Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-04 / 200. (353.) szám

Kedd, szeptember 4. Megnyílt az őszi mintavásár Á néma obeliszkek — A városok kongresz- azusa —* Srba szerint a magyarok elnyom­ták a szlovenszkói városokat — A vásár Jő auspiciumai — Csárdás a teadélutánon Prága, szeptember 3. (E.) Már az elmúlt héten megjelentek Prága utcáin az exotiteus nyelvű obeliszkek, a mintavásár félnéma előhírnökei. Némák, mert cseh-szlovák köztársaság lakosságának csak egy része érti meg a francia, angol, spanyol, szerb és román felírásokat. Azt mondják látni valahol magyar felirásu obe- Mszket is, de nyitván eldugták. Szlovénszkó és Ruszinszkó közönsége tudtunkkal magya­rul, németül és szlovákul beszél. Ezt a ré­széit a cseh-szlovák köztársaság lakosságá­nak aligha tudják tájékoztatni a Novák-féle „megdönthetetlen" obeliszkek . . . Az idei őszi vásárnak általában komo­lyabb a külső képe. A vezetőség tartós jel­legű intézménnyé igyekszik kiépíteni a vá­sárt. olyanná, mely a gyártás és kereskede­lem' keretein túl igazgatási és szociálpolitikai feladatokat is von működési körébe. Brröl tanúskodik a. cseh-szlovákiai vá­ros-szövetség gyűlése, melyet egy kis túl­zással nemzetközi városfejlesztő kongresz- szusiiak hirdettek. A városfejlestő kongresszus vasárnap reggel kilenc órakor nyilt meg a régi vá­rosháza nagyobb dísztermében: Baxa Ká­roly dr. polgármester vezetése alatt. A gyű­lésen, melyen Roíhnagl I. mérnök elnökölt, megjelent Srba közmunkáiig^ miniszter is. aki nem mulasztotta el a magyar kormány­zat szándékosan elnyomó szlovenszkói vá­rospolitikáját: kritika tárgyává tenni. Beszé­dét különben olvasta és megígérte, hogy a szlovenszkói városok fejlesztésére „nagyobb gondot fog fordítani" a kormány. Muszáj ne­vetni . . . Talán községekké fejleszti át?! A kongresszuson Varsó és Laibaoh vá­rosok delegátusai lengyel és szerb nyelvein bókoltak a cseh-szlovák testvémemzetnek. Zizka R. mérnök a városi épitőhivata! veze­tője a főváros köztisztasági intézményét mű­szaki szempontból, Kük a C. dr. városi tiszti főorvos pedig közegészségügyi szempontból ismertette. A kongresszuson Rotnagl elnök rövid francia beszédet is mondott, de magyarul vagy németül senki sem beszélt . . . A kiállítás területén a megszokott moz­galmas kép valamivel csendesebb a vásár a szabad ég alatt, mert elmaradtak a piaci árusok. Ez csak előnyére válik a kiállításnak, mely a hatalmas pavilonokban mintaszerű elrendezést és fokozottan érvényesülő szak- szerüséget mutat. A fülkék körül rengeteg a bámulok száma, de nem egy helyen komoly üzletkötést is figyeltünk meg. A hetedik prá­Tárcarovatunk: Szerda; N. Jaczkö Olga; Kor és idő. Csütörtök: F éi a Géza: Fényes őszök Írták. (Vetrs.) Gál Imre: Költőnek lenni. Minden reggel... Minden reggel, minden este Ajkamon neved, * Hozzád küldöm mindig, mindig Fáradt ieíkemet. Hozzád küldöm én halovány, Fehér csillagom. Oh, mert addig — tudja Isten — Meg nem nyughatom. Megkérdezni, hallgatni, hogy Picike szived Dobban-e még azért, aki A tied. a tied! Nem moso!yg-e pici ajkad Néha másra is, — Hisz a nóta is azt mondja, /Minden lány hamis ... Fgy-egy sötét gondolatra Szívem úgy remeg, —- Hátha, hátha nem szeretsz te Mégsem engemei? Kíimits Lajos. Immska levele az édesanyjához (Egy kis fiú tragédiája) —■ A Prágái Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Vécseiné Jankovich Luiza Anyukám, édes! Nem tudom, az igaz­gató ur megirta-e, hogy beteg vagyok. De nem hiszem, mert te akkor már eljöttél vol­na megnézni a te fiacskádat és hoztál volna egy nagy skatula süteményt. Dióstortát, tu­gai mintavásár tehát a legjobb auspiciumok- kal indult. A vas-, gép-, üveg-, porcellán-, bútor- és építőanyag szakma vannak legin­kább képviselve. A textil-, vegyészeti- és élelmiszeriparok ugylátszik Reiohenberg ki­állítási piacát preferálják. Különös figyelmet kelt a francia csoport, amely kollektív módon szinte különálló részét alkotja a kiállításnak. Egyéb külföldi cég kevés van és Szloven- szkó is alig van képviselve a mintavásáron. A külföldi sajtó és kereskedelmi érdek­képviseletek reprezentánsai, a prágai és szlovenszkói sajtó kiküldöttei ezidén is egy­begyűltek az úgynevezett sajtónapon a Prága, szeptember 3. A kommunista Rude Právo Írja a követ­kezőket: — A cseh-szlovák köztársaságban vau egy törvény, amely szerint büntetendő az, aki a választások alkalmával a választók­ra inéigengiedhetetlen befolyást gyakorol, ter­rort fejt ki, korrumpál vágj-' erőszakot alkal­maz, hogy a választások eredményét meg- másitsa. Ez a törvény azonban csak elméleti­leg létezik. A választások tisztasága a gya­korlatban egészen másképpen fest. Ismeretes az a tény, hogy a községi választások idő­pontját a választások meg ejtése előtt három héttel írták ki, noha a koalíciós pártok a vá­lasztások meg ejtésének pontos ideiét már régien tudták. A koalíciós pártok ^idejében kaptak utasítást, hogy előkészületeiket meg­tehessék és hogy nyomtatványaikat besze­rezzék. Rendkívül feltűnően, nyilvánul meg. a vá­lasztások tisztasága Szlovenszkóbari és Ru- szmszkában. ■Reprezentációs házban. A vásár vezetőség: Bohács elnök, Votruba áléinak, Zizka dr., Becse'osztályvezető, Kotíh titkár és Rein- hardt dr. fogadták a vendégeket, akik között Baxa dr. polgármestert és Schuster dr. volt meghatalmazott minisztert is láttuk. A sajtó ismerkedési oelutatnja a szokott kedélyes­séggel az esti órákig tartott. Zene is volt és táncoltak is. A magyar újságírókat kedves figyelemmel vették körül s ami az exkluzív Repré-ben még nem történt meg — csárdás fejezte be a teával és limonádéval kezdődő s pezsgővel végződő sajtódélutánt. Egyszó­val: a mintavásár jól kezdődött. kihallgatják a választási előkészültetekről. Ha nem sikerül a kihallgatás alatt valamit meg- tuidniok, akkor fenyegetödznek, de végül füt- fáít Ígérnek azért, hogy a kellő információt megkapják. Szlávik zsupán lázas előkészületei Vrabeöh községben a jegyző maga elé idézte egyik elvtársunkart és italmérési enge­délyt Ígért neki, ha agitálni fog a kormányt támogató pártok érdekében. Elvtársiunk az ajánlatot elutasította. Erre pénzt ígértek neki és kijelentették, hogy a kormány nem lesz takarékos, ha az ajánlatot elfogadja s amikor ez sem használt, távollétében egy titkos ügy­nök kereste fel a feleségét. Egy csomó uj bankjegyet tett ki elé és azt mondotta, hogy ez mind az övé lesz, ha ráveszi férjét, hogy az a kommunista pártból kitépjen és az ál- lamfentartó pártok érdekében agitáljon. Szlávik zólyomi zsupán is lázas előké­születeket tesz a választásokra. A közim un­kaügyi miniszterhez egy levelet intézett, amelyben a többi között a következőket ír­ja: — Bátor vagyok megjegyezni, hogy a községi választásokra való tekintettel aján­latos tenne a zólyomlbrezói elbocsátott mun­kásokat politikai elveiket illetően ellenőrizni. Az álíamfenkurtó pártoknak nagy előnyére szolgálna, ha az elbocsátott munkásokat visz- szaifogadnák és helyettük kommunista és szlo­vák néppárti munkásokat bocsátanának el. Uj fejezet azonban a katonák választó­joga. Ha a katonáik meg vannak akadályozva abban, hogy a kommunistákkal érintkezze­nek, kommunista szellemű lapokat olvassanak s politikai gyűléseken nem vehetnek részt, akikor a katonák választói jogát illuzórikus­nak tartjuk. A nemzetvédelmi miniszter ren­deleté értelmiében még a nemzetgyűlési kép­viselők se tehetik lábukat a kaszárnyákba. Ez a rendelet azonban csak az ellenzéki- kép­viselőkre vonatkozik. Az államién tartó pár­tok érdekében tisztek agitálnak. A megbízha­tatlan helyőrséget pedig a szavazás tarta­mára — katonai okokból — elvezényelik a községből, Az ellenzéki érzelmű katonák en­nek következtében nem szavazhatnak. Így j fest a választások tisztasága a katonaságnál! A pozsonyi választási küzdelem Tizenöt párt adta be listáját a határidőig — Okánijk polgármester a íegionisták közös lis­táján — Kedden ül össze először a választási bizottság — Az utolsó közgyűlés ma volt SzlovenszM hivatalos ttleftvásárlás iolfik A Rside Pravo leleplező cikke Kiutalások a belügyminisztérium titkos alapjából Bíaha volt ungvári zsupán bizalmas kör­levelet intézett alárendeltjeihez. A körlevél­ben a járási és községi hatóságokat, vala­mint a városok polgármestereit arra utasítja, hogy egy tájékoztató szervezetet létesítse­nek, amely a választók politikai meggyő­ződéséről jelentést tegyen. A rendelkezés célja az, hogy a választól névjegyzékből tö­röljék a megbízhatatlanokat és helyükbe meg­bízható elemeket vegyenek. A belügyminisz­térium titkos alapjából erre a célra kiutalások történtek. A kiutalt összegeket azonban nem könyvelték el. Szlovén szíton hivatalos íéfcikvásárlást űz­nek. Egyes községekből az a hrr érkezett, hogy a hatóságok megakadályozzák a kom­munista szervezetek működését. A vezetőket Pozsony, szeptember 2. (Saját tudósítóink jelentése.) Vasárnap délben járt te a válasz­tás listák beadásának határideje. Az utolsó délelőtt lázas munka folyt a választási iro­dán. Tizenegy órára már tizennégy pánt lis­tája együtt volt, megszámozták, lajstromoz­ták. Csak a zsidópárt hiányzott még. Tizen- ■két órára az is befutott, a 15-tk számot kapta. A tizenöt pánt pontos listaiját — úgy, ahogy azt a választási iroda összeállította — az első ölt jelölttel itt adjuk: 1. Cseh-szlovák szociáldemokrata mun- kálspárt: Lehőczky Ernáiméi (nemzetgyű­lési képviselő), Krausz Ferenc dr. (helyettes- polgármester), Kellner Ignác, Ryba Antal, Pcltaosek István. 2. Német szociáldemokrata munkáspárt: Maszár Ágost (helyettes polgármester), Rest Lajos, Kováriik Károly Fülöp (nyom­dász), Bródy Béla. 3. Cseh-szlovák nemzeti demokratapárt Rehák Géza dr. (főorvos), Ivánka Milán dr. (üyvéd), Ney Ágost (kárpitos). Fric Rezső, Simkovics Pál dr. (ügyvéd). 4. Magyar szociáldemokrata munkáspárt: H a m m e 3 Gyula, Sdhnlz Ignác (nyomdász), Bauer Sándor dr. (ügyvéd), Paul Ferenc (nyomdász), Kováts Lajos dr. (városi taná­csos). 5. Cseh-szlovák gazdasági hivatalnok- párnt: Rendisek Gyula, Mázaira Vaelav, Matihes Gusztáv, Bucsek Vaelav, Fidrunic Ferenc. 6. Szlovák néppár t: Tornán e k Fló­rián (nemzetgyűlési képviselő), Kempny Ká­roly, Hevier János, Szűcs Imre dr., Unmin- sky János. 7. Szlovák szociáMdemoíkrata nmnlk'ás­páirt: Miihaiovics Ambrus, Franctk József, Uzovics Autal, Záborsky Domonkos, Dvorky József. 8. Oseh-szlováik kisiparospárt: M a s z á r Ferenc, Kuipkovics Antal, Sztary József, Ksir Ferenc, Járóim András. 9. Kommunista párt: Singer Jenő, Fi- jaía Milán, Pezár Lajos, Major István (hírlap­író), Bomesó Gusztáv. 10. Egyesült német párt: Früfawirth dód, amit én úgy szeretek! Mert mikor még otthon voltam és csak egy kicsit fájt a fed­jem vagy torkom, te mindjárt azt sütöttél és mikor jobban tettem, adtál belőle, ahány­szor csak kértem. Most, ó most sokkal bete­gebb vagyok, mint mikor otthon a torkom fájt és Szentimrey doktor bácsi jött, meg­nézte kanállal a torkomat, megsimogatoíí. Irt valami orvosságot, aztán leült az ágyam mellé és mesét mondott a Vasgyuró Laciról, drótszakállu hercegről. Olyan, de olyan szép meséket, hogy elhallgattam volna akármed­dig. Te meg, szép kis anyucim, ott ültél az ágyacskám másik oldalán és fogtad a keze­met. ó, akkor de jó volt beteg lenni!... Most? ...Ha látnád, hogy milyen árván fekszem itt a betegszobában, az ápoló is oljmn sokszor magamra hagy, bizony sírnál és nem hagy­nál itt, hanem haza hívnál magaddal a mi szép házunkba, ahol én olyan boldog voltam. De hiszen azt mondták, hogy már te nem vagy ott és apuka sem. Az én ágy ács - kámban más gyermek alszik és az udvaron is idegen gyermekek futkosnak és a kertész bácsi sem nekem szedi már le az első puha körtét. És ez nekem úgy fáj, de úgy fáj, hogy attól vagyok beteg. Tudom én jól! És hiába húzza össze az intézeti doktor bácsi olyan haragosan a homlokát és hiába mond­ja, hogy akkor hültem meg, mikor kirándulá­son voltunk és nagyon futottam. Én érzem, hogy a szivem fáj utánad, én édes kis anyu­cim, meg apuci után, meg a szép házunk után ott a szöllőnk aljában, meg a Pista ko­csis fia után, akivel úgy tudtam lovasdit ját­szani, mert senki olyan jól rúgni meg szépen nyeríteni, mint a Sanyi, nem tudott. Szeret­ném, ha próbát tennének velem és csak egy kicsit, nagyon kicsit engednének haza és lenne megint minden úgy, mint volt, majd meglátnák, hogy egyszerre nem lenne sem­mi bajom! Öe ők mind. azt mondják, hogy ilyesmire csak ne is gondoljak, mert én már nagy fiú vagyok és nem lehetek mindig anyukám mellett és csak viseljem magam szép csendesen, majd meglátom, hogy úgyis meggyógyulok, Igen, de én inkább nem is akarok meg­gyógyulni, mert ha egészséges leszek, me­gint minden újra kezdődik. Szigorúak lesz­nek hozzám a tanárok, a pajtásaim megint csúfolnak, hogy olyan anyámasszony kato­nája vagyok, semmit se lehet velem kezdeni, És megint mindent parancsszóra kell tenni és ha nem engedelmeskedem, mindjárt megbüntetnek. Reggel olyan korán csengetnek, hogy nekem még fáj a szemem az álmosságtól, alig tudom nyitva tartani. Olyan jó volna még egy kicsit, csak egy kicsit aludni és azt álmodni, hogy te odajössz, megcsókolod mind a két szememet és mondod: „Kelj fel már, te Mátyás király lustája!" De nem szabad ilyen szépeket álmodni, hanem egj^-kettőre ki kell ugrani az ágjtoól és künn, a hideg folyosón mosdani jéghideg vízben, akárhogy vacog is a fogam. Azt mondja a felügyelő tanár ur. hogy ez az egészséges és olyan kényes urficskákat, amilyen én vagyok, igy kell megedzeni. Mi­kor készen vagyunk az öltözködéssel, még át kell ismételni a leckét és csak azután ka­punk reggelit. De én nem bánom, mert ugy-e anyukám, én sohasem szerettem a kávét, itt pedig meg kell inni, mert válogat­ni nem szabad. Én csak úgy behunyt szem­mel magamba öntöm és közben a Zsuzsa szakácsnőnk jó édes csokoládéjára meg ma­zsolás kalácsára gondolok. Az ebéd sem iz­ük. Gyakran megfájdul tőle a gyomrom, de én már ezt nem is merem mondani, mert nagyon haragszanak arra. aki panaszkodik. Különösen engem mindjárt csúfolnak: ké­nyes hercegfiu a nevem. A tanulás sem megy valami jól. A latin nagyon nehéz nekem, meg a számtan. Meg az is baj, h-ogy mikor tanulok, nincsen ott az eszem, hanem az én kedves jó tanító bácsimra gondolok, aki mindennap kijárt hozzánk a városból engem tanitani. De úgy tanított, hogy közbe mindig mesélt és tréfált velem. Ha jól tudtam a leckét, sétálni vitt magával. És én mindig megtanultam a leckét, csak hogy halljam azokat ,a szép történeteket, amiket séta köz­ben mondott. De itt csak úgy sétálunk, hogy a tornatanár, ur sorba állít bennünket, aztán párosával kimegyünk messze, a játéktérre, mindig vezényszóval: egy-kettő, egy-kettő, mint a katonák. És ezért nem is tudok örül­ni a sétának és nem bánom, mikor vissza- vezényelnek megint az intézetbe. Csak azt bánom, hogy olyan nagyon ki vagyok már akkor fáradva, hogy nem birok tanulni se. pedig kell. Aztán jön a vacsora, aztán nem­sokára a lefekvés, tizen egy szobába. De én nem tudok mindjárt elaludni, mert a többiek nagyon lármáznak, veszekednek, hancuroz- nak, amíg jön a felügyelő tanár ur és jól ki nem szidja őket. De én azután sem alszom, mert sírok, minden este keservesen sirok, anyukám. A paplan alá bújok egészen és a szájamba tömöm a vánkosom csücskét, hogy a többiek ne hallják, mert akkor csú­folnának még csak igazán! Hát ilyen az én életem itt, édes kis anyucim, amikor nem is vagyok beteg és ón ezt úgysem tudom megszokni, hiába hozott ide nagyapa, akinél a nyári vakáción vol­tam. hogy itt majd embert 'faragnak belő­lem. Mert nekem azért mégis fáj a szivem és azért lettem beteg is. mert mikor a ki­ránduláson voltunk, egy villa előtt mentünk el. amelyik szakasztott olyan volt, mint a miénk és én nem tudtam onnan tovább menni, hanem odanyomtam a fejem, a rá­csos kerítéshez és néztem, néztem be... Így 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom