Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-03 / 223. (376.) szám
Szerda, október 3. A szlovenszkói magyar iskolaügy*) Irta: Szíklay Ferenc dr. Kassa, október 2> Többször kifejtettük, hogy a cseh-szlo- vá'k kormánynak kifelé az a tendenciája, ihog3r a cseh-szlovák köztársasághoz csatolt magyar kisebbség helyzetét úgy állítsa be, mintha a kisebbségi élete nemzeti jogarnak teljes és tökéletes kiélése lenne s mintha a helyzetével való meg nem elégedés. a különböző rekriminálások csak az államellenes izgatás s az irredentaszándék folyományai lennének. Hivatalos személvek a legmagasabb fórumokig, bel- és külföldi lapokban állandóan oly értelmű nyilatkozatokat jelentetnek meg. melyek mind ennek a beállásnak az igazságát igyekeznek bizonyitani. A mag3^arság nemzeti és kulturális életének legfontosabb tényezője s a kormanv szűkkeblű iskolapolitikája folytán a legfájóbb sebe, legégetőbb problémája az iskola ügye. méh* a kormánynyilatkozatok szerint szintén a legnagyobb rendben van állítólag, a ■magyarságnak minden iskolaigénve a leg- gavallérosiabb bőkezűséggel, a vállalt kötelezettségeken felül ki van elégítve. Csak két liirfapi cikkre hivatkozunk. Az eg3':ket Pályi Ede dr. közölte a Budapesti Hírlapban, nrnt egy Mtasaryik elnökkel folytatott interjú eredményét, a másik nemrégiben a Kassai Naplóban jelent meg, mint Janota Milán miniszteri szakreferens nyilatkozata. Mindkettő a fent bemutatott tételt igyekszik bizonyitani, számadatokkal is. Ismerve humánus és liberális gondolkozásmódiát. hisszük, hogy amit mond, arról meg van győződve s hogy a nemzetek közötti békét — aminek a kisebbségi jogok és jogigények kielégitése az elengedhetetlen föltétele — őszintén óhajtja. Az elnök ur azonban maga kész referátumokat kap a szakminisztériumoktól, melyeknek porhintő tendenciáját ellenőrizni nem képes viszont a mijaiszavurík. vagy akár követelő, szózatunk ismét csak a hivatalos lé-tompításokon. — ha elébe kerül. Ideje, hogy ezt a ránk nézve fontos úgyszólván legfontosabb, szinte életkérdést egyszer már tisztázzuk s a magyar kisebbség iskolaüigyét objektív szemlélet utján, a hivatalos statisztikai adatok alapján, az alkotmány tö rvényekbeo lefektetett jogi alapon és a pedagógiai elvek szem előtt 'tartásával részletesen föltárjuk^ Az alább felsorolandó számadatok egyrészt a legutolsó nyilvánosságna került népességi statisztikai kimutatás adatain (1919), másrészt a pozsonyi iskolaügyi referátus ..Statistidky Prehlad Skol na Slovensku** című kimutatásán alapulnak. t. A népiskolák. A népiskolák (elemi és polgári iskolák) ügyét a cseh-szlovák köztársaságban az 1920. évi 121. számú a!kotmánvtörtény 130 és 131. szakaszai, valamint az 1919. évi 189. számú törvény szabályozzák. M:g az előbbi 'torvényparagrafusok csak általánosságban szabják meg az állami iskoíaállitási és isko- laengcdélyezési kötelezettségeket, az utóbbi úgynevezett népiskolai törvény határozottan körvonalazza az elemi és polgári iskolák ügyét. Az elemi iskolákra vonatkozólag kisebbségi iskolát minden oly községben engedélyez a törvény, melyben három évi átlagban negyven tanköteles gyermek van. Azonban — mint azt egyszer már kifejtettem a P. M. H. hasábjain — ez a fontos és alapvető törvény Szloveuszkóra vonatkozólag a mai napig sincsen kihirdetve. Ennek a törvénynek életbeléptetását, illetve hatályosságának Szlovenszkóra való kiterjesztését ebből az okból követelték a múlt év folyamán megtartott iskol ágy ülések egyöntetű határozati javaslatai, természetesen minden eredmén3^ nélkül. A határozott alap, biztos támpont ilyen szábotálása mellett a hivatalos tényezők egy uj elvet dobtak piacra, mely első tekintetre szintén méltányos és liberális szempontnak látszik. Ez az elv az. hogy az iskolák számát a lakosság számarányához kell szabni. Tudtommal ez az elv először Sikor.szky „Das Sdhulwesen in dér Slovalken** című brosúrájában látott napvilágot, hivatalos elfogadottságát bizonyítják Srobár volt kultuszminiszternek tavaly szeptemberben egy interpellációra adótt válasza, valamint Janota Milánnak föntebb említett nyilatkozata is. *) Most, hogy a megyei és járási választások Is lezajlottak, a magyarságnak fokozott figyelmet kell fordítani kulturális ügyeire, amelyeket a leghevesebb politikai harcban sem szabad elhanyagolnia. Szívesen közöljük tehát ezt a tanulmányt, amelyben a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodájának kulturrcforcnse foglalta össze tömören bajainkat és kívánságainkat. (A szerk.) Ezáltal az elv által az iskolaikérdés a politika útvesztőjébe tévedt, mert sajnos, a lakosság számarányának hivatalos megállapítása, a népszámlálás keresztülvitele maga is, nem kizárólag statisztikai célokat szolgált, hanem politikaiakat is. Ennek oka ismét az alkotmánytörvények alaphibájában, a per- centes demokráciában keresendő, mely a kisebbségi jogokat százalékszámhoz köti. A ti épszámlálási közegek, akár nemzeti misz- sziót véilve teljesíteni, akár felsőbb titkos utasításokat követve erőszakkal és hamisításokkal igyekeztek a rnagy >r$ág arányszámát leszállítani. ahol csak lehet. A népszámlálás adatai tehát csak hivatalosak, de nem hitelesek is egyúttal s igy a mi iskolaügyünk megnyugtató megoldása a népszámlálás re- videá.lása, azaz a lakosság arányszámának a tényekkel eg3-rező. hiteles megllapitása nélkül el sem képzelhető. Az elemi iskoláknál — ujbó1 hangsupm- zom, — a népszámlálás revideálása esetén, a nemzetiségi számarány szerint való iskola- kiosztás talán még lehet elfogadható alap, mert az elemi iskolai oktatás törvényileg kötelező. A felsőbb fokon azonban, ahol nem annyi gyermekre kell számítani, amennyi kőteles iskolába járni, hanem annyira, ameny- nyi tovább képződni akar, a kisebbségi iskolákat a nemzetek kulturigéinyeihez, a tanulni szándékozók számához kell szabni. A hamisítatlan demokrácia legalább ezt követelné, mert e nélkül a megszabott iskolaszám egy leplezettebb neme a numerus olausus- nak, amint ezt a P- M. H. egy cikkírója tavaly, Srobár volt miniszter említett nyilatkozata nyomán kifejtette. Azt modtam, hogy ,.talán*1 elfogadható alap. Mindenesetre komplikálja a kérdést, hogy, a Csehországból idetelepitett, jobbára család tálán tisztviselők a népességi statisztikát megváltoztatták, úgy hogy a népességi számarány nem fedezi teljesen a gyermekek megoszlási arányát az egyes nemzeteik közt. De. ha elvetünk minden aggodalmat, ha elkövetjük az öngyilkosságot, elismerjük a népszámlálási adatok hitelességét, elfogadjuk továbbá a nemzetiségi számarányhoz igazodó iiskolaszáimot, helyes szempontnak, a szloveuszikói magyar iskolaügy még ebben a minden apai- és anyairól lemondó helyzetben sem mondható kielégítőnek. Ezt a következő alkalommal számokkal fogom igazolni. (Folytatjuk.) A losonci kommunista pártvezetőség a kormány támogatására hívta fe! a munkásságot Losonc, október 2. (Saját tudósitó üktől.) A Prágai Magyar Hírlapnak a;zt a feltűnést keltett jelentését, hogy a kommunista párt vezetői áruláson törik a fejükat és tárgyalás-óikba bocsátkoztak a kormánnyal, megerősíti most egy kommunista népgyülési szónoklat, amelyben az egyik leghangosaibb losonci ,.népvezér“ lepíezetien és félreérthetetlen módon bejelentette a kommunisták pálfordulását. E kormánytámogató beszédnek jelentőségét ugyan csökkenti a szónok kicsiny fajsúlyú személye és az, hogy az utána beszélő Kuícsera cseh kommunista képviselő meglehetősen ellenzéki álláspontnak adott kifejezést; azonban mégis figyelemreméltó azért, mivel ez az ügyvéd és bérpalotatula jdonos „elvtárs“ eddig mindenkor a központi utasítások értelmében szónokolt és vezette a tömeget s legalább is nem valószínű, hogy éppen most tagadta volna meg a pártfegyelmet és egyéni akciót kezdett volna a kormány és esetlég a saját érdekében. A munkásság körében is határozott megbotránkozással fogadott „politikai megnyilatkozás1* Saüher Aladár dr. ügyvédtől, a losonci kommunista párt ügyészétől ered, aki a kommunista pánt szombat esti választási riépgyülésén a következőket fejtette ki: Utalván a szövetkezett ellenzéki pártok csütörtöki népgyülésén elhangzott beszédekre, cáfolni igyekezett azt a meg állapítást, hogy Szlovenszkó mmmoruságos helyzetének a centralizmus uralma és az autonómia hiánya az oka. Az okokat csakis az általános európai poliikai helyzetben látja. Benesnek a kisantant élén — úgymond — az a legfőbb feladata, hogy a francia és az angol imperializmusnak a keleti államokat hatalmi érdekkörébe állítani törekvő világpolitikájával szemben érvényesítse a maga titkosan radikális és balfelé orientálódó politikáját. Ezt a radikális politikát Bemos azonban csak úgy -képes érvényre juttatni, hogy ha a munkásság ro'konszenvére támaszkodhaitik. Ez okból tér el attól a korábbi politikájától, amely az orosz szovjettel szemben inkább a francia imperiializmust támogatta. Azonban Be- nes javára kell Írni, hogy sohasem tett egy lépést sem az orosz proletáráriam ellen, sőt mindenkor megakadályozott minden oly akciót, amely az orosz szovjet uralma ellen akart tömi. Most pediglen nyílt gazdasági kapcsolatokat keres a szovjettel! Bemes helyzetét megnehezíti az, hogy a „megbizhatat- Jam“ szövetséges, Románia, bármely pillanatban kiválhat a kisantantból és hogy a francia politika által irányított Lengyelország állandóan ellentétben áll Gseh-Szlovákiával. Sajnos, az egyetlen „hü“ szövetséges, Jugoszlávia sem akcióképes az Olaszországgal való feszültség helyzete miatt. Ez a feszültség Cseh-Szlovákiát is állandóan háborúval fenyegeti. Az angol, francra és különösen az olasz imperializmus a bajor, az osztrák és a magyar területek összekapcsolódásával egy középeurópai monarchia létesítésére törekszik. Ez a két „megbízható11 kisantaintbeli áriam érdekéivel ellentétben áll és ez a politikai cs gazdasági természetű ellentét az oka annak, hogy a normális állapotok vissza nem térhetnek. A nagyantantnak ez az imperialista politikája, kényszeríti Ben est védekezésében olyan politika követésére, amely kifelé számol az orosz szovjettel, bfiMé pedig a munkásság mag a tart ásóval. Úgy Bemes, mint Masaryk számolnak azzal, hogy a francia nmperiarizmus is előbb-utóbb balra fog kanyarodni, a szovjet pedig a maga mostani berendezkedésével konszolidálódik. Felhívja végezetül a szónok a kommunista munkásságot, hogy létérdekből és politikai ideáljainak megvalósítása érdekében megértéssel vegye figyelembe a cseh-szlovák kormánynak ezeket a nehézségeit és a köztársaságnak eddigi szovjetiránjui elöhaladásának biztosítása céljából ne kockáztassa és fölösleges ellenzékieskedéssel ne tegye kétségessé az eddigi eredményeket. A mintegy háromszáz főből álló hallgatóság megdöbbenéssel és némán hallgatta végig ezt a szemérmetlenül íeílkinálkozó beszédet, amely előreláthatólag a losonci kommunista párt bomlásához, vagy Saoher Aladárnak a pártvezetésből való végleges kiküszöböléséhez fog vezetni. Ha a prágai központ is a magáénak vallja Saoher Aladár állásfoglalását és fölkináJlkoziásáfc, akikor csakis az előbbi eset állhat elő. Lelley Jenő vezércikkének visszhangja a cseh sajtóban Prága, október 2. . A félhivatalos Geskoslov-enska Repu- btíika mai vezércikke, miután ismertette a Slováknak ama feltűnést keltő cikkét, amely a s z 1 ovák -magya r-neme t önvédelmi blokk szükségességét hangoztatta és idézte Hlim- kámak a P. M, H. tudósítójával folytatott beszélgetését, Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselőnek ugyancsak lapunkban megjelent vezércikkével foglalkozik és azt igy kommentálja: „A szloyák néppártiak a magyar kérész tényszociáliis párt politikáját űzték eddig (?) és ugyanezt a politikát fogják folytatni a jövőben is. Ennek a politikának az a célja, hogy a szlovák népet közelebb hozza a magyarokhoz. És ha a magyarokhoz helyett ezt a szót tesszük, Magyarországhoz, akkor ez még érthetőbb lesz. A magyarok feltételei nem a szövetségesek feltételei, hanem a győzteseké és a szlovák néppártnak a magyar pártokhoz való viszonyából sok mindenre Miét következtetni. Miagyar szempontból a feltételeik logikusak. A magyarok tényleg nem akarnak a szlovákság érdekében egy csepp vért sem veszíteni. (Célzás Hlinka mondására. A szerk.) De kérdés, hogy fordítva hogy áll a helyzet.** . A C. R. nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a szlovák néppárt a keresztényszociális párt politikáját űzte, mert nem nehéz visszaemlékezni, hogy a keresztéuyszociális párt akkor is az ellenzéken volt, -amikor a szlovák néppárt még a kormányt támogatta. De azalatt az idő alatt, hogy ellenzékben van, a szlovák néppárt mindig külön utón haladt és pedig akkor is, amikor semmiféle szempont ezt nem okolta meg. Ha a szlovák néppárt most maga is kezdi belátni az együttműködés szükségességét, úgy az annak a felismerés'- nek jele, hogy az ellenzéki pártok csak egyesült erővel verhetik meg -a koalíciót. Ami pedig a szlovák nép érdekét illeti, ügy egy fül-, lanatig sincs kétségünk aziránt, hogy Hlinka azokat talán mégis csak jobban védi, mint a cseh lap. 7Í- majtvm vogv. «* te tápod e*? Csendőrbrutalitás Nyitramegyében ií Losonc, október 2. (Saját tudósítónktól.) Rruiss Viktor tizennyolc éves losonci órássegéd és Seitz József losonci nyomdász egy esztendeje teljesen miunka nélkül áll van, augusztus végén Nyitramegye területére utaztak el és ott igyekeztek foglalkozást találná. Nyitra közelében, Zsitván a csendörség azonban minden különösebb ok nélkül letartóztatta mindkettőjüket és vallatni kezdte őket. A vallató csendőrök mindtenképpen arra akarták rábírni a két fiút, hogy azok vallják magúikat magyar kémeknek. Mivel ez nem sikerült egyhamar, a négy vallató csendőr pofozni kezdte a két gyerekembert. A nagy „valla- tásd“ munkában egy félóra után a kifáradt csendőröket négy újabb csendőr váltotta fel s az ütlegelés órák hosszat tartott. A két losonci fiú hasztalan kérte a „vallatásba*1 bélieméi egedett csendőröket, hogy távirati utón érdeklődjenek Losoncon kilétük és megbízhatóságúik után, nem használt semmisem. A kétségbeesett fiuk fájdalmukban végre is hajlandók voltak bármit magukra vállalni.- A csendőrök az összes igazoló okmányok elkobzása mellett nagy diadallal kobozták el az egyik fiú kabátjáról a losonci atlétikai -és footbaillklub jelvényét, mint magyarországi „irredenta jelvényt*1. Az ártatlan munka nélküliek fogvatartása tizenöt napig tartott. Közben autóz tátit ák őket Aranyosmarótra, majd Kistapolcsányba. Végül is szabadon engedték a „közveszélyes „irredentákat14*, akik most lerongyolódva és össze-vissza verve érkeztek haza szüleikhez. A szülők feljelentést tettek a brutális csendőrök eliten, akikre ezúton is felhívjuk a fölöt- tes hatóságok figyelmét. 1* €i w i wjmÉm % Baldwin beszéde a brit impérinm konferenciáján London, október 1. A brit impérium konferenciájának tegnapi megnyitó ülésén BaW- win miniszterelnök beszédet mondott. Az európai helyzetnek pessziimsztikus képét rajzolta meg és megállapította, hogy Európa gazdasági szolidaritását szétrombolták- Az angol nép ezzel szemben--mélységes béke- öhujáról tesz-, banuságot népszövetség magata,Mása - is a -novek tó nemzetköz'' er-- köles! éi zést mutatja. A népszövetségnek különöser azt az elhatározását dicsérte, hogy a fegyverkezés prob’émájávaí foglalkozni akar. Fmtos, hogy Ar’rika L a békének hatalmas barátja. Az ' nyd-francia vis- .v<yról beszélve Saldwin kijelentette, hogy míg a szövetségesek egységesek voltak abban, hogy Németországnak teljesítőképessége legszélső határáig fizetnie kell- Anglia arról volt meggyőződve a Ruhr-vidék megszállása a szövetségesek érdekeinek csak elébe vághat. „A1 Franciaországgal való méghasonlás a világ- béke bekövetkeztét hátráltatja, — mondotta végül Baldwin. — Az a türelmi esség, mellyel Franciaországgal való viszonyunkat kezeljük, azt a kívánságunkat mutatja, hogy az európai népek között a közvetítő és békítő hatalom szerepét akarjuk és őszintén kívánjuk a Franciaországgal való barátság fentar- tását-“ Etiópia a népszövetségben Géni, október 1. A népszövetség legutóbb foglalkozott a cserkész- és a lab- szolgakérdéssel és meghallgatta Bonamy (Haiti) beszédét a fekete rabszolganő kereskedelemről, amelyet a gyűlés tudómása! vett, egyben 'tudomásul vette az illetékes bizottság jelentését Etiópiának a népszövetségbe való fölvételi kérelmiéről. Etiópia elfogadta a rabszolgaság leküzdésére és a fegyverkereskedelemre vonatkozó előírásokat, mire egyhangúan felvették a népszövetségbe. Nadesu tábornok Etiópia királynője, az összes királyok és a nép nevében köszönetét fejezte ki a népszövetségnek a fölvételért cs kijelentette, hogy népe boldog, hogy a világ nemzeteinek szolidaritására számi thai. Pasics nem mond le Prága, október 2. A N ár odúi Listy belgrádi tudósítója jelenti lapjának: A kormányhoz közelálló körökben kétségbe vonják azoknak a híreknek a hitelességét, melyek szerint Pasics a magánéletbe szándékszik visszavomullmi és hogy utóda JovanovicS Lyuka, a szkuipstima jelenlegi elnöke lesz. Annyi tény, hogy Pasics nem teljesen egész séges, de nem mond le, hanem egy a ki Ham- titkárt oszt be magához.
