Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-31 / 247. (400.) szám

Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHRARTH ERNŐ dr. Prága és Balassagyarmat (fi.) Prága, október 30. A sleeping cár, amely Masaryk elnököt elvitte a nyugati hatalmak fővárosába-, egy nappal az ötéves jubileum előtt programsze­rűen hazagördült, hogy az államfő másnap idejében fölül vashassa üzenetét, amelyet a politikai világ meglehetős érdeklődéssel várt. 'Az előzmények után senkit sem lepett meg, hogy az üzenet a külföldi utazás alatt szer­zett tapasztalatokból indult ki és csak azután foglalkozott a szorosan vett cseh-szlovák politika föladataival. A külföldi ut mintegy prelúdiuma volt a jubileumi ünnepségeknek. Benes és a Hrad- zsin ceremóniamestere főként azért rendez­ték meg, hogy a külföld és a köztársaság szkeptikus leikeinek demonstratív módon be­mutassák, hogy a cseh-szlovák állam nem álom, hanem tartós életre hivatott reális va­lóság. Erre a demonstrációra — nézetünk szerint — nem volt szükség, mert a hívőket úgy sem kell, a szkeptikusokat pedig úgy sem lehet meggyőzni. Az utazás egyes fázi­sainak külsőségeiből különben igen hasznos tanulságot lehet levonni. Már egymagában az a negatívum, hogy Masaryk nem ment el Rómába, köteteket beszél. A londoni „rezer­vált" fogadtatás is sok töprengésre ad alkal­mat. Nem mi, hanem a cseh nép egy lelkes barátja: Scotus Viator használta ezt a kife­jezést és ismét nem mi, hanem a Kiauiur- párti cseh sajtó élezte ki az ellentétet a párisi és a londoni fogadtatás külsőségei között. Mindenki tisztában van vele, hogy ez a meg­különböztetés nem Masaryknak, az európa- szerte ismert tudósnak, hanem az általa kép­viselt állam politikai irányának szólt. Meg vagyunk ugyanis győződve róla, hogy Masa­ryk, a szociológus, Angliában, Jierbert Spen- cer és Sidney Webb hazájában, bizonyosan nagyobb rokonszenvre számíthat, mint Fran­ciaországban, ahol Barrés szelleme uralko­dik. Ha tehát Angliában mégis hűvösebb fo­gadtatásra talált, úgy ez az államfőnek szólt, aki Párisban azt a kijelentést tette, hogy ál­lama Franciaországgal, jó és rossz időben egyaránt, együtt akar haladni. Lehetséges, hogy éppen a londoni benyomások késztették Masarykot üzenetében olyan kijelentésekre, amelyekből az látszik következni, hogy óhajtja Németország megsegítését. Az üzenet többi részének olvasása köz­ben leginkább három tétel ragadta meg a figyelmünket, még pedig: 1. az a kijelentés, hogy Cseh-Szlovákia óhajtja a barátságos viszonyt Magyarországgal; 2. az a megállaz, pitás, hogy a cseh-szlovák kereskedelmi po­litika nem megállapodott és 3. az a nyilatko­zat, amely a cseh-szlovák álam nemzeti jel­legét húzta alá. Látszólag egészen különálló dolgokról van szó és mégis — legalább mi úgy véljük — mindezek egy gyökérben fut­nak össze, A cseh-szlovák kereskedelmi po­litika határozatlansága és a cseh-szlovák— magyar viszony rendezetlensége ugyanis egyaránt annak a következménye, hogy a nemzeti állam fikciója valósággal állami dog­mává lett min álunk. Reálpolitikát hirdetnek, de valójában érzelmi politikát űznek; érzelmi politikát, ameb/nek tengelye a forrón lüktető cseh nemzeti érzés. Ez az érzelem az oka annak, hogy a külpolitikát nem igazítják a gazdasági érdekek zsinórmértékéhez, aminek klasszikus példája éppen a Magyarország irányában, követett magatartás. A nemzeti állam fikciójának elejtése ellenben mindeze­ket a rendellenességeket könnyen megszün­tetné: a gazdasági szükségszerűségek hatá­rozott irányba terelné a külföldön is határo­zatlannak mondott cseh-szlovák külpolitikát, a nemzeti kisebbségi kérdés likvidálásával pedig könnyebben győzhetné le a magyar közvélemény ellenszenvét- és nyithatná meg a gazdasági együttműködésnek kapuját, amire éppen nekünk, a piacokra szoruló államnak, volna szükségünk. Ugyanabban az órában, amikor Masaryk elnök a prágai várban fölolvasta üzenetét, Balassagyarmaton, tehát igen közel a cseh­szlovák határhoz, nem ugyan a magyar ál­lamfő, de Magyarországnak első felelős po­litikusa: Bethlen István gróf mondott nagy beszédet. Bennünket természetesen a ma­gyar miniszterelnöknek leginkább azok a ki­jelentései érdekelnek, amelyek az utódálla­mokban élő magyarság helyzetét érintették. Bethlen a többi között kifejezte abbeli remé­nyét, hogy minden állam (értve a cseh-szlo- vák államot is) többre becsüli a jószomszédi viszonyt, mint azokat a csekély előnyöket, amelyeket a kisebbségek elnyomásával sze­rezhet, Bethlen ezzel a mondatával egy álta­lános érvénnyel biró igazságot, szinte politi­kai laixiómát rögzített meg. Kérdjük azonban: valóban áthatotta-e már ez az igazság a cseh-szlovák állam sorsának intézőit? Úgy hisszük, hogy nem, mert különben Masaryk sem hirdette volna oly éles hangsúllyal a nemzeti állam számtalanszor megcáfolt dog­máját. Pedig ezt a dogmát el kell ejteni, ha komolyan akarják az állam belső nyugalmát és a miagyar szomszédhoz való viszony tar­tós rendezését. Milyen könnyű volna meg- valósitani ezt az ideális állapotot, ha egy kis jóakarattal nyúlnának hozzá a probléma megoldásához! Milyen egyszerű volna a jó­szomszédi viszony helyreállítása, ha erre csakugyan nagyobb súlyt helyeznének, mint azokra a minimális előnyökre, amelyeket a mai kisebbségi politikával vélnek elérni! Csak az érzelmi politikát kell fölváltani egy józan gazdasági reálpolitikával, amely a pa­rányi előnyöknél többre becsüli azokat a va­lóban nagy gazdasági előnyöket, amelyeket a cseh-szlovák köztársaság a magyar piac megnyitásával szerezhet meg. szerződésről tárgyaltam és azt aláírtam. El­simítottam azt a kereskedelempolitikai vi­szályt, amely a két állam között fölmerült. A belga kormánnyal a cseh-szlovák-belga ke­reskedelmi konfliktus kiküszöbölése végett tárgyaltam. Ugyanerről az elnök brüsszeli látogatása alkalmával is tárgyaltunk. A belga külügyminiszterrel való politikai be­szélgetések folyamán hangsúlyoztuk, hogy mindkét állam érdekel közel állanak egy­máshoz a gazdasági verseny ellenére is. A szinajai konferencia — A szinajai konferencián a kisantant miniszterei a kisantantnak Magyarországhoz való uj politikájáról, a rekonstrukció és az együttműködés politikájáról tárgyaltak, ha Magyarország belpolitikai föltételei ezt a po­litikát keresztülvinni engedik. Megállapod­tunk a közgazdasági és politikai föltételek­ben, amelyek alapján hozzá lehetne járulnunk a zálogjog bizonyos időre való felfüggeszté­séhez. Pénzügyi ellenőrzést követeltünk, hogy a kölcsönnel ne éljenek vissza, követeltük, hogy a szövetségesek legyenek tekintettel a három állam fizetési kötelezettségeire és hogy Magyarország nyújtson biztosítékot arra nézve, hogy szomszédaival szemben továbbra is lojális és békeszerető politikát folytat, vé­gül követeltük a leszerelési kérdés végleges rendezését s egy politikai jegyzőkönyv alá­írását, amely hasonló lenne ahhoz a politikai jegyzőkönyvhöz, melyei Ausztria Genfben irt alá és amely Magyarországot és a többi államot lojális és békés politikára kötelezi. — Genfben alkalmam volt személyesen tárgyalni Bethlen gróf magyar miniszterel­nökkel. A kérdések legtöbbjében megegyez­tünk az előbbi értelemben. A többi kérdések egész soráról még folynak a tárgyalások. Magyarország rekonstrukcióját a népszövet­ség a jóvátételi bizottsággal együtt fogja vég­rehajtani. A szinajai tárgyalásoknak nagy politikai jelentősége volt annyiban is, hogy megszilárdította a kisantant kötelékeit, rá­mutatott az uj politikai problémák egész so­rára, különösen a balkáni és az oroszországi viszonyokra és érintette a gazdasági kérdése­ket is, melyekkel a legközelebbi belgrádi ta­nácskozás fog részletesen foglalkozni. Cseh-Szlovákia és Olaszország — A szeptemberi olaszországi útnak két oka volt. Rómáiban éppian uigy, minit London­iban és Parisban szükséges volt a Magyar- ország rekonstrukciója tárgyában követendő közös politikára nézve megegyezni, másrészt el kellett intézni a cseh-szlovák—olasz kér­dések egész sorozatát. Tárgyaltunk a cseh­szlovák—olasz kereskedelimi viszonyról, a Franciaországgal kötött szerződésnek meg­felelő szabályozásáról, valamint olaszországi hadii adósságainkról. A hadianyagokra vo­natkozó eddigi szerződést nem ratifikáljuk és megállapodtunk, hogy Olaszország velünk szemben olyan magatartást fog tanúsítani, miint Anglia Olaszországgal szemben, más szóval azt valószínűen a szövetségközi hadíi- adósságok közé fogják sorozni. A római út­nak politikai jelentősége i:s volt. Ez volt az első közvetlen érintkezési alkalom Mussolini olasz miniszterelnökkel A magunk részéről hangsúlyoztuk, hogy Középeurópábam Olasz­országra való tekintettel is olyan politikát akarunk követni, amely a háború alatt közös irányunk volt Olaszországgal: a politikai 100 cseti-szl. koronáért fizettek ma, október 30-án: Zürichben 16.475 svájci frankot Budapesten —.— magyai koronát Bécsben 208500.— osztrák koronát Berlinijén 189500 000 000.— némei márkát Hcgnggif a parlament isii ülésszaka A külügyi és pénzügyi miniszterek expozéi — Benes beszámolt külföldi utazásairól — Cseh-Szlovákia viszonya Magyarországhoz — Cseh-Szlovákia elvi okokból határozta el, hogy Magyarországot megsegiti Prága, október 30. A kélpvis előhúz és a szenátus ma gyűlt össze a parlament őszi ülésszakának megnyi­tására. Az ülésnek különös jelentőséget adott az, hogy Benes ismertette az elmúlt hó­napok külpolitikai történetét és Becs'ka pémz- ügyminiszer előterjesztette a költségvetési javaslatot. A szlovák néppárt távolmaradása természetesen élénk feltűnést keltett. A par­lament két házának üléseiről következő ki­merítő jelentéseink számolnak be: Kínos incidens az ülés megnyitásakor A képviselőiház mai ülését délelőtt 11 órakor igen nagyérde'klődés mellett nyitotta meg Tomasek képviselőházi elnök. A képvi­selők podsoraiban majdnem minden hely megtelt, csak a szlovák néppárt maradt tá- ( vol Hlmkának amaz ismert fölszólitása foly­tán, hogy a párt képviselői és szenátorai az október 30.~i szlovák nemzeti ünnepre való A külügyminiszter expozéja Benes 11 óra 40 perckor kejdett hozzá expozéjának fölolvasásához. A külügyminisz­tert, amikor a szónoki emelvényre lépett a cseh nemzeti szocialisták és az agráriusok zajosan megtapsolták, míg az ellenzék részé­ről, különösen a német nemzetiek padsorai­ból élés közbekiáltások hangzottak el. Az expozé bő kivonatban igy hangzott: — Amióta utoljára jelentést tettem, az események egész sora zajlott le, amelyeket röviden, összefoglalva fogok elmondani, hogy a vita befejeztével azután szükség esetén részletes adatokkal és magyarázatokkal szolgáljak. Júliusban politikai utón voltam Párisban, Londonban és Brüsszelben. Ez­után következett a szinajai konferencia, majd Olaszországgal folytattam politikai tárgyalá­sokat. Nemsokára egy hónapot töltöttem G miben. Ezekhez még egy ren-'kivül r jelentőségű esemény csatlakozott: a köztár­sasági elnök párisi, londoni és brüsszeli utazása. Az angliai és franciaországi tárgyalások — Ennek az utazásnak célja az volt, hogy a kérdések egész sorozatát elintézzük. A magyar kormány röviddel ezelőtt arra kérte a jóvátételi bizottságot, hogy tegye le­hetővé a külföldi kölcsön folyósítását és old­ja föl az országot terhelő zálogjogot. A kis­antantnak sok érdeke fűződik ehhez az ügy­höz, amellyel a szinajai konferencia alkal­mával is foglalkoztunk. Én tudni akartam a tekintettel táviratilag mentsék ki magukat a ház elnökségénél. A karzatok is zsúfolásig megteltek. Benes előre beharangozott nagy expozéjára való tekintettel a diplomáciai kar tagjai igen nagy számmal jelentek mega ré­szükre fentartott páholyban. Ott láttuk Huyst- manst, valamint a hamburgi interaacionálé- nak több kiküldöttét, továbbá néhány ruszin politikust. Az ülés megnyitásának pillanatában az elnök} emelvénnyel szemközt lévő karzaton fölemelkedett Pálka Mihály pozsonyszent- györgyi és Koleszár Milos pozsonyi lakos, külsejük után ítélve rokkant katonák és éltet­ni kezdték Szlovenszkó autonómiáját és Hlin- kát. Az intermezzo meglehetős nagy feltű­nést keltett, a képviselők fölkapták fejüket és a karzat felé fordultak. Pár másodperc múl­va ellenőrök jelentek meg a karzaton és a fő* nem iratkozott szónokokat kituszkolták. A két tüntető eközben a szlovák himnuszt énekelte. nyugati hatalmak álláspontját és iölhsználfam a júliusi utazást, hogy a magyar kérdésben részletes tájékozódást szerezzek arról, mi­ként vélekednek erről a kérdésről azok, akiknek a legtöbb joguk van arra, hogy eb­ben a kérdésben együtt döntsenek. A kisan­tant azt követeli Magyarországtól, hogy fo­gadja el az ellenőrzésre vonatkozó föltétete- ket, amelyek hasonlóak az ausztriai ellenőr­zéshez. (A parlamenti hivatalos kőnyomatos­ból ez a mondat hiányzik. A szerk.) — Párisi és londoni utazásom alkalmá­val a jávorinál kérdéssel is foglalkoztam és hozzájárulásomat adtam ahhoz, hogy ezt az ügyet nemzetközi bíróság elé terjesszük. A kérdésnek ezzel elvettük az élét és reméljük, hogy véglegesen el fogjuk Intézhetni. —. Utazásom alkalmával meg akarjam ismerni London, Páris és Brüsszel pontos ál­lásfoglalását a jóvátételi kérdésben, amely bennünket nagyon is érdekel. Úgy mint az­előtt, most sem feledkeztem meg annak han­goztatásáról, hogy nem akarunk beavatkoz­ni ebbe az ügybe, amely bennünket közvet­lenül nem érdekel és amelyhez hozzászól­nunk jogunkban nem áll. Nézetem szerint az európai béke föltételei az angol-francia megegyezés és az antant föntartása. —i Tárgyaltam kereskedelempolitikai kérdésekről is. Megtárgyaltam a francia- cseh-szlovák kereskedelmi szerződés alap­elveit és a szerződést rövid időn belül a képviselőhöz elé fogják terjeszteni. Curzon lorddal a cseli-szlová^-angol kereskedelmi jjjjy ...... Prága, szerda, 1923 október 31. . J /Vi7}(£ÜA&'H'F¥2TA>T> Masai I Jgf Jy mi w MT Jm H Jw M Jm Jsr Ifi JSSr Pánská-«,üCe 40. l Telefon •. 30349. Wá m jW bM J&F Ja¥ HL _ - Kiadóhivatal: Prása. I., LHiova f&i «ÉÖS8S» *<88®. alice ia ^ Telefon 6797 szám Sürgönyeim! Hírlap, Praha — ^ inni nminimiMi> nn i i iV i .................... ......... n mi imi i —i—miiiuunmimjui. Jm # dfjjíf -W évfolyam 247. (400.) szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom