Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-09 / 179. (332.) szám

f ___________________________. 9teimMm£7faMP__________________________________________________________s_ játsza. Els ősorban a motortól függ a repülő­gép teljesítménye, továbbá a képzett pilótától és mechanikustól, kiknek kiképzésére kell el­sősorban gondot fordítani. Az angol léghajó- zásiigyi minisztérium ily elvek figyelembevé­telével építette meg az angol légi f'oí'íák alapépítményeit és elérkezett az előkészítés­be:: ahhoz ú. stádiumhoz, amikor a légi fegy­verkezés efíekínálásához mindene megvan, csupán maga a flotta nem, mélyet azonban bármikor pár hét alatt a legK&á’etesébb mo­dellek szerint fölépíthet és kiképzett legény­séggel láthat el. Az angol légi haderőik alap- építménye oly hatalmas, hogy az egész föld- gömiböt uralja s már most több mhit százezer tonna hordiképesség-ii. Az angol légi flotta ren­delkezik a legjobb motorokkal és a legjobb mechanikusokkal. — Akár arról van szó, — mondotta Sir Sámuel Hoare angol léghajózásügyi miniszter — hogy repülőgépjeink egy hajó födélzetérc leszálljanak, vagy légi támadásokat vigyenek végbe, avagy a leghosszabb távolságokat re­püljék be a legnagyobb szállítmányokkal, Anglia mindig több etappai vezet a többi nagyhatalom előtt. — Számos iskola dolgozik a léghajózásügyi minisztérium programjának megvalósításán. A Royal Air Force tiszti­karát külön iskolában Royal Air Force Cadet College-ben képezik ki. Csak egy szónak kell elhangzani, hogy a világ legnagyobb és leg­tökéletesebb légi flottá j a máról-holnapra fel­emelkedjen a levegőbe Hogy'ez megtörténjen, elég, hogy ha az angol kormány kijelenti a par­lamentben, hogy „a haza veszélyben * van, mert a légiik)ttámik kisebb, mint a rivális ha­talmaké". Fz a szó elhangzott nemrégen az angol parlamentben és pár hét múlva azt fogjuk látni, hogy Anglia Iégíflottáia a leg­erősebb a világon. EregjiaSgBfelp Egyenetlenség az angol kormányban London, augusztus 8. (Saját tudósítónk­tól.) A márka újabb zuhanása erősen foglal­koztatja a londoni közgazdasági köröket. A Times úgy tudja Franciaországból szóló tu­dósításában, hogy Németországnak azt a ta­nácsot adták, hogy forduljon a külföldhöz és Jelentse ki, hogy hajlandó a nemzetközi pénz­ügyi ellenőrzést bécsi mintára vállalni. A mai kormánytanácskozást holnapra halasz­tották el, hogy Baldwinnak alkalma legyen a kormányon belül mutatkozó rendkívül nagy véleménykülönbségeket kiegyenlíteni. A Daily Telegraph szerint a kormányban két irányzat küzd. Az együk közeledni akar a francia politikához, a másik, — amely Uald- winnal tart — Anglia méltóságával nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy továbbra is fedezze Franciaországot. Ez a csoport azonban nem bir önálló jóvátétel! politikával, közeledni kezd ahhoz a fölfogáshoz, hogy az angol kormány vonuljon vissza politikailag és gazdaságilag Európától. Mindkét csoport megegyezik abban, hogy Németország érde­kében nem hajlandó cselekedni. Az a hir, hogy Belgium közvetíteni hajlandó Anglia és Franciaország között, nem nagy jelentőségű, mert Brüsszellel szemben, kétszínű politi­kája miatt, rendkívül bizalmatlanok. Anglia, ha közeledni akar Franciaországhoz, meg­találhatja a franciabarát angol politikusok utján a közvetlen utat. Az angol nép el fog idegenülni Európától London, augusztus 8. Baldwin tegnap este érkezett Londonba, ma tanácskozott Curzonnal és a többi miniszterekkel. A for­mális kabinetülés csak holnap lesz. A Times szerint holnap megtárgyalják a francia és belga jegyzékre adandó választ. Még ia fran­ciabarát politikusok is kifejezést adnak ama nézetüknek, hogy Poincarénak világosan nyilatkoznia kellene arról, miért tekinti a francia kormány közömbösen azt az adott lehetőséget, hogy Németország vagy el- sülyed egy káoszban vagy szétesik. Az an­gol. kormány hajlandónak mutatkozott Né­metországot a passzív ellenállás hiábavaló­ságára figyelmeztetni s csak az a kívánsága volt, .hogy a megszálló hatalmak nyújtsák pozitív reményét annak, hogy a megszállás­ban érezhető változást idéznek elő. Ez a lépés, sajnos, Párisban nem talált kedvező fogadtatásra. Hogy Poincaré miért viselke­dik igy, annak okait élénken találgatják a lapok és emlékeztetnek Baldwinnak ama legutóbbi kijelentésére, hogy ha az angol nép meg fog győződni arról, hogy Európa sebeit a gyógyítás helyett szándékosan nyitva hagyják, akkor az angol nép szive, el fog idegenülni ama népektől, akik az ellen­tétes álláspontot foglalják el. Ellopott diplomáciai akták Belgrád, augusztus 8. (Saját tuidósitónk- tól.) A Politika jelenti Süsükből, hogy a kül­ügyminisztériumban mindazokat az aktákat, melyek Síorza és Trumbics tárgyalásainak anyagát alkották s a fiumei kérdésre vonat­koztak, ellopták. A külügyminisztérium cá­folja ezt a hirt. Angliának lesz a világ legnagyobb légiflottája „A haza veszélyben van ...“ A Prágai Magyar Hírlap londoni tudósítójától London, augusztus 8. (Repülöpostával érkezett.) A légi fegyver­kezés kérdése élénken foglalkoztatja az angol közvéleményt, mely teljesen osztja Saüsbury lordnak a felsőházban elhangzott ama vélemé­nyét, hogy Angliának éppen úgy szüksége van a légi uralomra, mint a tengerek uralmára. Ha figyelemmel kísérjük Anglia légi poli­tikájának gondosan leplezett etapjait, akkor azt látjuk, hogy az 500,000 font megszavazása repülőgépek építésére nem ötletszerű mozza­nat, hanem egy vaskövetkezetességgel vég­rehajtott, nagykoncepcióju léghajózásügyi po­litika konklúziója. Anglia e politikájának első jelenős lépése a léghajózásügyi minisztérium felállítása volt, mely nagyon jól tudta, hogy ma még nem sikerült megszerkeszteni a töké­letes repülőgépet, ha tehát a légi fegyverke­zésben lépést akarna tartani Anglia, akkor majdnem minden éven újjá kéne építenie, légi flottáját a tökéletesítettmodellek-utón. Ennél sokkal észszerűbb, ha a fősirlyt egyelőre csak a legtökéletesebb típus megszerkesztésére, repülőterek és légi flottabázisok építésére, a legtökéletesebb motorok, kezelő- és pilótasze­mélyzet kiképzésére helyezik. A légii láttánál ‘a legfontosabb szerepet az anyag kérdése Páris, augusztus eleje. Győzelmes háborúnak kétféle követ­kezménye lehet. A győző vagy végérvényes­nek tekinti a sikert, vagy csak az elérendő cél egy lépcsőfokának! Hz utóbbi a mai Fran­ciaország esete. A győzelem első módja 'terítettséget és megállást jelenít. A siker maximális, azaz .be­látható időn belül nem kell számottevő kül­ső ellenségtől tartani. Ez az állapot magában rejti a degenerálódástt, mert megszünteti a veszedelmet és a versengést, minden óvatos és helyes politika ü zésének kritériumát. Meg­szünteti a belső egységet, mely nem egyéb, mint a veszedelem által de fce rmi n ál tok ohé z ió, Megszünteti az ambíciót, mely nem egyéb mint a versengésiből szült érvényesülniaka- rás. A biztonság tudata lazítja az óvatossá­got, a jólét pompába, művészetbe csalja a volt katonát, a siker hiúvá tesz s az energia edzés hijján lassankint eltűnik. Athén esete ez Spártával szemben, Róma esete az impe- rátorok alatt: az évszázados lemorzsolódás, vagy a XVT. és XVII. század Spanyol.orszá- gának esete, mely a meghódítóé gazdag Amerika jólétéből élt, nem volt ráutalva sa­ját erejének ébrentartására és tönkrement. A második győzelem-interpretálás épp ellenkező következményekkel jár. A győze­lem nem tekintödik végérvényesnek, azaz egy eljövendő újabb erőpróba tudata biztos A győzőnek minden igyekezete, hogy a győ­zelemből Anteusként uj erőt szívjon. Az első csoportot elvakitja a biztonság, a dicsőség és a mámor, a második csak óvatos lesz, módot tanul és ösztönzést kap a győzelemből. A siker iskola. A szenvedés edzés. Program: az elért előnyök célszerű fölhasználása a nemzet megerősödésének érdekében. A tör­ténelemben szereplő kisebb nemzetek nagy­ságának titka ez: mig a nagy nemzet hatal­masságát biztonságnak veszi s minden győ­zelmét végérvényesnek, addig a kisebb nem­zet tudja, amint alábbhagy, tönkremegy s a kivívott győzelem nem válik befejezéssé szá­mára. csak elért bázissá, melyre épjteni lehet Németország esete 1871 után. Katonailag ta­nulni a háborúban, a győzelem tudatából ambíciót faragni, a pozitív nyereményekből szellemi és anyagi fölszerelést kovácsolni, a háborúban ''különösen a hosszúban) szüksé­ges spártai éVtmódot megőrizni és terjesz­teni, ez a. cél. Az egész helyzetet úgy tüntetni föl, mint egy szerencsésen megkezdett vál­lalkozást, mely még messze van a befejezés­től és tönkremegy, ha nem kezelik óvatosan. A mai F^ r naors.zág eset.’ ez az eset s egész visekedés;: ennek az esetnek pszi­chológiájából magyarázható.. Egyetlen ember sincs Franciaországban, aki ne volna meggyőződve egy közeli há­ború jöveteléről. Egyedül talán Fo.ch marsall és pártja, főleg az aktív katonaság az, mely nem hisz benne és Franciaország végérvé­nyes győzelmét már biztosítottnak latja, Ka­tona: előítéleteken alapszik ez'a hiedelem: i Németország, mai szerencséden helyzete s e helyzetben való szisztematikus megtartása lehetetlenné teszi a hadi készülődést. Kato­nai szaktekintélyek szerint pedig a háború függ bizonyos számú ágyútól, muníciótól, gyakorlottságtól satöbbi, amíg ez nincs, ad­dig nincs háború s ha igyekszünk Németor­szágot ebben a készületlenségbeii tartani, biztosítva vagyunk. Ámde a laikus nép. mely ösztötiszcriien gondolkodik, hisz valami irra­cionális „elatí'-ban. mely néhány Két alatt hadsereget forraszt Poroszországból'. Hisz, fantasztikusan hisz a német gyűlöletben s teuton erdőket lát Páris felé indulni. Az ered­mény az, hogy a civil még jobban készül a háborúra, mint a katona. A tanárság szent kötelességének tartja az ifjúságot edzésben a jövő háborúra előkészíteni. Könyvek egész garmada jelenik meg, mely mind a jövő út­jairól beszél. Olvastam Raymond Recouly könyvét, mely a Rajna megerősítéséről és a 'hídfők megtartásáról értekezik, olvastam Pierreíen hazafias aggodalommal irt könyvét a francia hadászat tökéletlenségéről, (ezt a munkát: „Plutarque a menti" 200.000 pél­dányban kapkodták szét hónapok alatt, hol­ott többnyire, szakkérdésekről, taktikáról, stratégiáról beszél. De kit ne érdekelne ma a taktika Franciaországban!) olvastam Gené- ral Mangin hivatalos kijelentéseit az u. n. „anmée de couverture“-ről, melynek hivatása a háború első pillanatában betörni Németor­szágba, hogy a hadszínteret ott rögzítse s a lövészárokpokol az ellenség földjét túrja szét, ne a hazáét. Ezt a „repülőhadsereget" a par­lament már megszavazta. Egy folyóirat egyetlen száma sincs, mely ne hozna cikket a háborúra nevelésről, vagy ne utalna a né­metek íkiol thatatlan gyűlöletére, mely tij föl­készülést kíván. A világháború íélslkervolt, melynek eredménye elvé'sz, ha illúziókba ringatód- zunk. Erőt meríteni a győzelemből, ez a jel­szó. Érdekes megfigyelni, mennyire önkriti­kusokká váltak a franciák, ezek a hajdani „Mageurök". S az önismeret, félsiker. Szinte tányéron (hordozzák és mindenki szemébe bökik hibáikat. A depopuláció, a gal könnyel­műség, satöbbi, állandóan vitatott kérdések. Néha már túloznak. De a nemzeti reszurrekció érdekében szükséges ez és tanuljunk a booheoktol! Egészen őszintén szólva ez volt ia;z én nagy csalódásom Párisban. Rákosi Vik­tor és Ady Endre Párisiimádásán nevelkedve valami egészen más, végtelen finom és ru­ganyos, illuminált, szubtilis kultúrát véltem itt találni, egy kis fáradtságot, egy kis nem­törődömséget, hahotát és kedves lazaságot — s találtam egy minden izében munkára éhes, szorgalmas, szigorú és rendszerető, há­borús készültségben élő elporoszosodotí fő­várost. Nálunk otthon legendák vaunak elter­jedve Franciaországról. Dekadens ország degenerált nép, mondják kézlegyintéssel — mai hatalma csak a régi fénycsóvának utolsó föllobanása. amely után annál biztosabban jön a sötétség, a vég. Legendáktól tömötten mentem én is Parisba s amit láttam, rövide­sen megváltoztatta nézetemet. Először is Páris, Se nem jobb, se nem rosszabb, mint Európa bármely nagyvárosa. Sőt. amit az ember Berlinben tapasztal és Berlinről hall. ■az sokban fölülmúlja Páris hivatalos . rom­lottságát". Vagy Prága, vagy Budapest, vagy Becs. mindenütt ugyanazok a típusai a zü- löttségnek, ugyanaz az éjszaka, ugyanazok a barnevek és mobtömegek. Ami ezelőtt a jám­bor középeurópai előtt degeneráltságnak lát­szott: a rabéi aisi könnyedség és könnyelmű­ség, melyet mi a merev német iskola nevelt­jei mindig kötelességünknek tartottunk el­itélni. az ma itt is diszkreditált. titkolt és minden erővel elnyomott. Ami tényleges de­kadenciát ezelőtt Franciaországban találhat­tunk, az maradványa volt XIV. Lajosnak és a rokokónak. A XVII. és XVIII. századok szellemi és anyagi sikerei azzal a végérvényes győ­zelem-tudattal töltötték el a francia népet melyet cikkem elején először vázoltam. Franciaország akkor Európa első birodalma volt, hatalma megingathtatlannak látszott, hisz lakossága Európa népeinek majdnem egy harmadát tette ki. (1770-ben 29,000.000! Ugyanakkor Magyarországnak 3 és fél mil­lió, Németországnak 16 millió!) Következmé­nye telítettség és megállás minden vonalon virtuóz civilizáció, biztonság és fölény, pompa, erőfogyás, energiaeltanulás, lassú gyöngülés. De a többi Európa nem volt te­lített és fejlődött, úgy hogy csakhamar fölül­múlta Franciaországot tömegben, energiában s főleg célkitűzésben. Jött Sedan és végleg megtört a francia álom. Fölébredt a gloire- tudatból és régi dicsőségét csak úgy tudta megőrizni, hogy aktív cs reális célok helyett tulíinomult kultúráját fitogtatta. íme az, ami degenerált volt: a rokokó diadalmas Francia- országnak maradványa. De a tizenkilencedik század folyamán nagy helycsere történt: Iassan-lassan letűn­tek a régiek, kialudtak a Napkiráiy gyújtotta bolygók és uj alakok szivárogtak elő. Mert nem egész Franciaország volt a régi dicső­ség fullajtárja. A paraszt, az örök paraszt. Franciaországban is érintetlen, épp úgy­mint másutt s talán még jobban éppen a nagy feudalizmus, az örök sakkbantartás kö­vetkeztében. Csak most, amikor a régi em­berfaj kiveszésnek indult, támadt elő a ro­busztus breton és normandiai mezők fia s ki­játszotta minden őserejét. Lassan-lassan át­vette a vezetést ez az uj elem. A monarchia, a régi Franciaország pár excellcnce arculata megszűnt, urak és papok csak az esprit bi­rodalmában éltek tovább s a kisemberek kezdtek vezetni. Eleget kesereg ezen az Action Francaise, a royalisták lapja. Poinca­ré, Millerand, Clemenceau. Focli. Briand p tr- veniik. A napóleoni demokrácia-imperializ­mus keverékörökösei. Csak képüket kel! nézni. Hol van a hagyományos francia finomság és elegancia! Genovai tudósítások jutnak eszembe a konferencia idejéből. A legkevésbé elegánsak a francia delegátusok voltak. Valami olcsó, kisvárosi, külvárosi módon öltözködtek: jól vasalt, vadonatúj ru­ha volt rajtuk, de Ízléstelen tucatáru, drót- öltözet, szinte látni lehetett: ezek a ruhák készen vannak véve. íme, az uj emberek egyenruhája! Jött a háború és a győzelem. Kimondha­tatlan hordereje volt ennek a 'győzelemnek erre az uj Franciaországra nézve. Bekövet­kezett a cikk elején vázolt győzeieminter- pretáció második esete: egy nép. mely friss hajtásokkal próbálkozott s a relatív gyönge- ségből uj nagyságra törekedett a tradíciók nyomán, megkapta azt a bázist, melyre épí­teni lehetett. A reszurrekció történetében kész volt az első, a legfontosabb láncszem. A képesség be volt bizonyítva, az uj uralom legalizálva, az öntudat, az ambíció megadva. Már nem a régi Franciaország állt a győze­lemnél, mely magától értetődőnek veit min­den sikert, hanem az uj, a friss és a kétség­ben, a bizonytalanságban, a mega’ázíaíár- ban, a vég leheletében négy évig edzett, A közelmúlt balszerencsék közt megszűnt ro­kokó-francia győzeleminterpretálások 'he­lyébe egy lendületeket hozó. mert nehezen kivívott győzelem került. Ezt a sikert nem lehetett úgy tekinteni, mint a hajdani koii- kurrencia nélküli Franciaország könnyű si­kereit, mert egyenrangú és föltámadásra, bosszúra képes ellenfelek harcából keletke­zett. Nem sorozható tehát a dekadenciát ho­zó győzelmek sorába, hanem csakis a friss erők. az újraéledt ambíciók sikerei közéi Ugyanaz az eset, mint Bismarck idejé­ben Németországban. A német-római csá­szárság véggyözelmébcn elpuhtilt cs eiálmo- sodűtt hatalmas germán nemzet a tizenhete­dik század óta lassan szétesett, egy balsikert a másik után könyvelt el s legföljebb kultu­rális dicsőségét élte a zenében és Weimar- ban. F széteső Germánra alatt azonban meg­született a másik, a fiatal, beállott a hely­csere s Moltke győzelmei után —- melyek­nek ugyanolyan szerepük volt Németország történetében, mint Franciaország történeté­ben a mostani — az uj Németország legati- zálódott s a győzelmekből merített erővel és még nagyobb erőpróbák tudatában és uj vá­gyak birtokában hihetetlen fejlődésnek in­dult. A következmény persze már nem tar­tozik ide. Valahogy a régi nemzetek feltámadását éljük. Németország Szedánnál, Franciaország a második mariiéi csatában támadt föl. A kö­vetkezmények egyformák: az előző tespe­désben sohasem hitt fellendülés. A bezáró győzelmek kora után jött a tcspedés. A tes- pedésben jött a balszerencse és a dekaden­cia. A dekadenciában lassan megtörtént az elhasznált részek kicserélése. Az uj kasztok átvették az uralmat. Az uj uralom meghozta az első gyümölcsöt, a győzelmet. Fz a győ­zelem nem lehet más, mint lendítő győzelem. A lendítő győzelem után ion a leszámo­lás a régi élettel. Jön a rostálás és a munka. Jön a még elintézendő nehéz és veszedelmes kötelességek tudata. Jön a készülődés az iga­zolt uj erőkkel a végérvényes győzelemre. Franciaország most a lendítő győzelemből a befejező győzelemig vezető utat kezdi élni. Hogy sikerülni fog-e. ki tudja, de tény. hogv aszerint rendezkedik be. Épp úgy. mint Né­metország 1870 után. Jön az imperializmus. Az igazi Franciaország Irta: Szvatkó Pál. í.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom