Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-27 / 244. (397.) szám

Szombat, október 27.

rendelt mozgósítás alkalmából, 1922 januárjában és legvégül 1922 októberében tömegesen letartóztatták és bebörtönözték a nemzeti kisebbségek legjobb fiait, de a vádak, amelyeket ellenük hazaárulás, kémkedés, lázadás stb. címen emeltek, mindig összeomoltak a bíróságok jogot és törvényt ismerő csarnokaiban.

Az idézett emlékirat is egészen általánosságban tartott és alapnélküli vádakat emel a kisebbségek politikai szervezeti ellen. Ámde meg vagyunk róla győződve, hogy egy olyan nagytekintélyű és tárgyilagosan Ítélkező testület, mint amilyen a Népszövetség Tanácsa, nem fogja az állampolgári kötelességekkel összeférhetetlennek tartani, ha egy politikai párt Szlo- venszkó, vagy Ruszinszkó autonómiájáért küzd,

mert hiszen az autonómia alkotmányjogi és belpolitikai intézmény, amelynek békés utón való megvalósítására minden állampoglárnak jogában áll törekedni. Ugyanebből az okból* — úgy hisszük — a Népszövetség Tanácsa nem fog irredentát, vagy illojalitást látni abban sem, ha a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodája Szlovenszkó autonómiáját tűzte ki a céljául. (A kormány emlékirata ugyanis ezt kifogásolta. A szerk.) És végül a Népszövetség Tanácsa — meggyőződésünk szerint — nem tartaná a békés politika módszereivel ellenkező dolognak, ha egy kisgazdákból alakult párt a szlovák földművesek között is toborozna híveket, noha az emlékirattal szemben ki kell jelentenünk, hogy de facto ilyen eset nem is fordult elő. (Célzás a /•magyar kisgazdapárt állitólrgos szervezkedésére a szlovák vidékeken. A szerk.)

Ezekben a semmiségekben ki is merültek azok a konkrét vádak, amelyeket az emlékirat a kisebbség ellen emel. A többi vád egy állítólag Miagyar országból kiinduló irredentáról szól. amelyről mi mitsem tudunk és amelyet megcáfolni mi nem is vagyunk hivatottak.

A cseh-szlovák köztársaság kormánya a törvényes keretek között mozgó ellenzéki állásfoglalást következetesen összetéveszti az államcllenességgel. Éppen erre való tekintettel egyszer tisztázni kellene az álliamellenes- ség és a lojalitás fogalmát is, mivel a kormányzó pártok és maga a kormány is minden az ő cselekvéseiket bíráló ellenzéki mozdulást államellenes, vagy. illojális eljárásnak mondják.

A magunk részéről mi a lojalitást abban látjuk, hogy a nemzeti kisebbségek teljesítsék állampolgári kötelességeiket, fizessék meg pontosan az adókat, tegyenek eleget a katonai védkö- telezettségnek.

Éz a kisebbségek részéről meg is történt. Az 1921. évi mozgósítások után Benes ur, a cseh-szlovák köztársaság miniszterelnöke, ezt a parlament mindkét kamarájának nyílt ülésén el is ismerte. Ami pedig az adófizetést illeti, ugy meg kell jegyezni, hogy a szlo.venszkói magyar és német nemzeti kisebbség, amely ezidőszerint aránylag nagyobb gazdasági súllyal bír, mint a szlovák nép, ennek megfelelően aránylag több adót is fizet, mint a szlovák nemzet Ebben a vonatkozásban meg kell jegyeznünk, hogy az emlékiratnak az az állítása, hogy a magyar földbirtokosok — ha ilyen eset egyáltalában előfordult — nem valamilyen álíameUenes okból nem művelték meg a földjüket, vagy hagyták rothadni a learatott gabonájukat (ezt a gazdasági észszerütlenséget nem is lehet elképzelni), hanem azért, mert az akkori szociális viszonyok mellett vagy egyáltalában nem kaptak mezőgazdasági munkást .vagy pedig nem tudták megfizetni. A termelést az első években nagyban megnehezítette az is, hogy a kormány az első években nem gondoskodott a gőzgépekhez szükséges szénről és elegendő vetőmagról. Épp ugy

nem szabad a politikai passzivitásra és szabotázsra visszavezetni olyan eseteket, amikor a magyar gazdák az elviselhetetlen gabonakontingenst nem szállították be,

mert hiszen a cseh, szlovák, ruszin és német gazdák közül szintén nem egy akadt, aki a kontingentálási rendeletnek nem tett eleget.

{Optikai intézeti

* Mindennemű szemüvegek, csíptetek;

* "“'"v Mindennemű £

É2J 8C5 Sj I ízAllltások, Ja- ;

í J vitások bár- £

I /ÍC;// / mely rocept:

I Jzalapján azon I Í n /»*«, ual é« ponto-J

* Junknriqlaser <an

I ^ totnek. J

: Magyar kiszolgálás Magyar levelezési

jüeinhacker Samu Praha II., Pofic 29;

az ImpesTal-szálló mellett

A különbség legföljebb az volt, hogy a magyar gazdákat megbüntették, míg a szlovákokat a kormány népszerűségének megvédése okából nem üldözték, amint erre például Gömörmegyében számos példa akadt.

Masaryk T. G. köztársasági elnök egy nyilatkozatában a lojalitás fogalmát ugy határozta meg, hogy azt ugy kell fölfogni, mint társadalmi lojalitást, azaz a többséggel való nyugodt tárgyalás lehetőségének megteremtésében. A cseh-szlovák képviselőház valamennyi magyar és német tagja és velük a szlovák néppárt, a kommunista párt és a cse'h Brodecky-csoport 1922 november 6-án. egy inditványt nyújtottak be a képvsielőház-l

nak, amelyben javasolták, hogy a képviselő- ház határozza el egy huszonnégy tagból álló bizottság kiküldését és azt bízza meg azzal, hogy a nemetiségi visonyok rendezésére és különösen az államban élő nemzetiségek jogi helyzetére vonatkozóan egy törvényjavaslatot dolgozzon ki és ezt három hónapon belül a háznak beterjessze. A cseh többség azonban ezt az inditványt elvetette.

Az emlékirat által fölhozott vádak tehát in concretó nincsenek bizonyítva, tehát alaptalanoknak tekintendők. A nemzeti kisebbségek állampolgári kötelességeiket teljesitik. A tárgyalást nem ők, hanem a többség akadályozta meg.

A cári család legyilkolásának újabb részletei

A cár, a cárnő és gyermekeinek fejeit levágták, alkoholba tették és

Moszkvába vitték

Pár is, október 26. .

A Le Maiin a következő, eddig ismeretlen részleteket közli a cári család legyilko- lá sáról:

Az emberek azt hiszik, hogy mindent tudnak erről a gyászos esetről, amióta Gilili- ardnak. a trónörökös-nagyherceg régi meghitt emberének munkáit nyilvánosságra hozták és amióta megjelentek Wil tonnák, a Times akkori oroszországi levelezőjének közlései. amelyekben még azoknak az okiratoknak hiteles szövegét is leírta, melyeket forrásai gyanánt felhasznált. Azonban most egy orosz könyv jelent meg Parisban, amelyet VÍadiyosztokban adtak ki, amely a gyászos tragédia uj, eleddig teljesen ismeretlen részleteit hozza nyiívágosságra. A könyv címe: „A cári család és a Romanov-lház elleni merénylet az Uraiban.” Szerzője Dietrix tábornok, akit Koícsak tengernagy bízott meg ennek az ügynek megvizsgálásával. A generális főműukatársa egy Szokolov nevű egyén volt. akinek kiváló képességei lehetővé tették számára az eset lefolyásának felderítését.

E könyvből közli a Maiin a gyilkosság eddig ismeretlen részleteit.

*

II. Miklós cárt és családját Jakaterin- hurgban, Ipatiev házában lemészárolták, az áldozatok holttesteit szekérre rakták,-a várostól mintegy 15. kilométernyire fekvő erdőbe vitték, ott eö' vasbányába dobták és otthagyták. ■" * .

Mivel'a bűntett bizonyítékainak ilyenformán való eltüntetése a moszkvai központnak nem látszott eléggé biztosnak, mert hiszen a fehér csapatok közledtek Jakaterin- burg felé, ezért másnap újra „kiásták” a holttesteket, amint azt elbeszélte egy vörös katona, aki a műveletben résztvett. Ezután egy expedíciót szerveztek, hogy a holttesteket kénsavval és tűzzel megsemmisítsék. Dietrix tábornok megállapította, hogy az expedíció podgyászában 160 kiló petróleum és 154 kiló kénsavon kívül még három kis vashordó is volt. valami folyadékkal tele, amelyről azt hiszi, hogy alkohol volt.

Egy orvos is segédkezeit

Azután ezt Írja Dietrix generális:

— Ezen a tisztáson, ahol a „kiásatás” történt, a fák alatt egy átfürészelt régi fa- törzs volt. E fatörzs körül elszórva tojáshéj- jak, egy szovjetujság maradványai és egv orvosi munka néhány oldala hevertek. Bizonyos, hogy mialatt a többiek munkájukat végezték, valamelyikük a fa törzsre ült, megette a tojásokat és leejtett néhány oldalt abból a könyvből, amelyet olvasott. Ez a könyv egy kizárólag orvosoknak készült munka volt, amelyet sem egy közönséges egyén, sem pedig maga Jurovszki sem értett volna meg.

— Ez a kis részlet, folytatta Dietrix tábornok, — felveti a kérdést: mire kellett a merénylőknek egy orvos, az áldozatok holttestein ek me g s enun is i t és éhe z ?

— Azért, — feleli a szerző — mert a megsemmisítés előtt el kellett választani és megőrizni a fejeket és ezt a műtétet, amelyet azonnal végre kellett hajtani, csakis sebész tudta végrehajtani.

— Támogtják ezt a megállapítást a megejtett helyszíni vizsgálatok?

— Nyakláncok darabkái és kendüma- radványok, melyeket az áldozatok a nyakukon viseltek, vágások nyomait mutatják, melyek a fejeknek testeikről való elválasztása alkalmával, valamilyen éles metszőcsz- köztől eredtek. Valószínűleg az operációk közben történt, hogy kis ikonok, elég jelentékeny mennyiségben, a földre hullottak. Ezeket az ikonokat tényleg nem lelhetett a hamuban megtalálni. Messzire bedobták a lombok közé, ahol később fel is fedezték őket.

— Tudvalevő az is, hogy a fogak nehezebben égnek el, mint a többi csoníképződ- mények. De a leggondosabb kutatás dacára sem találtak egyetlen fogat sem a földön, sem a környező lombok között, sem az üreg fenekén levő hamuban. Azonban találták csontokat, — elmeszesedve természetesen — melyek a test többi részéhez tartoztak.

Ezek előrebocsátása után Dietrix tábornok a következőket állapítja meg:

Három láda a szalonkocsiban

— A megbízatást elvégezve, Golocsokov és társai visszatértek a városba és magukkal vitték a három kis vashordót, amelyekben alkohol volt.

— Másnap, julius 19-én, késő éjjel, Golocsokov elutazott Jekaterinburgból, egy. közvetlenül Moszkvába induló szalonkocsiban. Ö volt az a külön futár, akit Belöborodov, Sverdlovnak küldött táviratában bejelentett,*

mint aki érdekes „dokumentumokat” fog magával hozni.

— Golocsokov három ládát vitt magával, melyeknek súlya azok nagyságával sehogy sem voít összeegyeztethető. Egészen közönséges, világos deszkából készült ládák voltak ezek, vaspántokkal átfogva és lelakatolva. Ezeik a ládák nem igen illetek a sza- lónkocsiba. Szinte kiállón magukra vonták Golocsokov u iharsainak, az őrség katonáinak és a vonatvezetők figyelmét. Golocsokov ezt észrevette és azzal igyekezett a dolgot kimagyarázni, hogy a ládákban újszerű tüzérségi felszerelések mintáit viszi a Puti- lov-müvek részére.

— Moszkvában, a titkos ügynökök jelentése szerint. Golocsokov a ládákkal együtt Sverdlovhoz ment, ahol öt napig maradt. Érkezése óta az a hir terjedt el a Sov- narkom kisebb alkalmazottai között, hogy Golocsokov magával hozta a régi cár és családtagjainak fejeit, alkoholban konzerválva. Ez alkalommal. Sovnarkomnak egyik titkára, elragadtatásában kezeit dörgölve, felkiáltott: „Most már a megélhetésünk mindenképpen biztos; ha menekülnünk kell. Amerikába megyünk és kiállítjuk a music-h a ltokban a Ro- manovok fejeit”.

Ezeken kívül Dietrix tábornok nem igen tud ujabbszerü részleteket közölni a gyilkosságról. Egy szemtanú, Jakimov Antal, mesélte a nővérének, Kapitoline Agaíonovnak, aki később megismételte ezt a vallomást, hogy a felkon colás jelenete oly borzasztóan hatott reá, hogy rosszul lett tőle. Az áldozatok egyike sem gondolt a védekezésre, a szoba- leányon kívül, akit Jakimov udvarhölgynek nézett. Ennek a leánynak holttestén harminckét sebet számoltak meg.

A nagyhercegek kivégzése

Julius 17-éröl 18-ára virradó, azaz a cári család lemészárlását követő éjjel, Erzsébet nagyhercegnőt, a cárnő testvérérét, Mihajlo- vics Szergiusz nagyherceget, Konstantin nagyherceg három fiát: János, Igor és Konstantin hercegeket, Pálej grófot és még két másik egyént, akiket velük együtt Aíapa- jevszk város börtönébe zártak, kivezették a börtönből és élve bedobták őket egy a várostól tizenöt versztnyire fekvő elhagyott, mély Vasbánya üregébe. Holttesteiket még ugyanannak az évnek október 10-én, nyolc napi munka után megtalálták és előbb Ichitába, majd Pekingbe szállították, ahol az orosz lel- készi misszió székházában fekszenek eltemetve.

Ami II. Miklós cár fivérét. Mihály nagyherceget illeti, Dietrix tábornok megemlíti, hogy junius 21-én Permbeu egy szállóban Ie•) E távirat hiteles másolatát megtalálták a bolsevikek iratai között, melytket azok a fehér csapatok közeledésekor történt gyors menekülésük közben Jckaterinburgban felejtetlek.

tartóztatták'és a Motoviiicsin mögötti erdőben agyonlőtték. Ami azonban nem gátol egyeseket ama hir terjesztésében, amint még ma is mesélgetik Parisban, — hogy az oroszok szentül hisznek Mihály nagyherceg életben maradásában és abban, hogy Annan- bau rejtőzködik.

Leáldozott

az ukrán emigránsok napja

Ungvár, október 26.

(Rusziniszikói szerkesztőségünktől.) Ru- szinszkó nágyesz terndős történetében az ukrán emigránsok szereplése igen szomorú fejezet, hiszen az ukránok szolgaleíküsége romibolt legtöbbet szellemi és anyagi javainkban. Az idő azonban meghozta a változást... A kormánynak bizonyos politikai okokból szabadulnia kell az ukránoktól. A mór megtette kötelességét, a mór mehet.

Az ungvári remdörigazgatáság most már hatalmának egész súlyával feküdt neki az ukrán emigráció likvidálásának. Ezen az utón az első állomás az ukrán hivatalnokok állampolgársági ügye. A megoldás igen nehéz, mivel előbb a lengyel kormánytól kell beszerezniük az élbocsátó levelet és csak annak alapján folyamodhatnak az uj állampolgárságért

A másik része az ungvári rendőnigazga- tóság akciójának az a hirdetmény, mely az ukrán orosz emigránsokat felszólította, hogy a rerdörigazgatóság utján november 10-ig kérvényt adjanak be a prágai külügymiíiisz- teriuimhoz azt itt tartózkodási engedély elnyerése céljából. A remdiőrigazgatóság nyomatékosan hangoztatja, hogy ez a határidő végleges s Így aki ezen az időn túl se jut a szükséges okmány birtokába, azt mint alkalmatlan idegent a cseh-szlovák köztársaság területiéről kiutasítják. November 10-tö'l kezdve tehát minden ukrán emigráns a külügyminiszter kénye-kedvé tői függ. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kárpátorosz földmlvés köztársasági párt követelései között az ukránokkal folytatott kormánypolitika beszüntetése is szerepei, tisztában lehetünk azzal, hogy milyen szellemben fogja a külügyminiszter ezeket a kérvényeket kezelni.

Az ukránokkal való leszáanolás tendenciáját az is igazolja, hogy körükben ismét „összeesküvést” fedeztek fel és egy ukránnál nagymennyiségű robbanó anyagot találtak. ^"

Smuts éles kritikája a népszövetségről

London, október 26. Smuts tábornok egy díszvacsorán élesen elítélte a nagyköveti tanácsnak a janinál ügyben hozott döntését és rámutatott arra. hogy a janinál eset megmutatta, hogy milyen helyzetben vannak á kis- hatalmak a nagyhatalmakkal szemben. Azt a tanácsot adja a népszövetség barátainak, hogy a népszövetség mai hatalmát ne becsüljék túl. Smuts felvetette azt a kérdést, hogy mi lett tulajdonképpen azokból a magasztos elvekből, melyeket a Versailles! békeszerződés oly sokat ígérőén beharangozott. A régi rendnek a világháborúban történt összeomlása megnyitotta az utat az uj eszmék tété. A bolsev izmus eszméjét kipróbálták és elégtelennek találták. A vele ellentétes eszmét, a fascizmust most próbálják ki. A fasci'zmus alkalmas bizonyos célok elérésére, azonban csak átmeneti segédeszköz és isimét el fog tűnni.

Középpárt alakult Jugoszláviában

Zágráb, október 25. (Saját tudósítónktól.) Az úgynevezett középút hívei hétfőn gyűlést tartottak, melyen mintegy kétszázhükz pol'i- íkus vett részt. A gyűlést MilhaŰovics Lyuba volt washingtoni jugoszláv követ Pavelrcs Antal dr„ Markovics Bozsó dr„ Liszicsár Mihály dr„ Jovnoovics MiSüvoje volt miniszter és Mairjamovics Milán jelenlétében nyitotta meg. Elhatározták, hogy uj politikai pártot létesiienek, mely a középút politikáját fogja követni. A párt programja a következő elveken alapul: a szerbek, bontótok és szlovének különböző gazdasági, közigazgatási és kulturális múlttal bíró nemzetek; a közöttük létező különbségeiket meg kell szüntetni; a jugoszláv eszme az áMamfönm- tartó eszme; az állaim minden részeiben megnyilvánuló nyugtalanság egyik főbb oka a vidovdáni alkotmány centrális ztákus természete, ennélfogva szükséges az alkotmány revíziója; egyes tartományoknak legmesz- szöbhmenö autonómiát kel] megadni.

,|£a márt lko«xánft íarto#oí, toif«d ftMefcMétfedneft uj Wrefteí Is •Msrasnlf