Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-06 / 202. (355.) szám

Csütörtök, szeptember 6.

3

zékeibe bevezetett — választó hivatalosan hitelesített aláírásával kell ellátni. Minden aláírásnál megjelölendő azon község, melyben az aláírást eszközlő választó a választói névjegyzékbe be van vezetve, üzen aláírásokat hitelesítheti közjegyző, bíróság, az illetékes politikai hatóság vagy a községi bíró (esetleg helyettese) azon község községi tanácsának egyik tagjával együttesen, amely községben az illető aláíró az állandó választói névjegyzékbe be van vezetve. Bármelyik aláíró halála, aláírásának visszavonása vagy választói jogának az aláírás után történő elvesztése a jelöltnévjegyzék érvényességére semmilyen befolyással nem bír.

A jelöl tn év jegyzéknek tartalmaznia keli továbbá: 1. a párt megjelölését, 2. a jelölt

vezeték- és utónevét, foglalkozását és lakhelyét és 3. a párt egy meghatalmazó ttján ak és helyetteseinek megnevezését a pontos címek megadásával. Az egí^es jelöltek sorrendje arabs számjegyekkel jelölendő meg. A jelöltek egyike sem szerepelhet a párt meghatalmazottja és annak helyetteseként, ügy párt egyharmaddal több személyi jelölhet, mint amennyi a járási választmány rendes tagjainak a száma (kikerekítve tehát összesen tizenegy, illetőleg a nyolc póttaggal együtt tizenkilenc személyt jelölhet).

A jelöltnévjegyzékhez az összes jelöltek sajátkezűié# aláirt azon írásbeli nyilatkozata is melléklendő, hogy a jelöltséget elfogadják és hogy beleegyezésükkel ugyanazon járásiban más jelöltnévjegyzéken nincsenek jelölve.

A járási választmányba nemi különbség nélkül a köztársaság azon állampolgárai választhatók be, akik a választás napján a harmincadik életévüket betöltötték, akik a választás kiírásának napjától visszafelé számítva legalább egy éve a járás valamely községében Jaknak és a választói jogból vagy a választhatóságból kizárva nincsenek. A járási választmány tagjai nem lehetnek azok, akik a nemzetgyűlésnek, vagy valamelyik község képviselőtestületének, vagy a megyei képviseletnek tagjai. A megyei vagy községi képviselet tagjai megválasztásuk esetén a járási főnök felszólításától számított nyolc napon belül nyilatkozni tartoznak, hogy melyik testület tagságát kívánják .megtartani.

A járási főnöknek, mint a járási választási bizottság elnökének kötelessége az érvényes jel öl ínév jegyzékeket — melyeken a sorszám, a pártelnevezés és az összes jelöltek, valamint azok sorrendje feitüntetendő — nyomtatás által sokszorosítani. A jelöltnévjegyzékek nyomtatási költségeit kétharmadrészben a járás és egyharmadrészben a pártok tartoznak fedezni. A járási főnök felszólítása után legkésőbb három napon belül a pártok föltétlenül kötelesek a tényleges nyomtatási költségeknek az egyes pártok

által megtérítendő részére a kívánt előleget lefizetni.

A jelöitnévjegyzékek összekapcsolására vonatkozó bejelentések a járási főnöknél a pártok meghatalmazottal által legkésőbb szeptember 16-áíg teendők meg.

*

A megyei képviseletek választására vonatkozólag a járási választásokról szóló fenti rendelkezések érvényesek a következő módosítás okkal:

A megyei képviselőtestületbe harmincöt tag választandó.

A választások vezetésére hivatottak a helyi választási bizottság, a kerületi választási bizottság és a megyei választási bizottság. A megyei választási bizottság elnöke a zsupán, tagjai a pártok meghatalmazottak

A jelöltnévjegyzékeket két példányban legkésőbb szeptember 9-én, vasárnap déü 12 óráig kell beadni a zsupánnak, mint a megyei választási bizottság elnökének. A jeBudapest, szeptember 5.

(Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A nemzetgyűlésben ma interpellá- ciós nap volt és ez némi érdeklődést váltott ki. A folyosókon és az ülésteremben is elég szép számban gyűltek össze a képviselők. A mai ülésen először a létszámcsökkentésről szóló javaslat került folytatólagos tárgyalás alá. Valószínű, hogy a vitát még ma, de legkésőbb holnapra befejezik. A Ház ezután áttér Lendvai-Léhner István mentelmi ügyének tárgyalására, amelyre tudvalévőén a nemzetgyűlés néhány nappal ezelőtt kimondta a sürgősséget. Kétségtelen, hogy a Ház a mentelmi bizottság határozata értelmében fog dönteni és Lendvai-Léhner mentelmi jogát fölfüggeszti. E pont tárgyalásánál a fajvédők nagyobb vitát akarnak provokálni és esetleg obstrukciót csinálnak. E mentelmi ügy elintézése után már csak néhány kisebbjelentőségü javaslat van hátra, amelyeknek tárgyalását rövidesen befejezik és legkésőbb szombaton elnapolják a nemzetgyűlést. Hogy ez kormányzói kézirattal fog-e megtörténni, vagy egyszerűen a kormány, illetve a Ház elnöksége rendel el szünetet, egyelőre nem tudni. Beavatott politikai körökben úgy tudják, hogy az elnapolás kormányzói kézirattal történik meg, ami azt jelenti, hogy két hónapig nem ülhet egybe még rendkívüli esetben sem a Ház. A nemzetgyűlés elnapolása ellen a leghevesebb küzdelmet Gömbösek folytatják, akik a képviselőket mindenáron együtt akarják tartani. A korlöl tnév jegyzék eket legalább száz oly választó hivatalosan hitelesített aláírásával kell ellátni, akik a megye valamely községének állandó választói névjegyzékébe be vannak vezetve. Az aláírások hitelesítése a közjegyző, bíróság vagy politikai hatóság által történik.

Egy párt egyharmaddal több személyt jelölhet, mint amennyi tag a megyei képviseletbe választandó. Kikerekitve tehát összesen negyvenhét személy jelölhető.

A megyei képviseletnek tagjai nem lehetnek azok. akik a. nemzetgyűlésnek, vagy valamelyik járási választmánynak a tagjai. (Községi képviselőtestületi tagok egyúttal lehetnek a megyei képviselet tagjai is.)

A jelöltnévjegyzékek nyomtatási költségeit kétharwiadrészben a megye és egyhar- madrészben a pártok tartoznak fedezni.

A jelöltnévjegyzékek összekapcsolására vonatkozó bejelentések a zsupánnál a pártok meghatalmazottal által legkésőbb szeptember 16-áig teendők meg.

Hiánynak ezzel szemben az a<z álláspontja, hogy szombaton már meg kell kezdődnie a kéthónapos szünetnek.

A folyosókon sok szó esett a miniszterelnök genfi tárgyalásairól is és általában mindenki azon a véleményen van, hogy a kölcsön ügyében a legmerészebb optimizmus sem inegokolatlan.

A francia félhivatalos dicséri Bethlent

A Le Temps ritkán irt Magyarországról. Ha irt, akkor vagy pár távirat száraz és közönyös sorával intézte el a magyar tragédiát, vagy pedig oly elfogult hangokat ütött meg cikkében, amelyek olvasása fájt. A Le Temps legfrissebb számában csodálatos dolgot olvastunk. Egy hosszú riport számol be a budapesti viszonyokról. A francia újságíró részvéttel és rokonszenvvel ir Budapest szenvedéseiről. Bethlenről igy ir a Le Temps:

— Bethlen gróf hajlékony szelleme a realitások tudatában mindent elkövetett, hogy eloszlassa az antantnak Magyarországgal szemben fönnálló „meghosszabbított bizalmatlanságát**. Tekintettel az ország nehéz helyzetére és egyes ambiciózus politikusok szilaj szenvedélyességére, csak lassan láthatott hozzá az egységes párt purifikációjához. De végre is belekezdett. A fajvédők földühödt csoportja erre ellenzékbe ment s most, amikor nyíltan harcolnak a kormány ellen, a kormány is nyíltan

Szombaton elnapolják a magyar nemzetgyűlést

A fajvédők Friedrsch befolyása alá kerültek — Tizenöt interpelláció Korányi a kölcsön kilátásairól

keljük a színes életet és mindazt, amíiről m lassan lemaradtunk. Ezért haragszunk a kereskedőre, aki beutazza a világot, ahova mi csak álmainkban vándorolhatunk és ezért gyűlölünk minden embert, aki él és önmagát tapsolja, mikor nekünk tapsol és önmagát neveti, mikor nekünk nevet . . . Higyje el, fontosabb, hogy ki mennyit él, mint hogy ki mennyit aíko-t . . . Hatvan éves korában mikor likvidál az ember, sohasem az elmaradt üzletet, a tapsot siratja, hanem az elmaradt csókot, az örömöt a sok szép drága mindent, ami elfutott előlünk . . , Hát mit adnak nékem ezek a szép fehér, piros, meg kék szalagos koszorúk itt a falon? Hiszen ezért verejtékeztem, ezért csináltam, amit csináltam — hogy örüljek most már nekik? Akkor az elégtétel volt, de irta? — mikor már látom, hogy ezek alatt s ezekért lecsúsztam az életről, amiből azoknak bőven jutott akik elegáns gesztussal elém dobták? Hát miért? . . . Érdemes volt azért nemélni hogy másoknak fessem az életet, amelyike1 én szerettem volna elérni? Azt az életet amelyik bennem vcát és kirobbanásra várt és csak könyvek, könyvek, meg drámák, meg koszorúk, meg meleg kézszoritások lettek belőle. Az egyetlen, felbecsülhetetlen valamimet odaáldozni, hogy mások annak tartsanak, akinek hazudom magam, mig én csak átkozni és sirat tudok már legbelül? Érdemes volt elprédálni a legszentebb érzéseimet, hogy a nevem utánam súgják ha az utcán megyek és megtapsoljanak, mikor a legirtóbb fájdalmaim sírom?! . . . Ezt igazán csak a Bajazzó banalitásával lehet elmondani.

— Soha nem volt annyi pénzem és annyi szabadságom, hogy két napig csak ember lehettem volna a magtn örömére. Nem tudtam szabadulni a mesterségem átkától, amit intuíciónak és introspekcióuak szén!éneinz az i redutom történe t.

— Szürke, tiszta kis hivatalnokcK déli kettő után magánemberek lesznek, akik a

maguk tiszta és hamisítatlan életét élik. De mi?! . . .

— Azután nézze csak fiam. ha magából valamikor tisztességes, jólkereső ügyvéd lesz. sohasem keresnek majd magában eredetiséget. Mert mindig önmagát éli majd minden gesztusában. Mi ha egy verset írunk szobrot faragunk, vagy muzsikát komponálunk, — mindig megvizsgálják, hogy eredeti-e, más-e, ujabb-e, mint a másiké (az örök összehasonlítás), aki pedig ugyanazt csinálta vagy nem csinálta, amit én. Itt nem egyszerű kifejezési formáról van s-zó! Tőlünk ugyanis nagyképűen stílust és világnézetet követelnek, amely minden szavunkban és ütemünkben megnyilvánuljon. Világnézet, mint a fin de síócle ttj, kisminkelt doktrináját, ami .alapjában nincs sem bennem, sem magában, sem a harmadikban. Ezt úgy követelik, mint ahogy elvárják, hogy a mondanivalóinkat is szépen csiszolt formákba öntsük, hogy izle- tesebb legyen s minden attitűdűnk uj stílust hozzon. Ez az, amit azután minden művész erőszakkal és verejtékkel magára pózol. Az intuíciót és a kontemplativitást világnézetté formulázni! Valamiről — amit nem is élünk — általános és átfogó szemléletet adni. Ha ugyan ez az.

— Drága huszesztendős fiam, maga ügyvédnek készül; komoly, tisztességes embernek, hát értse meg: Nincs más és nincs nagyobb az életben, mint önmagunkat élni. De ezt nem „regényalakokra" vetíteni, színpadi hősökre, portréra, zenei alkotásra ruházni,— hanem élni. úgy, ahogy a bennünk lüktető természetes őserő, az eszünk, a szivünk diktálja. Nem kékmadár után futni, hogy aztán egyszer csak üres tenyérrel omoljunk magunk elé egy hatalmas ut után, ami lehet

1 „karrier", lehet „ouvre", de végeredményben csak az a matematikai ut. amelyet a nemélt-életünk, a sikereink, a ké Kimar adunk után futottunk . . . Fiam! Ha Ötveu kötet, regényt ir és mindazt megírja, amit elmulass* I

tott, vagy nem tudott megélni, akkor is csak „regényíró" lesz, akit esetleg többé-kevésbá megfizetnek. Higyje el, hogy az emberiség szempontjából egyáltalán nem fontos, hogy maga mit mond. Elolvassák, megnézik, vagy meghallgatják, de ez nem változtat az élet örök lüktetésén és a perces bámulásainkon Hát mondja, fontos az. hogy én mit írok a könyveimben? Van ennek valami jelentősége az emberi-élet látószögéből? — Tetszik, vagy nem tetszik; mulattat, vagy fájdalmakat okoz, de nem változtat sem X ur, sem Y kisasszony életrendjén. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a művészetnek nem lenne létjogosultsága. — Hiszen nekem is kenyerem! Azonban csak .addig és úgy, amig művészei. Nincs szocialista, konzervatív, modern, vagy l‘art pour Vart művészet. Minden ami a művészi kánont megüti — művészet Nem is öncél. Akarás és kiteljesülés. Itt ha1 meg a Vart pour Vart.

— De látja ez nem elég. Az alkotás mögött az irót, a művészt keresik — mint örök embert! Ha maga majd egy hatalmas védő beszédet tart, a beszéd mögött sohasem keresik majd a maga programját, a maga életét. „Ez a kenyere"! — De nekünk nem hiszik el, hogy kenyér, hogy ipar. Valami misztikus magasabbrendüséget, valami örökké ismétlődő époszt kutatnak, sőt követelnek az életünkben.

— Tudom, fiam, hogy maga nem érti és nem is akarja megérteni ezt. Én is tudom, mi az, húszévesnek lenni és az első verset kora hajnalban a nyomda előtt olvasni. Tudom, mi az, évekig koplalni, mig az első rendes bért kapjuk az életünk elvérzett darabjaiért. Aztán megint koplalni, megalázkodni, gyötrődni, szétmorzsolni önmagunkat. A művész talán flagelláns. A szenvedésében, vagy a megnyilatkozásaiban lehet próféta, lehet Krisztus is, de mint művész: flagelláns. Ez

! az egyetlen komoly „művészi jellemvonás**Iiadat üzent nekik és erélyes kézzel szereli le a nemzet érdekeire nézve oly kárhoza- tos akcióikat A Bethien-kormány rendszabályai a liberalizmus felé való fejlődést mutatják s jó benyomást tesznek külföldön. Ennek már több jelét látjuk. így például a Gazette de Prague, kommentálva Bethlen szakítását a jobboldali intranzigensekkel, igy ir: A magyarországi események följogosítanak bennünket arra, hogy a magyar politika döntő fordulatáról beszéljünk, aminek a béke minden barátja csak örülni tud.

Korányi

a kölcsön kilátásairól

Korányi Frigyes báró párisi követ szintén részt vesz a népszövetség genfi konferenciáján. A követ a 8 órai Újság munkatársa előtt a kölcsön kilátásairól a következő nyilatkozatot tette:

— A külföldi kölcsön sikerében bízom- De tisztában kell lennünk azzal, hogy sok akadályt kell legyőzni, inig az ellentétek kiegyenlítődhetnek. Mindez aránylag sok időbe kerül és sok munkába is. Ezt a munkát meg- neheziti, hogy a mai világpolitikai helyzet minduntalan uj alakulatokat ölt. De megnehezíti az is, hogy állandóan meg kell küldenünk a kívánságaink ellen részben Magyar- ország valódi politikai és gazdasági helyzetének nem kellő ismeréséből, részben egyes oldalakról megnyilatkozó bizalmatlanságból folyó érvelésekkel és nehézségekkel. Súlyos nehézségeket okoznak otthoni, nem felelős személyiségek cikkei s kijelentései is. Mikor az ország létét érintő kérdéseket kell megoldani és mikor megvannak a reális lehetőségek arra, hogy megmentsük az ország jövőjét, akkor föltétlenül szükséges, hogy kifelé csak a hivatalos politika nyilvánuljon meg és a hivatalos politikának ne kelljen a külföldi fórumok előtt még az otthonról világgá bocsátott ellenérvekkel is küzdenie.

— Helyzetünk a világpolitikában javul!, mióta Bethlen módját tudta ejteni, hogy érintkezésbe lépjen annak döntő tényezőivel. Azóta a világpolitika figyelme Magyarország felé fordult.

— Magyarország talpraállitását elsősorban a nagyhatalmak kívánják, de ennek szükségét, egyelőre elvileg, elismerik a szomszéd államok is. Sajnos, ebbe a tisztán közgazda- sági kérdésbe belekeveredett a politika is. Az ebből keletkezeit nehézségek eloszlatása nem lenne olyan nehéz, ha mindkét, oldalról meg lesz a komoly jóakarat és. az előrelátó, okos számítás.

Tizenöt interpelláció a nemzet^ynlés ülésén

A nemzetgyűlés mai ülését tiz órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Fölolvasták az interpellációs könyvet, amelybe

Azért mondom igy, mert a művészből a jellem is hiányzik, mint ahogy minden lüktető érzék és érzés kihal, ami az eleven, élő ember kincse. Megrajzolja a rossz és jó jellemeit — amelyek önmagában birkóznak, mert nem tudnak kiélni és megnyilatkozni: ez a jellemrajz. Egy üres, savanyu, összezúzott ember marad, aki soha-soha nem élt. Van tiz könyve, drámája, vászna, vagy Ópusza, amelyekben keresheti a szétmorzsolt életét, amelyik már munka közben elveszett. És aztán egy fanyar, rezignált gesztus, hogy: ennyi az egész?! Istenem, nem volt érdemes, Mások még glóriával járnak és aranyat csörgetnek, mi már „önmagunkat ismételjük", „lejártunk" és „kiírtuk magunkat". És megint elölről az újak, maguk, a kis dadogó huszévecskók, akik bekopogtatnak hozzánk és akikhez egyszer majd ugyanígy bekopogtatnak, hogy tessék elolvasni engem . •.

— Nem, nem olvasom, fiam! Lehet a világ legtehetségesebb embere, de nem olvasom el. Még nem vagyok elég öreg, hogy féltékeny legyek és már nem elég fiatal, hogy lelkiismeretlenül másokat is berántsak a hínárba. Elég a magam hazugsága, amelyik fölperzsel, mint egy kegjretlen, hosszú láz. Minek másokat is megfertőzni?... Nem igaz? ... Én tudom, mi az, költőnek lenni. És tudom, hogy nekem is elmondták körülbelül ezt. Mégis ...

— De menjen már, fiam. Túlsókat mondtam és tulkeveseí, hogy meggyőzzem és megértessem. Ha menthetetlen az eset é.s egyszer úgy esik majd, maga is mondja el ezt egy huszéveskének, aki ir és aki még nem tudja, mi az. költőnek lenni. •. Olyan jól esik.

A sápadt kis fiú bódultán dőlt a kapualjnak. Mintha ólnios kalapácsütések érték volna. Aztán fölment egy közeli napilap szerkesztőségébe. ahol leközölték az írását.