Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-15 / 209. (362.) szám

Szombat, szeptember 15. német polgári munkablokk 11-es számú lis­tájára szavazzon. Eckstein József dr. ügyvéd, a német pol­gári munkablokk listavezetője, emlékeztetett arra, hogy amikor a cseh-szlovák állam meg­alakult, a német szociáldemokraták azóta el­hunyt vezérének egy cseh-szlovák állam­férfin azt mondotta: „rebellisekkel nem tár­gyalunk", amit valaha Windischgrátz vágott oda Batthyányinak és Deáknak. Ennek a ki­jelentésnek a hatása ma is érezhető a kor­mány és a vezető hivatalnokok politikai föl­fogásaiban és tetteiben, amiből következik, hogy a kisebbségeknek együtt kell haladniok és együttesen kell megvédelmezniök érde­keiket Finnországot állította oda követendő példa gyanánt, ahol a magyarokkal rokon finn nép körében azt tapasztalta, hogy ott a csak tizenegyszázaléknyi svéd kisebbség a legideálisabb módon gyakorolhatja kisebb­prágai magtárai? A szeptember 16-ifti községi választások­nál szavazzatok a prá­gai német polgár! pár­tok listájára, melynek száma: ségi jogait. A magyaroknak és németeknek szövetségét érdekházasságnak mondotta, amely azonban a példaszó szerint soká szo­kott tartani. Végül megígérte, hogy a német polgári munkablokk listájával megválasztott városi képviselőtestületi tagok & magyarság érdekeit mindig szívesen és kötelességszc- riien meg fogják védelmezni. Ezután az elnöklő Gál István hosszabb záróbeszédben ecsetelte a Prágában élő ott­hontalan magyarok lelki világát, Az aranyos Prága — mondotta — a magyaroknak sem otthont, sem melegséget, sem aranyat nem biztosit, de mert a hivatásbeli kényszerűség i folytán itt kell élniük, nem lehet rájuk nézve közömbös, hogy miképpen intézik Prága vá­ros ügyeit. Rámutatott a városi gazdálko­dásra, amely óriási terhekkel igyekszik a világváros látszatát megőrizni, ahelyett, hegy; a lakosság szociális szükségleteinek kielégítéséről gondoskodnék. A prágai ma­gyarság nem támogathatja ezt a rendszert, amely különben a koalíció exponense, mert nem segítheti azt a politikai tábort, amelynek Szlovenszkóba és Ruszinszkóba exportált képviselői a magyarságnak annyi szenvedést és keserűséget okoztak. A magyarság kezet fog a németekkel, hogy velük együtt küzdjön a kormányzati rendszer ellen. A magyarság­nak ezt a küzdelmet nemcsak kötelességnek, de becsületbeli ügyének is kell tekinteni. Ezzel berekesztette a szép lefolyású gyűlést, amelyet egyetlen disszonáns hang ttnBWBuxmrimanmv.Kjz* m .JwmKCTB I III IMIM IH>|' 1i sem zavart meg. A gyűlést a német házban közös vacsora követte, amelyen mindvégig a leglelkesebb hangulat uralkodott. Remélni lehet, hogy a prágai magyarságnak emez első politikai összejövetele után csfkhamar kifejlődik a társadalmi együttműködés is, amely esetleg egy magyar kör formájában kellemesebbé teszi' valamennyiüknek prágai tartózkodását. A kommunista párt följelentésre készül a kassai ^ főkortesek ellen A kommunista Rude Pravo Írja a követ­kezőket: „Kramár kassai látogatása alkal­mával bizalmas tárgyalásokat folytatott Gajda tábornokkal és Kiimával, a volt m-on- archista spiclivel, valamint Micsurával, a kassai ítélőtáblának korrumpáltságáról híres elnökével és még néhány exponált kassai tisztviselővel. Az értekezlet a választási küz­delem irányitásával foglalkozott. Az utasítá­sokat Gajda, Klíma és Micsura urak végre­hajtották. Gajdának a tisztikarra és a le­génységre diktátorszerü befolyása van. ügy Kassán, mint Eperjesen kívánságának meg­felelő jelölőlistákat állítottak föl. A listák első helyein cseh nemzeti demokrata érzelmű fő­tisztek szerepelnek és csak a huszadik hely­től lefelé következnek az altisztek és a rend­fokozatnélküli legénység képviselői. Gajda cinikus föllépése egyenesen törvénysértő. Kiváncsiak vagyunk, hogy Micsura ur, Szlo- venszkó Iegmagasabbrangu bírája, mit fog tenni, amikor pártunk Gajda tábornok és még egynéhány magasrangu tisztviselő ellen bűnvádi följelentést fog tenni a választások tisztaságáról szóló törvény megsértése miatt. Szlovenszkói elvtársaink ’blzonyitóanyagot gyűjtöttek össze azok ellen a tisztek ellen, akik terrorizálták a különböző nemzetiségű katonákat, hogy a fascista-monarchista Gajda-, Klíma-, Ruman- és Micsura-társaság jelölőlajstromaira szavazzanak." A cselt pártok esélyei A Tribuna a cseh pártok választási kilá­tásairól cikkezik és megállapítja, hogy a vá­lasztások . eredménye a szociáldemokrata pártra, a néppártiakra és a kommunistákra, nézve nagy meglepetéseket fog hozni. A szo­ciáldemokrata párt — a lap szerint — na­gyon sokat fog veszíteni. A pártnak ártal­mára van a bányászsztrájk, amely a mun­kásságot a szélső kommunista párt felé te­reli. A cseh nemzeti demokrata pártról azt állítja, hogy az sok helyütt nem bízik a győ­zelmében és ezért különféle iparos és egyéb jelöltlistákat állított. A lap érdekes küzdel­met jósol a néppárt és az agrárpárt között. Az előbbi egyre öntudatosabb küzdelmet fejt ki. M mi éifőxcímflrft « íe écdeftedf i Apró választási hlreK Pozsonyban a Virágvölgyben csütörtö­kön este gyűlést tartott a keresztényszocia­lista párt hasonló sikerrel és látogatottság­gal, mint szerdán a váraljai városnegyedben. Selmecbányán hat hstia van, nevezete­sen: 1. k'omimumista párt, 21 jelölttel, élén Blastiáik Ede párttitkárral; 2. cseh nemzeti szocialista párt, 15 jelölttel, élén Kopriva Sándor bányamunkással; 3. Cseh-szlovák szociáldemokrata pánt 47 taggal, élén Berg- fest Árpád Selmecbányái s taros táv a.l; 4. a ke- resztényszociálhs párt, 54 jelölttel, élén Hla- vati József katolikus istvánházai plébánossal; 5. szlovák néppárt ugyancsak 54 jelölttel, Olaszország cáfolta Az olasz politika föltűnő békehangja kiürítik — Görögországra esetleg i é’.én Zaehár Károly pipagyárossal; 6. adókö­teles polgárok pártja, 14 taggal, élén Bálik Jánossal. Szabadjegy a voksért! Prágában a cseh nemzeti demokratapárti választók a Ceské Slovo értesülése szerint a cseh nemzeti szín­házba szóló szabadjegyet kapnak szavaza­tukért a párttól. A vasutasok szavazása. A vasutügyi mi­niszter a Ceské Slovo értesülése szerint a vasutasszövetség intervenciója folytán el­rendelte, hogy a forgalmi hivatalok vezetői a vasutasok szavazását megállapodások léte­sítésével és esetleg fölváltás utján tegyék lehetővé. o náoores Síirchef — Korfut szeptember 27-ike előtt abb ötvenmiüiós büntetést rónak ki Prága, szeptember 14. A nagyköveti konferencia nyilván angol nyomásra igyekszik befejezni és teljesen likvidálni a szinanai és a korfui konflktust. A konferencia tegnap este — a kiadott Ha­vas jelentés szerint — a görög-olasz kon­fliktus oly megoldását határozta el, amely alkalmas lesz arra!, hogy az olasz-görög helyzetet ikvidálja és e határozatát azonnal közölte Athénnel és Genfiek A szövetsége­sek teljesen megegyeztek a vizsgálóbizott­ság számára adandó instrukciók tekintetében és Korfu kiürítésének feltételeire nézve. A kiadott jelentés szereint ezeket a kérdéseket Görögország és Olaszország megelégedésé­re oldják meg. Noha a döntést még titokban tartják, diplomáciai körökből kiszivárgott hírek szerint Olaszország beleegyezett abba, hogy szeptember 21-ig Korfut kiüriti. A határo­zat értelmében Olaszország a Görögország áli?al deponált ötven millió lirát azonnal megkapja, amint a görög kormánynak a gyilkosságban való vétsége, vagy ezzel kapcsolatos hanyagsága megálSapittatik. A görög miniszterelnök a sajtó képviselő! előtt kijelentette, hogy a vizsgálat eddigi adata: szerint a gyilkosságot Görögország területén kívül készítették elő s hogy a gyilkosok a külföldre menekültek. Amíg ez a kérdés tehát az elsimítás és elintézés stádiuma felé halad, addig a Fiume körül tornyosuló politikai hullámok erősen zajlanak. Igaz ugyan, hogy a prágai olasz kő’ vétség megcáfolja azt a hirt, hogy Olaszor­szág csapatösszevonásokat eszközöl, de ez a cáfolat nem teszi erőtlenebbekké azokat az aggodalmakat, melyek a fiumei kérdéssel kapcsolatban különsen az angol lapokban kifejezésre találtak. Tegnap délben Belgrádban a király el­nöklete alatt minisztertanács volt, amely két óra hosszat tartott. A tanácskozás tár­gyát főként .a külpolitikai helyzet alkotta. A hivatalos jelentés szerint az olaszországi vi­szony megvitatására különös figyelmet for­dítottak. Ezen a hivatalos jelentésen kívül más nem szivárgott ki a minisztertanácsban történtekről, a miniszterek állig begombol­koztak, mikor az újságírók a részletek után érdeklődtek. Mai jelentéseink: Róma, szeptember 13. (Stefani.) A fiumei kérdésben angol részről terjesztett hirek minden alapot nélkülöznek. Ki kell jelenteni, hogy egy olyan olasz ultimátum, amely, szombaton lejár, nincs. Róma és Belgrád kö­zött szeptember 15-ét, mint olyan határnapot állapították meg, amelyen a határozatokat kölcsönösen közük egymással, de ennek a megállapodásnak nincs ultiraativ jellege és semmi sem akadályozza e határidő meg­hosszabbításának lehetőségét. Az sem felel meg a valóságnak, hogy Olaszország eluta­sította a svájci elnök döntésének illetékessé­gét, mert erre nézve a belgrádi kormány nem is tett formális javaslatot. Olaszország és Jugoszlávia között a tárgyalásokat foly­tatni fogják és semmi sem szól az ellen, hogy ezek a tárgyalások megegyezéssel ne vég­ződhessenek. A komplikációk bekövetkezté­nek hangoztatása és az ehhez fűzött komoly aggodalmak tehát túlzottak és háborús ve­szélyről beszélni igen rossz vicc. Belgrád, szeptember 14. A belgrádi olasz meghatalmazott miniszter közölte a jugoszláv kormánnyal az olasz kormánynak azt a kí­vánságát, hogy a fiumei kérdés eiinfézése ér­dekében a két ország kezdjen közvetlen tár­gyalásokat. Páris, szeptember 14. A ma reggeli la­pok megerősítik azt a hirt, hogy a nagykö­veti konferencia Korfu kiürítésének határide­jét szeptember 27-ében állapította meg arra az esetre, hogy ezen a napon a nemzetközi Tárcaro vaíunk: Vasárnap: Ölvedy László: Fátyol és kereszt. (Vers.) D án i eln é-Len gy el Laura: A biderma-etr garnitúra. Az egér •— A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Lázár István Az ébresztőóra berregni kezdett: keljen föl, tanár ur . . . de Vas Andris tanár ur már fent volt és belenevetett a mosdótálba. Mosolygó képéről peregve hulllak a hideg vizgyöngyök s ahogy a tálba ko-ppantak, mesét susogtak, de titokzatos beszédüket nem értette meg Vas Andris tanár ur, mert ö csak egyszerű, egészséges ember volt és számtant tanított a II. b. osztályban. A vastag, bolyhos törülközőt arcára borította s most már dudor ás zni kezdett. Mind azt mondják, nincs Szegeden boszor­kány . . . Ezt a régi, kedves nótát regge­lente pont három és fél percig dalolta, de a fojtott hangok a törülköző kendő alól ma valamivel vidámabban hangzottak. Ha vala­ki most kérdést intézett volna emiatt Vas Andris tanár úrhoz, ezt a választ kapja: Vannak ugyanis vidám és kevésbé vidám, sőt vannak öröm teljes napok is, amelyek rendszerint fordulópontot jelentenek az egyén életében . . . Mikor a nóta harmadik sorát ismételte: Engemet is megfogott egy boszorkány . . . a fésű megadott a kezében s hosszan és szerelmesen gondolt a fiatal és csinos Ador­jánná asszonyra, kinek az ura ezelőtt két evvel, va'ami véletlen ba'eset folytán , meg Italt s akinek ő ma csokrot visz és meg­mondja nyíltan: — Asszonyom, szabad-e remélnem aranyos -kezét?, Vakító fehér mezt öltött, vadonatúj gal­lért s fekete csokros nyakkendőt csatolt rá. Ruhájáról az utolsó pillét is lekefélte és le­ment egy étkezőbe kuglófos kávéra, arra való tekintettel, hogy vannak öröm-teljes napok is. amelyek rendszerint fordulópontot jelentenek az ember életében. Az ég tele volt napsugárral, szive tele volt boldogság­gal. Pompás csokrot vásárolt a közeli virág­üzletben s azzal megindult a Játios-hegy felé, hol valami olcsó villácskában lakott a csinos özvegy asszony. A városból csak­hamar kiért s nekivágott a fehér hegyiutnak. Akácok és orgonabokrok között vezetett föl az ut, a levegőben sűrűn, .szinte csepp­folyósán terjengett az édes orgonaillat, vi­rágok, szabad rétek, kék ég, napsugaras perspektívák gyönyörködtették, de minde­neknél szebb volt az a gondolata, hogy ö virágot visz, ma szerelmet vall és asszony- szivet hódít , . . Susogó szellők rebbentek ki a bokrok alól s gyöngéd női kezekként cirógatták vé­gig és most arra gondolt Vas Andris tanár ur, hogy száz forinttal javították a fizetését. Kettecskén szépen megélnek belőle. Meg­szabadul a kvártié-lyos asszonyok zsarnok­ságától, puha és boldog fészke lesz ezután, hol elfelejti azt a sok kellemetlen percet, mit a nebulók okoznak neki kedden és pén­teken d. e. 10—11 óráig a II. b.-ben s hétfőn és csütörtökön 12—1-ig más osztályokban, a szürke és unalmas számtanórákon . . . Jó ember volt Vas Andris tanár ur. Nem volt poéta, de tudott gyöngéden érez­ni. Szerette becsületes leikével a szépet és a nemeset, az volt minden álma, hogy a hi­vatásának s kedves, Szerető feleségének él­hessen. Szétnézett a nagyvilágban és úgy találta, hogy az Ö lelki világának Adorjánná ^nagysága felel meg legjobban. Csupa gyön­gédség és asszonyi báj, Karcsit. Szóke. Kék­szemű. Aranyhaju. Szinte kár egy ilyen egyszerű embernek! Nevetett Vas Andris tanár ur. Dehogy kár! Úgy fognak élni, mint az angyalok az égben. Csak túl volna már azon az édes- nehéz percen, mikor az asszony a döntő 6zót kimondja! Egy kicsit elkomorodott. Ne­héz a vallomás is . . . noha tudja, hogy kellő visszhangra fog találni, hiszen a ked­ves asszony ro-konszenvének száz esetben •is tanú jel ét adta. Minő vigasztaló tudat! Megszorította virágcsokrát s ment fölfelé bátran és diadalmasan -a nyíló orgonák között. Elfogódott szívvel, de ünnepi esen lépett a villa udvarára. Végső átgondolással ren­dezte még egyszer azokat a szép mondato­kat, amiket már előre fölépített otthon; az­tán megigazította evikkerét s belépett a vad- S.ZŐ11ŐS, árnyas verandára. — Ah, tanár ur, minő szerencse! — mo­solygott rá a szép, fiatal asszony s mind a két kezét feléje nyújtotta, a szeme meg ra­gyogott, mint a drágakő. — Kezét csókolom , . . És fórró imádattal csókolta meg azt a parányi, fehér kezet, amely -ezután neki fog ebédecskét főzni . . . Zavartan, de azért ke­csesen nyújtotta át a csokrot. —* Asszonyom . . . A szép mondat nem jutott eszébe, dte az asszony kis égi tette. ó, milyen kedves maga! Micsoda gyönyörű rózsák , . . Nos, jöjjön, üljön le, kedves tanár ur . . . Bevezette a szalonba és betessékelte a legpuhább fotelba. — Nagyon kedves magától, hogy rám is gondol. De mondja csak! Komoly kérdés... — Tessék . i . — mosolygott V.as An­dris tanár ur, — Mi az oka, hogy mostanság oly rit­kán örvendeztet meg látogatásával? Három nappal azelőtt volt ott. Jó két óra hosszat. Elbáméit, hogy íme! Jól indul... A forma kedvéért mentegetődzött: — Méltóztassék elhinni, nagyon sok a dolgom . . . S megkockáztatta a vakmerő célzást. — Bár csak mindig . . . — Nono? — nevetett Adorjánné vidá­man s ezzel a beszéd egyelőre komoly dol­gokra terelődött. A háztartás gondjai kerül­tek szőnyegre, a szabadban való lakás elő­nyei és hátrányai, aztán a magányos .asszo­nyok unalmas órái . . . Vas Andris tanár ur megjegyezte: — Bizony rossz lehet — egyedül! — Maga is egyedül van . . . — célzott az asszony is. — Csakhogy én férfi vagyok! — Annál rosszabb ... Mi mégis inkább tudunk segíteni magunkon, de önök, bizony, elhagyatottak lehetnek . . . — És kiszolgál tatra a kvá-rtélyos asszo­nyok zsarnokságának! —- tört ki Vas Andris tanár urból a sok keserű tapasztalat. Ne szolgáltassák ki magukat! Ezen lehet segíteni . . . — De hogyan? ' — Hogyan? Hát nősüljenek meg . . * Maga. is. Máis is. És akkor ... Ragyogó szemét lesütötte. — Én megnősülnék, ha... Finom sóhaj lebbent el a szép asszony ajkáról. No. most jö a vallomás! Érezte Vas András tanár ur is. hogy most folytatnia kellene — „ha maga á feleségem lennel" —, de egyelőre még nem kockáztatta meg. csak sóhaztott egy nagyot. Ránézett a szerelmes asszonyka, csaló­dottan és szemrehányóan nézett rá: Miért

Next

/
Oldalképek
Tartalom