Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-10 / 180. (333.) szám
2 Péntek, augusztus 10nívójának torontóit teszik. Megtudnák azt, hogy a kereskedőket súlyosan megadóztatják, mert magyarnyelvű cégtáblákat is használnak, hogy magyar könyveket nem lehet behozni Romániába, hogy a magyar lapokat cenzúrával agyonnyomoritják. És még sok mindent megtudnának, amit igy nem fognak megtudni. A jelentés tehát el fog menni a népszövetséghez, Inmely, olvasva^ azt, csodálkozni fog, hogy miért panaszkodnak az erdélyi magyarok, amikor oly szabadon élnek. Bizony, jó dolguk van az erdélyi mi?> gyaroknak — a népszövetségi delegátusok jelentésében. Ezt mondják a román hivatalos tényezők. Ezeknek pedig hinni lehet, hiszen olyan szépen beszélnek és olyan vendégszere tőén fogadják a három urat: a franciát, a hollandust és a spanyolt. (k. j.) A soviniszta cseh sajtó Szent-Ivány nyiit leveléről Prága, augusztus 9. A Národni Listy, a cseh nemzeti demo- icratápárt laipja Szen-ívány nyílt leveléről a következőiket írja: — Cseh-Szlovákia irredenta elemei i!s belátják, hogy eddigi fellépésük nem vált be. Szent-lyány képviselő a Práigai Magyar Hírlapban nyrilt levelet intézett párthiveihez, amelyben annak a nézetének aid kifejezést, hogy szükséges a tényleges helyzettel számolni. Elítéli az irredentizmust, amely szerinte a szlovenszkói magyarságnak csak ártalmára van. Igaz ugyan, hogy SzenMvány a kormánynak azonnal benyújtja a számlát: a kudikőlcsönöík teljes dúson érését, a bolsevista betörés 'által okozott károk megtérítését stb. Szent-Ivány eme néhány sima szavát a cseh sajtó egy részében azonnal nagy értékléssel fogadták noha jobb lenne nem meglepődni, hanem kivárni, hogy milyen tettek követik a szavaikat. — A lévai gyűlésen éppen Szent-rvány foglalt feltűnően melegen állást az autonómia elérése iránti törekvés mellett. Rámutatott arra, hogy az autonómia melletti küzdelmet a magyarságnak támogatni kell és rámutatott egyszersmind a szlovák néppárttal való közös munka szükségességére. A magyarok azt hiszik, hogy a szlovák néppárt követelése értelmében megteremtendő autonómia a szlovákoknak a cse- hektől és Prágától való elfordulását eredményezné és hogy ebből a helyzetből a magyarok 'hasznot húznának. Pesten is ügy spekulálnak. Szerit-Ivány nyilatkozata mindenesetre választási szempontokkal is brr. A Venlkov, a miniszterelnök lapj ais bizalmatlansággal van Szent-IIvány nyiit levelével szemben. Hosszú frázisokat pulffogtat arról, hogy a magyar kisebbség edhlig passzív eien- állássai], sőt aktív szabotázzsal küzdött a csehszlovák állam ellen. Valószínűnek tartja, hogy a magyar poitika változására bizonyára haA kőasszony és a katona — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Szekula Jenő. (Utánnyomás tilos) Élt Zomborban egy dúsgazdag, de féleszű báró, aki miután sokat utazgatott francia földön és szerte a világban, ódon normán kastélyok mintájára egy kőből faragott asz- szonyt helyezett ki piactéri házának erkélyére. Ott álott a márvány-nő, messzire kihajolt testtel a magas könyöklőn, mintha csak szerelmes lovagjára várna, vagy busongana árván, a hold kábitóan sugárzó világosságában. Balga parasztok talán még eleven asz- szonynak is hitték, ha vásáros szekéren elvonultak a piac-tér fölött. Csakhogy látták, hogy a nő nem mozdulnia el sem nappal, sem éjjel, sem esőbe, hóba, zivatarba, télbe ott állana merengve és árván, akkor eszméltek arra, hogy talán mégis kőből lenne faragva. Végre megszokták ezt is, aminthogy beletörték magukat a báró sok más bolondságaiba is. A városiak már föl som tekintettek, ha a kastély ódon erkélye előtt elhaladtak; megszokottá vált és mindennapos a kőbaba, akárcsak a festett szentek az utak mentén. Az asszony ruhája világoskék volt, akárcsak bárányfelhőkből lenne a testére szőve. A haja szőke és bűvös csilUogásu, mintha tással volt Magyarország gazdasági válsága, melynek a cseh-szlovákiai magyar kisebbség szemtanúja volt.Cikkét a kővetkező szavakkal fejezi be: — Igen örülnénk, ha nem csak lojális magyar szavakat, hanem tetteket is látnánk. Anglia Holnap válaszol a francia jegyzékre London, augusztus 9. (Havas.) Hír szerint Curzon külügyminiszter a mai miniszter- tanácsban előterjeszti Franciaország legutolsó jegyzékére készített választ. Az esetben, ha a választ a többi miniszterek jóváhagyják, bo’nap átadják a jegyzéket Francia- országnak. Aisglia leleplezi a francia uolitikáí London, augusztus 8. (Reuter.) Az angol kormány igy folytatja ,a diplomáciai tárgyalások ismertetését: A francia kormány a szövetségesek közötti diplomáciai tárgyalások alkalmával visszautasította a jóvátétel végösszegének megállapítására és a német fizetőképesség határaira vonatkozó angol javaslatot s azt a kérdést intézte az angol kormányhoz, hogy a szövetségközötti adósságok kérdése abban a végleges pénzügyi szabályozásban benfoglaltatik-e, melyet Anglia egy szövetségközi konferencián remél elérni. A francia kormánynak magatartása teljes lebecsülését jelentette annak a helyzetnek, amelyben a szövetségközi adósságokat illetően maga Anglia is van, valamint azoknak a javaslatoknak, melyeket a Bonar Law-kormány januárban tett. Anglia az egyetlen a szövetségesek között, mely adósságait fizeti s azonkívül nagy munkanélküliséggel küzd. Polgárai nagyobb adókat fizetnek, mint a világ bármely más államának polgára. Ennek dacára Anglia januárban kijelentette, hogy hajlandó leszállítani jóvátételi és szövetségközi adósságbeli követeléseit megközelítőleg arra az összegre, melyet Amerika fog követelni tőle. E javaslatával Anglia megmutatta készségét, hogy lemondjon a háborúba hozott minden áldozatainak ellenszolgáltatásáról. A javaslatot Poinoaré miniszterelnök egyszrüen visz- szautasitóttá, abban a pillanatban, mikor elhatározta, hogy megszállja a Ruhrvidéket. Az angol kormány javaslata provizórikus volt és ,a kérdés végleges elintézését tette ■meg lelőfeltételül. Mivel a javaslatot elutasították, Baldwin miniszterelnök joggal kijelentette. hogy Angliának az a nézete, hogy ezután teljesen szabad kezet nyer a szövetségközi adósságok Fedezését illetően. Németország fizethet London, augusztus 9. (Havas.) Rylands, az angol ipari szövetség volt elnöke, Camb- ridgében tartott beszédében kijelentette, hogy Franciaországot kártalanítani kell, Anglia köteles ebben segítségére lenni. Németország — mondotta — ma könnyebben fizetheti meg a jóvátételeket, mint valaha. Cuno nagy politikai beszéde Anglia nem segiti Németországot — A passzív ellenállást folytatni kell — Rendezni fogják a pénzügyeket — A szociáldemokraták elégedetlenek a nyilatkozattal Berlin, augusztus S. A birodalmi gyűlés mai ülésén Cuno kancellár fölolvasta a kormánynyilatkozatot, mely a legsötétebb pesz- szimizmust tükrözi. A nyilatkozat külpolitikai részének komorságán egyetlen fénysugár sem hatol keresztül. Cuno leplezetlenül bejelenti, hogy az Angliában való reménykedés teljes csalódást hozott és az angol alsóházban megtartott vita Németországnak minden illúzióját eloszlatta afelől, hogy rulir- vidéki küzdelmében Anglia támogatni fogja. Németország teljesen magára van utalva. A passziv ellenállásnak garanciák nélküli föladásáról szó sem lehet, mert a kapituláció csak megpecsételné azt az ügyvédi furfang- gal megszerkesztett okmányt, amely valóra váltaná Franciaország mindama követelését, melyeknek a versaillesi béke óta még nem sikerült érvényt szereznie és befejezné Németország szisztematikus megsemmisítésének a müvét. Ennek következtében Francia- országgal sem lehetséges semmi megegyezés. Minden ily irányú kísérlet meghiúsult, az erőszaknélküli passziv ellenállást tehát folytatni kell s a német népnek minden erővel össze kell iogniia. Cuno ezután a belpolitikai helyzetről és a kormány adójavaslatairól beszélt. A pénzügyek végleges rendezése csak akkor lehetséges, ha a külpolitikai helyzet tisztult és a jóvátételi kérdés elviselhető megoldást nyert. Ezt az egész világ belátta. Az átmeneti időre a kormány programja: 1. az értékálló belső kölcsön meg- i teremtése, 2. uj értékálló adók bevezetése, 3. intézkedések a közgazdaság fokozására. * A kormány elég erős ahhoz, hogy programaranyporral hintették volna be; még piros virágot is illesztett a tündér i ha fékbe a ravasz kőfaragó. A báró egy szép napon elköltözött a más- viliágra, hogy bűnös és ostoba dolgai fölött leszámoljon az alvilági bíróság előtt. A kastélyt a bálró öccse örökölte, alki azonban az angol király udvarában, élt, gazdag és előkelő világfi volt, kinek képét a lapok is közölték s semmi kedve sem volt arra, hogy London fényét a sáros zombod utcákkal cserélje fel. A kastély tehát ott állott árván, lakatlanul, az ablakait hálóval vonta be a pók; egy vén, kilencven esztendős kulcsáraié gondozta, aki azonban ritkán takarított benne, csak a pünkösdi ünnepek előtt vagy virágvasárnapon. A kőasszony testét befutotta a por, majd tisztára mosta az eisö; a nyakán, márványválla fölött, fészket rakott a fecske. De azért csak állott, meg nem roskadiva, szilárdan, az ódon kapuíbejátat fölött, mintha csak a megmentő szabaditót várná. Ekkor történt, hogy egy féliábu katona vetődött el Zomborba. A melle ki volt virágozva érdemrendekkel, erszénye tömve csillogó aranyakkal. Vén napjait itt akarta eltölteni ebben a csendes, nyugodt városban, miután lábát golyó kaszálta el, valahol az ezüst virágos tó partja mellett. Mert szülőhazája volt ez, a város, bár már senki sem ismerte, kora ifjúságában elkerült innen; minden rokona vagy atyafisága kihalt már e tájról. — De ha jő volt ez a város, hogy megszülessek benne, arra is jó lesz, hogy eltemessen. Poraimat őrizze az ismerős temető. így a katona is megtelepedett. Reggeltől estig ki sem mozdult a házból; aludt, lustálkodott vagy aranygombjait fémyesgette, de alkonyaikor megindult a népes utcák felé, hogy ismerős kocsmát keressen. Csizmája fényesre volt kifényesítve. Talán reggeltől estig azt tisztogatta, kefélte. Falába nagyokat koppant a kövön. Ment vidáman fütyörészgetve. Zsebében megcsörgette az aranyakat. Hadd hallja mindenki, hogy ur vonul át erre. Az ódon kastély előtt elvonulva megpillantotta az erkélyen kihajoló asszonyt. — Milyen érdekes hölgy, — dünnyögte a katona — vájjon kiért epeszti magát szegény? De betért a korcsmába. Leitta magát a sárga földig és kiméült a fejéből a márvá.ny- hölgy. Nem osoda. Elég szeretője volt már életében. Azokra is alig tud visszaemlékezni. És sok gondot szereztek neki. Ám hogy hazafelé botorkált a magányos utón, a márványbaba még mindig ott állott elmerengve. — Milyen külőmöis! — kiáltott fel a katona. — Talán gavallérját várja? Éjjel nem tudott aludni. A busongó hölgyre gondolt szüntelenül. Másnap valamennyi érmét ktözte a kabátjára. Lássa az a nő, hogy nem hitvány obsitossal van dolga, hanem hős vitéz halad el kapuja előtt. — Hátha megint kmt lesz az erkélyen? — elmélkedett. Csakugyan. A hölgy megint kint állott a könyöklőn. S fél szemével mintha loppal a büszkén elvonuló katona után tekintett volna. — Talán észrevett? — gondolta ez. — Fölkeltettem volna érdeklődését. Aznap még többet ivott. Egészen leré- szegedett. S diszkréten érdeklődni kezdett az ódon ház lakói után. A korcsmáros elmagyarázta neki, hogy a kastély egy báróé volt, aki azonban már átköltözött mennyei palotájába. A katona süket volt a fél fülére. Hallását el tompította az örökös ágyúzás. Nehezen értette meg a dolgot. — Akkor talán özvegy az a nő. Holt ura után búslakodik. Talán katona volt a ját végrehajtsa. — A kancellár nyilatkozatát a jobboldal viharos tetszéssel, a baloldal ellentmondással és visszautasítással fogadta. A birodalmi gyűlés végeztével a pártok, igy a szociáldemokrata párt is, ülést tartottak. A párt nagyon elégedetlen a kormány- nyilatkozattal. A Párt nevében a holnapi ülésen Müller képviselő fog ennek az elégedetlenségnek hangot adni, anélkül azonban, hogy lemondásra szólítaná föl a kormányt. A kormány bevallotta, hogy Anglia felé való külpolitikai orientálódása teljes fiaskóval végződött. Vita Cuno beszéde fölött Berlin, augusztus 9. (Berlini szerkesztőségünk telefonijelentése.) A birodalmi gyűlés mai ülése délután két órakor kezdődött. A gyűlésen az egyes pártvezérek állást foglalnak Cuno tegnapi beszédével szemben. Elsőnek Müller-Eranken szociáldemokrata pártvezér beszélt, majd a centrum nevében Marx, a német nemzetiek nevében Hergt és a német néppárt nevében Stresemann szólalt föl. A felszólalók mind körvonalozták pártjuk állásfoglalását s a kritikájukat a rendkívül súlyos helyzethez szabták. A német sajtó helyesli Cuno beszédének külpolitikai részét Berlin, augusztus 9. Cuno tegnapi beszédének külpolitikai részét egyetlen német lap sem kifogásolja, csupán a Rote Fahne. A Lokalanzeiger kiemeli, hogy az expozé külpolitikai része az egész birodalmi gyűlés tetszésével fog találkozni. A B. P. hangsúlyozza, hogy a kancellár a külpolitikai fejleményekből két fontos megállapítást vont le: azt, hogy Németország teljesen magára van utalva, másrészt, hogy Németországban senki sem gondol kapitulációra. A B. T. igy ir: A birodalmi kancellár kijelentette, hogy egyetlen német kormány sem lesz hajlandó a passziv ellenállást kegyelemre feladni; Londonnak legalább ezt meg kellene értenie. A V. Z. örömmel üdvözli a kormánynak azt a szándékát, hogy naigy aktivitást fog kezdeni. Ha erre az aktivitásra a jelen pillanatban még külpolitikai tekintetben nem érkezett el az idő, addig belpolitikai és gazdasági téren annál inkább szükség van rá. mert az itt elért eredmények Németország külpolitikai helyzetét lényege se ti befolyásolják. Páris, augusztus 9. (Saját tudósítónktól.) A ma reggeli párisi lapok élénken kommentálják Cuno beszédét. A Maiin kijelenti, hogy Cuno tegnap ugyanazt mondotta, mint Ludendorff 1918 augusztusában. Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jindrisska 6. szám 1038 báró is. És elesett ifjan, golyóval a szivében valamely távoli csatamezőn. Bizonyosan igy volt. Hiszen az asszony is fiatal még egészen. Nem lehet, hogy az ura vén ember lett volna. Egy vén javasasszony formájú némber ténfergett az ivószobában. Nyakán két zörgő ezüst tallér. A katona magához intette .a boszorkányt. — Itt van egy arany, — mondotta a katona kevélyen. — Vigyen holnap harminc rózsát a báró asszonyának. A javasasszony látta, hogy a katona részeg. De a pénzt elvette mégis. Úgyis elvesztené, vagy elszórná valahol. A harminc rózsát is elszállította hűségesen. A vén kul- csárné a fejét rázogatta: — Hát olyan bolond is akad, aki ennek a kőszívűnek virágot is küld. Ám jó, ő átadja szívesen. A márványasszony másnap friss rózsákkal az ölében mosolygott le az utca járókelőire. Úgy látszik, tetszett neki a küldemény. — Hát elfogadta a rózsát? — mormogta a katona, hogy este az ódon ház előtt elballagott. — Még ki is tűzi, hogy mindenki lássa. Milyen győzelem. Ám diszkréten ment el az asszony előtt mégis. Vissza sem fordult. Bár a hölgy fehér kendőjével integetett utána. A katona tisztán látta, hogy integet. Megint ivott kora virradatig. A javas- asszony is előkerült. rÁ katona ujabb megbízást adott neki: — Holnap ötven rózsát fog vinni neki. A vén nő mosolygott. S olyasféléket mondott, hogy nem érdemes. Az a nő kőből van. Nem lehet meghódítani. Még egy hős katonának sem. A süket vitéz a fejét rázogatta. — Nem lehet kőből a szive, ha elfogadta a virágot. Tárcarovatunk: Sipos Iván: Szobor című s mai és holnapi közlésre hirdetett tárcáját nem közölhetjük, mert noha azt az Író mint eredeti tárcát adta el nekünk, a tárca a pozsonyi „Híradó" tegnapi számában megjelent. Szombat: F é j a Géza: Néhai magyajrok, (Vers.) Semetkay Károly: Ady: Az utolsó hajók. Vasárnap: Utrr Ida: Szonett Aphroditéhoz. (Vers.) Mécs László: A hold kacagott. (Vers.) Zsoldos László: A majom.
