Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-30 / 221. (374.) szám

* Vasárnap, szeptember 30, . ................. . iwim—————mmr-w*Mmmu......... >i—mr ■'JK'JMKW* An glia ahciOfa o iifir-fiM üiQriiésc emeltéből A péntek éjszaka nyugodtan telt el Németországban — Vizbeesett a rajnai köztársaság kikiáltásának terve szarvasokoskodás oly állapotokat teorean.tetí, melyeik mellett döntő és elsősorban tekintet- bejöv ö súlya van a politikának a legegysze­rűbb közigazgatási kérdésekben is s hogy cz az adminisztrációra szánt szervezet, mely a rendet és az állampolgári életet szabályozza, ma elsősorban a politikai hálózat és a cen­tralista konmányközpont szerves függvénye, másodsorban bürokratikus intézmény és az aktába tömörített közügyeket agyon!apitó mángorló s csak végső hivatásában szolgálja a területein élő közönség érdekeit. A holnapi napon, ha a sziovenszkói el­lenzéki pártok listáival szavaz a sziovenszkói és ruszinszkói magyarság, akikor pozitív ki­fejezését adja annak, hogy a vármegyei ön­kormányzatnak teljes megsemmisitését s az önkormány z atnak a medveczky-moderniz­mus eszméje alapján történt megreformálá­sát elitéli, hogy küzdeni akar azokkal a tö­rekvésekkel, melyek 0 mindennapi kenyér utjának sima folytonosságát gátolják el, hol mint zsupán! intézkedések, hol mint a járási főnökök ukázai. A holnapi választás az egyetlen, mely ajtót nyithat ebben a dobos kriptában, melyet a közigazgatás agyonveri intézményeit számára emeltek, az egyetlen alkalom arra, hogy a parlament törvényja­vaslatokat csépelő motolájának álmositó malmában elvesző nemzeti kisebbségi meg­nyilatkozások szülkebb terrénumu testületek­ben találjanak hangra és érvényesítésre, hogy a geográfiailag megszabott helyi nemzeti és gazdasági érdekek védelmének legyen erős és öntudatos képviselete s hogy az a deffen- ziv küzdelem, mely az ellenzék részéről a parlamentben folyik s amely a községi vá­lasztásoknál oly demoláló erővel verte vissza a koalíciós offenzív át, további fontos védő- pontokat létesítsen a maga számára. Nem hasonlítjuk össze a holnapi válasz­tást a régi vármegyei törvényhatósági vá- iasztásoTickcl. Más közigazgatási struktúra és más tendenciák szabják meg ma az utat, mint azelőtt. Holnap nem a tekintetes „vár­megye", az ellenállás és ellentmondás jogá­val felruházott testület tagjait választják, de egy megnyirbált jogú, megkötött kezű ad­minisztratív szervét, amelyet azonban a po­litika szekere elé akarnak fogni mint enge­delmes jószágot s amelyen keresztül forrni akarják tartáni a közigazgatásnak mai szel­lemét. Holnap nem a „tekintetes vármegye" választ, de a ciim és az önrendelkezés tar­talmi ereje nélküli zsúp a, az önkormányzót temetkező helye, az igazi demokrácia köz- igazgaási roncsa. Holnap azért szavazunk, hogy friss le­vegő és öz egészséges élet szele toluljon be azon az egyetlen résen, amit nyitvahagytak az uj kínai falaikat építő prágai pallé­rok és az azokkal egy állványon dolgozó s zlove nszk ó i k cniiv esek, Prága, szeptember 27. Münchenben, ahol most a német biroda­lom további belső alakulásának súlypontja fekszik, a csütörtöki és pénteki nap folyamán semmi rendkívüli esemény nem történt. Hit­ler pohamsiksakos emberei, akik gyűléseik rendőri betiltása után csoportokba verődve jártak az utcán, hamarosan szétszéledtek és a városban helyreállt a nyugalom. Vezérük lojalitási nyilatkozatot tett Kabr előtt (két nappal azelőtt ezt még megtagadta) és így a nemzeti szocialisták akciója — ha talán nem is végleg — lekerült a napirendről. Kaihr és Hitler ellentétének ez az enyhülése magya­rázza meg, hogy az uj főkormánybiztos nem akadályozza meg Hitler hazafias irányú szó­noklatait. Bayreuthben vasárnap nyílik meg a „német nap", .amelyen Hitlernek alkalma lesz beszélni. Egyesek Kaimnak ezt az elő­zékenységét azzal licüzák összefüggésbe, hogy Hitlerit vasárnap szépszerével el akar­ják távolítani Münchenből, ahol ezen a na­pon Ruppreoht trónörökös fog beszélni a ba­jor testőrezred emléktáblájának leleplezése alkalmával. Ennek az eseménynek igen nagy jelentőséget tulajdonítanak már csak azért i-s, mert Kabr állítólag úgy nyilatkozott a leg­utóbbi napokban, hogy ő a „király helytar­tójának" tekinti magát, (ismeretes, hogy Rupprechtet a bajor monaichista körök szél­iében, hosszában királynak nevezik.) A fő- kormánybiiztos kijelentette, hogy hazafias és jobboldali irányban akar dolgozni. Hogy ezt komolyan veszi, erre több jelből lehet következtetni. így Krrillingre befolyást gya­korol abban az irányban, hogy kormányá- irak két bal felé orientálódó tagját távolítsa el. A szociáldemokrata ,/Müncíbener Post“- nál tartott házkutatást is így magyarázzák és ezt a benyomást csak megerősíti az a hír, hogy a házkutatás Hitler tudtával történt. Egyébként a szeparáció kérdése újból elő­térbe került és olyan hírek hallatszanak, hogy Baden és Württeniberg monarchista körei is szoros összeköttetést tartanak fönn Katar al. A főkormánybiztos mögött álló ha­zafias egyesületek különben egy nyilatkoza­tukban élesen állást foglaltak S trés emuim ellen és fölszólították a bajor népet, hogy egységesen sorakozzék föl Kabr mögé. ' Baseli Tivadar ntoda órás é3 ékszerész Prága, Jindrisska 6, szám 1033 Mai jelentéseink, amelyek főként a bi­rodalom más részeiből érkeznek, az aláb­biak : London, szeptember 28. A Manchester Guardian szerint Anglia a jovátételi kérdés elintézése érdekében azt kívánja Francia- országtól, hogy egyezzen bele abba, hogy a szövetségesek döntsenek közösen azoknak a német területeknek a kiürítéséről, melyeket a békeszerződésben meghatározott kerete­ken felül szállottak m,eg. A kiürítés álékor történne, mihelyt egy pártatlan bizottság megállapítaná, hogy a kívánt gazdasági ga­ranciák hatásosaknak bizonyulnak, haladék­talanul intézkedéseket kéne tenni, hogy a megszálló csapatok visszahívása által a Ruhrvidéken a polgári közigazgatás helyre- állitassék. A Manchester Guardiiannak ehhez a hí­réhez meg kell jegyezni, hogy Garzon lord Stihammer londoni német követtél folytatott megbeszélése során u:gy nyilatkozott, hogy a pénzügyi szakértők uj jóvátétel! terveze­ten dolgoznak, amely alapgondolata a német terület kiürítése a békeszerződés által meg­állapított határokig, mihelyt a Németország álal nyújtandó gazdasági biztosítékok hatá­lyosakká válak. E biztosítékokat a jóvátételt bizottság által kiküldött albizottság ál'apianá meg, amelyben Amerika is részi venne. A kártalanítás fizetésére szükséges összeg egy részét Londonban lehetne előteremteni. Ha Franciaország ezt a tervet elfogadja, hogy az angol kormány nemzetközi konferenciát indítványoz, amely a lehető leghamarabb ül­ne össze. Paris, szeptember 29. (Havas.) A német kormány öt rendeletének visszavonása után még érvényben marad a január 13-iki ren­delet, meh^ megtiltja a ruhrvidéki németek­nek a további dologi szállításokat a szövet­ségesek részére. Poincaré még a Németor­szággal való tárgyalások megkezdése előtt követelni fogja a rendelet visszavonását. Berlin, szeptember 29. A Wolfí-ügynök- ség a Havas-ügynökség jelentésével szem­ben megalapítja, hogy a passzív ellenállásra, vonatkozó rendeletek közül csak ötnek volt törvényereje, melyek megszüntetését a hivatalos lap már közölte. Ezeken ikiivül csu­pán közigazgatási utasításokat adtak ki, me­lyeknek törvényerejük nincsen. — A biro­dalmi újjáépítési miniszter szeptember 28-án visszavonta a jovátételi teljesítmények be­szüntetéséire vonatkozó január 13-iki rende­letét. — Hivatalosan megcáfolják azt a hírt,1 T árcaro vaíunk: Kedd: Maróthy Jenő: Csóka. Szerda: N. Jaczkó Olga: A kenyér. Csütörtök: Jakab Géza: Álmodik a gyopár. (Vers.) Szabó Imre: Wrauyowsky mos leír. I. Péntek: Szabó Imre: Wranyowsky mester. II. Szombat: Zsoldos László: Az élet romjain. Vasárnap; Reményik Sándor: Az árnyék­kapitány. (Vers.) D á n i e 1 n é Lengyel Laura: A gyilkosok. Babonás, szeles éj A kutyák az éjjel ágy csaholtak, ugatták fönt a furcsa holdat, mit felhöhabok közt előre folyvást hajtott a szél, ezüst vitorlást. Az éjbe csikorgóit kint a kátgém s az árnya táncolt, mint a rút rém. Kutakba bukkant e csúf halálarc: a hold, mint lehullott sárga álarc. A kémények kormos, csorba torkán füstbe gomolygott sok boszorkány. Gunnyasztva nyögtek, mind a házak, a nádsubába szinte fáztak; ablakszemükben gyönge mécsek fel-felpls!ogtak, amint köhécselt halálba hörgő tört ütemmel egy lázas, fáradt, beteg ember, vergődve vackán tarka rongyban. — A szél kószált a vén toronyban s félreverte a kis harangot, a síron megrázta mind a hantot % alant a nedves foszló deszkát, — min zöld salétrom foszforeszkált, — hogy föl vacogtak mind ? furcsa holtaki .... és a holdra távol kutyák csaholtak. Donászy Kálmán.----------- Hlliffgl !»■ I -------­Bi mbuli és Báby — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája Irta: Sas Ede. Hisznek önök a lélekvándorlás tanában? Bizonyára igen, hiszen manap minden' oly divatos, ami indiai. Nos, akkor kétségtelenül feszült érdeklődéssel fogadják ezt a történe­tet: milyen tapasztalatokra tett szert egy szegény klks női lélek, miközben két izlben is testet öltött e földön? . • . * A titokzatos Haitalom. amely a lelkek megtestüséiét intézi, történetünk hősét Af­rika forró ege alatt helyezte a világfa,, még pedig egy nyomorúságos négeríalu sárkuny­hójába. Mindazonáltal a faluban, — ahol a fecske volt az építőművészet remeklő mes­tere — ez a sárkunyhó valósággal palota- számlba ment: a kis Bimbuli édes papája egyike volt a falu legmódosabb birtokosai­nak, nagykiterjedésfü földei és azok meg­munkálásához megfelelő számit feleségei és rabszolgái voltak. A családfő, a derék Mitan- gó, legárnyékosabb pálmafája alatt hevert és itta a pálmaborr. akár a tenger a Nílus vizét. Afrika legtöbb néger törzsénél ugyanis az a divat, hogy a férfi, a férj a világért hozzá nem nyúlna semmiféle dologhoz: minden el­képzelhető munka az asszonyoké. Amely ki­tűnő szokás bizonyára so]< vágyó sóhajt fa­kaszt az európai férjek szivéből . . • A kis Biim.bul.it szülei gondos és előkelő nevelésben részesítették: még ölig olvasni is megtanították az ujjam Mikor pedig tizen­két éves, gyönyörű hajad ónná serdült, karcsú, izmos volt, alkar egy nösiténypárduc: ünneplésén bemutatták őt az udvarnál. Ez a Kükurró-négerek országában szent hagyo­mány volt a hajadonokra nézve, A szultán­nak ugyanis 3333 feleség tartását engedélye­zi a törvény. Többet tartania nem szabad, — amiből látszik, hogy a Kük urró-sze recsenek törvényei mindenben szem előtt tartják a mértékletességet. Minden felcse.pcrcdett ha- jadont be kell ő felségének mutatni, nem tart-e reá igényt? A háremben esetleg lét­számcsökkenés állhat be: a felség hölgyei közül vagy elad. vagy elajándékoz, vagy agyoncsap valakit, amely eset szórtén elő­fordul, ha például valamelyik feleség, a/ alvó Nagyur mellett szintén elbób'skol és nem hajija róla a szúnyogokat . , , Bimbulit azonban nem érte e kitüntetés, hogy a legmagasabb hárembe bejusson, pedig a felség nyélvcsettintve jelezte, hogy hogy úgy szeretné, hogy majd megenné. Amely eset szintén nem volt ritkaság az ud­varnál. Ez is egy módja volt annak, hogy a háremet újra, meg újra felfrissítsék. Egy- egy ünnepélyes udvari ebéd fogásai között rendesen ott szerepelt a szultán valamelyik kedvenc nője, Ízlésesen föltálalva, szájá­ban mosolygó gránátalma. Csak az anyósait nem bántotta a felség soha: nagyon vigyá­zott a gyomrára, nem akarta elrontani . , . A szép Bimbuli, szüleihez hazatérve, nem sokáig maradt pártában- Egy szép na­pon ugyanis meglátta őt Bambusz, a falu legdélcegebb legénye, az egész környék lá­nyos mamáinak és szüzeinek alma, amint akkora datolyás zsákot cipelt a hátán, hogy az legörnyesztette volna a legerősebb férfit is. — A pókbasu Aíráziábra! esküdött az ifjú leghatalmasabb és legundokabb fétisük­re,—• ez aztán a lány! Ezt aztán bátran be lehet fogni az ekébe! A Krku r r ó - négereknél tudniillik a szám- tűst is a nők végz'k. Az ökröt és a tevét ki­méin'! kell! Másnap mindjárt parádéba csapta má­dét. Gyapjas fürtéin ragyogó cilinder, dere­kán frakk, azonkívül ruha semmi egyéb. El­lenben mezítláb volt, mert az afrikai Man- gold Béla Kolos szerint a cilinderhez és frakkhoz a mez’tíláb kötelező. Kezében ren­geteg husáng, maga után pedig madzagon egy egy koponyát vonszolt, annak jeléül, hogy a dolog, amiben jár, halálosan komoly. Mtambó papa, aki most is pálmája alatt hlisőlt és itta a páhnaborrt, mint a Szahara inná a vizet ha ráöníenék, leültette vendé­gét s azzal elkezdtek mindenféléről beszél­getni, mert a négereknél nem szokás ajtós­tól rontani a házba, annál kevésbé, mert a házukon nincs is ajtó- Végre a levente meg­szólalt; mintha a kormány lépést tett volna a bajor kormánynál a Bajorországban kihirdetett ki­vételes állapot felfüggesztésére. Berlin, szeptember 29. Párisi jelentések szerint a francia sajtófőnök nyialtkozott a francia újságírók előtt a passziiv ellenállás föladásának a francia kormányra gyakorolt hatásáról. Nyilatkozata szerint francia kormány már nem elégszik meg a passzív ellenállás feladásával, de követeli a status quo visszaállítását, vagyis a munka teljes ujraföivételét, valamint a természetbeni szénszállításokat és készpénzbeli fizetéseket olyan mértékben, mini január lí-ike előtt. Franciaország azonkívül követeli, hogy Né­metország uj és részletesen kidolgozott fize­tési tervezetet terjesszen elő, mert csak e föltételek teljesítés-e után gondol a tárgyalások fölvételére. Berlin, szeptember 29. A Rheiuisdhe Volkswadn kölni jelentése szerint valószí­nűen el fog maradni a rajnai köztársaságnak a .szeparafisták által vasárnapra Düsseídqff- ban tervezett kikiáltása, hova e célra külön vonatokon kétszázezer embert ösiszpontosi- töttaik volna. A francia hatóságok intézkedé­sére a már kiragasztott plakátokat feketére átfestették. A franciák állítólag minden köz­vetett vagy közvetlen közreműködést meg­tagadnak a szeparatiistákíkal. Smeets szintén lemondta közreműködését. A kommunisták egyébként Düsseldorf összes nagy termeit megszállották, hogy ezáltal tegyék tehetővé a szeparatistáknaik a gyűlések megtartását. Berlin, szeptember 29. A D. A. Z. jelen­tése szerint a birodalmi pénzügyminisztérium megtagadta a tárgyalások megkezdését a hi­vatalnok-szervezeteikkel , a hivatalnoki fize­téseknek újabb •emeléséről, mivel azok már huszonhat százalékkal magasabbak a drága­ság fokánál. Berlin, szept. 29. A bajor és a birodalmi nemzeti néppárt kiáltványt intézete a német néphez, melyben azzal vádolja a marxizmust, hogy aláássa a német ellenállást és közgaz­daságot. A birodalmi kormánynak és a koa­líciós pátreknak szemére veti a kiáltvány, hogy inkább bízik az ellenségben, mint a sa­ját erejében és uj kapitulációk nyomorába dönti a népet. A kiáltvány végül ünnepélye­sen kijelenti, hogy a német nemzetiek sohasem fogják elismerni Németország meg- semmisütésének uj szerződéseit és hangsú­lyozza, hogy közeledik az a nap amikor a pacifista nemzetközi akciókat a tények ereje el fogja Söpörni és ütni fog a kormány órája. Berlin, szeptember 29. A Vorwarts je­lenti Münchenből: Mikor a rendőrség pán­célos és teherautói megjelentek a Műn diner Pást előtt, hogy a fegyverek elkobzását vég­rehajtsák, a -rendőrségi autókolone mögött Hitler, haladt' személyautóján. Ebből a kö­rülményből azt következtetik, hogy az ak­ciót Hrtler beleegyezésével hajtották végre. Tísszeségben járok nálad, csimpánzok királya, — bókolt leendő apósának. — Fele­ségül akarom venni a lányodat. B tabuik. Az igaz, hogy elég hitvány teremtés. Nem alkal­mas semmiféle nehezebb munkára. De azért nem bánom, családunk régi barátságára való tekintettel, megadok érte hat kutyát. Itt'mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a Kukurró-négerek birodalmában a kurtva- valüta uralkodik. A bennszülöttek kutyáért adnak-vesznek egymás közt mindent s kine­vetik az ostoba fehéreket, akik holmi hitvány arany darabok ért adják nekik a portékájukat. Egy helyes kis pipát, vagy csillogó üveg­gyöngyöt például már akkora darab arany­ért is adnak, iránt az öklöm, amiből nyilván­való az európaiak nagy ostobasága- A ku­tyát például jóízűen meg lehet enni és meg lehet enni az aranyat? A kutyát tartják a legjobb csemegének. Azt mondják jobb a sízűzsültnél. Hogy igazuk van-e. arról a leg­tapasztaltabb afrikai utazók se tájékoztat­nak bennünket. A tudomány férfiar nyilván nem tehették meg a kettő közt szükséges összehasonlítást. Az öreg Mtangó, hallván, hogy ócsárd- ja leányát a legény, elmosolyodott. Ez szidja a portékát: ez komoly vevő- Ezért is csak annyit mondott az ajánlatira: — Nem vagyok részeg páviánok her­cege. hogy hat kutyáért elvesztegessek egy olyan drnbállis leányt. Olyan fiatal és máris olyan a termete, mint a nílusi lónak Nem adom busz kutyánál alább. Kutya legyek, ha többet adok érte tíznél. Az alkudozások ezzel megkezdődtek, de sajnos, csakhamar holtpontra jutottak. A vő­legény-jelölt már fölment tizenkettőre, amennyiért az após-jelölt hajlandó is lett volna Bimbulit átengedni, de a tizenkét kutya között Bambusz tálkájából a leghizottább ebet is követelte, azt, amelyiknek oly csinos fekete folt van a fehér pofáján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom