Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-08 / 178. (331.) szám
Szerda, augusztus 8. 2 Németország államcsőd előtt Prága, augusztus 7. (BerMni szerkesztőségünk távirati jelentése.) Julius utolsó harmadában (21-től 31-ig) a birodalom összes kiadásaiból, amelyek 8.3 billió márkát tettek ki, csak 470 milliárdot, vagyis 2.4 százalékot fedeztek a bevételek. A birodalmi függőadósság teljes összege az utolsó júliusi dekádban 57.8 billió márkára nőtt. Az egyre növekvő pénzszűke arra indította a Birodalmi Bankóit, hogy uj, nagy- összegii bank címletekéi; bocsásson ki. Eddig előkészítették a 10-, 20-, 50- és 100-milliós bankjegyek nyomatását, amelyeknek nagy- része már a legközelebbi napokban forgalomba kerül és hasonlóak az uj ötmilliós bankjegyekhez. A birodalmi pénzügyminisztérium elhatározta, hogy a szükségpénzek nyomatására vonatkozó tilalmat enyhíteni fogja, mert ezzel tehermentesíteni akarja a Birodalmi Bankot, A tegnap esti szabadforgalomban a dollár 2.3 millió márkát jegyzett, ami a márkának egy nap alatt száz százalékkal való elértéktelenedését jelenti. A „Vorwárts“ éles támadást intéz Havenstein, a Birodalmi Bank elnöke ellen és azt veti szemére, hogy az állami jegyintézet semmit sem tett a márka szerves alátámasztása érdekében. Sem dollár kincstári utalványokat nem vettek papirmárkáért, sem nem adtak ki más értékálló kölcsönt és végül szemére veti a Birodalmi Banknak, hogy nem siettette aiz adók behajtását. Cél nélkül és esztelenül megzavarták a devizapiacot, ami veszélyeztette az élelmiszerellátást és az ipari válságot fenyegetően közel hozta. Ezek Havenstein sikerei. Ezért jogos a kérdés: Meddig kell a dollárnak emelkednie, hogy Havenstein megbukjék? Az utolsó órában szabaddá tett devizakereskedelem nem enyhítette a berlini devizapiacot. Sőt, az első napja a szabad devizakereskedelemnek óriási csalódást hozott. A devizapiac helyzete annyira kritikussá vált, hogy már nem volt idő a megtévesztő legmagasabb árfolyamok rendszerének megszüntetésére, úgy, hogy a Birodalmi Bank Igénytelen volt széles ipari rétegek, vagy körök sürgetésére elejteni a devizarende- fetdf. ./»*Hogy mennyire jogosult volt a Birodalmi ■Bank ellenkezése, igazolják azok a példátlan jelenségek, amelyek a mai berlini devizapiacon mutatkoztak. A devizákban már rég szűkölködő behozatali importkereskedelem különösen az élelmiszeripar és a devizaéhes nehézipar már az első alkalmat fölhasználták arra, hogy mohón megtöltsék kiürült deviza- tárcáikat, bár kínálat alig volt Az uj aranykölcsön lehetősége, amely-, nek értékállósága még nem teljesen meghatározott, sem indította a magándevizabirto- kosokat arra, hogy devizájuktól megváljanak. Bankkörökben a márka újabb összeomlása nyomán olyan vélemények hallatszottak, hogy a külföldi fizetőeszközöknek a jelen pillanatban való közvetetlen szabaddá- tétele végzetes tapogatózási kísérlet, amelynek katasztrófára kell vezetnie, miután olyan sokáig elnyomták a devizafedezési szükségletet. A vezető berlini bankok el is határozták, hogy nem vesznek részt a szabad devizaforgalomban, hanem csak a hivatalos jegyzéshez tartják magukat és ezt Is csak azzal a korlátozással, hogy saját számlára nem bonyolítanak le devizaiizleteket, hanem csupán feleik megbízásából. Még a keleti devizákban sem vettek részt a nagybankok a sza- (badrorgalom üzletében. A bankok további ; magatartása egyelőre még nincs tisztázva és I így a bankok mai határozatát csak ideiglenes ! döntésnek lehet tekinteni. Objektív megfigyelés után meg kell ál- ! lapítani, hogy a devizaszükséglet kényszer- j utján való elnyomása okozta a mai deviza- ! piac nyílt vereségét, mivel a kormány különböző intézkedése, amely az aranyvaluía- számlázáshoz való átmenetet jelenti, nem tekinthető másnak, mint a papirmárka teljes elértékte'enedése beismerésének. Az óriási drágasági hullám, amely az utóbbi napokban végighömpölygött Németország árupiacán, szintén & kereskedelem és ipar széles rétegeinek a régi papirmárka- valutáitól való elfordulását jelenti és ez az elfordulás okozza egyúttal a mai értékpapír- piac rendkívüli hausszát is. Az utótőzsdén a német pénz árfolyama tovább romlott, úgy, hogy a dollár az esti órákban 1,950.000 márkáról 2,3 millió márkára emelkedett Dollárbankjegyeket az esti órákban egyáltalán nem lehetett kapni. A devizapiacon újból erősen redukálták a kiutalásokat, még pedig oly módon, hogy Prágát 20, Bécset 25, New Yorkot 8%-kai és a többi devizákat is csupán 5—8 százalékig utalták ki. Üres kirakatok lesznek Berlinben Berlin, augusztus 7. (Berlini szerkesztőségünk teíeíonielentése.) A drágaság és élelmiszerhiány ma annál inkább érezhető, mert a vidékről, különösen Keletporoszországból nem hoznak árut a piacra. Az árak óránként emelkednek. A közélelmezési minisztérium több sürgős interpelláció után élrendelte a télire tartalékolt vaj-, tojás- és burgonyakészletek árusítását. A kereskedők csütörtökön zárva tartják üzleteiket s péntektől kezdve üresen hagyják a kirakatokat, mert nem hajlandók ama rendeleteknek eleget tenni, hogy az árak a kirakatokban feltüntető ndok. A pozsonyi tisztviselők önálló lajstrommal vesznek részt a községi választásokon. A pozsonyi köztisztviselők a Lidové Noviny szerint önálló lajstrommal vesznek részt a községi választásokon. A köztisztviselők, akik úgy vélik, hogy érdekeiket nem képviselik eléggé a cseh pártok, 6—8 mandátumra számítanak. Echo Szent-ívány levelére Prága, augusztus 7. Tárcarovatunk: Csütörtök: Móra Ferenc: Amikor a földön... (Vers.) Kocsis László: Anjou Márk. II. Péntek: Sipos Iván: Szobor. I. Szomiba/t: Fej a Géza: Néhai magyarok. (Vers.) Sipos Iván: Szobor. II. Vasárnap: U|rr Ida: Szonett Aphroditéhoz. (Vers.) Mécs László: A hold kacagott. (Vers.) Zsoldos László: A majom. Anjou Mária — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Kocsis László. I. A lovasok élén Kanizsay Bálint uram íicánkolitatta vasderesét, a tisztelgés neki, a kíváncsiság Kende Kálmánnak szólt. Futótűz- mód terjedt a híre, hogy hozzák, hozzák, bilincsbe verve hozzák, az öreg budai utcákon szatócsok, szatócsé ék, dologke- rülő sihederek, szájtátó, csavargó, dolog tálán asszonynépek tömege kísérte végig; a királyi vár kapuján belül kiváncsi udvari népség, kukták, szolganépek bámulták meg összelán- colt (kezeit, bilincsbe vert lábát, nagyokat nevettek, ahogy bizonytalanul himbálódzott az ócska nyeregben, amit úgy látszik, az utolsó csetepatéból az ut sarából szedtek össze s adtak sztükségszerszámnak a nemes arabs paripára, amit a Kendék méneséből kiszakítottak találomra, hogy Budára vigye — talán az utolsó útjára vigye a letört főurat... Finom metszésű ajakát megvetően vonta félre a kíváncsiság láttán, hallgatva várta, cnig nyergéből a várudvarban kiemelték. A dánná nem bántotta, de elfordult a tömeg tekintete elől. — Én jobban neveltem a jobbágyaimat, 'Kanizsay imám. Megvárták türelmesen, míg 'bemutattam magamtól a foglyaimat. Kiegyenesedett, figyelmesen körülnézett a tolongok között, hitetlenkedve rázta meg a 'fejét. Keserű szóval fordult Kamzsay félé: — Kamzsay uram, hát az árulónkat még komédianézini se hoztátok el? — Ne bántsd, fiam, eljön az magától is. Nem keli azt hívni. Olyan az. Hogy eljön. Akkor sem hívta senki, mikor benneteket eladni jött. Magától jött. A léposőiház előtt meghullámzott a tömeg, élőre lendült, mint mikor követ dobnak a tóba vagy ember fut egy össze préselt tömeg közé. — Na, nem mondtam? Ott, a lépcsőház felől... Bar tál Barnabás nehezen áttörte magát a bámészkodók között, üdvözölte Kanizsay Bálintot, — fogadta is, nem is — aztán oda- plámtálta magát Kende Kálmán elébe. — Hát behoztak, Kálmánkám. Sötéten tekintett végig rajta, megvetéssel, az elveszett embereik utolsó kimutatott megvetésével. — Piszkos áruló. — Ugyan ne gyér ékeskedj. Fej- és jószágvesztés. Mi ez egy Kendének? Bagatell. Ne kapkodj öregem az oldaladhoz. Bilincs a lábadon. A kezeden is. A fejed se a tiéd, öreg fin. Hagy nézzek csak a szemedbe... Kanizsay közbelépett. — Hanta 1 Barnabás, ez nem komédiaház. — Kanizsay uram is mit védelmezi. Meg fog halni. Csak a szemét, asszonyokat bolon* Szent-ívány József nyilt levelének erőteljes visszhangja van a prágai sajtóban. A tegnapi Pondelnik mint a szlovenszkói magyarság aktív politikájának jelét fogadta a nyilt levelet s ugyanily értelmezésben ismertette azt a kormány szolgálatában álló Pra- ger Abendblatt. A ma reggeli Prager Presse első hírében ir a nyilt levélről. — Szent- ívány, aki annak idején lelkes hive volt a Lodgman irredentapolitikájának — Írja —, az első ellenzéki képviselőként tűnik föl, akinek van bátorsága ahhoz, hogy szerzett meggyőződését föntartás és szépítés nélkül megmondja választóinak. A lap szerint a nyilt levél nemcsak a belpolitikai viszonyok kritikája, de kritika az ellenzéki politika fölött is. — A bátor ellenzéki képviselő, aki ellenzéki álláspontját nem adta föl, kimondotta azt, amit ellenzéki bajtársai eddig csak rejtett formában mertek sejtetni. A Lidové Noviny, a cseh nemzeti demokraták brünni lapja, „Uj magyar program Szlovenszkón“ címmel bő kivonatban ismerteti a nyílt levél tartalmát és különösen kiemelendőnek tartja azt a részt, ahol Szent- ívány a következőket Írja: „De mi hisszük, hogy meg tudjuk érteni egymást még azokkal a komoly szlovák vezetőkkel is. akik ma a centralizmus vizein eveznek, hiszen rá is vagyunk kényszerítve, ezer esztendeje lakunk egymás mellett és ezután sem fogunk elköltözhetni a világ két végére.*1 A L. N. erősen hangsúlyozza továbbá, hogy a nyilt levél szerint a magyar politika alkotmányos alapon és a békeszerződésekben lefektetett bázisokon alapul. Kiemeli, hogy a szlovenszkói magyarságnak közömbös Magyarország államformája és Magyarország beliigye. Ezután kommentár nélkül fölsorolja a magyarságnak a nyilt levélben fölsorolt praktikus követeléseit. A Venkov, a miniszterelnök lapja, szintén hosszabb cikket szentel Szent-ívány nagyjelentőségű nyilatkozatának, melynek kivonatát a következő bevezetéssel hozza: Szent-ívány képviselő, a szlovenszkói és ru- szinszkói szövetkezett ellenzéki pártok egyik vezető politikusa, a magyar kisgazdapárt vezére, a P. M. H.-ban egy, a választást megelőző fölhivás-félét intéz az ellenzéki pártok tagjaihoz. Szent-ívány elégedetlenségének ad kifejezést Szlovenszkó mai, még forradalmi jellegű kormányzásával szemben — Írja. — A közelgő községi választásokat pedig az alkotmányosság felé vivő ut jelentős lépésének tekinti. Ezután ismerteti a nyílt levél tartalmát, melyből kiemeli azt a tényt, hogy Szent-ívány elitéli az irredentizmust, hogy' Szlovenszkó gazdasági autonómiára mellett foglal állást és hogy a hadi- kölcsönök beváltását, a vagyondézsma leszállítását és a mezőgazdasági vámok behozatalát követeli. Cikkét a következőkkel fejezi be: — Szent-ívány nyilatkozata azt bizonyítja, hogy a magyar kisebbség soviniszta része is számol már az adott helyzettel és sokkal mérsékeltebb álláspontra heditó szép szemét szeretném megnézni még egyszer. így ... Fölemelte a fejét, kíméletlen kézzel tolta szét homlokáról a hajat. — Kálmán!... Jézus, ne haggy!... Villámgyorsan történt, megakadályozni nem lehetett. Kende Kálmán erős keze ökölbe szaladt s mint a pöröly szakadt a gúnyolódó hálán tékára. Amennyire a bilincs engedte, lánc hossza futotta. Félre fordult, Kettőt kalimpált még maga körül, valamit hebegett akadozó nyelve, tekintete megtört és végig zuhant az udvar kövén. Az öreg Kanizsay nyugodtan lehajtott hozzá, fordított rajta egyet, mert arcával a földre zuhant, meg táp in tóttá a szive táját, különösebb meghatottság nélkül fordult a bámészkodókhoz: — Ezt akár el is vihetitek. Jobban már ineg nem halhatott. Odaszólt Kende Kálmánnak is. — Jó öklöd van, fiam, Gyakorlott ököl. Hanem jobb időkre hagyhattad volna ezt a csapást. Nemes ember volt. Meghalt. — Áruló gazember volt ez, Kanizsay uram. — Hát hiszen igaz. Viilágéletébe különb címet nem tudott szerezni magának, ezt is csak a halálos órájára szerezte. De ha áruló gazember is, védte a törvény. Védi, mert valamelyik szépapja becsületesen szolgálta a királyt. Kutyabőrt kapott érte. Neked pedig, fiam, kár a bűnödet tetézni. — Nincs veszteni valóm. — Neked már mindegy. Két fejed úgy sincs, hogy elvehetnék. Feleséged se, hogy kihúznák a feje alól a párnát a bűnöd miatt, koldusbotot nyomnának a kezébe ünnepi kalács helyett, kiforgatnák a vagyonodból helyezkedik az állammal szemben. Lojalitásukat azonban drágán szeretnék megfizettetni (lásd hadikölcsön)... Reméljük, hogy megértik a nyilatkozat helyes értelmét és nem fognak belőle túlságosan optimista következtetéseket levonni. A német szociáldemokraták lapja, a Sozialdemokrat, amely a szlovenszkói politikával szemben már többizben adott rövidlátó és tájékozatlan fölfogásáról tanúságot, meglepőnek tartja Szent-ívány nyilt levelét. Szent-Iványt, mint a keresztényszocialista párt mindig radikális utakon járó vezérét aposztrofálja és kijelenti, hogy a nyilt levél fejtegetései a Prager Pressébe is beillettek volna. Inkonzekvenciának minősíti, hogy Szent-ívány „hirtelen** bizalmatlan lett a szlovák néppártiakkal szemben s hogy „be akarja élni magát** a békeszerződések által teremtett helyzetbe, A lap szerint Szent- ívány 180 fokos politikai elhajláson megy keresztül. Ezek a lapszemelvények bizonyságai annak, hogy Szent-ívány vasárnapi nyilt levelének nagy horderejét még a tendenciózus szemüvegen keresztül politikát sezmlélő cseh sajtó is fölismerte. Mint minden szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki megmozdulásnál, úgy a jelen esetben is a túlzás hegyére lovagol föl a prágai redakciók kevés meggondolást! tollsvadronia. Ebből a perspektívából nézve, lát a Szent-ívány fejtegetéseiben kritikát a Prager Presse az eddigi ellenzéki politika fölött és tnkonzekven- ciá't a Sozialdemokrat. Aki tudja, hogy Szent-ívány mily mértékben folyt be a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki politika irányításába, az nem veheti kritikának, amit e politikáról mond. aki tudja, hogy ez a politika mióta szerves és a pártok önálló akaratát egybefogó politika sohasem evezett az irredentizmus mocsaras vizein, az nem lát következetlenséget abban, hogy Szent-ívány elítélő szavakkal bélyegezi meg az irredenta törekvéseket. Aki tudja, hogy Szent-ívány ezelőtt két évvel lévai állásfoglalásában mily határozott formában fejezte ki aggályáit a szlovenszkói autonómiával szemben, az csak a körülmények természetes fejlődésével járó közeledést fedezheti föl közte és az autonómia között, de nem az inkonzekvenciát. Természetes, hogy az a politikus zsurnaliszta, aki még azt sem tudja, hogy Szent-ívány mely párthoz tartozik, nem láthat. bele a szloveiiszkói politika clŐzményes és . teljes koníplekszuihába. Az ir meggondolás nélkül akkor is, ha teljesen tájékozatlan a kérdésben. Ir és mértani szimbólumokat ereget meg, holott sem a politikai geometriáról, sem a szimbólumokról nincs fogalma. A Venkov bizalmatlansága az örök skru- pulus. A cseh agrárok merev konzervatiz- mussal ragaszkodnak a sovén fölfogáshoz és azon sopánkodnak, hogy a magyarok lojalitásuk ellenértékeként a hadikölcsönkérdés rendezését követelik. Ez az a fölfogás, aminek következménye a mai politikai helyzet. A nemzetek között barrikádokat emelni s á barrikádok tetejéről lojalitást diktálni a vállalt és az igazság szerint kötelező jogok megadása nélkül — ez a Venkov. tediziglen a famíliád. Látod, már nálam máskép van ez. Megöregszünk. Aztán nem is lenne semmi értelme. Hát hiszen, tudod, fiaim,, szép az az aranybulla, szépek azok az Írott jogok, írott ktöelességek, de mikor hét fia van az embernek, az egyiket egy hete váltottam ki az augsburgi Fuggerektöl; a másik agyonütötte a falumban a papot, ma már mehetek könyörögni érte a hercegprímás elé. bizonyítgathatom neki, hogy nemes ember fia mégis csak több egy istenadta papucsos papjától; a harmadik-negyedik tegnap csupa virtusból félholtra verte egymást, ma már küldtek hozzájuk innen, Budáról valami orvosi embert a kontómra, aki összefoltozgassa őket, no, oszt igy a többi is — örültem, hogy már egyszer vége a dolognak; éppen ma két hete, hogy piszkáltalak nagy dühösen a fészkedből, jön megint egy futár, — örömhírt hoz. — mondom, mi az istennyilát megint. — hogy megszületett a nyolcadik fiaim; — uram- bocsá*, az ördög hívta, de nem én, — hát fiam, most képzeld el, a feleségem is — büszke háziasszony, erélyes háziasszony, — szeretem az erdélyi vagy végvidéki megbízásokat, •—• csak egy esztendőbe egyszer látnám, — a nevemnapján, — olyankor legalább békét hagy nekem is, — hát mondom, fiain, ilyenkor az ember már nem nézi az aranybullát, örül. ha mondhatja a feleségének, hogy a haza hív, Isten veled, drágaságom Sajnos, a kötelesség... Hanem úgy látszik, hívnak a királynő elé. Jelentésre. Engem magam vagy veled együtt. — Kanizsay uramat hivatja a felség — Kende urammal együtt. — Kis udvari komornyik volt. ahogy átadta a parancsot, vissza is ment az azonmód.
