Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-04 / 175. (328.) szám

Szombat, augusztus 4. a * ** 11'' ..................— I ——————WWW M8.HI m^AfljgP Anglia közzéteszi az aniantfcgpCkekei Baldwin és Garzon nyilatkozatai — Vita az angol akóházban London, augusztus 3. Tegnap Baldwin az akóházban. Curzon pedig a felsőházban nyilatkoztak: a kormány nevében azokról a tárgyalásokról, melyeket Anglia szövetsége­seivel a R'iübr- és a jóvátételi kérdésről foly­tatott. A két nyilatkozat a juníus 7-ike óta eltelt események részletes vázolása után a következő konkrét megállapítással végző­dik: — Az angol kormány nem tudja eléggé Ismételni, hogy — bár szövetségeseinek ér­dekeit a saját érdekeivel egybekapcsoltunk tekinti s bár vonakodik, mint eddig is, oly lépést tenni, melyet a szövetségesek közötti szakítás kezdetének lehetne tekinteni. — azonban az a szilárd véleménye, hogy az elöl a probléma elöl, mely most minden szö­vetséges elé támadt, nem térhet ki és míg a szövetségesek barátságuk hangoztatásával tanácskoznak egyes részletek és javasla­tok felett, addig az európai helyzet gyógyit- hatafíannl szétzülltk. Ily körülmények kö­zött az angol kormány elhatározta, hogy mi­nél hamarább bemutatja a parlamentnek azo­kat az okmányokat, melyek nézeteit és fára- dözásait tükrözik. Felkéri tehát a szövetsé­geseket, hogy hatalmazzák fe! jegyzékeik és követeléseik közzétételére. Az angol kor­mány reméli, hogy az okmányok közzététe­le meg fogja győzni a világot a gyors és egy­séges cselekvés parancsoló szükségességé­ről. London, augusztus 3. Baldwin és Curzon nyilatkozatának gondolatmeneté a követke­ző: — Az angol kormány a német kormány juníus 7-ilkS emlékiratára július 12-én az aflsó- és felsőházban nyilatkozattal válaszolt, melyben oly akció szükségességét emelte ki. mély a helyzetet végérvényesen tisztázni volna hívatott. Mivel a francia és belga kor­mány nem volt hallandó az angol kormány által javasolt közös válasz összeállítására az iniciaíivát megragadni, az angol karmám- magára vállalta ezt. Megszerkesztette a kö­zös válasz tervezetét és azt egy kisérő ie;<r’ zákk-el együtt július 20-án megküldte a szö­vetségeseknek. A tervezet a békeszerződés presztízsének teljes megóvása mellett azt javasolta, hogy szakbizottság állapítsa mc Németország teljesítőképességét. Á kísér” jegyzék a szövétségközi konferencia egyhe- Jnvását javasolta, hogy azon a véleges pénz­ügy} kiegyezés tervét dolgozzák ki. Az angol kormány most kapta meg szö­vetségesei válaszát. Az olasz válasz szö­vege ugyan még nincs kezében, azonban az oíász kormány kijelentette, hogy általában csati:akoztk az -angol kormány nézeteihez és javaslataihoz. Franciaország és Belgium kü- föu-kiüön adtak választ. Az angol kormány nMRV&A&mMnáLMigikM awanamu ■■■■■■nrana legnagyobb sajnálatára nem talál semmi anyagot e válaszokban a Németországnak küldendő közös választ illetően, mely pedig az angol kormány szemében rendkívül nagy fontosságú. Sem a francia, sem pedig a belga válasz említést sem tesznek arról a válasz­tervezetről, melyet az angol kormány eléjük terjesztett. Úgy látszik, hogy ez a két jegy­zék nem nyújt semmi határozott kilátást arra, hogy Ruhr vidéken a helyzet rövidesen megváltozzék és a jóvátétel fölötti vita meg­látása lehetségessé váljék, mely két kérdés pedig az angol kormányt elsősorban érdeklik. — A kormánynyilatkozat végül a föntebb közölt záradékkal végződik, melyben az an­gol kormány bejelenti, hogy a fiaskóval vég­ződő tárgyalások anyagát közzé fogja térni. Franciaország nem a iővátéfe! miatt ss üta meg a Ruhrvidéket Baldwin alsóházi beszéde után Macdo- náld, az ellenzék vezére emelkedett szólás­ra. Kijelentette, hogy mélységesen csalatko­zott Franciaország és Belgium válaszában, csupán az a körülmény tölti el megelégedés­sel, hogy az angol kormány végre elhatároz­ta magát arra, hogy külön politikát formuláz meg a maga számára és azt végre is hajtja Mindenekelőtt véget kell vetni a titkolózás rendszerének. Világos, hogy Franciaország nem a jóvátétel miatt nyo­mult be a Ruhrvidékre. hanem inkább az­ért, hogy a formális békekötés után foly­tassa a háborút és területeket hódítson. Macdonald azt kérdezte ezután, hogy a kormány meg fogja-e kísérelni szakbizottság összeállításának kiforszirozását s általában mi fog történni, hogy Középeurópát az össze­omlástól megmentsék Németországnak hitel kell, hogy importálhasson. — Macdonaidnak Chamberlain válaszolt, megkérdezte Macdo- naldot, hogy vájjon azt akarja-e. hogy Anglia lemondjon a jóvátételi kérdésekről. Ellenzi azt a kezdeményezést, hogy Németországnak hi­telt adjanak. Macdonaidnak a titkos diplomá­cia elleni támadása alaptalan. Chamberlain ezután megállapítja, hogy az európai helyzet­ben veszélyes változást jelent az a körülmény, hogy a francia és angol kormány január óta mindinkább eltávolodnak egymástól. Meg­kérdezte a miniszterelnököt, hogy biztosítani tudja-e őt arról, hogy már julius 12-iki kor­mánynyilatkozat előtt is számításba vette az^ a lehetőséget, hogy Franciaországgal nem fog tudni megegyezni. — Asquiíh azt kérdez­te a kormánytól, hogy vájjon össze fogja-e hívni a parlamentet, mielőtt egy komoly éc visszavonbatalan döntésre szánja el magát Panaszkodott azért, hogy a ház a német vá­laszon kívül egyetlen más okmányt sem is­mer és ezért tájékozatlan a helyzetet illető­en. A parlament csak akkor mondhat ítéle­tet a kormány politikájáról, ha mindenről részletesen informálva van. Baldwin nem adta f6l a reményt A beszédekre Baldwin válaszolt. Mikor kormányra lépett, világos volt előtte, hogy Bonar Law által szükségszerűen követett passzív magatartás megváltoztatására elér­kezett a pillanat. A Ruhrvidék okku paci ója már az egész világ kereskedelmi érdekeit érinti. Szükséges a helyzetet gyorsan tisz­tázni, mert senki sem tudja mi történik, ha Németország összeomlik.; Még nem adja föl teljesen a reményt, hogy a szövetségesek megegyezése elérhető lesz. Baldwin végül hangsúlyozta, hogy szükséges, hogy Német­ország szomszédja. Oroszország kedvező pénzügyi helyzetbe kerüljön. A pénzügyek szabályozásával nemcsak Középeurópa pénz­ügyi stabilitását akarják elérni, hanem az egész világét, meg akarják Németországtól kapni azt, amivel tartozik. Ha Anglia és Franciaország között kitörne a végleges krízis, akkor nem fog késlekedni a parlamen­tet azonnal összehívni. A felsőliáz illése A felsőbázban Curzon lord mondott ha­sonló nyilatkozatot. A szövetségeseket fog­lalkoztató probléma az európai és nemzet­közi kérdés. Már csupán Anglia érdekeire sem lehet engedni, hogy Franciaország és Belgium c kérdésben saját politikájukat űz­hessék. Franciaország beleegyezik az okmányok nyilvánosságra hozatalába Paris, augusztus 2. (Párisi tudósítónk távirata.) Mértékadó francia részről az angol kormánynyilatkozatra vonatkozóan a követ­kezőket jegyzik meg: A írneia kormányt kel­lemetlenül érintette az angol kormánynak az a bejelentése, hogy a tárgyalások aktáit nyil­vánosságra fogja hozni. Az angol ügyvivő ma megjelent a Ouai d'Orsayn s fölszólította a francia kormányt, hogy adja beleegyezését a diplomáciai akták nyilvánosságra hozatalá­ra. Várható, hogy a francia kormány az an­gol okmányok közzétételére á francia • okmá­nyok közzétételével fog válaszolni. Legköze­lebb tehát valószínűen • megjelenik az angol kékkönyv és a francia sárgakönyv. .Mivel Baldwin már mai nyilatkozatában közölte az utolsó angol válaszjegyzék tartalmát, számí­tani kell avval, hogy a francia kormány szin­tén közzéteszi legutolsó válaszát, hogy bebi­zonyítsa, hogy jegyzékének semmiképpen nem volt az a célja, hogy a tárgyalások foly­tatását megakadályozza. A Havas-ügynökség szerint a francia Tárcarovaíunk: Vasárnap: Okin: Magyarnak lenni. (Vers.) Sz. Szigethy Vilmos: Török császárné. A nagy fréfacsináló — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nimród I. A várutca, melynek szükebb vége oda- torkolilik a kurucíejedelem egykori sasfész- kének bástyafornyaihoz, most egészen ei- csöndesedett. Mióta itt is sok az ismeretlen, az uj arc, a régiek visszahúzódnak bolthajtásos szo­báikba tűnő emlékeik közé; h*a mégis kibúj­nak, halkan, szomorúan elindulnak a fatemp- \pm felé. amely mint elhagyott, régi műem­lék ott búslakodik téglavörös utódja mellett. Pedig ezelőtt, nem is olyan régem de szívesen megálltak az emberek a messzire kiugró ereszek alatt, tekintetük át villant Ko- benhayerék patriciusháza felé. ahol a csoda­ember lakott, aki a tréfa varázserejével a város száz és száz emberének arcára bűvöl­te a derű verőfényét, a jókedv feltörő ka­caját. Ha a niokány ember talányos arcával, Őrökké hunyorgató szemeivel, amelyek bel­ső énjét elzárták a kutató szem pillantása elől, vadászatok után az utcán megjelent, az ismerősök körülfogták és szeretettel faggat­ták: — Palikáin, mi volt tegnap az erdőben? — Mi lett volna — zsörtölődött rend­szerint —■ a paoorek rosszul lőttek, mint mindig! Időjárásról, esőről, füzekről és jelenték- j felen apróságokról egykedvűen elbeszélge­tett, csak arról nem szólt cg.y kukkot sem, hogy az erdőben mi történt. Rendszerint mindig történt valami és a hir csak napok múltán szállt szájról-szájra, hogy Pali bácsi valakivel megint járatta a bolondját Mert a felültetésnek, a tréfacsinálásnak nálánál nagyobb mestere nem akadt a Tátra alján. És a legnagyobb tréfával, melytől sírás­ra görbültek az arcok, akkor lepte meg az embereket, mikor váratlanul itt hagyta törzs­asztalának híveit és áttelepedett a túl világiak asztalához, hogy a régi barátokat, vadász­cimborákat tréfáinak derűjével ott fölviditsa Azóta elcsöndesedett a várutca. az em­berek már csak Péter-Pálkor pillantanak a régi patriciusi ház felé: hátha most lép ki rajta a csodaember, hogy a szomorú lelkek - i ben ismét fölélessze a derű, a jókedv elham­vadt füzeit! * A fogékony gyermeki lélek fehér kedé lyére rendszerint a környezet festi az első, maradandó benyomásokat, A várfalu, bolt-hajtásos zipser házak, el­lenséges betöréskor csupa el torlaszolt vár, a zárkózottság kemény vonásait vésték a felnövő ivadékok jellemébe, kevés férőhely jutott ott osztályrészül a derűnek. A régi patriciusi ház élbe futó. emeletes zsindelytetőzetén léket tépett a tátrai fel­szél, a jókedv huncut koboldiai besurrantak rajta, a kis Palkót álmaiban körülduruzsol­ták és mosolyra derítették pufók arcát. A tréfás istenek ajándéka azóta olt égett a szive mélyében. A csintalanság derűje el­kísérte a mogorva líceumba, csókafészek- szedéskor a zordon várfalakra, sötét tor­nyokba és akkor sem hagyta cl hűtlenül, mi­ikor serkedő bajusszal kezébe kapta a pati­kusok kuíy ibörét: csöndesen összehajtogat­ta, asztalának fiókjába zárta és az atyai örökségbe ült gazdálkodni, kupeces-kcdni. Mert a patriciusi ház alatt ott terpeszkedett az ősök cseppköbaHangja: a Polyákország- ban messze földön híres aszuborok pincéje, az atyai vagyon forráskút ja. Ez az anyagi függetlenség volt tréfát fakasztó kedélyének éltetője. Tréfáinak, felültetéseinek sem szeri, sem száma. Kijutott belőlük mindenkinek, a tö­megnek, ióbarátnak, viadászcimborának egy­aránt. Ott künn, a fenyvesek között, ő volt a zöldkabátosok respublikájában a derű koro­názatlan fejedelme. Meghitt körbe való, vas­kos tréfáit valóságos legendakor övezi és ez fogja a Tátra alján emlékezetét gránitkőnél maradandóbban megőrizni. * Két héttel rá, mikor a napilapok Bieriot fővárosi repülésének hírét elterjesztették, a tátrai fürdőket, városokat és falvakat óriási hirdetmények százai lepték el: Bieriot aero- plániáva! a lomnici versenytéren megismétli repülését! Az embereken végigfutott az izgalom láza, az újkori csodát: a repülő embert, meg kell nézni! A jelzett napon négyes fogatok leírás cs'ézák. zsúfolt vonatok a lomnici verseny­térre ontották a fel zarándokolták tömegét, '•’cg-.is nyugtalansággal ott várták a vajúdó ■'.''Anstoí. mikor a boszorkányos francia na;!é* a épén levegőbe száll. Aki pedig nem jelent meg. az a repülő ember volt! És mg a becsapoltak Lomnicor zúgo­lódtak, Páü bnivónk vérbeli pajtásaival az erdei ..v:adávzház“-ban iilt és kacagva fogta a hasát Barátai csak egv év múlva tudták rneg talányos nevetésé^m okát: a nagyszabású fel-ültetés mestere ö \ üt! * kormány eleget tesz az angol kormány töl- szólításának az okmányok közzétételét ille­tően. Az egész világoi mobilizálsák Franciaország ellen Páris, augusztus 2 A Temps vezércikk­ben foglalkozik az angol kormány-nyilatko­zattal. Megállapítja, hogy a kormánynyilat­kozat nem egyéb, mint a francia és belga kormány elleni polémia folytatása, tehát ter­mészetéből kifolyóan negativ okmány. A fran­cia félhivatalos kétségbe vonja azt, • hogy Olaszország valóban Anglia oldalán áll. Az angol kormánynyilatkozatnak ama szemre­hányása, hogy az angol választervezetrő! a francia válasz nem emlékezett meg, a lap kijelenti, hogy mielőtt Franciaország és Bel­gium az angol választervezetben változtatá­sokat javasolhatott volna, tudnia kellett, hogy Anglia tulajdonképpen mit akar. Anglia szán­dékai azonban a jóvátételi és a szövetségközi adósságok kérdésében Curzon kísérőlevelében nincsenek precizirozva, ezért kellett a francia kormánynak Curzonhoz számos kérdést in­tézni, melyekre most várja a választ A Temps azután manővernek nevezi Ang’iának azt a szándékát, hogy közzéteszi a diplomáciai ok­mányokat, hogy a világ közvéleményét a maga oldalára nyerje meg s kijelenti, hogy ez a .manőver soha jóvá nem tehető vesze­kedést idézhet elő Németország hitelezői kö­zött. A Temps így végzi cikkét: Hangsúlyoz­ni kell, hogy semmi sem kényszeríti Angliát, hogy Franciaországtól elszakadjon. Ezt hangr súlyozni kell akikor, mikor Baldwin és Cur­zon megkísérlik, hogy az egész világot Fran­ciország és Belgium ellen mobilizálják. Németország vagy kapitulál, vagy összeomlik Lloyd George beszéde az angol alsóházban London, augusztus 3. Az alsóház kül­ügyi vitája alkalmával Baldwiu beszéde után Lloyd George emelkedett szólásra. Méltányolni tudja a kormány nehézségeit, azonban mégis ki kell jelentenie, hogy Bald­win beszédéből hasztalanul igyekezett meg­tudni azt, hogy mi tulajdonképpen a kor­mány végérvényes politikája. Jobb volna bevallani, hogy a francia kormány végérvé­nyesen nyilatkozott politikáját illetően. A francia miniszterelnök kifejezetten kijelen­tette,. hogy Németországgal nem hajlandó tárgyalni addig,' míg nem kapitulál, sőt ami még borzasztóbb, hogy Franciaország addig nem' üríti ki a Ruhrvidéket. míg a jóvátétel utolsó részletét le nem fizették. Mivel a francia nép túlnyomó többsége támogatja a kormány politikáját, nem lehet föltételezni, hogy Poincarét további jegyzékek elküldése révén politikájának föladására lehet indítani. Ha egy miniszterelnök ily határozott politi­kát követett, akkor nincsen számára vissza­vonulás. Lloyd George hangsúlyozta, hogy Az automobilnak halálos ellensége volt. Ha töfögő gépkocsi közeledett, nagyot káromkodott és leszállt a csézáról: ő bizony mások kedvéért nem töri ki a nyakát! A törzsasztalnál ültek a cimborák és a megnyitó vadászat eshetőségeiről évödtek. Egyszerre belép az egyik megkésett tag és hozza a rémhírt: a hatóság az autóforga­lomnak is megnyitotta a tátrai kocsiutat, mi­vel Frigyes főhercegék Tátralomnicra ér­keztek. A pajtások összenéznek, Pali bátyánkra kacsintanak, kezdetét veszi az ugratás: — Ebből nagy baj lesz! — Hogy-hogy? — Robogó autónak a keskeny utón nem lehet kitérni! — Kocsiéi ragadás, fölborulás lesz holnap! — Jó lesz doktort is vinni! — Kár, Palikám, hogy nem jöhetsz ki velünk! Pali bátyánk sűrűn hunyorgatja a sze­mét és halkan mondja: — Már pedig én ott leszek! A cimborák nagyot nevetnek befele, föl­kelnek, fizetnek, sietnek hazafelé, mivelhogy csomagolni felejtettek. Reggel elindul a kocsisor. A kocsisok, mintha csak összebeszéltek volna, a városon kivii! lépésre fogják a tne nést\ egyik sem akar az élére állni. Robogva jönnek Pali bátyánk pejkói a: vadászkalapok lerepülnek n fejekről és ö mo­solygó szeinhmiyorgatással fogadj- a kö szöntéseket. Mikor az élre kerül, nyomában sebes ügetéssel fölzárkózik a menet. A kes­keny tátrai kocsiuton minden vadásznak egy a gondolatja: bárcsak most megjelenne egy autó! Alig fordulnak a második kanyarulatba, szemben már fölhangzik közeledő gépkocsik brugása. ■ Most megjelenik az első udvari kocsil

Next

/
Oldalképek
Tartalom