Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-12 / 182. (335.) szám
a . <7!>fíÁ(UrMA^mMRMP Vasárnap, augusztus Í2. é's arendőrség között. A tömegből lövések dördültek el a rendőrlegénységre, mely sor- tüzzel válaszolt. Hosszabb ideig tartó lövöldözés következett, mely alatt több kézigránát is explodált. A tömeg sok üzletet, köztük két fegyverüzletet kirabolt. Eddig négy halottról és harminc sebesültről érkezett jelentés. A védés zavargások egész délután és ete is tartottak. — A városi elöljáróság, a nagyipar és a parasztság képviselői tanácskozást tartottak, melyen az élelmiszereknek gyors beszerzéséről és esetleg a konyák marhaállományának kényszerrekvirálásáról hoztak döntést. Bezárták a Siemens-müveket Berlin, augusztus 11. A Siemens- Schuckert müvek telepeit további intézkedésig bezárták, mivel a munkásság ismételt felszólításra sem kezdte meg a munkát. A telepek egész személyzetét elbocsátották. — Mivel a Volta villamossági müvek áramszolgáltatása ma még szüntelt, a közúti vasutak ma nem közlekedtek.-------------««■—11 —---------Am it Németország nem fizet meg, azt Franciaországon haltja he Anglia Paris, augusztus 11. (Párisi tudósítónk távirata.) A Petit Journal szerint az angol válaszjegyzék gondolatmenete a következő: — Anglia abban a kényszerhelyzetben van, hogy éppen olyan magas jóvátétel összeget kell kapnia, mint amennyivel maga is tartozik szövetségeseinek. Számit tehát arra, hogy vagy Franciaország, vágj’ pedig a szövetségesek ezt az összeget előteremtik. Minél nagyobb lesz ebben az összegben Németország részösszege, annál kisebb lesz a szövetségeseké. Ha tehát Franciaország Németország fizetőképességét a Rubr vidék ■megszállásával tönkreteszi. Anglia arra kényszerül, hogy ragaszkodjon ahhoz, miszerint Franciaország vele szemben fennálló tartozásait kifizesse. Más szóval: Mindazt, amit Németország nem fog megfizetni. Franciaországon fogja behajtani Anglia. Előrelátható. hogy ez a felfogás Franciaországban heves ellentmondást fog kiváltani, azonban az angol diplomáciai körök azt mondják, hogy minél hamarabb következik ez be, annál jobb. A jegyzék a Rulirvidék francia megszállása jogosságának elismerését jelenti és pedig a Versailles! békeszerződés alapján, azonban belebotlik három jogi érvbe. Az angol jogászoknak az a véleménye, hogy a versaillesi békeszerződés a megszállást csak akkor engedi meg, ha azt valamennyi szövetséges közösen hajtja végre. A Petit Journal megjegyzi, hogy ilyen körülmények között fel lehet vetni azt a kérdést, vájjon Anglia e válasza révén több reménynyel kecsegtet-e azoknak a kívánságoknak a megvalósítása, melyeket London a francia- belga egységfront és a Németországnak adandó közös válasz megszövegezése érdekében táplál. Az angol jegyzék Parisban Paris, augusztus 11. Az angol külügyi hivatal tegnap este átadta a londoni francia követnek az angol válaszjegyzéket, melyet egyidejűleg a belga követnek is átnyújtottak. A jegyzékeket külön kurír hozza Párisba hol azt ma teszik mérlegelés tárgyává. Poincare holnapi beszédében már válaszolni fog a jegyzékre. Az angol jegyzék Bonar Law politikáját követi London, augusztus II. (Havas.) A Reuter- iigynökség jelentése szerint a francia és belga kormányhoz intézendő angol jegyzék a Bonar Law politikájához tartja magát, meijmt januárban szögezett le. A jegyzék hangoztatni tog- | ja annak szükségességét, hogy Anglia Amerikával szembeni adósságát vagy a jóvátételből való részesedésével vagy pedig szövetséges társai vele szemben levő adósságainak behajtása révén kell hogy fedezze. Lloyd George nagy beszéde a Ruhr-akció ellen London, augusztus 11. Londoni tudósítónk távirata. Lloyd George Wrextrám beszédet tartott, melyben többek között ezeket jelentette ki: — Azt kérdezzük magunktól, hogy mi a tulajdonképpeni célkitűzésünk. A jövő tele van fenyegetésekkel Igazságos az a követelés, hogy a németek fizessék meg az általuk okozott károkat azonban meg vagyok győződve arról, hogy a Ruhr-aíkció céltalan dolog volt és óriási hiba. Ha ezt az akciót tovább folytatják, akkor a szövetségesek egyike sem fog bármit Is kapni a jóvátételből. Niíti kérdései Poincaréhoz London, augusztus 11. A „Manchester Guardian“ vezércikket közöl Nltti tollából, amelynek címe: „Néhány kérdés Poimcaré- hoz.“ Az első kérdésben rámutat Franciaországnak kifejezetten imiperiialisztikus politikájára. A második kérdés Foűh marsai lengyel- országi u Íjával foglalkozik, különösein pedig mrrfflrmnriiiriii mmin mnrinmi i n mimiiunniiihiiih ui mm m annak hátterével, amelyben katonai egyezményt lát Lengyelország, Gseh-Szlovákia és Románia között. Felveti a kérdést, mi célja lehet ezeknek a katonai szerződéseknek és vájjon közös védelemre szőritkoznak-e. Curzon Franciaországban nyaral Paris augusztus 11. Curzon, angol külügyminiszter tegnap este Párásba érkezett és azonnal továbbutazott Bagnol fürdőbe, hol szabadságát tölti. * A kommunisták megszállják a gyártelepeket Düsseldorf, augusztus 11. Német lapok jelentése szerint a kommunisták sok fontos ipartelepet megszállottak és a telepek dolgozó munkásait elűzték. A mozgalom kiterjedt Er- dingenre is, hol a kommunisták megszállották a kémiai gyárat. Agyonlőtt német polgár Páris, augusztus 11. Düsseldorfban tegnap egy francia őr agyonlőtt az utcán egy német polgárt, mert az — megfenyegette. — Tizedikére virradó éjszaka a Dort- mund meíeltti Brackel községben a francia őrség agyonlőtt egy német lakost. Véres ébségtüntetések Crefeldben Düsseldorf, augusztus 11. Creíeldben tegnap éliségtümtetések voltak, melyen a tömeg a ‘drágaság ellen tiltakozott. A tüntetések alatt összeütközésekre került a sor a rendőrséggel. Egy embert agyonlőttek, tiziet súlyosain megsebesítettek. A landaui francia véritélet Landati, augusztus 11. A Budis che Anilin és Sodafabrik igazgatói és mérnökei elleni pör főtárgyalása ma volt a francia haditörvényszéken. A vád szerint a vádlottak vonakodtak kezére járni a franciáknak akkor, mikor elszállítottak a gyárnak festék és műtrágya készleteit. A haditörvényszék Julius dr. és Kniriem dr. igazgatókat fejenként tíz évi fegyházra és százötven millió márka pénzbírságra Ítélte, míg a gyár vezetőségének többi tagjai nyolc-nyolc évi íegyházat és száznegyven millió korona^ pénzbüntetést kaptak. A franciák folytatják a kiutasításokat Mainz, augusztus 11. A mainzi birodalmi bank fiókjának két igazgatóját a franciák kiutasították. 1 Ml igaz a francia sirámokbél? Egy hivatalos angol jelentés adatai. A Prágai Magyar Hírlap párisi tudósítása, Páris, augusztus 10. A P. M. H. többször mutatott már rá arra, hogjr a francia nehézipar nagy része osztja, sőt erőteljesen helyteleníti Poincaró politikáját és annak likvidálását kívánja. De ennek a csoportnak a hangja elvész a nacionalista áramlatok által dkozott zsivajban. Az Ere Nouvelleben nemrégen egy nagyiparos cikket irt, amelyben kifejti, hogy a Ruhrmeg- szállás egyetlen előre hangoztatott reménységet sem váltott be, de oly gazdasági ösz- szevisszaságot, oly feszültséget és kiélező- döttséget eredményezett, mely közelebb hozza Franciaországhoz a háborút mint a békét. Az angol sajtó abból az alkalomból, hogy a francia jegyzék fölpanaszolja azokat a károkat, melyeket a világháború folytán el kellett szenvednie, utal Mr. Ghailnak, a párisi angol követség kereskedelmi tanácsosának jelentésére, mely kifejti, hogjr a versaillesi szerződés folytán Franciaország konkurreiiciaképessége Angliával szemben lényegesen megnövekedett. Elzász-Lotharingia nemcsak természeti kincseket adott a franciáknak, de erős ipart is. A 22.000 gyár uj fölépítése s a legújabb gépekkel való felszerelése Északfranciaor- szág termelőerejét rendkívül fokozta. Franciaország ezáltal nemcsak függetlenítette magát az angol ipartól, de annak egyre erősebb konkurrenseiként jelentkezik a világpiacon. Ha még több tőkéje lesz a termelés kifejlesztésére, akkor a vas- és acélipar, valamint a gépipar terén veszedelmes riválisa lesz Angliának. A jelentés ezután hangoztatja, hogy a franciáik védvámos politikája mily veszedelmet jelent Angliára s kiemeli azt, hogy a francia ipari fejlettségnek legjobb bizonyítéka, hogy a gyárak mind üzemben vannak és nagy a munkáshiány. Az elpusztított területek ipari fölépítése majdnem befejezett akció. Nemcsak a régi üzemeket állították helyre, de uj kémiai és gépgyári üzemeket létesítettek. A mezőgazdasági újjáépítés terén sem tapasztalható elmaradás, mert a földek éppen olyan intenziven meg vannak művelve, mint a háború előtt. A francia külkereskedelem meghaladja a háború előtti mértéket. Rezüméként megállapítja a jelentés, hogjf a franci panaszok túlzottak s kijelenti, hogy a francia diplomáciának ama rémit- getései, hogy a német, ipar ismét konkurrálni fog az angollal, csak arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmét a már meglevő francia konkurenciáról. Tárcarovatunk: Kedd: Strelisky József: Akinek árnyék volt a szive. Szerda: Csermely Gyula: A csékési boriupör. Merényi Gyula: Csók. (Ve*rs.) Péntek: Falu Tamás: Cimer. (Vers.) Segesdy László: A halott pénze. Szombat: Schopflin Aladár: Hajnali harang- szó. (Mécs László verseskönyvéről.) Vasárnap: Ül védi László: A testvéreknek. (Vers.) Molnátr .Jenő: Egy hölgy, egy ur. Szonett Aphroditéhoz A pázsit selymes távén írok neked halódó, csöndes esti árnyban, mikor a lélek sir a fákban.. . c hiis italt talán ajkadhoz veszed. A tömjéniüstöm talán átnyalábol, e legdrágább illatokkal telt: mit tavasszal gyémántkésem szelt a nárciszbokrok bóditó aljából... S te jössz és végiglépdelsz arcom szőnyegén, ioszlik a zaj, a hold vigyázban áll szegény s gitárok zengnek nászlndulót... Most ünnepük a szépet, ünnepük a jót. Egy titkos kéz remegön virágokat önt és... és rólad álmodik a csönd... Urr Ida. A majom — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Zsoldos László. Querta Domokos afelé tcmgü-leugő segéd- színész volt és kis családjával együtt bizony örökös küzdelmek közt éldegélt. Hasonlított valami boxbajriokhoz, alkinek folyton az Élettel van viadala az arénán és ez a boxmatador egyebet sem tesz, mint örökkön örökikó pofozza. Mert az élet százféle mesterséget is íiz egyszerre: egyik embert pofozza, másikat megnyuzza, a harmadikat meg rabszolga- módm legyezheti. Szegény Qnertáné eleget tépelödött ezen a fonákságon; különösen olyankor, amikor Domokos mester elitta az á contót a koros- mában, két kis gyermekük pedig, Sári és Doimi, nem ok nélkül keveslette otthon a kenyeret. Szerencs éré a segédszinész nem gyakran itta el az ő keresetét vagy előlegjelt, mert a „művész ur“-ért többnyire a mecénásai fizették a kocsmaszámlát, lévén a sápadt kis Sári meg Doani apja nagyon vidám asztal- társ és jó előadó, akiinek mókái mindig megérték azt a liter bort, amit poharazás közben magába töltögetett. Ki, vagy mii vagy te, borital, hogy bef őrködvén az agyvelőkbe, maskarákká változtatsz embereket s megvaditocl a bárányt? Mint valami forrongó, lázadó tömeg rohansz végig az agy-város tekervényes utain, a békés gondolat-polgárok riadtan bújnak el előled a házaikba, a vagyonukat,' portékájukat féltő [ízletesek ijedten húzzák le jött'öd zajára a redőnyt, te pedig a forradalmi terror mámorában kiszabadítod tömlöcükből az ész börtönlakóit és gonosztevőit, szabadjára ereszted az őrültöket, leborulva a saját torzfigurád bálványa előtt? Valóban, a szeszes üveg az a mesebeli palac, melyből füstölögve tör elő az elátkozott Szellem. És a kocsmáros, amikor boroskor dóit nézi, csakugyan el dicsekedhetnék vele, hogy: ioné, itt őrzik eldugaszolva az emlékeket, vágyakat és ösztönöket, jókedvet és szomorúságot, valamint egész csomó furcsa állatot: majanot, szajkót, csacsit, ökröt, dühös ebet és vérszomjas vadakat. Querta Domokos egy szűkös nap estéjén jó liirrel jött haza a maga rendes vörös teri- tókje mellől. Már a küszöbön széles mosolyra húzta a száját, ahogy beköszöntött: — No, Mariskám, ezentúl lesz pénz, minit a köles, Moziszinész leszek. — És otthagyod a színházat? — szólt közbe aggodalmasan a feleség. Domokos legyintett. — Azt nemi — s miután gyöngéden megölelte, megcsókolta a sápadt asszonyt és két kiis gyéreikét, elégülten húzta ki kabátja zsebéből a papírba csomagolt hideg fölvágottat, aminek láttára legott földerültenek a szegényes szobáiban az ábrázatok. — Ezt az előlegből hoztam, amit a filmrendező adott kölcsön. Nesze fiam és itt van még ez a bankó. S büszkén nyomda le az asztalra a betakargatott maradék-kenyér mellé a papirbamikét. — Holnap már játszom is. Asztalhoz ülvén, elmondta, hol, hogy*, melyik filmgyárnak és micsoda darabban lesz szerepe. — És mit jászik, apukám? — nézett rá a nyolcéves Sári, boldogan majszolva az uijjai közt pirosló szelet párisit. — A majmot, — válaszolta komolyan a segédszinész. A hatesztendős Domi majd kiejtette szájából a darabka vadászihust. — A majmot? — és apró tenyerével rácsapott az asztal fájára, merthogy abrosz nélkül ültek vacsoránál Sári egyszerre nyelte le a harapás párisit és csak aztán adott hangot az ámulatának : — Nahát! Az asszony nyugtalanul nézegette az urát. — Az a rendező kissé szemtelen, tudod, — szólalt meg végre sértődötten. — Hisz* teneked egészen rendes képed van, Domokos! Hát micsoda gondolat... A segédszinész nevetett: — Gsacsikám! Hát a majoimnaszk jön az egész fejemre! Persze! Csak éppen a szememnél lesz nyílás, meg az orrom alatt, no meg a számon. De az arcomból nem fog látszani semmisein, hallatra, mégis csak az asszony a leghfibb pártfogója az urának, liaihaha. — S áthajolván az asztalon, megcsípte a felesége soványkás állát. — Hanem az alakítás, az az enyém lesz, —- fűzte a szavához önérzetesen. — Tudom Istenem, hogy az egész világ a száját fogja tátani, ha majd megjelenek a vásznon a „Dzsungel banditái“-ban. És a hasukat fogják fogni nevettükben, arra esküszöm! Mert a majombőrben én leszek benne és ezzel, azt hiszem, megmondtam mindent. És hátra vetvén magát a konyhaszéken, bodrozó füstöt fújt a cigarettájából. A kislány, akinek sehogy sem fért a fejébe az a tiszteletlenség, hogy. az ő édesapjából majom lesz, félénken jegyezte meg, hogy: — Jaj, beül nagyszerű lesz, apukám. Ugy-e, majdj mink is megnézhetjük a mozit? ... Másnap megkezdődtek a fölvételek és Domokos mester föllépd dijai valamelyest jobb napokat szereztek a kis családnak. Aztán, amikor az utolsó méter is elkészült a filmből, két napra Querta Domökost hazafelé bandukoltákan későn este elgázolta a villamos. Holtan húzták ki a kerék alól... ... Szegény segédszinész már kint pihent a temetőben, amikor a falragaszokon megjelent a „Dzsungel banditái11. özvegy Qnertáné ingyen jegyet kért a mozistól s úgy ült ottan két kis árvájával a szorongó sokaság közt a nézőtéren a padiban, hogy még egyszer életben lássák a halottat. S nézték a majmot a vásznon, akinek csak a szemenyilása volt Querta Domokosé, s a majmot utánzó mozdulatokban szinte kidülledt szemmel kereste az asszony az urát, a két gyermek pedig az édesapját. A majomban azonban nem találtak semmit, ami az emberre emlékeztette volna őket, csak azt, hogy a film még élve mutatta nekik. Nem valami nagy szerep volt, de jó. Az volt a föjelenete. amikor a majom elragadja a bcretválkozó bandita elöl a szappanhabos tányért, meg a tükröt s a fa tetején boldogan összevissza keni magát a tükörben a szappanhabbal, amit aztán még boldogabban behabzsol. Ennél a jelenetnél az egész nézőtér harsogott a kacagástól. Csak éppen a majom özvegye meg két árvája bujt össze szorongva a harmadik helyen, az első padsorban. Hatásos jelenet.
