Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-05 / 176. (329.) szám
J ^jRÁGrM F ^^r^Sa> 5. Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Szent-Ivány levelet írt (g.) Prága, augusztus 4. Szent-Ivány József hosszú hónapok kényszerű hallgatása után nyílt levélben szól a szlovenszkói és ruszinszkói magyarsághoz. A nyílt levél a mi politikai életünkben több, mint a pártvezér megnyilatkozása, mert a mi politikai életünk a természetes pártrétege- zeítség fölött megteremtett egy oly magasabb összhangot, amely a magyar lélek húrjaiból fakad s amely összhangzatos légkörben a kimondott szónak nincs a pártárnyalatok által megfestett színe, csak lelke és az akaratokat egybependitő akarata. Ez a nyilt levél több, mint a politika hétköznapi szürkeségében lepergő esemény, mert az, aki a levelet írja, több, mint hétköznapi politikus s mert a levél tartalma több, mint egy párt kezébe adott iránytű. Ez a levél elénk tárja politikánk alfáját és ómegáját. Elénk vetiti a cseh-szlovák államba juttatott magyarság egész problémáját, kezdve a nemzeti létkövetelményektől a gazdasági következményekig. A levél kelt a községi választások évszakában s amit mond, azt a községi választások érdekében mondja. Nem fest illúziókat és nem pengeti a hangulatpolitika agyonjátszott gitárját, nem játszik a magyarnál oly könnyen röpködő fantáziával, de egyszerű igazságokon épül föl, szilárd politikai elveket tűz ki és határozottságot. köfelességteljesitést. követel.; Egy nagy próba előtt állunk — ezt vetiti elénk a levél —, a községi választások erőpróbája vár reánk, szedjük tehát rendbe önmagunkat és szilárdítsuk meg akaratunkat, mert lesipuskások járnak a berkeinkben, akik a magyart akarják elriasztani a magyartól. Szolgáljuk pártjaink kötelékében a politikánk ügyét, de ne felejtsük el, hogy a pártokat egybeöleli az a közös szervezet, amely megakadályoz minden erőelfecsérlést és minden súrlódást a magyar és magyar között. És ebben nyilvánul meg az a nagy politikai altruizmus, atni a Szent-Ivány levelét kiemeli a mindennapiságból. Ebből érezzük azt, hogy a mi politikánk a magyar testvériség összefogó eszméiében bír hatalmas morális erővel, melyet tartósnak biztosit az, hogy a pártok vezérei az altruizmus bázisáról szabják meg pártjaik útjait. Emellett bizonyít az is, amit Szent-Ivány Szlovenszkó autonómiájáról mond, mert a szavaiból ki- árad az ezeréves együttélésből fakadó lelki kapocs keresésének vágya s az a tény nyer megvilágítást, hogy a szlovák autonórnisták- kal szemben is a legtisztább altruista alapokra építjük politikánkat. De van a levélnek még egy passzusa, amelyet szeretnénk a tartalom mögötti becsületes és őszinte szándékkal együtt kezébe adni mindenkinek, akinek szemében a magyar irredenta és fölforgaíó. Az a rész, amely az oktalan negációt és az esztelen irredentizmust bélyegzi meg, oly erőteljesen reális, oly meggyőzően tiszta és minden szavában annyira őszinte, hogy ennek a résznek a mondataiban principiális elvek lefektetését érezzük. Ezek a mondatok intések felénk és figyelmeztetések azok felé, akik hivatásuknak ismerik a mi befeketitésünket. Ezek a mondatok súlyosak és fontosak, mer. minden szavukból a bölcs realitás és az élet adottságába való helyes beilleszkedés álláspontja világlik ki. És azok a következtetések, amelyeket ebből az álláspontból a belpolitika, a külső politika, vagy a magyarországi politika számára Szent-Ivány egyszerű okfejtéssel levezet, úgy állanak előttünk, mint a természetes logika retortáján át kikristályosodott igazságok. Ezt a levelet a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság nem hagyhatja válasz nélkül. Ez a levél a kötelességteljesités válaszát követeli meg és érdemli meg. Ez a levél egy jelentős határkő azon az utón, amelyet öszszetört lélekkel kezdtünk meg, amely nem ■kényelmes és nem a vígan ficánkolók sétánya, de küzdelmes, fáradságos és verejtéket kicsaló. Ez a levél előre mutat a cél felé, amely nem sötét és alattomos, mint azt a gyűlölet politikusai hirdetik, de tisztán és nemesen csillog meg a magyar lélek kisugárzó fényességében s nem hirdet mást, mint hogy ebben az államban is magyar akar maradni a magyar. Ez a politikai cél kiemeli a mi politikánkat a cseh-szlovák politikai élet pártmarakodásából, ez a cél több, mint elv, mert ebben a célban az életünk és a létünk akarata van. Ez teszi a küzdelmünket az életvédelem hatalmas harcává, ez adja a kezünkbe a tollat, a lelkűnkbe az akaratot, a szájunkra a szót, ez acélozza meg a kitartásunk erejét, mert tudjuk és érezzük, hogy igaza van annak a keleti közmondásnak, hogy aki az életéért nem küzd, aki a jogtalanság ellen nem védekezik, az a hóhérját bíróvá lépteti elő. Ezt a politikai célt látjuk újra kitűzve a Szent-Ivány levelében. A célkitűzés nemes és határozott. A levél szavaiból nemcsak szeretetet és értünkélést* olvasunk ki, de halljuk azt az erőt is, amelyet a hosszú betegség sem lankaszthatott el s amellyel találkoztunk már ötéves uj életünk, uj magyar küzdelmünk alatt sokszor. Először akkor, amikor ránkszakadt a nagy árviz, amikor el- boritöttnak, elveszettnek hittünk mindent s j miikor megszólalt egy erőteljes hitet párán- , csoló hang, megjelent közöttünk egy a bőr- j tönökön keresztül is életteljes akarat... az j árvízi hajós... az árvízi hajósunk. SzenMvdni Misei igllt levele SzlovenszM és Roszlnszkó meggar Közelségéhez Súlyos betegségem gátol abban, hogy a mostani politikai küzdelemben részt vehessék és ezért fordulóik ezen az utón Szlovenszkó és Ruszinszikó magyar közönségéhez. A köztársaság kötelékében immár az ötödik évet töltjük s ha visszapillantunk erre az időre, megállapíáhatjujk, hogy különösei?; Szlovenszkó. még inkább Ruszinszikó állami berendezkedése az alkotmányos és demokratikus berendezkedéstől igen távol áll és még mindig a forradalmi, vagy amint mondják, átmeneti, ideiglenes jellegű. Az állami élet irányítói szerint azért van szükség erre az ideiglenességre, mert az uj állam felépítése csak úgy követkézbe tik be, ha a kormányzás gátat tud vetni a koszol idáció munkáját akadályozó kilengéseknek. A valóságban pedig azért kell még ma is fentar- taai az átmeneti állapotot, hogy a cseh-szlovák nemzeti állameszme megerősödjék és eltüntesse a valójában nemzetiségi áilamje'lleget Fölösleges beszélnem arról, hogy a köztársaság lakosságának nemzeti megoszlása annyira sokféle, hogy ia valódi demokrácián felépült kormányzás semmiesetre sem eredményezné azt a végkövetkeztetést, mely szerint az állam nemzeteit fel kell osztani vezető vagy uralkodó és vezetett, vagy uralt nemzetekre. Még a parlament összetétele sem mutatja azt a képet, amelynek jegyében az állam születése történt és a kormányzás azóta is folyik, dacára annak, hogy a mai nemzetgyűlés egyáltalán nem felel meg a lakosság politikai meggyőződésének, hiszen mindenki tisztában van. azzal, milyen körülmények között folytak le az 1920. évi választások. Ezenkívül a mai nemzetgyűlés csonka is, amennyiben a köztársaság egyes részei még ma sem küldték be képviselőiket, pedig ezekben a részekben köztudomás szerint az ellenzéki pártok vannak túlsúlyban. És mégis oly kevés a többsége a kormánynak s annyira ellentétes pártok alkotják, hogy nem csoda, ha egyike a legnagyobb cseh fejeknek. Kramár dr., a köztársaság első miniszterelnöke. a parlament nélküli kormányzás e síi etetésére gon do!. Ebből az ideiglenes állapotból egy lépést jelentene az alkotmányosság felé a községi választások megejtése. Úgy látszik a kormány már véglegesen elhatározta ezt és további halasztás nem fog bekövetkezni. Abból az agitációből, melyet a kormánytámogató pártok folytatnak, egyelőre különösen a magyar lakosság körében, ez következük, j Az pedig, hogy a kormányhoz közel álló szlovák politikusok úgy nyilatkoznak, hogy a községi választásoknak semmi politikai kö- j • vettoezménye nem lesz és hogy tulajdonkén-i peu nem a politikai pártok mérkőzéséről van j szó, — viszont arra mutat, hogy nem reménykednek a nemzetgyűlési pártarány fen- fcartásában sem. Véleményem szerint a községi választások, ha belőlük a következtetéseiket le sem vonják, mégis befolyást fognak gyakorolni a politikai alakulásra. Feltétlenül meg fogják mutatni az egyes pártok erejét és különösen Szlovén szikét illetően, ahol a kormány és ellenzéki pártok között az állam jogi ellentét áll előtérben, nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, vájjon a szavazók többsége az autonómisíia, vagy a jelenlegi kormány pártjaira esik-e. Ezek a választások normális lefolyásuk esetén, választ fognak adni arra a sokat vitatott kérdésre, kivárnia-e Szlovenszkó népe iaiz autonómiát vagy sem! Meggyőződésem szerint a szavazatok többsége az autonómia mellett fog dönteni, akkor pedig ez a kérdés immár nem egy kisebbség programja, vagy jelszava, de a lakosság lelkében gyökeredző óhaj és minden alkotmányos érzületi emberben annak a felfogásnak kell győzedelmeskednie, hogy ezzel a kívánsággal számolnia kel! és így talán a centralista struccpolitikát is jobb belátásra fogja bírni. A magyarságnak pártomban csoportosult része az autonómiát jó ideig nem tekintette oly jelentősnek a magyarság élete és nemzeti kisebbségi jogai szempontjából. Történt ez különösen lazétrt, mert sok esetben megállapítottuk, hogy jogos kívánságainkat a szabadabb szellemű prágai felfogás inkább honorálni látszott és mert — megvallom — bizonyos bizalmatlansággal néztük a autonómiát hordozó Hlinka-párt szereplését. Prága sza- badeilvüsége a szlovenszkói viszonyokra nern nyert alkalmazást és általában minden szlo- vanszkói kérdés egész más szellemben kezeltetett, mint a csehországi! Ez a feltevés tehát nem volt jogosult. A Hlinka-párt iránti bizalmatlanság csirája ugyan még él miben- nünk, bár a párt mia több következetességgel áll programja mellett, nacionalizmusa még sem kecsegtet valami nagy reménységgel a magyar kisebbség helyzete szempontjából. De mi hisszük, hogy meg tudjuk érteni egymást még azokkal a komoly szlovák vezetőkkel is, akik ma a centralizmus vizein eveznek, hiszen rá is vagyunk kényszerítve, ezer esztendeje lakunk egymás mellett és ezután sem fogunk elköltözhetni a világ két végére. Döntően hatott poliíikránkra a felismerése annak, hogy Szlovenszkó gazdasági j pusztulása küszöbön áll, ha minden gazda- ! sági önkormányzat nélkül ki van szolgáltatva j a sokkal erősebb, fejlettebb és az állam földrajzi fekvése, valamint a kormány gazdasági politikája folytán sokkal jobb viszonyok között élő csehországi ipar, kereskedelem .és mezőgazdaságnak. Iparunk, kereskedelmünk és mezőgazdaságunk védelemre szorul, oly védelemre, melyet hathatósan csak a gazdasági önkormányzat biztosit. Műiden kétségen felül áll, hogy a krízis, mely közvetlenül a valuta emelkedéséből folyik, egyébként a kormány helytelen gazdasági és külpolitikára, miatt van, állandósul, újra meg újra jelentkezik. Megismétlődnek az ezzel járó jelenségek, elsősorban Szlovenszkó területén, azokból az okokból, melyeket már említettem és azért, mert gazdasági életünk csak olyan arányban viseli a közterhet, mint a csehországi és távol esvén a piacoktól, sokszorosan kell szenvednie az amungy is magas vasúti tarifa miatt. A községi választásokat tehát mégis úgy kell tekintenünk, mint a lakosság politikai megnyilatkozását, — elsősorban arról: krvánja-e az autonómiát, vagy sem? És miután ez a kérdés ma már, főleg gazdasági szempontból nagy jelentőségű, a községi választások egyszersmind próbára teszik a lakosság politikai érettségét. Vájjon felismeri-e igazi érdekeit, vájjon meg tudja-e állapítani, hogy az autonómia, mily nagy fontosságú életérdeke a szocialista munkásságnak éppen úgy, mint a kapita- fizmus alapjain álló osztályoknak. Az egész magyar intelligenciának kötelessége népünk fölviíágositása, nehogy ismét azizal vád altassunk, amivel a képviselőválasztás után: .„Nem voltunk fel világosítva, nem tudtuk, mit tegyünk!11 ígéretek, káromlások és rágalmak, személyeskedő támadások hallatlan tömege dolgozik itt az értelem ellen; és mert a magyar nélp átment egynéhány iskolán, hiszem elég józanságot fog tanúsítani annak megitélésé- ben. hova, méh'- pártra adja szavazatát, ha saját boldogulását akarja, mégis kell, hogy mindazok, akik az értelmiséget képviselik, részt vegyenek a tájékoztató munkában. Még ma is vannak, akik az ui államalakulatokkal szemben a negáció álláspontjára helyezkednek, vagy az irredentizmust tartják az egyedüli politikai eszköznek. Ezen ugyan nem csodálkozom, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy meggyőződésem szerint az egyedüli lehetséges és helyes politika ma a békeszerződések által teremtett helyzetbe való beilleszkedés és aki a negáció álláspontjára helyezkedik, vagy az irredentizmus tetszetős zászlaja alatt akarja megvívni a politikai küzdelmet, akár a határon innen, akár azon túl, az a magyar nemzetnek nem barátja, de ellensége. Csak a tények komoly mérlegelése vezethet az egyedül lehetségek, okos politikához. Ezért kell gyakorlati munkát végeznie mindenkinek, aki magát a magyar nemzeti kisebbséghez tartozónak tartja és a sorsdöntő választások előtt cselekednie. A cseh-szlovákiai magyarság politikája nem lehet egyéb, mint a nemzeti kisebbségi jogok teljes és az ezek biztosítására létesített nemzetközi szerződések intenciója értelmében való végrehajtásának kiiktizdésc. Ez legyen a súlypont a belpolitikában. Külpolitikában pedig a szomszédos államokkal való és elsősorban a cseh-szlovák és magyar Ilii cseli szl. Koronaőr* fizettek ma, augusztus 4-éu: Zűriekben 16.375 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben —.— osztrák koronát Berlinben —.— német márkát
