Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-24 / 241. (394.) szám

58 Szerda, október 4. got, a németség és a hazafias gondolkodás védőbástyáját. A Reichswehrnek magától ér­tetődő kötelessége, hogy e konfliktusban a bajor kormány és a bajor főkormánybiztos mögé álljon. Általános sztrájk fenyeget Szászországban Berlin, október 23. A Berliner Tageb’att drezdai értesülése szerint a szá-sz kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy az el- lentéteket nem szabad a végletekig kiélezni, hanem csupán tiltakozás alakjában kifejezés­re kell juttatni azt, hogy tekintettel a bajor- j országi eseményekre a Reichswehrnek, Szászország elleni akciója nem igazságos. A j radikális munkásság nagy részének hangú-; Iata rendkívül fenyegető. A lipcsei szociáldemokraták egy tegnap tartott ülésén ezer szavazattal tizenhá­rom ellen elfogadták a birodalmi elnök­nek a pártból való kizárására vonatkozó indítványt* Az általános sztrájk kitörése küszöbön áll Szászországban. A dieinnitzi üzemtanácskongresszuson a kommunista minisztériumi igazgató az álta­lános sztrájk azonnali proklamálását java­solta. Ajánlatát végül visszavonta és a kon­gresszus Graupe munkaügyi miniszter javas­latát fogadta el, mely szerint tíztagú vegyes bizottságot delegálnak a szász kormány mel­lé, mely a helyzet kiéleződése esetén azon­nal proklamáltatja az általános sztrájkot a birodalmi végrehajtó hatalom elleni védeke­zés céljából. A bizottság teljhatalmat kap, hogy ha a kormány vonakodnék proklamál- ni az általános sztrájkot, maga a bizottság tegye meg a szükséges intézkedéseket az üzemekben az általános sztrájk proklamái'á- sára. A kongresszus végül még egy javasla­tot fogadott el, mely szerint a szociáldemo­krata minisztereket föl fogják szólítani, hogy lépjenek ki a birodalmi kormányból. Drezda, október 23. A birodalmi Reicbs- wehr csapatai ma reggel zeneszóval bevo­nultak Drezdába. A Reichswehr bevonulása rendzavarás nélkül ment végbe. A Reichs­wehr Pirnáfca is bevonult, itt azonban a tün­tető tömeg tüzeléssel fogadta. A Reichswehr viszonozta a tüzet. Egy munkanélkülit agyonlőttek, sokan súlyosan megsebesültek. Pimában helyreállt a nyugalom, az utcákon a Reichswehr őrjáratai cirkálnak. A katonai parancsnok a lakosságnak megparancsolta, hogy a házak ablakait és aj bajait állandóan zárva tartsa. Ser tüzek Hambur gban Berlin, október 23. A B. Z. am Mittag jelenti Hamburgból: Hajnali három óra óta soríüzek ropogtak a város minden pontján. A kommunisták az utolsó napok őrült áremel­kedéseit arra használták töl, hogy a lakossá­got, különösen női agitátorok segélyével, a végletekig feltüzelték. Ma éjjel a város kü­lönböző helyein megrohanták a zöld kskötö­' rendőrséget és a védőrendörség egy részét is leíegyverezték. Szürkületkor erősítések vonultak föl a központból és heves fegyver- harc után sikerült reggeli nyolc óráig az őr- i szemek legnagyobb részét újra fölállítani. 'Közben nagyszámú élelmiszerüzletet fosztot­tak ki. Le Troecueur a Ruhrvidéken Páris, október 23. (Havas.) Le Trocqueur a Ruhrvidékre utazott, hogy tárgyalni fog Degouíte tábornokkal az üzemek inunkafelvétcléröl. — Az antantellenörzö bizottság és a német nagyiparosok egy ülésén a német nagyiparosok kijelentenék, hogy hajlandók folytatni a ióvátéíeli szállításokat, ha a hátralékos szénadót elengedik és a szénadó alól a jövőben mentesítik őket. Az ellenőrző bi­zottság francia és belga tagjai bejelentették, hogy ily alapon a megegyezés teljesen lehetetlen. EMsiság fenyeget Berlinben Berlin, október 23. A berlini élelmezési viszonyok katasztrofálisaik. Tegnap délután alig egynéhány péküzletben lehetett kenye­ret kapni- A lakosság túlnyomó része, mely­nek készlete nincsen, kenyér nélkül maradt Mivel a többi élelmiszer sem szerezhető be a horribilis árak miatt, Berlinre elkövetkezett az éhínség ideje a maga beláthatatlan kö­vetkezményeivel. A kenyér kilója egyéb­ként öt és fél milliárd. Ha a hatóságok még ma nem intézkednek, hogy a lakosság ke­nyérhez jusson, úgy katasztrofális esemé­nyek következnek be. „Elérkezett a német birodalom katasztrófája" Berlin, október 25. A Berliner Tagebiatt a papirmárka elértéktelenedésével foglalkoz­va hangsúlyozza, hogy a német birodalom katasztrófája elérkezett s a bajorországi és a rajnavidéki események előidézésének egyik nem utolsó oka a pénzügyi káosz voit-j A lap azt javasolja, hogy próbáljanak meg-; egyezést teremteni olyképpen, hogy az ipari össztermelésének húsz százalékát bocsássák; a franciák rendelkezésére. Tiveston, október 23. (Havas.) Mac Neill külügyi aláliamtitkár kijelentette, hogy Né­metországnak nincs joga a külföld rokon- szenvére számítani. Franciaország és Anglia a jóvátétel megfizetését kívánják. A két or­szág közös politikája a békeszerződés hatá- rozmányainak teljes végrehajtásán alapszik. A közigazgatás viselkedése nemzeti kisebbségeinkkel szemben Srobár, BelÜay, Iburző és a honfi zsupán nyelvrendeletei a népszövetség" előtt Prága, október 23. A szövetkezetit ellenzéki pártoknak a népszövetséghez intézett memoárja, amely­nek petitem át vasárnap ismertettük, első fe­jezetéhen a cseh-szlovák közigazgatással és a nemzeti kisebbségeknek egymáshoz való viszonyával foglalkozik. A memoár szór ól-szóra feiközli Beliay akkori t re nősén i zsupánnak 1921 szeptember havában kiadott hírhedt rendeletét, amelyben a magyar nyelv használatát megtiltotta, majd Thurzó Igor turócsizentmártoni birómak 1922 junius 30-án kiadotlt hasonló tárgyú rendele­tét, valamint Hont vármegye zsupánjának 1922 október 4-én 3545—922. prés. számú bi­zalmas rendeletét, amelyben fölhívta az ipolypásztói főszolgabírót, hogy puhatolja ki miilyen nyelven prédikálnak, miséznek és ká­téik izáhnab a lelkészek a járás magyar köz­ségeiben. A memoár szerint a modern kultúr­ál: am okban alig akad hasonló példa arra, hogy a hatóságok ' föllépjenek azok ellen, akik az utcán és magánérintkezésüktoen nem az állam hivatalos nyelvén beszélnek, ami különbéin i;s flagráns megsértése a sainit- germaini szerződés 7. cikk 3. bekezdésének. Ezek a hivatalos okiratok — mondja az emlékirat — szüleményei annak a légkörnek, amelyet a köztársaság miniszterei terjeszte­nek. Ennek az áHlitásnak igazolása céljából hivatkozik Srobárnak 1920-ban tartott zólyo­mi beszédére, amelyben fölhívta a tömeget, hogy „verje pofon azokat, akik nyilvános helyeken vagy az u/tcán magyarul mernek beszélni." Hivatkozik továbbá a kiváltságo­kat élvező légionáriusoknak falragaszaira, amelyekben a magyar és német nyelv hasz­nálata ellen tiltakozik éis szóiról-szóra leiköz-li az 1921 májusában Szenicén kiragasztott plakát szövegét. A memorandum úgy véli, hogy ezek után szinte fölösleges a cseh-szlovák delegáció emlékiratainak optimista állításait megcáfol­ni, amire csak azért vállalkozik, hogy rámu­tathasson egyrészt a békeszerződés és a cseh-szlovák ailkotmánytörvények. másrészt az utóbbiak és a gyakorlati élet tapasztala­tai között mutatkozó eltérésekre. Azután a követhez^ tételeket állítja föl: A szlovenszkói és ruszinszkói nemzeti kisebbségeknek, különösen a magyarságnak helyzete, nyelvüknek a hatóságok előtt való használata tekintetében ellenkezik a sair.t- germaini szerződés 7. cikkének 3. és 4, be­kezdésével. 1. Á nyelvtörvény ellenkezik a nemzet­közi szerződéssel, mert vele ellentétben a 20 százalékos arányszámhoz köti a kisebbségi nyelvnek használhaíását. Ha a saint-germaini szerződésnek ez leitt volna a célja, ezt az idevonatkozó 7. cikk 4. bekezdésében éppen úgy kifejezte volna, mint az iskolákról szóló szervezeti titkárt nevezték ki po'gármes- terré. A városban megjelenő két napilapot betiltották. Mayen, október 23. (Wolíf.) A város ut­cáin nagy tüntetések voltak, melyeken fő­képpen munkanélküliek vettek részt. A tö­meg a mayeni szeparatista vezér háza elé vonult, ki egy kocsi tetejére állva prokfa- málta a rajnai köztársaságot. A középülete­ket megszállták a szeparaíisták. Páris, október 23. Mathes szerkesztő, a szeparaíisták egyik vezére, Írásban közölte a szövetségközi fökormánybiztossággal az ideiglenes rajnai kormány megalakítását. A kormány, melynek székhelye Dürenben van, haladéktalanul tárgyalni iog a megszálló ha­tóságokkal. A bajor konfliktus kormányválsággal fenyeget Berlin, október 23. (Berlini szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) A német néppárt fölszólította a birodalmi kormány tagjait, hogy mondjanak le. A párt ma kiáltványt kö­zöl, amelyben elitéli a birodalmi kormánynak Bajorország ellen tanúsított magatartását. A kiáltvány szerint a miniszteri bársonyszék­ben ülőknek álíamférfiui kötelessége, hogy elég bátrak legyenek arra, hogy lemondjanak és helyet csináljanak oly férfiaknak, akik cél­tudatosabban meg tudják mutatni a német népnek az egység és a menekvés felé vezető utat. Berlin, október 23. (Berlini szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Bajorország és a birodalom konfliktusa kormányválságot idéz elő. A hivatalos Die Zeit kijelenti, hogy a konfliktus megoldása csak úgy lehetséges, ha a birodalmi gyűlésen megegyeznek a szövet­séges országok, elsősorban Bajorország jo­gainak kibővítéséről. A Vorwarts a Die Zeit- tal polemizálva, kijelenti, hogy szó sem lehet arról, hogy Bajorországnak bármily enged­ményt adjanak. Az alkotmány kérdéseit nem lehet a Kahr—Lossow-féle módszerek sze­rint megoldani. Az alkotmány megváltozta­tására a szociáldemokraták semmiképpen sem kaphatók, öhhez a házban lehetetlen a kétharmad többséget megszerezni, ami vilá­gos intelem a kormánynak és a kancellárnak. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a fölhatalmazási törvény csak addig érvé­nyes, amíg a Stresernann-kormány mostani összeállításában hatalmon van. Berlin, október 23. Lossow tábornok Niirnbergből szikratávíróval üzenetet küldött a berlini, spandaul, stettini, hannoveri, bo­roszlói és drezdai Reichswelir-helyőrségek­hez. amelyben szembefordul Seeckt vezér­kari főnök ismeretes íölszólitásával és kije­lenti. hogy a bajor kormány nem gondol arra, hogy a birodalmi kormánnyal szembeni hű­ségét megszegje. A bajor kormány csak azt akarja, hogy a marxista befolyás alatt álló berlini kormány semmit se éknyszeritsen reá.. Berlin ártalmatlanná akarja tenni Bajororszá-1 Tárcarovafimk: Csütörtök: Szemethay József: Óhjaj! — hol a szive. (Vers.) F áb r y Zoltán: Ifjú művészet. Péntek: Gergely Sándor: A folyam mentén I. Szombat: Gergely Sándor: A folyam mentén II. Vasárnap: Jákob Géza: öeethoven-ainpresszió. (Vers.) D án i e 1 n é-Lengye! Laura: Rollandné búcsúja. Az aratók — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája Irta: Nyáry Andor A learatott gabonatábla, mint valami ré­gen borotvált óriás szakálla, tüskésen tarló­zott a tágas pusztán. A sorban legutolsó arató széleset suhin­tott kaszájával, a maroknyi búza szédülve hullott a földre, ti kaszás megállt, megtörölte homlokát, aztán felsóhajtott: — No hála Isten, bevégeztük az aratást! Szép meleg idő volt, szinte pörkölt a juliusvégi nap. A búzatábla szélén tömött ákácfa ár- nyékozott. A kifáradt emberek odamentek, leheveredtek altija, az aratógazda meg csap­ra ütötte az ötvenliteres hordót s mint ilyen­kor illik, vidám lakomát csaptak. Ettek, ittak, beszélgettek­A jó bor Tilinkós Gyuri nyelvét meg­oldta. Ö volt az aratók mesemondója. Olyan .sok mesét tudott, hogy talán két hétig is tudta volna mondani egyfolytában. Persze az aratókról mesélt! Azt mesélte, hogy az ördög egyszer ho­gyan megtréfálta őket. Este lefeküdtek s reggel, amikor felébredtek, hát a harmadik határban találták magukat. Elvitte őket az ördög, mert az aratógazda azt mondta, hogy azok ma már nincsenek, csak ,a régi világ­ban voltak. Hát az ördög megmutatta, hogy még ma is megvan. Az aratógazda nevetett: — Mesének minden jó — mormogta a pipa mellől —, azonban én is azt mondom, hogy manapság inár nem jár a földön az ördög. — No-nó! tréfálkozott .az egyik öreg. — Vigyázz, mert majd téged is elvisz­Az aratógazda megszivta a pipáját: — Abból nem lesz semmi! Több szó nem esett az ördögről. Az |pcgyik muzsikás legény elővette a Oderáját, rázendített a nótára, a többiek meg énekeltek. A bor mellett hamarosan elfelejtették az ördögöt, jókedvükben azonban azt se vették észre, hogy az égen haragos felhők sűrűsöd­nek s az éca.ka meg ott ólálkodik már az akácás szélénél. Csak ittak. Mikorra a hordó bor elfogyott, szörnyű­ségesen bedörren tettek. Mindcnik beszélt, mindenik dalolt, de mert a nyelvök csak minden percben for­dult egyet, olyan fura lárma keletkezett, hogy az még a bábeli nyelvzavart is csúffá tette. Utóbb már beszé'ni se tudtak. Hát lefeküdtek. Minthogy pedig aratók voltak s igy sz ,kva voltak a rendhez, kötyagos agyukkal meg azt gondolták, hogy ino-st is aratnak, hát porba feküdtek, egymás háta mögé, mint amikor a búzában rendet vágnak. Aztán elaludtak­A puszta, ahol az aratók arattak, toronyiráuyban közel volf, alig pár kőhaji­íásnyira a fától, amely alatt a borban boldo­gult emberek aludtak. Húzták a 1 óbort, hogy csak úgy zengett a tarló. Azt se tudták, hogy mi történik a nagy­világban. Ott pedig fura dolgok mentek végbe. A felhő befogta az eget, észak felől éles szél kerekedett, hajlott az ákácfa, suhögoít a levél, futott a szárazra vágott tüskebokor. Förtelmes csúnya idő keveredett. A szél beledudolt az üres hordólyukba, a legszélről fekvő aratót megaibáita, bor­zolta, majd letépte a bajuszát. Hideg volt, a legkisebb nyilason is a testéhez férkőzött. Az arató eleinte buzakodott, mooorgott, fázott, aztán föíébredt. Még mindig nagyon részeg volt­Hirtelenében azt sem tudta, hogy liol van. Felült, nézett, gondolkozott, aztán visz- szaíordult a társai felé. Mikor aztán azokat szép liibasorban meglátta a háta mögött, nyomban fogott az esze. Kisütötte, hogy aratnak s most ő került a sor legelejére. Felvette a kaszáját, aztán nagy düiöngé- rezéssel elcifrázódott a sor másik végére s ott — mint aki jól végezte dolgát, — szépen lefeküdt és megint elaludt. A dolog ezenképpen rendben lett volna. Csakhogy a szél még mindig fújt s a hely­csere következtében most az eddig második helyen alvó arató került az első helyre, hát a szél most ötét simogatta. A hidegre ö is felébredt. Mivel pedig részegségében Ö is úgy okoskodott, mint az első, hál ő is elment a sor végére „aratni" s újból elaludt. Itt azonban megint történt egy kis baj. Az újabb helycsere folytán most meg a har­madik arató került az első helyre. Minthogy a protekció csak az emberek között divatozik és szélországban nem isme­rik ezt a csúnya emberi foltot, hát a szél en­nek se hagyott békét. Ö is felkelt hát, fel­vette a kaszáját s ö is „beállt" a sorba. így tartott egész éjjel. Mikor hajnalra derengett az idő, az egész alvó társaság a pusztára „érkezett". Még a hordó is ott volt. A szél addig- addig fütyürészett a halkjába s addig-addig gurigázta a „vándorló aratók" után, amíg az is megérkezett. Közben a szél is elpihent kissé s az ara­tók nyugodtan aludtak libasoros álmukat. A kisbéres járomba fogta az ökröket és öles ostorával kialudt • jókedvében nagyot durrantott­— Bogár ne! Madár hó! Az aratógazda felneszeit:: — Mi az? Feltenyereit a fülben, éppen a sor köze­pén feküdt. Alig nyitotta ki a szemét, meg­hökkent­A hely igen ismeretlen volt előtte. Megdörzsölte a szemét, nézett jobbra- balra. Ez a hely nem az. ahol nyugovóra tér­tek. De ha nem az, akkor meg hol vannak? Ha pedig máshol vannak, akkor meg hogyan kerültek ide? Mint fekete árnyék suhant át agyán Tilinkós Gyuri meséje: — Az ördög! Úgy jártak, mint a másik aratók. Isten tudja, hogy hova hurcolta cl őket az ördög, amiért azt mondta, hogy manapság nincse­nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom