Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)
1923-09-08 / 204. (357.) szám
Csalódás (fi.) Prága, szeptember 7. Olyan időben, amikor az olasz—görög konfliktus próbára teszi a népszövetség létalapjait és amikor egyes hatalmak, sőt mondhatni hatalmi érdekcsoportok azzal fenyegetőznek, hogy otthagyják a genfi békepalotát: olyan napokban, amikor a Föld megmozdulása a távoli Keleten annyi százezer emberéletet és oly sok milliót érő vagyont zúzott pozdorjává, mint talán még soha az emberiség életében; amikor tehát az emberi szolidaritás érzése egyik oldalon friss romok eltakarítására, a másik oldalon pedig egy újabb rombolás megelőzésére serkent: a népszövetségi tanács szakított magának egy kis időt a nemzeti kisebbségi kérdés eljárási jogának szabályozására is. A kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések az anyagi jog részletesebb szabályozása után beérték azzal, hogy az alaki jogot, tehát a megsértett anyagi jog megvédelmezésének mikéntjét egy rövid és azért szükségképpen dodonai szakaszba sűrítsék. A népszövetségi tanácsnak, amelyre a kisebbségek jogainak meg- védelmezése hárult, ezen a nagyon keskeny utón kellett megkezdenie az előrehaladást, de csakhamar kiderült, hogy a gyakorlatnak ki kell mélyítenie, ki kell szélesíteni az eredeti utat, ha hasznos munkát várunk tőle. Tiftoni, az olasz államférfim a célból már 1920 októberében kimondatta a népszövetségi tanáccsal, hogy a nemzeti kisebbségeknek, valamint a tanácsban nem képviselt államoknak is joguk legyen közvetlenül a népszövetséghez fordulni. Fgy évvel későbben pedig, amikor a lengyel és a cseh-szlovák kormány nyugtalankodni kezdtek, részletes eljárási szabályzatot dolgozott ki a tanács, amely abban kulminált, hogy a kisebbségeik által megvádolt államok aránylag rövid határidőn belül észrevételeket tehessenek az ellenük benyújtott panaszra nézve. A népszövetség főtitkári hivatalában azóta csak '^gyre gyűltek és terjedelmes könyvekbe és aktacsomókba vastagodtak a kisebbségek panaszai. Romániából és Jugoszláviából, Lengyelországból és Észtországból, Albániábó1 és nem kis számban a csehszlovák köztársaságból sűrű egymásutánban érkeztek a létükben megtámadott faji, nemzeti és felekezeti kisebbségek sérelmeiről beszámoló petíciók. Mindegyikből kisirt az uj nemzetiségi államok közegei részéről elszenvedett bántalom, mindegyik segítséget kért a nemzetek szövetségétől és ime, a világ szemej kinyíltak s meglátták az igazságtalanságok művészi módon szőtt, de annál sűrűbb pókhálóját. A közvélemény érdeklődni kezdett, a népszövetségnek is foglalkoznia kellett a kényelmetlen iivgyel s ki kellett küldenie a maga szerveit, hogy személyesen győződjenek meg a helyszínén a panaszok alaposságáról. Az eljárás elégtelennek és nehézkesnek bizonyult. A népszövetség kiküldöttei nem, mint egv magasabb nemzetközi hatalmasság vizsgálóbirái, hanem, mint a „vendéglátó41 állam jólneveF „vendégei44 mutatkoztak be és szembekötősdiiükkel nem tudták megnyerni a kisebbségek bizalmát. A nemzetiségi államok azonban mégis elkezdtek idegesen fészkelődni és rögtön elárulták, hogy mennyire szivén találta őket a kellemetlen nyomozás Benes agyában akkor született meg az a gondolat, hogv a deffenzivából of- fenzivába lép át és a népszövetségnél keresztülviszi úgy a Tittoni-rapport, mint pedig az ő közreműködésével 1921 iunius 27-én létrejött határozat megszigorított értelmezését. Fz év augusztusában jegyzéket intézett a népszövetségi tanács elnökéhez, amelvnek körmönfont érvelése abban csúcsosodik ki, hogv a nemzeti kisebbségeknek voltaképpen nincs is keresnivalóink a népszövetségnél, mert — a hradzsini gondolkodás szerint — ők nem is jogalanyok és jogi személyiséggel nem bírnak. A népszövetségi tanács, ha a cseh-szlovák hivatalos hírszolgálat jelentéseiben bizhatunk, a jó béke kedvéért elfogadta azokat az indítványokat, amelyeket Benes terjesztett elébe. Az uj eljárási szabályzatot ugyan nem tartjuk a benesi álláspont oly fényes győzelmének, mint amilyennek a cseh sajtó beállítja, de ugyanakkor be kell vallanunk, hogy nem elégíti ki azokat az igényeket, amelyeket a nemzeti kisebbségek joggal emelnek a népszövetséggel szemben. Kisebbségi jogainkat eddig is a saint-germaini szerződésre alapoztuk; a létező ál lám jogi helyzetet, amely ugyan akaratunk ellenére jött létre, jogtalan eszközökkel fölborítani nem kíséreltük meg; tisztában voltunk azzal is, hogy abban az esetben, ha panaszainkkal elmegyünk a népszövetség elé, a diplomáciában szokásos hangot kell használnunk és azokat képviseletünkre méltó személyiségek utján kell előterjesztenünk. Amikor a népszó-* vetségi tanács mostani határozatában ezeket az elveket leszögezi, voltaképpen nem mond újat. Vagyunk annyira européerek, hogy ezeket az illemszabályokat minden kitanitás nélkül eddig is tudtuk! Eddig tehát rendben volna a dolog. Ellenben hibáztatjuk, hogy a népszövetségi tanács az által, hogy az érdekelt kormányoknak módot nyújtott észrevételeik megtételének elhúzására és korlátozta a panaszok nyilvánosságra jutását, mintegy arra biztatta a nemzetiségi államok kormányait, hogy egyáltalában nem kell tartaniok attól, mintha a népszövetség rövid, erős és biztos kézzel állítaná őket pellengérre kötelességeik elmulasztása esetében. A népszövetségnek ennek még a látszatát is el kellett kerülnie, nehogy a csalódott lelkekben úrrá váljék a gondolat: a népszövetség csak a hatalmasok érdekszövetkezete, nem pedig a gyöngék és elnyomottak pártatlan és lova- gias védője. A népszövetségi tanács határozata nem előre, de hátrafelé vitte a kisebbségi kérdés rendezését. A népszövetségi eszme minden igaz barátja ezen csak sajnálkozni tud, mert a nemzetek szövetségének nem az a hivatása, hogy rák módjára hátra felé haladjon, hanem előre, mindig csak előre az emberiség ideáljainak utján. hangulatról nem beszélhetünk Európában. A népszövetség igyekszik a konfliktus ügyében megoldást létrehozni, az elintézést húzni addig, inig a kérdés vagy megoldódik önmagától, vagy elveszíti veszedelmes élét, igyekszik nem dönteni. — Sokan úgy fogják föl a népszövetség ebbeli taktikázását,'mint a cselekvőképesség teljes hiányának jelét s azt a körülményt, hogy a népszövetség ma többet foglalkozik momentán nem a legaktuálisabb kérdésekkel, mint ezzel a legaktuálisabb konfliktussal, úgy aposztrofálják, hogy a népszövetség az a bizonyos tűzoltóság, amely nyugodtan lóru- mozik, miközben ég a város. — Nem szabad ennyire lebecsülni a népszövetséget, de figyelembe kell venni, hogy az mai formájában az antantnak egyik szerves alakulata, amelyben a cselekvés rugója csak az antant egyértelmű akarata ehet. De mert ez az egyértelmű akarat már régen nincs meg, ezért születik meg oly nehezen a cselekvés. — A konfliktus nehéz problémája Korfu megszállása s Mussolininek eme kijelentése: J‘y suis — j‘y reste. Itt vagyok és itt maradok. Ez a helyzet fölvetette a Földközi tenger kérdését s mert Korfu az Adria Gibraltárja, íölszinre hozza az Adria-kérdést, amely mindég egyet jelentett a Balkán-kérdéssel. Ez a három zavaros probléma jóformán valamennyi európai állam' érdekeit érinti* s így nett ez a komkktus a l.vgmrnóbh európai politika szférájába. Abba a szférába, ahol Anglia hol erélyes, hol halkuló szóval tiltakozik, de egyebet nem csinál s ahol a francia politika tartja kezében az összes adut. És mert Franciaországnak érdeke, hogy az olasz—angol ellentét kiélesedjék, hogy fölboruljon a. német jóvátétel körül ellene kialakuló antantbeli front, igyekszik a népszövetség utján huzni és halasztani a cselekvést, a döntést, a tisztítást Korfu nrnt z Adria kulcsa, mint bázis a Maré Conclu- suimiban, nem veszedelmes a Földközi-tenger nyugati részében stabilizált francia érdekek szempontjából, nem lenne veszedelmes stratégiai okból Angliára nézve sem, de kétségtelenül sérti az angol presztízst. — A presztízs pedig ma az európai politika fő irányitó momentuma. Ez tartja Poincarét a.. Rulhrnál, ez teszi, lehetetlenné, hogy Mussolini engedjen, ez akadályozza meg, hogy a népszövetség hamarosan döntsön, a presztízs uralkodik és a presztízst mindenki respektálja. Az önálló iparosok szociális biztosítása. Az önálló iparosok szociális biztosításáról szóló törvény szőkébb előkészítő bizottsága tegnap ülést tartott a népjóléti minisztériumban. Az elnöklő Winter képviselő rámutatott arra, hogy a tervezett törvény szoros összefüggésben áll a szociális mun- kásbiztositáissah Vázolta a bizottság edd:gi működését és kijelentette, hogy a szociálpolitikai bizottság a közel jövőben megkezdi tárgyalásait és igy remélhető, hogy a javaslat még ez év vége előtt törvénnyé fog válni. Az elnök szavai után hosszabb vita indult meg arról, hogy a biztosítási törvény a kisiparosok és a kisgazdák melyik rétegére vonatkozzék. Vita tárgya volt továbbá az a kérdés, hogy a biztosítás kötelező vagy pedig önkéntes legyen. Döntés a tegnapi ülésen nem történt. A népszövetségi tanács és az olasz—görög konfliktus A kisantant cáfol — Az olasz szocialisták Mussolini mellett Prága, szeptember 7. A népszövetségi ‘tanács tegnap este az olasz—görög konfliktus ügyében ülést tartott s az ülés elé Quinones de León spanyol de legátus terjesztett határozati javaslatot, mely a nagyköveti konferencia tegnapelőtti közlésére vonatkozott. A javaslat első része szerint a népszövetségi tanács tudomásul veszi a nagyköveti konferencia határozatát és csatlakozik ahhoz az alapelvhez, hogy az egyes kormányok felelősek azokért a politikai bűncselekményekért és merényletekért, amelyek területükön történnek. A javaslat azt indítványozza, hogy a nagyköveti konferenciával egyetértőén tegyék megfontolás tárgyává a merénylet megvizsgálásának módozatait. A második részében a javaslat a politikai bűncselekmény kivizsgálására és a Görögország részéről nyújtandó kártérítés és elégtétel módozataira nézve mond véleményt. A javaslatnak ez a része lényegében elfogadja Politisnak kedden tett javaslatait s ezeket kiegészíti azokkal. a kívánságokkal, .amelyeket Olaszország támasztott. A javaslat szerint követelik a görög kormánytól, hogy a három érdekelt állam követei előtt első tisztviselője utján a bűncselekményért bocsánatot kérjen, hogy Athénben a görög kormány összes tagjainak részvételével gyászistentiszteletet tartsanak, hogy a görög flotta tisztelegjen s hogy az áldozatok holttesteinek hajóraszálíitása alkalmával azok előtt a görög csapatok katonai tisztelgést adjanak. A merénylet kivizsgálásánál a három érdekelt kormány képviselői és a népszövetség képviselője vegyen részt. Az áldozatok hozzátartozóinak kárpótlása fejében a Svájci Banknál ötven millió olasz lir.a deponáltas- sélc. A nemzetközi állandó törvényszék rövidített eljárással döntsön a kártérítés kérdésében. A határozati javaslat előterjesztése után Salandra szólalt föl és kijelentette, hogy a javaslatnak csak első részét fogadja el, a második részhez semmi körülmények között nem járul hozzá. Politis kijelentette, hogy a görög kormány aláveti magát a népszövetségi tanács döntésének. Hannotaux azt a véleményét fejezte ki, hogy a határozati javaslatnak csak az első részét továbbítsák a nagyköveti konferenciához s a második rész fölötti vitát halasszák el, amig kormánya tudomásul veszi annak tartalmát. Lord Róbert Cecil kijelentette, hogy hozzájárul ahhoz, hogy csak az első rész továbbittassék Pá- risba, Hymanns belga delegátus és Branting svéd delegátus hangoztatták a népszövetségi tanács illetékességét. Ezután elhatározta a népszövetségi tanács, hogy a határozati javaslat első részét továbbítja a nagyköveti konferenciához. Az ülés végén Ishi elnök kijelentette, hogy a tanács illetékességének kérdését • egyik legközelebbi ülésén fogják tárgyalni. A népszövetségi tanács üléséről szóló hírrel egyidőben érkezett a Havas-ügynökség jelentése, amely szerint az olaszok újabb görög szigeteket szállottak meg. így megszállották Merlera, Eano és Mathraki szigeteket. Mai jelentéseink: Paris, szeptember 6. (Havas.) A csehszlovák követség kommünikét tesz közzé, amely szerint egyes angol lapoknak, különösen a Daily Telegraphnak ama közlése, hogy a kisantant hatalmai a görög—olsz-kon- fliktuis kérdésében leszögezték álláspontjukat s hoigy erről a francia kormánynak közlést adtak, nem helytállók. Róma, szeptember 7. (Havas.) Az uj szocialista párt szervező bizottsága határozatot fogadott el, amely jóváhagyja Mussolininak az olasz—görög konfliktusban elfoglalt álláspontját. cseh-szl. koronáén fizettek ma, szeptember 7-én i Zürichben 16.55 svájci franko! Budapesten 57 500.— magyar koronát Bécsben 211300.— osztrák koronát Berlinben 158103700.— német márkát ^ évfolyam 204. (357.) szám. I '***&*» Prága, vasárnap, 1923 szeptember 8. fJaBr jfíW&Vf SEf Jlf jBf H JUr pánská-alice 4(1 I Telefon . 30H49 S W&rdglk. Jjm JSr Jgjr mim - - Kiadóhivatal: Prága I., Liliova ” e&£8á.aar Bili alico 18. ez., Telefon 8797 szám *8558^ ~ Sürgönyeinr Hírlap, Praha Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszioszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Miért nem dönt a népszövetség? A tűzoltóság lórumozik — A három nehéz probléma — Az olasz—görög-konfliktus még normális politikai légkör és tökéletesen lehiggadt politikai hangulat mellett is súlyos és a békés viszonyt könnyen megbillenthető esemény. Sokszorosan mondhatjuk ezt ma, 1 amikor sem normális légkörről, som higgadt Prága, szeptember 7. A nehezen kibontaikozó olasz—görög- konfliktusnak az európai politika komplexumába való beilleszkedéséről a politika rejtett rugóit is ismerő forrásból ezeket az információkat közölhetjük:
