Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-14 / 208. (361.) szám
Péntek, szeptember 14. Ehrenfeld és Pesek két héten helül távoznak helyükről Ungvár, szeptember 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Mikor a ruszin pártok egyesültek a cseh agrárokkal, bejelentették, hogy rövid időn belül rezsimvá'ltozást visznek keresztül. Hz a re- zsímváltozás azonban eddig még nem következett be. Úgy Ehrenfeld, mint Pesek, ez a két ütközőpont még ma is a helyén van. Az uj párt azonban erősen hangoztatja, hogy mindkettőnek távoznia kell. Meg is mozgat minden követ, hogy ezt az első, kézzelfogható politikai sikert fölmutathassa. A párt egyik vezető tagja e napokban Prágában beszélgetett a betegségéiből felépült Svehla miniszterelnökkel, aki a 'leghatározottabban kijelentette, hogy Ehrenfeld és Pesek, valamint az egész ukrántámogató irányzat két héten helül eltávozik helyéről és mások fogják a kormányzást átvenni. A hír a pártban nagy örömet keltett mível akciójuknak egyik eredményét látja benne. Ebben a vonatkozásban érdemesnek tartjuk idézni a „Ruszkaja Zemlja^nak a ru- szinszkói viszonyokra igen jellemző híradását, amely igy szól: — Pcseknek még egy évig kell itt lennie a mai beosztásában, hogy miniszteri tanácsosi rangja és illetményei eltávozása után is megmaradjanak. íme ez az oka, hogy Peseket semmi pártakcíó, semmi politikai és kulturális érdek el nem tudja mozdítani helyéről. Bechyne Ruszinszkóban Mindenütt a nép ellenszenvét tapasztalta. Ungvár, szeptember 13. Bediynie ruszinszkói körútja még ma is erősen érdekli úgy a magyarokat, minit a ruszinokat, főként abból a szempontból, hogy a miniszter látogatásának lesz-e eredménye. A ruszinok a nyelvi anarchia orvoslását, a magyarok az ungvári magyar gimnázium létesítését várták a minisztertől. Bechyne azonban mindkettővel adós maradt. Látogatásáról a lapok sokat irtaik, se- holsem mutattak azonban rá az iskolaügyi miniszternek azon szereplésére, amely a bizalmasabb érintkezéseknél nyilvánult meg. A minisztert — ismeretes prágai fellépése után — az érdekelte legjobban, hogy a kormánytól támogatott ukrán-cs eh-ruszin nyelvtákolmány valóban olyan ellenszenvet váltott-e ki a népből, mint ahogy azt a tanítók prágai kiküldöttei hangoztatták. Megérkezése után tehát azonnal az iskolák megtekintéséihez fogott. A tanügyi referetussal, valamint a tanárokkal és tanítókkal folytatott értekezlete folyamán a miniszter a következő kijelentést tette: — Azért jöttem, hogy megvizsgáljam a tanügyi referátust és a tanítói kart, hogy milyen munkát végzett öt év alatt. Azért teszem ezt, mert a mi munkánk csak előkészítő jellegű és érte felelősséggel tartozunk a népszövetségnek és a szóimnak. Én úgy látom, hogy az előkészítő munka nem felel meg a nép akaratának. Marad tehát a status quo. Ezzel a kijelentésével a miniszter sok mindent elárult. Elárulta, hogy ő mint politikus megbukott, de megbukott a kormány ukrán irányzata is, mivel ennek követői alig teszik ki a nép három százalékát. Úgy a miunkácsvidéki ruszin nép, mint tizenkét orosz egyesület (Duahnovics-Tár- saság, Hnyirdo, Szamopomoiszo stb.), de meg a tanítóság kiküldöttjei is egybehangzóan kérték a rezsimvá.ltozást és kijelentették, hogy az ukrán terror ellen terrorral fognak fellépni! A küldöttségek kifejtették a miniszter előtt, hogy öt század óta itt honi nyelven Írtak e népnek. Nem kérnek semmi újat, csak azt, hogy azt a kultúrát folytathassa a ruszin nép, amelyet a csehek itt találtak. A miniszternek megdöbbenéssel kellett tapasztalnia, hogy egész ruszinszkói politikája megbukott és így a fennen hangoztatott felelősség rája fog hárulni. Még nagyobb volt azonban megdöbbenése, mikor mára- maro'Si utján a szociáldemokratának hitt nép Huszton valósággal megtámadta és felemelt ököllel törte át a rendőri kordont, hogy autójához jusson. Száz és száz torokból hangzott föl a szózat: „Add vissza nyelvünket!“ Itt a miniszter közvetlenül tapasztalhatta politikájának kudarcát. A Bechyne kijelentésével kapcsolatban az illetékes tényezőkhöz közelálló forrásból a következő nyilatkozatot kaptuk: — Érdekes, hogy a miniszter kijelentése szerint Pcsekék csak előkészítő munkát végeznek. Ha tehát ők — mint elismerik —■ nem akarnak a nyelvi kérdésbe beleavatkozni, akkor hát minek erőszakolják az ukrán irányzatot? Bizonyosan csak azért, mert tudják, hogy a nyelvi kérdés nemcsak 'a nyelvi, de a nemzetiségi élet kérdése is. Ezért van itt élet-halál-harc. • S ezt a harcot ukrán habsburgi agitátorok el nem dönthetik. A tnagyar gimnázium ügyében a miniszter kitérő választ adott. A szociáldemokraták mellveregetáse tehát mégis csak üres kortesszólamnak bizonyult. A nyelvi anarchiát legjobban a magyar tanulók sinyiik meg. Az ungvári gimnázium magyar osztályaiban az orosz nyelvet például egy Vaohnyanyin nevű ukrán színész, a „Prosz- víta“ volt komikusa tanítja, akinek semmi végzettsége nincs. A tanulóik ettől a „tanártól semmit sem tanulhatnak, ami miatt óriási az elkeseredés. Bechyne utjának első következménye tehát az lesz, hogy a magyar szülök Prágáiba fognak menni és ott fogják követelni, hogy a ruszinszkói nyelvkérdést rendezzék és a. magyar tanulók előmenetelének akadályait elhárítsák. Polneart akadályozza a iiéincí—friicia tárdpiásotef Stresemazm beszéde s annak visszhangja — Páris várja a német követ kinevezését Prága, szeptember 13. A német kormány sajtóosztályának tegnapi fogadóestélyén Stresemann kancellár nagy beszédben reflektált Poincaré egyik legutóbbi beszédére. A kancellár beszéde elején a német pénzegység kérdésével foglalkozott és a pénzügyi helyzet vázolása után hangsúlyozta, hogy ha a külpolitikai kérdések megoldása kedvéért az állam hozzányúl a magántulajdonhoz is, akkor azt is követelheti, hogy a termelés és a munkateljesítmény fokoztassék. A gazdasági élet rendezésének első föltétele az észszerű árpolitika. Téves volna a kormánynak pénzügyi intézkedéseit úgy értelmezni, mintha a kormány a márkát föladná. A márkának, mint fizetési eszköznek, meg kell maradnia. A1 kancellár a gazdasági helyzet megállapítása után rámutatott arra, hogy a külpolitikai konfliktus megoldása nélkül a márka szanálása el sem képzelhető. A kormány tehát íöföladatának a Ruhr-konfliktus megoldását tekinti, amelyet csupán a passzív ellenállás folytatásával nem lehet dűlőre vinni. Guno volt birodalmi kancellár sohasem jelentette ki azt, hogy a jóvátételi kérdésről való tárgyalások csak a Ruhrvidék kiürítése után kezdődhetnek. A kormány, fölismerve a helyzet adottságait, lépéseket tett a Ruhr- konfliktus elintézése érdekében, azonban az eddigi tapogatódzás ez irányban állandó nehézségeket mutat. Poincaré legutóbb kijelentette, hogy nem szándékszik reális zálogokat általános garanciák fejében kiadni a kezéből. Stresemann hangsúlyozza, hogy a német javaslatok nagyon is realizálható zálogot nyújtanak, mert az államtulajdon és a magán- tulajdon, amelyre a birodalom javára a zálogjogot bizonyos százalék erejéig első helyen bekebelezik, alkalmas arra, hogy egy bizalmi társaság kezében reális és mobil jelzálog legyen, amelyre kötelezvények kiadása révén kölcsön volna fölvehető. E jelzálog kamatai a bizalmi társaság kezéhez folynának be, amelynek vezetésében a jóvátételi hitelezők részt vennének. Ily módon meg volna a lehetősége annak, hogy Francia- ország egyszerre nagy jóvátételi fizetésekhez jusson, miáltal teljesítve lennének azok a föltételek, amelyeket a franciák a Ruhrvidék kiürítésére megszabtak. Ez az eljárás alkalmas arra is, hogy a passzív ellenállás kérdését megoldja azáltal, ha Németországnak garantálják, hogy egy ily egyezmény alapján a Ruhrvidéket ki fogják üríteni és a Rajnavidéken Németországot ismét visszahelyezik régi jogaiba. Stresemann kijelentette, hogy hisz egy ily megoldás lehetőségében és rámutatott arra, hogy a német gazdaság kibírja ezt a teherpróbát. A megegyezés attól függ, hogy lehetséges-e Franciaország és Németország között oly hangulat teremtése, amelyre egy ily megegyezés fölépíthető. Hogy ez lehetséges-e, ez oly kérdés, amelyre csak a német álláspont szemszögéből lehet felelni. A birodalmi kancellár tegnapi beszédét élénken kommentálják a reggeli lapok. A nacionalista sajtó nagy pesszimizmussal ir a beszédről. — A Kreuzzeitung megállapítja, hogy Stresemann, a teljesítési politika minden kedvezőtlen tapasztalata ellenére, most a német nép utolsó vagyonára veti magát. — A koalicióspárti lapok teljes helyesléssel fogadják Stresemann beszédét. így a Berliner Tcgeblatt kiemeli a beszéd nagy fontosságát, mig a Vossischc Zeitung azt irja, hogy a beszéd minden egyes szava azt mutatja, hogy Németország őszintén meg akar egyezni Franciaországgal. A francia felelős személyiségeknek is a békére kell törekedniök, amely csak úgy érhető el, ha igazságos politika révén a nemzeti szenvedélyeket elcsön- desítík. — A Vorwarts ily szavakkal fordul Franciaország felé: Franciaország az elé a kérdés elé van állítva, hogy vájjon Németország egy része fölött uralkodni akar-e, vagy pedig, hogy megfizessék. Páris, szeptember 12. A Temps brüsszeli jelentése szerint a belga szürke könyv pénteken jelenik meg. Páris, szeptember 13. A mai párisi lapok Stresemann beszédéről meg állapítják, hogy az lényeges haladás a legutóbbi beszédhez képest. Mégis egyes pontjaiban homályos. A laipok sajnálják,, hogy a kancellár kitart elődeinek .ama kijelentése mellett, hogy a Ruhrvidék ikiüritése föltétellé t alkotja- javaslatának. Páris, szeptember 13. (Salát tudósítónktól.) Minden fáradozásom hiábavalónak bizonyult a tekintetben, hogy a Quay de Orsayn részleteket tudjak meg a német—francia tárgyalásokról. Mindössze annyit jelentettek ki előttem, hogy a kérdés megoldását rendkívül leegyszerűsítené, ha a német kormány a tárgyalás pozitív jele gyanánt kinevezné párisi követét. London, szeptember 13. Reuter jelenti Parisból, hogy a párisi angol követségnek semmi tudomása sincs arról, hogy BaMwin és Poincaré találkozni fognak. Tovább tartanak a drezdai zavargások Berlin, szeptember 13. A lapok jelentései szerint Drezdában még mindig nagy izgalom uralkodik. Tegnap egész nap állandó tüntető fölvonulások voltak a városban. A tömegek sok helyen a kávéiházak és vendéglők bezárását erőszakolták ki. A régi piacon polgári újságírókat és a Telcgraphen Union drezdai fiókjának vezetőjét a tömeg súlyosan bántalmazta, mert állítólag kedvezőtlen híreket terjesztettek a drezdai eseményekről. A kommunisták ultimátumának egyik pontját már teljesítették, .a drezdai rendőrigazgató ugyanis visszavonta a tüntetésekre vonatkozó tilalmát. s Ruhr-vállalkozást likvidálni akarják a választások előtt. Ha a Ruhrvidék lakossága a közvetlen tárgyalásokat kívánja, ez nem jelent kapitulációt. P i n k e r n e i 1 dr-, a német nagyipar egyik vezető személyisége a francia—német gazdasági együttműködésről tájékoztatott engem. Kijelentette, hogy nem igazak azok a hírek, amelyek szerint Stinnes a francia nagyiparosokkal tárgyal s hogy ily tárgyalás nem történhet a birodalmi kancellár tudta, nélkül. A két állam közötti gazdasági együttműködés kívánatos és pedig ennek az elvnek alapján: a németek adnak szenet — a franciák vasércet. A német nagyipar azonban egységesen állást foglal ama terv ellen, hogy a német részvénytulajdon bármily kis részét is átadják a franciáknak. A gazdasági szerződés rnegvédené Franciaországot minden rettegett támadás elől. Az erre irányuló tárgyalásokra kedvező a helyzet, mert a frank esése, a francia pénzügyi helyzet és a közeli választások arra kényszerítik Poincarét, hogy változtasson politikáján. Dalrno Carnevali. A görög-—olasz konfliktusban Anglia kudarcot szenvedett Líoyd George beszéde és kritikája London, szeptember 13. (Saját tudósítónk jelentése.) Az angol liberális párt gyűlésén, amelyet Llandridon-Wellsben tartottak meg, Lloyd George hosszú beszédet mondott, amelyben a belügyi és a külügyi politikáról igy nyilatkozott: — Jelenleg a hatalom konzervatív kormány kezében van. Hogyan dolgozik? Nem nagyon jól! E kormány négy alapvető Ígéretei a következők voltak: 1. Visszaállítani a békét és nyugalmat a világon; 2. a szövetségesek közötti viszony javulása — különösen Franciaországgal szemben; 3. igazságos béke kötése Törökországgal; 4. a kereskedelem föllenditése és a munkanélküliség csökkentése. Ezzel szemben azt látjuk, hogy Franciaország járomban tartja a megsemmisített Németországot. Olaszország megfojtja Görögországot és odakiáltják Nagy-Británniának: „Föl a kezeket!“ A viszony Franciaországgal Fachoda óta nem volt ilyen rossz. Bátor vagyok megállapítani, hogy azokon a szövetségesek között tartott értekezleteken, amelyeken én vettem részt, Nagy-Britannia sohasem volt elszigetelve. —.Xloyd George azután a lausannei békeszerződést kritizálta-és azt kérdezte, hogy a Baldwin-kormány milyen intézkedéseket tett az .angol kereskedelem föllenditése érdekében, majd visszatérve az olasz—görög konfliktusra, igy fejezte be beszédét: — Minden szemmelláthatólag sugalmazott genfi sürgöny nem tudja elfödni azt a tényt, hogy az olasz—görög konfliktusban Nagy- Öritanma komoly kudarcot vallott. Az u,i alkalmazott! törvény. Az alkalmazottak szabadszervezetének középponti végre- hajtóbizottsága (Zentralexekutive dey Angestel!- tenverbánde in dér esi. Republik, Prag, II.. .lung- mannova 29) közli, hogy az uj alkalmazotti törvényjavaslat szövegét német fordításban a végrehajtó bizottságtól öt cseh korona beküldése mellett megrendelhető. Verekszik a miniszterelnök fia, A. cseh néppárti Lidové Listy irja, hogy a párt hostivari gyűlését néhány szabadgondolkodó fiatalember, közöttük Svehla miniszterelnök fia, megzavarta. A rendzavarok Összeverekedtek a gyűlés hallgatóival. Spanyolország katonai diktatúra előtt Barcelona, szeptember 13. (Havas.) Pri- mero Derivera kormányzó proklamációt bocsátott ki, amelyben azzal vádolja a kormányt, hogy az országot vészbe dönti és bejelenti, hogy a katonai párt elhatározta, hogy a hatalmat kézbe veszi és az ostromállapotot kihirdeti. Ma reggel négy órakor megszállották a távíróközpontot. A városban nyugalom van. Általános az a vélemény, hogy a katonai párt bejelentett rendszabályait a legsürgősebben keresztül fogják vinni. A kabinet sürgős tanácskozásra gyűlt össze. Császári leirat Tokió ujjáépitéséről London, szeptember 13. Osakában ma hozták nyilvánosságra a Tokió újjáépítésére vonatkozó császári leiratot. A leirat a japán történelemben példátlan nemzeti szerencsétlenségnek minősiti a földrengést és felszólítja a japán népet, hogy mindéin erejével vegye ki részét a kormány rendeletének vég- ehaijtásából, hogy a külföld bizalmát Japánnal szemben minél hamarább visszanyerje. Tokió újjáépítésére külön szervezetet létesítettek. Nyilatkozatok a német—francia tárgyalásokról A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása ! politikája eredményezte a versaillesi békét. Braun Adolf dr. képviselő, a szociáldemokrata párt vezértitkára, kijelentette, hogy Angliából visszatérve, az az impresz- sziója, hogy a Ruhr-koníliktust csak a közvetlen német—francia tárgyalások oldhatják meg. Semmiféle drákói rendszabályok nem állíthatják meg az inflációt addig, amig a francia militarizmus áldozatainak segítésére több száz milliárdot kell a Ruhrvidékre küldeni. A közvetlen tárgyalások döntő szavát a Ruhrvidék lakosságának kell kimondania, tehát nem a Stresemann föladata, hogy a passzív ellenállás megszüntetésének föltételeit megszabja. A Ruhr-kérdés megoldásának kulcsa nem Berlinben, de Essenben és Düsseldorfban van. A tárgyalások pszichológiai pillanata elérkezett. Optimizmus nélkül megállapítható, hogy Poincaré politikájában bizonyos fordulat történt. Francia részről a Berlin, szeptember 13. Most, hogy a Ruhr-kérdés ismét előtérbe került, alkalmam volt több német politikai személyiséggel beszélgetést folytatni. W e s t a r p gróf képviselő, a német nemzeti néppárt vezetője, kijelentette előttem, hogy a papirmárka teljes elértéktelenedése éhségzavargásokat és bolseviki forradalmat eredményezhet. Az orosz bolseviki párt képviselői a legszorosabb összeköttetésben állanak a német kommunistákkal s nagy összegekkel támogatják a forradalmi mozgalmakat. Attól tartok — mondotta —, hogy Stresemannak nem lesz sikere Poincaréval szemben, aki, mint Shylock, ragaszkodik a font húshoz s aki nem jóvátételt akar. de Németország elpusztítását s a Rajna és Ruhr annexióját. Pártja ellenzéki magatartást tanúsít Stresemaniial szemben, mert az a szociáldemokraták befolyása alatt áll, akiknek
