Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-12 / 155. (308.) szám
Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Sxl2=? (g.) Prága, julius 11. Elsődzben hetvenkét napig ültek együtt az európai politika bölcsei Lausanneban és nem végeztek semmit. Azután ismét összeültek és ismét pontosan hetvenkét napig tartott a tanácskozásuk. A második hetvenkét nap alatt, úgy látszik, pozitív eredményhez jutottak: nyélbeütötték a legújabb, a lausan- nei békét Ez a legfrissebb békeszerződés, amelynek szövegét most crrkalmazzák, a sévresi békeszerződés utóda. Ebben a minőségében érdekes és jelentős dokumentum. Bizonyítéka annak, hogy az a sokat hangoztatott elv, hogy a megkötött békeszerződések érinthetetlenek, egységesek, örökéletüek s megváltoztathatla- nok, csak addig állott fönn a törökökre nézve megszabott béke esetében, amíg másként nem diktálta az antant főhatalmasságainak érdeke. Bizonysága annak, hogy ezt a modern csalhatatlansági dogmát hiába hangoztatják azok, akik számára ezek a békeszerződések nem jelentenek mást, mint zsíros végrendeletet, vagy egy főnyereménnyel kihúzott sorsjegyet, vagy egy talált bankót, mert ezt a dogmát azonnal fölborítják maguk a szövetségesek, amint észreveszik, hogy az uj helyzettel teremtett viszonyok nem kedveznek nekik, vagy nagyon kedveznek az egyik vagy másik cinkostársnak. Mert ne higyjük azt, hogy a sévresi békét csakis és kizárólag a törökök makacs és szívós ellenállása borította föl. Ennél sokkal többet nyomott a latban az a körülmény, hogy -a franciák és angolok érdekei a közel- keleten szembetalálkoztak egymással s az érdekösszeütközés diplomáciai sakkhuzásai úgy rendezték az ügyet, hogy annak beszédes jelei támadjanak a török—görög háborúban és ellenségeskedésben. Amikor mindezt megrendezték s amikor Szmirna visszafoglalásával a keleti helyzet tökéletesen megérett, önmaguk dobták sutba a sévresi békeszerződést, hogy újból-leülhessenek a tárgyalóasztalhoz, ahol uj és olyan helyzetet teremthetnek, melyben a saját érdekeik különb és jövedelmezőbb kielégítést találhatnak. A lausannei konferencia elejétől kezdve nem volt más, mint a francia—angol ellentét harci terepe. Mikor az ellentét hetvenkét nap alatt a tarthatatlanságig éleződött ki, akkor szétmentek, mikor a diplomáciai boronálgatás jobb terepet ígért, ismét összeültek. A két harcos fél: a francia és angol azonban hirtelen egymásra talált Lausanneban, mikor a Chester-szerződés zsebbevágó hire kirobbant. Azóta együttes fronton folyt a küzdelem Lausanneban nem a török és nem a görög ellen, nem elvek és békeprincipiumok körül, de a gazdasági koncessziókat kisajátító és az angolok és franciák elől elharácsoló Chester-szerződés ellen. A harc győzelmesen végződött. A múlt héten a török kormány fölbontotta a nyilván diplomáciai trükknek is tekinthető amerikai szerződést s ez a hír megnyitotta a lausannei béke kapuját. Ennek ellenében az antant engedett, eddig merev és hajthatatlan álláspontokból engedett, kikapcsolt kérdéseket, bekapcsolt engedményeket, megvont határokat szárazon és vizen s ösz- szetákolta a megegyezésnek, a békének uj föltételeit. Kikapcsolták a török államadósságok kamatfizetésének kérdését, visszaadják a törököknek a Goebent és a hadianyagokat, hat héten belül kiürítik Konstantinápolyi és Galli- polit s nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a török területen lévő idegen alattvalók fölött idegen bíróságok ítélkezzenek. Mindezek oly engedmények, melyekről Sévresben álmodni sem lehetett, melyeket Sévres után követelni a béke és az emberiség elleni veszedelmes fölforgató törekvés Jeti volna s amelyeket soha el nem ért volna Törökország, ha történetesen nincs Moszul és nincsenek dús petroleumforrások, melyekhez az antantkapitalistáknak üzleti érdekei oly közel esnek. Ami -a sévresi békével történt, az nem más, mint a modern európai politika termé- szetszerüsége. Az érdek diktatúrájának idején az érdek érvényesülése. Az üzleties politika világában egy rossz üzleti szerződés föl- cserélése egy jobbal. Ez és semmi más. És erre mondták és erről is — mint a többi társairól — azt állították, hogy érinthetetlen virág, nenyuljhoz- zám szentség, örö'kéletü és örökérvényű igazság! Az idő és önmaguk megdöntötték ezt az elvnek mondott frázist’és tanulságként írták föl minden antantszajkó ajtajára azt az igazságot, hogy semmi sem örök, amit elvakult és elvadult emberek csinálnak, semmi sem maradhat fönn, amit a bosszú és az önzés hoz a világra. Ezzel a nekünk nem uj tanulsággal fogadjuk a lausannei békét. Nem vagyunk nai-' vak és nem hisszük az idők kiéredettségét. Nem hisszük, hogy a lausannei békét uj be-: látás, uj politikai fölfogás, vagy a helyes tudatra ébredés diktálta volna. Tudjuk, hogy az üzlet és az érdek volt a főfaktor, tudjuk, i hogy ez a két sarkcsillag fordított egyet a keleti béke szekerén. Ezt tudjuk és éppen ezért tettünk kérdőjelet a címben irt szorzás : eredményeként. Mert a kétszer hetvenkét í nap végső eredménye ma egy nagy kérdőjel,' bizonytalan ismeretlenség. Ki tudja, meddig konveniál az angol—francia együttesnek, vagy külön az angolnak és külön a francia- j nak az, amit most Lausanneban összeková-; csoltak. A politikában a kétszer kettő már régen j nem négy. A diplomáciában a kétszer kettő sohasem négy. A békeszerződések matematikájában & kétszer hetvenkettő megoldhatatlan lecke, amelybe még az eminens is belebukik. Berlinben pesssimissfiltus a hangulat — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. — Berlin, julius 10. Bár Anglia és Francia- ország magatartása mind konkrétebben kör- vonálozódik, berlini politikai körök a legsötétebb pesszimizmussal tekintenek a jövő elé. Nem hiszik azt sem, hogy Benes közvetítő kísérletének sikerülne az angol és francia kormányt alappontjának föladására bírni. Ha Németország a Ruhrvidéket zálogként engedné Franciaországnak és beleegyezne abba, hogy azt mint biztonsági kordont megtartsa, akkor a jóvátétel! probléma azonnal meg volna oldva. Azonban eltekintve attól, hogy erre a német nép sohasem lesz kapható, az angol gazdasági tényezők sem teszik meg a franciáknak azt a szivessé- get, hogy ezt a törekvésüket pártfogolják. A viszály tehát tovább tart és Németország iszonyatos szenvedései növekednek. Egyáltalán nem hihető, hogy Poincaré Baldwin beígért expozéja előtt válaszolni fog Angliának. Az angol kormány azonban így is eléggé informálva van a franciák szándékairól és mint hírlik, a forma kedvéért választ fog adni a német memorandumra, ezzel is jelezve Franciaországnak, hogy nem hajlandó tovább várni. Baldwin hangsúlyozni fogja, hogy Franciaország, különösen pedig Poincaré intranzigens magatartása nagy veszedelem egész Európára, miért is európai szakkonferenciának azonnali összehívását fogja javasolni Németország és Amerika és egyes semleges államok bevonásával. A jóvátételi kérdést ily módon általános, nem pedig egyoldalú problémává akarja fejleszteni. Anglia e konferencia döntésétől tenné függővé németországi követeléseinek behajtását. Dalmo Carnevali. PclclciCs dili a cseliszlofák—magyar ptnzogyi tárgyalások Az egyezményekre vonatkozó jegyzőkönyveket még e héten aláírják Csak a gyámpénztárakról szóló egyezmény megkötése marad hátra Prága, julius 11. Megirta a Prágai Magyar Hirlap, hogy hétfőn újra fölvették a cseh-szlovák—magyar pénzügyi tárgyalásokat. A tanácskozások nem mai keletűek, még az elmúlt év őszén kezdték meg azokat, többször tanácskoztak úgy Budapesten, mint Prágában, míg végre eljutottak a befejező stádiumhoz. A mostani tárgyalásoknak az a céljuk, hogy hónapok óta folyó eszmecseréket formába öntsék. Megbízható helyről nyert értesülésem szerint az egyezményeknek megszövegezése és aláírása még ezen a héten meg fog történni. Egyedül a gyámpénztári egyezmény jegyzőkönyvét nem írják most alá, mert ebben a kérdésben még nem történt végleges megállapodás. A tanácskozások hétfő óta folynak a prágai pénzügyminisztériumban és teljesen bizalmas jellegűek. A sajtót mind a mai napig hivatalosan nem tájékoztatták a tanácskozásokról. A hivatalos kommünikét csak a tárgyalások berekesztése és a jegyzőkönyvek aláírása után, azaz e hét végén fogják kiadni. A tárgyalások anyagáról jólinformált helyről a következő fölvilágositásokat sikerült szereznem: — Magyar részről a tanácskozások lefolytatására Ottllk Iván valóságos belső titkos tanácsos, nyugalmazott földmivelésügyi államtitkár mint a külügyminisztérium megbízottja és a magyar delegáció vezetője, valamint Bányay Antal és Kreppó Kálmán pénzügyminiszteri tanácsosok érkeztek Prágába. Cseh-szlovák részről a tanácskozásokat Vlasák Bohumll dr., a prágai pénzügyminisztérium osztályfőnöke vezeti. Mellette több pénzügyminiszteri tanácsos és magasabbrangu tisztviselő vesz részt a megbeszéléseken. Ez alkalommal érdemben már nem tanácskoznak a két állam delegátusai, az ö feladatuk az eddigi tanácskozások során történt megállapodások megszövegezése, végleges formába öntése és aláírása. A befejező tanácskozások mindkét fél részéről rendkívül szives mederben német nyelven folynak. Az aláírandó egyezségeket francia nyelven fogalmazzák meg. A tanácskozás tárgyal a következők: 1. Az úgynevezett depot-egyezmény megkötése, a letétek kölcsönös kiszolgáltatása és az értékpapírokra, valamint a szelvényekre vonatkozó kötelezettségek teljesítése. 2. A régi koronakövetelések és tartozások összeírása, a magyar követelések egyoldalú bejelentése és összeírása. 3. A magánbiztosító társaságok kölcsönös kezelése. 4. Az úgynevezett adóegyezmény megkötése a kettős adóztatás elkerülése céliából. — A megkötendő egyezményeket — mivel most már minden akadályt sikerült elhárítani és a tárgyaló felek között teljes egyetértés jött létre — a legközelebbi napokban alá fogják írni. Az így megkötött egyezmények azonban nem fognak nyomban érvénybe lépni, mert azokat előbb úgy a cseh-szlovák, mint a magyar kormánynak jóvá kell hagynia. A fönt felsorolt kérdésekre vonatkozó egyezmények aláírása után már csak a gyámpénztá- lakra vonatkozó egyezmény megkötése van hátra. Ebből a célból néhány hét múlva Prágába érkezik a magyar belügyminisztérium megbízottja, aki az erre vonatkozó tárgyalásokat lefolytatja és be is fejezi. A gyámpénztárakra vonatkozó egyezmény megkötése után a csehszlovák—magyar pénzügyi tárgyalások télié* befejezést nyernek. (b. 1.) Teljes üzemben a választási reklamációs gyár Prága, julius 11. A választási névjegyzékek összeállítása és fölfektetése, valamint az ellenük benyújtott kifogások kapcsán nap-nap mellett panaszok érkeznek be hozzánk Szlovenszkóról és Ru- szinszkóról, amelyek arról számolnak be, hogy a koalíciós pártoknak hatósági támogatással működő szervezeti mondvacsinált kifogásokkal valósággal elárasztják a felszólamlá- si bizottságokat. így Ungváron formális „hivatal11 alaikult amely ezerszámra gyártja az őslakos választók ellen benyújtott kifogásokat. Ez a hivatal, hogy minél több kifogást adhasson be, bélyegzőket készíttetett, amelyek egyikén ez a felírás van: „Nem cseh-szlovák állampolgár", míg egy másikon ezt a titokzatos szót olvashatjuk: „Skvor“. Skvornak ugyanis egy be- Vnn< ;örok- ^seh postást hivnulL A Reklamációs gyár működését jól jellemzi az alábbi eset: A hetekkel ezelőtt elhalt ruszinszkói muzeum- ügyi referens választói jogát, mert véletlenül magyar hangzású neve volt, szintén kifogásolták, noha az illető tősgyökeres cseh család sarja volt. A felszólamlási bizottságnak ilyeu körülmények között mérhetetlen sok dolga volt, amin a bizottság úgy segített, hogy a kifogásolt választók névjegyzékét egyszerűen áttette a rendőrséghez. A rendőrség detektive- ket küldött szét a városba, hogy nyomozzanak az illetők cseh-szlovák állampolgársága után. Besztercebányán körülbelül százötven őslakos választójoga ellen emeltek kifogást és kérték a választási névjegyzékből való törlésüket. Általános megbotránokzást keltett egy olyan egyénnek agresszív föllépése, aki még csak három-négy hónap óta tartózkodik Besztercebányán és azelőtt azt sem tudta, hogy merre fekszik Szlovenszkó, de mégis jogot formál magának arra, hogy olyan besztercebányai állampolgárok törlését kérje, akiknek családja emberöltők óta lakik a városban. Nem érdektelen fölemlíteni, hogy a reklamációs gyár még Petrogalli Oszkár dr., lapunk főszerkesztőjének választói jogát is megtámadta azon az alapon, hogy nem bír Besztercebányán illetőséggel, de elmulasztotta bizonyítani ezt az állítását, noha a törvény szerint a kifogást tévő tartozik igazolni az általa felhozott konkrét tények helyességét. Megjegyzendő különben még az is. hogy a választói jog előfeltétele nem az illető községben való illetőség, hanem a cseh-szlovák állam- polgárság és a három hónapig egy helyen való lakás. Pozsonyban, amint tudósítónk jelenti, msl reggel ült össze a tizenkét tagból álló felszó-<: lamlási bizottság. Hogy hány napig fog ta-j nácskozni, az a feldolgozandó anyag nagyság gátol függ. Bella zsupán távolléte miatt Skal- szki vármegyei főjegyző elnököl az űlésekefta 100 csen-sif koronáért fizettek ma, julius 11-én: Zürichben 17.25 svájci frankot Budapesten —,— magyar koronái Bécsben 213500.— osztrák koronát Berlinben 566550.— német márkát jjjf n. évfolyam 155. (308.) szám. Éjf vérJEL __ Prága, csütörtök, 1923 julius 12. # / I/t -MZ ^ , _ W JSJr U MMM ^ — Sürgönyeim! Hirlap, Praha. — ■ ^ .. ' ■ --
