Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-14 / 183. (336.) szám
a ______________________ A köztisztviselők mint Hodzsa kortesei A jegyzők és szoigabirák mint választási ágensek — Esetek a keletszlovenszkói választási frontról — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Kassa, augusztus 12. A községi választások előkészületei már lázasan folynak Keletszlovenszkóban, Az előkészületek alatt a legerőszakosabb korteskedést kell értenünk, mely a hatósági terrort küldi elsősorban csatavonalba. Keletszlovenszkóban a hatósági korteskedés legszemérmetlenebb fajtája dúl s a hatóságok a szlovenszkói „államalkotó41 párt. a rol- nicka strana érdekében fejtik ki kortesténykedésüket. Hogy milyen eszközökkel dolgozik a rolnicka strana. hogy mint vezeti félre és csapja be az embereket s hogyan szeretne a községi választásokon eredményt elérni, arra két jellemző esetet fogunk megírni. E hó 9-én megjelent az egyik abauji község községházáján a körjegyző s több embert hivatott össze és egy nyomtatványt tett eléjük. felszólítva őket, hogy Írják alá. Amikor a község emberei — akik a keresztényszocialista párthoz tartoznak — megtudták, hogy a rolnicka strana választási akciójáról vám szó, felháborodva tiltakoztak az ellen és követelték a jegyzőtől, hogy az aláirt nyomtatványokat adja vissza, vagy pedig semmisítse meg. Ezt a jegyző megtagadta. A helyi kercsztényszocialistia pártelnök a kassai központnak ezt bejelentette s a •központ most hivatalos utón fogja kérni az aláírások megsemmisítését. Zemplénmegyében. a gáiszécsi járásban Bodnár szo'lgabiró járja és terrorizálja a falLosonc, augusztus 12. A községi választásokat egyes vidékeken a kormánypártok exponensei rendkívül heves agitációval készítik elő. Ebbfcv 'az előkészítésben eddig előljár a volt Nógrád- megye kékkőt járása, ahol minden eddigi választási harci trükköt messze túlszárnyaló, szokatlan természetű agitáció indult meg a kormánypárti voksok meg.szaporitása érdekében. A vegyes, szlovák—magyarnyelvű kerületben a kormánypártok kevésszámú oszlopos tagjai — úgy látszik — abban állapodtak meg, hogy a cél érdekében az lesz a leghelyesebb, ha a népszerű ellenzéki pártokkal szemben a szociáldemokrata pártot, vakat. Legutóbb Kiszte és Velejte községbe tartott beszédeket és terelte be a lakosokat hivatalos hatalmával a rolnioka stranába. Az ő dolgait különben majd külön koszo- i ruha foglalva tárjuk fel. E hó 10-én a királyheirneci főszolgabíró — nyilván fesőbb utasításra — azzal utasította vissza a keresztényszociaüsta párt nagykövesdi gyűlésére vonatkozó kérvényét, hogy a kérvényből nem állapítható meg a szónok illetősége és állampolgársága. Ez a fejetetejére állított okoskodás nem egyéb, mint burkolt erőszakoskodás és a párt működésének akadályozása. Ugylátszi'k, hogy ezek az erőszakoskodások Hodzsa miniszter ur rendelkezésére történnek, ,aki nyugaton a Békefi-Friedmann féle emigránsokat, keleten pedig a közigazgatási tisztviselőket használja fel pártagitá- cióra. Nem ia tisztviselőket hibáztatjuk, de felülről jövő nyomást, amely elcsapatás terhe alatt kényszeríti a tisztviselőket korteskedésre. Természetesen akadhatnak itt-ott stréberek. akik ilyen politikai szolgálatokkal akarnak érdemeket szerezni. Ám tegyék, de mint magánemberek és nem mint tisztviselők. Ezek és az ehhez hasonló eljárások ellen a leghatározottabban tiltakozunk és követeljük, hogy a kormány tiltsa el a tisztviselőket a korteskedéstöl. a „szegények pártját44 állítják csatasorba. A cseh-szlovák szociáldemokrata pár teljes hivatalos és nemhivatalos apparátusával meg is indult az elkeseredett agitáció. Miután ezen a vidéken ipari munkásság nincsen, zz 1920., évi képviselőválasztások óta a néppel mitsem törődő szociáldemokrata agitátorok a földmunkásságra vetették magukat. Ezek a földmunkások ugyan távolról sem szociáldemokraták és a legtöbben az utolsó két esztendőben a kommunista párthoz tartoztak a szociáldemokrata részről jövő lelkiismeretlen izgatásra azonban reagáltak. V\ hol kocsin, hol autón közlekedő agitátorok, bejárva az egész várost, a földmunkásságot a munkaadó földbirtokosok ellen uszították s a közigazgatási hatóság — enyhén mondva — jóakaratu | semlegessége mellett az aratási munkák kellős közepén több helyen sztrájkot rendeztek. A példátlanul átló választási terror értelmi szerzői a sztrájk kitörése előtt ultimátumszerű bejelentést nyújtottak be Mai törik Pál kékkői kerületi főnökhöz, amelyben közölték azt, hogy: ha a munkaadók a munkások összes követeléseit augusztus 1-ig nem teljesitik, a munkások augusztus 2-án sztrájkba lépnek. A követelések * lényege az volt. hogy a munkabért fejenként 300 koronával és a természetbeni járandóságokat is hasonló mérvben föl kell emelni és hogy a kollektív szerződést alá kel! Írni. Az ultimátumba még azt is befoglalták, hogy a munkaadókkal tartandó tárgyalásra meg kell hivni a földmunkások szakszervezetének központi megbízottját és a zólyomi zsupáni hivatal Mares nevű munkaügyi referensét is. Amint a sztrájk rendezői eleve jól tudták, a kerületi főnök augusztus 1-re a munkaadók és munkások megbízottait hiába hivta össze egyezkedő tárgyalásra. A munkaadók ugyanis a munkások reális alapot nélkülöző követeléseit nem teljesíthették. A nógrádi mezőgazdasági munkaadók eddig is csak méltányossági szempontokból nem szállították le az eddigi munkabéreket, holott Szlovcnszkó több vidékén a bérle- szálli.ás már bekövetkezett. Ilyen előkészítés után augusztus 2-án mintegy tiz nagyobb gazdaságban a sztrájk kitört. A sztrájkba lépő, félrevezetett munkások mindenütt azt hangoztatták, hogy ők zsupáni utasításra sztrájkolnak és hogy a teljhatalmú minisztérium végrehajtás terhe mellett utasította a munkaadókat a követelések teljesítésére. Az érdekelt mezőgazdasági munkaadók hasztalan jártak el a kerületi főnöknél és hívták föl a figyelmét arra, hogy a még érvényben lévő régi magyar törvények és rendeletek értelmében az aratási és cséplési munkálatok idején mindennemű mezőgazda- sági sztrájkmozgalom közérdekből megaka-, dályozandó és hasztalan jelentették föl az agitátorokat azért, mert a minisztérium és a zsupán nevével jogtalanul és rosszakaratuan visszaélve, tervszerűen lázitják a földmun- kásságot. Sőt Maliarik Pál kerületi főnöknek részrehajló magatartásával sikerült az egész sztrájkügyet elmérgesitenie. A kerületi főnök ugyanis több munkás előtt kijelentette, hogy a mezőgazdasági munkásoknak sztrájkjogát föltétlenül elismeri; sőt még határozott ígéretet tett arra nézve is, Mezőgazdasági sztrájkkal készítik elő Délnógrádiban a szociáldemokraták a községi választásokat A részrehajló kerületi főnök elősegíti a kormánypárti agitáció! — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Tárcarovatunk: Szerda: Csermely Gyula: A csékósi borjupör. Merényi Gyula: Csók. (Vejrs.) Péntek: Falu Tamás: Címer. (Vers.) Segesdy László: A halott pénze. Szombat: Schöpflin Aladár: Hajnali harangszó. (Mécs László verseskönyvéről.) Vasárnap: Öl védi László: A testvéreknek. (Vers.) Moilná*r .Jenő; Egy hölgy, egy ur. Akinek árnyék volt a szive — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Sírelisky József. Az élet lassan imádkozta le az idő olvasóján a gye innék kor éveit. Akkor élt a többiekkel, sírás és nevetés nélküli, csendesen, növekedő testén nem mutatta semmi, hogy hiányziik a szive. Akkor még egyformák vagyunk mindnyájan, játékban, munkában, csak a szeme látott nyugodt abban, tisztábban, mert a belső lázak nem dobtak szemére homályos, lüktető hullámokat. Tudását nem kaszálta meg a vágyaik dobbanása, agya nem szédült bele a kacagás ritmusába, a könnyek nem marták az elmúló évek nehéz emlékeit. Jött a férfikor. Riadt éjszakákon, zajengó napokon oly egyedül maradt, üresen, dermedt szemeikkel nézte a nap körül robotosan forgó föld veszett nyüzsgését. Csak tárgyak szaladtak cl szeme előtt, amiket a sokszori látásiban már oly unalmasan megszokott az agya: felhők, madarak, fák, emberek, hegyek. Az emberek szemén érthetőiten láz csillogott, amint a napba pislogtak, azután egymásra néztek és az ő bordái közt unottan tilt a tómba üresség. A tavasz porrá simít ott a a dermedt rögöket, ujjával finoman megbontotta a tapadt szirmú rügyeket, a dombok zöldelő háta kanyargós utakat nyújtott az emberek felé és úgy hívta őket a napfénnyel játszani. Mentek. Ragyogásra szomjasan, egymástól ittasan, vasárnapos jósággal, ég felé kacagó szívvel menteik, hogy egymás testén át megöleljék a tavaszt. Amint a nagy vándorlás dalolva sodródott ablaka alatt, két szemébe ütközött az ajkak nevető játéka, kérdőin fordult a messzi domb felé: — Mi vau bennetek, ami hívja, várja őket, ami dalra, mosolyra tárja fel az ajkakat, aimi a karokat ölelő ivekre bontja? En nem ismerem a hegyek hivó szavát, a uaplüz sürgető mámorát, én nem Ismerem a vágyat, az örömet, bánatot, sírást, mind nem ismerem. A hegyek? Talán ott megtalálóim. A lába unottan mérte az utat. amint ment a hegyek közé. A friss fii vön kacagva látszottak embereik, sikoltva futottak, kis örömök aprópénzére váltották a ragyogó tavaszt. Fáradtam kullogott közöttük, nem dobbant benne semmi, csak üresen ásított szive helyén az unalom. Egy virágzó bokor mellett lefeküdt, a naip meleg sugarával megöntözte, de ajka mosoly helyett csak fanyar szomjn- ságot nyeld ekeit. Valami dalos madár megszédült szárnyakkal az egyik virágterhes ág végére szállott és kis teste finom Ívben meghimtázLi azt. Hajlott az iv, az árnyék végigtáncolt retne- gön a fíivön. Némán, unottan feküdt a föld harmatpárás hátán, amint az izzó nap a virág árnyékát szive fölé, a mellére rajzolta. Nem értette. Most mintha a néma üresség betelt volna, megérezte a virágok illatát, a napfény hívó erejét, a tavaszt, a szive helyét betöltötte valami, virág, hacsak árnyék is, de virág, virág. Erezte u szirmok lágy remegését, az ág lomha hullámzását és búgva felkacagott, hogy az élet a szivére rajzolta az első békés áldását, Ijedten libben a madár, az ég visszahallott, csak a röppenő.kis test kerengőse suhant át néhányszor sötétlő foltban a szive felett, lihegve kereste az Érzést, de nem találta sehol. A késő délután rézsútos sugarakat dobált a térre. Távoli zene zavart ritmusa ösz- szekuszálódotta sétálók hangjával. Egy pádon ült, bámulta a fák levelét, számolta a kerítés vasléceit, nézte a gyerekek játékát, unatkozott. Vidáman hullámzott az embersereg, bu- jócsikát játszott közöttük a kacagás. Egy lány jött, valakit keresett talán, mert megadott és lassan nézett körül. Fakó haja csapzottan hullott a homloka köré. arca csúnya volt. szögletes, szeme könnyesen, gyötrődve járt körül. Most két lépést előre vitte a keresés, a pad elölt állott. A Iánkadtan hulló napfény ódárajzoíta a furcsán imbolygó lányfejet a mellére. Megremegett az ajka és néhány szó becézve bomlott ki rajta, mint az első, ügyetlen, szerelmes vallomás. — Asszony! Asszonyarc csókolja gyönge árnyékkal a szivem! Ne menj el. hiszen Olyan jó, olyan szép, olyan tele érzés vagy, lágyabb mint minden ölelés, sejtelmesebb mint minden álom! De indult a lány és ő vágyón mögötte ment. Két lépéssel utána, hogy a ferde sugárban kirajzolt árnyat, mint egy szerelmesen felölelt képet vihesse vakon és híven az asz- szonya után. Minden kopott átok, minden szomorú ránc, minden ami rut és fakó volt, eltűnt az árnyon, amint ölelésre nyílt két karja közt megszépült imbolygó foltban elterült. Estét bukott a nap. a fénye egyre halványabban, ferdébben fésülte meg az utcák sikátorát. Nyúltak az árnyak, három, már négy, már öt lépést kellett tartani, hogy a íoszló képet szive fölött tovább vihesse. A Kedd, augn s 14. hogy az általa összehívandó paritásos bizottságban a munkássággá] fog szavazni és ezzel kényszeríteni fogja a munkaadókat a béremelésre. A kerületi főnök ur tehát olyasmit ígért, amit nem lesz képes beváltani és ezzel hivatali felelősségének tudatában a községi választások előtti kormánypárti hangulatcsi- nálás céljából ugyanazt az erkölcstelen kortesfogást vette igénybe, amit a felelőtlen szociáldemokrata agitátorok. A másodikán kitört sztrájkot a földmunkások öt nap múlva önszántukból fölfüggesztették a paritásos bizottság összeüléséig. A paritásos bizottság 14-ére van összehiva s annak döntésétől függ a sztrájk további sorsa. Ha a kerületi főnök, mint a bizottság elnöke, tényleg a munkásokkal szavazva, a munkaadókra kedvezőtlen döntést fog elősegíteni, elkerülhetetlen lesz a további harc a munkások és munkaadók között. A cseh sajtó Tukáról. Tuka Béla párisi útját a cseh sajtó különböző módon kommentálja és leplezetlen kárörömmel regisztrálja, hogy a szlovák néppárt lapja, a Slovák, a lapot előállító nyomdával történt differencia miatt nem jelenik meg és így Hlinkáéknak a választások előestéjén nem áll módjukban, hogy ellenfeleiknek válaszoljanak. A Lidové Listy, Srámek miniszter lapja, elitéli Tuka akcióját, amelyet — szerinte — külföldön fiaskó ért és amellyel belföldön csak ártott a pártnak. A Cech, Kordács érsek lapja, védelmébe veszi Tukát és visszautasítja a cseh lapok amaz állítását, hogy Tukát azelőtt Csorbának hívták és hogy szlovák mivolta csak a forradalom után jutott eszébe. A koncertbe a Prager Presse, a kormány németnyelvű félhivatalosa is beleszól és a szlovák keresztényszociális párt végrehajtó bizottságának azt a határozatát közli, amely Tuka eljárását esztelennek és megszégyenítőnek bélyegzi. Csak egyet felejt el közölni az olvasóival: hogy a szlovák keresztényszociális párt hangzatos cégére alatt a Hlinka-párt- ból kivonult Vrabec ur és társai rejtőznek. A tapolcsányi konferenciák. A Slovensky Dennik megerősíti ama hírünket, hogy a köztársasági elnök Tapolcsányban szlovák politikusokkal fog tanácskozni. Masaryk augusztus huszonegyedikén szándékszik a szlovák képviselőket, szenátorokat, zsupánokat és főbb tisztviselőket fogadni, akikkel a szlovák folyó ügyekről, a lakosság kéréseiről és kívánságairól fogja informáltaíni magát. A tanácskozásokon a S. D. értesülése szerint nemcsak a kormányt támogató, hanem ellenzéki politikusok is részt fognak venni. Bascb Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, Jmdrisska 6. szám 1038 fák alatt lámpák gyultak, a házak sötét foltokat dobtak egymás felé, egy utcakereszte- zésnél az asszony arc árnyéka megbillent és elsiiklott a melléről. Üresség. Tépő, torz üresség, rémekkel és álmokkal teli, fáradtan kergette az elmúlt árnyaikat. A nyári napfény forró olajával lan- kadttá öntözte a levegőt, az árnyak elterültek a kövek felett és lihegve, kábultan csókolták az izzó szürkeséget. Az ég már gyászolta a haldokló napot, sötét karját hűvös vigasszal kiterítette a város felett, a házakon ezernyi lámpa, mint apró, fájó könny remegett. Kihajolt az ablakon, busán, lomha szemmel keresett az árnyak végtelen, kavargó, egymásba siklott, kóválygó seregében egy arcot, egy testet, egy vigasztaló asszonyszárnyat. Most valaki mintha föléje hajolna, ölelöii, lágyan, szeretőn, két kar puha árnyát érezte remegő válla felett. Reszkető fejét szédülve emelte meg, hunyt pillája egy asszonytest lágy árnyán siklott végig, lihegő ajkán egy árnyékcsók hosszan megpihent. Szemben, a kigyuilt lámpa elöít. egy lány tárta meg ölelő karóikkal a függöny csipkéjét, hangtalan sóhajjal megcsókolta a tavaszt. Felzengett a gitár, a pengető kéz remegve árnyat simított, a vágyó dalba belek asz ált valami messzi kacagás, a hunyt szemek csodáló álmokat éltek, szerelmes, nagy árnyak bódult öleléssel betelt szive fölött és a sok messzi lámpa boldog kacagást csillogott. A tikkadt eget sokszor végiigboronálta a ragyogó nap, a nagy fényességben fáradt alvással várta az éjszakát. Mikor a tompuló homály megölelte a láuipaiényt, vajúdva születtek halvány árnyak, szerelmes, vágyódó képek rajzolódtak szivére. Csukott szemekkel, asszonyimádó sóhajjal zengett a gitár — Tudom, ki vagy, te néma asszony- aki csöndem megadással a szivem fölé borulsz, te
