Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-30 / 246. (399.) szám
Éppen ezek a híresztelések bizonyítják I legjobban, hogy a kormány helyzete szánal-J más vergődés immár, kétségbeesett helyzetében nyúl olyan eszközökhöz, hogy helyzetét, hatalmát föntarthassa, amelyek előre is kilátástalanok. Hisszük, hogy az ellenzék végre föltalálja önmagát, tudatára jut erejének és a kormánypártok gyöngeségének. Kihasználja mostani előnyös helyzetét. A kormány súlyos sebeket kapott, gyöngülten, saját soraiban megbontva tér vissza az őszi ülésszak megnyitásakor a parlamentbe. Ha a parlamenti ellenzék végre fölemelkedik hivatásának mia- gasaltára, megérti a helyzet komolyságát és a népnek törvényes formában kifejezett akaratát, úgy megteremti az egész ellenzék egységét és akkor, ha kellő mérlegeléssel jár el, meg kell találnia a módját annak, hogy rákényszerítse a kormányt a parlament feloszlatására. Ha ez megtörténik, úgy az ellenzéknek nyert ügye lesz és akkor a kormány és vele ez a mostani rendszer végleg megbukott. it Köztársaság! elnök üzenete Törekvés a Magyarországgal való barátságos viszonyra — Kereskedelmi politikánknak nincs határozott iránya — Az állam nemzeti jellege A megsebzett kormánytöbbség (p.) Losonc, október 29. A kormány szeptemberben a választásoknál megbukott. Ezt sem ferdítésekkel, sem agyonhallgatással eJfelejttetni nem lehet. Nem lehet a bukás következményeinek levonása elől sem kitérni. A kormány pártjai és sajtója mind a kettőt megkísérli. De mindez nem használ, itt áll a bukás ténye, azon senki nem tud már segiteni, a következmények is be fognak állani, minden mesterkedés már csak vergődést jelent, ideig-óráig lehet halasztani, de egyebet nem érnek el. A Szlovenszkóban megtartott megyei választások után már lehetetlenség az eredményt elferdíteni, vagy letagadni. A megyei választások politikai jellege és jelentősége nem vitás dolog. Csak politikai pártok vettek abban részt, min derűk politikai programjának hangoztatásával iparkodott szavazatokat szerezni. Még a zsidó párt is politikai jelszavakkal indult a harcnak, most a megyei választásoknál nem az volt a jelszó, hogy a „zsidókat meg akarja kímélni a politikai küzdelmektől", hanem, hogy a zsidóságnak számához, intelligenciájához és gazdasági jelentőségéhez mért befolyást kell szerezni és biztosítani, végeredményben a zsidóságnak külön pártban való tömörülése azt jelképezi, hogy a zsidóság, mint külön nemzeifékisebb- ség akar jogokat. A megyei választásoknak az a közismert eredménye, hogy az összes leadott szavazatokból nem is egyharmad- rész, mindössze 32 százalék esett az összes kormánypártokra, addig a három ellenzéki párt együttvéve a szavazatoknak majdnem kétharmadát, 64.5 százalékát kapta és ezenkívül a zsidó párt kapott 3.5 százalékot, az utóbbiak, ha nem is számíthatók ellenzékieknek, azonban éppen oly kevéssé vehetők kormánypártiaknak. A bukás tehát hatalmas, alapos és kétségtelen. A dolgoknak ilyen állása mellett a kormány el is ismerte a bukást. Csak szépíteni és tetszetősen kimagyarázni iparkodott. És itt hozzányúlt ahhoz a fegyverhez, amelyet a bukott pártok és lecsúszott kormányhatalmak akkor szoktak igénybe venni, amikor a bukást semmikép sem lehet takargatni. Elmondják, hogy a nép tudatlan, műveletlen, az ezeréves járom után még nem bizonyult érettnek a szabadságra. Nem tudott ellenállni az ellenzék demagógiájának és terrorjának. Ezek a sirámok megszokott és ócska védekezések, ezért nem szokás haragudni, nem kell ezt komolyan venni és nem is érdemes azzal bőven foglalkozni, azokra válaszolni. Épp azért nem terjeszkedünk ki részletesen arra, hogy a kormánypártok a hatalomnak és a terrornak milyen eszközeit mozgósították a választásoknál a demokrácia nagyabb dicsőségére. Még Hodzsa miniszter urnák ígérgetéseit sem elevenítjük föl és nem tárgyaljuk azokat az erdővásárlásokat sem, amelyeknek vevői a vételárat két pénztárba fizették le, az egyiket, a szerződésbe fölvett vételárat. az állampénztárba, míg a külön pótlék külön bankokba folyt be és miután a jobbik esetet tesszük föl, mondjuk, hogy onnan a választások céljaira vándoroltak ki. De a kormánynak egyebet is kell tennie, miután nem érez magában hajlandóságot arra, hogy a helyét átadja. Tehát tett más kísérleteket is. Először tárgyalt a kommunistákkal. Úgy gondolkozik, hogy ami sikerült egyszer, annak sikerülnie kell másodszor is. 1920 után a munkástömegek és általában a szocialista szavazatok nagy része, túlnyomó többsége elfordult a szociáldemokrata párttól és szembehelyezkedett a kormány politikájával. De nem fordultak el a párttól és a kormánytól Dérer, Markovics, Oktavec, Érti, Csunderlik, Becskó és a többi szociáldemokrata képviselő urak és ezeknek szavazata pótolta százezrek elfordulását. Hátha meg lehet kísérelni újból és meg kell majd szerezni Darula, Szvellik, Kunst képviselő urak szavazatát és a nem képviselő vezetőknek támogatását és akkor megint minden rendben lesz. Helyi sikereket a kormány föl is tud mutatni, egyes községekben a kommunista tagok készséggel állottak a kormánypártok rendelkezésére, de ezeket a rövid szeretkezéseket még meg lehet magyarázni a népnek, meg lehet okolni azzal, hogy mi és a többi ellenzéki párt vagyunk a legfeketébb reakciósok. De majd ha a gyárak továbbra is zárva maradnak és a kormány gazdasági politikája következtében az országúira kikerült munkástömegek ezután sem kapnak bebocsátást a gépekhez, a műhelyekbe, vájjon akkor képesek lennének-e a vezetők egy kormánytámogatást a kétségbeesett választóik előtt igazolni? A kommunista párt vezetői előtt is nyitva állott az ajtó, amikor azon át Dérer és társai bevonultak a kormány kebelébe. Akkor ellenállottak és nem hagyták el népüket és nem igen hihető, hogy most, amikor a nép elkeseredése nagyobb, mint akkor volt s a kormány hatalma jobban ingadozik, mint valaha, hogy most tennék meg azt a lépést, aminek megtevésétől annakidején visszariadtak. A szlovák néppártnál is, úgy látszik, állandóan kopogtatnak a keritők. Érdekes megfigyelni a szlovák kormánypárti sajtónak viselkedését a néppárttal szemben. Két-három napon át mosdatlan szájjal és tajtékzó dühhel Öntik a támadásokat, a vádakat a néppárt felé. Megtagadják tőlük a szlovák nemzeti öntudatot, megvádolják azzal, hogy az államot akarják fölborítani, kétségbevonják egyéni és politikai becsületüket. Azután egyszerre elcsöndesediik a harci zaj, két-három napon át nem foglalkoznak a néppárttal. Sőt egy szép napon, a Holly szlovák költő emlékére rendezett ünnepéllyel foglalkozva, a Slovensky Dennik még azt is megtette, hogy megdicsérte Hiúikat és a meleg elismerés hangján emelte ki a szlovák nemzet önérzetét, amely beszédéből kisugárzott. De azután egyszerre ismét fölvonulnak a szitkozódások, újból olvashatjuk ugyanazoknak a lapoknak hasábjain, hogy a Hlinka-párt és vezére árulója a szlovák nemzetnek és a szlovák nemzeti szabadságnak. Az olvasóra mindez úgy hat, mintha közbe-közbe reménykednének odaát, hogy a fllinka-pártot sikerül megpuhi- tani és beterelni a kormány aklába. Időközönként olvassuk azt is, hogy milyen árt kínálnak a megtérés ellenében. Sra- mek lesz az iskolaügyi miniszter, a néppárt megkapja a három gimnáziumot. Olvasunk arról is, hogy Hrubán, a cseh néppárt vezérembere két héten keresztül itt, Szlovenszkón folytatott a néppárt vezetőivel tanácskozást. Azután újabb szidalmak látnak napvilágot, amelyek a Hlinka-párt „bornirt“-ságáról beszélnek, elmondják, hogy .a párt nem jóhiszemű. Itt is, úgy látszik, szép remények szemfedője a meg-megujuló elkeseredés a néppárt ellen. Mi ismételten kifejeztük, hogy a néppárt megszerzése a mostani kormányrendszer részére politikai és erkölcsi lehetetlenség. A néppárt már régóta olyan utakon jár és olyan célokat tűzött ki, amelyek részére lehetetlenné teszik, hogy odadobott morzsákért s különösen egyéni ellenszolgáltatásokért föladja a harcot, cserbenhagyja programját. A néppárt az autonómiát tűzte ki programjául, ezzel áll, vagy bukik. A néppártról föltenni, hogy most, hosszú és nehéz munka és küzdelem árán elért győzelme után, egy olyan paktumot kössön, hogy e z t a kormányt, e z t a rendszert támogassa, a legnagyobb sértés a párttal és annak tagjaival szemben. Nem egyéb, mint föltenni, hogy a néppárt hajlandó elkövetni a leggyalázatosabb árulást s cserbenhagyni azt a népet, amely üldözések és csábítások dacára híven és'önfeláldozóm kitartott a párt mellett és azt nagy diadalhoz segítette. Prága, október 29. A köztársaság ötéves jubileumának hivatalos ünnepségei tegnap a következő sorrendben zajlottak le: A köztársasági elnök reggel 9 óra 45 perckor Pellé táborok-nisgykövetet a csehszlovák fehér oroszlánrend jelvényével dekorálta. Guth-Jarkovsky dr. miniszteri tanácsos, a rend igazgatója fölolvasta a cseh-szlo- vák kormány rendeletét, amellyel a tábornoknak a kitüntetést adományozták, majd fölkérte a köztársasági elnököt, hogy a rendjelet nyújtsa át Pellé tábornoknak. Ennek megtörténte után, 9 óra 55 perckor Udrzal nemzetvédelmi miniszter, Mittelbauser tábornok, vezérkari főnök és Machár dr. had- seregfölügyelő tolmácsolták az elnöknek a hadsereg hódolatát. Udrzal üdvözlő szavaira az elnök rövid beszéddel válaszolt, a mely beit a többi között elismerését fejezte ki a francia katonai missziónak a cseh-szlovák hadsereg kifejlesztésének érdekében tett munkálataiért és köszönetét mondott Pellé és Mit- íelhauser tábornokoknak. 10 óra 40 perckor a köztársasági elnök Benes külügyminiszter, Sárnál kancellár, Csecsek és Hoppé tábornokok, valamint Masia- ryk János követségi tanácsos jelenlétében a diplomáciai kart fogadta, amelynek nevében annak doyenja: Marmaggi nuucius köszöntötte a köztársasági elnököt, aki válaszában a többi között ezeket mondotta: — Noha államunk szilárd megalapozásán fáradoztunk, nem feledkeztünk meg a szomszéd államokról sem. Szivből kívánjuk, hogy politikai és gazdasági konszolidációnkhoz rövidesen csatlakozzék a szomszéd államok konszolidációja, amelynek elérésére jóakara- tuan nyújtjuk támogatásunkat. Hála a támogatásnak és annak a megértésnek, amelyben Középeurópa konszolidációjáért folyó munkánkat az Önök kormányai és a népszövetség részesítik, reméljük, hogy folytathatjuk munkánkat, amelynek jelszava „mindnyájan mindenkiért" és meg tudjuk hozni Európa minden népének az annyira áhított tényleges békét. Az üzenet A diplomáciai testület fogadtatása után, 11 óra 25 perckor a köztársasági elnök a nemzetgyűlés mindkét házának elnökségét és a kormány valamennyi tagját fogadta. Masa- ryk elnököt Tomasek képAiselőházi elnök üdvözölte, amire az elnök fölolvasia politikai szempontból is igen jelentős üzenetét, amelynek elvi része így hangzik: — Képviselő és Szenátor Urak! Miniszter Urak! Önök hírekben értesültek róla-, hogy mi történt Párisban, Brüsszelben és Londonban; ezúttal csak örömömnek akarok kifejezést adni azért, hogy utazásom célja teljesen el van érve. — Éppen a nyugat fővárosaiban való jelenlétem idején érkeztek olyan hírek Amerikából, amelyek valamennyiünket örömmel tölthetnek el, hogy ugyanis Amerika részt kíván venni a jóvátételi kérdés megoldásában. Úgy hiszem, hogy az angol külügyminiszter Amerikának ezt a barátságos hangulatát igen alkalmas módon fogja kihasználni. A jóvátételi kérdés igen érzékenyen érint bennünket. A megujhodott és megerősödött Németország nekünk épp olyan versenytársunk lesz, mint Angliának. A szövetségesek tehát sajátságos helyzetben vannak, amikor Németországon egy bizonyos fokig saját miaguk ellen kell segít euiök. Ennek ellenére a szövetségesek készek erre a segítségre; egy megrendült Németország valamennyiünkre nézve veszedelmesebb. Különben nem osztom a Németországról és jövőjéről elterjedt pesszimizmust. — A megújított antanttal karöltve folytatni fogjuk Jugoszláviával és Romániával való barátságunk megszilárditását. Óhajtjuk Ausztria megerősödését és minden erőnkkel igyekezni fogunk barátságos viszonyt tartani Magyarországgal. — Lengyelországhoz való viszonyunk jó és nem kételkedem benne, hogy nemsokára egészen barátságossá válik. — Elégtétellel állapíthatom meg, hogy köztársaságunk az öt év ideje alatt nemcsak a külügyi, hanem a belpolitikában is, valamint a közigazgatás valamennyi terén jelentékeny haladást tett. Részleteket nem fogok fölsorolni, azt sem fogom fölemlíteni, hogy mi hiányzik még nekünk és hogy mit kell még pótolnunk. Csak példának említem föl, hogy odakint azt hallottam most. hogy kereskedelmi politikánknak még nincsen határozott iránya. némi bizonytalanság érezhető odakint is, idehaza is. Itt ugyianis minden téren az egész állam és politikájáról van szó, egy bizonyos irányról, avégből, hogy politikájának iránya, tradíciója és folytonossága legyen. Erre éppen egy újonnan alakított államnál van szükség — természetesen nem könnyű föladat tradíciót és folytonosságot alapítani. — A' társadalom szempontjából szükséges és valamennyi alakitó erők harmóniáját meg kell, hogy szilárdítsa az állam; a modern állam ugyanis centralizáló szerve kell. hogy legyen lakossága eleven és jó erőinek. A demokráciában a polgárság politikai önállóságra és kezdeményezésre hivatott; az ön- kormányzat, az autonómia a demokrácia szükséges előfeltétele, amely minden egyes polgár politikai fegyelmezettségénél és felelősségérzeténél kezdődik. — Államunknak természetesen nemzeti jellege lesz; ez már a demokratikus többségi elvből adódik. 100 c$els-sz!. koropOírl fizettek ma, október 29-én: Zürichben 16.50 svájci frankot Budapesten 57 300.— magyar koronát Bécsben 208500.— osztrák koronát Berlinben —.— német márkát CföFÚGfrl — ÉS Prága, kedd, 1923 október 30. ÉfW? ffSm ff _<■—Ji'i mi mi' iiiiimii ama Mejj? — ______ _ .tóüzetősl arak. Del- e» aulíoition: i F/Ui^/FfíFFFfíFKFF^F^F^ i v 1# MJ ÉíMM t/y- Rűrsr8nyeim ■ Hírlap, Praha — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rtiszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
