Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)

1923-10-28 / 245. (398.) szám

Október 28 (fi.) Prága, október 27. Amikor öt évvel ezelőtt Prágában, a cseheknek soktornyu, „aranyos41 fővárosá­ban a Rasin vezetése alatt álló nemzeti ta­nács kikiáltotta a cseh-szlovák köztársasá­got a szolnoki hatvannyolcadik gyalogezred, a monarchiának egyik legvitézebb ezrede, teljes hadi fölszerelésének birtokában még itt volt a városban. A forradalom sikere még nem volt bizonyos és tartani lehetett tőle, hogy a katonai parancsnokság, amely túl a Moldván, a Hradzsin aljában székelt, ellen- intézkedésre határozza el magát. Ha ez be­következik, úgy elsősorban a magyar bakák kerültek volna számításba, mert hiszen őket Prágába „a rend föntartása végett44 kom- mandérozták. Amig az ő kezükben fegyver van, addig az ifjú forradalom nem lehet bizo­nyos a sikerben, körülbelül igy vélekedtek a forradalmárok és elhatározták, hogy a hat- viannyolcasokat szép szóval fogják leszerelni. Ennek az elhatározásnak megfogamzását nagyban megkönnyítette, hogy a prágaiak nem viseltettek ellenszenvvel a szolnoki ba­kák iránt (azóta is be sok cseh leánysziv em­lékezik vissza vágyakozva reájuk) és ezért a forradalmasított utca ellenzésétől sem kel­lett tartani. így történt, hogy a magyar ka­tonák között a forradalom első óráiban röp­cédulákat osztogattak, amelyek' éh a ma­gyar—cseh-szlovák ''testvériesülést hirdették, a szocialisták pedig piros-fehér és piros-fe- hér-zöld zászlók alatt vonultak a kaszárnya elé, hogy ott sürü éljenzés közben magyar­nyelvű szónoklatokban dicsőítsék a magyar nemzetet és hangoztassák az önrendelkezési jog, a békés testvéri összetartás és a fegy­verbarátság magasztos elveit. A magyar tudvalévőén könnyen hajlik a szép szóra és igy .a szolnoki ezred tisztestől, legényestül csakhamar átadta a fegyverét és ilyképpen elmúlt az uj cseh-szlovák köztársaságot el­sőnek fenyegető, közvetlen veszély. Meg vagyunk győződve róla, hogy a forradalom és az uj államalakulás mámorá­ban úszó tömeg komolyan hitt ezekben a szó­lamokban. Hiszen három nappal később a fehér őszirózsák hódító hangulatában Pest és vele együtt egész Magyarország népe szinte egyhangúan, ugyancsak kitörő lelkesedésével köszöntötte „az uj korszak hajnalhasadását44. A mámor hódító mákonya azonban csakha­mar elszállt és a rideg valóság néhány rövid nap múlva mind a két oldalon egész más irányba terelte a tömegeket. Az egyik olda­lon az először megizlelt hatalom túlzásai felé, a másik oldalon pedig a reményevesz- fett, bús rezignációba. Öt esztendő homokja pergett le azóta az idő vén homokóráján. Öt esztendeje a fáj­dalmas történéseknek, amelyekről akkor so­hasem hittük, hogy valaha is el tudjuk vi­selni. Az élet örök ösztöne valahogy csak átsegített rajtuk, de azért ajkunkra még ma is újból és újból föltolakszik a kérdés: váj­jon mi jön még azután? A jövőben is csupa szenvedés vár-e ránk, vagy pedig megvaló­sul egyszer, aminek bekövetkezését a sza­badság első bűvös-bájos óráiban remélték, az emberek? A békés testvéri összetartozás érzése úgy az uj államban élő magyarság­nak, mint a cseh-szlovák határon túl élő test­véreinknek irányában. Nem mondunk újat, amikor a cseh-szlo- vák köztársaság megalakulásának öteszten­dős évfordulóján ismételten megállapítjuk, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyar­ság semmit sem érzett az elmúlt féltized alatt abból a békés testvériességből, amit a forradalom kitörésének napján Prágában megfogadtak a szolnoki magyar bakáknak. A magyarságot, amely annyi tanujelét szol­gáltatta annak, hogy becsületesen akarja tel­jesíteni állampolgári kötelességeit, mindig az állam legnagyobb ellenségének tüntették föl és aszerint is bántak vele. Politikailag irrele­váns tényezőnek tekintették, kulturális tekin­tetben elvágták az életereit és gazdasági té­ren elszegényítették. Minden f öl jajául ását ál­lamellenes merényletnek, minden védekezé­sét ribilliónak és minden kívánságát jogtalan követelésnek minősitik. A testvéri békesség érzésének legparányibb elektronja sem vált tehát eleven valósággá. Ugyanezeket tapasztaljuk, ha a cseh­szlovák köztársaságnak Magyarország irá­nyában követett magatartását szemléljük. Ezen a téren sem mondhatunk jót. Hiszen ab­ban a pillanatban, amikor Prágában először szökkent föl árbocára az uj állam zászlaja, embrionális állapotban már meg volt a kis- antant, amelynek éle bevallottan Magyaror­szág ellen irányult. A kisantant azóta sem szűnt meg egységesen föllépni az ellen az állam ellen, amely oly hiheteten sokat, szinte mindent elvesztett Trianonban. Akárcsak a szlovenszkói magyarságot, úgy Magyaror­szágot is a béke örökös ellenségének állítot­ták oda és minden alkalmat megragadtak, Prága,, október 27. Az utóbbi időben annyi kósza hír került forgalomba a szlovtálk néppártnak a kormány­többségbe vallló belépéséről, hogy szükséges­nek tartottuk pozsonyi és rózsahegyi tudó­sítóinkat fölkérni, lépjenek érintkezésbe Hktn- ka Andrással, a. szlovák néppárt vezérével, illetőleg Tomanek .Flórián képviselővel, aki Juiriga Nándorral együtt a párt radikálisabb- nak tekintett szárnyát vezeti. Tudósítóink je­lentésedből, amelyeket alább találhat meg az olvasó, kitűnik, liogy mind a vezér, mind a radikális csoport véleményét nem befolyá­solja a kormány és a cseih néppárt udvarlása, hanem mindnyájan egyöntetűen kívánják az uj választások kiírását és a mai kormány tá­vozását. Már most meg kell állapítanunk,1 hogy ez a két követelés annyira azonos a többi ellenzéki párt követelésével, hogy alap­ja lehetne az ellenzék szorosabb taktikai mű­ködésének annál is inkább, miért a szlovák néppártinak ezt a törekvését siker csak úgy koronázhatja!, ha a többi ellenzéki párt szin­tén teljes erővel törekszik e közelíckvö cél elérésére, aminthogy viszont a többi ellen­zéki csoport is nehezen érhetné el ezt az eredményt, ha kénytelen volna nélkülözni I Hliokáék támogatását. Hlinka nyilatkozata Rózsahegy, október 27. (Saját tudósítónk jelentése.) A plébánia épülete előtt százával tolong a nép, akik az esti istentiszteletről térnek haza. Hlinka András plébános, a szlovák néppárt vezére ma istentisztelet után szives volt fogadni és a P. M, H. részére nyilatkozatot adni. — Mi igaz a szlovák néppártnak a koalícióba való belépéséről és a Juriga-csoport különválásá­ról szóló hírekből? — tettem föl a kérdést. — A Juriga-csoport különválásáról szó­ló hírek — válaszolta a szlovák néppárt ősz vezére — légből kapott koholmányok. Számtalanszor írták már a lapok, hogy a párt bomladozik, ingadozik és szakadozik, ezek a hírek azonban mindig csak hírlapi kacsák vagy a kormány jámbor óhajai vol­tak. A párt mindig egységes volt, ma is az és a jövőben is egységes fog maradni. Bennünket nem a húsos fazék, hanem az eszme és a megalkuvás nélküli program kapcsol össze. hogy egy újabb ütést mérjenek a megtépázott országra. Olyankor is, amikor alapos volt a remény, hogy a zöld asztalnál sikerülni fog enyhíteni az ellentéteket, egy-egy disszonan­ciával mindig megzavarták a harmonikus megértést. Most is, amikor a kisantant végre elhatározta, hogy nem gördít akadályokat a magyar kölcsön elé és amikor újból megin­dították az ismételten félbeszakadt cseh­szlovák—magyar tárgyalásokat, föl kellett állnia Osuskynak, hogy a diplomácia halk- tónusu köreiben szokatlan támadást intézzen Magyarország ellen és ugyanakkor fölsüvi- tett a cseh sajtónak egy a magyar állam rep­rezentánsa ellen intézett éles támadása. A békés testvéri összetartozandóság szólama tehát ezen a téren sem vált valósággá. Ne vegyék azért tőlünk rossz néven, ha mi nem tudjuk szívvel és lélekkel ünnepelni október , 28-át. Amig a szolnoki bakáknak adott Ígéretet az állam cselekvő szerve: a kormány be nem váltja, addig a mi ünneplé­sünk úgy sem lehetne őszinte. — A néppárt választási győzelme milyen ha­tással lesz a parlamenti választások kiírására? — kérdeztem. — Mi minden eszközt fölhasználunk, hogy rákényszeritsük a kormányt a szep­temberi választások következményeinek levonására, miként az 1919. évi választások™ hál történt. A szociáldemokrata párt akkor Kramárt egyszerűen távirati utón értesí­tette, hogy a nép a községi választásoknál nem hagyta jóvá programját s visszalépés­re kényszeriíette a kormányt. Mi hasonló­an akarunk cselekedni. Az igazság elve alapján követeljük, hogy a koalíció és a kor­mány mondjon le. Tűnjenek el Dérer, Mar- kovics és Babka, mert a szlovák népnél, amely teljesen megvonta tőlük bizalmát, semmi keresni valójuk sincs. — Mikor szándékozik, képviselő ur, Srobár példájára amerikai propaganda-kőrútra indulni? — 1920-ban akartam elindulni. Útleve­lem teljesen fölszerelve Benes fiókjában hever. Mihelyst megkapom az engedélyt, rögtön útnak indulok, mert nem lehet tűrni, hogy Srobár félrevezesse az amerikai szlo­vák közvéleményt. — Mi a véleménye képviselő urnák a zsidó­ságnak külön pártra való tömörüléséről? — A zsidók álláspontját helyeslem. Ismerem politikájukat, valamint szociális és pénzügyi tehetségüket s azt vélem, hogy legjobban saját pártjukban érvényesülhet­nek. A szlovák nép a zsidósággal szemben mindig tolleráns volt. Most a zsidóságtól függ, hogy bele tud-e illeszkedni a szláv világnézetbe s együtt tud-e működni a szlovákokkal Szlovenszkó felvirágoztatá­sán. A zsidóságnak sok olyan tulajdonsága van, amelyeket nem ártana a szlovák poli­tikusoknak sem utánozni és elsajátítani. Kü­lönösen szorgalma, szívóssága és vallásá­hoz való ragaszkodása sok példát mutat­hatna a cs-'h „haladóknak4* is, A zsidó nem provokál, hanem simul és alkalmazkodik, ez pedig „a testvérekből4* hiányzik. (Z. Zs.) Tomanek nyilatkozata Rpzsony, október 26. (Saját tudósítónktól.) Pozsonyban a Magas ut 3. számú bérház második emeletén szerkeszti Tomanek Flórián szlovák néppárti képviselő a Sloveiislké Lúd övé Novinyt, amely épp oly vörös posztó Haigeil cenzor szemében, mint a Sloivák. Ott kerestem föl, hogy megkérdezzem véleményét azokról a hírekről, amelyek a legutóbbi napokban a szlovák néppártnak a koalícióba valló belé­péséről hallatszanak. Kezemben a P. M. H.- nak az a száma, amely idézte a Bohemiánalk azit a hírét, hogy Sráimek iskolángyi minisz­ter tesz és hogy a szlovák néppárt aktív mó­don fog résiztvenmi a ko-ailidióban, továbbá beszámolt Hrubán képviselő alelnöknek szlo­venszkói információs útjáról. Tomanek át­futotta a lápot, azután a leghatározottabban a következő kijelentést tette: — Kérem, Srámek annyira elveszítette a szlovák nép bizalmát, hogy szóba sem akarunk vele állni . . . Még talán mások­kal lehetne beszélni, de Srámekkel éppen nem. Sem tőle, sem Svehlától mi nem aka­runk semmit. A koalícióba való belépé­sünkről szó sincs. Ezt bátran kiírhatja az újságba. Első kötelességünk; a nemzet- gyűlési választások kiírásának követelése. Addig is azonban határozottan követeljük az uj kormány kinevezését. A mostani urak távozzanak a helyükről! — Képviselő ur, a Boihemáa cikkében az ál|l, hogy Srámek három katolikus gimnáziu­mot helyez kilátásba a Hiinlka-páirínaík és hogy több személyi jellegű engedményt is kapnának ... — vetettem közbe. Talán Hlinika püspöki sitaöirmáról is szó van? ... — Olyan személyi jellegű engedmény nincs a világon, amelynek árán mi a mos­tani kormány tagjaival egy asztalhoz ül­jünk. Választás és egy uj kormány esetén nem mondom, hogy nem ... De ezekkel nem és nem! Ismétlem; egész politikánk most akörül forog, hogy írják ki az uj vá­lasztásokat. Mi tiltakozni fogunk a most kezdődő parlamenti ülésszakon az ellen, hogy olyan számarányban képviseljék az „argalások" (Hodzsáék, Srobárék) a szlo­vák népet, mint amilyen számarányban most ott ülnek a kormányban. A választá­sok, különösen a megyeiek, megmutatták, hogy a szlovák nép óriási tömegei a mi ol­dalunkra állottak: tehát az autonómiát akarják. Azoknak az uraknak tehát oda- fönt nincs joguk a szlovák népet kép­viselni, annak nevében dönteni és törvényt hozni. Mi az október 30-iki megnyitó ülé­sen nem veszünk részi, mert szlovák ün­nepünk van, de másnap már Prágában le­szünk és részt veszünk a parlamenti mun­kában. — Képviselő ur mihez fog hozzászólni? — Elsősorban a költségvetési vitában mondok nagyobb beszédet. A költségve­tésben két milliárddal haladja túl a kiadás a bevételeket Különösen ki fogok kelni a sok minisztérium ellen. Minek például a népjóléti minisztérium, amikor nincs sem­mi létjogosultsága? Franké miniszter ur azért meg fog tudni élni, ha tárcáját el is veszíti . . . — Képviselő urat, továbbá Juiriiga kép­viselő urat a H&fca-párt radikális tagjainak mondják és éppen ma irta egy magyar- nyelivü kormány lap, hogy „ha Hlinka beadja a derekát", képviselő uréik megmer adnak eddigi politikájuk mellett . . . — Ali tényleg radikálisak vagyunk, de biztosítom, hogy arról még álmodni sem lehet, hogy pártunk a jelenlegi viszonyok között leüljön a zöld asztalhoz tárgyalni. 100 cseti-szl. Sforooif.rf fizettek ma, október 27-én: Zürichben 16.525 svájci frankói Budapesten 57 800.— magyar koronát Becsben —.— osztrák koronát Bspllllltöll 10753CGÖOOÖO.— német márkát h szlovák néppárt rendületlenül liielesi az of választásai* üilrlsát i§ a hermánii lemondását Hlinka András és Tomanek Flórián jelentőséggel teljes nyilatkozata a P. M. H# részére Jk, niIIII** ^ TELEFON: 156-69. ' «[/ Hirlapelófizetési irodája V ijjÉr % * 9 ^ Budapest, Vil. Kertész-utca jSr sn. évfolyam 245. (398.) szám. Prága, vasárnap,^ Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom