Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-28 / 220. (373.) szám

Péntek, szeptember 28.

népet jobb jövő felé vezessék. Kniling remél- hetöen maga köré fogja gyűjteni az összes nemzeti erőket, melyek vállalkoznak arra, hogy a nemzetről elhárítsák a végveszélyt.

Berlin, szeptember 27. Még ma formálisan is hatályba fogják helyezni a passzív ellenállásra vonatkozó kormányrendeleteket.

Paris, szeptember 27. (Havas.) A francia kormány a Ruhr-kérdésben várakozó álláspontra helyezkedik és bevárja a német kormány intézkedéseit.

München, szeptember 27. Münchenben és Bajorországban egyelőre nyugalom van, mert még nem alakult ki Kahr főkormány- biztössá való kinevezésének a visszahatása és még nem játszódott le a mára hirdetett nacionalista népgyiilés. mellyen Hitler fog beszélni.

Berlin, szeptember 27. (Berlini szerkesztőségünk jelenti telefonon.) Vorwárts jelenti Münchenből: Csütörtökre a nemzeti aktivisták egész Bajorországban lemondották a gyűléseiket és gyakorlataikat és minden erejüket Münchenben központosították. Az Ausztriában és Cseh-Szlovákiában levő német vezetők is felszólítást kaptak, hogy menjenek Münchenbe. Az aktivisták névsort állítottak össze, melyen több mint száz politikai személyiség neve szerepel, kiket ha a pillanat elérkezik ártalmatianá kell tenni. A névsorban van sok ismert szocialistának, sőt polgári vezetőembernek is a neve, kiket a nemzeti mozgalom akadályának tekintetnek. (

A Vossische Zeitung jelentése szerint a bajor fővárosban a nyugtalanság nőttön nő. Ha valaha puccs veszély volt, úgy most van. Hitler elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. Ugylátszik, hogy a nemzeti szocialisták fascista minta szerint le akarnak számolni régi ellenségeikkel a szociáldemokratákkal. Az általuk tervezett államcsíny nagy német alapon van szervezve.

Drezda, szeptember 27. Rendőri körök közlése szerint a szász kormánynak az a ^szándéka, hogy a proletárs&ázadokat, melyeiket eddig a szociáldemokrata és a kommunista párt tartott eh az államkincstárból finanszírozza. A proletárszázadok tagjai a III. hív atal nokeso port illetményeit fogják

kapni, a hivatalnoki jelleg megszerzése nélkül.

Drezda, szeptember 27. A drezdai pénzügyigazgatóság hivatalnokai a gotttebai Bank veremben hatvanöt milliárd márka értékű külföldi valutát foglaltak le, mért a banknak nem volt engedélye a devízaüzletre.

München, szeptember 27. Wrede Károly lelkész a Yölkiseher Beobadhter-ben felhívást intézett a volt lovaska topákhoz. A felhívás a következőket tartalmazza: — Készüljetek el, hogy a nyeregbe szállítok! Mindenki, aki németül érez és azt akarja, hogy hatalmas legyen a hazája, segíteni fog nekem a birodalmat a bolsevista bukás elől megvédelmezni. Lovaskatonáik! Kivétel nélkül ■mtnnr-ivrmini i'iimi mi n i—i—nimi'm ■!■!! ii■■■■nnn

készüljetek a jövőre és jelentkezzetek a német nemzeti szocialista munkáspárt roham- osztagainál! — A Rossbach-szervezet parancsot adott ki, melyben tagjait csütörtök reggel nyolc órára hívja egybe. A parancs igy szól: — Szigorúan bizalmas! Ma reggeltől kezdve szigorúan tilos Münchent elhagyni. Szigorúan tilos Münchenen kívül tartózkodni is. Készülődnötök kell szeptember 26-ára. A jelszó Pál. Qyiilés a hadi múzeumnál. A parancsot Lampredht ütegparancsnok irta alá. Az 0 berland-szervezet tagjait pénteken reggel négy órára hívta egybe és uta(Saját tudósítónk jelentése,) A német birodalom most. egy olyan kiil- és belpolitikái átalakulás előtt áll, amilyent egy évszázad óta nem élt át. A RuhrkonflSktus likvidació- ja, amely izgalomban tartja az egész európai közvéleményt, súlyos áldozatokat követel és kérdéses, vájjon Franciaország céljai nem irányulnak-e többre, mint a német—francia- differeniciák gazdasági megoldására.

Igaz, hogy ma Bajorországban nem akad felelős állású ember, aki Bajorországnak a birodalomtól való elszakadását akárcsak át- menetszeriien fontolóra venné, de nincs is olyan inaktív politikusa, sem titkos katonai szervezete, amelyek egy ilyen értelemben való puccs szempontjából figyelembe jöhetnének. Nyugodtan azt lelhet állítani, hogy a szép aratisztik us mozgalomnak nem akadna vezetője Bajorországban. Hiszen Kahr, aki a bajor közvélemény túlnyomó részeinek bizalmát bírja, bizonyára nem jöhet számításba egy ilyen akció szempontjából é»s Hitt- ler már éppenséggel nem.

Tény az, hogy a szeparáció mégis jelszóvá vált és a sajtóban Is állandó megbeszélés tárgya.

A bajor liberális sajtó egyik legkomolyabb lapja, a „Münchner Neueste NacSh- ricihteu“ legutóbb gazdasági szempontból vizsgálja a szeparáció kérdését és az 1913. évi statisztika alapján arra a megállapításra jut, hogy Bajorországot a szeparáció súlyos helyzetbe sodorná, mert szénben és mezőgazdasági ‘ termékekben nagy behozatalra szorul és ezt a passzívumot Bajorország gazdag fakészletei sem tudják eliiminálni. Bajorországnak 1913-ban gömb-, fürészéíí- ós tüzelöfában 99,600 vagon (á 10 tonna) kiviteli feleslege volt, amellyel szemben 1400 vagon Európán kívüli fát használt fel. Az exportból befolyt 56 millió aranyin árka az élelmezési deficit egy negyedrészét fedezné csak.

Bajorország tehát nem szakadhat el a birodalomtól, mivel az elszakadás tönkre- tehetné,

sifotta őket, hogy fegyvereiket hozzák magukkal.

Drezda, szeptember 27. Annabergben csütörtök éjjel véres összeütközések voltak a jobboldali radikálisok é>s a munkások között. A verekedésnek egy halott, öt súlyosan és húsz könnyebben sebesült áldozata van.

Berlin, szeptember 26. A birodalmi közlekedésügyi miniszter rendeletet adott ki, melyben közli az államvasutak személyzetével, hogy a passzív ellenállás megszüntetésre vonatkozó intézkedéseket külön rendeletben fogja közzétenni.

Ezzel a statisztikával szemben tudósi- tónk a következőiket állapítja meg:

Bajotorsídftban a barnaszéntermelés ki- terjesztése révén lényegesen megjavult az 1913. évi statisztika, annál is inkább, mivel az uj vízierőművek, amelyek Európa legnagyobb ilyen müvei lesznek, maholnap tizeimbe helyeződnek, de ennek ellenére a szénszüfcséglet, különösen minőség-szénlben jelentékeny maradna. Minőség-szenet eddig Felsősziléziából és a Rajna vidékéről szereztek be. Ha a franciák elcsatolnák a Rajna vidékét, Bajorországnak a szemet Északirjé- me törsz .ághoz hasonlóan, külföldről kellene behoznia. A legutóbbi szénáT-megál'lapitás óta különben jelentkezik már az angol verseny, amely szenet és kokszot előnyösebb áraikon kínál via Konsanz, mint az arany- márka bázison számított német szénárak. Ami a passzív élelmezési gazdaságot illeti, e tekintetben a sertésbehozatal 76, zsiradékok

Prága, szeptember 27.

Néhány nappal ezelőtt megbízható információ alapján jelentettük, hogy a kormány legkésőbb novemberben kiírja Ruszinszkóban a parlamenti választásokat. Ezt a hírünket a félhivatalos Prager Presse most megerősíti. E lap jelentése szerint ugyanis a belügyminisztériumban most készítik elő a ruszin- szkói parlamenti választásokat, amelyeket valószínűen még a karácsonyi ünnepek előtt fognak megtartani.

Oszlásnak indul a Csásiki-párt

Pozsony, szeptember 27. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A pozsonyi Magyar Újság tegnap esti számá-, bán Mikié Vice nagyhimdi kisgazdának egy

és olajak 43, műtrágyáik 53 és a liszt 3o millió aramymárkával szerepeltek a külkereskedelmi mérlegben. A műtrágyákon kívül Bajorország még ma is a külföldre van utalva és a legutóbbi időben különösen Magyarország piacai felé orientálódik. Bajorország az utóbbi időben nagyobb magyar borimportot készít elő, míg eddig borát különösen a Pfaiz- ból és a Rajnavidékéről szerezte be. A legutóbbi nagyobb magyar lisztszállitások során Magyarország azt a feltételt szabta, hogy a borkontingeust lényegesen felemeljék. A két ország között való forgalom kiterjesztésében a dunai vizá'üt is fontos szerepet visz.

A M. N. N. cikkírója nem volt figyelemmel a közgazdaságnak a vámhatárok politikai eltolódásához való alkalmazkodására sem. Az áruk szempontjából nemesik a vámhatár, hanem a kereslet és kínálat is döntő.

Cseh-Szlovákia rövidesen kénytelen lesz nemzetiségi szempontjait a gazdasági kérdésekben feladni. Magyarországnak nem kell okvetlenül textiliákat Csehországból és tát Szlovenszkóból importálni. Ezeket a cikkeket Bajorországból fogja beszerezhetni, ha Prága a textíliákból és fából politikumot akarna csinálni.

Tagadhatatlan, hogy a fogyasztás szempontjából legelőnyösebb, ha a szükségleti cikkeket a legközelebbi termelési helyről szerezzük be, ám a régi világot annyira felforgatták a békeszerződések, hogy Bajorország is gazdasági életét önállóan átcsoporto- sithainá. Csak az a kérdés, hogy a fogyasztóik létfenntartása mennyivel volna ezután drágább, mint békeidőben.

Nézetem szerint a birodalmi gondolat megóvása érdekében helyesebb lett volna, ha M. N. N. ezt a kényes témát egyáltalán nem érintette volna.

nyilatkozatát közli, amely a Csánki-párt működéséről rántja le a leplet, Mikié Vince neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Az 1920 évi parlamenti választások alkalmával a magyar-német szociáldemokraták jelölték képviselőnek, majd akkor került a neve forgalomba, amikor Nagy Gyula jelenleg kommunista, előbb magyar-német szociáldemokrata párti képviselő mandátumának megsemmisítése iránt indult meg az eljárás. Ha a választási bíróság Nagy Gyulát megfosztja mandátumától, úgy Mikié Vince kerül a helyére és már ebből a szempontból is igen érdekes az, amit elmond Csánkiékról, akik mindenáron a saját szekerükbe akarták Őt fogni. Az érdekes nyilatkozat igy hangszik: — Kijelentem önöknek uraim — kezdte a

*n«*gi#őr a f e fopod ea f------------------——— Ilin --------------A bajor szeparációt sem Kahr sem Hiítler nem akarja

Elszakadhat-e Bajorország a birodalomtól?

München, szeptember 27.

Félhivatalosan megerősítik

a ruszinszkói parlamenti választások kiírását

Tárcarovatunk:

Vasárnap: Donászy Kálmán: Babonás, szeles éj... (Vers.)

Sas Ede: Bimbuli és Baby,

Föveny

Az ölő élet hullámai Elmosnak lassan, árva partot.

Lámpám kidől, zászlóm lehullik,

Amit csüggedt szivemmel tartok.

Tenger mélyére kerülök majd,

S százévek múlva fölvetődöm És mint homokká őrölt élet Futom újra előirt köröm.

Uj nappaloknak napja éget,

Uj éjszakának holdja hűsít És uj partok uj merengője írja belém múló betűit.

Falu Tamás.

Vihar

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Somlay Károly 1.

A Nap délszinre kapaszkodott. A völgyben fekvő falu templomának tornyáról hullámzik is már a hu rang 3 zó.

A helységtől negyedórás távolságban vasúti állomás van. Az épület most csendes, csak a jelzőcsengő szava hallatszik.

A raktárak mellett zöldelő nyírfák hosz- szu sávokat vetnek a lankás pusztaságra, ahol gulya legelészik.

Az egyik nyírfa árnyékában egy kélk- sipkás vasúti munkás hever hasmánt a gyékényen és az előtte levő papírról tepertőt csipeget bicsukjával a kenyere mellé és lélekölő csüggcdéssel hallgatja a kantin ablakairól búgó tárogatószerü férfibangot.

Az irodák felől egy málházó lépked a kék- sipkáshoz. Tohonyán, tomposán rákja a lábait,

— ’Stenifáját, de bofütött a mennyei masiniszta . . . Meleg van, no . . . Ebédelsz, Miklós? Jó étvágyat — szólítja meg a nyírfa alatt hüselőt és melléje telepszik a gyékényre.

— Az én ebédem csak olyan száraz ebéd, mert nincsen, aki főzzön a számomra. Csak vasárnaponként falok valami meleget itt a kaolinban — dörmögi a kéksipkáis, a Miklós.

— A kő üsse meg a bolond eszedet, hát minek koplalsz? Miért nem házasodó! meg? Már bent vagy az időben; a harminc felé mégy. Aztán kereseted is van annyi, hogy jut belőle az asszony számára is.

— Nem tudom, hogy mit végeztek felőlem az egekben; de úgy látom, azt végezték, hogy ne házasodjam meg.

— No . . . Hát a Linóval hioigyan vagy?

— A Berki Línával? ö bizony eikülönö- dött tőlem. Néhány hónap óta úgy néz rám, mint a lábaikapcájóra . . . Talán megváltozott a korábbi szándéka . . . Talán más valami, más valaki van a dologban ... De én már senki sem vagyok a Lina szemében.

— Úgy vagytok hát, mint a cigány lovai. Egyik jobbra húz, a másik balra von... A tűz vesse föl a lelkét annak a Görgényi Imrének! ő csinálta közietek a zavart.

Pedig már abban voltam, hogy az őszön egypár leszünk a Linával . . . Azután osztán igy fordult a dolog . . . Hej!

— És éppen ez a Görgényi gyerek Ahogy hazajött a miskolci gyárbul, a Lina bezzeg utánavetette magát. Pedig az Imre alig veszi ötét feleségül. Kicsoda ö az Imre szemében? Senki. Egy cigaretta, egy csók, egy ölelés ... Az Imrének a hegy is csak mákszem.

— Minapában együtt ittam véle a kantinban. Már volt is a fejemben egy kevéske italgőz; már fölengedett bennem a kurázsi. Mondok, most lészurom az Imrét ... Le is böktem volna; de alighanem megérezte a fi

sáíránillatot, mert elsomfordált az ivószobából.

Miklós elhallgatott. Lelki lázadozásai csak eltorzult arcán vonagiottak. A n agyői- érzések, az elszántság, a bele nem törődések villámai cikáztak a szeméből.

A másik vasutas is elcsöndesedeft. Csak nagysokára hozta szóra a közelben hömpölygő patak zúgása.

— Ni csak — mondja a vizet nézve —, a főnök ur csákószarvu tehénkéje mártogatja ám a száját a patakba, de nem iszik. Ez esőt jelent.

— Az ördögnek kell most az eső. Délután a mérnök úrral a pályára megyünk a drezinán. Három talpfát gyújtott meg a tehervonat gépje a Háláisten-sziikla alatt, a huszoníhetedik őrháznál ... A Görgényi Imre is velünk jön, Jól esik néki is a félnap- szám — mormolja Miklós, aztán felkászoló- dilk a gyékényről.

Hát Isten áldjon, Miklós — bucsuz- kodlk a rnáliházó, -- Kibeszélgettük magunkat. Vesd ki a fejedből a Berki Lillát . . . Egy fa nem erdő, egy ház nem falu.

— Bizony nehezen bekül meg a magamfajta porbarugott, veszekedett ember, akiben úgy dorombolnak aiz ördögök, mint a kaptárban a méhek ... De majd csak leszünk valahogy — sóhajtotta Miklós és a drezina olajozásához fogott.

A kantinból most lépett ki a nótás legény. Az Imre. Büszkén, lassan lépdel, mint a pusztai harmadfíi ménesüké. Sudár teste alatt mintha porrá zúzódnék az apró kavics. Gesztenyebarna haja gyűrűs fürtökben esik magas homlokára. Nedves, piros ajakán érzékiség párázik. A kantinosáé a pitar könyöklőjére támaszkodva, lobogó szemmel néz a legény után, a fiatal fejérnépek álmaiban kisértő Görgényi Imre után.

— Még nem indulunk, Miklós bátyám? Már kettőre Jár aiz óra — kiáltja a kék- sipkáéra.

I —• Meg kölil várni a mérnök urat , » *

Talán már ég a torkod a napszám után? — feleli palástolt izgalommal a haj lányon piszmogó ember,

— Maiga is bég yö,he tett volna inkább a kantáiba; legalább nem lepték volna a legyek a képesfelét.

— Én nem születtem viliág pompájára, mint te . . . Aztán a fene a fáin pofádba, ne háborgassál engem a munkámban — villant ki a bujkáló méreg a kékslpkásból, aki most úgy érezte magát, mint a tüzes paripa az éles sarkantyúra.

— Neim tudtam, hogy haragszik kend. Hát aszal ódjék a haragjába — mosolygott a legény, aztán cigarettára gyújtott.

Valami förtelmesen csúnyát akart válaszolni Miklós; de épp jött a mérnök a másik két munkással és a drezinán elmentek a huszonhetedik őrház felé.

2.

Hét óra lehetett, mikor az égett talpfáik kicserélésével elkészültek,

A btborodó Nap szétfolyó sugarai beleolvadtak az égbolt kék tengerébe. Lágy ár- nyéklatok, bájos színek rajzolódtak a láthatár pereimére. A sínek mellett húzódó mészhegyekről lankasztó hőhullámokat dobált az alkony szellője. Az erdőből egy-egy hirtelen megszakadó gerlebugás hallatszott. A vadgerle atz erdők rejtelmes világának remetéje; még a talajon rothadó falevél alatt piszmogó egérke zörgésére is rögtön abban- hagyja a méla kru-kruzást.

— Miklós! — szólt a mérnök —, enge- met ide a közeli malomba hívtak vacsorára. Maga csak menjen haza a haj lányon a munkásokkal. A szokott menetsebességgel félóra múlva be fognak érni az állomásra. Most hét óra és tiz perc. Mire a nyolcórás tátrai gyors befut aiz állomásra, maguk már otthon lesznek.

— Menjen csak nyugodtan a dolgára* mérnök ur. Nem most vagyok előszói a dreg