Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-25 / 217. (370.) szám

3

iww>')wwim»»« mm ntmi wiuwanu »ia. «ri.wfwim irnnn—:», iaoc».-uriiltf ML?inWlirtfMJimi1Wf—mtl

Kedd, szeptember 23.

szavazatukat. így a nemzeti demokraták, akiknek listájára a múlt'héten 86/671 szavazat esett, ez alkalommal körülbelül 91,000 szavazatot egyesítettek listájukra. A nemzeti szocialisták az elmúlt héten 81,770 szavazatot kaptak, most ellenben Mvitték 88,000 szavazatra. A kommunisták 67,609 szavazat helyett 70,192 szavazatot kaptak. A szociáldemokraták ellenben tért veszítettek. Szavazataiknak száma 33,460-ról leesett 30,870- re, ami azt bizonyítja, hogy a pártot demoralizálta a nagy vereség. Az iparosok listája is veszített, a katolikus néppárt ellenben megtartotta múlt heti állományát. A német politikai munkablokk 12,751 szavazatot kapott, tehát mintegy 800 szavazattál kevesebbet, mint a községi választások alkalmával, aminek magyarázata, hogy a párt a VIII., IX.. XI., XIII., XIV., XV., xm és XVllI. kerületben nem jelölt. Az elért eredmények azonban felülmúlják a várakozásokat. Kis- Prágában a biokik csak két mandátumra számított, de hármat kapott. Smidiovban pedig 2 mandátumot szerzett, noha csak egyre számított. Weinbergeben 2, Karínban és Bu- beneesben pedig 1—1 mandátumot biztosított magának a blokk. A német szociáldemokraták még rosszabb eredménnyel végeztek, mint a múltkor. Ez alkalommal ugyanis csak 725 szavazatot kaptak a múltkori 2200 szavazat helyett. A zsidópárt körülbelül 600 szavazatot vesztett.

A feeresztényszociális párt nagy népgyülése Kassán

Kassa, szeptember 24.

(Saját tudósítónktól.) A keletszlovensz- kói ellenzéki választók körében uralkodó lelkes hangulat arra késztette a keresztényszo- ciálls pártot, hogy vasárnap délelőtt nagy népgyülést hívjon össze Kassára. A népgyü- lésen. amely a Katolikus Legényegyesület nagytermében folyt lé, a város, valamint Abauj-, Zemplén-, Sáros- és Szepesmegyék őslakosságának mintegy négyszáz kiküldötte vett részt. A szombati véres események után tartani kellett a rendbontó elemek fellépésétől, de a provokáció ez alkalommal szerencsére elmaradt és a gyűlés a legnyugodtabb hangulatban folyt le.

A népgyülést Wirth Gyula pártigazgató nyitotta meg és fölvilágosítást .adott a megyei és járási választásokról, Petrus János, a fölémivesszövetség alelnöke pedig szlovákul üdvözölte a megjelenteket.

Grossohmiedt Géza dr., a párt megyei listájának egyik jelöltje, megköszönte a párt lelkes tagjainak, hogy a községi választásokon híven kitartottak meggyőződésük mellett és szavazatukkal támogatták a párt önzetlen küzdelmét, amely arra irányul, hogy az őslakosság törvényes jogait nemcsak a papíron, de a valóságban is gyakorolhassa és hogy minden polgár nemcsak a terhek viselésében, de a polgári jogok gyakorlásában is egyforma legyen. Azután a megyei

választások jelentőségét fejtegette és rámutatott arra, hogy a megyei képviselőtestület a legtöbb közigazgatási ügyben a felebbezési fórum, ahol az őslakosságot közvetlenül érdeklő gazdasági kérdések legtöbbje eldől. Az őslakosságnak tehát elsőrendű érdeke, hogy még fokozottabb lelkesedéssel vegyen részt a megyei választásokon.

Grosschmid't Géza zajos helyesléssel fogadott beszéde után ismét Petrus János tartott beszédet és kijelentette, hogy a kormánypártok csalfa Ígéretei nem tudták megingatni a földmivestársadalom igaz meggyőződését. A választók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy sem a rolnickárok, sem a kommunisták és a szociáldemokraták nem fogják beváltani nagyhangú földosztó ígéreteiket.

Körméndy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő lépett ezután a szónoki emelvényre. A közönség percekig éljenezte a népszerű vezért, aki kifejtette, hogy a községi választások fényes eredménye annak a felismerésnek jele, hogy a koalíciós pártok mindenkit becsaptak. A kormányzati politika a szónok szerint alapjában hibás, mert a centralizmus teljesen ellenkezik a szloven- szkói néplélekkel. Hibás volt az a kiindulási pontja is. hogy a szlovák és a magyar gyűlöli egymást, mert ennek a testvérgyülölet- nek itt semmi nyoma nincsen. Tévedés volt az a felfogás is, hogy a szlovákok máról holnapra cs eh-szlovákokká válnak. A szlovák nemzet hivatott vezérei könnyen átláttak a szitán és ellenzékbe mentek, Hlinka Andrással az élükön. (A közönség itt percekig éljenezte Hlinkát.) Majd azt hangoztatta a szónok, hogy ne élvezzenek kiváltságos jogokat azok, akik idejöttek, mert az őslakosság egyenlő elbánást követel a köztársaság minden polgára részére. Kijelentette, hogy pártja kénytelen a legszélsőségesebb ellenzéki politikát folytatni, mert az őslakosság jogos kívánságait nem akarják meghallgatni. A cseh-szlovák demokrácia igazi képét festette meg azután, majd tiltakozott ama hivatalos fölfogás ellen, hogy államalkotók csak azok, akik minden hónap elsején az adóhivataloknál veszik föl a fizetésüket, mig ellenben azok, akik a milliós adókat fizetik, az állam felforgatói. Ostorozta a kormány észszerűden gazdasági politikáját, amelynek következménye, hogy a szlovenszkói ipar ma romokban hever és kijelentette, hogy a magyarság tisztességes gazdasági politikát követel, mert csak ekképpen lehet véget vetni az általános elégedetlenségnek. Miután a kormány uszító sajtója ellen állást foglalt és a megyei képviselőtestületek hivatását ismertette, felszólította a lelkes tömeget, hogy az eddiginél is nagyobb erővel támogassa a keresztényszocialista pártot Szlovenszkó autonómiájáért vívott rettenthetetlen küzdelmében. Körmendy-Ékes beszéde után percekig tartó taps zúgott fel.

A népgyülést Wirth Gyula rekesztette be és bejelentette, hogy a párt szerdán délelőtt tizenegy órakor szlovák ajkú hívei részére. újabb népgyülést tart a Legényegyesület helyiségében.

A pozsonyi választásokat csak a kommunisták felebbezték meg

Pozsony, szeptember 24. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi választásokat sem a cseh pártok, sem a keresztényszocialista párt nem felebbezték meg. Felebbezést csak a kommunista párt nevében nyújtott be két párttirkár. A választás megsemmisítését három okból kérik: 1. mert a választási igazol- ványoKat a törvényes határidőn túl is kézbesítették; 2. mert a 19. számú választási helyiségben Peticki választási elnök, miniszteri tanácsos kabátja alá rejtette a választási igazolványokat; 3. mert a 63. választási helyiségben a kommunistákat nem engedték szavazni azon a elmen, hogy az igazolványaik nem érkeztek meg, noha az elnöknél voltak. Az a felfogás, hogy a kommunisták felebbezését el fogják utasítani és ők is csak az „elv“ kedvéért felebbeztek, egyébként nagyon meg vannak elégedve a nem várt eredménnyel. (Hét mandátum.)

A magyar kisgazdapárt sikerei Ugocsában és Mármarosban

A magyar kisgazdapárt ugocsa-márma- rosi osztá'lytitkárságának jelentése szerint a titkárság körzetébe tartozó községekben a párt ,a községi választások alkalmával az alábbi eredményeket könyvelheti el nyereségének számláján: Nagypaládon, ForgoIányban, Tivadarfaíván és Szölíösgyulán egyhangúan megválasztották a kisgazdapárti listákat, amelyekben 1552 választó 63 képviselőtestületi tagot választott meg. Tekeházán a keresztényszociális párt és a magyar kisgazdapárt közös listája győzött a ruszin agrárpárt listája fölött. Az előbbi listára 320 szavazat esett, úgy hogy 6 magyar kisgazdát és 6 keresztényszociálist választottak meg, mig a ruszin agrárpártra csak 150 szavazat esett, úgy hogy e pártnak 6 mandátum jutott. Gödényházán a magyar kisgazdapárt és a keresztényszociális párt közös listájának 6 magyar kisgazda és 4 keresztényszociális jelöltjét választották meg 264 szavazattal, mig a ruszin agrár-párt 120 szavazattal csak 5 mandátumot szerzett. Tiszabökényben a magyar kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt állott egymással szemben. 349 érvényes szavazatot adtak le, amelyek közül 183 esett a magyar kisgazdákra és 166 a szociáldemokratákra. A magyar kisgazdapárt 8, a szociáldemokrata párt pedig 7 mandátumot szerzett. A szociáldemokrata párt a választást megfelebbezte azon az alapon, hogy a választás nem az iskolában, hanem a biró házában ment végbe, pedig a bíró háza egyszersmind a községháza is. Fertösalmáson 158 szavazattal 8 magyar kisgazdát, 134 szavattal pedig 2 szociáldemokratát választottak meg. Feketepatakon magyar kisgazdapárti, szociáldemokrata és pártonkiviili lista volt. Mind a három pártra 5 mandátum jutott. Tiszapéterfalván a kisgazdapárt, az állami alkalmazottak és a kommunisták nyújtottak be listát. 8 kommunista, 6 kisgazda és 1 állami alkalmazott került be a képviselőtestületbe. Szálúnkon magyar kisgazda és ruszin lista volt. Megválasztottak 16 ruszint és 14 kisgazdát. Visken — amint már jelentettük — 19 magyar kisgazda, 2 keresztényszocialista és 9 ruszin agrárius került a képviselőtestületbe. Feketeardón színtelen lista volt, amelyen 24 képviselő testületi tagot választottak, akiknek a fele magyar kisgazdapárti volt. Ver- böcön ugyancsak színtelen lista volt. amelyen 4 kisgazdapárti került be a képviselőtestületbe.

Két jelentés Hlmkáék megzavart kassai gyűléséről

Kassa, szeptember 24(Saját tudósítónktól.) Hlinka, Kubís és Lábay ' szlovák néppárti képviselők és Ku- bicsko szenátor szombaton délután Kassára étkeztek, hogy ott a párt által összehívott népgyülésen résztvegyenek. A pályaudvaron óriási tömeg várta a néppárti törvényhozókat. A néíppárt hívei óriási éljenzéssel, a kivonult légionáriusok ellenben „le vele“ kiáltásokkal fogadták Hlinkát, aki hiveinek védelme aiatt a Söhalkház-szálió felé vonult. A Berosényi utcán egy szembejövő ellenséges tömeg támadta meg Hllnkáékat. Iszonyú verekedés támadt erre, amelynek során Hanu- sovszky János hemádtihanyi föSdonivest agyonverték a Stíhalkház-száTló előtt- A kavarodásban számos személy megsebesült .Hlinka testőrcége a támadást, a Bercsényiutcai kapunál visszaverte, de a légionáriusok és a cseh-szlovák szocialista vasutasok a Schalkház-szálló éttermén keresztül behatolt a nagyterembe, álból a gyűlést meg akarták tartani és lehetetlenné tették annak megnyitását- Az „álamfentartók“ szónoklatokat tartottak és a cseh meg a szlovák himnuszt énekelték, hogy megzavarják a gyűlést Majd ufaibb dulakodásra került a sor, amelynek csak a későn érkezett rendőrség tudott véget vetni. A légion isták erre küldöttség utján fölszólították Hlinkát, hogy tekintsen el a népgyülés megtartásától, de a szlovák néppárt vezére felháborodva visszautasította ezt az ajánlatot. A légionáriusok erre kijelentették, hogy a gyűlés lefolytatását nem engedik meg. Közben megérkezett a rendőrségnek végzése, amely betiltja a népgyülést Délután öt órakor a légionáriusok és a néppárti tömeg ellepték a Schallkház előtti térséget. Minden pillanatban a kedélye* kirobbanásától kellett tartani. A rendőrség öt néppárti szlovákot előállítottA hivatalos beállítás

A Pozsonyból érkezett hivatalos jelentés igyekszik az esetet szépitgetni és úgy adn iiii iniPiii |llll■■^lllll■ll wTiirnr>mnwirnrr«TwnwiMmriWM

Tárcarovaíunk:

Szerda: Nyáry Andor: A malomkő.

Csütörtök: Csermely Gyula: A budai müez- zin.

Péntek: Falu Tamás: Föveny. (Vers.)

Somlay Károly: Vihar.

Vasárnap: D o n á s z y Kálmán: Babonás, szeles éj... (Vers.)

Sas Ede: Bimbuli és Báby.

Jókai Mór házafáján

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: SohöpíHn Aladár

A Svábhegyen még áli az ódon villa, amelynek kertjében kedves rózsái és gyümölcsfái közt járt a költő, szedegette róluk a hernyókat, gyönyörködött virágukban és gyümölcsükben. Hosszú bársony házi kabátjában úgy ál! ott, egy fenmaradt fényképen, mint a rózsák atyja, második Gül- baba, aki azonban a madarak atyja is, barátja a fülemüléknek, amelyek ismerik és bizalmasak hozzá, egyedül tőle nem félnek az egész világon, barátja a verebeknek és cinegéknek is és furcsa, elmés készülékeket talál ki, hogy jobban gyönyörködhessen bennük. Áll még a villa, de rég másoké már, idegen életek játszanak a szobákban, ahol Jókai egykor regényekbe irta színes álmait, ahol átélte élete egyetlen, fájdalmasan szép szerelmi regényét s ahol zord tekintettel, a tra- gika pózait cs hanghordozását a mindennapi életre transzponálva uralkodott Laborfalvy Póza, a tragikus asszonyok tragikus ábrázolója. A nagy, sokszobás józsefvárosi földszintes ház nincs már meg, ha jól tudom, a József-telefonközpont van a helyén, de megvan még — csak szintén idegeneké — a balatonfüredi villa, ahol a svábhegyi élet folytatódott rövid időközökre. £s megvan a

Bajza-utcai renais sáncé-ház, ahol a költőnek uij, derűs, mozgalmas élet nyílott uj családja: nevelt leánya és ennek férje, Feszty Árpád körében. Ebben a házban is más lakik, csakhogy nem idegen, hanem emberöltő válaszfalán, pillanatnyi, végzetes összekoccanáson túl is jóbarát: Petcifi. A Bajza-utcai Jókai- Feszty-házból lett a Petőffi-ház, amelyben otthont talált, ami Petőfiből kézzel fogható, szemmel látható emlék megmaradt, otthont talált az egykori lakó, Jókai ereklyéinek legértékesebb része is.

Akik ezekbe a házakba jártak, hívek, jóbarátok, hódolók, azok már csaknem mind elmentek, megelőzték a kedves házigazdát, vagy rövidesen utána mentek, közöttünk már alig maradt valaki. Emlékek pillangói röpködnek a házak körül, szomorúak és vígak, sötétek és fényesek. Aki legjobban látja és érzi őket s a legközelebb állott a házakhoz és lakóikhoz, a költő nevelt lánya, Feszty Árpádné Jókai Róza most Összefog- dosta ezeket a szines emlék-pillangókat, lerögzítette őket és most bemutatja nekünk egy szép, meleg, izgatóan érdekes könyvben, melynek cime: Akik elmentek. Feltárja előttünk a Jókai-ház intimitásait, ezekből elénk vetíti a ház lakóinak és nevezetes vendégeinek eleven, valószerii vonalakkal, mégis szeretettel és áhítattal megrajzolt miniatűr-arcképeit.

*

M

A legkülönösebb házaspár a világon: Jókai Mór és Laborfalvy Róza. A férfi az, aki kettejük közül kevésbé férfias, ö a fiatalabb, a lágy, a szerény és félénk, az akarat nélküli, játékos, álmodozó gyermek. Maga a gyermeteg, naiv jóság, mint egy uj Assisi Szent Ferenc komáromi kálvinista fiú képében, kiterjeszti szcrctetét emberre, állatra, növényre, az egész világra. Cselédeit elrontja elnéző jóságával, a kéregetőket úgy kell hatalmi szóval elhessegetni mellőle, hogy tönkre ne tegyék, a maga számára nem akar semmit, ő tőle nem fél senki, őt csak szereti mindenki, mint valami elbájoló öreg gyermeket. Egész életében mindig másvalakinek a hatalma alatt állott: kezdetben az anyja volt ez, a keménykezü és keményszavu komáromi nagyasszony, később a jóbarát, az erélyes és szókimondó Petőfi, aztán a nagy indulata, akaratú és házsártos feleség odahaza és a mindent és mindenkit felhasználni tudó Tisza Kálmán a közéletben. Mindig azt csinálta, amit mások akartak, mert neki nem volt saját akarata. Egyszer támadt benne a vágy, negyvenedik és ötvenedik éve közt, az ifjúság, a szerelem, a boldogság után. Beleszeretett egy negyvennyolcas honivéd- őrnagy árvájába, aki neki gyámleáinya volt. A leány is szerette, forró leveleket váltottak, a költő már válásra és uj házasságra gondolt, de mikor a dolog Róza asszony tudomására jutott, azonnal megadta magát, az első haragos szóra, térdepelve kért bocsánatot és szétszakította a fejlődő szerelem gyöngéd szálait. A leány tüdőbajos volt, nemsokára meghalt s az egész szerelmi epizód olyan volt, mint egy szomorú, szép fejezet egy Jókai-regényből. Jókai többé soha szerelmi ügybe nem bonyo'ódott — egészen élete utolsó szakaszáig, második házasságáig.

Mellette pedig a feleség úgy tűnik, mint egy komor, erőszakos férfi. Viharokon edzett egyéniség, már mikor összekerültek. Nagy tehetségű, de családijával lelkiismeretlen apa leánya, már tizenkét éves korában kivetették az élet küzdelmébe, a vándorszínész keserves sorsába, a szilaj, bővérű Vándorúé, az első nagy magyar tragika nevelte, jó tanítással talán, de fantasztikusan rossz

példával. Jókai házába fényes színésznői hírnevén, éveinek már nem egészen csekély számán kívül egy kisleányt is hozott, a kor legszebbnek tartott színészével, Lendvay Mártonnal való rövid szerelmének tartós emlékével. S ezt az első, talán egyetlen igazi szerelmet őrizte szivében élete fogytáig, mindig áradozó elragadtatással emlékezett Lendvayról, aki ezt a szinész-Donjuant dicsérte előtte, annak nyert ügye volt nála. Groteszk elgondolni is: rajongását beleszuggerálta Jókaiba, a férjbe is; férj és feleség együtt magasztalták a lánykori szeretőt A nagy szerelem gyümölcse, a kis lány, Hamupipőke életét élte a szigorú anya mellett, mig aztán kitört belőle is az anyai vér s ő is megismételte anyja botlását, hogy aztán, életet adva egy kisleánynak, hamar eltűnjön az életből s csak mint egy testetlen, szomorú árnyék maradjon az emlékezetben. Laborfalvy Róza pedig éveivel együtt komorodott, valami sérelem miatt a színpaddal is szakított, könyörtelenül uralkodott férjén, zsémbelt az egész világgal — micsoda shakespearei szavakat adhatott pathetikus ajkára a hisztérikus indulat a rossz órákban! — pletykázott uzsonnáira gyűlt boszorkányforma vénasszonyok macbethi csapatával, bősz szenvedéllyel szakácsnéskodott és bújta a történelmi könyveket. Rettegett tőle az egész Svábhegy, ő volt az árnyék Jókai lelkének napfénye fölött. Az unoka, mikor ir róla, a hangján a szereteten és tiszteleten át is átremeg, évtizedek intervallumán keresztül, valami félelem.

*

Róza asszony halála után Jókai élete áttevődött a Bajza-utcai Feszty-házbn. Itt már derűsebb, mozgalmasabb volt a ‘Viliig. Fesztyék nagy, nyílt házat vittek. A férj