Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-04 / 148. (301.) szám

3 Szerda, 3ullu$ 4 A szenátus Prága, julius 3. A szenátus tegnap esti ülése gyors egy­másutánban elfogadta azokat a javaslatokat, amelyeket napirendre tűztek. A különben egyhangú ülésnek egyedüli érdekessége az volt, hogy a Hollandiával kötött kereske­delmi szerződés ratifikálásáról szóló javas­latot levették a napirendről, ami valószínűen összefüggésben áll azzal, hogy a német­alföldi közvélemény élesen állást foglalt a javaslat ellen, amelyet a kamara bizottsága is visszautasított, úgy hogy bizonyosra ve­hető, hogy a parlament is meg fogja tagadni annak ratifikálását. A mai ülést ismét este hat órára tűzték ki. Napirendjén a tegnap elfogadott javaslatok második olvasásán kí­vül a katonaság illetményeiről, valamint a csendőrség szolgálati viszonyairól szóló ja­vaslatok szerep eInek. Bizottságok. A külügyi bizottság délutáni ülésén elfogad­ták a külfölddel való gazdasági viszonyok ideig­lenes rendezéséről, valamint a litván kereske­delmi szerződés becikkelyezéséiről szóló javas­latokat. A közgazdiaiságti bizottság elfogadta az elemi csapások okozta károk megtérítésére léte­sítendő alapra vonatkozó javaslatot. Hodzsa mi­niszter bejelentette, hogy a kárbecslő bizottsá­gokban a kisgazdák is helyet kapnak. Elfogadták a külfölddel való gazdasági viszony rendezéséről szóló javaslatot is. Az uj pártalakitások ellen Dunaszerdahely, julius 3. (Saját tudósítónktól.) Az országos ma­gyar kisgazda-, íÖMmives- és kisiparospárt üunaszerdahelyi járási körzeti választmánya június 28-án ülést tartott, amelynek egyedüli tárgya az uj pártokkal szemben való állás- foglalás v-olt. Az ülésen Bar tál Iván elnökölt, aki ■visszapillantást vetett az elmúlt esztendő poütkai történetére, amely ia magyar kis­gazdapárt hatalmas megerősödését jelentet­te, különösen azóta, hogy a keresztény- szociális párttal és a többi ellenzéki pártok­kal megalkotott egységes front nyilván­valóvá tette a magyarság nagy tömegei előtt a küzdelem vészes komolyságát. Luko- vics Ferenc, a párt igazgatója, kimerítő elő­adásában a bírálat .bonckése alá vette a Csánki-Neuman-párt programját, valamint a Ozisztler-féle pártonkivüli párt tervét. Meg­állapította, hogy az utóbbi alakulás, noha nagyjában a szövetkezett ellenzéki párt el­veivel azonos programot tűzött ki, a ki­sebbségi jogok tekintetében mégis meg­elégszik a humanizmusra és a kölcsönös megbecsülésre való hivatkozással, pedig bennünket a kisebbségi jogok nem a huma­nizmus és nem a kölcsönös megbecsülés, hanem a nemzetközi szerződések és a téte­les alaptörvények alapján illetnek meg. Éne­kes László keresztényszociális titkár, aki vendég gyanánt jelent meg az ülésen, ki­fejtette azokat az elővigyázatossági rend­szabályokat, amelyeket a közeledő községi választásokra való tekintettel foganatosítani kell, hogy kellő súllyal léphessünk fel. Az elnök indítványára azután a választ­mány a kővetkező határozatot hozta: 1. A magyarság mai nehéz küzdelmében, az egységes front további fentartását látja szükségesnek. 2. Éppen ezért helytelenít minden olyan törekvést, amely a meglévő pártkereteken kívül keres érvényesülést, már csak azért is, Budapest, julius 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A nemzetgyűlés mai ülését igen nagy érdeklődés előzte meg. Ma választod ták meg ugyanis a nemzetgyűlés uj alelnökét és hír szerint a Klub-kávéház ellen elköve­tett bombamerényletet is interpelláció for­májában szóvá teszik. Az interpellációra, amelyre előreláthatóan csak a késő délutáni órákban kerül sor. Rakovszky belügyminisz­ter adja meg a választ és a legszigorúbb megtorlást fogja megígérni. Az ülést tiz órakor nyitotta meg Sczi- tovszky Béla elnök. A napirend előtt meg­ejtették a választást az Almássy László le­mondása folytán megüresedett alelnöki ál­lásra. z uj .alelíiök nagy szavazattöbbséggel Pesthy Pál egységespárti képviselő lett. Ez­után folytatták az indemnitási vitát. Az első szónok Szakács Andor 48-as kisgazda: A földbirtokreform radikális végrehajtását kö­veteli. Ezután a kormány külpolitikájával foglalkozik. Hibáztatja, hogy a szomszéd ál­lamokkal nem teremtették meg a békés együttműködés feltételeit. Felemlíti, hogy a nemzetgyűlés 60—65 tagja Jugoszláviával elő akarta készíteni a közeledést és a szkupstina elnökének meghívására Belgrád1- ba készült. Ott ünneplésen akarták őket fo­gadni. A hajóállomást magyar és jugoszláv zászlókkal akarták föllobogózni és az egész Belgrád nagy ünneplésre készült. A terv azonban politikai okokból meghiúsult, lsedig akkor még nem volt meg a kisantant és szomszédaink nem fegyverkeztek ellenünk. Amit azóta Prágában is megkíséreltek, ami­nek szükségességét azóta a kormány is hangoztatja, hogy megértést kell szomszé­dainkkal létrehozni, azt akkoriban még ha­zaárulásnak minősítették. Most már a köz- tudatban van annak az igazsága, hogy lét­érdekünk szomszédainkkal gazdasági és forgalmi megegyezést létesíteni. Azután azt a kérdést fejtegeti, vájjon beavatkozás-e az ország belügyeibe, ha a szomszéd állóm ok- más kormánnyal óhajtanak tárgyalni. Azt mondja, hogy annak a kormánynak, amely úgy külpolitikailag, mint pénzügyileg, vala­mint a külföldi kölcsön keresésével csak sikertelenséget mutathat föl, el kell hagynia helyét. A javaslatot nem fogadja el. Az ülés tart. mert nem ismer ma az egész Cseh-Szlová- kiában egyetlen olyan személyt sem, kinek egyénisége ellensúlyozhatná azt a csorbát, melyet újabb pártalakitással a magyarság egységén üt. 3. Jelen határozatot átteszi a dunaszer- dahelyi keresztényszociális párt vezetőségé­hez is azzal a kéréssel, hogy hasonló hatá­rozatot hozzon és közönségét ily értelemben tájékoztassa. Almássy László az egységespárt ügyvezető alelsioke Az egységes párt elnöki tanácsa tegnap ülést tartott. Bethlen István gróf miniszter­elnök előterjesztésére az elnöki tanács a Gömbös Gyük lemondásával megüresedett alelnöki tisztségre Almássy Lászlót válasz­totta meg ügyvezető-alelnöknek. Almássy László a megbízást elfogadta és a nemzet- gyűlés hétfői ülésén benyújtotta a nemzet- gyűlés alelnöki állásáról szóló lemondó le­velét. €sáky bemutatkozása A honvédelmi minisztériumban tegnap foglalta el állását Csáky Károly gróf honvé­delmi miniszter. Fogadta a minisztérium cso­portvezetőit és az osztályvezetőket. Az üd­vözlő beszédben arra kérte őket, hogy nehéz munkájában épp oly kitartással és lankadat­lan szorgalommal támogassák, mint elődjét, hogy a megkezdett utón sikerrel haladhasson tovább. Erre az együttes, vállvetett munkára annyival inkább is számit, mert mint egykori csoportvezetője a minisztériumnak, régi munkatársakat vél találni a csoportvezetők­ben és az osztályvezetőkben. Schandl Károly a politikai helyzetről Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő Szentesen beszámolót tartott, amelyen részt vett Schandl Károly államtitkár is, aki kije­lentette, hogy ebben az esztendőben jó né­hány millió métermázsával több gabona ter­mett az országban, mint a múlt évben. Ez a körülmény mutatja, hogy nincs természetes magyarázata annak, hogy miért esik pén­zünk. Nem lehet természetes magyarázatát látni annak, hogy pénzünk folytonosan lefelé megy. Vájjon nem a spekuláció következ- métly-e a korona áresése. Ez ellen védekez­nünk kell. A védekezés nemcsak a kormány, hanem a társadalom föladata is. Majd a bel­politikai helyzetről beszélt és a többi között ezeket mondotta: — A’ mi célunk kettős: Az egyik a pártot összetartani, a másik a maga egyenes utján, amelyet a program kijelölt, megtartani. A párt programjától el nem térhetünk semmi­féle orientáció kedvéért. Kétféle szélsőség ellen kell küzdeni. Az egyik, amely odáig Külpolitikai kérdések a magyar indemnitási vitában Pesthy Fái a nemzetgyűlés uj alelnoke — Gömbös utóda: Almássy László tam magamhoz — nyaralni. El is jöttek rendre mind a hárman, a két fiú meg a lány is, a család féltett, drága szemeiénye, a „kislány*1. Tehát megjöttek: Márta, Ambrus és Vince. A fiuk külön szobában laktak, mi lányok ketten ugyancsak külön. Idillikus és mindörökre felejthetetlen napokat és heteket éltünk át azon a nyáron. Úgy .suhantak a napok, olyan gyors egy­másutánban, mint a vizesmalom kereke, ha rázúdul a iegcsvizü kristáiypatak harsogó víztömegé. Pompás szórakozások tarkítot­ták a napok egyhangúságát; úgy négyesben kirándulásokat rendeztünk az erdőkbe és a hegyek közé. És ajkunkon vidám, harsány nótázássa!, a fejünk körül óriási vadvirág- koszorúval tértünk haza este. Vidámak, gondtalanok, pajkosak és huncutok voltunk mint a gyermekek. Mint négy boldog, sza­badjára eresztett gyermek, aki siet kihasz­nálni a kurta emberi lét rövid, mámoros boldogságát és élvezeteit. De bárhogyan is kínálkoztak és sora­koztak elénk a különböző, uj meg uj szóra­kozások. hiába találtunk ki napról-napra frissebb és frissebb mulatságokat, kirándulá­sokat, játékokat: egyszer mégis kifogytunk mindenből. Akkor tanácstalanul néztünk össze mi négyen: hogy hát most mit is csi­náljunk voltaképpen ? Azt mondja a „kislány*1: — Tudod mit, játsszunk k. irály kis asz- szonyt. Azt, amit az intézetben is szoktunk. Tehát játszottunk királykisasszonyt. És pedig olyképpen egyeztünk meg, hogy a legelső napon a „kislány** lesz a mi király- kisasszonyunk, akinek a szerepét aztán én veszem át másnap. A „kislány'* fölöítötte hófehér ünneplő köntösét, fehér topánikiákba bujtatta a lá­bait, a bajába rózsakoszorut font aranyos zsinórokkal. Aranyat fűzött az aranyba. És méltóságteljes arckifejezést öltve — amely dehegy-dehogy illett mosolygós, gyermeke­sen üde arcára —, nagy méltósággal foglalt helyet a számára kijelölt trónusban, egy ütött-kopott hintaszékben. Mi pedig — a játék programja szerint — kiszolgáltuk őt. A királykisasszony „teen- dője“ abból állott, hogy kellő méltósággal ■trónolt a székben, mi pedig hódolatteljes és nagyon mély hajlongások közepette igyekez­tünk teljesíteni minden kívánságát. A szuve- rénitás joga volt mindent kívánni, a hódolók kötelessége pedig minden királylányi kíván­ságot azonnal és pontosan teljesíteni. Jól ment a játék, nagyon jól! Szorgal­masan teljesítettük a kívánságokat. A „kis­lányának csak ülnie, ülnie kellett az öreg hintaszékben, mi pedig egymásután járultunk eléje, hogy a kívánságait hallhassuk és telje­síthessük. És a játék — amelyet sztoikus ko­molysággal igyekeztünk komollyá szilárdí­tani — nagyon tetszett a királykisasszony­nak is. meg az alattvalóknak is. Eljött az este. A tömérdek mulatságos és kedves epizód után elkövetkezett az ün­nepi lakoma. Pompás díszítések disze között ültettük le az asztalhoz a királykisasszonyt, aki graciózusan, amint az egy hamisítatlan és jólnevelt király-kisasszonyhoz illik, ette végig a változatos és hosszú vacsorát. Aztán a vacsora után kegyeskedett hoz­zánk leereszkedni a mi királykisasszonyunk és mindegyikünkhöz volt egy-egy barátsá­gos, vágj’' dicsérő szava. Ezzel cl is érkezett királylányságának legvégső stációjához. A1 vacsora utáni idő' előkészületnek maradt a másnapra. Másnap én lettem volna a királykisaisszony. Lefeküdtünk. De álom nem jött a sze­meinkre. Nekem a másnapi nagy „rangeme- lés“ miatt kerülte az álom a szemeimet, a „kislány** pedig az aznapi zsongó, zsibongó kellemes izgalmak miatt nem tudott elaludni. A sötétben beszélgettünk, nevetgéltünk. De elaludni nem tudtunk. Egyszer csak megkopogtatiák az abla­kunkat Erőteljesen, brutálisan, az olyan em­ber határozottságával, mint akinek dolga van az ablaktáblák mögött levőkkel, összerez­zentünk. S megijedtünk. Aztán csak még in­kább a fülünkre rángattuk a takarókat. Újabb dörömbölés következett. Hosz- szabb, merészebb, kitartóbb. Aki igy kocog, az okvetlenül akar valamit velünk. De azért persze még mindig nem mozdultunk. A harmadik kopogtatásra a fiuk egyike nagymérgesen kinyitotta az ablakot. Morc hangon kiáltott ki az utcára: — Ki az? — A sürgönyhordó. Izgatottan vették át a ceruzával íeleirt papírlapot. Gyufát gyújtottak. És úgy silla- bizálták a sürgöny tartalmát. — Behívó! Kitört a háború! Hajnalban az idősebbik fiútestvér nagy­sietve elutazott. Mi meg hárman ott marad­tunk: a kisebbik fiútestvér és a két lány. Én pedig másnap nem lettem király­kisasszony. * ... Halványan tűztek be .a hideg téli reggel legelső napsugarai a kupé ablakain s j egyszeribe elillant tőlük, minden szürke, szín­telen, egyhangú folt. vitte az országot, hogy meggyöngültén ke­rült a világháborúba és ez a mancheszteri liberalizmus politikája; a másik, ami ellen küzdünk, a demagógia, amely ismét a marxismus vörös veszedelmébe igyekszik dönteni az országot és ezáltal uiból vissza­hozni azt a rémuralmat, amelyen már egy­szer, szerencsétlenségünkre, keresztül kellett mennünk. E két szélsőség között megyünk az egyenes utón. A gazdasági realitások ut­ján. Nem fog sikerülni a földbirtokpolitikában sem szétbomlasztani a pártot. A reformot, Középeurópa legmérsékeltebb reformját, ke­resztülvinni igyekezünk és a közeli hetekben ebben a tekintetben világosabban fog látni a közvélemény. A mentelmi bizottság megrótta Farkast A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága tegnap délután ülést tartott, amelyen Far­kas István szociáldemokrata képviselőt a csütörtöki ülésen történt incidensből ki­folyóan megrovásban részesítette. Pártvacsora az egységespártban Az egységes párt ma párívacsorát tart, amelyen megjelenik Bethlen István gróf mi­niszterelnök és a kormány több tagja is. Á Judet-pör izgalmas főtárgyalása Párls, julius 2. Párist a Judet, az Eclaire volt főszerkesztője elleni hazaárulás? per tár­gyalása tartja izgalomban. Judet-t ez év feb­ruárjában in contunimatiam életfogytiglani deportációval sújtották. Judet most hazajött Svájcból, hogy megvédje becsületét a párisi esküdtbiróság előtt. A vádirat, amely főként Bossard svájci festő feleségének följelentésé­re támaszkodik, azzal vádolja Judct-t, hogy Bossardda] együtt összeköttetésben volt Romberg német követtel. Judet állítólag két millió frankért vállalta azt, hogy lapját, az Eclaire-1 németbarát propaganda szolgálatá­ba álltja. Judet valomásában kijelentette, hogy a vád állításai szemenszedett hazugságok s ál­lításai igazolására tanúként Franciaország vezető politikusainak és közéleti személyisé­geinek egész seregét vonultatta föl a tárgya­lásra. Bossard asszony vallomásában iga­zolta a vád állításait és szárnös'Teszletet me­séit el urának és Judetnek Romberg német követhez való viszonyáról, Bossard Judetval titkos kulcs szerint levelezett. Bossard ki a német követtől nagy öszeg pénzeket kapott, rendkívül tékozló életmódot folytatott. Bos­sard asszony kijelentette továbbá, hogy férjét 1915 májusában Romberg társaságában látta Judet ezt kétségbe vonja. Bossard asszony azonban megmarad állítása mellett, sőt kije­lenti, hogy Bossard Rombergnek be is mu­tatta. Judet védője rámutat arra, hogy Bos­sard asszony társalkodónöje épp a kérdéses alkalomkor szintén a társaságban volt, de a bemutatásra nem emlékszik. A védelem egy másik tagja hangsúlyozza, hogy a Bossard házaspár válópere alkalmával kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást. További ta­nuk a vádlott javára vallottak. így Marsall tábornok az egyik legfontosabb tanú kijelen­tette. hogy Judet ártatlanságáról meg van győződve. A tárgyalás folyik. A törökök visszakövetelik a lefoglalt ágyukat Konstantinápoly, julius 3. Adnám bej jegy­zéket intézett a szövetséges főbiztoshoz, melyben az angolok által a törők teherbajó- kon lefoglalt tüzérségi ütegek visszaadását követeli. __________________________ Az ~égész éS@fr©

Next

/
Oldalképek
Tartalom