Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-13 / 156. (309.) szám
2 Péntek, juíiiis 13. Misszió vagy egyéni akció? Benes a magyar ügyekről is tárgyalt Párosban. — Mussolini nem tűri Benes közvetítését. Prága, julius 12. Benes londoni útja ay egyik verzió szerint diplomáciai misszió, a nagyantant két pólusa közötti utegyengetés, a másik híradás szerint udvariassági tény, minden különösebb ok nélkül űzött, a modern politikai tájszóllással élve: egyéni akció. Azok a jelentések, melyeket a cseh-szlo- vák sajtóiroda közöl a Benes útjáról és tárgyalásairól, még mindig gyanúsan lakoniku- sak s a Pnager Tagblatt szerint rejtelmessé teszik a Benes útját. így a tegnap esti jelentés arról ad hirt, hogy Londonban főképpen az angol—cseh-szlovák kereskedelmi szerződésről, a középeurópai politikai helyzetről és Masaryk elnöknek őszre tervezett londoni útjáról fog tanácskozni. Fontosnak tartja j megemlíteni, hogy Benes tegnap Curzori lorddal villásreggelízett. — A Havas-ügynökség Benes és Poincaré hétfői párisi tanácskozásaihoz pótlólag jelenti, hogy azokon különböző politikai kérdések, a cseh-szlovák köz, társaság politikaia, a középeurópai helyzet, a magyar ügyek, a jóvátételi kérdések és hasonló problémák szerepeltek. Ugyanezeket a problémákat Benes kedden a francia külügyminisztérium referenseivel beszélte meg. Benes külügyminiszter vasárnap tér vissza Párisba. A Benes utjának prágai visszhangját mélyen elnémította az a komoly politikai forrásból eredő hír, hogy Olaszország nem látja szívesen a kisantant közvetítési törekvéseit s erőteljes akcióval igyekszik megakadályozni azt, hogy Benes aktive belekapcsolódjék az európai politika tűzfrontjába. A jugoszláv sajtó Benes útjáról Belgrád, julius 12. Jugoszláv politikai körök élénk figyelemmel kisérik Benes útját. A lapok különféle jelentéseket hoznak Benes párisi tartózkodásáról és közlik a párisi és londoni lapok kommentárjait a Benes akciójáról. Benes a reakció mumusával ijesztgeti Angliát London, julius 12. A cseh távirati iroda jelenti: Az egész angol sajtó foglalkozik Benes londoni tartózkodásával, melynek a jóvátételi krízissel kapcsolatosan nagy fontosságot tulajdonítanak. — A Westminster Qazette szerint Benes Párisban mindent elkövetett, hogy a francia és angol álláspont összeegyeztetését lehetővé tegye. — A Daily Telegraph tudósítójának Benes kijelentette, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy Németországban mindjobban szünőben a demokratikus gondolat, holott a szövetségeseknek éppen annak erősödése volna az érdekük. Cseh-Szlovákia aggodalommal szemléli az európai politikában a reakciónak minden erősödését. Cseh- Szlovákia Németország gazdasági újjáépítését kívánná, ez azonban csak a jóvátételi probléma józan megoldása révén lehetséges. Benes hangsúlyozta Franciaország és Anglia együttműködésének szükségességét és kijelentette, hogy Németország belső helyzete oly súlyos, hogy nem képes talpra állani Európa egységes segítsége nélkül. — A Reu- ter-ügynökség szerkesztője előtt Benes szintén nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy a jóvátételi kérdés nemcsak Franciaországot és Angliát érinti, hanem indirekt egész Európát és a cseh-szlovák köztársaságot is. Csehszlovákja őszintén kívánna egy megegyezést, mert éppen úgy szenved a jelenlegi helyzet következtében, mint Anglia és Franciaország. Rozsnyó, julius 11. (Saját tudósitónktól.) Az Országos Magyar Kisgazda-, Földműves és Kisiparos Párt tornaijai zászlószentelésével kapcsolatosan Füssy Kálmán képviselő fölhasználta az alkalmat, hogy Felső-Qömör magyarságával is megismerkedjék. Előbb Dobsinára utazott, ahol az állomáson a helybeli pártszervezet elnöke, Krausz János, fogadta. Az állomásról egyenesen a dobsinai jégbarlangba ment egy dobsinai társaság kíséretében s visszatérve, a dobsinai magyarok lelkes ünneplése közben egy politikai pohárköszöntő keretében hívta föl a dobsinai magyarokat a különböző nemzetiségű lakossággal való békés együttélésre és arra, hogy e kis elszigetelt helyen is minden magyar büszkén és bátran hirdesse a maga politikai hitvallását. Másnap Rozsnyóra utazott, ahol a vasas gyógyfürdőben a rozsnyói osztály pártszervezetei gyűltek össze. Az állomáson Mojses István, a pártszervezet elnöke, a fürdőben pedig Szkalos Erzsiké, az osztálytitkár leánya fogadta szép virágcsokorral Füssy Kálmánt. Bár hétköznap volt, amikor az aratás a gazda minden idejét lefoglalta, mégis minden pártszervezet tekintélyes küldöttséggel vett részt az osztálygy ülésen. A hatóság ugyan megpróbálta a létszámot csökkenteni azáltal, hogy végigigazoltatott mindenkit és csak igazolt tagokat engedett a teremben maradni, de ezáltal csak jót tett, mert az oda nem való elemeket távolította el. A gyűlést Mojses István, a helybeli pártszervezet elnöke nyitotta meg, üdvözölve a képviselőt. Törvénytisztelet a törvénytelenségek ellen Füssy Kálmán először is Csallóköz magyarságának üdvözletét tolmácsolta Gömör magyar lakosainak. Egyórás beszédben kimerítően ismertette a politikai viszonyokat s a magyarság nehéz helyzetét a köztársaságban. Adatokkal igazolta azt a részrehajló iiibi——■ mi—wiimhi mii—■■■■—■■im n n Az angol sajtó Benes útjáról Páris, julius 12. (Havas.) A Petit Párisién jelenti Londonból, hogy az angol politikai körök Benes látogatását a francia—angol krizis közepén igen jelentőségteljesnek tartják. A lap reméli, hogy Benes nem mulasztotta el Curzon figyelmét fölhívni arra, hogy a francia—angol megegyezés az egyetlen mód Középeurópának a káosztól való megmentésére s ezért rendkívüli fontosságú, hogy lehetővé tegye az angol—francia együttműködés megújítását és elejét veszi a két ország közötti minden további vitának. London, julius 12. Benes ma részt vett az alsóház ülésén. bánásmódot, amelyben a kisebbségeket a hatalom birtokosai részesítik. A magyarság rovására Írja azt, hogy a választások alkalmával nem tömörült kellően s ezáltal maga alatt vágta a fát. A magyar nép, mely a politikát mindig úri huncutságnak tartotta, nem akarja megérteni ma sem, hogy az uj viszonyok között létérdeke az, hogy politizáljon s ne bizza azt másokra. Ne az legyen a jelszó, hogy: elvégzik azt nélkülem is, hanem az, hogy nélkülem elvégezni nem tudnak semmit sem. A magyar népet, ezt az alvó oroszlánt, ha föl nem ébresztjük, lassan a földet is kihúzzák alóla. Berlin, julius 12. (Berlini szenkesztősé- r.ünk telefonjelentése.) A rajnai szeparatis- táknak a rajnai köztársaság kikiáltására vonatkozó előkészületeiről a „Vorwárts“ a követező münsteri jelentést közli: — Ismert francia személyiségekkel közösen résztvettem Kölnben a rajnai köztársaság híveinek központi bizottsági ülésén. Smeets az ülésen bejelentette, hogy elérkezett a pillanat a rajnai köztársaság kikiáltására vonatkozó javaslatnak a francia kormány elé való terjesztésére. Az ülésen megtárgyalták azt a tervet is, mely szerint a rajnai köztársaságot nem óhajtó polgárságot kérlelhetetlenül kiutasítják a köztársaság területéről. Szóba került továbbá a német kommunista párt központjának egy kiáltványa, mely többek között igy szól: — Mind gyakrabban érkeznek hírek arról: hogy a rajna-westfáliai szeipara- j tisták minden előkészületet megtettek a rajA politikai fegyver, amellyel bennünket meg akarnak fojtani, sokkal veszedelmesebb a kardnál, mert alattomos, sohasem tudjuk, melyik oldalról csap le ránk s csak akkor vesszük észre, mikor már sebet ütött rajtunk. Ismerteti azután azt az aknamunkát, melyet a Bécsi Magyar, a Reggel és a Népújság végeznek a magyarok között. Meggyőz őerővel mutat reá, mint akarják uj pártokkal megbontani a küzdő magyarság erejét s* ezzel szemben utal azokra a pártokra, amelyekkel külön masírozunk, de együtt verekszünk. Szól ezután a községi választások fontosságáról, a választói névjegyzékek körül elkövetett visszaélésekről, befejezésül törvénytiszteletre hívja föl a párt minden egyes tagját, mert csak törvénytisztelettel lehet törvénytelenség ellen eljárni. Utána Szkalos Emil, a rozsnyói osztály titkára olvasta föl titkári jelentését, mely az ő lelkes egyéni munkásságáról, törhetetlen magyar leikéről tanúskodik. NépiTodája ma már a leglátogatottabbak közé tartozik, melyet az osztályához tartozó huszonnyolc pártszervezet tagjai nemcsak iigyes-bajos dolgaikban, de legintimebb családi ügyeikben is fölkeresnek. A gyűlést Pápezsik Andor, a rozsnyói osztály elnöke zárja be s amidőn a képviselőnek köszönetét nyilvánítja azért, hogy eljött közéjök lelkesíteni és buzdítani, kéri, hogy a Csallóköz rónáin élő magyarságnak tolmácsolja bérces Gömör magyar fiai szives üdvözletét, mert nemcsak egy közös múlt emléke és egy megpróbáltatásokkal tele jelen, de egy boldogabb jövendő re- j ménysége is köti össze őket. A gyűlést kedélyes bankett követte. ’ amelyen több pohárköszöntő hangzott el. nai államnak a német birodalomtól való elsza- kitásának proklamálására. A délnémet fascis- táik határozatot hoztak, hogy ezt az alkalmat felhasználják terveik végrehajtására és a francia betörés elleni aktív harc vezetését kezükbe keritve, e harc leple alatt szintén végrehajtják a birodalomtól való elszakadást. A proklamáció időpontjául az aratás befejezte utáni első hetet állapították meg. A kommunista párt központja fölszólítja tagjait, hogy szervezeteik oly hősiesen harcoljanak, hogy a nyílt polgárháború esetén is megtartsák ősz- szes kerületeikben a hatalmat, Koholmány a créfeldi merénylet Páris, julius 11. A Havas-ügynökség megállapítja, hogy tiszta koholmány a Nation Bel- ge ama híre, mely szerint a créfeldi belga haFüssy Kálmán képviselő Gömorben A dobsinai magyarok között — Kisgazdapárti gyűlés a rozsnyói „vasas* kársai alatt — Füssy Kálmán nagyjelentőségű beszéde A franciák a rajnai köztársaság proklamálásával felelnek Németország a polgárháború előestéjén. Tárcarovatunk: Szombat: Székül a .lenő: Az énekeslány. Vasárnap: Q y ö r y Dezső: Szeresd a verset. (Vcts.) Som-Iay Károly: A doktor kincse. Mámor Mámoros, őrült volt az éjszaka, Két szemed fénylő tűzben villogott — Az arcodon piros rózsák virultak S poharadban aranybor csillogott. Az ajkam bortól, csóktól részegen, Remegő vitustáncot járhatott — S egy menyország pokoli, rőt tiizénél: Nem láttam kint, nyomort, se bánatot. Égő sugárral némán összenéztünk, Forróbb, tüzesebb lett nyugtalan vérünk: S egy csók csattant Izzó ajkunk között. — Vadul kacagva bor után hajoltam. Kezem az asztalra csapott vakultam S oohár, üveg csendülve széttörött... Pókháló a ködben ronnyadt rózsatö ágai között Futó gyöngysor, mint szinezüst szalag — Rajta egy fázós fénysugár szalad A gyémántpettyes ezüstlánc fölött — S drágakövek tömött, fényes sora, Millió könnycseppként gurul tova... Középen vésett kis medalion, Platlnaszélü cifrázott keret S opálrafüzött gyöngylüggö'iy felett: Apró csipke egy lengő szál hídon — S harmatkönnyekböl font szegély alatt Egy eltépett lánc csüngve ott maradt... Szikrázó dladémként az egész Üvegkőtéllel lóg az ágakon — S briliánsokkal zsulfolt szálakon Hintázva, a kihaló kertre néz — S egyik sarokban, mely bús, elhagyott: A kis művész álmában megfagyott... Segesdy László. Ibolyacsokor — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Radnayné Soltész Irén A tegnapesti szépséges, szomorú eseményt nem felejthetem el soha. Régi-régi Íróasztalunk van, ebben volt eltemetve ki tudja meddig... Pedig ott terpeszkedik ez a képek alatt, pálma törvén, az ablak felőli sarokban már esztendők óta, amely sarok a legpuhább zuga lakásunknak és ahová mindig eljut a napfény, az est meg innen nézve- a legcsodálatosabb. Faragott oldaltartói ko- rinthoszi oszlopszerüek, akántlevélmintáza- tpkkal, amiken látszólag az asztallap nyugszik. A fiókok reliefjei is akanthuszrajzok, régiek, letöredezettek, kopottak. Édesapámé volt még. .0 is öregen vette vagy húsz év előtt. Es ö is úgy szerette, szegény, ezt a roskadó bútort, amit rámhagyott örökül és amely öreges szívességgel fogad most engem maga elé. Néha, amikor erősebben könyököltem rá, megroppant cgy- szer-kétszer, mintha igy szólna rám több kíméletért, ó, mindig megértettem, hiszen sokat voltunk együtt és megsimogattam ilyenkor ezt az öreg, kopott, mégis legben- söbb eszmepajtást. Tegnap este aztán megmutatta az utolsó benmehordott eszményt. Magamra voltam megint a szobában, mint ahogy mindannyiszor, ha formátlan érzésekkel el kellett bújnom. Nehéz, mozdulatlan, fülledt nyáreleji este volt, a széttárt ablakszárnyak ölelésébe is csak a hold sápadt, közömbös sugarai simultak át Az asztalon kis villanylámpa égett színes ernyő alatt. Én meg ott feküdtem a széles ot- tománon, szemben az ablakkal és az ide- látszó égdarab csillagjait néztem zsibbadtan, gondolat nélkül. Egyszercsak nagyot roppan ebben az ájult, forró csendben valami, amitől ezerféle ijedt érzés szaladt végig rajtam, különösen, hogy a kísérteties roppanásnak mind halkulóbban zörrenő utó- hangja is volt, olyan, mint amikor egy ócska zongorában rozsdás basszushur szakad el és komoran visszhangzik tőle a szekrény. Felugróm az ottománról, a közeli szobasarok villanykapcsolójával meggyujtom a függőlámpán mind az öt égőt. Körülvizsgálódtam. Es megláttam soká eltemetett, szomorú szép eseményt. Titkos fiókja volt az Íróasztalnak, nem vette észre senki. Az asztallap simának látszott és most már tudom, hogy olyan volt, mint az a birtokkal, kastéllyal együtt elkártyázott öreg grófi urasági inas, akit a plebsz jegyző nyert el gazdájától egy tobzódó, walpurgiszi éjszakán, aki igy is szolgálat- kész, de becsülettel őrzi a régi ház titkait. Aztán meghal... és erre szakad csak el a titkos zár óraszerkezete... és megnyílik a fiók. Az asztal is mintha meghalt volna rn-ost. Kicsi kazetta volt benne, ezüstpántos.; tömör tölgyfából való. Férfinecessairek szá-1 | mára készülhetett, valamikor. Ma poros, i fakultszürkésszinii. Értenyultam és kiemeltem. Nem volt zár rajta, mégse mertem felnyitni mindjárt. Éreztem, hogy temetett emlék, amiből egy rég halott idő bukkan elém... és összeomolhat ebben az uj levegőben. A csend zúgott a titok körül, a fülledt nyári estébe hervadt virágszag ivódott át... képzelt illatok... szomorúak... És ez a nehéz csend rámsulyosodott. Nem bírtam el soká. Leültem az asztal mellé, szemben a fadobozzal. Aztán... meg kellett tennem... felnyitottam... Megsárgult, finom női sza-rvasbőrkez-' tyün agyonszáradt, aranyszállal átkötött ibolyacsokor feküdt, mellette két régirt, elfakult levél... Úgy világítottak most a szobára a csillárégők, mint amikor egy kinyitott kripta- ajtó körül örvénylik a levegő és a betódult' áramlásban mozog a hajlongó, sárga mécs- láng. A leemelt tölgykoporsófedél alatt pedig ott a százesztendős halott, a félcsontváz, foszlott koporsópárnán, szétmálló ruhában... Aki ibolyacsokrot küldött egy fehér- arcú asszonynak, akinek visszaadták... és aki az Íróasztal titkos fiókjába temette el egy egyszer nála felejtett finom női keztyü- re, két levél közé. Remegő kézzel nyúltam a levelekért. Az asztalra terítettem széjjel. Régi-régi, fakult írások... az egyik nőé, a másik, a töb'b- irásu, férfié. Honám, a tavaszból loptam ezt az első ibolyacsokrot. Esedezni jövök vele. Nagy férfiszerelmem bús vágyaival Ke- : gyedet hívom, megint, örökké. Egyetlen j rablott csókom van csak arról az üdvös ajakról. Semmivé leszek, ha nem bocsát meg érte és nem jutalmaz lábacskái elé terített életemért a többivel. Alázatos zarándok lettem azóta, odajárok mindig a megbántott legüdvözitöbb Madonna oltárához és sírva verem a mellem. Mea cul- pa, mea maxima culpa! Legyen már bűn- bocsánat, ó tündöklő, üdvözítő Hölgy!
