Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-27 / 244. (397.) szám

Szombat, október 27. rendelt mozgósítás alkalmából, 1922 január­jában és legvégül 1922 októberében tömege­sen letartóztatták és bebörtönözték a nem­zeti kisebbségek legjobb fiait, de a vádak, amelyeket ellenük hazaárulás, kémkedés, lá­zadás stb. címen emeltek, mindig összeomol­tak a bíróságok jogot és törvényt ismerő csarnokaiban. Az idézett emlékirat is egészen általá­nosságban tartott és alapnélküli vádakat emel a kisebbségek politikai szervezeti ellen. Ámde meg vagyunk róla győződve, hogy egy olyan nagytekintélyű és tárgyilagosan Ítélkező testület, mint amilyen a Népszövetség Tanácsa, nem fogja az ál­lampolgári kötelességekkel összeférhetet­lennek tartani, ha egy politikai párt Szlo- venszkó, vagy Ruszinszkó autonómiájáért küzd, mert hiszen az autonómia alkotmányjogi és belpolitikai intézmény, amelynek békés utón való megvalósítására minden állampoglárnak jogában áll törekedni. Ugyanebből az okból* — úgy hisszük — a Népszövetség Tanácsa nem fog irredentát, vagy illojalitást látni ab­ban sem, ha a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodája Szlovenszkó autonómiáját tűzte ki a céljául. (A kormány emlékirata ugyanis ezt kifogásolta. A szerk.) És végül a Népszövetség Tanácsa — meggyőződésünk szerint — nem tartaná a békés politika mód­szereivel ellenkező dolognak, ha egy kisgaz­dákból alakult párt a szlovák földművesek között is toborozna híveket, noha az emlék­irattal szemben ki kell jelentenünk, hogy de facto ilyen eset nem is fordult elő. (Célzás a /•magyar kisgazdapárt állitólrgos szervezke­désére a szlovák vidékeken. A szerk.) Ezekben a semmiségekben ki is merül­tek azok a konkrét vádak, amelyeket az em­lékirat a kisebbség ellen emel. A többi vád egy állítólag Miagyar országból kiinduló irre­dentáról szól. amelyről mi mitsem tudunk és amelyet megcáfolni mi nem is vagyunk hiva­tottak. A cseh-szlovák köztársaság kormánya a törvényes keretek között mozgó ellenzéki állásfoglalást következetesen összetéveszti az államcllenességgel. Éppen erre való tekintet­tel egyszer tisztázni kellene az álliamellenes- ség és a lojalitás fogalmát is, mivel a kor­mányzó pártok és maga a kormány is min­den az ő cselekvéseiket bíráló ellenzéki moz­dulást államellenes, vagy. illojális eljárásnak mondják. A magunk részéről mi a lojalitást abban látjuk, hogy a nem­zeti kisebbségek teljesítsék állampolgári kötelességeiket, fizessék meg pontosan az adókat, tegyenek eleget a katonai védkö- telezettségnek. Éz a kisebbségek részéről meg is tör­tént. Az 1921. évi mozgósítások után Benes ur, a cseh-szlovák köztársaság miniszterel­nöke, ezt a parlament mindkét kamarájának nyílt ülésén el is ismerte. Ami pedig az adó­fizetést illeti, ugy meg kell jegyezni, hogy a szlo.venszkói magyar és német nemzeti ki­sebbség, amely ezidőszerint aránylag na­gyobb gazdasági súllyal bír, mint a szlovák nép, ennek megfelelően aránylag több adót is fizet, mint a szlovák nemzet Ebben a vo­natkozásban meg kell jegyeznünk, hogy az emlékiratnak az az állítása, hogy a magyar földbirtokosok — ha ilyen eset egyáltalában előfordult — nem valamilyen álíameUenes okból nem művelték meg a földjüket, vagy hagyták rothadni a learatott gabonájukat (ezt a gazdasági észszerütlenséget nem is lehet elképzelni), hanem azért, mert az akkori szo­ciális viszonyok mellett vagy egyáltalában nem kaptak mezőgazdasági munkást .vagy pedig nem tudták megfizetni. A termelést az első években nagyban megnehezítette az is, hogy a kormány az első években nem gon­doskodott a gőzgépekhez szükséges szénről és elegendő vetőmagról. Épp ugy nem szabad a politikai passzivitásra és szabotázsra visszavezetni olyan eseteket, amikor a magyar gazdák az elviselhetetlen gabonakontingenst nem szállították be, mert hiszen a cseh, szlovák, ruszin és német gazdák közül szintén nem egy akadt, aki a kontingentálási rendeletnek nem tett eleget. {Optikai intézeti * Mindennemű szemüvegek, csíptetek; * "“'"v Mindennemű £ É2J 8C5 Sj I ízAllltások, Ja- ; í J vitások bár- £ I /ÍC;// / mely rocept: I Jzalapján azon I Í n /»*«, ual é« ponto-J * Junknriqlaser <an I ^ totnek. J : Magyar kiszolgálás Magyar levelezési jüeinhacker Samu Praha II., Pofic 29; az ImpesTal-szálló mellett A különbség legföljebb az volt, hogy a ma­gyar gazdákat megbüntették, míg a szlová­kokat a kormány népszerűségének megvé­dése okából nem üldözték, amint erre pél­dául Gömörmegyében számos példa akadt. Masaryk T. G. köztársasági elnök egy nyilatkozatában a lojalitás fogalmát ugy ha­tározta meg, hogy azt ugy kell fölfogni, mint társadalmi lojalitást, azaz a többséggel való nyugodt tárgyalás lehetőségének megterem­tésében. A cseh-szlovák képviselőház vala­mennyi magyar és német tagja és velük a szlovák néppárt, a kommunista párt és a cse'h Brodecky-csoport 1922 november 6-án. egy inditványt nyújtottak be a képvsielőház-l nak, amelyben javasolták, hogy a képviselő- ház határozza el egy huszonnégy tagból álló bizottság kiküldését és azt bízza meg azzal, hogy a nemetiségi visonyok rendezésére és különösen az államban élő nemzetiségek jogi helyzetére vonatkozóan egy törvényjavasla­tot dolgozzon ki és ezt három hónapon belül a háznak beterjessze. A cseh többség azon­ban ezt az inditványt elvetette. Az emlékirat által fölhozott vádak tehát in concretó nincsenek bizonyítva, tehát alaptalanoknak tekintendők. A nem­zeti kisebbségek állampolgári kötelessé­geiket teljesitik. A tárgyalást nem ők, hanem a többség akadályozta meg. A cári család legyilkolásának újabb részletei A cár, a cárnő és gyermekeinek fejeit levágták, alkoholba tették és Moszkvába vitték Pár is, október 26. . A Le Maiin a következő, eddig ismeret­len részleteket közli a cári család legyilko- lá sáról: Az emberek azt hiszik, hogy mindent tudnak erről a gyászos esetről, amióta Gilili- ardnak. a trónörökös-nagyherceg régi meg­hitt emberének munkáit nyilvánosságra hoz­ták és amióta megjelentek Wil tonnák, a Ti­mes akkori oroszországi levelezőjének köz­lései. amelyekben még azoknak az okiratok­nak hiteles szövegét is leírta, melyeket for­rásai gyanánt felhasznált. Azonban most egy orosz könyv jelent meg Parisban, amelyet VÍadiyosztokban adtak ki, amely a gyászos tragédia uj, eleddig teljesen ismeretlen rész­leteit hozza nyiívágosságra. A könyv címe: „A cári család és a Romanov-lház elleni me­rénylet az Uraiban.” Szerzője Dietrix tábor­nok, akit Koícsak tengernagy bízott meg en­nek az ügynek megvizsgálásával. A generá­lis főműukatársa egy Szokolov nevű egyén volt. akinek kiváló képességei lehetővé tet­ték számára az eset lefolyásának felderítését. E könyvből közli a Maiin a gyilkosság eddig ismeretlen részleteit. * II. Miklós cárt és családját Jakaterin- hurgban, Ipatiev házában lemészárolták, az áldozatok holttesteit szekérre rakták,-a város­tól mintegy 15. kilométernyire fekvő erdőbe vitték, ott eö' vasbányába dobták és ott­hagyták. ■" * . Mivel'a bűntett bizonyítékainak ilyen­formán való eltüntetése a moszkvai központ­nak nem látszott eléggé biztosnak, mert hi­szen a fehér csapatok közledtek Jakaterin- burg felé, ezért másnap újra „kiásták” a holt­testeket, amint azt elbeszélte egy vörös ka­tona, aki a műveletben résztvett. Ezután egy expedíciót szerveztek, hogy a holttesteket kénsavval és tűzzel megsemmisítsék. Dietrix tábornok megállapította, hogy az expedíció podgyászában 160 kiló petróleum és 154 kiló kénsavon kívül még három kis vashordó is volt. valami folyadékkal tele, amelyről azt hiszi, hogy alkohol volt. Egy orvos is segédkezeit Azután ezt Írja Dietrix generális: — Ezen a tisztáson, ahol a „kiásatás” történt, a fák alatt egy átfürészelt régi fa- törzs volt. E fatörzs körül elszórva tojáshéj- jak, egy szovjetujság maradványai és egv orvosi munka néhány oldala hevertek. Bizo­nyos, hogy mialatt a többiek munkájukat vé­gezték, valamelyikük a fa törzsre ült, megette a tojásokat és leejtett néhány oldalt abból a könyvből, amelyet olvasott. Ez a könyv egy kizárólag orvosoknak készült munka volt, amelyet sem egy közönséges egyén, sem pe­dig maga Jurovszki sem értett volna meg. — Ez a kis részlet, folytatta Dietrix tá­bornok, — felveti a kérdést: mire kellett a merénylőknek egy orvos, az áldozatok holt­testein ek me g s enun is i t és éhe z ? — Azért, — feleli a szerző — mert a megsemmisítés előtt el kellett választani és megőrizni a fejeket és ezt a műtétet, amelyet azonnal végre kellett hajtani, csakis sebész tudta végrehajtani. — Támogtják ezt a megállapítást a meg­ejtett helyszíni vizsgálatok? — Nyakláncok darabkái és kendüma- radványok, melyeket az áldozatok a nyaku­kon viseltek, vágások nyomait mutatják, melyek a fejeknek testeikről való elválasz­tása alkalmával, valamilyen éles metszőcsz- köztől eredtek. Valószínűleg az operációk közben történt, hogy kis ikonok, elég jelen­tékeny mennyiségben, a földre hullottak. Ezeket az ikonokat tényleg nem lelhetett a hamuban megtalálni. Messzire bedobták a lombok közé, ahol később fel is fedezték őket. — Tudvalevő az is, hogy a fogak nehe­zebben égnek el, mint a többi csoníképződ- mények. De a leggondosabb kutatás dacára sem találtak egyetlen fogat sem a földön, sem a környező lombok között, sem az üreg fenekén levő hamuban. Azonban találták csontokat, — elmeszesedve természetesen — melyek a test többi részéhez tartoztak. Ezek előrebocsátása után Dietrix tábor­nok a következőket állapítja meg: Három láda a szalonkocsiban — A megbízatást elvégezve, Golocsokov és társai visszatértek a városba és maguk­kal vitték a három kis vashordót, amelyek­ben alkohol volt. — Másnap, julius 19-én, késő éjjel, Golo­csokov elutazott Jekaterinburgból, egy. köz­vetlenül Moszkvába induló szalonkocsiban. Ö volt az a külön futár, akit Belöborodov, Sverdlovnak küldött táviratában bejelentett,* mint aki érdekes „dokumentumokat” fog ma­gával hozni. — Golocsokov három ládát vitt magá­val, melyeknek súlya azok nagyságával se­hogy sem voít összeegyeztethető. Egészen közönséges, világos deszkából készült ládák voltak ezek, vaspántokkal átfogva és lelaka­tolva. Ezeik a ládák nem igen illetek a sza- lónkocsiba. Szinte kiállón magukra vonták Golocsokov u iharsainak, az őrség katonái­nak és a vonatvezetők figyelmét. Golocso­kov ezt észrevette és azzal igyekezett a dol­got kimagyarázni, hogy a ládákban újszerű tüzérségi felszerelések mintáit viszi a Puti- lov-müvek részére. — Moszkvában, a titkos ügynökök je­lentése szerint. Golocsokov a ládákkal együtt Sverdlovhoz ment, ahol öt napig ma­radt. Érkezése óta az a hir terjedt el a Sov- narkom kisebb alkalmazottai között, hogy Golocsokov magával hozta a régi cár és csa­ládtagjainak fejeit, alkoholban konzerválva. Ez alkalommal. Sovnarkomnak egyik titkára, elragadtatásában kezeit dörgölve, felkiáltott: „Most már a megélhetésünk mindenképpen biztos; ha menekülnünk kell. Amerikába me­gyünk és kiállítjuk a music-h a ltokban a Ro- manovok fejeit”. Ezeken kívül Dietrix tábornok nem igen tud ujabbszerü részleteket közölni a gyilkos­ságról. Egy szemtanú, Jakimov Antal, mesél­te a nővérének, Kapitoline Agaíonovnak, aki később megismételte ezt a vallomást, hogy a felkon colás jelenete oly borzasztóan hatott reá, hogy rosszul lett tőle. Az áldozatok egyike sem gondolt a védekezésre, a szoba- leányon kívül, akit Jakimov udvarhölgynek nézett. Ennek a leánynak holttestén harminc­két sebet számoltak meg. A nagyhercegek kivégzése Julius 17-éröl 18-ára virradó, azaz a cári család lemészárlását követő éjjel, Erzsébet nagyhercegnőt, a cárnő testvérérét, Mihajlo- vics Szergiusz nagyherceget, Konstantin nagyherceg három fiát: János, Igor és Kon­stantin hercegeket, Pálej grófot és még két másik egyént, akiket velük együtt Aíapa- jevszk város börtönébe zártak, kivezették a börtönből és élve bedobták őket egy a város­tól tizenöt versztnyire fekvő elhagyott, mély Vasbánya üregébe. Holttesteiket még ugyan­annak az évnek október 10-én, nyolc napi munka után megtalálták és előbb Ichitába, majd Pekingbe szállították, ahol az orosz lel- készi misszió székházában fekszenek elte­metve. Ami II. Miklós cár fivérét. Mihály nagy­herceget illeti, Dietrix tábornok megemlíti, hogy junius 21-én Permbeu egy szállóban Ie­•) E távirat hiteles másolatát megtalálták a bolsevikek iratai között, melytket azok a fehér csapatok közeledésekor történt gyors menekülé­sük közben Jckaterinburgban felejtetlek. tartóztatták'és a Motoviiicsin mögötti erdő­ben agyonlőtték. Ami azonban nem gátol egyeseket ama hir terjesztésében, amint még ma is mesélgetik Parisban, — hogy az oro­szok szentül hisznek Mihály nagyherceg életben maradásában és abban, hogy Annan- bau rejtőzködik. Leáldozott az ukrán emigránsok napja Ungvár, október 26. (Rusziniszikói szerkesztőségünktől.) Ru- szinszkó nágyesz terndős történetében az uk­rán emigránsok szereplése igen szomorú fe­jezet, hiszen az ukránok szolgaleíküsége romibolt legtöbbet szellemi és anyagi javaink­ban. Az idő azonban meghozta a változást... A kormánynak bizonyos politikai okokból szabadulnia kell az ukránoktól. A mór meg­tette kötelességét, a mór mehet. Az ungvári remdörigazgatáság most már hatalmának egész súlyával feküdt neki az ukrán emigráció likvidálásának. Ezen az utón az első állomás az ukrán hivatalnokok állampolgársági ügye. A megoldás igen ne­héz, mivel előbb a lengyel kormánytól kell beszerezniük az élbocsátó levelet és csak an­nak alapján folyamodhatnak az uj állampol­gárságért A másik része az ungvári rendőnigazga- tóság akciójának az a hirdetmény, mely az ukrán orosz emigránsokat felszólította, hogy a rerdörigazgatóság utján november 10-ig kérvényt adjanak be a prágai külügymiíiisz- teriuimhoz azt itt tartózkodási engedély el­nyerése céljából. A remdiőrigazgatóság nyo­matékosan hangoztatja, hogy ez a határidő végleges s Így aki ezen az időn túl se jut a szükséges okmány birtokába, azt mint alkal­matlan idegent a cseh-szlovák köztársaság területiéről kiutasítják. November 10-tö'l kezd­ve tehát minden ukrán emigráns a külügy­miniszter kénye-kedvé tői függ. Ha tekintet­be vesszük, hogy a kárpátorosz földmlvés köztársasági párt követelései között az uk­ránokkal folytatott kormánypolitika beszün­tetése is szerepei, tisztában lehetünk azzal, hogy milyen szellemben fogja a külügymi­niszter ezeket a kérvényeket kezelni. Az ukránokkal való leszáanolás tenden­ciáját az is igazolja, hogy körükben ismét „összeesküvést” fedeztek fel és egy ukrán­nál nagymennyiségű robbanó anyagot talál­tak. ^" Smuts éles kritikája a népszövetségről London, október 26. Smuts tábornok egy díszvacsorán élesen elítélte a nagyköveti ta­nácsnak a janinál ügyben hozott döntését és rámutatott arra. hogy a janinál eset megmu­tatta, hogy milyen helyzetben vannak á kis- hatalmak a nagyhatalmakkal szemben. Azt a tanácsot adja a népszövetség barátainak, hogy a népszövetség mai hatalmát ne be­csüljék túl. Smuts felvetette azt a kérdést, hogy mi lett tulajdonképpen azokból a ma­gasztos elvekből, melyeket a Versailles! bé­keszerződés oly sokat ígérőén beharango­zott. A régi rendnek a világháborúban tör­tént összeomlása megnyitotta az utat az uj eszmék tété. A bolsev izmus eszméjét kipró­bálták és elégtelennek találták. A vele ellen­tétes eszmét, a fascizmust most próbálják ki. A fasci'zmus alkalmas bizonyos célok eléré­sére, azonban csak átmeneti segédeszköz és isimét el fog tűnni. Középpárt alakult Jugoszláviában Zágráb, október 25. (Saját tudósítónktól.) Az úgynevezett középút hívei hétfőn gyűlést tartottak, melyen mintegy kétszázhükz pol'i- íkus vett részt. A gyűlést MilhaŰovics Lyuba volt washingtoni jugoszláv követ Pavelrcs Antal dr„ Markovics Bozsó dr„ Liszicsár Mihály dr„ Jovnoovics MiSüvoje volt minisz­ter és Mairjamovics Milán jelenlétében nyi­totta meg. Elhatározták, hogy uj politikai pártot létesiienek, mely a középút politiká­ját fogja követni. A párt programja a követ­kező elveken alapul: a szerbek, bontótok és szlovének különböző gazdasági, közigazga­tási és kulturális múlttal bíró nemzetek; a közöttük létező különbségeiket meg kell szüntetni; a jugoszláv eszme az áMamfönm- tartó eszme; az állaim minden részeiben megnyilvánuló nyugtalanság egyik főbb oka a vidovdáni alkotmány centrális ztákus termé­szete, ennélfogva szükséges az alkotmány revíziója; egyes tartományoknak legmesz- szöbhmenö autonómiát kel] megadni. ,|£a márt lko«xánft íarto#oí, toif«d ftMefcMétfedneft uj Wrefteí Is •Msrasnlf

Next

/
Oldalképek
Tartalom