többi polgári kő- zeppárt nem akadályozta meg, most e pár­toknak kötelessége marad, hogy a dolgok fej­lődését az alkotmányos keretek között tart­sák. Az uj polgári kormány feladata, hogy a polgárháborúnak a diktatúrára törő legszélső jotoboldal felől fenyegető veszedelmét elhá­rítsa. A lap ezután külön cikkben foglalkozik a nyolcórai munkaidő kérdésével s hangsú­lyozza, hogy a munkaidő tartalma most nem olyan fontos, mint a márka megszilárdítása és a nyugalom a politika berkeiben. A mos­tani viszonyok még a meglevő munkaerők kihasználását sem engedik meg, hiszen a munkásság egy tized része műnkanélküli, egy harmad része pedig alig dolgozhat pár órát hetenkint. ■ A Berliner Tageblatt liigy ír: A szociál­demokraták a néppárt provokációjának ha­tása alatt nemi tudták a magasabb állaimpo- litikai szükségszerűségeké t végeredmény­ben kicsinyes pártérdekeik fölé helyezni. A lap megiálll apitja, hogy a kormány még akkor sem tudná a fel­hatalmazási törvényt a szociáldemokraták és a kommunisták támogatása nélkül meg­szavazni, ha a német nemzetieket is bevenné a koalícióba. Más megoldás nincsen, mint vagy a kormányt magát vagy egy embert diktátorrá nevezni ki. Berlin, október 4. (Wolíf.) Parlamenti körökben úgy tudják, hogy a visszalépett Sfresemanu-konmány Itatásos termelési po­litika által akarta az uj valuta megteremté­sét lehetővé tenni és gazdasági, pénzügyi és szociálpolitikai tekintetben rendkívüli fel­hatalmazási törvény révén akarta a célkitű­zéseit elérni. Először súlyos vagyonadókat akart behozni, majd uj vágányokra akarta terelni az árak kialakulását és szembe akart szállni a kairtelek áregyezményeivel és a monopoliuniós gazdasággal. Végül az őster­melést, különösen a bányászatot akarta fo­kozni a munkaidő felemelésével, sőt más Az egész életre

Next

/
Oldalképek
Tartalom