Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-22 / 189. (342.) szám

* ____ ^^Szerda, augusztus 22. Hodz sa „diadalutja“ Ungvári©! Munkácsig Munkács, augusztus 19. (Ruszitiszkói szerkesztőségünktől.) A ru- szinszkói sajtó a földmivelésügyi miniszter útját Ungváriéi Munkácsig valóságos diadal­ának tüntette föl. A program szerint a mi­nisztert Beregszászon tiz község népének kellett volna fogadnia és több ezerre menő tömegre számítottak. Ily nagyarányú ünnep­ségre nem lévén eddig példa Ruszinszkóban, lapunk ruszinszkói szerkesztője kiment a helyszínére, hogy a miniszter diadal utjának tanma legyen. Az ünnepség helye a Szerednye— Munkács közötti országúton volt. egy hid mellett, amelynek közelében korcsma húzó­dik meg, a falu végén. A „diadalkapun'1 pár szál fenyőgerendán elhegyezett febér-kék-piros vászon volt, kö­zépen a zöld intemacionálét jelképező (vagy talán .a cseli agrárpártot?) zöld zászló, közé­pen ruszin irodalmi ■ nyelven a kővetkező szavak: „Üdvözöljük Önt“. A diadalkapu körül körülbelül háromszáz ember álldogált, többnyire fiatalemberek, na­gyon kevés magyar. A miniszter autója tiz ÓTa után érkezett meg. Éppen egy órai késéssel. Munkácsról már félórával előbb érkeztek meg a minisz­ter fogadására Toupalfk zsupán és Petrigalla Péter dr„ a cseh agrárpárt exponense. A felieges ég, a hűvös őszi szél nagyon barátságtalanná tette a hangulatot. A minisz­ter szürke ruhában volt. Mikor leszállott Petrigalla Péter üdvözölte, egy kis leány, aki fehér ruhában volt, egy boros pohár vizet és egy tányérkán kevés kenyeret és sót nyúj­tott át neki. Ennyi volt az úgynevezett fény és pompa. Toupalik zsupán messze hallható hangon üdvözölte a minisztert, aki „cseh­szlovák nyelven14 válaszolt. Szavait lassan, szótagolva mondotta, de a nép igy is alig ér­tett meg belőle valamit. A beszéd propagan- daszellemü volt. Sokszor hangzottak el nem hízelgő kijelentések a magyarokról, különö­sen a magyar birtokosokról, akik elvették a földet a szegény nép elől. A nép minden lelkesedés nélkül hallgatta az uszító szavakat, a jelenlévő pár értelme­sebb ember pedig megállapította, hogy a pimiszter a cseh agrárpártnak és a pozsonyi ..Népújság14 szellemének legtehetségesebb agitátora. Beregszászon hatvan százalék a magyar föld-mi vés. A fogadásnál ott voltak néhányan és keserűséggel hallgatták a miniszter sza­vait. Rágondoltak arra. hogy ugyanakkor, amikor e szép szavak itt elhangzanak, a rá­kos! magyar gyermekektől elvonták a magyar iskolát. Ilyen a viszony a szó és a tett között. Az egész ünnepség tizenöt percig tartott. Besztercebánya, augusztus 21. Augusztus 18-án, szombaton fölvirágo­zott autón érkezett meg Rózsahegyről Hlinka András, a néppárt vezére, Vojtasák szepesi püspök társaságában. Délután három órakor Hlinka András, Blaha Marian besztercebá­nyai, Vojtasák szepesi püspökök, Bobok Ar- nold dr. országgyűlési képviselő és számta­lan lelkész, meg világi ember vártak a besz­tercebányai pályaudvaron a vendégekre. A vonat berobogott, de nem állt meg közvetle­nül az állomás épülete előtt, ahol a vendé­gekre várakozók állottak, hanem vagy két­száz lépésnyire távolabb s az ünnepélyre érkező vendégeknek, közöttük Kmetykó dr. nyitrai püspöknek és Jantaus vikáriusnak, a közben megeredt esőben kellett ia vasúti ko­csik között visszabotorkálniok. Igaz, a vas­úti szabályzat nem írja elő, hogy a kongresz- szusra érkező vendégekre a forgalmi tisztvi­selő nagyobb figyelmet fordítson. De az ilyen tapintatlanságok nem jó vért szülnek. A ven­dégeket Bobok Arnold dr. képviselő üdvö­zölte. Az üdvözlő beszédet Kmetykó dr. püspök köszönte meg. Az eső lassanként eláll. Délután öt óra felé kisütött a nap s északkeleti irányban egy gyönyörű szivár­vány ívelte át a mennyboltozatot. Közben Besztercebánya városa ünnepi ruhába öltö­zött. A legtöbb házon zászlókat lengetett a szél. De e zászlókat önmaguktól tűzték ki a lakosak. Nem jártak házról-házra a rend­őrök. ráparancsolva a háztulajdonosokra a „Potemkin“-lelkesedést, mint amikor minisz­ter urak jönnek Prágából. Este a katolikus egyesület helyiségeiben kezdetét vette a Szent Béla-„akadémia“ előadássorozata. El­sőnek a házigazda, a besztercebányai püs­pök üdvözölte a megjelenteket. Röviden is­mertette a Szent Béla (sv. Vojtech) irodalmi egyesület történetét attól az időtől fogva, amikor az még a magyaT Szent István-Aka- démia szlovák nyelvű osztálya volt. Utána Hlinka András beszélt. Beszéde nagyjelentő­ségű volt. Harcra buzdított s azt mondotta, hogy addig kel! küzdeni, amig a szlovák nem­zet e! nem éri azt, hogy a sorsát maga irá­nyíthassa. Szavait óriási lelkesedéssel fo­gadták. iMii—■■mi mii Iliim in ■■■ i ■ ........■■mii ii mii ii ni iiiiiiimnr Az után az egész társaság, autókba ülve, Munkácsra száguldott, ahol a legkisebb ér­deklődést sem keltette a miniszter érkezése- így festett a nagy dobbal hirdetett diadalut. Másnap, vasárnap reggel mintegy tizen­ötezer főnyi tömeg gyülekezett a főtéren az előző napon rögtönzött oltár előtt. Tiz óra­kor délelőtt orolisták, környékbeid legények­ből álló bandérium, fehérruhás leányok és Szlovenszkó minden részéből érkezett nép­párti küldöttségek kíséretében Hlinka páter, Blaha, Vojtasák, Kmetykó püspökök, Kova- lik szenátor, a segédpapság és a piapküldött- ségek az oltár melletti emelvényre mentek- Blalia Márián besztercbányai püspök a sza­bad ég alatt misét celebrált. A mise után egymásután szólaltak föl: Hlinka András, Blaha, Kmetykó, Vojtasák püspökök, Juriga a néppárt, Ráska az orolszövetség, Bucsek Mátyás az Omladina ifjúsági egyesület ré­széről. Jantaus apostoli adminisztrátor a Szent Béla-Egyesület népnevelési munkájá­ról tartott előadást. Klein Edéné a katolikus nőegyletek nevében üdvözölte a gyűlést. A beszédek délután félkettőig tartottak. Ezután bankett volt a katolikus legényegyesület helyiségeiben. Délután öt órakor Szelese községbe Sujánszky Ferencnek, a tudós pap­nak sírjához mentek a püspökök, a küldött­ségek és Hlinka András. A sírnál Kohut dr. prépost, a kiváló tudós pap ifjúkori barátja és Hlinka András szónokoltak. Este újból a Besztercebányai Katolikus Legény egyesület helyiségeiben volt közvacsora. Harmadnap, augusztus 20-án zártkörű tanácskozásokra gyűltek össze a püspökök, képviselők és Szlovenszkó minden részéből a kiküldöttek. Kaluzsay Emil. A Hliftka-párt kongresszusa Besztercebánya, augusztus 20. A kong­resszus megnyitása előtt a német templom­ban istentisztelet volt. Ezután Hlinka András tett jelentést a politikai helyzetről. Kifejtette a párt ismert autonómisía álláspontját. Be­széde végén fölhívta a megjelenteket, hogy adakozzanak a néppárti sajtó céljaira. Hlinka Tuka útjáról is beszélt. Megismételte a párt szolidaritásáról tett nyilatkozatot és kijelen­tette, hogy Tuka a párt rendeletére ment külföldre és hogy a pár ezért felelősséget vállal. Tuka már csak azért sem követett el semmi törvénytelent, mert hiszen nem ide­genbe, hanem a barátságos külföldre ment; olyan államokba, amely a cseh-szlovák köz­társaság létrehozásán szintén fáradozott. Hlinika nagyhatású beszéde után Machácsek főtitkár tett a szervező munkálatokról jelen­tést. Ezután Juriga képviselő a párt pro­gramjáról, Ondercsó képviselő a külügyi po­litikáról és Gazsik képviselő a gazdasági kér­désről beszéltek. A szónoklatok után megej­tették az elnökségi és a bizottsági választá­sokat. A párt elnökéül ismét Hlinka Andrást választották. Spanyol csapaterősitések mennek Marokkóba Madrid, augusztus 21. Weyler tábornok, vezérkari főnök Meíillából Madridba érke­zett. A minisztertanács döntött a katonai rendszabályok tekintetében. Sok spanyol helyőrség parancsot kapott, hogy küldjön csapa terősitéseket Melillába. Madrid, augusztus 21. A spanyol király telefonon hosszú ideig tanácskozott a minisz­terelnökkel a marokkói helyzetről. Az összes szabadságolt tiszteket sürgősen behívják ka­tonai szolgálatra. Fogságba került spanyol hadirepülőgép Meülla, augusztus 21. Egy spanyol hadi­repülőgép a íölkelők kezei közé jutott. Tiferaut körülzárták a felkelők Páris, augusztus 21. Madridiból távira­tozz ák : A spanyol haidvaze tőség ma ellen­támadást kezd, hogy a felkelőik által körül­zárt Tiferaut helyőrségét felszabadítsa. Er- jota mellett a felkelők megtámadtak egy spanyol őrséget. A spanyolok 70 halottat és 20 sebesültet vesztettek. Mellon államtitkár Coolidgenél Washington, augusztus 21. Mellon ame­rikai államtitkár, aki európai tanulmányutjá- ról .most tért haza Amerikába, tapasztalatai­ról tegnap magánkihallgatáson jelentést tett Coolidge elnöknek. A kihallgatás után Mellon kijelentette, hogy megmarad hivatalában. Rövid táviratok A török pénzügyminiszter jelentése szerint Törökország bei- és külföldi adóssága 280 millió török fontra rúg. TVanswkaukázus végrehajtőbizoittsága közzé­tette a tnanszkaukázusi szövetség összes nemze­tiségeinek egyenjogúságára vonatkozó rendeletet. A helsmgfosrsi szovjetmegbizott a finn kül­ügyminiszternek jegyzéket nyújtott át, melyben az orosz állampolgárok fogvatartása ellen tilta­kozik. Hlinka András Besztercebányán A Szent Béla Egyesület ünnepi közgyűlése — A szlovák néppárt kongresszusa — A Prágai Magyar Hírlap besztercebányai tudósitójától — ^árcarovatunk: Csütörtök: Donászy Kálmán: Cytfoeris I. (A szegedi Dugonics Társaság pályázatán első dijat nyert novella.) Péntek: Darvas János: Mikor a halálháriát hallottam. (Vers.) Donászy Kálmán; Cytheris II. Szombat: Vass Béla dr.: Lerbier kisasszony legényélete (Viktor Majrgueritte regénye.) Vasárnap: Szereday Qrabet Károly: Nincs menekvés (Vers.) Zsoldos László: Ami megmaradt a ..fa­luból/1 Sírok két elárult szem után Sok titkos mély csodának búja zöld tavát A szemeit!, ó hányszor megcsodáltam én... Az íriszed mint zengő, friss virág, Az álmok meséit csókolta befém. A szemeid: Két ékszer, fénylő és remek, Januári frissen hullt havon. A szemeid: Két élő gyöngy, meleg Biborszhiii királyi bársonyon... ö, szent magányok éjszakáin most is Felcsillog még, mint élő, égő jáspis Ódon tárnáknak nedves vermiben. S Ilyenkor mindig sírni kezd szivem. Mint Judás sírt azon az éjszakán, Siratva életét — az árulás után... Kerényi Rezső Edgár. Á stoikus — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Gergely Sándor A fáik alatt könnyű szél szaladgált s a sűrű lombok fölött futrosáin-zölM fátylakban csillám lőtt a hölid. Josephus számén az est tavaszi bágyad te ága vidámodott s szellő bujkált berzenkedő játékkal szakálla fiatal ligetén. A császár ra gondolt. A vtitákira, ame­lyek ay, emberi lélek komémy.segémek ránc- talan simaságát egyen esi tik,. erősítik. Lám, Petronius azt bizonygatta, hogy mindien könnyű anyagúak sírnia a felülete,.. és a császár... Josephus d'sófhaj tóttá magát. Sóhaja nyomán, mintha méz csöpögne szivére, mint­ha csilámiló karbuükulusok könnyeznének az • örömtől a földre, mintha himnuszt dúdol­nia a tavasz... a császár halk szóval, akcen­tus nélkül felelte: — A Mű-let sírna s a ibelsö anyag akár könnyű, akár nehéz, akáir öröm, akár bánáti tnelilékes. Az emberi arc ránctailian, Ne tor­zítsa azt semmiféle indulat, csak a mosoly. A kert -kis tisztásán, a holdsuigárnak tá­masztotta kis, préselt aoéllapját s benne mosolyát nézte. A császár mosolya -röpkö­dött ajkán. Aztán a patakocska görgő, bukdácsoló játékát figyelte. Miniden kis haibooska él és dolgozik és benn a mederben léha, hedo­nista módon -apró kis kövek húzóidnak meg. Josephus llehasait a földire és nézte a vizek játékát s ai kövek st-oikus nyugalmát.-Sokáig fekltíldt igy. Szemének nyilai fá­radtan tévelyégték már a meder kemény ágy felületén. Már haillvámyvörös színieket pár ázott a vízre a tavaszi láztói megvarten- ,bágyadt hold), amikor Josephus két tenyeré­re támaszkodva felkelt. Oh Isteni, ha vagy, változtatnál kővé, kővé engem. Emberi indulataim posványos ráncait iimie a szélűd patak nyesné, csiszolná sima burkolattá. Apró kis v'iaiszliapoikat szedett elő tógá­ja belsejéből és emlékeztető ékeket vésett bele a kövekről, aztán visszatette, kimérten, az öröm ránctalian mosolyával! karjain. — Oh, karok — nézegette eilpuhuit asz­kéta izomzatá't —, oh karjaim, bennetek meghalt az a.tiavizmius, a káoszba olvadt a kiand, meg a lándzsa öröme, amely a konzuli 'polcra vitt. Most uijna megnézte csiihámiló acéljában arcát. Mosolya olyan volt, mint az iménti. Mert most is Marous Aurelliuisra gondolt, akinek sápadt mosolyából egy konzuli hiva­tal elnyerésének lelne tősége ígérkezett. — így kell lenini. A filozófusoké a világ és--nem a miéi'vérteké, a... a... gladiátoroké. Tovább lépkedett A kert mélyén kis házának fehérsége közeledett és apró fosz­lányokban töredezett fülére a zene. Josephus megállt. Tógái ja kissé erősza­kosabb leöbenéssiei paskolta körük Aztán el­mosolyodott. — Oh, Iréné, ő vár haza engem hárfájá­val. flótával, As-szony!... Most nem vette elő tükrét, -ostak tenye­rét szorította ajkaim és a finom bőrön érez­te, szájának kör vonalain, a mosoly melegét. — A két galamb, ami tegnap nász- házumkra szállt bizonyára Iréné vállain tur­bók ol. Az a két galamb, amely olyan szelíd, mint a császár bánatos szeme és olyan jó, mint a filozófia csöndje, az a két galamb nyugszik most Iréné, a jóni tenger karcsú kis egynapos asszonyának vállán, A hárfa a háztetőről most erősebben zemidütt. Széles, epekedő folyamatban höm- pöltygött a hangkullám, vágyódó, siró, csó­koló figurák szökkentek az éjbe éts -bele- fütyülve, nevetve a flóta szakadt. A hárfa volt a vágy. a flóta a dac. A hárfa a vágy, a flóta a kéj. És kacagva, trillázva, egyimásba- fonódiva, csókok és sírások szapora záporá­ban lépdelt fel Josephus a terraszra. Kimeresztette szemét. Erős félhomály volt itt. A vén évszázados fák IomibkupOilá- ján csak szivárgó ezüsttel folyt a terrasizra a hold és lassú mozgással emelkedett a hát­térből lenge vásznaik fölött a fekete haij- zuhatag, Iréné, a kék görög egek keleti Há­tát permetezve Josephus felé. — Megjöttél, oh Josephus? Vártalak — kiterjesztette kiét karját, amelyen szinte hallható pengéssel zenéltek a hold foszlá­nyai —, Josophus, hol voílltáll? — A császárral Vitáztunk. Petronius vitte az elmélkedések fonalát — a hátsó fal felé lépdelt —, semmi a-bstractuim nem ke­rült az asztalra, csak a felület simaságának kétíélesége és én... ina... este... a kövek he­donista életfelfogásáról értekeztem. Iréné karjai lelankadtak. — Joisephus... Jos.öpfaus leereszkedett a. nyugágyra és odébbtdlta a hárfát, a flótát, a boros serle­geket ós az athéni gladiátor, Alexander si- saíkrját — >Ez itt Alexander, az ac-tor. — Tudom — mosolygott Josephus —, gladiátor ő. Cirkuszi hős. Alexander elterpeszkedett. Karjait emel­gette és meztelen als-ó lábszárán, amelyen megfeszültek a szandálszijjak, apró kis eson- tocskákat táncoltatott. — Bort ittatok? — Igen. A te hazatérted várták, Jose- phuis. A tegnapi nászest ajándékát, a két fe­hér galambot készítettem el neked estebéd- nek. Alexander szélesen ásított a levegőbe. Fülledt bors rag asumyult Josephus felé. — A két galamb... — dörögte vastag hangja és nevetett. — A két galamb — Iréné hangja fülledi volt, minit a titokzatos ködök néha a Tibé- riiais fölött —, 'én elepedtam távollétedben, amely a caesari termiekben tartott., ne ha­ragudj, Josephus... — Mi az: harag? — ingatta fejét a filo­zófus. — És unatkoztam és a görög Alexander, aki oly szépen éniekh -a haláílhamenő honfit társaim hajós-dalát látogatásával tisztelt meg. — Mi az: tisztelet? Semmi... — Én a hárfán játszottam, ö a flótát fújta, — Föníciai zenés bacchanália — röhö­gött szélesen a gladiátor. — Bacchanália... Mi az? Semmi, Ire-n-e, add; nekem a sajtot, meg a kenyeret és a vizet, az én est-ebédemet. Halk vörösség remegett a fákon tűi. Apró szökésekkel ziizzentCk a hárfa húrjai az erősbödő szélben, Josephus integette az utolsó keüyénmonzsát, 'ekortyogta a mara­dék forrásvizet. Szakálla libegett a széliben, akár a fa lombkoronáija. Az enyészetre gondolt, a rendszertelen rendszerre, a legfőbb jóra, amely a lélek, föl tétlen nyugalma. ÉV csend

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom