Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-21 / 214. (367.) szám

38 Péntek, szeptember 21. Csánkiék csúfos veresége Nyitra megyében Csánki-Neumannék főhadiszállása Nyit- ramegyében: Érsekújvárt van, ahol a Reggel cimii lapjukat szerkesztik. Mindazonáltal eb­ben a Miegyében is nagy kudarcot vallottak a keresztényszociális és a magyar kisgazda- párttal szemben, amelyeknek hadat üzenni merészeltek. Kitűnik ez azokból a statisztikai adatokból, amelyeket a Reggel közöl a nyit- rai nagymegye egyes járásainak választási eredményeiről. A nyitrai járásban a keresz­tényszociális párt 102, a magyar kisgazda- párt pedig 28 mandátumot szerzett, Csánkiék egyet sem. Az érsekujvári járásban a mi pártjaink 53 mandátumot szereztek, Csánkiék csak hármat. A párkányi járásban a mi párt­jainknak 146 mandátum jutott, ők egyetlen­egy mandátumot sem szereztek. A privigyei járásban 25 mandátumot kapott a keresz­tényszociális párt, ők egyet sem. Az ógys-llai járásban a magyar kisgazdapárt és a keresz­tényszociális párt 118 mandátumával szem­ben ők mindössze 38-at kaptak. A verebélyi járásban 149 mandátum jutott a pártjainknak, nekik mindössze 19. Az aranyosmaróti járás­ban, ahol a mi pártjaink 63 mandátumra tet­tek szert, ők szóhoz sem jutottak. Egyedül a tapolcsányi járásban jutottak lélekzethez. Az egész nyitrai nagymegye területén — az ő statisztikájuk szerint — a keresztényszo­ciális pártnak és a magyar kisgazdapártnak együttvéve 684 •mandátum jutott, nekik el­lenben csak 93. Ezek a beszédes számok azt bizonyítják, hogy még ott is, ahol a legerő­sebbnek tartják magukat, a mi pártjaink majdnem nyolcszor annyi mandátumot sze­reztek, mint ők. Mondanunk sem kell, hogy a többi nagymegyében még ennél is sokkal rosszabbul jártak. mandátumával szintén ellenzéki, mig a szlo­vák nemzeti párt 6 mandátumával autóim- nomista, a községi pártok 10 mandátumáról pedig bizonytalan, hogy melyik oldalra ál­lanak. Gnézdán a- keresztény szociális párt, amely 14 mandátumot szerzett, fényesen győzött a szlovák néppárt 2 és a rohrickárok 4 mandátuma felett. Hobgárt tiszta keresztényszociall ista és szepesi néimetpártii képviselőtestületet vá­lasztott. Ólublón az uj képviselőtestület 60 szá­zaléka szlovák néppártiakból!, 30 százaléka keresztényszoeiiadist' ' ’k 10 százaléka pedig rolnickárokból áll. Podolinban a keresztényszociáiis párt vezet 58 százalékkal, utána következik a szlovák néppárt, mig a rolniokárok szava­zata elenyészően kevés. Stószon 11 magyar—német szociáldemo­kratát és 7 keresztényszocialistát választot­tak meg. A keresztényszociál'is párt jelen­tékeny erősibödést mutatott ki az 1920. évf választások óta, mikor a szavazatoknak csak egy negyedrésze esett reája. Dobsinán a német párt 13, a szlovák nép­párt 6, az egyestilt kormánypárt 8, a kom­munista párt 2, a zsidópárt pedig 1 jelöltjét hozta be a képviselőtestületbe. Baldwin és Poincaré megtalálták a közeledés útját „A legnagyobb jelentőségű diplomáciai esemény" — Uj konferencia a láthatáron — Újabb területeket szállottak meg a franciák Prága, szeptember 20. Baldwin és Poincaré tegnap a párisi an­gol követségen együtt ebédeltek. Ebéd után a két miniszterelnök félnégyig tanácskozott, amikor is Baldwin Rambouilletbe ment, ahol Millerand elnök fogadta. Baldwin és Poin­caré találkozásáról a következő hivatalos kommünikét adták ki: — Franciaország és Anglia miniszterelnökei ma délután találkoz­tak és kicserélték véleményüket az általános politikai helyzetről. Lehetetlen volt, hogy ezen az egyetlen találkozáson Poincaré és Baldwin a problémák végleges megoldását érjék el, azonban megállapították nézeteik azonosságát és hogy sem elvi, sem pedig véleménykülönbségek nincsenek egyetlen oly kérdésben sem közöttük, amelyek a két országnak együttműködését illetik. — A fran­cia politikai körök azt hiszik, hogy az antant kordiáit Poincaré és Baldwin mostani talál­kozása teljesen helyreállította, mivel a két kormánynak egymásiránti kölcsönös bizalma megszilárdult. A francia politikai világ egén a találkozás óta az optimizmus napja ra­gyog. Bár a tanácskozások eredményéről semmi sem szivárgott ki, Poincaré azonban „mosolyogva14 tagadta meg az őt ostromló újságíróknak a nyilatkozatot, ami azt jelenti, hogy Baldwinnal jó munkát végzett. Poincaré mosolyát viselik tegnap óta arcukon a fran­cia diplomaták és kispolgárok. Páris, szeptember 20. (Havas.) A hivata­los körök hangsúlyozzák, hogy Poincaré és Baldwin tanácskozása a legh'hgyobb diplo­máciai esemény. Baldwin Miileranddal és Poincaréval való tanácskozása révén jelezni akarta, hogy az angol és francia kormány között a Rulhrvidék megszállása óta félbesza­kadt benső együttműködést ismét helyreállí­tani igyekszik. Egyes szövetségeseknek arra az ellenvetésére, hogy a ruhrvidéki hadmű­veletek nem fizetődnek ki, Poincarénak könnyű lesz bebizonyítania, hogy Németor­szág a passzív ellenállás révén több arany- márkát pazarolt el, mint amennyi az egész jóvátételi kötelezettsége, továbbá, hogy a megszállott területnek francia—belga kizsák­Ujabb választási eredmények Selmecbányán a szlovák néppárt 2173 ] szavazattal 6 mandátumot, a esek-szlovák , szociáldemokrata párt 1576 szavazattal 5 ! mandátumot, a csak nemrégen alakult ke- < resztényszociátis párt 1072 szavazattal 3 mandátumot, a kommunista párt 1003 szava- J zattal 3 mandátumot, az adókötelesek pártja ] 385 szavazattal 1 mandátumot, a cseh nem- j zeíi szocialista párt pedig 358 szavazattal 1 , mandátumot kapott. A lévai járásban Így oszlanak meg a ] mandátumok: A szlovák néppárt 215, .a ke- ; rész tény szociális és a magyar kisgazdapárt együttvéve (részben önálló, részben közös ; listákon) 143, a rolnicka párt 88, a kommu­nista párt 24, a cseh iparos párt 10, a külön- ; böző községi pártok 8, a szlovák nemzeti ’ párt 6, a magyar—német szociáldemokrata párt 4, az „államalkotó14 listák 4. a cseh-szlo- vák. szociáldemokraták 4 és a zsidópárt 3 mandátumot kaptak. Az autonomista ellenzék tehát 358 mandátumot szerzett valamennyi más párt 151 mandátumával szemben. Azon­ban az utóbbiak közüli a kommunista párt 28, a magyar—német szociáldemokrata párt 4 Tárcarovatunk: — A P. M, H. első szlovenszkói hete. — Szombat: Győry W. Dezső versei. Vasárnap: Bányai Kornél; Csönd. (Vers.) Schalkház Sára: Az ólommadár. Kuruc ének Majtény után Eladnak minket a tegnap-jött magyarok. Elárulnak minket a mindlg-Iabancok. Minden kuruc harcunk hiába viharzott. Minden kurucharcot árulók átka fog. Mi, kis közmagyarok, ml még csak valahogy Állanók a sorsot, a kuruc parancsot, De mind urak már az úrhatnám labancok, S mind labancok már az úrhatnám magyarok. Törökkel, némettel bőrünkre komázíak. Magukat alázván, bennünket gy láztak. Mindig voltak, vannak, mint ősszel a várjak. Árulók árulnak, alkuszok alkusznak. Hej, nehéz ma élni labanc közt kurucnak. Hűtlen magyarkák közt hlte-hii magyarnak. D rvas János. Halászok — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: YVillaní Rezső Kis Ádámnak, a révi halászmesternek, már harmadik napja nem kedvezett a sze­rencse. Estétől reggelig ült a gáton; karja már zsibbadt a háló emeltetésétől, feje szé­dült a kimerüléstől; s hasztalan, az eredmény megint semmi. Egy-két fűzi hal, ami eddig került az iszákba, még ebédre is alig elég. Hogy az álmot elűzze, elszitt az éjszaka négy pakli dohányt; inkább kenyeret vett vön* rajta — vagy az asszonynak valami ejájidékfélét. lakozni ama föltétel alatt, hogy annak kato­nai jellege megszűnjön, mindenesetre csupán oly mértékben, amüy mértékben Németor­szág kötelezettségeit teljesiti. Angliát egyéb­ként meg fogják hívni a Németországgal való esetleges tárgyalásokra. Francia és angol körökben az a benyomás uralkodik, hogy a találkozás kölcsönös megelégedést idézett elő és csak előjátékát képezi egy későbbi konferenciának. Bées, szeptember 19. (Bécsi szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Párisiből azt a fi­gyelemreméltó értesítést kaptuk, hogy az angol és belga megbízottak Párásban olyan értelmű jegyzéket adtak át, amelyben fel­szólítják a francia kormányt, hogy ne tegye teljesíthetetlen feltételek megszabásával le­hetetlenné a németekkel való meggyőzést. Bernben a belga követ hosszabb ideig tár­gyalt a kancellárral és e megbeszélés ered­ményeképpen Stresemann memorandumot nyújtott át a belga követnek, amely főbb pontjaiban azt tartalmazza, hogy a németek hajlandók a Ruíhrterületen folytatott passzív rezisztencia feladására, ha a Ruhrterületen letartóztatottak és kiutasioftak sorsát biz­tosítják. Ugyanez a jegyzék megjegyzi azt is, hogy a német kormány harminc milliárd aranymárka jóvátételi összeg fizetésére volna hajlandó. Mannheim, szeptember 20. (Wolff.) Egy francia zászlóalj ma reggel fél hatkor átkelt a Rajna hidján és megszállotta a mannheimi kastélyt. A kastélyban, a badeni nagyher­ceg volt székhelyén, Mannheim városi hiva­talai voltak berendezve. Non lesi magyar belső Kölcsön A „kiskölcösics" folyósítása befejezett tény — A „nagykölcsön" kilátásai kedvezőek Budapest, szeptember 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Az a tegnap elterjedt hir, amelyről a P. M. H. is beszámolt s amely szerint Kál- lay pénzügyminiszter a külföldi kölcsön per- fektuálása előtt egy belföldi aranykölcsönnel •igyekszik segíteni az ország közgazdasági és pénzügyi helyzetén, érthető érdeklődést vál­tott ki a magyar politikai életben. A hir — noha semmiképpen sem látszott irreális terv­nek —, mint Az Újság ma reggeli száma közli, alaptalan s a belföldi kölcsön tervéről a budapesti pénzügyi körökben semmit sem tudnak. Az Újság értesülése szerint tény az, hogy a kormány a külföldi, úgynevezett „nagykölcsön44 előtt módot keres arra, hogy a siralmas viszonyokon enyhítsen, de ennek megoldási módjaként a külföldi tőkétől igénybe veendő kiskölcsönt választja, mely­nek folyósítása már befejezettnek tekinthető s amely ötven millió aranykoronát tenne ki. Nem lesz Házfeloszlatás Mayer János, az egységes párt elnöke a magyar ellenzéki politika körében szárny- ralkapott hírekkel szemben kijelentette egy újságíró előtt, hogy amíg a kormány mögött kompakt többség áll, szükségtelein a házíd- oszlatás. Még akkor is, ha nem volna a kor­mánynak többsége, előbb koalíciós kormány­nyal kellene kísérletezni a házíeloszlatás előtt. Magyarország nem fizet több ál lat] óvá tételt- Az antant tudvalevőleg 1923 május vé­géig 35.000 darab élőállat kiszolgáltatását követelte az állatjóvátétel első részlete tejé­ben Magyarországtól. Áz áliatjóvátételből Jugoszlávián és Olaszországon kívül Görög­országnak is kellett bizonyos mennyiséget juttatni. Mint most legilletékesebb forrásból a Nemzeti Újság értesül, a budapesti jóváté­teli bizottságnál lefolyt tárgyalások eredmé­nyeképpen Olaszország és Jugoszlávia meg­állapodott a magyar kormánnyal az összes restutieiós és állatiévá te teli szállítási kérdés sek tekintetében. A megállapodás szerint Magyarország Olaszországnak és Jugoszlá­viának nem köteles több élőállatot szállítani Ami Görögországot illeti, ezzel az ál’anmal még nem történt külön megállapodás, azon­De hogy az ember nem felelt, csak nagy mérgesen befordult a kunyhóiba, ö is jobb­nak látta elhallgatni. Visszaült a helyére s keserves sírásba kezdett. A férfit a sirás nem hatotta meg. Meg se nyugtatta. Gondolkozott. Igaz vóna-e az, amit neki a vizcsősz mondott? Az hazudott-e vagy az asszony? Mér’ hazudna az az öreg ember? Nincs érdekében. Az asszony fiatal. Két éve csak, hogy összekeltek. Az a Kon­dor Tamás meg legényember. Ö is járt a Katihoz, de a Kati kiadta az útját, oszt hozzá jött feleségül. De ki budija? . . . Hátha még­is?- ... De akkor! . . . — Felugrott fekhelyéről; erős marka ökölbe csuklóit, amint erre gondolt. Az asz- szonyt nagyon szerette. Féltette. Kati volt az egész élete, más célt nem ismert, Katit meg a vizet, ami a kenyeret adja, meg az örömöt. Minek lenne neki többje? De ezt aztán szereti, félti; ez a kettő mindene; élete. Megállt a kunyhó közepén s percekig úgy maradt. Nyakán kidagadtak az erek, fojtogatta a keserűség s valami fájt a belse­jében. Melyiket ölje meg? Mert itt ölni kell — érezte —, csak választania kellett. Az asszonyt? , . . Határozott. Beszólitotta az asszonyt. Az asszony nem kérette magát, jött. A sze­me ki volt sírva, de a fejét nem sütötte le. Szép volt; duzzadó melle, formás karcsú dereka megmutatta az egész asszonyt a ma­ga életerős valóságában. Megfogta a kezét s leültette maga mellé. — Asszony! Ide hallgass! Én téged sze­retlek, de a te szerelmedben többet nem hi­szek. Annak vége. Nekem ne eskügyj! Ne is próbálkozz, mer’ annak se hiszek. Semmit se hiszek a szavadnak. Hogy a Tamás szere­tőd. ne tagadd. Lehet, hoev nem igaz. Mind­egy. Nekem nincs nyugodalmam; pedig Löll lenni, mer’ . . . mer’ akarom. Nem folytatta. Ránézett az asszonyra, annak kisirt szemeiből iparkodott kiolvasni a kétségbeesett gondolatokat, amiket ezentúl mondani akart. Az asszony néma volt. Hagyta az urát beszélni. Nyugodt volt, nem félt. Neon érzett semmit. Az urát ez dühösitette. A megtört bűnöst vélte felismerni az asszonyban s most már beszélt. — Estvére idejű vöd Tamást. Üzensz érte. Azt üzened, hogy halászni megyünk, hálót is hozzon. A nagy gátra megyünk. Én a túlsó part felé leszek a gáton, Tamás ide­át, a végül. Éjfélkor kigyüsz. Csendben a háta mögé kerülsz ... ha észrevesz, szóba állsz vele; oszt — ha engem szeretsz — ha akarod, hogy nyugodalmam legyen . . . tu­dod, mit kell tenned, ö ül a gát szélin . . . alul a víz mély, forog . . . senki se fogja megtudni ... és én megbocsátok ... Ha szeretsz . . . — Ha nem teszed meg, mind a ketten pusztultok. Érted? Most erigyj! Az asszony felugrott, kezét kirántotta a férfi vasmarkából s rohant ki a levegőre. A féifi utánatámolygott s azután visszament a kunyhóba, magára retezelte ajtaját s végig nyújtózva a sáspadon, csakhamar elaludt. Az asszony tehetetlenül vergődött. Nem tudta, mit tegyen. Csendben az ajtó elé lé­pett, fülét a kulcslyukra nyomta s hallgató­zott. A férfi hortyogása megnyugtatta. Szoknyáját feltörte a kötözőig s gyors iiamban nekivágott a mocsaras rétnék, a falu felé. Néhol hasig sülyedt a posványba, I de nem törődött vele, ideje rövid volt. sietni I kellett. Egy negyed óra múlva ott állt Ta­mányolása napról-napra produktívabb formát ölt. Poincaré ma kész a német birodalommal való tárgyalásokat ismét megkzedeni, ha a passzív ellenállásra vonatkozó rendeletéit visszavonja, amely conditio sine qua non-ja a tárgyalások megkezdésének. Lehetséges, hogy Baldwin engedett Poincaré logikus ér­velésének. A kommünikének az a mondata, amelyben megállapítják, hogy egyetlen kér­désben sem eltérő a fölfogásuk és a két kor­mány céljai tekintetében alapvető különbség nincsen, kell, hogy Berlinben mély benyo­mást tegyen. Az okkupációra vonatkozóan lehetséges lesz eloszlatni az angolok előíté­leteit, akik hajlandók az okkupációhoz csat­Ahogy az asszony jutott az eszébe,} mintha hangya csípte volna, felugrott, a há- i lón egyet rántott s bosszúsan dörmögött harcsabajusza alatt. Mit? Ajándékot? Neki, a hüttelennek? A kávákat szépen kirakta a partra, a hálót szépen kiteritette száradni, iszákját a nyakába vetette s nagy mérgesen megindult a kunyhó felé. Az asszony már várta. Feketeszemü, kerekarcu menyecske a kunyhó előtti sás­csomón ülve burgonyát hámozott. Rápillan­tott az urára, jóreggelt köszöntött s sízólt: — Úgy látszik ma sem volt kendnek szerencséje. Lapos az iszákja, pedig lm’ látja kend a paprikáshon készítem a burgonyát. — Ne locsogj! — vágott szavába hirte­len az ember. Inkább hogy azt mondjad van-é nályinka, mer’ hogy Ühatnám és éhös is vagyok. — PáJyinkánk nincs hon, mer’ hogy tennap elfogyott . . . — Nincs-é? E’fogyott? . . . Teremtésit az . . . — káromkodott egyet s ledobta iszákját az asszony lábai elé. — Bizonyára megest itt vót az a lőcs- lábu Tamás, oszt megittátok. Megitta a sze­retőd! . . . — Mit beszél kend? Mit, a szeretőm? Kicsoda, hogy az én szeretőm? Tamás? Hát olyan vagyok én? No de ilyet! — folyt a szó az asszony ajkáról s nekipirosodva hadonászott a kezében lévő késsel az ura orra előtt. — Ne karaítyój! Az hát. A szeretőd. Megmondták. Tudom. Hát én majd adok, én majd megtanítom azt a lőcslábut is, meg té­ged is. Nem köllesz többet. Ne is szólj! — De ember, hát elment az eszed? Mcgbülondútá? . * .

Next

/
Oldalképek
Tartalom