Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-06 / 150. (303.) szám

Péntek, julius 6. S^GjuAía^ix/íirmp — — - • nrí■■■ iin n mii hit * •.»>*; íc'>*awsi Készül a második ruszin kongresszus Ungvár, julius 5. (Rusfzmszkói szerkesztőségünktől.) A Prágai Magyar Hírlap már rávilágított arra a nagy fontosságú akcióra, melyet a ruszin­szkói ellenzéki ruszin pártok és a cseh ag­rárpárt kezdtek abban az irányban, hogy a raszOTi'Szkói ruszin földmivespártokat egy táborba egyesítsék. Az akció már akkor megindult, amikor az első, a munkácsi ruszin kongresszusra gyűltek egybe a különböző ruszin földmi- vespártok. Befejezést azonban csak most nyert, amikor a június 25-iki és június 30-iki pártvezetőségi értekezleten a négy ellenzéki ruszin párt kebelébe vette a cseh agrárpár­tot is és az egyesülés folytán felvette a Kárpátalji Földmivespárt nevet. Kiírják a választásokat! Ezzel a pártegyesüléssel kapcsolatban olyan hangok hallatszanak, hogy ez az akció bizonyos pártproblémák megoldása volt ab­ból a szempontból, hogy a ruszin nép már egyszer pozitív eredményeket is lásson. Biztosra vehető, bogi'' ez az eredmény ab­ban jelentkezik, hogy a prágai kormány ide­gessége elmúlik, óvatossága enged és kiírja a választásokat. Kétségtelen és köztudomású, hogy mindannak, ami a ruszin pártok egyesülése körül történt, hátterében Framkenberger dr. földmivelésügyi referens áll és az is bizo­nyos, hogy az egyesült ruszin pártok a leg- kérlelhetetlenebb harcot fogják megindítani a Volosin-Brazcsajkó-féle párt ellen. A har­cot különben Volosinék provokálták már az­zal is, hogy a napokban Perecsenyben a most alakult Kárpátalji FŐldmivespárt első népgyülésén Kaminszky József dr. pártve­zért egy merész ellenpárti a jobb szemén egy tojással úgy megdobta, hogy busz nap­nál később gyógyuló sérülést okozott. A Kárpátalji FŐldmivespárt különben Munkácson alakult meg. egyelőre csak a pártvezetőségi tagok fésztyéte'ével. A ta­nácskozás eredménye elsősorban az uj ve­zetőség megalakítása lett. Elnökké Petri- gallia Péter dr. munkácsi orvost, a cseh ag­rárpárt vezéregyéniségét tették. Az uj párt főtitkára Kaminszky József dr. lett, míg al- elnökök Balog Jurkó. Beszkid Miklós, Mocs­kos Iván, Rizsák Vaszily és Szimulik Deme­ter lettek. Nem érdektelen megjegyezni, hogy ebben az elnökségben a köztársasági ruszin földmivespárt. a ruszin nemzeti párt, az autonóm földmivespárt. a ruszin föld- mivesszö vétség és a ruszin dolgozók pártja vezető emberei foglalnak helyet. Kodzsa Ruszinszkóba készül Az egyesülést julius 15-én, egy máso­dik ruszin kongresszus keretében Munká­cson akarják a ruszin népnek bejelenteni s egyben az elnökséget a fenti összeállítás­ban elfogadásra, illetve megválasztásra ajánlani. Ezzel a kongresszussal! kapcsolat­ban nem kerülheti ki figyelmünket az sem, hogy Hodzsa Milán dr. földmivelésügyi mi­niszter pontosan julius hó 15-én, tehát a munkácsi ruszin kongresszus napján, „in­formációs útra" Ruszinszkóba érkezik. Bi­zonyosan Frankenberger dr. íö’dmivelés- ügyi referenssel, aki pedig az uj párt létre­jötte után tegnap Prágába utazott. Az uj párt programja Az uj párt programja még nem került nyilvánosságra, de azért már tudni vélik, hogy a program legfőbb része a legdemo­kratikusabb gazdasági és szociális refor­mokra helyezi a súlyt és ezek megva’ósitá- sát követeli. Kulturális téren kifejezésre akarják juttatni, hogy a kárpátalji ruszin nép nem különálló népfaj, de ugyanegy a nagyoroszországi orosz néppel és így a kárpátaiji ruszin népnyelv helyett „az orosz nép egységét dokumentáló orosz irodalmi nyeiv“ bevezetését követelik nemcsak az összes iskolákban, de a hivatalokban is. Biztosítja ezeken kívül a program az auto­nómiát és követeli az igazságos határok megállapítását. Hadat üzen az ukrán irány­zatnak és annak teljes beszüntetését köve­teli. Nagyjelentőségű az a követelése a pro­gramnak, hogy az orosz irodalmi nyelven vezetendő hivatalokba ruszin hivatalnoko­kat nevezzenek ki. Végül pedig, hogv egy magyar lap szószerinti kifejezésével' éljünk: „Az itt lakó nemzeti kisebbségeknek a tör­vényben biztosított jogait reprezentálják." Meg kell még említenünk azt is, hogv g___________ _____________ Ba sch Tivadar ntóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1008 az uj pártot az elnökségen kívül huszon- háromtagu végrehajtó bizottság kormá­nyozza és hogy a pártok vezéreit Prágában biztosították arról, hogy az együttműködés megalapozása és a közös program révén a prágai kormány abba a helyzetbe jut, hogy hozzákezdhet a ruszinszkói probléma vég­leges megoldásához, amit eddig nem mert megkezdeni. És a ruszinszkói magyarság? Mi hall­gatunk és dolgozunk! Fegyveres béke A horvát kérdés megoldása felé — Vége Pasics türelmének és a kormány passzív visel­kedésének — Radics holnapja Belgrád, julius 5. (Jugoszláviai szerkesztőségünk jelen­tése.) Minden jel és minden hang arra mutat, hogy a radikális kormány elhatározta a végleges szakítást Radics Istvánnal. Pasics hadat üzent Zágrábnak és keztyüt dobott a köztársaságiak arcába, Radics és hívei pedig elfogadták a kihívást és állják a harcot is. Radics legharciasabb orgánuma, a zág­rábi „Obzor", rendkívül szenzációs vezér­cikkben vívja a harcot Belgrád ellen. Az ér­dekes cikk kifogásolja, hogy az SHS.-állam- ban a legszigorúbb centralizmus van ural­mon. A község, a járás, a megye önkormány­zata, a tartományi kormány ténykedése csak arra szolgál, hogy politikai fölügyeletet gya­koroljanak és korteskedjenek a hatalmon lévő párt részére. A kormányzat központo­sításának titka az, hogy centralizáltassanak Belgrádban az intervenciók és az egész or­szágból összegyűljön a baksis. Ugyanazok az emberek — folytatja az „Obzor" —, akik folytonosan az összes állampolgárok egyen­lőségéről beszélnek, nagyon is megkülönböz­tetik a szerbeket a horvátoktól, a görögkele­tit a katolikustól, amikor arról van szó, hogy a terheket egyenlően kell kivetni, vagy a beruházásokat igazságosan kell fölosztani. A horvátok, a szerbek és a szlovének ugyanaz a nemzet, — üzenik nekünk Belgrádból, ugyanakkor azonban nap-nap után olvassuk, hogy ez és ez a rendelet nem érvényes Szer­biára, vagy Montenegróra, vagy csak a Vaj­daságra vonatkozik. Világos tehát, hogy a centralizmus szó azt jelenti: minden ha­talmat a szerbeknek, minden pénzt Belg- rádnak és Szerbiának. Nekünk itt tönkremennek az utadnk, az intézményeink — mindez semmi. Szerbiának úgy sincs semmije, amikor Horvátországnak sem lesz semmije, akkor legalább csakugyan egyformák leszünk. Ez a centralisták érve­lése. Világos, mint a nap, hogy a szerbek nem azért ellenzik a föderalizmust, vagy az autonómiákat, mert félnek, hogy az állam ak­kor nem lesz elég erős, hanem ellenzik azért, mert akkor nem rendelkezhetnének az összes bevételekkel és nem tudnának ai mi pénzün­kön nagyhatalmat játszani. Az „Obzor" vezércikke — amely nagy föltünést keltett — világosan megmutatja, milyen hangulat él a horvát lelkekben és mi­lyen kilátások vannak a jövőre nézve. Az ür mind mélyebb lesz, a szakadék napról-napra szélesül a két nép között... Ugyanekkor azonban fölsivit egy radi­kális hang is. Ez a „Szamouprava" című kor­mánylap hangja, amely arról ir, hogy a hor­vát parasztköztársaság politikájának hirde­tése a centralista államegységgel szemben ellenséges cselekedet, a gyűlések pedig ál- lambomlasztó eszmék tribünjei. A lap azon­ban adós marad a felelettel arra a nyílt kér­désre, hogy mindez csak most veszélyes és azelőtt nem volt az? A horvátok elleni hadüzenetnek van még egy másik oka is a radikálisok béketürésé- nek fogytán kiviil. Ez az ok egészen újkeletű és a bolgár események következményeiből vonták le. helyesebben a nagy parasztvezér Sztambulinszki sorsából. „Ha Sztambulinszki külpolitikája kedvező volt is az SHS.-király­ságra nézve — Írja egy jólinformált lap —, belpolitikájának alapzata: a parasztforrada­lom veszélyesnek tűnhetett föl, különösen akkor, amikor Radics István is azzal dicsek­szik, hogy a horvát mozgalomnak több híve van Szer­biában és Bulgáriában, mint Horvátor­szágban. Radics maga jelentette ki nemrég, hogy a radikális párt részére a horvátokkal való megegyezés nem politika, hanem csak tak­tika. A taktika most hirtelen véget ért és a kormány elővette igazi politikáját. Hogy ez a politika lényegében mit tartalmaz és céljai tekintetében miféle meglepetésekkel szolgál­hat: senki sem tudja. A hadüzenet megtör­tént és a harc megkezdődött. Minden nap, minden perc meghozhatja a maga nagy és szédületes meglepetését. (b. r.) A rolníckárok csúfos kudarca Gálszécsen _ A Prágai Magyar Hírlap komoly tudósítása a gá lszécsl humoros gyűlésről. — Gálszécs, julius 5. A rolníckárok lába alatt ég a talaj, a nép a politikájukból teljesen kijózanodott, hátat tordl- tott nekik s mert közelegnek a választások, tüz- zel-vassa! mentik tehát a menthetőt. Keletsrio- venszkón remélnek még némi sikert elérni. Kü­lönösen Gálszécsen és vidékén, ahol a járási szék* helykérdést jó ütőkártyaként tartják a kezükben. Rövidesen most már a második gyűlést rendezték Gálszécsen. Miután az előbbi teljes kudarcba fűlt, a második gyűlésen, melyet vasárnap tartottak meg .legalább a külsőségekkel igyekeztek hatást elérni. Az ötven községből álló járásból felver- 'buváltak 150 embert, községi bírákat és más hi­vatalos személyeket. Azonban ez édes-kevés lett Volna „tömegnek1* a nagyszabásúnak tervezett r ölni oká r - gyű lésb e z. Fiaskójukat egy trükkel akar­ták szépíteni. A gyűlést tudniillik éppen akkor nyitották meg, mikor a főutcán a nép kifelé vo­nult a1 templomokból. A csődületre a nép meg- álilott, annál is inkább, mert más látványosságról is gondoskodtak. Csakugyan olyanforma látvány bontakozott ki a bámulók szemei előtt, mintha a miniszterek jönnének. A szolgabiróí székhely kö­rülbelül háromszáz lépésre van a gyűlés helyéül kijelölt Stira-féle szállótól, mely e* ott egyszerre mintegy húsz — erőszakkal kivonu'fatott — lo- vaslegénv jött zászlókkal, utánuk pedig Stodola képviselő és Kriskó szenátor .továbbá a ro’rvie- károk egy vidéki oszlopa, mint a központ egy szerény támasza lépdelt. — De hiszen ezek niem miniszterek! — zúgta a nép. — De még lehetnek, — csitította őket az egyik főrendező. A leendő miniszterek felmentek a Stira-ízáflő erkélyére. Mikor szétnéztek, rettenetes megelé­gedés ült ki az arcukra. Különösen a pápaszemes Stodola integetett vígan kövér kezével. A gyűlést Bodnár ruskai gazda, de gálszécsl fötrarfikos nyitotta' meg. Utána Kriskó szenátor beszélt. Megkezdte a beszédét féltlzenk értőkor s bevégezte fél egykor. Fél tizenkettőkor m ég volt hallgatósága, de tizenkettőkor már csak a kiren­deltek hallgatták a beszédét. A percek múlásával egyenes arányban fogyott a hallgatóság. Mikor Kriskó abbahagyta, Stodola folytatta a szónoklást és kihúzta félkettőig. Amit beszéltek, anban senki sem találhat meglepő vagy uj dolgot. Sablonos rolnickár beszédek voltak. Dicsérték Önmagukat, becsmérlték a keresztényszocialistákat. a magya­rokat, akik Horthyékkal paktálnak, szidták a gró­fokat és bárókat, Andrássyt és Apponyít és igy •tovább. A beszédeket a hallgatóság mély csönd­del fogadta. Nem adtak kifejezést sem a tetszés­nek, sem a nemtetszésnek. Stodolát ez a látható hatástalanság bosszantotta s igy kijátszotta az utolsó trompíját és kijelentette, hogy a járás szék­helye továbbra is Gálszécs lesz. Azt hitte, hogy erre levegőbe röpülnek a kalapok és az eget fogja verni a Lelkesedés és tetszészaj. Stodola el- s zárni tóttá magát. A gyűlésen résztvett néhány terebesi is. akik óriási zajt csaptak és ezt kia­bálták: — Itt azt mondja, hogy Gálszécs lesz, ha meg hozzánk jön. akkor azt Ígéri, hogy Terebes lesz a járáisi székhely. Alig lehetett őket lecsen- desiteni. Stodoláék a gyűlés eredményével nem lehet­tek megelégedve és mert mindenáron pozitívumra akartak jutni, a délután folyamán megkísérelték a rolníckárok és iparosok közös frontját, ezt a politikailag csodabogár-frontot létrehozni. Ez a kísérletük valósággal botrányba fűlt. Az egyik iparos ugyanis, aki délelőtt még Stodoláék mel­lett foglalt helyet az erkélyen, délután az autonó­mia szükségességét hangoztatta és ilyeneket mon­dott: — Némelyek idejönnek és olyanok, mint az ujjam és egy pár hónap alatt olyan hasat eresz­tenek, mint a pók. Stodolát ez a kijelentés any­ujára kihozta sodrából, hogy fölkapta iratait, Rvjapját és eí akart szaladni s ha párthívei meg nem fogják, szalad, szalad . . mé^ most ts szalad, ha közbe meg nem botlik és föl nem esik. Angol—amerikai—japán tengerészeti konferencia London, julius 5. A japán tengerészeti minisztérium azon fáradozik, hogy Angliával és Amerikával együtt külön konferenciát tartson, melyen a Washington—párisi egyez­ményt kiegészítenék anélkül, hogy bevárnák az egyezménynek francia és olasz ratifi­kálását. Benes holnap Parisba utazik. A szinajai konferencián, amely julius 20-án kezdődik, félhivatalos közlés szerint a kisantant három miniszterelnökén kiviil, a külügyminiszterek is részt vesznek. Varsói jelentés szerint Lengyelország, amely eddig nem tagja a kis- lantantnak, nem lesz hivatalosan képviselve. Ezt a Prager Presse föltűnően hangsúlyozza. Benes, aki holnap Párisba és onnan a félhi­vatalos bizonytalan kifejezése szerint: „elő­re 1 át h a t ó a n“ Londonba is utazik, 16-án tér vissza. — Miért előreláthatóan? Mi az, amit Benes nem lát előre? Vagy előre látja, hogy az előrelátás politikájából kiindulva, a londoni utat meg takaríthatná ? Kramárnak ez a véleménye és Kramár hirdeti is ezt a kö- réje csoportosult lapokban. A kisantant fölvette a diplomáciai összeköttetést Bulgáriával Prága, julius 5. A c$eh-szlovák, jugoszláv, román, görög és török kormányok a bolgár kor­mánnyal fölvettek ti diplomáciai összeköttetést. * A félhivatalos Prager Presse ezt a hivatalos jelentést azzal a megjegyzéssel közli, hogy ez a hir megcáfolja azokat a kombinációkat, melyek a bolgár semények óta a .kiisantanttal kapcsola­tosan fölmerültek. Erősen hangsúlyozza’ a félhiva­talos, hogy a közös lépés a kisantant egységét dókámén tálja. Árnál mélyen hallgat a Prager Presse, hogy a kisantantnak akarva, nem akarva rá kellett szánnia magát erre a lépésre. Abból, hogy Bukarest és a görög kormány közösen érte­sítették Prágával és Belgráddal az uj bolgár kor­mányt a diplomáciai összeköttetések fölvételéről, csak a félhevőit alos rövidlátás olvashatja ki azt, hogy Bukarest tüzön-vizen és Szíriáján keresztül barátja marad Prágának és Belgrádnak. A törökországi görög hadifoglyok helyzete Athén, julius 5. (A görög távirati iroda jelentése.) A Törökországban lévő görög ha­difoglyok helyzetének megvizsgálására ki­küldött nemzetközi bizottság utjának ered­ményéről beterjesztette jelentését. Eszerint a kétezer fogoly görög tiszt közül mindössze hétszázötvein maradt életben. A legénységi állomány mindössze tizennégyezer fogoly. A bizottság jelentése szerint a törökök mintegy húszezer foglyot a Törökországba való transzport közben kivégeztek, tizenötezer pedig a fogolytáborban pusztult el. Kínából kiutasítják az angol kereskedőket London, julius 5. Mac Neill kijelentette egy az alsóházban elhangzott interpellációra, hogy a kormány osztja a kereskedelmi kö­röknek a mostani kinai helyzet iránti aggo­dalmait. Az angol kereskedelmi testületek egész sorának kiutasítása meggyőzte az an­gol kormányt arról, hogy a mostani zavar­gások Kínában komolyan veszélyeztetik az angol érdekeket. A pekingi angol miniszter mindent el fog követni, hogy a Kínában lévő angol misszionáriusokat megvédje a forra­dalmi mozgalmaktól. Lemondott az olasz kereskedelmi és földmivelési miniszter Róma, julius 5. Rossi kereskedelmi és Gapi- tany földmivelésügyi miniszter beadták lemondá­sukat. Kramár lapja nem jósol sikert a Benes párisi és londoni útjához. A Narodni Politika tegnapi számában Borsky dr. összefoglalja Benes párisi és londoni utjának kedvezőtlen feltételeit. Kijelenti, hogy a Franciaország és Anglia közötti szakadék most már több, mint véleménykülönbség, mert a jóvátétel! kérdés különféle felfogása, továbbá a lausannei és a tengeri problémának kezelése beigazolta, hogy a közös szövetség egysége forog ve­szélyben. Bonar Law alatt rábizta Anglia szövetséges társára, hogy bizonyítsa be a Ruhrakció helyességét, ma azt akarja Anglia Franciaországtól, hogy legjobb meggyőző­dése mellett hagyjon fel a kényszer módsze­rével és térjen át a tárgyalás angol módsze­rére. Ebben a tisztázatlan helyzetben jelenik meg Benes Párisban. Illetékes helyen min­denről informálhatja magát és emez infor­máció után fog kialakulni a cseh-szlovák külügyi politika iránya. Cseh-Szlovákia eddig nem választott Anglia és Franciaország kö­zött, de együtt halad az antanttal, mint kö­zös érdekeltséggel oly irányban, amelyet a lehetőség szerint változatlanul kell föntarta- ni. Benes Franciaországban elsősorban Masaryk elnök őszi látogatását fogja előké­szíteni. Benes második feladata a nagyköveti konferenciánál a Javorina kérdés tárgyalása. Ebből, a Cseh-Szlovákiára nézve ked­vezőtlenül álló afférból, tisztességes kive­zető utat találni: ez a mi nemzetközi pozí­ciónk próbaköve lesz. Minden esetre rend­kívül nehéz lesz annak a sok hibának kor­rektúrája, amelyet cseh részről elkövettek. A harmadik megoldandó probléma a Franciaországgal megkötendő kereskedelmi szerződés. Az eddigi diszpozíciók szerint Be­nes Londonba is elmegy. A Javorina kérdé­sen kívül, amely jogi természeténél fogva érdekli Angliát, kereskedelmi és pénzügyi kérdések is tárgyalás alá kerülnek Lon­donban. De a középeurópai helyzet megítélése Londonban is oly kedvezőtlen, hogy Be- nesnek itt is kemény munkája lesz. A cikk végeredményében arra a követ­keztetésre jut, hogy a kedvezőtlen föltételek­re va'ló tekintettel a külügyminiszter utjának elhalasztása alkalmasabb időre ajánlatos lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom