Prágai Magyar Hirlap, 1923. október (2. évfolyam, 222-247 / 375-400. szám)
1923-10-28 / 245. (398.) szám
Október 28 (fi.) Prága, október 27. Amikor öt évvel ezelőtt Prágában, a cseheknek soktornyu, „aranyos41 fővárosában a Rasin vezetése alatt álló nemzeti tanács kikiáltotta a cseh-szlovák köztársaságot a szolnoki hatvannyolcadik gyalogezred, a monarchiának egyik legvitézebb ezrede, teljes hadi fölszerelésének birtokában még itt volt a városban. A forradalom sikere még nem volt bizonyos és tartani lehetett tőle, hogy a katonai parancsnokság, amely túl a Moldván, a Hradzsin aljában székelt, ellen- intézkedésre határozza el magát. Ha ez bekövetkezik, úgy elsősorban a magyar bakák kerültek volna számításba, mert hiszen őket Prágába „a rend föntartása végett44 kom- mandérozták. Amig az ő kezükben fegyver van, addig az ifjú forradalom nem lehet bizonyos a sikerben, körülbelül igy vélekedtek a forradalmárok és elhatározták, hogy a hat- viannyolcasokat szép szóval fogják leszerelni. Ennek az elhatározásnak megfogamzását nagyban megkönnyítette, hogy a prágaiak nem viseltettek ellenszenvvel a szolnoki bakák iránt (azóta is be sok cseh leánysziv emlékezik vissza vágyakozva reájuk) és ezért a forradalmasított utca ellenzésétől sem kellett tartani. így történt, hogy a magyar katonák között a forradalom első óráiban röpcédulákat osztogattak, amelyek' éh a magyar—cseh-szlovák ''testvériesülést hirdették, a szocialisták pedig piros-fehér és piros-fe- hér-zöld zászlók alatt vonultak a kaszárnya elé, hogy ott sürü éljenzés közben magyarnyelvű szónoklatokban dicsőítsék a magyar nemzetet és hangoztassák az önrendelkezési jog, a békés testvéri összetartás és a fegyverbarátság magasztos elveit. A magyar tudvalévőén könnyen hajlik a szép szóra és igy .a szolnoki ezred tisztestől, legényestül csakhamar átadta a fegyverét és ilyképpen elmúlt az uj cseh-szlovák köztársaságot elsőnek fenyegető, közvetlen veszély. Meg vagyunk győződve róla, hogy a forradalom és az uj államalakulás mámorában úszó tömeg komolyan hitt ezekben a szólamokban. Hiszen három nappal később a fehér őszirózsák hódító hangulatában Pest és vele együtt egész Magyarország népe szinte egyhangúan, ugyancsak kitörő lelkesedésével köszöntötte „az uj korszak hajnalhasadását44. A mámor hódító mákonya azonban csakhamar elszállt és a rideg valóság néhány rövid nap múlva mind a két oldalon egész más irányba terelte a tömegeket. Az egyik oldalon az először megizlelt hatalom túlzásai felé, a másik oldalon pedig a reményevesz- fett, bús rezignációba. Öt esztendő homokja pergett le azóta az idő vén homokóráján. Öt esztendeje a fájdalmas történéseknek, amelyekről akkor sohasem hittük, hogy valaha is el tudjuk viselni. Az élet örök ösztöne valahogy csak átsegített rajtuk, de azért ajkunkra még ma is újból és újból föltolakszik a kérdés: vájjon mi jön még azután? A jövőben is csupa szenvedés vár-e ránk, vagy pedig megvalósul egyszer, aminek bekövetkezését a szabadság első bűvös-bájos óráiban remélték, az emberek? A békés testvéri összetartozás érzése úgy az uj államban élő magyarságnak, mint a cseh-szlovák határon túl élő testvéreinknek irányában. Nem mondunk újat, amikor a cseh-szlo- vák köztársaság megalakulásának ötesztendős évfordulóján ismételten megállapítjuk, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság semmit sem érzett az elmúlt féltized alatt abból a békés testvériességből, amit a forradalom kitörésének napján Prágában megfogadtak a szolnoki magyar bakáknak. A magyarságot, amely annyi tanujelét szolgáltatta annak, hogy becsületesen akarja teljesíteni állampolgári kötelességeit, mindig az állam legnagyobb ellenségének tüntették föl és aszerint is bántak vele. Politikailag irreleváns tényezőnek tekintették, kulturális tekintetben elvágták az életereit és gazdasági téren elszegényítették. Minden f öl jajául ását államellenes merényletnek, minden védekezését ribilliónak és minden kívánságát jogtalan követelésnek minősitik. A testvéri békesség érzésének legparányibb elektronja sem vált tehát eleven valósággá. Ugyanezeket tapasztaljuk, ha a csehszlovák köztársaságnak Magyarország irányában követett magatartását szemléljük. Ezen a téren sem mondhatunk jót. Hiszen abban a pillanatban, amikor Prágában először szökkent föl árbocára az uj állam zászlaja, embrionális állapotban már meg volt a kis- antant, amelynek éle bevallottan Magyarország ellen irányult. A kisantant azóta sem szűnt meg egységesen föllépni az ellen az állam ellen, amely oly hiheteten sokat, szinte mindent elvesztett Trianonban. Akárcsak a szlovenszkói magyarságot, úgy Magyarországot is a béke örökös ellenségének állították oda és minden alkalmat megragadtak, Prága,, október 27. Az utóbbi időben annyi kósza hír került forgalomba a szlovtálk néppártnak a kormánytöbbségbe vallló belépéséről, hogy szükségesnek tartottuk pozsonyi és rózsahegyi tudósítóinkat fölkérni, lépjenek érintkezésbe Hktn- ka Andrással, a. szlovák néppárt vezérével, illetőleg Tomanek .Flórián képviselővel, aki Juiriga Nándorral együtt a párt radikálisabb- nak tekintett szárnyát vezeti. Tudósítóink jelentésedből, amelyeket alább találhat meg az olvasó, kitűnik, liogy mind a vezér, mind a radikális csoport véleményét nem befolyásolja a kormány és a cseih néppárt udvarlása, hanem mindnyájan egyöntetűen kívánják az uj választások kiírását és a mai kormány távozását. Már most meg kell állapítanunk,1 hogy ez a két követelés annyira azonos a többi ellenzéki párt követelésével, hogy alapja lehetne az ellenzék szorosabb taktikai működésének annál is inkább, miért a szlovák néppártinak ezt a törekvését siker csak úgy koronázhatja!, ha a többi ellenzéki párt szintén teljes erővel törekszik e közelíckvö cél elérésére, aminthogy viszont a többi ellenzéki csoport is nehezen érhetné el ezt az eredményt, ha kénytelen volna nélkülözni I Hliokáék támogatását. Hlinka nyilatkozata Rózsahegy, október 27. (Saját tudósítónk jelentése.) A plébánia épülete előtt százával tolong a nép, akik az esti istentiszteletről térnek haza. Hlinka András plébános, a szlovák néppárt vezére ma istentisztelet után szives volt fogadni és a P. M, H. részére nyilatkozatot adni. — Mi igaz a szlovák néppártnak a koalícióba való belépéséről és a Juriga-csoport különválásáról szóló hírekből? — tettem föl a kérdést. — A Juriga-csoport különválásáról szóló hírek — válaszolta a szlovák néppárt ősz vezére — légből kapott koholmányok. Számtalanszor írták már a lapok, hogy a párt bomladozik, ingadozik és szakadozik, ezek a hírek azonban mindig csak hírlapi kacsák vagy a kormány jámbor óhajai voltak. A párt mindig egységes volt, ma is az és a jövőben is egységes fog maradni. Bennünket nem a húsos fazék, hanem az eszme és a megalkuvás nélküli program kapcsol össze. hogy egy újabb ütést mérjenek a megtépázott országra. Olyankor is, amikor alapos volt a remény, hogy a zöld asztalnál sikerülni fog enyhíteni az ellentéteket, egy-egy disszonanciával mindig megzavarták a harmonikus megértést. Most is, amikor a kisantant végre elhatározta, hogy nem gördít akadályokat a magyar kölcsön elé és amikor újból megindították az ismételten félbeszakadt csehszlovák—magyar tárgyalásokat, föl kellett állnia Osuskynak, hogy a diplomácia halk- tónusu köreiben szokatlan támadást intézzen Magyarország ellen és ugyanakkor fölsüvi- tett a cseh sajtónak egy a magyar állam reprezentánsa ellen intézett éles támadása. A békés testvéri összetartozandóság szólama tehát ezen a téren sem vált valósággá. Ne vegyék azért tőlünk rossz néven, ha mi nem tudjuk szívvel és lélekkel ünnepelni október , 28-át. Amig a szolnoki bakáknak adott Ígéretet az állam cselekvő szerve: a kormány be nem váltja, addig a mi ünneplésünk úgy sem lehetne őszinte. — A néppárt választási győzelme milyen hatással lesz a parlamenti választások kiírására? — kérdeztem. — Mi minden eszközt fölhasználunk, hogy rákényszeritsük a kormányt a szeptemberi választások következményeinek levonására, miként az 1919. évi választások™ hál történt. A szociáldemokrata párt akkor Kramárt egyszerűen távirati utón értesítette, hogy a nép a községi választásoknál nem hagyta jóvá programját s visszalépésre kényszeriíette a kormányt. Mi hasonlóan akarunk cselekedni. Az igazság elve alapján követeljük, hogy a koalíció és a kormány mondjon le. Tűnjenek el Dérer, Mar- kovics és Babka, mert a szlovák népnél, amely teljesen megvonta tőlük bizalmát, semmi keresni valójuk sincs. — Mikor szándékozik, képviselő ur, Srobár példájára amerikai propaganda-kőrútra indulni? — 1920-ban akartam elindulni. Útlevelem teljesen fölszerelve Benes fiókjában hever. Mihelyst megkapom az engedélyt, rögtön útnak indulok, mert nem lehet tűrni, hogy Srobár félrevezesse az amerikai szlovák közvéleményt. — Mi a véleménye képviselő urnák a zsidóságnak külön pártra való tömörüléséről? — A zsidók álláspontját helyeslem. Ismerem politikájukat, valamint szociális és pénzügyi tehetségüket s azt vélem, hogy legjobban saját pártjukban érvényesülhetnek. A szlovák nép a zsidósággal szemben mindig tolleráns volt. Most a zsidóságtól függ, hogy bele tud-e illeszkedni a szláv világnézetbe s együtt tud-e működni a szlovákokkal Szlovenszkó felvirágoztatásán. A zsidóságnak sok olyan tulajdonsága van, amelyeket nem ártana a szlovák politikusoknak sem utánozni és elsajátítani. Különösen szorgalma, szívóssága és vallásához való ragaszkodása sok példát mutathatna a cs-'h „haladóknak4* is, A zsidó nem provokál, hanem simul és alkalmazkodik, ez pedig „a testvérekből4* hiányzik. (Z. Zs.) Tomanek nyilatkozata Rpzsony, október 26. (Saját tudósítónktól.) Pozsonyban a Magas ut 3. számú bérház második emeletén szerkeszti Tomanek Flórián szlovák néppárti képviselő a Sloveiislké Lúd övé Novinyt, amely épp oly vörös posztó Haigeil cenzor szemében, mint a Sloivák. Ott kerestem föl, hogy megkérdezzem véleményét azokról a hírekről, amelyek a legutóbbi napokban a szlovák néppártnak a koalícióba valló belépéséről hallatszanak. Kezemben a P. M. H.- nak az a száma, amely idézte a Bohemiánalk azit a hírét, hogy Sráimek iskolángyi miniszter tesz és hogy a szlovák néppárt aktív módon fog résiztvenmi a ko-ailidióban, továbbá beszámolt Hrubán képviselő alelnöknek szlovenszkói információs útjáról. Tomanek átfutotta a lápot, azután a leghatározottabban a következő kijelentést tette: — Kérem, Srámek annyira elveszítette a szlovák nép bizalmát, hogy szóba sem akarunk vele állni . . . Még talán másokkal lehetne beszélni, de Srámekkel éppen nem. Sem tőle, sem Svehlától mi nem akarunk semmit. A koalícióba való belépésünkről szó sincs. Ezt bátran kiírhatja az újságba. Első kötelességünk; a nemzet- gyűlési választások kiírásának követelése. Addig is azonban határozottan követeljük az uj kormány kinevezését. A mostani urak távozzanak a helyükről! — Képviselő ur, a Boihemáa cikkében az ál|l, hogy Srámek három katolikus gimnáziumot helyez kilátásba a Hiinlka-páirínaík és hogy több személyi jellegű engedményt is kapnának ... — vetettem közbe. Talán Hlinika püspöki sitaöirmáról is szó van? ... — Olyan személyi jellegű engedmény nincs a világon, amelynek árán mi a mostani kormány tagjaival egy asztalhoz üljünk. Választás és egy uj kormány esetén nem mondom, hogy nem ... De ezekkel nem és nem! Ismétlem; egész politikánk most akörül forog, hogy írják ki az uj választásokat. Mi tiltakozni fogunk a most kezdődő parlamenti ülésszakon az ellen, hogy olyan számarányban képviseljék az „argalások" (Hodzsáék, Srobárék) a szlovák népet, mint amilyen számarányban most ott ülnek a kormányban. A választások, különösen a megyeiek, megmutatták, hogy a szlovák nép óriási tömegei a mi oldalunkra állottak: tehát az autonómiát akarják. Azoknak az uraknak tehát oda- fönt nincs joguk a szlovák népet képviselni, annak nevében dönteni és törvényt hozni. Mi az október 30-iki megnyitó ülésen nem veszünk részi, mert szlovák ünnepünk van, de másnap már Prágában leszünk és részt veszünk a parlamenti munkában. — Képviselő ur mihez fog hozzászólni? — Elsősorban a költségvetési vitában mondok nagyobb beszédet. A költségvetésben két milliárddal haladja túl a kiadás a bevételeket Különösen ki fogok kelni a sok minisztérium ellen. Minek például a népjóléti minisztérium, amikor nincs semmi létjogosultsága? Franké miniszter ur azért meg fog tudni élni, ha tárcáját el is veszíti . . . — Képviselő urat, továbbá Juiriiga képviselő urat a H&fca-párt radikális tagjainak mondják és éppen ma irta egy magyar- nyelivü kormány lap, hogy „ha Hlinka beadja a derekát", képviselő uréik megmer adnak eddigi politikájuk mellett . . . — Ali tényleg radikálisak vagyunk, de biztosítom, hogy arról még álmodni sem lehet, hogy pártunk a jelenlegi viszonyok között leüljön a zöld asztalhoz tárgyalni. 100 cseti-szl. Sforooif.rf fizettek ma, október 27-én: Zürichben 16.525 svájci frankói Budapesten 57 800.— magyar koronát Becsben —.— osztrák koronát Bspllllltöll 10753CGÖOOÖO.— német márkát h szlovák néppárt rendületlenül liielesi az of választásai* üilrlsát i§ a hermánii lemondását Hlinka András és Tomanek Flórián jelentőséggel teljes nyilatkozata a P. M. H# részére Jk, niIIII** ^ TELEFON: 156-69. ' «[/ Hirlapelófizetési irodája V ijjÉr % * 9 ^ Budapest, Vil. Kertész-utca jSr sn. évfolyam 245. (398.) szám. Prága, vasárnap,^ Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
