Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-17 / 159. (312.) szám

hogy Amerika nem gondolhat arra, hogy a Baldwin által javasolt és a német fizetőképes- séget megállapítani hivatott szakbizottságba amerikai tagot delegáljon. Ez ellentétben ál­lana az Amerika és Németország között fen- álíó külön szerződéssel, mely szerint az Ame­rikai Egyesült Államok elnökének a szenátus elöleges beleegyezése nélkül nincsen joga bár­mely oly bizottságba tagot kinevezni, mely a Versailles! békeszerződés végrehajtásával foglalkozik. Mivel a szenátus jelenleg nem ülésezik és december előtt nem is ül össze, Harding elnök nincsen abban a helyzetben, hogy a szakbizottságba amerikai tagot dele­gáljon. Az angol váíassjegyzék és a Ruhrvidék kiürítése Paris, július 16. (Párisi tudósítónk táv­irata.) A Petit Journal londoni tudósítója azt táviratozza lapjának, hogy mérvadó helyről nyert információi szerint a Németországnak adandó válaszjegyzék tartalma a következő főbb pontokból fog állapi: 1. Szakbizottság kinevezésének a javaslata. 2. A német pénz­ügyek a szövetségesek által való ellenőrzé­sének megkezdésére vonatkozó javaslat. 3. Németországot föl fogják szólítani, hogy a passzív ellenállást szüntesse meg, mely eset­ben a szövetségesek kötelezik magukat, hogy a Ruhrvidéket egy bizonyos időpontig előre meghatározott szakaszokban ki fogják ürí­teni. Meghosszabbitották a forgalmi tilalmat Mannheim, julius 16. A szövetségközi Rajna-bizoitság tíz nappal meghosszabbítot­tá a német állampolgároknak a megszállott területen való vasúti utazására vonatkozó tilalmat. A francia—belga okkupációs egyetértés Brüsszel, julius 16. Herbette francia kö­vet a kereskedelmi kamarában nagy beszé­det tartott, melyben hangsúlyozta, hogy a franciák és belgák teljes egyetértésben ki­tartanak a Ruhrvidék további okkupáoiója mellett. Bombamerénylet Düsseldorfban Düsseldorf, julius 16. A Westhofener Strassen levő vámőrségre revorverből több­ször rálőttek. A Veitmar melletti repülőgép- hangárra bombát dobtak, mely a benzinrak­tár közelében explodált. A franciák ezért harminc polgárt letartóztattak és az uctákon betiltották a forgalmat. A szines franciák rémtettei Trier, julius 15. A szines francia katona­ságnak a lakosság női tagjai ellen elkövetett erőszakosságai napirenden vannak és a leg­Tárcarovatunk: Szerda: Bézay Zoltán: Dermedt muzsikák. (Vejrs.) Szvatkó Pál: Ady két verse. Csütörtök: Str el isky J ó z s e f: Szürke ház. I. Péntek: Strelisky József: Szürke ház. II. Szombat: Kerényi Rezső Edgár: Máriá­val az éjszakába. (Vers.) Glin: Matrienbadból. Vasárnap; Merényi Gyula: A Jövő füzénél. (Vers.) Nyáry Andor: A képviselő ur hazamegy. A vaslábu —4 A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Keleti Márton. Kopp ... kopp... Elangzott az utcán végig, amikor lép­kedett. A két tompa vasdarab, amit a lába helyett tettek oda, kelletlenül kopogott. Kopogott, kopogott és arra figyelmez­tette, hogy a két láb... az, Istenem... az ott maradt, ott a nagy orosz síkságon. Azon a szomorú őszi estén maradt ott, amikor azt hitte az ember, hogy a világnak föld alá rejtett sötét szellemei bújtak elő, hogy el­vigyék az életet és vérfolyammá változtas­sanak mindent. Csalk arra emlékszik, hogy elbukott, hogy körülötte jajgattak, sírtak, lovak vi­hogtak, az eső zúgott... aztán semmi... Amikor a szemét felnyitotta, a kórház- lián feküdt. Mellette minden oldalon ágyak, emberek, fehérruhás nők, egyenruhás fér­fiak. Gondolkozni kezdett, hogyan is került ő. ide. Nehezen ment a gondolkodás. Elszo- kott tőle. Ott nem kellett gondolkozni, csak menni, menni... Igen, most már pontosan emlékszik mindenre. Juníus volt, szép, me­leg vasárnap és jött a hir... aztán néhány hót és jött a parancs. Menni. Beborult a vi­lág fölött, sötét lett. Balog Péternek hívják, kis műhelye volt Pesten, csinos, fiatal felesége és most itt nagyobb izgi ómban tartják a várost. A német hatóságok minden egyes esetben feljelentést intéznek a francia megszálló hatóságokhoz, melyektől azonban még egyetlen esetben sem kaptak választ. A lakosság védtelenül ki van szolgáltatva a szines szoldateszka garázdál­kodásainak . Tovább mészárolják a franciák a németeket Paris, julius 15. A Wolff-ügynökség a franciák által halálraítélt Keller gróf, Schultz és Plingeuder aacheni polgárok esetével kap­csolatban megállapítja, hogy a legutóbbi tö­meges halálos ítéleteik annak a hidegvérrel végrehajtott francia taktikának a tünetei, hogy a lakosságot a fölé tornyosuló borzalmak lel­kileg annyira összetörjék, hogy a passzív ellenállást feladja. A koalíció készülődés© a szlovenszkói községi választásokra. A félhivatalos Gesko- slovenská Republika azzal az intelemmel fordul a szlovenszkói „államalkotó" pár* tokhoz, hogy minden erőt egyesítve készül­jenek a községi választásokra. A lap szerint meg kell szervezni a védekezést a „destruk­tív" elemek ellen, amelyek minden alkalmat megragadnak, hogy alapot teremtsenek a maguk győzelmére. Az utóbbi időben az „államalkotó" pártokban olyan tüneteket lehet észlelni, amelyeknek rossz befolyásuk lehetne a szlovenszkói pártközi viszonyok­ra, míg az ellenzéki pártok nagy ügyesség­gel egyenetlenséget igyekeznek kelteni az „államalkotó" pártok között. A félhivatalos szerint nem szabad lebecsülni a csöndes megállapodást az autor.ómista körök és a magyar ellenzéki pártok között, amely szá­mos fontos helyen nagy szerepet fog játsza­ni. Ha nem lehetne valamennyi „államaikon tó" pártnak erős blokkját megteremteni, mégis követelni kell azt, hogy éppen most olyan magatartást tanúsítsanak, hogy egye­sült akarattal győzelemhez juttassák a cseh­szlovák gondolatot és befolyást gyakorolja* nak a közömbös választók tömegeire. A szlovák néppárt sikere a párisi eucha­risztikus kongresszuson. Amint a Szlovák jelenti, a párisi francia eucharisztikus kon­gresszuson Tuka Bélának megengedték, hogy a julius 7-én megtartott záróülésen beszédet mondjon. Tuka Béla rámutatott arra, hogy a szlovák nép nemzetközi vonat­kozásban eddig csak a csehekkel együttesen léphetett föl és hogy nincsen más lehetőség arra, hogy önálló nemzetnek mutatkozzék be. Tukát beszédének elmondása után lelkesen ünnepelték és beszédét a kongresszus emlékkönyvében ki fogják nyomatni. Kmetko püspök, aki szintén részt vett a kongresszu­son, Parisból Lourdesbe utazott el, onnan pedig Londonba. Útjában Filkoín páter kí­séri el. fekszik a kórházban. Még jó, hogy itt, mert a föld alatt is lehetne, mint a többi. Valami buta, tompa kábultság ül rajta. Valahogy nem érzi a tagjait. Se a lábát, se a kezét. A karja, igen, az megvan, latjai, de a két lába... Hazajött. Amikor az asszony meglátta... eh, jobb arra nem is gondolni és esténként, mikor leveszi azt a valamit, ami láb helyett van rajta. Istenem... Az asszony elfordul, amikor meglátja a levágott lábakat, amelyek mintha segítséget kiáltanának, úgy meredeznek a levegőbe. Amikor az utcán megy és látja, hogy jön­nek, mennek, sürögnek, forognak az embe­rek, lábuk van, lábuk, egészséges ép lábuk., akkor szeretné fölvenni a botját és végig- sujtani vele a világon, hogy miért éppen ő, de ezen már nem lehet segíteni. A régi mesterségét nem tudta folytatni, mert ott állni kell. Szolga lett valami lap kiadóhivatalában. Az előszobában ült, nem volt más dolga. Könyöriiletből tette valami Ismerőse oda. Amint ott ült a hosszú dél- elöttökön, sok minden jutott az eszébe. Sokszor az asszony is, a felesége. Ilyenkor valami nyugtalanságot érzett. Az asszony csinos, fiatal, szereti az életet, gyerekük nincs. És a világ most olyan rossz lett. Min­den megbomlott már, minden. A nők már nem- is titkolják a dolgot. Mindenki úgy megy az utcán, mintha magát kínálná. A férfiak is olyan furcsák. Azok meg folyton mintha valami után kutatnának. Veszett vi­lág ez. mi lesz ebből? Azelőtt szépen, ren­desen éltek, ö szerelő volt, az asszony varrt. Még el is tettek a jövedelemből. Szúr házba is jártaik. Vasárnap este .a vendéglő­ben vacsoráztak. Azt tervezték, hogy ha elég összegyűl, házat vesznek a környéken. Házat, kis kerttel, hogy ha majd rájuk sza­kad az öregség, nyugodtan élhessenek. Az asszony szép, fiattal, de most már nem jár­nak együtt Az uj munkásbiztositási törvényről Irta: (iaar István írni nká sb i z t ősi főpénztári számtanácsos. I. Ungvár, julius 15. Az alkalmazott betegség, rokkantság és aggkor eseténe való biztosítására vonatkozó törvénytervezetnek érdemleges áttanulmá­nyozása során arra a meggyőződésre kell jutnia minden szakembernek, hogy annak ala­pos átdolgozás nélkül nem szabad törvénnyé válnia. Minden törvénynek ugyanis, de kü­lönösen az oly törvénynek, mely az emberek millióinak egészségügyét alkarja szolgálni és százezreknek akarja rokkantság és betegség esetére a megélhetést biztosítani, elsősorban könnyen átteikinthetőnek, tömörnek és ami a fő, különösen a segélyezés mérvének meg­állapításában oly határozottnak kell lennie, hogy az eb* és félremagyarázások lehetőleg már eleve teljesen kizártak legyenek. Emel­lett az ily törvénynek világosan s teljes rész­letezéssel kell felsorolni, hogy mély szolgá­latban evő alkalmazottaik esnek a biztosítási kötelezettség alá. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy a törvény könnyen végrehajtható, a vélt és tényleges sérelmeket szanálni hivatott szer­vezetek működése pedig közvetlenebb, gyors és minden bürokratizmustól ment legyen. Mindezekre pedig különösebb figyelem­mel kell lenni akkor, amidőn nem egy telje­sen uj intézménynek létesítését célozza a tör­vény, tehát amikor miár nem kísérletezésről, hanem a már jól beválni kezdő, sót igen sok helyütt teljesen kielégítően működő beteg- segélyzői pénztáraknak két másik szociális intézménnyel való összekapcsolásáról, a mun- késbiztositó intézményeknek a cseh-szlovák köztársaságban egységessé tevéséről, nem­különben az alkalmazottaknak kötelező bal­eseti, nyugdíj, rokkantsági és aggkori bizto­sításáról van szó. , És mert mindezeket nem találjuk az uj törvénytervezetben és így a törvényterve­zetnek alapos átdolgozása nélkül törvénnyé való emelése a mai, lehet mondani egységessé kialakult, jól beválni kezdő betegsegélyző pénztárakat tönikremenéssel fenyegeti, fog­lalkozunk bővebben az uj törvénytervezettel és annak hibáival. Legelső és sarkalatos hibája a tervezet­nek, hogy a biztosítási kötelezettség kimon­dásánál nem állapítja meg résziét esen: 1. hogy kik esnek betegség, 2. hogy kik beteg­ség és baleset, 3. leik nyugdíj és 4. kik beteg­ség, baleset, rokkantsági és aggkori biztosí­tási kötelezettség alá. Mert például még ha ki is mondaná a tervezet, hogy biztosítási kötelezettség alá Mit csinál az asszony egyedül otthon, egész nap — gondolta sokszor, amikor itt ült a helyén és a maga szomorú sorsára gondolt. Mit csinál? A lakásuk miellett lakik egy fíaital diák. Szép fiú. Zsinőros sapkát hord. Magas, mosolygós képű. Ennek jó lába van. A szomszédban lakik az óráséknáf a cselédszobában. Az ő lakásuk mellett. A falak vékonyak. Ha beszélgetnek, minden szó áthaíllatszik. A diák köszön a feleségé­nek. Mosolyogva emeli két ujját a sipkájá­hoz és az mondja: Kezét csókolom. Miért mosolyog az asszonyra? Miért? A szomszéd ismertette meg őket. Egyszer levelet küldtek neki a hivatalba. Nem volt aláírás. A levélben az volt: Kell is már a maga két csonka lába az asszonynak. Szer­zett az már magának különbet. Jöjjön haza egyszer délután, majd lát valamit. A levelet eltépte, de ott égett benne a dolog. Úgy égette, mint a tüzes vas. Igaz lenne... Ha egyszer délután mégis haza- menrne... Meg kellene tenni. Ó, sírni lehet az ilyesmitől. Nyomorék lett és most ez. Sok­szor azt hitte, hogy megbolondul, meg, mindjárt, ebben a pillanatban. Inni kezdett. Az ital jó. Főknél égi ti az embert, el­hajtja a gondolatokat, elkábitja, elzsibbaszt* ja. Elaltat mindent. A kis korcsmában is­merősöket talált. Elbeszélgetett velük. De egyszer jól hallotta, hogy a másik asztalnál & feleségéről beszéltek. Csak szavakat hal­lott, meg elfojtott nevetést. Forogni kezdett vele minden. « « Egyszer hazamegy... Vasárnap délután volt. Azt mondta, el­megy a kávéházba, doininózni a bajtársak­kal. De nem oda ment. A közeli korcsmába ment, ivott, .lói esett. Hideg, meleg szalad­gált rajta. Most hazamegy. Készült rá. Kulcsot csináltatott a kony­hába. Nem kell kopogni. Mert egyszer tör­tént már valami. Akkor kopogott. Az asz­eSínek az összes ipari, gyári, kereskedelmi al­kalmazottak (igazgatók, irodai személyzet, (segédek, tanulók, napszámosok), házi és me­zőgazdasági cselédek, valamint az erdei mun­kások, nemkülönben az egyesületek, testü­letek, színházak, mutatványosok stb. alkal­mazottai, ez még mindig némi bizonytalan­ságot 'hagyna fenn aziránt, ha vájjon eme alkalmazottak baleset, rokkantság és aggkori biztosítási kötelezettség alá is esnek-e? Hiszen el sem képzelhető, hogy a házi vagy a mezőgazdasági cselédség, nemkülön­ben a különböző helyeken és munkaalkalmak­nál dolgozó közönséges napszámosok, akiket betegség esetére feltétlenül biztosítani kell, rokkantsági és aggkori biztosítási kötelezett­ség alá is essenek. Mert például a házicseléd­ség legnagyobb, lehet mondani 90 százalék­nyi része csakis néhány évet szokott ebben a foglalkozási ágban tölteni. Ezeknek baleset esetére való biztosítása még indokolt lenne, de már kötelező rokkantsági és aggkori biz­tosításuk nem. Viszont a mezőgazdasági cselédeknek (pásztorok, béresek, kocsisok stb.) balesetbiz­tosítási kötelezettsége sem mondható ki e törvénnyel mindaddig, mig a Gazdasági Mun- kásbiztositó Pénztárak intézményét, ahöl ezek baleset esetére vannak biztosítva: tör- vényhozásilag meg nem szüntetik. Kétféle balesetbiztosítási kötelezettség ugyanis fenn nem állhat. De valószínűnek tartjuk azt is, hogy a mezőgazdasági munkásokat baleseti, rokkantsági és aggkori biztosítási kötelezett­ség alá nem is akarja vonni a törvénytervező. Részletesen fel kell tehát az uj törvény­ben sorolni mindazokat a foglalkozási ága­kat, melyeknek alkalmazottai általában bizto­sítási kötelezettség alá esnek és azon felül Ifel kell sorolni, hogy mely foglalkozást űzők­re melyik ágazata terjed ki a biztosítási köte­lezettségnek. Meg kel ennek történnie annál inkább, mert éppen a 268/919. számú törvénynek szűkmarkúsága miatt a legfelsőbb közigaz­gatási bíróság épp a napokban mondotta ki, hogy a házi cselédség még betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá sem esik, noha a szlovenszkói teljhatalmú miniszter ál­tal 1919. évi október hó 4-én kibocsátott 6900/2/19. Sp. számú rendelet a házi cselé­deket biztosítási kötelezettség alá vonja. Nem megfelelő továbbá a tervezet 5. sza­kaszának c pontja, mely bizonyos foglalkozási ágat űző egyéneket kivon a biztosítási köte­lezettség alól, azonban megengedi, hogy azok rendelettel (hogy milyen rendelettel, az nincs meghatározva) biztosításra kötelezhetők le­gyenek. Mert vagy vagy! Vagy olyan foglal­kozást űznek azok, amely fökereseíi forrásuk, vagy nem! Ha igen, tessiék kimondani a biz­tosítási kötelezettséget, ha pedig nem kizá­rólag abból a keresetükből élnek, tessék men- Itesitésüket határozottan megállapítani. t Kedd, julius ?7. szony nem nyitott mindjárt ajtót. Valami mozgolódás hallatszott. Amikor kijött, za­varának látszott. Azt mondta: aludt. Amikor ő belépett a konyhába, bezárta az ajtót. Most meg mintha az ablak felől hallatszana valami halk zörej. — Itt tedd le a kabátot — mondja az asszony. Ö pedig bement a szobába:. Az ablak felől ismét hallatszott a halk zörej. De ezt mind csak később vette ki ilyen pontosan, később, ha a dologra gondolt. Elindult hazafelé. Tél volt. Hamar sötétedett. Amint az utcán végigkopogott, úgy érezte, mintha a halálos ítélete felé menne. Hát mért kellett ennek igy történni... Miért? Mikor olyan szépen élt. A felesége is szerette, ó, az első hét, az gyönyörű volt. Azért érdemes volt élni. A kopogás végighangzott és azt mond* ta: nem kellesz már, Balog Péter, nincs lá­bad, nem kellesz senkinek. Megállt. Melege lett. Felnézett az égre. Csillagok ragyogtak a város felett. A ragyogó vilá- gosságu kávéházban sok, sok ember ült, nevettek, ettek, ittak, beszélgettek, mintha senki se tudná, hogy ő, Balog Péter, revol­verrel a zsebében hazafelé megy. A hátulsó lépcsőn ment föl, .nehogy a kopogása lármát csináljon. Reszkető kézzel nyitotta ki az elöszobaajtót- Hall'gatódzott. Halk szavakat hallott, majd elfojtott neve­tést, csendes mozgást... A fegyver után nyúlt. Be akart menni, de nem tudott megmozdulni. A szobából nem hallatszott most már semmi. Talán képzelődött az előbb. Lehajtott fejjel állt ott. a keze remegett, a fegyvert kiejtette. A zörejre megmozdult valami ott bent s ő tehetetlenségében keser­ves, kinos sírásra fakadt. A szobából lépések nesze hallatszott...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom