Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-11 / 205. (358.) szám
Kedd, szeptember 11. PBíBBLifIUM1 ""fi miimuii JBJWf!igaw»aaMBiM^Mggggiii.MKiM I Prágai maggaroh! I A szeptember 16-iki s^gg £§[ községi választások- *| I IIP Ili n;)l szavazzatok a prá- |gS ||| 8 Psl fii ga‘ n®met P°-Sárl Par- fii ®1 8 Éli Wí ío!t listájára, melynek § I J&Jii, száma: JIIJsL ez a határidő letelik, a községi választások régen befejeződtek. Nincs tehát mód a törvénytelen határozat sürgős megváltoztatására. JMég a német szociáldemokraták is tiltakoznak Pozsony, szeptember 10. (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután öt órakor a keresztényszociális párt Pozsonyban a volt PáJffy-kaszárnya udvarán Prechnál József elnöklésével népgyülést tartott, amelyen mintegy Öt-hatszáz főnyi közönség vett részt A szónokok Prédánál és Kaiser Gyula voltak, akik felemlítették a plakátelkobzásokat. Prechnál felszólalásában a lakáskérdés megoldását fejtegette, amely a párt programjában is szerepel. Felszólalt Craus dr. helyettes polgármester, aki szociáldemokrata, de nyugodtan meghallgatták. Kijelentette, hogy a plakátok le tépését ő is helyteleníti és azt a rendőrség által elkövetett terrornak tartja. A népgyülés lelkes hangulatban minden zavaró incidens nélkül ért véget. Németprónán szombaton délután két órakor tartott népgyülést a párt. Schmied Károly szenátoron kívül beszéltek Jarabek Rezső és Portisdi szerkesztő Pozsonyból. Rendzavarás nern volt. A keresztényszociális párt nngygyülése Kassán Körmendy-Ékes Lajos és Fleischmann Gyula beszédei Kassa, szeptember 10. A kassai keresztényszociális párt vasárnapi választási nagygyűlése impozáns keretek között zajlott le a Katolikus Legényegyesület nagytermét szinültig bet ölű közönség jelenlétében. Wirt'h Gyula keresztényszociális párt- igazgató megnyitója után Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólára s félórás, frappáns erejű beszédével öntött hatalmas lelkesedést az egyibe- gyült őslakosok soraiba. — Ha egy szellemi mozgalmat — mondotta Körmendy-Ékes — fizikai eszközökkel akarnak elnyomni, az még jobban megerősödik. így van ez Szlovenszkón a keresztényszociális párttal: tagjait terrorizálják, működését igyekeznek megbénítani. A terror azonban eredményhez nem vezetett, a párt az üldöztetések dacára erősebb, rn'nt valaha volt. Ezután beszámolt a szlovenszkói keresztényszociális politika útjáról, amely a békeszerződés megkötése előtt a tiltakozás politikája volt, a békeszerződés megkötése után pedig a békeszerződésben lrztosiíott kisebbségi jogokért való elszánt küzdelmet jelenti: — Gravaminális politikát vetnek a kormánykörök a szemünkre. Nézzünk körül közéletünkben, ahol jogsérelmeknél egyebet sem látunk, tehetünk-e ilyen körülmények között egyebet. — A békeszerződés jogokat és kötelességeket adott. A kötelességekben túlontúl sok a részünk, a jogokból azonban jóformán semmit sem kapunk. Elegendő például szolgálhatnak: a tendenciózusan készített népességi statisztika, a nyelvtörvény, az elrabolt iskoláink, feloszlatott magyar népszövetségünk és szinpártoló egyesületünk. A kulturális sérelmeinken kívül a szörnyű iparpolitika s az ezzel kapcsolatos ijesztő munkanélküliség, 'ailamint mezőgazdaságunk legyön- gülése bizonyítják a cseh gyarmatpolitika fojtogató hatását. , — Emberföfösleg elhelyezésére alkalmas fogyasztó területnek tekintik Szlo- venszkót s ezzel szemben nekünk kell boldogoknak lennünk a demokráciáért. —Mi ismerjük az igazi demokrácia jelentőségét,. de ennek a cseh-szlovák köztársaságban nyomát sem látjuk. — Önkormányzati szerveink kiépítése helyett a vármegyék és városok önkormányzatának teljes megsemmisülését látjuk. Ahogyan feloszlatták önálló ipari és kereskedelmi, ügyvédi és közjegyzői kamaráinkat. Ugyanúgy elvették vármegyei és városi autonómiánkat is. — A zsarnokságon alapuló reakciós rendszerek nem igyekeznek eltitkolni igazi mivoltukat, a mi „demokráciánk" még ezt sem teszi. Ezután a jé várospolitikáról beszélt a képviselő s vázolta, hogy a városi képviselő- testületbe is azok a soviniszta elemek szeretnének befurakodni, akik improduktív közéleti tevékenysé'güket legfeljebb a békességben élő szlovák és magyar nemzetiség közötti gyűlölet szitására használják föl. A jó várospolitika nehéz mesterség s nekünk azon íkell munkálkodnunk, hogy a város magyar, szlovák és német őslakossága között a jó viszonyt ápoljuk, mert csak Így teremthetjük meg a városi vezetésiben a harmóniát, — Még eljön ,a.z idő — folytatta beszédét —, amikor a többi pártok is meg fogják érteni a közös front szükségességét. A községi választások a legközelebbi napokban be fogják igazolni a keresztényszociális párttal szemben megnyilvánuló országos rokon- szenvet és érdeklődést. Körmendy-Ékes Lajos dr. frenetikus tapsviharral fogadott beszédét Stefancsik Bertalan szlovák nyelven tolmácsolta, majd Fleischmann Gyula dr. főtitkár mondott lelkesítő hatású beszédet, amely minduntalan kitörő ovációkra ragadtatta a hallgatóságot. Fleischmann dr. örömének adott kifejezést, hogy a közönség soraiban a falvak képviselőit is üdvözölheti, majd a tőle megszokott szónoki erővel rátért a községi választások ügyére. — Mi alamizsnát nem kérünk a kormánytól — mondotta. — Mi csak azt várhatjuk, amit kiverekedünk magunknak. — A községi választásnál nemcsak az a fontos, hogy ki kerül be a községi képviselő- testületbe. — Ez a választás ítélet lesz a kormány politikája fölött, amely Szlovensz- kót koldusbotra juttatta. — Reszketve néznek a választások elé azok a hitvány renegátok, akik nem is olyan régen magyar atillában mentek Budapestre kitüntetésekért könyörögni. A renegátok ideje lejárt. — Mi Prágával addig nem békülünk ki, mig tálcán nem hozzák ezeknek az embereknek a fejét elénk! — Kassán tizenkét párt vonul fel a választásokra. A város lakosságát pártokra osztották csalogató ígéretekkel. A keresz- tény szociális párt nem fél a páríbontó elemektől, mert jól tudja, hogy csak egypár nagyszájú stréber akar a városatyaságra törekedni, akik mögött egypár szál ember lézeng. — A kassai kommunisták szeretnék magukat a város megmentéinek feltüntetni, pedig az ö uralmuk a legönzőbb pártgazdálkodást jelentené, amelyből protekciós egyének húznának hasznot — A keresztényszociáUs párt a takarékosság jelszavával indul a városi képviselőtestületbe. Le akarja szállítani a közterheket, rendbe akarja hozni a milliós adósságokban fuldokló város gazdaságát. Kassán egy erős keresztényszociális párt a legjobb biztosíték arra, hogy az őslakosság érdekeit megvédjék. Ezután Kassa női választóihoz intézett lelkes szavakat Fleischmann dr. s törhetetlen keresztény érzésükre hivatkozva támogatásukat kérte. A kitűnő előadót zajos ünneplésben részesítették, majd Wirth Gyula igazgató zárószavaival a gyűlés véget ért. A kassai kereszíényszociális párt a 8-as számú jelölőlistává! megy a választási küzde'embe! Baseli Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jindriSska 6. szám 1038 Dühöng a terror Ruszinszkéhan Nagyszőllős, szeptember 10. (Saját tudósítónktól.) Beregszászon, Munkácson és Nagyszőlősön a következő listáikat nyújtották be: Beregszász: 1. Keresztényszociális és kisgazdapárt, 2. zsidópárt, 3. polgáripárt, 4. kommunista, 5. szociáldemokrata párt, 6. cseh agrárpárt. Munkács: 1. cseh agrárpárt és ruszin földmívespárt, 2. őslakosság pártja, 3. egyesült zsidópárt, 4. kommunista párt, 5. rck- kantszövetség, 6. szociáldemokrata párt, 7. ‘cseh nemzeti párt, 8. párton kívüliek. Nagyszőllős: 1. keresztényszociáUs és jogpárt, 2. szociáldemokrata párt, 3. cseh agrárpárt, 4. zsidópárt, 5. cseh tisztviselők. 6. kommunista párt. Rusziinszkóban általában a legnagyobb terror dühöng. A tanító és a jegyző a listák benyújtása előtt állandó permenenciában voltak és óxáról-órára figyelik, hogy mi történik a községben. Ha egy nekik nem tetsző párt küldötte jelent meg a községben, azonnal arra igyekeztek, hogy más listát állítsanak össze „községi párt, vagy polgári párt" néven. Ha ez nem segített, jöttek az agrárpárttól, amely földet ígért és súlyos adókkal fenyegetett. Hamarosan megjelent a községben a zsupán is és ha a jegyző nem felelt meg kötelességének, jaj neki. így például a tiszaujhelyi jegyzőt azzal fenyegette meg a szőllősi zsupán, hogy elküldi segédjegyzönek, mert tűrhetetlen, hogy az ő szintnagyar községében nincs ruszin párt. Igen jellemző a következő eset: Az egyik községben a megijedt jegyző vasárnap háromnnegyed egy órakor, tehát a törvényes idő után, elfogadta a listát Zoltán Sándor szociáldemokrata, hajdan kommunista, most emigráns titkártól. Ez a Zoltán Sándor nagyobb hatalom még a zsupánnál is, mert amikor a zsupán felelősségre vonta, hogy áravaszéki Írnok létére miért nem jár a hivatalában, hetykén vágta oda: ..miikor kértem én magától szabadságot?" és bemutatta a zsupánnál is nagyobb hatalomtól a választások idejére kapott szabadságlevelét. Egyes községekben a jegyző széttépte az ellenzéki listát és gyorsan mást Íratott a helyébe. Alsóschönbornban a jegyző azzal ijesztette meg az embereket, hogy ha nem szavaznak a községi pártra, akkor ők viselik a választás költségeit. Érdekes, hogy a községben csak egy szvavazólista van és így szavazás nem lesz. A legsúlyosabb visszaélés Unter-Hrabo- nitz, túlnyomó részben német, községben történt. Hogy a németség túlsúlyát megszüntessék, Tárcarovatunk: Szerda: Rad n ay n é-S o 11 é sz Irén: Őszi Gábor temetése. Csütörtök: Urr Ida: Fehér őszirózsák. (Vers.) Molnár Jenő tréfái: Madách tragédiája. Péntek: Holly Jenő: Búcsúzom. Szombat: Láza* István: Az egér. Vasárnap: Ölvedy László: Fátyol és kereszt. (Vers.) D án i e I n é-L en gy e 1 Laura: A bidermaje$r garnitúra. Lárma Gigauti gözdaruk, fcoppanó kerekek, Perdülő pörölyök, száguldó szekerek, Szélednek szanaszét: Viharos vizeken vándorló vitorlák, Azokon asszonyok tépödve térnek áí Tulonti tájakra. Tulonti tájakon, hangtalan hangszerek Sóvárgón sejtetik eszelős emberek £ Szomjazó szerelmét; Viharos vizekről énekkel érkeztek, Azzal, hogy akarnak. — vérükkel vétkez;- Aranysziv asszonyok. Tulonti tájakon, zagyvákat zajongnalc, Aranyszív asszonyok, — Jólesem jajongnak Szépségük szirtfokán; Tulonti tájakon, Ádámok aratnak, hintenek, hörgenek, hobzsolnak, harapnak Vakító varázzsal.. Hali-hó hali-hó, kerekek koppannak, Érzések élednek, rakéták robbannak, — Hangos a horizont. Mindenütt lárma. Szemem elé nézem a Szép-' És nem ismerek hangok közt különbséget. Fonó Frigyes. Örök dialógusok — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Gergely Pál (Ez a beszélgetés valahol — akárhol — Középeurápábau játszódik le. Szereplői: a költő, a középeurópiai intellektuel ma már szinte uniformizált megkinzoittságával arcán, — s a tőzsdeherceg, a biztonság, erőöntudat, oélratörekvés hasonlóképpen tipikus attidüdjével. A beszélgetés folyik.) A költő: Nem — valóban ostobaság s mindenekfölött időszerűtlen lenne, hia a szellem érzékenységének: pusztulása miatt panaszkodnék. Mi, akik megpróbáltunk —- a Fater Walter szavával élve — „kemény- tüzű, drágakőszerü lángban izzani", a történelmi lét követelményeit és felismerését valahogy kifelejtettük számításainkból. Részben sosem voltak tudományoskodó hajlamaink s ha igen, megelégedtünk a biológiai lét tudomásulvételével, füvek, erdők, bogarak, állatok az exisztencia örök körben- folyását és mozgását jelentették — pan- theisztikus boldogságot és semmi mást. De jött 1914 — az újratanulás tiz esztendeje — s tudod, az ember öreg korára már nehezen tanul . . . A tőzsde herceg: Helyesebben : nem érti meg, hogy tanulnia kell. Persze itt aztán ki kell egy kissé bővítenünk a tanulás fogalmát, mert ez a tanulás a folytonos előrehaladást, a dolgokkal való örök szembenállást jelenti. Ti valamennyien életetek gyökereivel a béke egyforma ritmusú hullámzásába nyúltatok bele, az istenség földi expoziturájának tartottátok magatokat, akiknek a nagy kaleidoszkóp képeit csak regisztrálnak kell. Egyszer valahogyan széttört a csodálatos szerkezet s ti az elvesztett színes üveggyöngyök, a megrepedt tükrök miatt zokogtok s nem veszitek észre, hogy a világ közben félrelök benneteket sirámaitokkal együtt s megy tovább a maga utján. A költő: Amit te a felületen élő emberek kidolgozatlan megjelölésével világnak nevezel, az iá vegetatív élet durva mechanizmusa csupán. Az evő világ, az ivó és alvó világ, a szeretkező világ — ez tagadhatatlanul sarokba rúgott bennünket. De van, vagy legalább is volt ezenfelül valami, nem kultúra, nem „világ lelkiismerete", nem intellektuális Igényesség . . . nem tudom micsoda, de valami, ami élet és lélek, világ és egyes enfber imponderabilikus mérlegét csudálatosán egyensúlyban tartotta. Ez a valami visszahozhatatlanul elmúlt, eltűnt s mi, akik szeretnők jó európaiaknak tartani magunkat, vagy kilenc esztendő óta töprengünk tenyerünkbe hajtott fejjel. Mérhetetlenül üresnek érzem magiam: a dolgok nem kérdeznek, nem várnak választ, csak történnek. Ez a gyilkos önkényesség, az eseményeknek ez a szörnyű autonómiája — ez tesz bénává. A tőzsdeherceg: Ezek a lírikus imponderabiliák persze hozzáférhetetlenek az én számomra; nem érzem őket, következésképpen nincsenek. Mert amit te bénító 1 felismerésnek láttál meg, hogy a dolgok nem kérdeznek, csak történnek, az számomra a legnagyobb megnyugvás és a haladás egyedüli biztosítékának látszik. A dolgok nem kérdeznek többé, a szellemi kölcsönhatás (ugy-e, így mondjátok?) ember és világ között meglazult, ha ugyan el nem szakadt — de nézd az uj, szédítő perspektívákat, amelyek egyszerre kitárulnak előttünk: az események, az élet lényegének hordozói, ellenséges erők, amelyeket meg kell hódítanunk. Valahol meglazulnak a rétegek s mindenki remegve érzi a talajcsuszamlást — mi akkor oda ál lünk az ingó falak elé cs hátunkkal tartjuk fel az összeomlást. Igazad van: a dolgok nem kérdeznek többé s nem várják a választ, de mi kényszeríteni akarjuk őket, hogy válaszunkat parancsnak ismerjék el s van erőnk elég e parancs végrehajtására. Azt mondod, hogy az a bizonytalan valami, a lét csudálatos illata, e munka közben eivész? Nem tesz semmit, megmarad helyette az izmok kidolgozott munkaterve, a íel- adat-végrehajtás-siker nagy háromsága, ^ a harc — akármilyen harc akármilyen célért — nagy vallásossága. A költő: Milyen sivár és szomorú pótlék mindez. Kell-e egyéb a bizonyításra, mint hogy frazeológiádat majdnem Homéroszból kölcsönződ s hogy senki sem hinné, ha most meghallgat: uj vállalatok alapításáról, régiek felszámolásáról s egy a tőzsdére betörő kontremin feltartásáról van szó . . . Nem, ez a heroizmus csak travesztiája a réginek. Mert miről is van szó? Hogyan lehetne úgy élni, hogy a múló órákat ne érezzük feneketlen kútba esetteknek? Hogyan menthetnék meg a pusztuló időt s benne magunkat, hiszen oldhatatlanul kul- csolódik körénk a két mutató? Kettő válasz is adódnék erre. Az egyik: egyedül lenni s embererdök közepében is emlékezni a kezdetre, amelyből valami rossz órában kiszakadtunk s ahova reményvesztetten vágyakozunk vissza. Konkrétebben: passziv és befelé fordított megfigyelésben lefojtani magunkat. A másik, amely a te patétikus pro- gr,amurod felé hajlik: itekivetni vállunkat a roskadozó világépületnek s a jobb ügy tudatában még a keresztnél is rosszabb kikacagás közepette elpusztulni. Az elsőt nem tudom megtenni: szeretem a földet s itt akarok élni. A másodikhoz sajnálom magam, mert neon tudok megszabadulni a gondolattól: hátha mindez nem is igaz? Ide-oda ingadozva, a kiutat keresve, mindenben részt- veszek s mégis: nem adom oda magam semminek, nem tudok elpazarolódni, mert nern látok semmit, amelynek odaajándékozhatnám magamat. § L g
