Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-02 / 199. (352.) szám

55 Vasárnap, szeptember 2. Földközi-tengeren való uralmát akarja bizto­sítani. Diplomáciai körökben azt hiszik, hogy az angol kormány legközelebb legnyomaté­kosabban interveniálni fog az olasz kor­mánynál. -** Az angol külügyi hivatal rámu­tat arra, hogy Korfu megszállása ellenkezik az 1854. évi szerződéssel, mely szerint az egykor angol protektorátus alatt álló Korfut Görögországnak engedték át, egyszersmind a sziget örökös semlegességét biztosították. F szerződés alapján Anglia és Franciaország kötelessége az intervenció. KuíDocslh a hatóságok pártbontó törekvése €» Szepesiében A kompromisszumos listától a terrorig és fenyegetésig — Korompa és Szepesváralja nem kér a polgári pártból iA Prágai Magyar Hirlap eredeti tudósítása Korfu megszállása békés jellegű Róma, szeptember 1. Mussolini körtáv­iratot intézett Olaszország külföldi diplo­máciai képviselőihez, melyben utasítja őket, hogy közöljék állomáshelyük kormányaival, hogy Korfu megszállása nem 'hadi mozdulat, hanem csak annak a záloga, hogy Görög­ország az olasz követeléseket teljesiti. A nagyköveti konferencia fentartást jelent be a szankciók ellen Athén, szeptember 1. Az athéni francia ügyvivő Alexandris külügyminiszternek át­adta a nagyköveti konferencia jegyzékét, mely tiltakozik az olasz katonai bizottság meggyilkolása elleti. A nagyköveti konferen­cia fölszólítja a görög kormányt, hogy hala­déktalanul kezdje meg a nyomozást hogy a bűntett elkövetőit megtalálja. A konferencia fentartást jelent be minden esetleges jóváté­tel! szankció ellen. Alexandris kijelentette, hogy a jegyzéket tudomásul veszi és a kon* ferenciát a nyomozás eredményéről értesí­teni fogja. Cseb-Szlovákia elitéli az olasz akciót A prágai kormány hivatalos lapjában, a Ceskoslovenska Republlkában az olasz-gö­rög konfliktusról többek között így nyilatko­zik: Bár kétségtelen, hogy Olaszországnak joga van a gyilkosságért megbánást és bün- hő'dést követelni, azonban más kérdés az, vallon az esetnek van-e olyan nagy jelentő­sége, hogy alkalmas legyen az eddig béké­ben élő két ország között a 'háború fúriájá­nak a felidézésére. Olaszország inkább saját elpusztított területeit tartsa szem előtt és gondolja meg. hogy a hadüzenet nem a pil­lanatnyi lelkesedés, vagy elkeseredés dolga hanem jobban teszi, ha ahelyett, hogy a tra­gikus eset megítélését az utca fanatikus fó­rumának engedi át, azt megfontolással és józansággal intézi el. Elfogott görög gőzös Brindisi, augusztus 31. Az Atronades gö­rög hajót, mely Görögországba akart indulni, a brindisi kikötőben az olaszok visszatar­tották. Jífa raéV> «te fnijiod Lőcse, szeptember I. A szepességi mozgalmaik csak annyiban különböznek a más vidéki mozgalmaktól, hogy itt nincsenek sem konkolyt hintő „csánkiak“, mert ezeket a jó erfköfcsöikhöz hozzánevelit zipszer nép a maga köréből ré­gen kizárta volna és nincsenek „polgárpár­ti ak“, mert a zipszer nép, ha — amint mond­ják — vakon is születik és hét napig semmit sem liát, annál többet és jobban lát most és különösen belát a „polgárpártiak14 veséjébe. A választási terror eszközei azonban itt is ugyanazok. A jegyzőik Végig járják a köz­ségeiket, összeállítják a listát az ismert re­cipe szerint: a népnek azt mondják, hogy ez nem politikai dolog, hanem a község közér­deke. A sok rábeszéléssel, ígérgetéssel, ölel- getéssel aztán leveszik a lábáról a szeren­csétlen választót. £s ha még ezekután is van, aki a csábítgat ásóknak ellene tud állam, jön a fenyegetés, a terror! Ez a jegyzőik leg-alkc tmányos abb fel­adata — most. Vannak, akik ezt féktelen am­bícióval üzíik, de vannak viszont, akik azt testben-lélekben megun dorotdva végzik, de mégis végzik, mert ettől függ ujj klasszifiká- oiójuk, melynek alapján mondják ‘ki aztán a közigazgatási pályára való „rátermetteégü- ket“ és 'használhatóságukat. Az ágy összeállított listákat azon a él­őién, hogy ez pártonküvüli s csak a község gazdasági érdekeit (képviselő egyének kaixh- di'dálása, a tudatlan néppel aláíratják, haza viszik és otthon azután az aláírások fölé ír­ják: „RoWcka strapa jelölőlistája X köz­ségben. “ Két konkrét és a mai alkotmányos sza­badságot, a választási terrort és önkényt jel­lemző esetet ragadok ki a sok közül. Korompa! Ahol a k eresz tény s zoci ális­ta párt a legvadabb kommunizmus idején bontotta ki zászlaját. Ahová nem mert együk párt sem belépni, mert megriadt a kiömlött ártatlan vértől és félve visszavonult, magára hagyva a vérszagtól megvadult elemeket. Csak a ikeresztényszocialista párt neon hát­rált, hanem előre tört s megalkotta a keresz­tény munkás szakszervezetei És ma megható az a sürgés-mozgás, amely Korompán észlelhető. A munkanélküli­ségre kárhoztatott, utolsó falat kenyériektől megfosztott munkásság végig járja a házakat és társait hívja a kér esz tét rys zoc ia fiista párt zászlaja alá. Természetesen az uj jövevényeiknek, a nemzeti szociáldemokratáiknak, no, meg az a hatalomtól reszikető jegyzőiknek ez sehogy- sem tetszik. Korompán is megpróbálták tehát a ke rész téuyszoci afeitlálkra oktrojálni a ,..kö­zös érdekeket" szolgáló kompromisszumos listát és amikor a józan gondolkozásul mun­kásság arra nem is hederiiett — megfenye­gették! „Megfenyegették" azzal, hogy ha a keresz'tényszocialista munkásság nem fogad­ja el a közös listát, akkor ők azonnal meg­alkotják a — „Polgári pártot". Fenyegetésüket be Is Váltották, mert augusztus 28-ára összehívták a polgári pár­tot, melyen megjelent 7. azaz hét „polgár" és pedig 3 rendőr, 2 cseh tanító, 1 trafikos és a jegyző. De ha ezek „polgárpártíiak" let­tek, kik maradnak a cseh nemzeti szociálde­mokrata pártban és kik a rolnffickábian? Hát igy néz ki az uj „polgári párt" Ko- Tomtpán, a Szépésségen és azt hiszem, az egész Szlovenszkón is. S z e p e 's v á r a 1 j án! Itt a második jellemző eset történt. A jegyző két nap és két éjjel szünet nélkül kap agitálta a sztarosztát, aki egyúttal a keresztéuyszooTasFsta párt tör­hetetlen híve is, hogy állítsák fel a közös lis­tát. É*s teljes szolgálatkés zsléggel fel is állí­totta, még pedig akkép, hogy egy keresztémy- szoeiaiista, egy rolnückát és egy zsidó felvált­va következett Szepesváraba arról vofit híres, hogy a képvisel öválaszitás óiknál mindig összetartott és a legutóbbi 1920. évi választásoknál is 80 százaiék keresztényszoclaüstia volt. Ezt a számarányát nemcsak megtartotta, de fo­kozta is. És ezt a tekintélyes pártot így1 akarják csúffá tenni A sztaroszía bizonyára maga is megbor- ziadf tőle, mert Lőcsére ment a keresztény- szoclaRsta pártihoz tanácsot kérni s a listát bemutatta. Maszlagként még azt is beadták neki, hogy csak látszólagos a rolnickárok1 száma, mert egyesek csak ezen a öimen van-1 nak jelölve,, de ,/titokban" ők is a keresztény- szociális fáikhoz ‘húznak. Lőcsén megmagya­rázták a szüaros Zitának. hogy ne higyjen senkinek, mert ez a közös lista nem más, mint bárány bőrbe bujtatott farkas. A jegyző irombadőlni látta nagy fárad­sággal felépített alkotmányát, Jött tehát a fenyegetés! Ha nem sákeTÜl a kompromisz- szum, akkor megalakítják a „Polgári pártot". Megint a .Poígálri párT-tal való fenyegetés és isimét csúfos kudarc! Fedor Miklós. A Szepességen közös magyar-német front áll Lőcsei tudósítónktól: Lőcsén a keresztény­szociális párt a Deutsche Zipser-párttal kö­zös kiáltványt intézett a választópolgárság­hoz. összetartásra hívja föl az őslakosságot. Az egyesitett lőcsei lista vezetői: Schnertz Károly, Fedor Miklós, Kopasz Árpád dr„ Pol- nisch Artúr. Keresztényszociális—zipser kö­zös listával szavaznak: Iglón, Gölnicen. Szo- molnokon, Podolinban, Szepesbélán, Gnéz- dán, Poprádon. Késmárkon még nem feje­ződtek be a tárgyalások. — A Hlinka-párt is kiadta utasításait bizalmiférfiainak. amely azonban nagy csalódást okozott, mert esze­rint még az autonómista pártokkal sem tár­sul a Hlinka pártja. A pozsonyi választás! küzdelem Három polgármesterjelölt előtérben — Kompromisszum a pártok között — Okánik Lajos dr. nyilatkozata Pozsony, szeptember 1. (Saját tudósítónk jelentése.) A pozsonyi választási küzdelem teljes erővel folyik. A politikai pártok helyiségeiben egyébről sem esik szó. mint a meglepetésszerűen kitűzött megyei és járási választásokról. Ez egy kissé elterelte a figyelmet a szeptember 16-iki községi választásokról, bár a kulisszák mögött folyik a serény munka. ’A választási irodába elsőnek a cseh­szlovák szociáldemokraták nyújtották be listájukat, amit kifogás nélkül elfogadtak. A független német nemzeti párt listáját a jelöl­tek lakásának be nem jegyzése miatt vissza­utasították, igy ez a lista pár napi késéssel fog befutni. Második helyre a nemzeti de­mokraták (Kramár-ék) listája került, harma­dik helyre pedig a német szociáldemokratáké (Maszár—Kalmár Henrik). Itt — mint érte­sülünk — egy kis baj van Kalmár Henrik állampol­gársága körül. Annakidején az oroszországi csere- transzportból azzal az indokkal vették le Kalmár Henrik életfogytiglani fegyliázra ítélt volt magyar népbiztost, hogy cseh-szlovák állampolgár. Most, hogy a választási listára került listavezetőnek, a cseh-szlovák pártok kifogást emeltek állampolgársága ellen, mi­után huzamos Időn át Budapesten lakott. Ugyancsak kétes még Szappanos Lajos volt keresztényszocialista városatya állampol­gársága; éppen ezért — bár a jelölése mel­lett több kívánság nyilvánult meg— le kel­lett róla mondani, pedig Szappanos vissza­vonulása a közügyektől nagy veszteség a magyarság szempontjából. A polgármesteri bársonyszék körül is nagy harc dúl. Minden párt a maga jelöltjét szeretné a polgármesteri székbe ültetni, bár Tárcarovatunk: Kedd: Klimits Lajos: Minden reggel (Vers.) Vécseyné-Jankcvich Lujza: Imruska levele az édesanyjához. Szerda: N. Jaczkó Olga: Kor és idő- Csütörtök: Féja Géza: Fényes őszök írták* (Vetrs.) Gál Imre: Költőnek lenni. Péntek: Keleti Márton: Ácsorgók. Szombat: Falu Tamás: Imádság előre. (Vers.) Donászy Kálmán: Vidéki nyár. >(Vers.) Csermely Gyula: Az uzsorás fogai. Dacos tavaszi ének ősszel Síró fákról sebesülten falevél forog karomba. Száradó, üres mezőkön — térdig hervadásba járok, hervadásba, őszi romba. Fák vetkeznek, hangok esnek múlt életről, szerelemről. Hó, hahó. versenyt kiáltok őszi széllel s nap helyett most falevél csak egyre perdül. Fejem felfegekbe fúrom. És szikrázik rőt haraggal. Fázó csillagot sodorva este zuhan, kék hegyekről sötétség arcomba nyargal. Földből téli árnyak nőnek, mégis, mégis madárének, hogyha szél húg és a kórón. őszi kórón, száraz ágon, mintha rügyek feslenének. Szavaim most, mint a méhek ősz mezőit mind bedongják. Virág ver méhes mezőket, ágat lomb fed s égre festem a tavaszi nap korongját. Bányai Kornél. Asszonyördög — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta Segesdy László I. Igen tisztelt uram! Tudomásom van róla, hogy ön ma dél­után üzleti ügyben külföldre utazik. Az utolsó pillanatban, véletlen körülményből kifolyólag értesültem egy készülő merény­letről, mely az ön családi életét van hivatva végleg tönkretenni. Feleségét ma éjjel, pont 12 órakor álarcos emberek elrabolják, hogy kiszolgáltassák valakinek, aki önnek régi és hajüthatatlan ellensége. Ha szereti a felesé­gét és végleges győzelmet akar aratni egy láthatatlan ellensége fölött, akkor kérem, ne utazzék el és legyen résen, mert neje élete egy pillanatig sem lesz biztonságban a min­denre elszánt haramiák karmai között. Tisztelettel Egy régi adós, aki fizetni akar. Balogh Kázrnér, a Belváros leggazda­gabb kereskedője, meglepődve forgatta a most olvasott levelet s keztyüjét, melyet az indulás pillanatában húzott föl. idegesen rán­gatta le ujjairól. Mi ez? Tréfa, vagy komoly figyelmeztetés egy . gálád merényletről, mellyel tönkre akarják tenni családját és hírnevét, melyet annyi év keserű munkájá­val sikerült megszereznie. Értesíti a rendőr­séget! Szamárság, ki fogják nevetni és gúny tárgyává teszi magát, ha nem volt ko­moly a levél. Megnézte az óráját. Négy óra tiz perc volt és öt óra negyvenkor indul a vonatja, mellyel kétheti távozásra készült. Hallatlan izgalom fogta el. Mit tegyen? A rengeteg munkától megörölt idegei képtelen fantazmagóriákat támasztottak agyában. Lehetséges... Roppant sok ellensége van. mióta ilyen nagy vagyonra tett szert, akik a barátság leple alatt beférkőztek bizalmába és minden igyekezetükkel tönkre akarják tenni. Tudta ezt, de nem tudott ellenük ten­ni, mert a látszat folyton az ellenkezőjét mutatta és sohasem volt biztos benne, hogy ki a barátja és ki az ellensége. Csak érezte az őt körülvevő társaság fertőző leheletéből, hogy ellenség van körülötte és kifinomult idegei fölfogták a veszedelem rezgéseit, hogy álmatlanná tegyék nap-nap után az éj­szakáit és gyötrelmessé a nappalait. Elutazása már végleg szükségessé vált s egy perc ideje sem volt tovább a haloga­tásra. Talán ha megbízna egy magándetek­tívet? De mát szól a felesége, az országos hirü szép asszony, ha megtudja, hogy detek- tivvel őriztette távollétében őt és a házát? Képtelenség. Személyesen kell végére járnia a dolognak s ha veszteségei is lesznek az egynapos késedelemből, most kockára kell tennie mindent. Igen, végleges győzelmet akar aratni a régóta működő láthatatlan el­lenség fölött. Úgy tesz, mintha elutazna és titokban visszatér, hogy leszámoljon a hara­miákkal, akik be akarják szennyezni a csa­ládja boldog életét. Zsebre tette a levelet és beszóiitotta a feleségét. Egy csodálatos szőke szépség lépett a szobába, nagy, bámuló kék szemekkel és valami izgató, nehéz illattal maga körül és meglepődve szólította meg az urát. — Maga még itt van? Végtelenül köny- nyelmüem intézi az ügyeit. Úgy tudom, öt óra negyvenkor kell elutaznia... — Kedvesem, fölösleges szemrehányá­sokat tesz. Azonnal indulok, csak még egy­szer látni akartam magát és egyben figyel­meztetni, hogy jó! vigyázzon a távollétem alatt, mert ellenségeim hatványozottan fog­nak működni. Legyen erős és értesítsen azonnal, ha valami szokatlan vagy különös dolog történik. Isten vele! Kezet csókolt és eltávozott s pár perc múlva a kocsi elrobogott vele a pályaudvar felé. Az asszony utána nézett az ablakból s vérpiros, csókkivánó szája nevetésre nyílt, ■mikor az éjszakára gondolt, melyet a sze­retőjével fog eltölteni. ti. Vörösbarna, csodálatos éjszaka volt, amilyet csak a festők tudnak meglátni és a poéták megérezni. Balogh Kázrnér belopód­zott a villájába és miután inasát titoktartás mellett értesítette ittlétéről, bement a fele­sége szobája mellett a társalgóba. Tizenegy óra volt. Egy órája van még a kritikus pilla­natig, mikor ki fog derülni minden, vagy nem történik semmi és megmenekült egy lelketlen vicc következményeitől. Felesége nyilván aludt már, mert szobájában nem lá­tott világosságot. Jó, hogy neki sem emlí­tette a dolgot. Meg kell kímélni az asszony­népet a kellemetlenségek előző izgalmaitól. Rágyújtott és öt cigarettát szitt ideges egy­másutánban, hogy gyorsabban teljék az idő. Súlyosnak érezte maga körül a levegőt, hal­kan odament az ablakhoz és kitárta a szár­nyakat. Lenézett a kertbe, aztán hirtelen visszahúzódott. Egy köpenybe burkolt sötét alakot látott imibolyogni a fák között. Ko­rábban jöttek, még nincs is tizenkettő. Tehát igaz. Hálát adott a figyelmeztetőjének és el­határozta, hogy gazdagon meg fogja jutal­mazni, ha megtudja kilétét. Hosszú, sürü lélegzeteket vett és tágí­totta a tüdejét, melybe — úgy hitte nem tud elegendő levegőt beeröszakolui. Azt akarta, hogy helyén legyen a szive ebben az

Next

/
Oldalképek
Tartalom